A nagy szívrablás - 5. fejezet

 

Zayn

Már lefürödtem, és az ágyban fekve vártam Naillre. Hogy ne rémisszem halálra, felvettem egy melegítőt, amit a szekrényben találtam. Imádtam ezt a pasit. Bármelyik csajt kenterbe verte volna a hisztijével, és most már azt is tudtam, milyen formás segge van. Amikor kiszedtem belőle a tüskéket, jó alaposan lecsekkoltam, csak azért is, mert annyira sipítozott. Már akkor elhatároztam, hogy ha lehetőségem adódik rá, megpróbálom betörni. Szerettem az ilyen kihívásokat, mint ő.

Amikor megjelent az ajtóban, majdnem leesett az állam. Csak egy szál alsó volt rajta, én meg azon aggódtam, hogy mit fog szólni, ha alul öltözötten talál az ágyban.

– Cuki a kis pocid, édes – vigyorogtam rá.

– Még egy ilyen beszólás, és nem fekszek be melléd – fenyegetőzött, aztán bánatomra, magára húzta a pólóját.

Megpaskoltam magam mellett az ágyat.

– A földön nem lenne kényelmesebb.

– Húzódj ki a szélére! – parancsolt rám, és addig nem is mozdult, amíg meg nem tettem.

Csoda, hogy nem esett le az ágyról, annyira a szélére feküdt, és az álláig húzta a takarót. Két ember simán befért volna még, akkor volt a távolság közöttünk.

– Most komolyan ennyire félsz tőlem? – nevettem. – Eskü, nem fogok hozzád érni, csak gyere már beljebb, mert le fogsz esni.

– Nem félek tőled, de nem vagyok meleg. Nem fogok összebújni veled – morogta a takaró alól.

– Nem is kértem ilyet, hisztiske.

Egy picit közelebb húzódott, de csak épp annyira, hogy tényleg ne guruljon le az ágyról.

– Szóval, te Harry barátja vagy – kezdeményeztem vele beszélgetést –, de az akcentusodból ítélve, nem itt élsz.

Niall felém fordult, és kezét a feje alá csúsztatta.

– Londonban élek, és csak egy hónapra jöttem hozzá. Harry ott tanult, így lettünk barátok.

– Aha, akkor ezért voltál nála. Hát, bocs, hogy elraboltunk – mosolyogtam rá.

Az angyali arca végre felderült.

– Fasza emberrablók vagytok. Még bocsánatot is kértek.

– Se betörők, se emberrablók nem vagyunk. Tényleg csak a gyűrűt akartam visszaszerezni, de még az sem sikerült, helyette elhoztunk titeket. Hm. Mennyit érsz a családodnak? – viccelődtem vele.

Niall felnevetett. Akárcsak egy kisgyerek, olyan göndöreket tudott kacagni.

– Ha anyám megtudná, személyesen jönne ide, és egyenként tenne el benneteket láb alól.

– Ó, akkor a mamáddal vigyázni kell!

– Egyszer – húzódott még közelebb Niall –, Harry ottfelejtette nálunk a sütit, amit anya csomagolt neki. Anyám képes volt utánahozni az egyetemre, és az egész csoport előtt megetette vele.

Erre már én is hangosan kacagtam, ahogy elképzeltem a colos, göndör fiút, aki nem mer visszaszólni a mamának, és tömi magába a sütiket.

– Rendben, akkor anyukádat kihagyjuk a buliból – bólogattam, hogy megértettem, mit akart ezzel mondani.

Egy pillanatnyi csend állt be közénk, majd Niall kérdezett.

– Te tényleg droggal kereskedsz?

Kurva jó. Máris elvágom magam nála, de hát nem tagadhattam le az igazságot.

– Nem kereskedek, csak szállítom. Nem volt melóm, se pénzem, éhen pedig nem akartam halni, úgyhogy elvállaltam – sóhajtottam. – Kis mennyiségeket kellett elvinnem egyik helyről a másikra.

– De nem féltél, hogy lebuksz? Ezért börtönbe is kerülhettél volna.

Tekintete őszinte aggodalmat tükrözött, ami nagyon jólesett.

– Persze, hogy féltem. Nem akartam sokáig csinálni. Közben folyamatosan kerestem a melót, csak hát, elég nehéz kiszállni, mikor tudod, hogy egy nap annyit kereshetsz, mint máshol egy egész héten. Minden nap azt mondogattam, hogy azon a héten befejezem, de nem így lett. Viszont most már befejeződött magától – vontam meg a vállam –, és örülhetek, ha megúszom ép bőrrel.

Niall hosszan hallgatott.

– És a többiek? Ők is benne voltak? – érdeklődött tovább.

– Nem. Louis benzinkúton dolgozik, Liam pedig egy raktárban. Brandont ne kérdezd, mert róla semmit sem tudok, de szerintem még tanul – feleltem.

– Te is keress rendes munkát! – suttogta halkan, és halványan elmosolyodott.

Nagyon tetszett nekem ez a fiú, és rettenetesen vágytam rá, de tudtam, hogy esélytelen. Még.

– Emlékeztetsz valakire – mondtam elmerülve a tekintetében.

Egyből felkeltettem vele a kíváncsiságát.

– Igen? Kire?

– Volt egy srác, még régen. Az első szerelem. Pont ilyen szőke és ártatlan tekintetű, mint te. Még a nevetésed is hasonlít az övére. Nagyon szerettem.

– Mi történt?

– Semmi különös. Fiatalok voltunk, a szülei másik városba költöztek, jó messze, úgyhogy végleg elszakadtunk egymástól. Semmit sem tudok róla, de a mai napig hiányzik.

Niall elmélázott ezen.

– Én még sosem voltam úgy igazán szerelmes – árulta el.

Mosolyogva megsimogattam az arcát, amitől meglepődött, de nem húzódott el.

– Elárulhatok valamit? – kérdeztem. – De csak akkor, ha senkinek nem adod tovább, még Harrynek sem.

Niall a homlokát ráncolta, majd bólintott egy aprót.

– Beteg vagyok – mondtam, mire a szemei azonnal elkerekedtek.

– Mármint olyan? Úgy értem HIV vagy hasonló? – dadogta.

– Nem. Azzal mindig vigyázok – ráztam a fejem. – Ez kicsit talán rosszabb. Agydaganatom van, méghozzá elég agresszív. – Láttam, milyen hatással van rá a vallomásom, ezért gyorsan folytattam. – Az orvosok szerint csak heteim vannak hátra, ezért is akartam visszaszerezni a gyűrűt, hogy nekiadhassam az unokaöcsémnek, mert hát nekem nincs, és nem is lesz fiam – sóhajtottam egy mélyet.

– Ó, ezt nagyon sajnálom. Nem látszik rajtad semmi – pislogott nagyokat zavartan.

– A dokim szerint hirtelen jönnek majd a tünetek, de akkor akár egy hét alatt vége is lehet – biggyesztettem le a számat. – És tudod… mindegy – hagytam abba inkább.

Niall ösztönösen a kezem után nyúlt.

– Folytasd, kérlek!

Vettem egy mély levegőt, és egy icipicit én is közelebb húzódtam hozzá.

– Amikor megláttalak, eszembe jutott az első szerelmem. Rögtön arra gondoltam, hogy bárcsak… Szóval, jó lett volna utoljára egy olyan ártatlan és tiszta fiúval lenni, mint te vagy, és akit így a vége felé őszintén szerethetek. Valakit hagynék hátra…

Niall egészen megdöbbent a vallomásomon. Az ajkai mozogtak, de elsőre nem tudott megszólalni.

– Tudod, én… én a lányokhoz vonzódom – hebegte.

Kedvesen rámosolyogtam, és újra megsimogattam az arcát.

– Persze, hogy tudom. De örülök, hogy elmondhattam valakinek. Most pedig aludjunk, Niall – igazítottam meg a rajta a takarót.

Behunytam a szemem, de éreztem, hogy engem néz. Egyszer csak lekapcsolta a lámpát, és egészen közel húzódott hozzám.

– Zayn – szólt halkan.

– Igen? – tettem úgy, mint aki már félig aludt.

– Esetleg… egy csók lehet, ha nem mondod el senkinek. Persze, ha ez segít – tette hozzá gyorsan.

Legbelül táncot jártam örömömben.

– Megtisztelnél vele – suttogtam.

Niall bizonytalanul hajolt hozzám. Már éreztem a mentolos leheletét az arcomon. Hogy segítsek neki, finoman a tarkójára csúsztattam a kezem. A puha ajkai lágyan érintették az enyémet. Félénk volt.

– Csak úgy, mint a lányokkal – kuncogtam.

– Megpróbálom – nevetett ő is halkan, és tényleg megcsókolt.

Nyelve besiklott a számba, és édesen masszírozta az enyémet. A szívem majd kiugrott a helyéről, a farkam pedig a gatyámból, annyira izgatóan csinálta. Úgy tűnt, bele akart adni apait-anyait, hogy tényleg emlékezetes legyen számomra. Amikor pedig belenyögött a csókunkba, egy pillanatra elvesztettem a fejem, és magamhoz rántottam. Hát, ezt nem kellett volna, mert amikor megérezte a kőkemény farkam, azonnal elhúzódott.

– Ne haragudj, ösztönös volt – szabadkoztam.

– Semmi baj – zihálta, majd újra nyakig magára húzta a takarót. – Most már tényleg aludjunk. Jó éjt, Zayn!

– Jó éjt, és köszönöm – fordultam hanyatt, és próbáltam lenyugodni.

 

Louis

 

Iszonyatosan nehezen tudtam elaludni úgy, hogy Harry a nyakamba szuszogott, és a farka hosszú ideig nyomta a fenekemet. A sajátom fájdalmas lüktetéséről nem is beszélve. Kívántuk egymást, és mégsem csináltunk semmit. Ez nem megszokott a részemről, de úgy sejtettem, hogy Harryre se igazán lehet jellemző, hogy kihagyjon egy ilyen lehetőséget.

Reggel egészen összegabalyodva ébredtünk. Nem tudom, kinek nyílt ki először a szeme, de egymásra meredtünk. A karom Harry nyakában volt, az övé az én derekamon, a lábam átvetve rajta, a sajátja pedig az én két lábam között. Egyáltalán, hogy tudtunk így aludni?

– Ööö, jó reggelt! – húzódtam volna azonnal arrébb, de Harry megállított.

– Menekülsz? – kérdezte álmos mosollyal.

Igen, menekültem, mert a reggeli merevedésem a hasának feszült, amit tökéletesen érzékelhetett.

– Nagyon kell pisilnem – hazudtam, mert féltem, hogy ha maradok, akkor azonnal leteperem.

Nem tudom miért, de meg akartam mutatni, hogy van önuralmam, és bármennyire őrülten szexi, nem fogok behódolni neki. Már így is átvett minden irányítást, pedig elvileg nekünk kellett volna kézben tartanunk a dolgokat.

– Aha, akkor menj, de öt perc múlva ott leszek a fürdőben – közölte, és eleresztett.

Villámgyorsan kislisszantam mellőle. Kint senki sem volt még. Bementem a fürdőbe, elvégeztem a dolgom, és éppen csak, hogy a számba vettem a fogkefémet, tényleg nyílt az ajtó, és Harry kócos feje tűnt fel mögöttem. Nem zavartatta magát. Simán odament a WC-hez és pisilt, amíg a fogamat mostam, majd arrébb lökdösött, hogy odaférjen a mosdóhoz. Kezet mosott, aztán fogkrémet nyomott a zöld fogkeféjére.

– Horkoltál – mondta, mielőtt a szájába vette volna.

– Nem szoktam horkolni – válaszoltam habzó szájjal.

– Pedig de – vigyorodott el, és hozzákezdett a fogmosáshoz.

Most én lökdöstem arrébb, hogy kiöblíthessem a számat. Amikor lehajoltam, Harry mögém osont, és az ágyékát a hátsómhoz nyomta. Annyira meglepett vele, hogy bevertem a fejem a csapba.

– Baszd meg! – nevettem, és lecsaptam vízzel.

Édesen kuncogott a fogkefével a szájában. Persze, azt sem hagyta, hogy a hajam megigazítsam a tükörben, mert most ő akarta kiöblíteni a fogkrémet. Én nem voltam olyan gonosz, és nem álltam mögé, de azért alaposan megcsodáltam a formás hátsóját.

– Még lógsz nekem valamivel – mondta, miután felegyenesedett, és felém közelített. Ösztönösen léptem egyet hátra.

– Hm, nem emlékszem, hogy ígértem volna bármit is – feleltem, és lenéztem a kezére, ami máris a derekamra siklott.

– Egy gyors nyálcsere? – vonta fel a szemöldökét mosolyogva.

Az összes erő kiment a lábamból. A rózsaszín ajkaira pillantottam, melyek elnyíltak, és csak a belegyezésemre vártak.

– Semmi szex – nyögtem.

– Semmi – bólintott Harry, és már hajolt is.

Na, ennyit a nem behódolásról!

Nem emlékszem, volt-e rám ilyen hatással csók az utóbbi időben, de úgy reszkettem a karjaiban, mint a nyárfalevél. Először csak finoman ízlelgette az ajkaimat, játékosan beszívta, majd kiengedte, hogy újra rátapadhasson. Aztán a nyelvét is használni kezdte, amivel azonnal az őrületbe kergetett, mert nem egyszerűen csak lesmárolt, hanem cirógatott vele. Közben a keze lejjebb siklott a derekamról, és a fenekembe markolva húzott az ágyékához.

– Harry – nyögtem a nevét egyből, ahogy hozzám dörgölőzött.

– Nagyon finom vagy, Lou – nyöszörögte rekedten. – Ezt piszok nehéz kontrollálni – lihegte a számba.

Ezt én is jól érzékeltem, és el sem akartam hinni, hogy mindjárt a gatyámba élvezek, pedig hozzám se ért. Eddig. Ugyanis az egyik kezével elengedte a fenekem, és becsúsztatta az alsómba. Amikor rám markolt, a levegőm bent rekedt, és kissé lábujjhegyre állva fulladoztam a csókjaitól.

– Ez már szex – ziháltam, de közben az én kezem is felfedező útra indult, muszáj volt éreznem őt.

Harry betonkemény volt és enyhén nedves. Tenyeremmel szétkentem az előváladékát a teljes hosszán, és ugyanabban a ritmusban izgatni kezdtem, mint ahogyan ő dolgozott rajtam. Hol csókolóztunk, hol csak egymás szájába lihegve élveztünk. Szinte szédültem a hirtelen jött oxigénhiánytól a kis helyiségben.

– Ez kurva jó, Lou! – dobta hátra hirtelen a fejét Harry, és a kezembe élvezett.

A látványtól, és attól, hogy közben egy pillanatra sem állt le, a szekrénynek tántorodva engem is utolért az élvezet. Harry a vállamra hajtotta a fejét, és úgy pihegtünk két percig.

– Ez nem szex volt, drága, csak egy rohadt jó előjáték – suttogta a fülembe, majd megfogta a kezem. – Gyere, zuhanyozzunk le.

Irányított. Harry az első pillanattól kezdve átvette az irányítást felettem, és minden felett. Hagytam, mert képtelen voltam neki ellenállni. Most is hűséges eb módjára követtem, és dobáltam le magamról a ruháimat, mert ott akartam vele állni meztelenül, hogy megcsodálhassam a gyönyörű teste minden egyes pontját. Teljesen elvette az eszem.

– Hm, ez a te illatod – szagolt bele az egyik tusfürdőbe, és a tenyerébe nyomta, majd szétkente rajtam.

– Mit csinálunk, Harry? – kérdeztem tőle a homlokom ráncolva.

– Nekem nagyon úgy tűnik, hogy zuhanyozunk – kacagott fel a mély hangján. – Vagy zavar, hogy megmosdatlak?

– Nem, de nem vagyunk együtt, és én ilyet nem szoktam.

Tényleg nem szoktam csak úgy másokkal együtt zuhanyozni, hacsak nem áll az illető közel hozzám.

– Nem vagyunk együtt, de még lehetünk. – Megfordított, hogy a hátamat is lemossa. – Vagy ellenedre lenne? – súgta a fülembe kacéran.

Rossz érzésem lett. Visszafordultam, és mérgesen néztem rá.

– Te csak játszol, Harry. Neked ez az egész egy játék, igaz?

– Mire gondolsz? – vonta össze a szemöldökét.

– Nem csak kettőnkre, hanem arra, ami az este történt. Hülyeséget csináltunk, te pedig jól szórakozol rajta. Vagy tévedek?

Harry arca elkomorult.

– Majd ugyanezt mondd akkor is, ha reggeli közben beavatlak titeket a tervembe – felelte. Elhúzta a függönyt, és kilépett a zuhanyzóból.

Vegyes érzések kavarogtak bennem. Meg voltam győződve az igazamról, de mégis zavart, hogy ezzel megbántottam Harryt. Ő csak egy gazdag kölyök, aki most jól szórakozik, de mi az életünkkel játszunk. Ha nem is szó szerint, de az apja örökre el tudna intézni minket. Egyedül csak Zayn miatt voltam hajlandó végigcsinálni ezt az egészet.

Most már végképp kíváncsi voltam, mit eszelt ki Harry.

6. fejezet