Üdv a klubban - 8. fejezet

Daniel

Daniellel madarat lehetett volna fogatni, miután Silva felhívta, hogy az áhított nő elfogadta a meghívását. Bizarrnak találta, hogy Octavia férje szervezi le a randiját, de mindezt annak tudta be, hogy annak a törtető seggfejnek bármit megér az állás. Talán anyagi gondjaik vannak, amit Silváról el is tudott képzelni, mert egy igazi link alaknak tűnt, aki két kézzel szórja a pénzt. Nála nemcsak jól kereshet, de annyi nőt szerezhet magának, amennyit akar. Úgy tűnt, ezekért az előnyökért bármit hajlandó megtenni. De az is lehet, hogy már egyáltalán nem szeretik egymást a nejével, és tényleg csak a gyerek tartja össze őket.

Daniel úgy tervezte, tényleg csak vacsorára hívja Octaviát. Mindenképpen beszélni akart vele, mert az előző este történtek nem hagyták nyugodni. Meg akart bizonyosodnia róla, hogy ő is jól érezte magát, és nem tett semmi olyat, ami ellenére lett volna. Persze, ha esetleg a vacsorán kívül más egyéb is történne, annak kimondottan örült volna, de semmiképpen sem akart kezdeményezni. Magának sem tudta megmagyarázni, miért aggasztja ez a dolog, mert máskor egyetlen nő siránkozása se hatotta meg. Ez az eset azonban egészen különlegesnek számított, még az ő sokat látott életében is, ráadásul minden furcsa körülmény ellenére, továbbra is elképesztő módon vágyott a nőre.

Késő délután a Silva által megadott címre hajtott. Daniel nyomban megállapította, hogy nem a legjobb környéken laktak, de a házuk meglehetősen pofásnak hatott. A füvet gondosan lenyírták, az ablakban virágok díszelegtek, a bejárat előtti járdán pedig rózsaszín, háromkerekű bicikli várta gazdáját. Erről rögtön beugrott neki az édes kis apróság mosolygós arca, ahogy a kutyájával futkároztak a parkban. Milyen idillinek tűnt az egész, de Daniel most már tudta, hogy az apuka egy szoknyavadász, az anyuka pedig idegen férfiak ágyában keres vigaszt. Mindenki más előtt valószínűleg eljátsszák a boldog családot.

Nem szállt ki a kocsiból, az út szélén várakozott. Ránézett az órájára. Egy perc múlva lett volna hét. Még szinte fel sem emelte a fejét, mikor Octavia lépett ki az ajtón. Daniel pulzusa azonnal felgyorsult. Kiszállt az autóból, és átsétált a túloldalára.

Octavia egy kis fekete, ujjatlan koktélruhát viselt, melyben még karcsúbbnak tűnt, mint előző nap. Határozott léptekkel közeledett felé, közben végig tartotta vele a szemkontaktust. Sokkal magabiztosabbnak tűnt most.

– Örülök, hogy látlak, Octavia! – nyitotta ki előtte Daniel az ajtót.

– Daniel! – biccentett felé a nő, majd beült.

Míg Daniel megkerülte a kocsit, azon morfondírozott, vajon Octavia miért fogadta el a meghívását, ha tegnap sírva távozott. Most nyoma sem volt annak a tegnapi riadt kislánynak, akit tegnap alakított. Ez lenne az igazi Octavia? Nem hitte. Biztos volt benne, hogy az igazival a parkban találkozott.

– Remélem éhes vagy – jegyezte meg útközben, csak hogy mondjon valamit.

– Hová megyünk? – Octavia hangja hűvösen csengett, de ez máris több volt, mint amit tegnap összesen beszélgettek.

– Hozzám – felelte Daniel tömören, és elkanyarodott a belváros felé.

Fél szemmel látta, hogy Octavia összerezzent.

– Arról volt szó, hogy vacsorázni viszel.

– Úgy is van. Én főzök neked.

Octavia csapdában érezhette magát, hiszen arra számított, hogy egy étterembe viszi majd.

– Nem gondoltam, hogy tudsz főzni – jegyezte meg.

– Az túlzás, hogy tudok – nevetett fel Daniel könnyedén, miközben lehajtott a lakása alatti mélygarázsba. – De amit most fogunk enni, azt nehéz elrontani.

Octavia semmit sem válaszolt. Megvárta, hogy a férfi kinyissa neki az ajtót, és együtt sétáltak a lifthez. Ahogy beléptek, Daniel orrát megcsapta a nő kellemes, fűszeres illata, ami rögtön felpezsdítette a vérét, hiszen kellemes emlékeket idézett fel benne. Nehéz lesz nem hozzáérnie…

Vodka hangos ugatással üdvözölte őket. A kutya megszimatolta Octavia lábát, majd rögtön hanyatt dobta magát.

– Szia, te rosszcsont! – guggolt le hozzá a nő, és megdögönyözte a kutyája hasát.

– Vigyázz, mert egész este nem tudod lerázni, ha ezt csinálod vele! – figyelmeztette Daniel mosolyogva.

Bekísérte Octaviát a nappalijába. A nő gyorsan körbejáratta tekintetét a lakáson, majd miután Daniel hellyel kínálta a kanapén, leült.

– Iszol valamit?

– Amit te – válaszolta Octavia kicsit megilletődve.

Vodka természetesen azonnal felugrott mellé a kanapéra, és várta, hogy simogassa, amit Octavia készségesen meg is tett.

Daniel bort öntött maguknak, majd leült vele szemközt.

– Tényleg örülök, hogy eljöttél. Tegnap úgy elrohantál, hogy el sem tudtam köszönni tőled.

Octavia zavarba jött, válasz helyett inkább ivott egy korty bort. Eléggé úgy tűnt, hogy most sem lesz könnyű társalognia vele, nem úgy, mint a parkban… Azóta elég sok minden megváltozott közöttük.

– Kicsit összezavarodtam. Nem igazán szoktam olyat csinálni, mint tegnap – felelte végül Octavia csendesen.

Danielt meglepte ez a válasz. Nem tudta, hogy a nem igazán azt jelenti, hogy egyáltalán nem, vagy csak néha.

– Akkor most miért?

Octavia nem válaszolt azonnal. Újra ivott egy korty bort, és megköszörülte a torkát.

– Kelton miatt – mondta végül lesütött szemmel.

Daniel ezt most őszintének érezte, de nem akarta elhinni, hogy Octavia annyira szeretné azt a barmot, hogy a kedvéért képes legyen mással ágyba bújni.

– A férjed miatt feküdtél le velem? – nézett rá kétkedve.

– Kérlek, nem beszélhetnénk inkább másról? – kérdezett vissza Octavia könnyes szemmel.

Daniel nem tudta, mitévő legyen. Szerette volna tudni az igazságot, de azt nem akarta, hogy ezzel máris elrontsa Octavia kedvét.

– Ne haragudj, nem akarok tapintatlan lenni, de legalább azt tudnom kell, tegnap miattam sírtál-e – tette fel végül azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatta.

Meglehetősen nyilvánvaló volt, hogy Octavia gyötrődik magában, és elsőre úgy tűnt, mintha nagyon szeretne mondani valamit, de helyette csak a fejét rázta.

– Nem miattad, Daniel – bökte ki végül. – Magam miatt.

Megint sikerült meghökkentenie a férfit. Daniel továbbra sem értette, mi a fene folyik itt, de nem akarta sírni látni Octaviát, úgyhogy nem faggatta tovább. Lehetséges lenne, hogy tényleg nem önszántából volt vele? Talán most is csak kizárólag Silva miatt jött el? Esetleg valamivel kényszeríti? Ezt elképzelhetetlennek tartotta. Akkora rohadék még Kelton sem lehet. Számtalan kérdése lett volna, de nem tehette fel őket. Legalábbis most még nem. Feszülten állt fel, és felszaladt az emeletre, hogy átöltözzön. Ezzel is időt akart adni neki, hogy picit lenyugodjon.

Amikor visszament, Octavia a kutyájának duruzsolt valamit, közben a füle tövét vakargatta. Amikor észrevette őt, igéző tekintetével végigmérte, majd nyugtázta, hogy az előbbi elegáns öltözékét egyszerű rövidnadrágra és pólóra cserélte.

– Ezt vedd fel! – adott Daniel neki is egy pólót. – Habár gyönyörű vagy ebben a ruhában, ez jobban megfelel ahhoz, amit csinálni fogunk – mondta, majd bement a konyhába.

Előszedte a kellékeket a vacsorakészítéshez, és somolyogva figyelte, hogy Octavia tanácstalanul a kezébe nyomott fehér pólót méregeti.

– Nyugi, fog annyit takarni, mint a ruhád – kacsintott a nőre.

– Mit fogunk csinálni? – állt fel Octavia.

– Hamburgert. A fürdőben átöltözhetsz, és nyugodtan kijöhetsz cipő nélkül is, ha nem zavar.

– Egyáltalán nem – rázta a fejét, és végre mosolygott.

Amíg ő átöltözött, addig Daniel ellenőrizte a teraszon a grillsütőt, amit már indulás előtt beizzított. Azután kipakolt mindent az asztalra, és Octavia is megjelent. Az ajtóban toporgott zavartan.

– Kicsit nagy – húzgálta magán a pólót.

Tényleg teljesen elveszett Daniel ruhájában. Majdnem a térdéig ért, az ujja pedig lelógott a könyöke alá. Daniel nem tudta felidézni, látott-e valaha ilyen gyönyörűnek egy nőt. Annyira szeretett volna odalépni hozzá, hogy a karjaiba zárja, de most nem tehette. Muszáj volt elfordulnia tőle, mielőtt elveszíti a fejét.

– Szerintem tökéletes – felelte, és úgy tett, mint akit leköt a sütögetés. – Amíg elkészül a hús, segítesz összevágni a zöldségeket?

– Persze – bólintott lelkesen a nő. – De akkor, kérek egy kötényt is.

– A konyhában találsz, a negyedik fiókban – intett a csipesszel a lakása felé.

Daniel örült Octavia társaságának. Kicsit olyan érzése támadt, mintha a barátnője lenne, és csak úgy főzőcskéznének egyet kettesben. Pedig soha nem csinált még ilyet egyetlen lánnyal sem. Sőt. A barátain kívül még senkit sem hozott fel ide.

– Vodka is kijöhet? – kiáltott ki a házból Octavia.

– Ki, de neked kell vigyáznod rá, hogy el ne lopja a kaját – kiabált vissza neki.

Miközben Daniel a húst sütötte, lopva Octaviát figyelte, ahogy az a zöldségeket szeleteli, és a kutyájához beszél. Nevetséges, de úgy érezte, az eb szerencsésebb helyzetben van, mint ő, ugyanis Octavia több figyelmet szentelt az állatnak, mint neki. Persze, jól tudta miért van ez. Zavarban volt előtte, és talán tartott is tőle.

Vodka figyelmesen hallgatta Octaviát, mint aki érti, mit mondanak neki, néha még egy-egy vakkantással válaszolgatott is. Aranyosak voltak így együtt, és Daniel azon kapta magát, hogy mosolyogva nézi őket. Váratlanul érte a felismerés, hogy igazából nem csak Octavia tetszett neki, hanem ennek az egésznek a hangulata, a maga visszafogottságával együtt.

– Szerintem Vodka megéhezett ezektől az isteni illatoktól – vélekedett Octavia.

– Ha jól viselkedik, majd kaphat néhány falatot. De azért ne dőlj be neki! Nézz csak rá, inkább fogyókúráznia kellene! – mutatott Daniel a valóban jó kondiban lévő kutyájára, aki folyamatosan a szája szélét nyalogatta.

– Többet kellene sétáltatnod – jegyezte meg Octavia, majd odament hozzá, és a sülő húspogácsákat figyelte.

– Minden nap megsétáltatja Jill, a bejárónőm, de Vodka olyan lusta, hogy két kör után csak a fűben heverészik. Szerintem utoljára Jaydennel futkározta ki magát.

Ahogy Daniel kimondta tudta, hogy nem kellett volna. Octavia arca elkomorult, zavartan a füle mögé igazította a haját, majd visszasétált az asztalhoz. Leült, feltette Vodkát a mellette lévő székre, és szomorúan simogatni kezdte. Olyan volt, mintha a kislánya helyett most a kutyáját babusgatná. Daniel szidta magát, amiért nem gondolkodott. Valamit ki kellett találnia, hogy újra felvidítsa.

– Készen vagyok. Hoznál ki egy nagy tálcát?

– Hol találom? – állt fel Octavia, és megmosta a kezét a kinti falikútnál.

– Konyha, második szekrény, alul.

A nő szó nélkül sarkon fordult, és kihozott egy hatalmas bambusz tálcát.

– Azért ekkorára nem gondoltam – nevette el magát Daniel.

– Azt mondtad, nagy legyen – húzódott mosolyra Octavia szája is. – Hol fogunk enni?

– A nappaliban. Méghozzá filmnézés közben.

Octavia szeme felcsillant. Ezek szerint tetszett neki az ötlet. Együtt összerakták a burgereket, és bevitték a nappaliba, Vodkát pedig egy húspogácsa társaságában kint hagyták. A kutya megszagolgatta, szájába vette, aztán elballagott vele a házába, ahol hason fekve, komótosan falatozgatni kezdett.

Daniel kiválasztott egy vígjátékot, és remélte, hogy az segít majd jó kedvre deríteni a szépséges, szomorú szemű nőt, aki az ő hatalmas pólójában kuporgott a kanapéján.

– Nos, akkor jó étvágyat! – nyomott egy tányért Octavia kezébe. – Nyugodtan helyezd magad kényelembe, mintha csak otthon lennél.

Ő is leült mellé. Mivel Octavia nem mozdult, Daniel kivett egy hamburgert, és hátradőlve, a tányért maga előtt tartva, enni kezdett. Octavia feszélyezve érezhette magát, valószínűleg ezért nem nyúlt az ételhez. Azonban miután látta, hogy ő mit csinál, végül kivett egyet, majd törökülésben maga elé tette a tányért, és két kézzel megragadta a szendvicset. Daniel somolyogva figyelte, ahogy megküzd vele, de közben úgy tett, mintha a filmet nézné.

– Ízlik? – kérdezte tőle pár perc után.

– Fantasztikus – bólogatott elégedetten Octavia, közben vékony ujjaival a kihullott zöldségeket szedegette a tányérjáról. – A húspogácsát is te fűszerezted? Isteni az íze.

– Naná, de nem árulom el a receptet!

– Fogadni mernék, hogy csak találomra dobáltál bele mindent, és igazából fogalmad sincs, mi van benne – kuncogott Octavia.

– Komolyan ezt feltételezed rólam? – vonta össze Daniel a szemöldökét.

– Sokkal rosszabbat – lökte meg Octavia, majd letette a tányérját, és ivott egy korty bort.

– Jól látom, hogy te szándékosan kötekedsz velem? – élcelődött vele tovább Daniel.

– Nem, dehogy – rázta a fejét. – Viszont, ha ennyit beszélsz, semmit sem fogunk érteni a filmből.

– Hát jó, akkor mostantól meg sem szólalok. – Daniel karba tette a kezét, aztán csak a képernyőt bámulta.

Octavia nem válaszolt, ő is hátradőlt, és csendben nézte a filmet vele. Időnként egy-egy vicces jelenetnél halkan felkacagott, és Danielre nézett, de ő direkt úgy tett, mint aki nem veszi észre. Érezte, hogy Octavia nem fogja sokáig bírni a szótlanságát. Nem is kellett sokáig várnia.

– Hahó, itt vagy még? – lökte meg a vállával Octavia.

A nőnek valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy minden egyes érintése vágyat keltett benne. Bár már az, hogy ott ült mellette, és az illatát érezte, elég volt ahhoz, hogy folyamatos sóvárgással küzdjön.

– Akarod, hogy itt legyek? – fordult hirtelen felé.

Octavia arcáról lehervadt a mosoly, és valószínűleg a válasza jelentőségét mérlegelte. Hosszú pillanatokig farkasszemet néztek egymással, majd valami megcsillant Octavia szemében. Szóra nyitotta az ajkait, de mégsem mondott semmit, viszont a légzése láthatóan felgyorsult.

Mondd ki, kérlek, Octavia! – könyörgött Daniel némán.

– Akarom, hogy itt legyél! – suttogta, majd rögtön odahajolt hozzá, és megcsókolta Danielt.

Azzal a lendülettel szemből az ölébe is ült, két tenyere közé fogta a férfi arcát. A bátortalannak induló csókja egyszerre őrülten szenvedélyessé vált. Daniel meglepetésében alig kapott levegőt, de örömmel fogadta Octavia közeledését. Szorosan magához húzta. Félelmetes, milyen hatással tudott lenni rá a kiismerhetetlensége, és úgy összességében az egész lénye.

– Én is akarlak téged! – nyögte, miután egy kis levegőhöz jutott.

Octavia magabiztosan dobta le magáról a hatalmas trikót, majd maga mögé nyúlt, és kicsatolta melltartóját. Daniel elbűvölten nézte az elé táruló kebleket, majd őrjítően vad mohósággal vette birtokba őket. Lágyan becézgette a gyönyörű, kerek halmokat, nyelvével apró köröket írt le az ágaskodó mellbimbói körül, majd gyengéden szívogatni kezdte őket. Octavia a vállába marva sóhajtozott, majd hirtelen eltolta magától, megragadta pólója szélét, és sietősen lehúzta róla.

Testük egymásnak feszült, szinte felfalták egymást. Szerelemre éhes ajkaik egy pillanatra sem váltak szét. A nő lecsusszant az öléből, és a bugyi a földre került. Octavia óvatosan kitapogatta Daniel nadrágja domborulatát, ügyetlen mozdulatokkal szabadította ki tettre kész férfiasságát.

– Édes istenem, Octavia! – nyögte Daniel, ahogy a vékony ujjak köré fonódtak.

Eszét vesztve tolta lejjebb a nadrágját, hogy jobban hozzá férjen, ám Octavia abban a pillanatban felemelkedett, majd nagyon óvatosan magába fogadta. Daniel lélegzete is elállt, amikor megérezte forró ölét, és teljes kábulatban hagyta, hogy azt csináljon vele, amit csak akar.

Octavia pedig nem tétlenkedett, először lassan, majd egyre hevesebben előre-hátra mozgatta a csípőjét. Daniel rögtön tudta, hogy ha nem hagyja abba, akkor perceken belül ki fogja végezni. Egyszerűen képtelen volt átvenni az irányítást, annyira magával ragadta Octavia szenvedélye, ahogy eegyre hangosabban sóhajtozva ringatózott az ölében. Daniel érezte, elbukott. Egy nő uralkodott felette. Bámulatos látvány volt önkívületi állapotban látni csodaszép arcát. Octavia feje hátrahanyatlott, teste megfeszült, és hangos nyögés szakadt fel belőle. Kimerülten rogyott a férfi mellkasára. Daniel viszont még nem végzett. Megfogta a fenekét, és újra megmozdította, de Octavia ellenállt.

– Óvszer – suttogta halkan a fülébe, és még el is pirult hozzá.

Daniel egy pillanatig értetlenül nézett rá, hiszen már testközelből érezhették egymást, ráadásul előző este sem védekeztek, de nem akart most ezen problémázni.

– Akkor el kell, hogy raboljalak – felelte mosolyogva, majd ölbe kapta a nőt, és felvitte a hálószobájába.

Ott végre minden titkos vágyát kiélhette rajta. Bármit csinált vele, Octavia úgy fogadta, mintha életében először élné át azokat. Időnként egészen szégyellősnek tűnt, amivel hihetetlen módon fel tudta tüzelni Danielt, máskor pedig bátran átvette az irányítást felette. Egyszerűen fantasztikus volt vele szerelmeskedni, úgyhogy Daniel egy cseppet sem kímélte. Imádta nézni az arcát, ahogy révülten egyik gyönyörtől a másikig juttatja.

Octavia a kimerültségtől szinte azonnal mély álomba zuhant. Daniel az arcában gyönyörködött. Hosszú idő után először szeretkezett egy nővel. Mert ami most történt, az nem egyszerű szex volt, hanem igazi szenvedélyes szeretkezés. Ijesztő volt beismerni magának, hogy máris többet érzett iránta, mint szabadott volna. Pedig Octavia foglalt. Méghozzá teljesen…

Hogy élhet egy olyan alakkal, mint Silva? Talán igaza lehet Jamalnak, és boldogtalan, ezért keres vigaszt más férfiak karjaiban. Aztán eszébe jutott, amit Octavia mondott, hogy csak a férje miatt csinálja. Legalábbis ezt állította. Lehet, hogy valóban Silva miatt jött el hozzá, de az is biztos, hogy önként feküdt le vele. Ha csak az anyagi problémájuk miatt adta oda magát neki tegnap, akkor gondolkodás nélkül segítene rajta, csak ne csinálja tovább ezt. Pontosabban mással ne csinálja.

Istenem, milyen egy önző barom vagyok! – korholta meg saját magát, és finoman megsimogatta Octavia arcát. Kár volt, mert a nő azonnal mocorogni kezdett, és kinyitotta a szemét. Egy boldog, kielégült szempár szegeződött Danielre, amit rögtön ijedtség és szomorúság váltott. Daniel odahajolt hozzá, hogy csókjával megnyugtassa, de Octavia elhúzódott, és felült. Tekintetét körbejáratta a szobán, majd megállapodott a fotelben fekvő takarón. Daniel rémülten vette tudomásul, hogy megint ott akarja hagyni, mint tegnap. Ezt most nem hagyhatta, ezért mielőtt Octavia kikelt volna az ágyból, derekánál átkarolta, és maga felé fordította.

– Mi a baj? – kérdezte gyengéden.

– Haza kell mennem.

– Tudom, hogy majd haza kell menned, és haza is viszlek – simogatta a haját. – De még nem kell rohannod. Késő éjszaka van, ráérsz reggel indulni.

Octavia könnyei eleredtek, és a férfi karjaiba borulva zokogásban tört ki. Danielnek fogalma sem volt róla, mi bánthatja ennyire. Talán lelkiismeret-furdalása van, vagy ennyire boldogtalan lenne? Esetleg ő bántotta meg valamivel? Tehetetlennek érezte magát.

– Octavia, kérlek, ne sírj! Mi az, ami ennyire bánt? Bármit megteszek, csak ne sírj! Mondd, mit szeretnél? – emelte fel az állát, hogy a szemébe tudjon nézni.

Octavia ráemelte a tekintetét, kézfejével letörölte a könnyeit.

– Azt szeretném, hogy többé ne akarj találkozni velem – sóhajtotta. – Ha tényleg megtennél nekem bármit, akkor ez legyen az. És most kérlek, vigyél haza!

Daniel döbbenten engedte el, és ismét csak tehetetlenül nézte, ahogy kisétál a hálószobájából. Miért kérte ezt tőle? Nem tudott rájönni, mi rosszat tett. Nem volt erőszakos, mint tegnap, nem kényszerítette semmi olyanra, amit ne akart volna. Octavia az együttlétük minden egyes pillanatát élvezte, ebben teljesen biztos volt.

Kiugrott az ágyból, kapott magára valamit, és rohant le hozzá. Octavia már felöltöve az ajtó előtt várta.

– Nem értelek – morogta Daniel, miközben kinyitotta előtte az ajtót.

A nő nem válaszolt, csak kisétált. Mikor már a kocsiban ültek Daniel nem bírta tovább ezt a mély hallgatást.

– Miért mondtad, hogy csak Kelton miatt csináltad, és miért nem akarod, hogy újra találkozzunk? – szegezte neki a kérdést.

Octavia ismét nem válaszolt, elfordult, és az elsuhanó házakat nézte. Daniel kezdte elveszíteni a türelmét.

– Octavia, ez így nem fair! Igazán válaszolhatnál! – szólt rá kissé ingerülten.

A nő továbbra sem reagált semmit, amivel felbosszantotta Danielt. A gázra lépett, őrült sebességgel közeledett a házuk felé. Erre már Octavia is megmozdult, rémülten pillantott felé, majd azonnal vissza is fordult, hogy újra az utat bámulja. Daniel lefékezett a házuk előtt, de mielőtt a nő kiszállhatott volna, lezárta az ajtókat.

– Elmondod, hogy mi a fenének feküdtél le velem, ha most már látni sem akarsz többé? – kérdezte idegesen.

Miután Octavia észrevette, hogy nem menekülhet, mérgesen villantotta rá a tekintetét.

– Ezt akartad, nem? – kérdezett vissza fagyosan.

Erre mit felelhetett volna?

– De igen, viszont…

– Megkaptad, amit akartál – vágott a szavába Octavia. – Ráadásul kétszer is. Úgyhogy most engedj kiszállni!

Igaza volt, de Daniel akkor sem akarta így elengedni.

– Addig nem, amíg nem adsz magyarázatot mindenre – jelentette ki határozottan.

Octavia gúnyosan felkacagott.

– Nem tartozom magyarázattal egy olyan férfinak, aki ellenszolgáltatásért cserébe szerez magának nőket! – vágta a szemébe, és olyan megvetően nézett rá, hogy attól elakadt Daniel szava. – Most már nekiadhatod Keltonnak az állást. Mindketten megkaptátok, amire vágytatok, engem pedig felejts el!

Daniel úgy ült ott, mint aki kapott egy jókora gyomrost. Ezt a gyomrost pedig ez a törékeny nő adta neki, aki majd megölte a tekintetével.

Visszafordult a kormány felé, és kinyitotta a zárakat. Octavia kipattant, majd hangosan becsapta maga mögött az ajtót, Daniel pedig a gázra lépett, majd csikorgó kerekekkel elhajtott.

9. fejezet