12. fejezet
11. nap
Brian elégedetten és meglehetősen vidáman
készítette a reggelijüket. Az előző nap tökéletesre sikerült. Egésznap együtt
lehettek, meztelenül fürdőztek, óriásit szeretkeztek, egy ágyban aludtak és
egymás mellett ébredtek. Nem is kívánhatott volna ennél többet, ám tudta, hogy
most viszont gyötrelmes nap elé néz.
Finom reggelivel és forró teával várta
Ameliát, mert kint esett az eső. Hunter is behúzódott a házba, és ott sertepertélt
körülötte. Amelia kissé szégyenlősen sétált le a lépcsőn, és meleg öleléssel
üdvözölte Briant.
Hallani lehetett az eső ütemes kopogását, ezért
Amelia kinézett az ablakon.
– Ennyire esik? – kérdezte.
Brian jóleső érzéssel mérte végig a csinos
nőt.
– Igen, de nem tart egész nap. Az előbb
néztem meg. Kávét is kérsz?
– Majd kicsit később, köszönöm. – Amelia
leült az étkezőasztalhoz, Brian pedig feltálalta a reggelit.
– Van valami programotok mára? – érdeklődött,
miután ő is leült.
– Nem tudok róla. Randy eléggé
kiszámíthatatlan. És te mit akarsz csinálni ma?
– Azt hiszem, elugrok néhány helyre. Az egyik
ingatlanomban átalakítást kezdtek, egy másikból pedig kiköltöznek, úgyhogy van
mit intéznem. Talán Judyhoz is beugrok, mert azt hiszi, még mindig haragszok rá
a szombat este miatt – sorolta Brian a terveit.
– Tudom, nem tartozik rám, de ha már
döntöttél, akkor miért halogatod a szakítást? – Amelia felkönyökölt az
asztalra, és érdeklődve várta a válaszát.
– Csakis rád való tekintettel, különben már
rég őszinte lettem volna Judyval.
– Vállalom a következményeket, ne ezen
múljon. Mindketten hibásak vagyunk – válaszolta Amelia komoly tekintettel.
– Amit csinálunk az kétségtelenül rossz, de
egyelőre még senkinek sem fogadtunk örök hűséget, és vannak tőlünk sokkal
rosszabb emberek is. Már, ha ez vigasztal – fejtette ki Brian a véleményét. –
Judy nem fog belehalni, ha két hét múlva tudja meg.
Amelia bólintott, majd felállt. Brian is
követte a példáját. Megálltak egymással szemben, és mindketten tétováztak.
– Csodás volt a tegnapi nap, és köszönöm a
finom reggelit is – szólalt meg végül Amelia.
– Bármikor megismételhetjük. – Brian
odahajolt hozzá, és rövid csókkal búcsúzott el tőle.
Alig, hogy Amelia távozott, megérkezett a
bejárónő, akiről Brian teljesen megfeledkezett. Nem mintha sokat számított
volna, ha meglátja őket együtt, de azért mégis csak jobb volt így. Amíg az asszony
végezte a dolgát, Brian kocsiba ültette Huntert, és elindult a körútjára. Az
átalakítással nem volt semmi baj, azonban a megüresedett lakást kissé ki kell
pofoznia az előző lakók után. Felhívta a szakembereket, akikkel dolgoztatni szokott, és ígéretet kapott, hogy jövő héten kifestik, valamint elvégzik a
szükséges javításokat.
Ezután nem túl nagy örömmel, de beugrott
Judyhoz is. Huntert kénytelen volt a kocsiban hagyni, ám résnyire lehúzva
hagyta az ablakokat, hogy ne legyen nagyon melege. Úgysem szándékozott túl sok
időt tölteni a parfümériában.
– Nahát, Brian! Micsoda meglepetés, nem is
szóltál, hogy jössz! – fogadta Judy kitörő örömmel.
– Erre jártam, és gondoltam, beugrok, de
Hunter kint van a kocsiban – mutatott maga mögé –, úgyhogy nem maradhatok
sokáig.
– Most nincs senki, kimehetünk az üzlet elé beszélgetni – karolt bele Judy.
– Itt minden rendben? – kérdezte Brian, mikor
kiléptek az utcára.
– Elég jól megy most a bolt. Nálad is minden
oké?
– Persze. Elintéztem néhány ügyet, innen már
haza megyünk. Azon gondolkoztam, hogy nekünk kell-e valamivel készülni erre a
hétvégi medencés partira – nézett tanácstalanul Judyra, és közben kivette
Huntert a kocsiból.
– Nekem ez eszembe sem jutott – gondolkozott el Judy egy pillanatra. – De talán csinálhatnánk parti falatkákat, és vegyünk néhány üveg italt
is.
– Jól van, akkor majd küldd át a listát hozzá
– bólintott Brian.
– Beszéltél azóta Ameliával? Ugye, tényleg
nem haragszik? – sandított rá Judy.
– Persze, hogy beszéltünk, nem haragszik.
Tegnap segítettem elhozni a festőcuccait a szülei házából, és kaptam tőle egy
képet.
Brian nem akart ilyen dolgokat eltitkolni
Judy elől, hisz amúgy is kiszúrná majd a képet a falán.
Judy elmosolyodott.
– Örülök, hogy végül ilyen jóban lettetek
egymással.
Brian számított egy kis féltékenységre, de
Judy semmi jelét nem mutatta annak, hogy zavarná, amiért Ameliával tölti az
idejét. Különösnek találta, de annak tudta be a dolgot, hogy Judynak még mindig
bűntudata van a vacsora miatt.
Rövid ideig még csevegtek, aztán Judyhoz
vevők érkeztek, így Brian elköszönt tőle. Amikor hazaért, Randy kocsija már ott
állt a ház előtt. Brian próbált nem tudomást venni róla.
Az eső már rég elállt, de még minden vizes
volt, így kénytelen volt Huntert kizárni, különben összesározta
volna a frissen kitakarított lakást. A bejárónője még az emeleten tett-vett, ő
pedig jobb híján eldöntötte, hogy főzéssel üti el az időt.
Késő délután lett, mire mindennel végzett, és
a bejárónője szintén elköszönt. Tisztaság és jó illat lett az egész házban. Ahogy
nem volt mit csinálnia, Brian egyre feszültebbé vált, mert folyamatosan az járt
a fejében, hogy Amelia azzal az irritáló Randyvel tölti az idejét. Egy pohár
konyakkal kiült a teraszra, és közben a neten böngészett a laptopján. Egyszer
csak mozgolódásra lett figyelmes a szomszédban, de nem mozdult, csak fülelt.
– Most komolyan inkább kiültél olvasni? – hallotta
Randy felháborodott hangját. Bizonyára Ameliához beszélt. – Mondtam, hogy el
szeretnék menni Mark bulijába.
– De nekem nincs kedvem hozzá, Randy. Különben
is, hétköznap van… – tiltakozott Amelia.
– Úgy csinálsz, mintha neked ez bármit is
számítana. Egész nap itthon vagy – felelte erre Randy.
– Ha annyira szeretnél, nyugodtan elmehetsz,
szívem. Nem haragszok meg érte. – Amelia nyugodt hangon válaszolt.
– Tedd már le ezt a kurva könyvet – kiáltotta
ingerülten Randy, majd egy csattanás hallatszott.
Valószínűleg Randy elvette Ameliától a
könyvet, és azt csapta az asztalra, vagy a földre, ki tudja. Brian a homlokát
ráncolta, de nem mozdult.
– Menj, és öltözz! A csajom vagy, és velem
fogsz jönni! – hangzott Randy parancsa.
Brian alig bírta visszafogni magát, hogy ne
menjen át, és húzzon be egyet annak a baromnak, de nem avatkozhatott bele az
életükbe. Amelia felnőtt ember, el tudja dönteni, mit akar.
– Jól van, ha neked ennyire fontos, akkor
elmegyek – hallotta most Amelia hangját.
Brian rettentő dühös lett. Nem értette, Amelia
miért tűr ilyesmit, és Randy, hogyan képes így beszélni a tulajdon barátnőjével.
Persze ez csak az ő malmára hajtja a vizet, de rombolni tudott volna
tehetetlenségében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése