14. fejezet
13. nap
Reggel Amelia telefonjának csörgése ébresztette
őket, ugyanis Brian megint rábeszélte, hogy aludjon nála. Amelia álmosan nyúlt
a készülék után, majd rémülten ülőhelyzetbe pattant.
– Randy az.
– Akkor vedd fel, és nyugi. Nincs miért
idegeskedned. Nem fogja tudni, hogy itt vagy – nyugtatta Brian, és elfojtott
egy ásítást.
Amelia fogadta a hívást, kisétált a
szobából, de alig pár perc után újra megjelent.
– Mennem kell, Randy tíz perc múlva itt lesz.
– Kapkodva szedte össze a ruháit.
– Miért jön ilyen korán? – Brian is öltözni
kezdett.
– Azt mondja, talált valami helyiséget a
klubjának, és nagyon szeretné, ha én is látnám. – Amelia hangja kétségbeeséssel
volt tele.
Brian odament hozzá, és a vállára tette a
kezét.
– Hé, ne pánikolj! Nem fogja észrevenni, hogy
nem aludtál otthon.
Amelia a sírás határán megrázta a fejét.
– Tényleg nem nekem való ez, Brian.
Brian egy puszit adott a szájára.
– Később megbeszéljük. Gyere, lekísérlek.
Amelia távozása után Brian csinált egy kávét,
és megnézte az e-mailjeit. Judy elküldte a listát a hétvégi bulihoz. Miután
most úgysem lehetett Ameliával, úgy döntött, elmegy bevásárolni, addig sem
idegeskedik. Kezdett rájönni, hogy igaza van Ameliának. Egyiküknek sem való ez
a helyzet. Ő éppúgy szenvedett, és ha nem lenne
reménytelenül szerelmes, már réges-rég véget vetett volna ennek a sehová sem
vezető kapcsolatnak.
Nem sietett. Ráérősen nézelődött, hogy teljen
az idő. Kifelé menet egy virágüzlet mellett sétált el. Gondolt egyet, és vett egy nagyon szép csokrot. Amikor hazaért, már nem állt ott Randy
kocsija, így a kedve is rögtön jobb lett. Bepakolt, és már ment is Ameliához,
de hiába kopogtatott, senki sem nyitott ajtót. Amelia valószínűleg elment
valahová Randyvel.
Brian csalódottan ment haza, és rutinosan
hozzálátott a napi tennivalóihoz. Délután négy órakor már nem bírta tovább,
beült a kocsijába. Mindegy hová, de menni akart, mert úgy érezte, megbolondul
otthon. Éppen indított volna, amikor begurult a sötétkék sportkocsi a ház elé.
Brian nem mozdult. Megvárta, amíg Amelia elköszön Randytől, majd bemegy a
házba. Utána ő is kiszállt, és
visszament a sajátjába. Úgy döntött, nem fog átrohanni hozzá. Ameliának pontosan tudnia
kellett, hogy várt rá. Ha nem megy át hozzá, akkor semmi értelme tovább erőltetnie
ezt a kapcsolatot.
Már egy órája ült a nappaliban, próbált
olvasni, de egyre feszültebb lett. Öntött magának a konyakból, és maga elé
bámulva kortyolgatta. Kezdett elhatalmasodni rajta a csalódottság.
Fél hatkor kopogtattak. Amelia állt az ajtó
előtt, kezében egy tepsivel.
– Gyorsan, mert forró – sietett el Brian
mellett, amint az ajtót nyitott, és bevitte a konyhába.
Brian előbbi bánata mintha nem is létezett
volna, egy szempillantás alatt elillant. Amelia azért nem rohant hozzá azonnal,
mert vacsorát készített nekik. Elérzékenyült ettől a gesztustól. A karjaiba
vette a meglepett nőt, és úgy szorította magához, hogy szegény alig kapott
levegőt.
– Mi történt? – kérdezte Amelia.
– Semmi, csak hiányoztál.
– Te is nekem – suttogta a fülébe, és
megpuszilta a nyakát. – Lasagne-t sütöttem, remélem, szereted.
– Egyik kedvencem – mosolygott Brian.
– Akkor együnk, amíg meleg, és mesélj, mi jót
csináltál ma. – Amelia már egészen otthonosan mozgott nála, rögtön teríteni
kezdett.
– Nagyjából semmit. Vettem egy-két dolgot
szombatra, de inkább mesélj te. Egész nap nem voltál itthon, biztosan
izgalmasabb napod volt – sandított rá Brian, miközben felbontott egy üveg
fehérbort.
– Randy megmutatta a helyet – sóhajtotta
Amelia. – Nem igazán tudtam megítélni jó-e, de ő nagyon odáig van, és már nyélbe
is ütötte az üzletet. Elcipelt magával az ügyvédhez, aztán beültünk valahová
enni, és odahívta a haverjait, hogy eldicsekedjen nekik.
– Elég gyorsan döntött.
Amelia egyetértően bólogatott.
– Állítólag az apja ismerősén keresztül
jutott hozzá. Rögtön bele is akar vágni az átalakításba.
– Akkor megvalósul az álma. Végül is ez jó.
De ez a lasagne még jobb. Nagyon ízlik – dicsérte Brian az ételt.
Később már a nappaliban borozgattak, és összebújva megnéztek egy filmet. Brian ilyenkor nem érezte a gondokat,
ahogy valószínűleg Amelia sem, azok mindig csak az elváláskor jöttek elő, ahogy
most is.
– Remek este volt – nyújtózott egy nagyot
Amelia. – Ideje hazamennem.
A reggeli zaklatott állapotára tekintettel,
Brian ezúttal nem kérte, hogy aludjon nála, pedig fájt a szíve, amiért megint
el kell válnia tőle. Már előre tudta, hogy nem fogja nyugodni hagyni a
gondolat, hogy Amelia csak egy karnyújtásnyira lesz, mégis külön ágyban
forgolódnak majd ahelyett, hogy együtt lennének.
– Kikísérlek, de előtte szeretnék adni
valamint – mondta Brian, majd bement a dolgozószobája, és kihozta a csokrot.
Amelia szélesen elmosolyodott.
– Ez tényleg az enyém? Miért? – Boldogan
vette át a virágot.
– Csak úgy. Mert megérdemled, és köszönöm a
meglepetés vacsorát. – Brian egy finom csókkal búcsúzott tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése