A nagy szívrablás - 19. fejezet

 

Louis

Mindenkit feszültté tett Harry üzenete. A fiúk azon rágódtak, vajon fel tudunk-e készülni addigra, én pedig azon, hogy mi történhetett. Emiatt elég későn kerültünk ágyba, és ott is csak forgolódtam, és alig vártam a másnapot, hogy végre megtudjam, miért lett kitűzve a hétfői nap. Fogalmam sem volt, Harryék mikor fognak érkezni, de reggel Zaynnel bementünk a városba, és beszereztük a hiányzó dolgokat. Játékfegyvert is vettünk, ami teljesen úgy nézett ki, mint az igazi, még súlyra is hasonló volt. Azt gondoltam, biztosan nem lesz rá szükség, de jobb, ha magunkkal visszük, sosem lehetett tudni.

Amikor visszaértünk, és megláttam a fekete terepjárót a ház előtt, a pulzusom rögön magasba szökött. A holmikat a kocsiban hagyva siettem be a házba, ahol Harry a konyhában vidáman trécselt Liammel, Niall és Brandon pedig a kanapén ücsörögött. Érkezésemre Harry arcán széles mosoly jelent meg, és mindent letett a kezéből, hogy az ölelésébe zárhasson.

– Hát így vártál engem? Itthon sem voltál – dorgált meg, mielőtt egy lágy csókkal üdvözölt volna.

– Nem mondtad, mikor jöttök. Elmeséled, mi a gond? – sürgettem, hisz már nagyon tudni akartam, mi a helyzet.

– Semmi tragikus, de elsőre én is megijedtem. Viszont a fiúk mondták, milyen jól haladtok, így már megnyugodtam – felelte, és behúzott maga után a nappaliba a többiekhez.

– Jó, de mégis miért kell megcsinálnunk hétfőn? – faggattam türelmetlenül.

– Azért, mert nagyon úgy néz ki, hogy az apám kedden ki fogja venni a pénzt a széfből. Tegnap elvitt magával egy tárgyalásra, így jutottam az infóhoz – magyarázta. – Szóval nem éri megkockáztatni, muszáj lesz hétfőn megcsinálni.

Kissé megnyugodtam, mert azt hittem, sokkal rosszabb dolog történt. Mondjuk, ez sem volt túl jó hír, de biztos voltam benne, hogy ha összekapjuk magunkat, akkor menni fog.

– Nagyon sok dolgunk lesz a hétvégén – jegyezte meg Zayn.

A barátom Niall mellett ült, de a fiú nem engedte meg, hogy Zayn átkarolja. Biztosan morcos még Zayn hazugsága miatt, ami teljesen érthető.

– Igen, de végig itt leszünk veletek, és segítünk – mosolyodott el Harry.

Ennek rettenetesen örültem. Három nap együtt. Mi baj lehet? Semmi.

– Mit adtál be otthon? – kérdeztem.

– Azt, hogy kiruccanunk Niall-lel egy hosszú hétvégére. Nem akadékoskodott az öreg, úgyhogy nyomathatjuk – nyúlt Harry a zsebébe, és elővette a telefonját. – Tedd rá ezt is gépre – adta oda Brandonnak.

– Ki kell mennünk edzeni, de ti csináljátok – sóhajtotta Liam. – Szeretném, ha holnapra nekünk is menne már a mászás.

– Menni fog – biztattam mosolyogva. – Majd ebéd után kinézek rátok, és segítek. Csak vigyázzatok magatokra.

Ők távoztak, mi pedig félrevonultunk egy picit a szobába, de nem csak magunk miatt, hanem Zaynnek és Niallnek is akartunk adni egy kis időt a beszélgetésre, mert nagyon feszültnek tűnt a hangulat közöttük. Naná, hogy én azonnal nekiestem Harrynek.

– Használjuk ki. Megint túl sokáig voltál távol – döntöttem le az ágyra, amit ő egy édes kacagással jutalmazott.

– Imádom a mohóságod, Louis baba – harapta meg a nyakam.

– Baba? Hm, tetszik. Leszek a babád, de csak magunk között – gomboltam ki sietően a nadrágját, és máris a kezemben tarthattam a drágaságomat.

– Uhh, egyszer ki fogsz végezni ezzel! – Élesen szívta a levegőt, és közben már azon ügyködött, hogy ő is hozzám férjen.

Gyors, de annál nagyobb élvezethez juttattuk egymást, ami után bohóckodva öltözünk át, mert Harry állandóan lehúzta rólam a nadrágot, vagy épp a pólómat lopta el, amit csak csókért cserébe volt hajlandó visszaadni nekem. Imádtam a játékosságát, és annyira szexi volt minden egyes megnyilvánulása. Még most is hitetlenkedve gondoltam arra, hogy ő tényleg az enyém.

– Kockázatos volt megcsinálni a második felvételt? – érdeklődtem, hisz azért az aggodalom még ott bujkált bennem.

– Annyira nem. Megkértem, hogy tegye be a széfbe az ékszereimet, úgyhogy azokat majd kérem vissza. – Harry belebújtatta a lábát egy papucsba, ami kicsi volt rá, így félredobta, és inkább a saját tornacipőjét vette fel.

– Máris követeled a jussod – forgattam a szemem vigyorogva.

Harry felpattant, az ölébe kapott, és megpörgetett.

– Az én jussom te vagy, életem.

– Aha, szóval, te az én szívemet raboltad el? – kacagtam felszabadultan.

Letett, és megcirógatta az arcomat.

– Remélem, örökre – mondta, és forrón megcsókolt.

Én is ebben reménykedtem. Örökre magam mellett szerettem volna tudni ezt a csodálatos fiút.

Amikor kimentünk, Niall a kanapén feküdt, Zayn pedig rajta, és vadul csókolóztak. Úgy tűnt, sikerült megtárgyalniuk a dolgokat.

– Khm, fel is mehettetek volna – ugrasztottam szét őket, és nem győzték takargatni izgalmi állapotukat. Vagyis inkább csak Niall álcázta magát egy kispárnával, mert Zaynt nem különösebben foglalkoztatta a dolog.

Harry odament a barátjához, és a fülébe súgott, de úgy, hogy mi is halljuk.

– Ne feledd a bosszút, amit mondtam – kacsintott Niallre, majd a nylon tasakba bújtatott papírlapra pillantott, és kezébe kapta. – A franc essen belétek! Összegyűrtétek a tökéletes tervrajzomat!

– Nyugi, édes! Gyűrötten is használható – vettem el tőle, és végigfuttattam a tekintetem a rajzon.

Harry igencsak alapos munkát végzett. Magyarázat nélkül is megértettem mi, mit jelöl.

– Ezt majd a többiekkel együtt beszéljük át. Rakjuk össze inkább a kódot. – Harry felnyitotta a laptop tetejét.

– Kértek valamit inni? – kiabált Zayn a konyhából.

– Egy jó hideg sör jólesne – feleltem, és Harry is azt kért, Niall pedig üdítőt.

Harryvel középen ültünk, Zayn mellettem, Niall pedig Harry másik oldalán. Újra és újra végignéztük a felvételt.

– A számkód 3329. Ez mond neked valamit? – kérdeztem Harrytől.

– Nem. Biztos voltam benne, hogy nem az én születésnapomat adja meg – grimaszolt.

– Jó, hát végül is lényeg, hogy megvan. Nézzük újra a másikat – kértem, mert a tekerős zár jobban feladta a leckét.

– Balra kettő, jobbra egy. Ez eddig is megvolt – kopogtatta a tollal az asztalt Zayn. – Ez a harmadik számomra nem egyértelmű. Bal kettő vagy három?

– Szerintem három, de nem látni, mert kitakarja a kézfeje – töprengtem én is.

– A másik felvételen sem látszik? – Harry megnyitotta az első videót.

Ott is megnéztük, de azon még úgy sem lehetett látni. Újra visszatértünk az előzőhöz, és meg le is lassítottuk.

– Ez három lesz. Nem lehet nagyobb hangot adni rá? – Niall full hangerőt adott rá. – A kattanásból is hallható.

– Ahhoz túl messze volt Harry. Nem hallani rendesen – rázta a fejét Zayn.

– A keze állását nézzétek. Az elsőnél hogyan tartja, és hogy harmadiknál – szólt közbe Harry, majd visszapörgette a felvételt.

A szemünk majd kiguvadt, annyira koncentráltunk.

– Három lesz. Látjátok, hogy sokkal jobban elfordult a csuklója? – mutatott a monitorra Niall.

– Szerintem is – bólogatott Harry. – Akkor bal kettő, jobb egy, bal három, jobb kettő?

Mindannyian egyetértettünk vele, hogy csakis ez lehet a kód, de azért majd megnézetjük a másik két fiúval is, ha visszaértek.

– Jó, akkor elvileg az irodakulcs megvan, a kód megvan, a széfkulcs a harmadik fiókban, a falmászás remélhetőleg sima ügy lesz – összegeztem, ami már tutira megvolt. – Zayn, összeraktok valami ebédet? Mert akkor Harryvel kimennénk a fiúkhoz kicsit.

– Tudsz főzni, cicám? – hajolt át rajtam Zayn, hogy lássa Niall arcát.

– Nem mondanám. Mondjuk anyám egyszer megtanított pitét sütni, de kétlem, hogy az megfelelő ebéd lenne számotokra – biggyesztette le az ajkait a szőke fiú.

– Milyen pitét? – csapott le az alkalomra Zayn, és fel is állt. – Van barackunk és almánk. Süss nekünk, cicus, kérlek! – Kézen fogta Niallt, és behúzta maga után a konyhába.

– Édesek, nem? – mosolyodtam el.

Harry egyetértően bólogatott.

– De, nagyon aranyosak együtt. Hagyjuk őket, hadd csiszolódjanak össze. Kíváncsi vagyok a falra, ahol gyakorolni szoktatok.

Kézen fogva, vagy éppen összekapaszkodva sétáltunk a fák hűvöst adó árnyékában, és közben arra gondoltam, simán tudnék egy ilyen eldugott helyen élni Harryvel, ahol senki sem háborgatna minket. Ha pedig kikapcsolódásra vágynánk, könnyűszerrel elérhetnénk a várost.

– Nézd már! – kiáltottam fel, mert már a távolból is megláttam, ahogy a két fiú a fal tetején ücsörög.

– Ti ilyen magasan gyakoroltatok? – ámult el Harry. – Így már nem csodálom, hogy összetörtétek magatokat.

– Hé, ott akarjátok tölteni az egész napot, vagy lejöttök ebédelni? – kiabáltam nekik nevetve. – Megcsináltátok! Ügyesek vagytok!

A lábukat lóbálva vigyorogtak le ránk.

– Nekem nem sikerült, de kitaláltunk egy jó módszert – árulta el Brandon. – Liam feljött, engem pedig felhúzott.

– Az nem számít. Fent vagytok, és ez a lényeg. Na, akkor gyertek le, és kajáljunk. Később majd kijövünk mindannyian – intettem nekik, mert attól még, hogy egyszer-egyszer sikerült, ugyanúgy tovább kell gyakorolnunk.

Az ebéd még nem volt kész, úgyhogy mi Harryvel a tornácon ücsörögve beszélgettünk. Elmesélte, mi mindent csináltak tegnap Niall-lel, és arról is beszélt, mennyire nem tetszenek neki az apja kétes üzletei.

– Mik a terveid? Mert gondolom, nem akarsz vele dolgozni – fürkésztem az arcát.

– Először is el akarok költözni tőle. Amikor elküldött Angliába, elkülönített egy nagyobb összeget, amiből gazdálkodhatok. Annyira nem sok, de arra elég, hogy vegyek valahol egy lakást. Aztán keresnem kell valami munkát. De gondolkoztam hasonló dolgokban is, mint ti – töprengett, és az állát megtámasztotta a tenyerén. – Lehet, inkább be kellene fektetnem, és bérelhetnék is lakást. Még nem döntöttem el.

– Vagy összeköltözhetnél velem – vetettem fel, és félve lestem a reakcióját.

Harry tekintete felcsillant, és bájosan elmosolyodott.

– Csak viccelsz vagy komolyan gondolod? – kérdezte.

– A lehető legkomolyabban. Szeretnék veled tervezni, Harry – fogtam meg a kezét.

– Akkor tervezzünk együtt, Lou – hajolt át hozzám, és megcsókolt.

Harry csókjában benne volt minden, amire vágytam: a szerelem, a bizalom, a gondoskodás és az ígéret. Hittem abban, hogy nekünk tényleg van jövőnk együtt, mert nem mindennapi az, ami köztünk kialakult.

– Jöhettek – szólt ki nekünk Brandon, így a további tervezgetés egyelőre elmaradt.

Niall pitéjének ínycsiklandozó illata terjengett az egész házban, és mindenki alig várta, hogy megkóstolhassa. Én amúgy is imádtam a sütiket, de most az edzések miatt lemondtam az édességekről, azonban ezt tutira nem hagytam volna ki. Az ebéd is finom volt, de a pite.. hát, az mindent vitt.

– Na jó! Ezt a fiút el ne engedd Zayn! Még nagyon sok ilyen csodát akarok kóstolni – mondtam a barátomnak, miközben jóllakottan megsimogattam a hasam.

– Már győzködöm, hogy ne menjen vissza arra a csúnya, esős helyre, de egyelőre hajthatatlan – felelte Zayn szomorkásan.

– Ha itt akarod tartani, ahhoz a mamáját is ide kell hozatnod – kuncogott Harry. – Különben leszedné a fejed, amiért elraboltad tőle a fiacskáját. De legalább még több isteni pitét ehetnétek – tette hozzá.

– Feltéve, ha túlélné, mert amint anya megtudná, hogy én egy fiúval… – vetette közbe Niall. – Tutira téged hibáztatna érte – vigyorgott Harryre.

– Na persze, mintha a melegség valami fertőző betegség lenne – grimaszolt Harry.

– Zayn a fertőző – kuncogott Brandon. – Vagy az agydaganata.

– Haha, vicces vagy, kisfiú – morgolódott Zayn.

Láttam rajta, hogy tényleg elkedvetlenítette a dolog, amiért Niall hamarosan hazamegy. Nagyjából két hete maradt arra, hogy meggyőzze a fiút a maradásról. Ráadásul nem is biztos, hogy tudnak majd találkozni, mert a fene tudja, mi lesz a rablás után. Erre még nem tértünk ki részletesen.

– Na, akkor, ha mindenki jóllakott, rátérhetnénk az akcióra – terelte más irányba a témát Harry. – Szeretném, ha ma délután jó alaposan átrágnánk mindent.

– Legyen, de előtte igyunk kávét, különben bealszok ettől a sok pitétől – ásított egy nagyot Liam.

– Főzök, addig szedjétek le az asztalt – álltam fel, mert nekem is nagyon szükségem volt kávéra.

Harry rögtön ott termett nekem segédkezni, és ki nem hagyta volna, hogy hozzám dörgölőzhessen, vagy apró, lopott puszikat adjon mindenhová. Sosem hittem, hogy ilyen jó érzés tud lenni, ha igazán szeretik az embert. Mert Harry szeretett engem, ebben egészen biztos voltam. Sajnos, abban már kevésbé, hogy vajon meddig tart ki nála ez a lángolás, mert ahhoz még nem ismertem eléggé, és az, amit Zayntől hallottam, aggasztott. Bíztam benne, hogy a nemrég elhangzott ígérete nem csak üres szavak, és tényleg tervez velem.

Most az egyszer nem akartam csalódni, mert akkor a szívem darabokra törne.

20. fejezet