A nagy szívrablás - 15. fejezet

 

Zayn

Majd kiugrottam a bőrömből, amiért a szőke cicám újra meglátogatott minket. Ugyan kicsit utálatosan viselkedett, de amikor megsúgtam neki, hogy rosszul érzem magam, szó nélkül benne volt, hogy sétáljon velem egyet. Arra indultunk el, amerre a falmászást szoktuk gyakorolni. Már egész jó kis ösvényt tapostunk ki, és mivel még nem sötétedett, biztonsággal eltávolodhattunk a háztól.

– Szédülsz még? – kérdezte aggodalommal a hangjában.

– Már nem annyira. Így jó, kint a friss levegőn – feleltem nagyokat lélegezve. – Talán csak megerőltető volt az edzés. Nagyon sokat gyakoroltunk ma.

– Vigyáznod kellene magadra – szidott le Niall gyengéden.

Jólesett, hogy ennyire aggódik. Olyan kis cuki volt.

– Zavarna, ha megfognám a kezed? – sandítottam rá, és megálltam, mert ő is.

– Zayn, ne csináld ezt! – esdekelt édesen. – Kézen fogva akarsz velem sétálni? Az olyan, mintha együtt járnánk…

– Itt senki sem lát. Nekem jólesne, de ha téged zavar, akkor nem kell, csak kérdeztem – feleltem kissé sértődötten, és elindultam.

Nem jött azonnal utánam, de pár perc múlva hallottam, ahogy szedi a lábait mögöttem. Utolért, és megfogta a kezem.

– Ha ez neked örömet szerez, akkor oké, és bocs, ha néha hülye vagyok, csak tudod, számomra ez fura – magyarázkodott.

Meg tudtam volna zabálni, amiért még ő szabadkozott.

– Köszönöm – szorítottam meg finoman a kezét. – Te nagyon rendes vagy, Niall. Gondolom, otthon van barátnőd, és már nagyon vár haza.

Fel akartam hozni ezt a témát, mert fogalmam sem volt, van-e valakije, és az is aggasztott, hogy egyszer haza fog menni.

– Nem, nincs most senkim. Igazából, nem is volt még hosszú kapcsolatom.

– Hogyhogy? – csodálkoztam, mert tényleg azt hittem, ő csak komoly kapcsolatokban gondolkozik.

– Legfőképpen Harrynek köszönhetően – nevetett fel halkan. – Már az első évben szobatársak lettünk. Ő akkor még nagyon félénk volt, és hosszú ideig pátyolgatnom kellett. Akkor azért nem értem rá a csajokkal foglalkozni, később pedig Harry kinyílt, és elkezdett bulikba járni, ahová engem is mindig magával cipelt – mesélte. – Egyik fiút szedte fel a másik után, és nekem pedig a csajokat szervezte, vagy épp magamtól fűztem be őket. Szóval éltünk, és egyikünk sem tervezett hosszútávon senkivel.

Ez a beszámoló csak egy valami miatt nem tetszett. Ha Harry ilyen link életet élt, és Louis tényleg belezúgott, akkor akár csúnya vége is lehet a dolognak.

– Ezek szerint, Harrynek sem voltak hosszú kapcsolatai – lassítottam le, mert közben a falhoz értünk.

– Nem, dehogy – ingatta a fejét Niall kacagva. – Már az is csodaszámba ment, ha egyáltalán emlékezett a srác nevére, akit összeszedett.

A picsába!

– Akkor nem kell sietned haza – maradtam még mindig ennél a témánál, mert többet akartam tudni róla.

– Egy lány miatt nem, de lassan ideje lenne nekem is munkát keresnem, és anyám is alig várja, hogy hazamenjek – sütötte le szégyellősen a szemeit.

Tehát, ahogy végeztek, egyből idejött Harryvel, és anyuci pici fia. Már meg sem kérdeztem, vannak-e testvérei, mert biztos voltam benne, hogy egyke.

– Nos, ez az fal, ahol gyakorlunk – mutattam magam elé.

Niall elengedte a kezem, és közelebb sétált.

– Ez kurva magas. Harryék kerítése nincs ekkora.

– Nincs, de ha ezen át tudunk jutni, akkor az gyerekjáték lesz. – Megálltam mellette, és átkaroltam a vállát, úgy bámultunk együtt felfelé.

– Nem hittem, hogy tényleg ennyire komolyan veszitek – mondta, és láthatóan feszélyezte, amiért ilyen közel állunk egymáshoz.

– Én mindent komolyan veszek, Niall – feleltem halkan.

Hirtelen felém fordult, így én is ránéztem.

– Szerintem, most szólítottál először a nevemen – mosolyodott el.

– Hm, tényleg? Pedig a cicát szeretem. Illik hozzád. – Izgatottan beharaptam az alsó ajkam, amit ő rögtön kiszúrt, és a számat bámulta.

Itt volt az idő, hogy megcsókoljam. Lassan hajoltam hozzá, és vártam, vajon elhúzódik-e. Csak egy picit rántotta hátra a fejét, de rögtön korrigálta, és ő is közelített. Amikor az ajkaink találkoztak, behunyta a szemét. Nem mert átölelni engem, így megtettem helyette. Niall belesimult a karjaim közé, és olyan odaadóan csókolt, hogy arra gondoltam, itt és most leteperem. Már annyiszor felizgatott, hogy nem fogom sokáig bírni.

– Annyira szeretem, ahogy csókolsz – suttogtam az ajkai közé.

Nem volt még elég neki. Felbátorodva tapadt ismét a számra, és szörnyen vágykeltő módon cirógatta a nyelvem a sajátjával. A fenekére csúsztattam a kezem, és magamhoz rántottam. Éreztem a keménységét, ahogy ő is az enyémet. A szemei nagyra nyíltak, és azon nyomban hátrált egy lépést.

– Ugye tudod, hogy ezzel kínzol engem? – kértem számon halkan.

– Én… én nem akartam, sajnálom – dadogta.

– Nézz magadra – mutatottam a merevedésére. – Tényleg nem akartad?

– Bassza meg! – emelte magasba a fejét, és elfordult.

Mögé léptem, átkaroltam, és az állam megtámasztottam a vállán.

– Oké, semmi baj – nyugtattam.

– Én nem vagyok meleg, Zayn – sóhajtott egy nagyot.

– Senki sem állította, hogy az vagy, és ennyitől nem is leszel az. Ezek csak természetes vágyak, nem kell megijedned tőlük.

– Tényleg? – nyüszített sírós hangon.

Ó, te kis naiv!

– Hunyd be a szemed, és engedd el magad. Nincs ebben semmi rossz – suttogtam, és a pólója alatt, a hasára csúsztattam a kezem.

Niall megremegett az érintésemre, de szófogadóan becsukta a szemét, és a fejét hátrahajtva támaszkodott meg rajtam. Az ujjaimmal finoman simogattam, míg a másik kezemmel kigomboltam a nadrágját, és lehúztam a cipzárt rajta. Éreztem, ahogy kissé megfeszül, de nem ellenkezett, így viszonylag bátran nyúltam be az alsója alá.

– Zayn – nyögte a nevem, és megrándult a karjaimban, amikor ráfogtam a forró keménységére.

– Ugye, hogy jó, édes? – morogtam, miközben a nyakát puszilgattam.

Nem mondom, hogy egyszerű volt így kényeztetni, mert az alsója erősen akadályozott, de igyekeztem minél nagyobb élvezetet nyújtani számára. Két perc sem kellett hozzá, hogy nyöszörögve a tenyerembe élvezzen.

– A kurva életbe! – káromkodott halkan, és rögtön igazgatni kezdte a nadrágját.

Reméltem, nem arra érti, hogy megbánta, hanem ennyire jó volt neki. Leguggoltam, és jobb híján a fűbe töröltem a kezem, majd előhúztam egy papírzsepit, és azzal tisztogattam le a maradékot.

– Menjünk vissza, kérlek – rimánkodott kétségbeesetten.

Nem feleltem, de elindultam, ő pedig mellettem lépkedett csendben. Nem igazán tudtam eldönteni, érdemes-e most bármit mondanom, mert nagyot léptünk előre, és attól tartottam, ha elkezdeném vigasztalni vagy győzködni, azzal csak elriasztanám. Inkább hagytam, hadd eméssze magában a dolgokat. Tutira jó volt neki, amit vele csináltam, és abban bíztam, meg akarja majd ismételni. Mondjuk, ettől még én továbbra is kielégítetlen maradtam, és nem tartottam kizártnak, hogy ma ki kell vernem magamnak, ha Niall nem segít rajtam.

– Ugye ez is köztünk marad? – torpant meg a tornác lépcsője előtt.

– Persze, de előttük nincs miért szégyellned magad – egyeztem bele, habár Louis-val mindent el szoktunk mondani egymásnak, és ez most sem lesz másképp.

– Jó, de tudod… – kezdett volna el megint magyarázkodni, de leintettem.

– Nyugi, cicám. Senki sem fog tudni róla – mutattam az ajtó felé, hogy induljon.

Mennyei illatok fogadtak a házban. Louis még mindig a konyhában tevékenykedett, a páros pedig az emeleten lehetett, mert lent nem láttuk őket. A barátom sokatmondó tekintettel nézett rám, én pedig egy pislogással jeleztem neki, hogy sínen vagyok. Niall bevonult a fürdőbe, míg én a konyhában mostam kezet.

– Szólnál nekik, hogy jöjjenek le? – kérte Louis. Annyira jól ismertük már egymást, hogy tudta, nem alkalmas a pillanat más jellegű beszélgetésre, pedig tutira furdalta az oldalát, mi történt a sétánk alatt.

– Hányadik menetet tolják? – töröltem meg a kezem.

– Nem tudom, mert felhangosítottam a zenét, de majd folytatják az éjszaka, ha ennyi nem volt elég nekik – mondta és elkezdte kihordani az ételeket az asztalra.

Niall is visszajött hozzánk, segített a terítésben, én addig leparancsoltam a párost. Biztos sok energiát veszíthettek, mert annyi kaját befaltak, hogy egy szem sem maradt, és Louis alig tudott kimenteni egy kis adagot Harrynek. Niall volt az első, aki elvonult. Nagyon csendesnek tűnt az egész vacsora alatt, egy kicsit aggódtam, hogy talán mégsem kellett volna hozzáérnem. A páros vállalta magára a mosogatást, mi pedig kimentünk Louis-val cigizni.

– Most már ki vele! Mi volt? Mert látom rajtad, hogy történt valami – méregetett a barátom.

– Csókolóztunk, és kivertem neki. Azóta teljesen magába zárkózott, és nem tudom, mi a fasz van – morogtam.

Louis hangosan kacagni kezdett.

– Milyen aljas vagy te, öregem! Szerencsétlen srác. Mivel fűzted be?

– Szép szavakkal. Csak egy kis biztatás kellett neki, de most rendesen beparáztatott, és félek, hogy elbasztam – rágcsáltam idegesen a szám szélét.

– Elbasztad? Szerintem meg kurvára nem. Ha ezt elérted nála, akkor a többi is menni fog. Talán kicsit most meg van ijedve. Szerintem fel kellene menned hozzá, hogy megnyugtasd – javasolta Louis.

Igaza lehetett. El is nyomtam a cigit, de előtte még a barátomra néztem.

– Figyelj, Lou! Niall említette, hogy Harry eléggé link, mármint sosem vesz komolyan senkit. Állítólag egyik fiút fogyasztja a másik után. Nem tudom, mi van köztetek, de azért legyél óvatos, oké? – tettem a vállára a kezem.

Louis csak a homlokát ráncolta.

– Az leszek. Kösz, hogy elmondtad – bólintott –, és most menj, tedd helyre a cicusodat – kacsintott rám.

Felmentem az emeletre, és azonnal a zuhanyzással kezdtem. Tudtam, hogy Louis kint marad, és megvárja Harryt, mert már nyolc óra elmúlt, úgyhogy bármikor megérkezhetett. A barátom szerelmes lett, még sosem láttam ilyennek. Kicsit féltettem, de úgy tűnt, Harry is odáig van érte, úgyhogy reméltem, nem lesz semmi gond, de azért jobbnak láttam, ha megemlítem neki, amit Nialltől hallottam.

Egy törölközővel a derekamon nyitottam be a szobába. Niall már az ágyban ült, és valakivel beszélgetett. Nem volt nehéz rájönni, hogy Harry az. Elégedetten konstatáltam, hogy nincs rajta póló. Kivettem egy tiszta alsót, és hátat fordítva neki, ledobtam a törölközőt, és magamra húztam. Jót kuncogtam, mert hallottam, ahogy Niall rögtön dadogni kezd, és el is köszönt Harrytől.

– Mi a helyzet? Minden oké vele? – bújtam be én is a takaró alá.

– Ööö, igen. Mindjárt itt lesz, és reggel megyünk vissza – felelte, és lecsúszott fekvő helyzetbe.

A lámpát nem kapcsolta le, így gondoltam, még beszélgetni akar, de nem szólalt meg, csak csendben bámulta a mennyezetet. Most nem volt olyan nagy távolság közöttünk, mint az előző éjszakákon. Sőt, a karja majdnem hozzáért az enyémhez.

– A többiek is lefeküdtek már? – kérdezte pár perc után.

– Louis Harryt várja, Liam és Brandon pedig lent voltak még. Miért? – fordítottam felé a fejem.

– Csak kérdeztem – rántotta meg a vállát.

Egyértelműen zavarban volt, és nem tudta, miről beszélgethetne velem. Segítenem kellett neki.

– Nagyon bánt, ami az erdőben történt? – tettem fel a kérdést nyíltan, mert úgyis erről akart velem beszélni.

Niall rögtön a kapcsoló után nyúlt, és hirtelen sötétbe borult a szoba. Így biztosan könnyebb volt neki.

– Nem igazán, inkább… Nem is tudom – sóhajtott egy nagyot.

– Nekem nyugodtan elmondhatod, mi jár a fejedben. Ez is a kettőnk titka marad – biztattam, és a karomat finoman hozzádörgöltem az övéhez.

– A betegségeden rágódok, és azon, hogy talán… Ajj, ez olyan nehéz! – jajgatott aranyosan, majd csak összeszedte magát. – Szóval, arra gondoltam, talán meg kellene adnom neked, amire vágysz.

Van isten az égben!

Még levegőt venni is elfelejtettem, annyira azon járt az agyam, mit válaszoljak erre, nehogy meggondolja magát.

– Tényleg megtennéd? – bukott ki belőlem mégis.

– Azt hiszem, igen, csak félek – vallotta be, és teljesen felém fordult.

Mindjárt megzabálom!

– Nincs mitől félned – simogattam meg az arcát. – Nagyon vigyáznék rád.

– Megcsókolhatlak?

Szent ég! Ez a fiú!

– Inkább én téged – vontam magamhoz, és a sötétben megkerestem az ajkait.

Bajba kerültem, mert gőzöm nem volt, mit is csináljak. Niall számára minden nagyon új lesz, és bármivel megijeszthettem. Nem maradt választási lehetőségem. Azt kellett tennem, amit bárki mással is csináltam volna. Maximum majd leállít, ha sok neki.

A kezem megindult a takaró alatt, miközben egy pillanatra sem váltam el az édes ajkaitól. A meztelen felsőtestét simogattam, és így haladtam egyre lejjebb, egészen az alhasáig. Már éreztem a bokszere szélét, de nem is számítottam arra, hogy teljesen meztelenül fog várni. Ő csak a vállamig merészkedett el, és a hajamba fűzte az ujjait, de ez ellen sem volt semmi kifogásom. Fölé kerekedtem, és a nyakát kezdtem el puszilgatni, így haladtam tovább a vállára, majd a mellkasa irányába. Niall már hangosan zihált alattam, és éreztem, ahogy lüktet a keménysége a szoros alsója alatt.

Gyorsan még lejjebb siklottam, hogy meg tudjam szabadítani a kényelmetlen ruhadarabtól, és egyúttal a sajátomtól is megváltam. Egyelőre még nem parázott be, de a biztonság kedvéért visszatértem az ajkaihoz, mielőtt másba belevághattam volna.

– Ha bármi kellemetlen, vagy mégsem akarod, szólj, és abbahagyjuk – suttogtam két csók között.

– Oké, de megtennéd, hogy beszélsz hozzám közben? – kérte reszketeg hangon.

– Hát persze. Mi indít be? Ha azt mondom, hogy szeretkezni akarok veled, vagy inkább az, hogy istentelenül meg akarlak baszni?

– Azt a kurva! – káromkodta el magát. – Inkább az utóbbi – nyögte.

Annyira tudtam, hogy mocskos lesz a szája a kis drágának, és ez fogja felizgatni is.

– Akkor ma éjszaka nagyon meg foglak baszni, édesem – szívtam be az alsó ajkát, és kicsit meg is haraptam.

– Hívnál inkább úgy? – nyöszörögte.

– Hogyne, cica – markoltam rá a kőkemény farkára, és már kicsit sem fogtam vissza magam.

A mennyekbe fogom repíteni ezt a fiút.

16. fejezet