Kéretlen kerítők - Utószó

 

Utószó

 

Alisha

 

Öt hónappal később

Kimerülten rogytam le a hotelszobában lévő fotelbe. Legalább húsz percbe telt, amíg Pennyt rá tudtam venni, hogy szedjük le a színes virágokat a gyönyörű, hófehér menyasszonyi ruhájáról.

– Csodásan nézel ki – mosolyogtam rá elismerően.

– Jaj, úgy izgulok! – Még egyszer körbefordult a tükör előtt.

– Rudy odáig lesz, ha meglát. – Branda a fátylat rendezgette.

– Oké. Szerintem, menjünk. – Újra felálltam, és egy puszit adtam Penny arcára. – Nyugi, minden rendben lesz.

Brendával kisiettünk a hotel kertjébe, ahol a többiek már türelmetlenül vártak minket. Brenda leült Jazmin és Max közé, én pedig Bruno és Fabian mellett foglaltam helyet.

– Mi tartott ilyen sokáig? – Fabian hajolt oda hozzám.

– Majd később elmondom. – Megigazította a nyakkendőjét. – De most menj – intettem a fejemmel, hiszen Rudy őt kérte fel tanúnak.

Fabian odasétált a türelmetlenül tébláboló Rudyhoz, és Bruno is követte, mert Pennynek meg ő lesz a tanúja. A három férfi édesen festett egymás mellett a virágokkal díszített háttérben. A jóképű Fabian, magas, sportos termetével, az alacsony, pocakos Rudy és a rendkívül divatos, laza Bruno, a hózentrógeres szettjében. Megszólalt a bevonuló zene, és nagybátyja karján Penny sétált végig méltóságteljesen a sorok között.

A szertartásvezető elkezdte a beszédét, és mi áhítattal hallgattuk. Hiába vett fel Penny lapos sarkú cipőt, még így is majdnem egy fejjel magasabb volt, mint Rudy, de ennek ellenére jól mutattak együtt. Fabiant szemléltem, aki féloldalasan állva, időnként rám mosolygott. Az én pasim. Dögösebb már nem is lehetett volna a világos bézs színű nadrágjában és a fehér ingében, melyhez szintén bézs mellényt vett fel, egy árnyalattal sötétebb nyakkendővel. Közel fél év elteltével is ugyanúgy bele voltam habarodva, mint a találkozásunk elején.

– Két ember boldogságának a kulcsa… – mondta a szertartásvezető, de Rudy közbevágott.

– Bocsánat – emelte fel a kezét. – Ezt a részt kihagyhatjuk.

A nő értetlenül nézett Rudyra.

– Senkit sem érdekel – súgta oda neki Rudy, mire Penny elkezdte ráncigálni a zakóját.

– Hadd mondja el!

– Miért? Téged érdekel? – meresztette a szemét Rudy a leendő feleségére.

Penny lebiggyesztette a száját.

– Nem, de így szokás – vonta meg a vállát.

– Lapozzunk. – Rudy ismét intett a teljesen összezavarodott nőnek.

Mindenki kuncogott.

– Akkor hol folytassam? – A szertartásvezető a jegyzetét lapozgatta.

– Adjon össze bennünket, és kész! – sürgette Rudy.

Nos, így meglehetősen lerövidült az egész szertartás. Miután kimondták a boldogító igent, a tanúk aláírták a papírokat, aztán jöhettek a gratulációk. Bruno Max kezét szorongatva ácsorgott, hogy végre sorra kerüljenek, én pedig Fabian ölelésében várakoztam.

– Ha megkérném a kezed, igent mondanál? – kérdezte váratlanul Fabian.

– Csak nem kedvet kaptál hozzá? – vontam fel a szemöldököm.

– Inkább válaszolj! – követelte mosolyogva.

– Hm, majd akkor megtudod. – Szembefordultam vele, és megbújtam a biztonságod adó, erős karjai között.

– Kétségek közt akarsz tartani? – emelte meg az állam.

– Volt már okod kételkedni bennem? – kérdeztem vissza játékosan.

Fabian tekintete ellágyult.

– Tudod, hogy nagyon szeretlek? – Egy csókot lehelt a számra.

– Nem jobban, mint én téged – néztem fel rá szerelmesen.

Öt hónapja éltünk együtt, és annyi minden történt velünk. A cég szárnyalt, rengeteg megbízást kaptunk. A bérelt házat felmondtuk, ugyanis Bruno Maxhez költözött, Brenda és Jazmin átcuccolt Bruno kis lakásába, Penny és Rudy pedig a spórolt pénzükből vettek egyet közösen. Mindenkinek segítettünk a költözésben, lakásavatókat tartottunk, és  szinte minden hétvégén összejöttünk valakinél közös főzőcskézésre vagy csak beszélgetni. Jazmin levelezőn folytatta a sulit, és nálunk gyakornoskodott, így tényleg teljes lett a mi kis csapatunk boldogsága.

– Ezt sem gondoltuk volna. – Bruno huppant le mellém, és a táncoló ifjú párt nézte.

A kis étterem tömve volt vendégekkel. Fabian és Max a svédasztalnál álldogált néhány kolléga társaságában, a többiek pedig táncoltak.

– Valóban nem – bólintottam.

– Mi az? – fürkészte Bruno a tekintetem.

Mint mindig, most is rögtön kiszúrta, hogy valami foglalkoztat.

– Nemrég Fabian megkérdezte hozzá mennék-e – árultam el pironkodva.

– Ez egy cseppet sem lep meg – vigyorgott. – Az a pasi még mindig fülig szerelmes beléd. Valójában azt hittem, sokkal hamarabb megkéri a kezed.

– Még nem kérte meg, csak megemlítette.

– Ami azt jelenti, hogy hamarosan meg fogja tenni – egészítette ki Bruno.

– Ti meg miről diskuráltok? – Penny jött oda hozzánk.

Bruno jóízűen felkacagott.

– A boldogságról. Mi másról?

Jazmin és Brenda is leült hozzánk.

– Kiéről? – kérdezte Penny, és közben legurított egy fél flakon vizet.

– Mindenkiéről – felelte Bruno, és felállt. – Elnézést, hölgyeim, de fontos dolgom akadt –  nézett el a terem irányába, mi pedig követtük a tekintetét.

A zene leállt, és négy asztalt toltak be középre.

– Mire készülnek? – kérdezte Brenda Pennytől.

– Fogalmam sincs.

Én is megkerültem az asztalt, és átültem melléjük. Az összes többi vendég szintén a tánctér felé fordult. Hirtelen jó nagy hangerővel megszólalt az Uptown Funk Mark Ronsontól, és Rudy táncolt be a terem közepére.

– Most jön a Rudy Show? – kacagott Jazmin.

Rudyt azonban Max is követte tánclépésben, majd rögtön mögöttük Bruno csatlakozott hozzájuk.

– Jesszusom! Mi lesz ebből? – A szám elé tettem a kezem, amikor megláttam, hogy Fabian szintén beállt a sorba.

Egymás mellett táncoltak, majd Rudy elkezdte szexin leengedni a vállán a zakóját.

– Vetkőzni fognak? – rikoltott fel Penny.

– Csak nem… – Tágra nyílt szemekkel néztem a műsort.

De bizony vetkőztek. Előre megkoreografált lépésekkel felpattantak az asztalra. Az én szerelmem a csípőjét ringatva gombolta ki a mellényét, majd elrepítette felém. Bruno a nadrágtartóját húzta le hasonló mozdulatok kíséretében, Max pedig már az ingét gombolta. A nők visítoztak, a férfiak pedig hangos bekiabálással biztatták őket. Rudyn már ing sem volt, úgy riszálta.

– Imádom ezt a szőrös majmot! – lelkendezett Penny.

Akkor én mit mondhattam volna? Tátott szájjal figyeltem, ahogy Fabian is kigombolja az ingét, majd a feje fölött meglóbálva elhajítja. Már Max is félmeztelenül ringatózott, majd Bruno letérdelt elé, és a fenekét riszálva erotikus mozdulatokkal végigsimított szerelme testén, amikor pedig Fabiannel tette ugyanezt, már én is visítottam. Nemcsak, hogy jól néztek ki, de iszonyatosan szexi vetkőző showt nyomtak. Legszívesebben közéjük vetettem volna magam, hogy engem taperoljanak végig. Aztán körbe néztem a teremben, és rájöttem, hogy rajtam kívül minden nő erre vágyik.

Teljes extázisban sikítottuk végig a táncukat, majd a hasunkat fogtuk a nevetéstől, ugyanis a tánc végén Rudy akkorát taknyolt az asztalról, hogy azt hittem, megint betörte az orrát. Szerencsére semmi ilyen nem történt, hanem egyből felpattant, és a karját magasba emelve seperte be az elismerő tapsokat. Penny rögtön odarohant hozzá, és a nyakába vetette magát. Fabian kimelegedve sétált vissza hozzám.

– Elképesztőek vagytok. – A fejem ingatva álltam fel.

– Azért remélem, tetszett – nevetett miközben magára húzta az inget.

– Fantasztikusak voltatok. – Egy cuppanós puszit nyomtam a szájára. – Csak tudnám, mikor tanultátok ezt be.

– Titok – kacsintott rám. – Viszont fel kellene menni a szobába, hogy átöltözzek. Elkísérsz?

– Bárhová. – Megfogtam a mellényét, és már kézen fogva úton is voltunk a lifthez.

Mindenki vett ki szobát, hogy ne kelljen hajnalban senkinek taxiznia, és így reggel segíthetünk az ifjú párnak hazacuccolni a millió ajándékot.

– Alisha. – Fabian megállt az ajtó előtt.

Kérdőn fordultam felé. Elvette tőlem a mellényét, és kihalászta belőle a nyitókártyát.

– Nyisd ki te! – nyomta a kezembe.

Gyanútlanul húztam végig a zár előtt a kártyát, és amikor beléptem, földbe gyökerezett a lábam. Az ágy piros rózsaszirmokkal volt telehintve, fölötte fehér lufik lebegtek, egy feliratot tartva: Hozzám jössz feleségül, édes kis boszorkám?

A szám is eltátottam egy pillanatra, majd megpördültem. Fabian megilletődve egy gyűrűt szorongatott kezében.

– Letérdeljek? – kérdezte zavartan.

A homlokomhoz kapva elnevettem magam.

– Ne, a térdelés az én szokásom – kacagtam.

Leírhatatlan volt a boldogság, amit az én őrülten romantikus szerelmemnek köszönhettem.

– Hm – mordult fel. – Fel akarsz izgatni?

– Eszemben sincs. – Szélesen mosolyogva, könnyek között a fejem ráztam.

– Már késő. – Tekintetével a nadrágja felé jelzett. – De először válaszolj!

Nyeltem egy nagyot, hogy ne sírjam el magam.

– Igen, Fabian Hardy. Boldogan leszek a feleséged – bólintottam.

Láthatóan megkönnyebbült, és sugárzó arccal húzta az ujjamra a gyönyörű gyémántgyűrűt, majd magához ölelt, és forrón megcsókolt.

– Nagyon szeretlek téged – suttogta a fülembe, és kaján vigyorra húzódott a szája. – Akkor most visszatérhetünk arra a térdelésre?

– Hogy te milyen perverz vagy! – csaptam a mellkasára.

Az ölébe kapott, és letepert az ágyra.

– Szerintem, te sokkal perverzebb vagy, mint én – felelte, és egy csókkal zárta le a szám, mielőtt válaszolhattam volna.

 

Vége

E-könyvként letölthető innen.