A nagy szívrablás - 14. fejezet

 

Louis

Amikor megláttam Harryt a ház előtt ácsorogni, legszívesebben azonnal a nyakába ugrottam volna, hogy utána összevissza csókolgathassam, annyira örültem neki. Helyette lassú léptekkel közeledtem felé, és a tekintetem le sem vettem azokról a ragyogó smaragd szemekről, melyek most is megbabonáztak, mint mindig.

– Szia – álltam meg előtte.

Harry se szó, se beszéd, a karjaiba kapott, és ott mindenki előtt szenvedélyesen lesmárolt. Elolvadtam a karjaiban. Egyszerűen kikészültem tőle, pedig zavart, hogy izzadt vagyok és koszos.

– Szia, életem – suttogta az ajkaimra. – Hiányoztál.

A szavai simogatták a lelkem.

– Te is nekem – cirógattam meg az arcát, és zavartan váltam el tőle, mert a többiek már úgy bámultak, mintha valami színházi előadáson lennének.

– Mi történt veletek? – kérdezte Harry.

– Mindjárt elmondjuk, csak látom, Niallnek elkel a segítség – válaszolta Liam, és odament a fiúhoz, aki már a holmikat pakolta ki a kocsiból.

Harry el sem engedte a kezemet, mondjuk, én sem az övét, úgy vittünk be egy-egy szatyrot.

– Hoztunk nektek ezt-azt, hogy ne szenvedjetek hiányt semmiből – dobott le egy halom ruhát Niall a kanapéra.

– Ezt tényleg nekünk hoztátok? De hát minek? – néztem Harryre.

– Hogy mindenetek meglegyen, és van egy jó hírem is – mosolygott édesen, majd előhúzott a zsebéből egy kulcsot. – Az iroda kulcsa már megvan.

– Szuper! – csapta össze a tenyerét Brandon. – Nehéz volt megszerezni?

– Nem mondanám, de inkább most meséljetek ti. Miért vagytok bekötözve?

Közben mindenki leült, Zayn pedig felnyalábolta a ruhákat, és bedobta az ágyamra.

– Az erdőben találtunk egy omladozó házat, azon gyakoroltuk a falmászást, vagyis kerítés mászást. De amint látjátok, nem túl sikeresen – emelte meg a bekötözött tenyerét Liam.

– Ez nem igaz! Ma már tök jól ment – tiltakozott Brandon, és gyorsan be is számolt a cipőkről, amiket vettünk.

– Akkor még senkinek sem sikerült? – nézett végig rajtunk Niall.

– Louis-nak, viszont ő sem bírta felhúzni magát rajta – árult be Brandon.

– Csak azért, mert egy merő por a teteje, és lecsúszott a kezem. Holnap majd kesztyűben próbáljuk – magyarázkodtam, mert hát csak nagy dolog, hogy egyedül én tudtam elérni a tetejét.

– Ügyi vagy – vont magához Harry, és belepuszilt a nyakamba.

– És büdi, úgyhogy ne csókolgass – kuncogtam.

– Szexin izzadt és büdi – évődött velem.

Nem sok kellett hozzá, hogy fel ne rángassam onnan, és becipeljem magammal a zuhanyzóba.

– Akkor most mindennap ezt gyakoroljátok? – érdeklődött tovább Niall.

– Igen, de mellette erőnléti edzéseket is tartunk. A reggelt is futással kezdtük, aztán guggolások, húzódzkodás és hasonlóak – magyarázta Liam.

– És persze beszereztük a cuccok egy részét – tette hozzá Brandon.

– Veletek minden oké? – kérdezte most Zayn, és le sem vette a szemét Niallről, aki kínjában mindenfelé nézett, csak a barátomra nem.

Harry megköszörülte a torkát, és a földet bámulta, ezért Niall válaszolt.

– Hogyne. Velünk minden oké.

– Harry? – szóltam rá, mert nem értettem, miért nem ő válaszolt.

– Tényleg minden renden. Apámtól kaptam melót, így többet lehetek az irodájában. Ha minden jól megy, egy-két nap alatt meg tudom szerezni a kódot – hadarta.

– Milyen melót? – néztem rá gyanakodva, mert hát az apja nem arról híres, hogy legális dolgokban utazik.

– Semmi fontos. Ma például lakbért kell összeszednem, éppen ezért majd itt hagynám Niallt, és később visszajövök.

Nem nézett a szemembe, és ez zavart. Olyan volt, mintha titkolna valamit.

– Mi nem leszünk kész egy-két nap alatt. Kizárt, hogy addigra mindenkinek menjen a falmászás – szólt közben ismét Zayn, így elterelte a figyelmem Harryről.

– Nem baj, nem is szabad elkapkodnunk a dolgot. Úgyis van még egy csomó részlet, amit ki kell dolgoznunk. Nem igaz? – nézett Liam Harryre, ő pedig azonnal bólintott.

– De igen. Amíg otthon kell maradnom, addig csinálok rajzot a házról, és utána pontosan megtervezzük az összes lépéseteket – mondta, aztán hirtelen felállt. – Bocs, de én most elrabolnám Louist egy kis időre.

A kezem után nyúlt, és a szobába húzott volna.

– Le kell zuhanyoznom – ellenkeztem.

– Akkor veled megyek – közölte.

– Csak ne olyan hangosan, mint a legutóbb – szólt utánunk Brandon.

Harry bezárta az ajtót mögöttünk, és elmosolyodott. Már ennyitől végem volt.

– Ugye nem baj? Nem akarok erőszakos lenni – mentegetőzött aranyosan.

– Ha az lennél is élvezném – zártam az ölelésembe. – Örülök, hogy itt vagy.

Harry a pólóm szegélye után nyúlt, és lehúzta rólam.

– Szeretgetni akarlak – kezdte el finom puszikkal elhalmozni a nyakam.

Ilyet se gyakran mondtak még nekem. A szívem heves kalapálásba kezdett.

– Inkább a víz alatt, mert tényleg koszos vagyok – húzódtam el tőle, hogy én is levehessem róla a ruháit.

Míg vetkőztünk, csillogó tekintettel vizslattuk egymást. Harry elképesztően dögös volt, ahogy felemelte a kezét, és egy gyors kontyba kötötte a haját. Az izmai megfeszültek, és megcsodálhattam a gyönyörű tetoválásait. Meg kellett nedvesíteni az ajkaimat, mert máris úgy éreztem, kiszáradt a szám. Csak annyira fordultam el tőle, amíg beállítottam a vizet, aztán a keze után nyúltam, és behúztam magamhoz.

Úgy állt meg, hogy a haját ne érje a víz, csak engem. Kezébe vette a tusfürdőt, és egy keveset eloszlatott a tenyerén. A vállamnál kezdte, és míg mosdatott, végig a szemembe nézett. Nem csak simán lemosott, hanem gyengéden masszírozott is, ami iszonyatosan jólesett a fáradt izmaimnak. Behunytam a szemem, és élveztem a nagy tenyere simogatását. Minden egyes porcikám vágyott az érintésére.

– Annyira szép vagy, Lou – hallottam a rekedt hangját, és ajkai máris megtalálták az enyémet.

Harry lágyan csókolt és gyengéden ölelt. Éreztem, ahogy erekciója az enyémnek feszül. Halkan felnyögtem az ingerekre, főleg, amikor csókolózás közben a csípőjével is lassú mozgásba kezdett.

– Úristen, Harry! Nagyon kívánlak! – ragadtam meg a tarkójánál fogva, és vadul elmélyítettem a csókunkat.

Nyelvem vadul megkergette az övét, és egymás szájába nyögdécselve dörgölőztünk egyre hevesebben. Harry lenyúlt közénk, összefogta a merevedésünket, és ütemesen mozgatni kezdte a kezét.

– Este a tiéd leszek – suttogta az ajkaimra.

Már nem voltam képes szavakat formálni, de Harry is totálisan bevadult. Harapott, a nyakamat szívogatta és a hajam tépte, én pedig csak magamon kívül ismételgettem a nevét, míg el nem érkeztem a határaimhoz. Hosszan és hangosan élveztem, ő pedig alig egy pillanat múlva követett engem. A csempének dőlt, és húzott magával. A mellkasára döntöttem a fejem, és úgy ziháltam pár pillanatig. Harry a hátam simogatta.

– Az enyém vagy? – kérdezte halkan.

Az eddig csukott szemeim kipattantak, és felnéztem rá.

– A tiéd, ha te is az enyém leszel – feleltem.

– Csakis a tiéd. – Egy édes félmosoly jelent meg a szája sarkában. – Szeretlek, Lou.

Az állam leesett volna, ha nem hajol újra az ajkaimra, és csókol meg valami hihetetlenül lágyan. El sem akartam hinni, amit hallottam. Harry szerelmet vallott nekem. Biztosan nem hallucináltam. Azt mondta, hogy szeret.

– Az én szívem is elraboltad, bébi – zártam a két tenyerem közé a szépséges arcát –, és ez rettenetesen ijesztő.

– Félsz az érzéseidtől?

– Csak attól, hogy ilyen gyorsan történt. Nagyon nem szeretném, ha ugyanilyen gyorsan véget is érne. Még meg sem ismertelek rendesen, de szeretnélek megismerni, Harry – feleltem őszintén.

– Akkor este nagyon sokat fogunk beszélgetni – nyúlt a csap után, és elzárta. – Most pedig menjünk, mert még beszélnem kell a többiekkel is, aztán indulok.

Harry teljesen felöltözve, én egy szál törölközőben mentem ki, mert nem vittem be magammal tiszta ruhát. Persze, hogy négy kíváncsi szempár kísért, amíg a szobába nem értem, és ott gyorsan becsuktam az ajtót, Szegény Harryre maradt, hogy elviselje a beszólásaikat, de tudtam nem kell félteni, könnyedén leszereli őket. Amit hoztak, azokból a ruhákból kaptam magamra valamit, és kimentem hozzájuk. Épp azt kezdték el tárgyalni, hogy Harry majd Niall segítségével megkeresi a kertben a kamerák holttereit, és azok valamelyikén kell a kerítésen bemásznunk. Leültem Harry mellé, és ő nyomban átkarolta a vállamat.

– A házban melyik helyiség a legideálisabb a behatoláshoz? – kérdezte komoly tekintettel Zayn.

– A könyvtár, ahol a múltkor is bejöttetek. Ugyanis az közvetlenül az iroda mellett van – felelte Harry. – Ráadásul azt már tudjátok, hogy melyik ablak. Viszont kell egy üvegvágó is, mert nem biztos, hogy nyitva lesz, én pedig a kamerák miatt nem nyithatom ki nektek. Majd beszerzem valamelyik nap, és elhozom azt is. A játékfegyverekkel, hogy álltok?

– Később szétnézünk a játékboltokban. Arra még nem volt idő – válaszolta Brandon.

– Oké. Igazából egész sokat haladtunk. A ruhák megvannak, a kulcs szintén, az edzés folyamatban, lehetséges, hogy a hétvégére meglesz minden – összegezte Harry a dolgokat.

– Azt neked kell megmondanod, melyik nap legyen. Te ismered apád szokásait – szóltam közbe. – Minden nap el szokott menni esténként?

– Sajnos nem – rázta a fejét. – De szerintem tudni fogom a programját, vagyis remélem, addigra sikerül annyira a bizalmába férkőznöm, hogy beavat mikor, hová megy. Ha pedig nem, akkor muszáj lesz a szerencsére bízni a dolgot.

– Vagy kitalálunk valamit, amivel elcsaljuk otthonról – mondta Zayn.

– Nem rossz ötlet – értettem egyet vele. – Azért jó lenne biztosra menni. Nem szeretnék belefutni az embereibe.

Harry elgondolkozott ezen.

– Azt hiszem, megoldható, de jobb lenne elkerülni, mert ez plusz feladatot jelentene nekünk.

– Egyetértek, de erre is találjunk ki valamit, az a biztos – javasoltam.

– Rendben – bólintott Harry, majd a térdére csapott. – Bocs, de nekem most mennem kell. Niallre a két szemetek, és adjatok neki enni.

– Nem egy háziállat vagyok – fújtatott rögtön a szőke fiú.

– Dehogy nem. Az én cicám vagy, édes – karolta át játékosan Zayn.

– Haha, álmodban – forgatta a szemeit Niall, de én már nem is foglalkoztam velük, mert Harryt kísértem ki.

Ismét a kocsijáig sétáltunk, és ott megállva megfogtam mindkét kezét.

– Tényleg minden rendben otthon? – fürkésztem a tekintetét.

– Tényleg – mosolygott, de ez most nem tűnt őszintének. – Majd mesélek, ha visszajöttem.

– Az kb. mikor lesz?

– Nem tudom, olyan kilenc körül, de lehet, hamarabb. Igyekezni fogok.

– Vigyázz magadra – adtam egy puszit a szájára.

– Te pedig készülj az éjszakára – csapott a fenekemre, majd beszállt.

Megvártam, amíg megfordul, és elhajt, csak utána mentem vissza a házba. Valami nagyon nem tetszett nekem. Végig olyan érzésem volt, hogy Harry titkolózik, de lényegében rengeteg dolgot nem tudtam még róla. Talán, ha este beszélek vele, akkor elmúlik ez a rossz érzés. Igazából, már az is furcsa volt, amiért eljöttek, hiszen azt mondta, amíg nincs meg a kód, nem találkozunk. Semmi sem indokolta, hogy csak úgy leugorjanak. Valaminek biztosan történnie kellett, de ötletem sem volt, hogy mi lehet az.

Aztán megnyugtattam magam azzal, hogy talán csak hiányoztam neki. Ez egyáltalán nem kizárt, főleg azok után, hogy szerelmet vallott nekem. Elég volt csak erre gondolnom, és máris elillant minden aggodalmam. Nehéz volt elhinni, hogy egy olyan csodálatos fiú, mint Harry, belém szeretett. Vigyorogva ültem le a többiekhez, és hallgattam a vidám beszélgetésüket.

Álmodoztam közben. Elképzeltem, ahogy vége mindennek, és elhívom őt egy rendes randira. Valami romantikus, szép helyre, aztán együtt megvacsoráznánk, és felmennénk a lakásomra. Összebújva néznénk egy filmet, nagyokat beszélgethetnénk, és utána szeretkeznénk. Csak kettesben lennénk, mert egyelőre még úgy nem sikerült találkoznunk.

– Mit szólsz, Louis? – hallottam Zayn hangját.

– Hogy mi? – néztem rá értetlenül, mert fogalmam sem volt, mit mondott.

– Hol jársz, hősszerelmes? Csak azt mondtam, hogy mi sétálnánk egyet Niall-lel. Vállalod a vacsorakészítést?

– Ööö, persze – bólintottam. – Hol van Liam és Brandon? – néztem szét, mert észre sem vettem, mikor léptek le.

– Nem hallod? – mutogatott felfelé Zayn.

Füleltem, és nyomban megkaptam a választ.

– Oké, akkor inkább kapcsolok valami zenét, nektek pedig jó bóklászást. Csak el ne tévedjetek – kacsintottam rájuk.

Mosolyogva néztem utánuk. Zayn és a romantikus séta. Különös. Lehet, hogy a barátom is szerelmes lett. Úgy tűnt, ez a rablás sok jó dolgot hozott mindannyiunk életébe. Liam mellett itt maradt Brandon, Zayn belezúgott Niallbe, én pedig megkaptam Harryt. Már az sem érdekelt volna, ha nem sikerül megszerezni a pénzt, bár amúgy sem kizárólag amiatt csináltam. Zaynnek akartam segíteni.

Elindítottam a lejátszási listát a telefonomon, és dúdolgatva kezdtem neki a főzésnek. Most az egyszer, úgy igazán boldog voltam.

15. fejezet