A nagy szívrablás - 9. fejezet

 

Louis 

Harry lerogyott mellém. A szívem úgy dübörgött a mellkasomban, mintha lefutottam volna a maratont, és legalább annyira ziháltam is mellé. Soha életemben nem volt még ilyen szeretkezésben részem, és nem csak azért, mert nem szoktam passzív lenni, hanem mert az első érintéstől kezdve végig arról szólt, hogy ne robbanjak azonnal. Harry elképesztő hatással volt rám. Imádtam azt a szexuális feszültséget, ami végig a levegőben táncolt, amióta csak betette a lábát a házba. Kimondatlanul is tudtuk, mi fog történni ma. Egymáséi akartunk lenni.

Mondhatom, jól megmutattam, mit kaphat tőlem… Ez pont fordítva sült el. Ő mutatta meg, mit tud adni nekem. Vagyis ő is csak félig-meddig, mert attól, ami most történt, mindketten jobbak vagyunk. De hát ilyen az, amikor az ember nem bír magával.

– Élsz még? – hallottam magam mellett a mély hangját, és felé fordítottam a fejem.

Harry haja kócosan és izzadtan tapadt a halántékára. A smaragd szeme gyönyörűen csillogott.

– Azt hiszem, de szép halál lett volna – fújtam ki a levegőt, és végre a pulzusom kezdett visszaállni a normális állapotba.

– Ez? A legszebb – mosolyodott el. – Csodás voltál, köszönöm.

Lehajolt, és felvette a pólómat a földről, majd letörölgetett vele. Aztán egyszerűen csak odahúzott magához, és átölelt.

– Most már nem ártana beszélgetnünk is – mondta, miközben a vállam simogatta.

– Igen, talán nem ártana – értettem egyet vele.

– Akkor kezdem én, oké? – kérdezte, de meg sem várta a válaszomat, máris folytatta. – Nem tudom, mi ez, Lou, de akarlak magam mellé. Úgyhogy remélem, ez nem csak erről az éjszakáról szólt.

Meglepett az őszintesége. Örültem, hogy nem fogjuk bizonytalanságban tartani egymást.

– Pont emiatt nem akartam elkapkodni, de ahogy ma reggel néztél rám…

– Mégis azt vágtad a fejemhez, hogy csak játszok – morgott aranyosan.

– Mert akkor úgy tűnt, hogy tényleg játszadozni akarsz, engem pedig megijesztettek az érzések, amiket kiváltottál belőlem – magyaráztam. Ha már őszinte volt, én is az akartam lenni.

– Hidd el, kicsi, én is meglepődtem. Nem vagyok az a szerelembe esős, romantikus alkat, most pedig valami hasonló történik velem, és nem igazán tudom hová tenni – nyugtatott.

A kicsi megszólítás nem annyira tetszett, mert oké, alacsonyabb vagyok, de annyira azért mégsem… viszont a mondandója többi része nagyon is kedvemre való volt.

– Az jó, mert én dettó – nevettem –, és nem is megy jól nekem. De lényeg, hogy hasonlóan gondolom. – Megtámaszkodtam a mellkasán, és adtam egy puszit a szájára.

– Menjünk zuhanyozni – váltott témát hirtelen, és mivel látta a meglepettséget az arcomon, elvigyorodott. – Csak azért, mert még terveim vannak veled.

– Ez már sokkal jobban hangzik – nedvesítettem meg az ajkaimat, és máris indulásra készen voltam.

Halkan osontunk ki. Egyikünk sem öltözött fel, csak a pólónkat tartottuk magunk elé. Lent senkivel sem futottunk össze. Harry előreengedett a fürdőben.

– Gond van? – kérdezte nyomban, amint becsukódott mögötte az ajtó.

Tudtam, mire érti, és azt is, hogy észreveszi.

– Nem, csak picit húzódik – vallottam be. – Túl rég volt már.

Megnyitotta a csapot.

– Milyen rég?

– Hm, olyan három éve – feleltem, mire Harry szemei hatalmasra nyíltak.

Beálltam mellé a zuhany alá.

– Akkor miért engedted? – ráncolta a homlokát, és elkezdett a szivaccsal dörzsölni.

– Mert akartam. De ne aggódj, tényleg nincs semmi baj, és valljuk be, nem is volt túl hosszú – nyomtam a szájára egy puszit.

Valóban nem volt semmi bajom, csak egy pár órás dolog ez, utána elmúlik. Túl hosszú ideje nem volt használatban a hátsóm.

– Majd a következő hosszabb lesz – kacsintott rám, és a keze már rég nem a hasamon kalandozott, hanem sokkal lentebb.

– Szabad tudnom mit művelsz? – Az ajkai után kaptam, olyan csábítóan mosolyogtam rám.

Nem tudott válaszolni, mert a nyelvem már mélyen a szájába siklott, és vadul kergette az övét. Harry kézimunkája ugyanolyan tökéletes volt, mint az első alkalommal, így nekem máris elfogyott a levegőm. Én is hozzá akartam érni, de nem engedte. Helyette beleharapott az alsó ajkamba, és térdre vetette magát előttem.

– Most újra kérdezd meg – nézett fel rám huncut szemekkel.

Megkérdeztem volna, ha a sóhajtáson kívül más hang is kijön a torkomon, ugyanis Harry mindenféle bevezető nélkül, mélyen a szájába vett, és kifelé engedve olyan erőset szívott rajtam, hogy meg kellett kapaszkodnom valamibe. Ez történetesen a feje volt, mert máris marokra fogtam a vizes haját, és kisebb-nagyobb sikerrel, igyekeztem én diktálni a ritmust. Már az orgazmus szélén táncoltam, amikor nagy cuppanással kiengedett a szájából, és felállt. Megrökönyödve néztem rá.

– Bent folytatjuk – borult az ajkaimra, és olyan forrón csókolt, hogy majdnem ott be is fejeződött az egész.

Villámgyorsan mosta le magát, és máris visszafelé osontunk a szobába. Ledöntött az ágyra, de csak azért, hogy maga fölé görgessen. Tudtam, mit akar, és örültem neki, mert ez igazán az én terepem volt.

Elszakadtam az ajkaitól, nyelvemmel végigszántottam a felhevült bőrét, egészen le, az ágyékáig. Körbepuszilgattam a türelmetlenül lüktető szerszámát, majd a kezembe vettem. Felnéztem rá. Harry behunyta a szemét, mellkasa sűrű ritmusban járt fel le. A kényeztetésemre várt, hát megadtam neki. A bőrt visszahúzva, körbenyaltam a makkját, és jól benedvesítettem a nyálammal. Amikor a számba vettem, Harry összerándult, és a lepedőbe mart. Lassú ritmusban szoptam, és közben megkerestem a síkosítót.

A számmal áttértem a heréire, de a kezemmel továbbra is a hosszát ingereltem. Egészen becsúsztam a lábai közé, ezzel szélesebb terpeszre kényszerítve őt. Harry már hangosan nyögdécselt, ám amikor még lejjebb vettem birtokba a testét, egy káromkodás is kiszalad belőle.

– Azt a kurva, Lou… – méltatta ily módon, ahogy a nyelvemmel a rését masszíroztam.

A műveletet abba sem hagyva fogtam meg a tubust, és eloszlattam a gélt a kezemen. A számat az ujjaim váltották, így vissza tudtam térni az előző foglalatosságomhoz. Harry már egész hangosan nyüszítve adta tudtomra, mennyire odáig van attól, amit csinálok vele. A hajamba markolt, de nem irányított. Szerintem csak érezni akart, ahogy én is őt, annyira finom volt mindene.

– Most már gyere, kérlek! – szólt rám szinte könyörögve.

Szélesre tárta hosszú lábait. Az egyiket a vállamra vettem, miután elhelyezkedtem, és a lehető legóvatosabban merültem el benne. Harry jó adag levegőt szívott a mellkasába, amitől a háta ívbe feszült, és az ajkai elnyíltak. Gyönyörű volt. Talán életemben nem láttam ilyen szépnek egy fiút.

Ahogy mozogtam benne, olyan ritmusban izgatta magát, amitől pillanatok alatt kezdtem elveszíteni a kontrollt. Egyre hevesebb lettem, ő pedig még hangosabban nyögdécselt. Teljesen átadta magát az élvezetnek, ám én akartam befejezni rajta, így az eddig a csípőjét markoló kezem félresöpörte az övét, és már markomban is tartottam kőkemény farkát.

– Lou, Lou, ez… Jesszusom, ez rohadt jó – kiabálta szakaszosan, és akkorát élvezett, hogy egészen beterítette vele a pillangó tetoválását.

Ekkor az én önuralmam is semmivé vált, főleg, hogy Harry hátsója még szorosabbra zárt körülöttem. Egy utolsó erőteljes lökés után észveszejtő orgazmust éltem át, és ma már másodjára. Szinte szédültem, és alig maradt erőm. Fáradtan rogytam le félig rá, félig az ágyra. Számomra ez egy tökéletes szeretkezés volt, méghozzá egy tökéletes fiúval.

Máris azt éreztem, hogy Harryt soha nem akarom elengedni magam mellől.

Zayn

Mást lehet kiborított volna Niall hangulatingadozása, de én piszkosul élveztem. Haláli volt, ahogy egyik percben tombolt, a másikban pedig bocsánatot kért. Nem haragudtam meg rá a megbeszélés után, csak eljátszottam a sértődöttet, mert kíváncsi voltam, utánam jön-e. Nem kellett sokat várnom rá. Édesen dadogva szabadkozott. Hosszan ecsetelte, hogy nem velem van baja, csak ideges a rablás miatt. Tudtam, hogy ez csak részben igaz, mert ő szinte semmit sem kockáztat, és sokkal inkább tőlem félt, ezért nagyon barátságos akartam vele lenni.

Ezúttal ő foglalta el hamarabb a fürdőt, és csak utána következtem én. Már az ágyban fekve várt, természetesen a szélére kihúzódva. Tekintetével végigkísért, amíg én is az ágyhoz mentem, és befeküdtem mellé. Eligazgattam a takarót, és csak utána fordultam felé.

– Közelebb jöhetsz. Még mindig nem harapok – mondtam, bár legszívesebben máris felfaltam volna.

Morogva csúszott arrébb, és szembefordulva egymást figyeltük.

– Jól vagy? – kérdezte.

– Kutya bajom – mosolyogtam rá.

– Miért nem mondod el a barátaidnak?

– Mert akkor ők is folyton ezt kérdeznék, és egy percre sem hagynának magamra. Nem akarom, hogy bárki is aggódjon értem – feleltem.

– Milyen tüneteid lesznek? – faggatott tovább Niall. Úgy tűnt, nagyon kíváncsi típus.

– A doki szerint bármi. Erős fejfájás, emlékezetkiesés, talán nem ismerek fel embereket, vagy helyeket, epilepsziás roham, eszméletvesztés és hasonló finomságok – soroltam könnyedén.

Niall szomorúan hümmögött egyet.

– Nem félsz? – Miközben ezt kérdezte, még egy picit közelebb jött hozzám.

– Az első két hetem rettegéssel telt, aztán rájöttem, semmivel sem lesz jobb. Úgyhogy inkább megpróbálok nem gondolni rá, habár jó valakivel beszélni róla – simogattam meg az arcát, de csak éppen, hogy hozzáértem, vissza is húztam a kezem. – Csak te tudsz róla, senki más.

Szája büszke mosolyra húzódott.

– De miért pont engem avattál be?

Tényleg egyfolytában csak kérdez…

– Azért, amit tegnap mondtam. Rá emlékeztetsz, és valahogy úgy éreztem, neked kiönthetem a szívem.

Ezen elgondolkozott egy kicsit. Szerettem volna tudni, mi járhat a fejében.

– Akkor ezentúl mindig hozzá fogsz hasonlítani? Én nem ő vagyok – motyogta kissé sértődötten.

Ezt biztató jelnek vettem, mert máris féltékenynek tűnt.

– Hm, igazából csak elsőre emlékeztettél rá. Van, amiben máris jobb vagy, mint ő. – Áthajoltam rajta, hogy lekapcsoljam a lámpát.

Niall szeme azonnal ijedten tágra nyílt, de mivel látta, hogy nem hozzá akarok érni, így megnyugodott, és amint visszatettem a fejem a párnára, rögtön kérdezett.

– Miben vagyok jobb?

Még nem szokott hozzá a szemem a sötétséghez, és valószínűleg az övé sem, ezért még közelebb jött. Méghozzá annyira, hogy már éreztem a friss leheletét. Egy picit megemeltem a fejem, hogy a fülébe tudjak súgni.

– Sokkal jobban csókolsz – suttogtam a szavakat, és egy lágy puszit adtam a nyakára.

Miközben eltávolodtam tőle, még hallottam, ahogy nyelt egy nagyot, és a légzése is felgyorsult.

– Nem fog megismétlődni – mondta, de a hangja egyáltalán nem tűnt magabiztosnak.

– Annyira rossz volt? – kérdeztem vissza ezúttal én.

Niall zavartan igazgatni kezdte kettőnk között a takarót.

– Mint bármelyik más csók. Semmi különös – motyogta olyan halkan, hogy alig értettem.

Sóhajtottam egy nagyot.

– Kár. Én a legszebb emlékeim között fogom őrizgetni.

Beállt közénk a csend. Csak Niall felfokozott légzését lehetett hallani a szobában, egészen addig, amíg a szomszédból érdekes hangok nem szűrődtek át hozzánk. Liam és Brandon dugtak. Méghozzá meglehetősen hangosan. Mindketten füleltünk, és egyszerre kezdtünk el kuncogni.

– Basszus, olyan, mintha nyúznák – húzta a szája elé a takarót Niall, hogy tompítsa a nevetését.

– Mármint melyiket? Mert nagyjából egyformán hangosak – nevettem én is vele együtt.

– Szerintem, amelyik szentségel, az Brandon – találgatott.

– Azt ne mondd, hogy Liam nyüszít így – emeltem meg a fejem kissé, hogy jobban halljam.

– Ne hallgatózz már! – rántott vissza Niall, de én direkt ellenkeztem, és így kénytelen volt fölém hajolni, hogy le tudjon nyomni az ágyra.

– Ha már nem csinálhatom, legalább hadd halljam – birkóztam arrébb, de ő lefogta mindkét kezem, és a matracba préselt.

Amikor felfogta, hogy az arca alig egy centire van az enyémtől, abbahagyta a nevetést, és megmerevedett. A kezem lejjebb húztam, ujjaink összekulcsolódtak. Zihálva néztünk egymásra a félhomályban, és akkor Niall megtette azt, amire egyáltalán nem számítottam. A számra borult, és olyan hevesen kezdett el csókolni, hogy elsőre reagálni is elfelejtettem.

Miután észbe kaptam, az egyik kezét elengedve a dereka után nyúltam, ő pedig a hajamba túrt. Csak a felsőtestével feküdt félig rajtam, így könnyedén át tudtam fordítani, és most már én csókoltam tovább. Niall nem állított meg. Hosszan ízlelgettük egymást, de ezen kívül nem mertem semmi mást csinálni, nehogy elriasszam, mint tegnap. Ő volt az, aki kicsit kifulladva arrébb tolt magától.

Lefordultam mellé, és nem szóltam egy szót sem.

– Ez nem az volt, aminek látszott – mentegetőzött nyomban.

A lópikulát nem! Pontosan éreztem, hogy felizgult.

– Miért? Minek látszott? – vontam fel a szemöldököm, és ránéztem.

A félhomály ellenére is tudtam, hogy elpirult.

– Úgy értem, hogy nem azért csókoltalak meg, mert akarok valamit – dadogta.

– Ühüm – bólintottam mindentudóan.

– Tényleg nem. Csak… úgy jött, mert mondtad, hogy szép emlék lesz – magyarázkodott tovább.

Alig bírtam komoly maradni, annyira édes volt a zavara.

– Nos, akkor, köszönöm szépen az újabb emléket, cica – feleltem, majd visszahúztam magunkra a takarót.

Niall egy picit távolabb húzódott.

– Mondtam, hogy ne hívj így! – morgolódott egyből.

– Bocsánat! Igyekszek odafigyelni rá – forgattam a szememet.

– Aludjunk – jelentette ki.

– Álló farokkal kicsit nehéz – vágtam vissza, mire Niallre rájött a köhögőroham.

– Ki kell mennem vízért – mondta fulladozva, és felült.

– Nem kell, hoztam be. – Lenyúltam az ágy mellé, és a kezébe nyomtam a palackot.

Hangosan kortyolgatva megitta legalább felét, aztán visszaadta.

– Köszönöm!

– Remélem, most már te is lehiggadtál – kacsintottam rá. – Jó éjt, cica!

10. fejezet