A nagy szívrablás - 6. fejezet

 

Harry

Rosszulestek Louis szavai, és nem is értettem, miért vádolt meg azzal, hogy csak játszok. Oké, apámon szerettem volna bosszút állni, és őket használom fel erre, de attól még semmi rosszat nem akartam nekik. Sőt. Nagyon is jól fognak járni.

Pedig milyen jól indult a reggel. Ez a fiú olyan érzéseket ébresztett fel bennem, amelyek létezését már rég elfeledtem. Nem pusztán testi vágy volt, amit a karjaiban éreztem. Kicsit meg is ijesztett vele, de végül megadtam magam ezeknek az érzéseknek, és úgy lebegtem tőlük, mintha valami jófajta füvet szívtam volna. Louis teste, Louis hangja, Louis illata, mind-mind az őrületbe tudott kergetni. Nagyon akartam ezt a fiút, de úgy tűnt, ő valamiért morcos rám, ahogy immáron én is az voltam rá.

Niall barátom baktatott le elsőként a lépcsőn. Én már a konyhában a reggelit raktam össze mindannyiunknak. Zöldségeket daraboltam, amikor bejött hozzám.

– Na, szűz maradtál? – viccelődtem vele.

– Haha. Milyen poénos vagy kora reggel. Ma elhúzunk innen, igaz?– tömött a szájába egy szalonna darabot.

– Mindenképpen. Ezeket tedd ki az asztalra, addig készítek teát. Kaja után indulunk – közöltem vele.

Louis sokáig volt a fürdőben, és ő is elég morcosan jött ki onnan. Vele egy időben Zayn is letrappolt a lépcsőn, és Niall zavartan fordult el tőle. Gyanús volt a szituáció, de Louis jobban érdekelt most.

– Kávét vagy teát? – kérdeztem tőle.

– Kávét, de meg tudom csinálni magamnak – vett elő egy csészét.

Nekem lett volna okom haragudni rá, ezért úgy döntöttem, inkább ignorálom kicsit, hátha magához tér. Mire elkészült a tea, Liam és Brandon is lejöttek. Louis kiment cigizni, így csak a többiekkel ültünk le az asztalhoz.

– Jutottatok már valamire? – kérdezte Liam.

– Miért? Szerinted, mi nem aludtunk? – kortyolgatta a teáját Zayn, és közben Niallre sandított, aki már ennyitől is fülig vörösödött.

Louis is visszajött, majd leült velem szemben, de nem nézett rám.

– Kaja után valaki vigyen haza minket – utasítottam, és nem kértem, ezért mindenki rám kapta a tekintetét.

Láttam a gyanakvást a szemükben. Attól féltek, hogy beárulom őket az apámnak.

– Azt ígérted, segíteni fogsz – említette meg halkan Zayn.

– Igen, éppen ezért kell hazamennem, hogy ki tudjam törölni a tegnap esti felvételt. Nem hiszem, hogy apám megnézné, de biztos, ami biztos.

– És honnan tudjuk, hogy nem versz át? Niall itt maradhatna biztosítéknak – vetette fel Brandon

Okos gyerek, de úgysem csináltak volna vele semmit, hiába maradna itt. Ők nem bűnözők, csak meggondolatlan fiatalok.

– A faszt maradok itt – csattant fel Niall. – Felejtsétek el!

– Niallt tényleg ne keverjük bele – értettem egyet vele –, és amúgy is nálam vendégeskedik, nem tűnhet el csak úgy nélkülem.

– Azt mondtad, van egy terved – szólalt meg most először Louis.

Eltoltam magam elől a tányért, és felkönyököltem az asztalra.

– Először is a kérdésem az lenne, mennyire bíztok meg egymásban? – néztem végig rajtuk.

Ők is körbevezették a tekintetüket a társaságon, és mindenkié Brandonon állapodott meg.

– Most miért néztek így? – tárta szét a karját a fiú. – Abszolút megbízható vagyok.

– Nem ismerünk – vetette oda neki Zayn. – Liam? – vonta kérdőre a barátját.

Liam zavartan megköszörülte a torkát.

– Bran rendes srác, de ne várjátok tőlem, hogy helyettetek döntsek.

– Ajj már! Mondom, hogy megbízható vagyok. Apámat sem köptem be, mikor direkt rácsukta az ajtót anyám macskájára, pedig eltört a gerince és kinyiffant. Meg a legjobb haveromat sem árultam el, hogy dugta a másik haverunk anyját – háborgott Brandon.

– Ez aztán meggyőző érv volt – forgatta a szemeit Louis.

– Jó, akkor mi legyen? Menjek el? – dőlt hátra duzzogva Brandon.

A fiúk egymásra néztek, végül ismét Louis szólalt meg.

– Maradj, hisz már úgyis benne vagy. Nektek is okés? – kérdezte a barátaitól, ők pedig bólintottak.

– Jó, akkor mondom, mi van – vettem át a szót ismét. – Szóval a gyűrű, amit kerestek, apám széfjében lesz.

– Tudod a kódot? – szólt közbe rögtön Zayn.

– Nem, de megszerzem. Ám, ahhoz újra be kell törnötök, mert ugye én nem vehetem ki, ráadásul ti is rögtön gyanúba keverednétek, ha egyedül csak az tűnne el.

Liam szemei elkerekedtek.

– Azt akarod, hogy mást is hozzunk el? Mi van még a széfben?

– Néhány millió – mondtam ki, amire mindannyian felhördültek.

– Na, ne! Harry, ugye ezt nem gondolod komolyan? – pattant fel Louis.

– Haver! Elment az eszed? – hüledezett Niall.

– Nincs benne kockázat. Mármint a betörésen kívül. Apám nem tehet feljelentést, mert az a pénz drogból származik. Kénytelen lenne benyelni – mondtam nyugodt hangon. – Ha már úgyis ott lesztek, ostobaság lenne csak a gyűrűt elemelnetek, és mint mondtam, azzal le is buktathatnátok magatokat.

– Rá kell gyújtanom – állt fel Zayn.

– Ne menj ki, mert szerintem többen is rágyújtunk – szólt utána Louis. Már elő is vette a cigis dobozt, és körbekínálta. Még Niall is vett belőle, én szintén.

Zayn behozta a hamutálat, Liam pedig gyorsan elrámolt az asztalról, és füstölgés közben emésztették a hallottakat. Volt mit. A gyűrűt akarták, a pénz pedig nem akármilyen bónusz lenne, de mégis csak komoly rablásról van szó, így érthető az aggodalmuk.

– Te tényleg ki akarod raboltatni az apádat? – kérdezte Niall.

– Ezt épp te kérdezed? Pontosan tudod, milyen életem volt mellette. – Elnyomtam a cigit, mert nem esett jól. – Azt a pénzt bűnözésből szerezte, és amúgy is van neki elég.

– De ez akkor is veszélyes – ingatta a fejét a barátom.

A többiek csak hallgattak, és nem szóltak közbe.

– Tegnap simán bejutottak, és most segítenék is. A széf kódját megszerzem, csak a kamerákat kell elintézni és a biztonsági embert. Meg persze alaposan fel kell készülni rá – mondtam. – De ez csak egy lehetőség, és nem kötelező élni vele. A ti döntésetek – néztem végig rajtuk újra.

– Mit értesz felkészülés alatt? – Louis rágyújtott egy újabb szálra, Brandon pedig kinyitotta az ablakot.

– Ezúttal nem kockáztathattok olyannal, hogy kitámasztjátok a kaput. Át kell másznotok a kőkerítésen, tehát nem árt edzeni rá – feleltem. – Valamint kellenek fekete ruhák és maszkok, hogy ne legyetek feltűnőek. Ezenkívül hozhattok játékfegyvert, de ne rózsaszín vízipisztolyt – néztem Zaynre mosolyogva.

– Mi? Te egy vízipisztolyt szorítottál a fejemhez? – háborgott Niall. Csodálkoztam, hogy ez még csak most jutott el a tudatáig.

– Téged sosem bántanálak, szépségem – kacsintott rá Zayn.

– Mert nincs is igazi fegyvered – nevetett Liam.

– Akkor sem bántottam volna – simogatta meg Zayn a barátom combját.

Erre Niall úgy ugrott fel és ment távolabb, mintha Zayn fertőző lenne. Már egészen biztos voltam benne, hogy történt valami közöttük.

– Mikor kell döntenünk? – tért vissza a témához Louis.

– Nem szükséges azonnal, de nem tudom, a gyűrű meddig lesz ott. Fogalmam sincs, az apám mit akar vele. Lehet, eladja, vagy talán megtartja. De akkor most vigyen valaki haza minket, mert intéznem kell a felvételt – álltam fel. – Ha este visszajövünk, addigra tudtok dönteni?

– Hétre gyertek, és válaszolunk – zárta rövidre Zayn, majd Louis-ra nézett. – Elviszed őket?

– El – tolta ki a széket Lou maga alól. – Úgyis haza akartam ugrani, és a melóhelyet fel kell hívnom, hogy beteget jelentsek.

– Tényleg, azt nekem is – pattant fel Liam, és máris telefonálgatni kezdett.

– Akkor este – köszöntem el tőlük.

Louis mellé ültem, Niall pedig hátra. Lou feszült lehetett, mert egy jó darabig egy szót sem szólt. Én se nagyon tudtam mit mondani, és Niall előtt nem akartam semmi bizalmasba belemenni, a betörésen pedig úgyis gondolkozniuk kell még.

– Elég, ha kiteszel valahol, és hívunk taxit. Bárhogy is döntetek, jobb, ha nem látnak minket együtt – mondtam, amikor már elértük a várost.

– Ha lebukunk, akkor te ne bukj velünk – vetette oda Louis gúnyosan.

– Nem, Louis! Azért, hogy még véletlenül se adjunk gyanúra okot. Ha látják, hogy veletek barátkozok, a hülye is össze tudja adni, mi történt – feleltem, és mérgesen kifelé bámultam az ablakon. – De ha így fogod fel, akkor jobb, ha bele sem kezdünk – tettem még hozzá, mert rosszulesett, amit mondott.

Hallottam, ahogy egy nagyot sóhajt.

– Oké, bocs – kért elnézést röviden. – Itt jó lesz? Ott áll egy taxi – mutatott a túloldalra.

– Kösz – morogtam, és minden további nélkül kiszálltam, majd becsaptam rá az ajtót.

Niall is kikecmergett. Ő még előtte mondott valamit Louis-nak, de nem értettem, hogy mit. Máris mentem a taxihoz, ami szerencsére szabad volt.

– Ez nagyon para – mondta Niall, miután beült mellém.

– Majd otthon megbeszéljük. Inkább azt mondd el, mi volt az éjszaka – néztem rá.

– Semmi. Mi lett volna? – felelte túl gyorsan.

– Niall! Ezer éve ismerlek!

– Tényleg nem volt semmi, csak tetszem neki, és ez zavar – vakargatta a fejét.

– Kamuzol – grimaszoltam.

– Nem. Azt mondta, hasonlítok az első szerelmére, és teljesen zavarba hozott vele. Sokáig beszélgettünk mindenféléről. Meg amúgy is, nekem tök fura volt egy fiúval az ágyban… szóval, érted – magyarázkodott.

– Velem is aludtam már egy ágyban, mégsem menekültél előlem.

– Mert te sosem mondtad, hogy tetszem neked. De ő úgy néz rám, mintha valami bombanő lennék, és ez gáz – nyafogott.

– Mert pont úgy viselkedsz, mint egy csaj. Állandóan hisztizel – nevettem.

– Nem is – öklözött vállba.

– Na, ez nem volt csajos – simogattam meg a sajgó vállam. 

Amikor hazaértünk, a ház előtt parkoló autók alapján tudtam, hogy apám is otthon van. Nem túlságosan örültem neki, de úgyis beszélnem kell vele. Niall feszengve lépkedett mellettem, és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor látta, hogy senki nincs lent.

– Menj fel, mindjárt megyek én is – mondtam neki, és dolgozó felé fordultam.

Ahogy sejtettem, apám ott volt, és a két szokásos testőre is mellette szobrozott. Amikor beléptem, mindhárman rám néztek.

– Kopogni nem szokás? – kérdezte apám.

Az íróasztala mögött ült, és valami iratot tanulmányozott.

– Bocs, azt hittem, otthon vagyok, és amúgy sem tudtam, itt talállak-e – mosolyogtam, és helyet foglaltam vele szemben az egyik fotelben.

– A szobalány mondta, hogy nem jöttetek haza az éjszaka. Nem kérdezem, merre jártatok, de ugye nem ebben a göncben voltál? – mért végig szánakozva.

A melegítő és a pulcsi volt rajtam, amiben tegnap elhurcoltak.

– Mekkora szégyen lenne, ha a nagy Desmond Styles fiát így látnák, igaz? – gúnyolódtam vele.

Apám lemondóan legyintett egyet.

– Oké, mit akarsz, Harry? – kérdezte türelmetlenül.

– Csak érdekelt volna, miért hozattál haza, mert azt eddig elfelejtetted közölni velem.

Igazából ez is érdekelt, de a széfet akartam jobban szemügyre venni. A bal oldali falon volt, és a fater nem foglalkozott azzal, hogy elrejtse valami festménnyel, ahogy azt a filmekben szokás. Úgy tűnt, triplán be van biztosítva, mert kulcs kellett hozzá, és a nyomógombok mellett tekergetős zár is volt rajta. Ez nem túl jó, mert így a kulcsot szintén meg kell szereznem.

– Azt hittem, megkomolyodtál annyira, hogy rád bízhassam az üzlet egy részét, de már tudom, hogy tévedtem – zökkentett ki a gondolataimból apám.

Élből vissza akartam vágni neki, de rájöttem, hogy most nem szabad. Kicsit játszanom kell a szerepemet, hogy megszerezhessem azt, amire szükségem van. Szinte egészen biztos voltam benne, hogy Louis-ék nem fognak nemet mondani, úgyhogy nem vesztegethettem az időt.

– Ezek szerint, meg sem próbálod – feleltem, és az átható szürke szemekbe néztem.

Mindig a hideg rázott tőle, így ez most sem volt másképp. Apám soha nem emelt rám kezet, de a szemével is ölni tudott.

– Térjünk vissza erre később, mert most dolgom van – rázott le.

Felálltam.

– Ma este sem leszünk itthon – mondtam hátra sem fordulva, és már szedtem is a lábaimat az emeletre.

Bekopogtam Niall szobájába, és rögtön benyitottam. A szőke barátom valószínűleg zuhanyozhatott, mert vízcsobogást hallottam, és mást is. Füleltem.

Ez tényleg maszturbál? A fene a jó dolgát!

Ledobtam magam az ágyra, és azonnal eszembe jutott Louis. Piszok jó volt, amit a fürdőben csináltunk, csak kár, hogy elrontotta a végét. Nem baj. Azóta talán már rájött, hogy kurvára nem szórakozok, hiszen ha minden jól megy, milliomost csinálok belőlük.

7. fejezet