Szerelem négy fal között - 11. fejezet

foto: pixabay

11. fejezet

10. nap

Ébredés után Brian egyből kilesett az ablakon, hogy megnézze, Randy kocsija a ház előtt áll-e. Nem volt ott. Ez alapján azt feltételezte, nem aludt Ameliánál.

Elégedetten sétált le az emeletről. Ma nem szándékozott kezdeményezni, meg akarta várni, hogy Amelia tegye meg a következő lépést.

Legurított egy kávét és elmajszolt egy szelet pirítóst, majd nekilátott megmetszeni a sövény Amalia felé eső oldalát. Hunter ott szaladgált körülötte. Briannek időnként meg kellett szidnia, mert állandóan a szájába vette a kisebb ágakat, és mindenfelé széthordta.

Kilenc óra után már némileg nyugtalankodott, mert Amelia még mindig nem jelent meg. Brian kihozta a fűnyírót, úgy volt vele, hogy már nincs túl korán ahhoz, hogy elkezdjen hangoskodni.

Nagyjából a felénél tarthatott, mikor Amelia végre felbukkant a teraszon. Egy pohár itallal a kezében felé sétált. Mikor odaért, Brian leállította a gépet.

– Hoztam egy kis frissítőt a szexi kertészfiúnak. – Amelia felé nyújtotta a poharat.

– Nocsak! A seggfejből szexi kertészfiú lettem? – nevetett Brian, és elvette a hűsítő, citromos italt.

– Köszönöm, hogy megcsinálod – nézett rá hálásan a nő.

– Már nem bírtam nézni, csak azért.

– Na persze, és nem vársz érte cserébe semmit, igaz? – somolygott Amelia.

Brian felvonta a szemöldökét.

– Miért? Adni akarsz valamit?

Amelia elrejtve a mosolyát, körbefordult, hogy szemrevételezze a kertet.

– Hm, az attól függ, milyen munkát végzel.

– Én mindig alapos munkát végzek. Azt hittem, ezt már tudod – évődött vele Brian.

– Majd meglátjuk. – Amelia elvette tőle a poharat, és visszasétált a házba.

Brian hosszan nézett utána. Imádta. Rájött, hogy beleszeretett ebbe a nőbe. Nem igazán ijedt meg ettől az érzéstől, sokkal inkább a föld felett lebeg most. Régóta várt valami hasonlóra, és már kezdte azt hinni, képtelen a szerelemre, de lám, kiderült, hogy mégsem.

Befejezte az egész területet, visszatolta a gépet a helyére, majd felment zuhanyozni. Mikor újra a teraszon állt, boldogan szippantott bele a levegőbe. Szerette a frissen vágott fű illatát, a szemnek pedig kellemes látványt nyújtott a gondozott kert. Másnap a bejárónő is jönni fog, hogy portalanítsa a házat. Általában hetente egyszer járt hozzá, minden kedden, de a múlt héten lebetegedett, úgyhogy most két hetes port kell majd törölgetnie. Hunter miatt amúgy is ráfér már a nagytakarítás a házára.

Brian kiment az újságokért, leült a teraszon, hogy elolvassa a híreket.

– Zavarok? – Amelia lépkedett fel a lépcsőn.

Brian összehajtotta az újságot, és letette az asztalra.

– Te sosem zavarsz.

Amelia zavartan a kezét tördelte.

– Ma egész nap egyedül leszek, és gondoltam… Szóval átjöhetnél, ha van kedved.

Brian máris örömtáncot járt legbelül. Felállt, és várakozóan nézett Ameliára.

– Lehet róla szó. Mit szeretnél csinálni?

Amelia megkönnyebbülten elmosolyodott.

– Először is rendezném a tartozásomat a fűnyírásért, aztán adnék neked egy rendes ebédet, nehogy azt gondold, hogy csak tojást tudok sütni. Utána eljöhetnél velem haza, elhozni a festőkészletemet és a képeket.

Brain szeme nagyra nyílt.

– Haza? Úgy érted, a szüleidhez? – kérdezte meglepetten.

– Senki sincs otthon ilyenkor – nevette el magát Amelia. – Ne aggódj, észre sem fogják venni, hogy ott jártunk.

– Egyáltalán nem zavarna, ha találkoznom kellene a szüleiddel, csak meglepődtem.

– Nos, mit szólsz? – sürgette Amelia.

– Lássuk csak… – töprengett Brian. – A fizetség mindig jól jön, az ingyen ebédet sem utasíthatom vissza, és azt hiszem, szívesen kocsikázok veled egyet.

Amelia csillogó szemmel biccentett. Brian kézen fogta őt, és együtt átsétáltak hozzá.

– Helyezd magad kényelembe! – kínálta Amelia hellyel a kanapén.

Brian leült, és érdeklődve nézett fel rá.

– Nem akarok követelőzni, de mintha valami fizetséget emlegettél volna. – Pimasz mosoly kúszott az arcára.

– Nem felejtettem el. Hihetetlen, milyen türelmetlen vagy – ingatta Amelia a fejét, és bizonytalanul gombolni kezdte a ruháját.

– Gyerünk, ne szégyenlősködj! – biztatta Brian izgatottan mosolyogva.

Amelia az alsó ajkát szexin beharapva végiggombolta a ruháját, majd lassan letolta a vállán. Alatta halvány rózsaszín, csipkés fehérneműt viselt. Brian nyelt egy nagyot a látványra, Amelia pedig láthatóan élvezte, hogy milyen reakciót vált ki belőle.

– Vetkőzz, Brian! – parancsolt rá.

Brian soha ilyen gyorsan nem dobta le még magáról a pólót, mint most.

Amelia lehajolt hozzá egy csókra. Nyelve azonnal átsiklott a szájába, és Brian felnyögött a jóleső ingerre. Érezte, hogy a nő kezei a nadrágjánál matatnak, majd Amelia hirtelen térdre vetette magát előtte. Innentől kezdve Briannek nem maradt más dolga, mint kényelmesen hátradőlve élvezni az orális kényeztetést.

A lehető legtovább próbálta húzni, hogy minél hosszabban tartson a csodálatos érzés, ám egy idő után kénytelen volt leállítani Ameliát, különben elélvezett volna. Brian sietősen letolta magáról a nadrágját, aztán szép lassan lehúzta Amelia bugyiját. A nő szemből az ölébe ült, és Brian még a lélegzetet is visszatartotta, amíg óvatosan ráereszkedett. Onnantól kezdve pedig alig volt magánál, mert Amelia valami hihetetlen érzéki módon kezdett el vonaglani az ölében.

Kezdtek tökéltesen egymásra hangolódni. Testük egy ritmusra mozgott, hamar ráéreztek, mit szeret a másik, és nyoma sem volt már köztük a kezdeti bizonytalanságnak.

Az orgazmus megállíthatatlanul közeledett. Elsőként Amelia sikoltott fel halkan, körmeit Braian vállába vájva, az ő ujjai pedig a nő csípőjébe mélyedtek, és fejét hátravetve élvezett egy hatalmasat.

– Azt hiszem, minden nap lenyírom a füvet nálad, ha ilyen fizetséget kapok érte – pihegte jólesően.

– Ne reménykedj! Egyszeri alkalom volt – kacagott fel Amelia.

Brian egy puszit adott a szájára.

– Kizárt. Ilyet többször akarok még.

Amelia hosszan a szemébe nézett, majd vágott egy aranyos grimaszt.

– Túl jó vagy az ágyban – sóhajtotta, aztán leszállt az öléből, és öltözni kezdett.

– Sok minden másban is jó vagyok – tette hozzá Brian.

– Azt hiszem, néhány dolgot már tudok – bólogatott Amelia mosolyogva. – Jól főzöl, van érzéked az üzlethez, és ahhoz is értesz, hogyan idegesíts fel.

Brian nevetve nyúlt a pólója után.

– Az utóbbi napokban nem is idegesítettelek fel semmivel. Rendes szomszéd lettem.

– Akkor gyere enni, te kis rendes szomszéd. – Amelia kuncogva invitálta az étkezőbe.

Ebéd közben végig beszélgettek és rengeteget nevettek. Amelia mesélt korábbi ügyfelekről, vicces esetekről és egy kicsit a családjáról is. Együtt pakoltak el, és amíg Amelia kávét készített, Brian elmosogatott. Mindketten úgy viselkedtek, mintha ténylegesen együtt lennének, és Brian hiába tudta, hogy ez rendkívül veszélyes, nem akart véget vetni neki. Azt is többször észrevette, hogy Amelia néha ok nélkül elkomolyodott. Brian biztosra vette, hogy ilyenkor arra gondol, mekkora bűn, amit csinálnak. És valóban az volt. Még részéről is, hiszen nem szakított Judyval, Amelia pedig a leendő vőlegényét csalja. Méghozzá folyamatosan. Ezt rendkívül nehéz lehet lélekben feldolgozni, ám a saját érzéseiből kiindulva meg tudta érteni, miért nem tud nemet mondani. Ő is képtelen rá. Ahhoz pedig túl rövid ideje ismerik egymást, hogy Amelia csak úgy felrúgja miatta a kapcsolatát. Ördögi kör.

Miután mindennel végeztek, Amelia átöltözött, Brian pedig indulásra készen várta.

– Menjünk az én kocsimmal, abban jobban elférnek a cuccaid, bár nem tudom, mennyi lesz – javasolta.

– Talán félsz mellém beülni? Jól vezetek – ugratta nyomban Amelia.

Brian csak megforgatta a szemét.

– Te mindig azt hiszed, félek mindentől.

– A macskámat sem simogattad még meg. Először bizonyítanod kell. Az én kocsimmal megyünk – jelentette ki a nő.

Brian nem tiltakozott. Hamar kiderült, hogy Amelia tényleg jól vezet, és a piros gyönyörűség rettenetesen jól állt neki. Brian büszkén feszített mellette.

Amikor megérkeztek Amelia otthonához, Brian nem csalódott. A házuk épp olyan nagy és elegáns volt, mint amire számított. Amelia beállt a háromgarázsos bejáró elé.

– Úgy látom, tényleg senki sincs itthon – jegyezte meg, miközben kinyitotta a bejárati ajtót.

A ház belülről is olyan fényűző volt, mint kívülről. Tele drága bútorokkal, szőnyegekkel, számtalan festménnyel, különféle szobrokkal és óriási virágokkal.

– Szép otthonotok van – dicsérte Brian.

– Már csak a szüleimé. Gyere, fent van a műtermem. – Amelia felszaladt előtte a lépcsőn.

Egy folyosóra értek, ahol Amelia kitárt egy ajtót, majd továbbment.

– Az én szobám volt, ha érdekel – magyarázta, aztán kinyitotta a szemben lévő ajtót is. –  Ez pedig a műterem.

Brian csak egy pillanatra nézett be a szobába. Jóval csajosabb volt, mint Amelia mostani lakása, és mivel a személyes tárgyak már többnyire hiányoztak, ténylegesen olyan hatást keltett, mint amit már nem használnak.

Átment a műterembe, és elcsodálkozott azon, amit látott. Tájképek, csendéletek és egészen absztrakt alkotások sorakoztak mindenfelé. Ezek a képek korántsem voltak olyan kezdetlegesek, mint amelyeket Judy készített.

– Te tényleg nagyon ügyes vagy. Bevallom, nem gondoltam, hogy ilyen jól festesz. – Brian sorban megszemlélte mindegyiket.

– Szeretem, mert kikapcsol. Nem akarom mindet magammal vinni, de van néhány kedvencem. – Amelia elkezdte kiválogatni őket.

Jó néhányat félre rakott közülük, addig Brian egy dobozba pakolta az asztalon lévő felszereléseket. Utána ténylegesen teletömték Amelia kocsiját, alig fértek, de Brian nem tette szóvá, hogy az övével kellett volna jönniük.

– Akarsz visszafelé vezetni? – kérdezte Amelia.

– Naná!  – csillant fel Brian tekintete, és átvette tőle a kulcsot.

Az ő terepjárója után kissé szokatlan volt a fürge sportkocsi, de tetszett neki. Habár saját magának biztosan nem vásárolna ilyet.

Amelia mosolyogva nézte őt.

– Mi az? – kérdezte Brian.

– Jól áll neked.

– Micsoda? A piros sportkocsi? Ugye csak viccelsz? – kacagott hátravetett fejjel.

– Nem viccelek. Tényleg jól áll. Olyan… Nem is tudom… – tűnődött Amelia. – Vagány és fiatalos.

– Túl öregnek tartasz? – nézett rá Brian.

– Jesszusom, nem! – nevetett Amelia, majd áthajolt hozzá, és megpuszilta az arcát. – A legjobb korban vagy, és imádom a hihetetlenül férfias sármodat.

Brian biztos volt benne, hogy az arcára van írva a büszkesége. Amelia szavai roppant mód legyezgették a hiúságát.

– Hol lesz a műtermed? – kérdezte később, miután visszaértek, és bepakoltak egy adag holmit.

– Sehol – felelte Amelia komoly tekintettel. – Felesleges lenne, hisz úgyis elköltözök.

Brian kényelmetlenül elnézett másfelé. Legszívesebben visszavonta volna a szavait, de nem tehette meg. Addig nem, amíg Amelia nem szakít Randyvel.

– Oké, akkor hová tegyük? – kérdezte végül.

Amelia kinyitotta a vendégszoba ajtaját, úgyhogy oda pakoltak be mindent.

– És kerestél már házat? – kérdezte Brian óvatosan.

– Nézelődtem, de még nem találtam olyat, ami tetszene – felelte Amelia.

– Még van időd.

Ettől a beszélgetéstől kissé megfagyott a hangulat közöttük. Miután végeztek, egy-egy pohár limonádé társaságában kiültek a teraszra, de előtte ellátták az állataikat.

– Kérdezhetek valamit? – nézett Amelia Brianre.

– Persze – biccentett a férfi.

– Téged nem bánt a dolog? Úgy értem, nem nehéz Judy szemébe nézned azok után, hogy… – kérdezte bizonytalanul.

Brian halványan elmosolyodott.

– Sosem könnyű az ilyesmi, azért is akarom elmondani neki. És gondolom, ez tudod, mit jelent…

Amelia bólintott.

– Szakítani fogtok.

– Jó ideje csak barátiként funkcionál ez a kapcsolat – mondta Brian. – Illetve Judy valószínűleg többet érez, de nem boldog mellettem. A te érkezésed csupán felnyitotta a szemem, hogy ideje lépni. Úgyhogy nekem ez egy fokkal egyszerűbb, mint neked.

– Értem – sóhajtott Amelia. – Én viszont eléggé küzdök, de szerintem ez látod. – Zavartan elmosolyodott. – Mióta veled vagyok, Randyvel nem igazán megy a dolog... Pedig hosszú idő után most ért haza, és mégsem. De ami a legfurább, hogy ő sem erőlteti. Vagy csak megértő, nem tudom.

Brian a homlokát ráncolta. Ezt örömmel hallotta, ám ha ő lenne Randy helyében, minden percben kívánná Ameliát. Bár meglehet, hogy túl régóta együtt vannak már, és talán csökkent a vágy.

– Ki nem vétkezik? Senki sem szent, Amelia – vonta meg Brian a vállát. – A bűn mértéke mindig attól függ, ki kiált ki bűnösnek.

Brian tudta, hogy ezzel szavak nélkül ítélkezett Randy felett. Amelia sem lehet annyira naiv, hogy azt higgye, Randy nem lépett félre, amíg Európában tartózkodott.

Amelia hirtelen felállt.

– Mindjárt jövök – közölte, és bement a házba.

Egy képpel a kezében tért vissza, és Brian felé nyújtotta.

– Ez a tiéd, ha elfogadod.

Brian megilletődve vette át. Egy tájkép volt, kecsesen hajladozó fűzfákkal és mezei virágokkal tarkított réttel.

– Köszönöm, ez gyönyörű – nézett fel Ameliára. – De miért kapom?

– Az egyik kedvencem. Amikor veled vagyok olyan, mintha ezen a réten sétálnék. – Amelia hátradőlt, és becsukta a szemét. – Lágy szellő fújdogál, lefekszek a földre, hallgatom a méhek duruzsolását, mélyen beszippantom a virágok kellemes illatát, és örökre ott akarok maradni, abban a nyugalmas biztonságban.

Briannek elállt a szava ettől a vallomástól. Egyáltalán vallomás volt vagy csak egy művész álmodozó szavai? Amelia örökre vele akar maradni? Nem csak félreérti ezt az egészet? Mit jelent mindez?

– Köszönöm ezt az ajándékot. Ígérem, nagy becsben fogom tartani. Sokat jelent nekem – felelte Brian őszintén, és arra gondolt, mennyivel egyszerűbb lenne, ha Amelia világosan fogalmaz.  – Átjössz velem kiválasztani a helyét?

Csak azért akart valamit csinálni, mert Amelia teljesen összezavarta ezzel a gesztussal, valamint a szavaival. Brian most úgy érezte, nem viszonzatlanok az érzései, és jó úton halad. De óvatos akart lenni, nehogy valamivel elrontsa az egészet.

Bementek a házába, és körülnéztek.

– A kandalló fölött? – kérdezte Brian.

– Ennyire szem elé akarod rakni? – csodálkozott el Amelia.

– Persze, hiszen gyönyörű.

Amelia elvette tőle a képet, a kandalló fölé tartotta, hogy Brian távolról megszemlélhesse, aztán cseréltek. Végül megállapodtak abban, hogy tényleg jó helyen lesz ott.

– Nem akarod keretbe tenni? Ebbe a lakásba illene valami szép keret, és kiemelné a képet is – javasolta Amelia.

– Jó ötlet – értett egyet vele Brian. – Holnap elmehetünk, és kiválasztjuk együtt.

Amelia a homlokát ráncolva nézett rá.

– Miért akarsz mindent velem csinálni?

Briannek fel sem tűnt ez, és most meglepve nézett Ameliára.

– Kivel csináljam? Tőled kaptam, és ma te is elhívtál magaddal. De ha nincs kedved hozzá, nem gond – felelte.

– Holnap jön Randy, de nem tudom, mikor – biggyesztette le Amelia az ajkait.

Brian odament hozzá, és átölelte.

– Én mindig itt leszek. Akkor jössz át, amikor akarsz, vagy amikor van időd rám. Alkalmazkodok hozzád.

– Köszönöm, Brian. – Amelia elérzékenyülten bújt hozzá.

– Lenne kedved nálam aludni? – kérdezte Brian ezen felbátorodva.

Amelia elengedte, és csodálkozva nézett rá.

– Micsoda? Aludjak veled?

Brian csak megrántotta a vállát.

– Te is egyedül töltenéd az éjszakát, és én is. Akkor már nem jobb együtt?

– Nem hiszem, hogy ez okos dolog lenne.

– Mivel nagyobb bűn éjszaka csinálni, mint nappal? – szállt vitába vele.

Amelia még mindig hezitált, de végül mosolyogva megrázta a fejét.

– Őrült vagy, Brian. Mindenre ráveszel.

Brian tekintete felcsillant.

– Hm, akkor mit szólnál egy meztelen fürdőzéshez a medencében?

12. fejezet