Üdv a klubban - 19. fejezet

Daniel

Danielnek egy pillanatra kihagyott a szívverése, amikor megpillantotta Octaviát. A lány gyönyörű volt, és egyben rendkívül feszült. A férfi el sem akarta hinni, hogy egyszer csak úgy beállít hozzá, pedig már mióta kereste. Legszívesebben azonnal a karjaiba kapta volna, de kíváncsi volt, Octavia miért kereste meg, és nem is akarta letámadni, nehogy megijessze.

Amikor a lány elkezdett mesélni, direkt nem szólt közbe, pedig a történet elejét már ismerte. Jobbnak látta, ha megadja neki a lehetőséget, hogy ő maga könnyítsen a lelkén.

 Amíg az általa ismert részleteket hallgatta, az elbűvölő nőt szemlélte. Csinos lábait szorosan összezárta, kissé oldalra fordította, miközben beszélt. Kezeivel nem gesztikulált, csak időnként zavartan összekulcsolta, vagy végigsimított a szoknyáján. Zavart volt és iszonyatosan kívánatos. Daniel minden porcikáját imádta, pedig jóformán még nem is ismerte. Mégis, az első pillanattól kezdve úgy érezte, hogy ezt a nőt neki teremtették.

Amikor Octavia a találkozásukhoz ért a történetben, és bevallotta, hogy ő volt neki az első, Daniel nyelt egy nagyot. Már rég tudta, de most is épp úgy sokkalta a tény. Szeretett volna rögtön bocsánatot kérni, de nem akart még közbeszólni.

Minden egyes elhangzott mondat mély megnyugvást jelentett számára. Octavia egy tisztességes nő, és Daniel sajnálta, hogy annyi rosszat gondolt róla korábban. Azt pedig különösen, hogy ő maga is részt vett a megaláztatásában. Bárcsak tudott volna minderről, akkor megkímélhette volna… Sőt, meg is menthette volna attól a rohadék Silvától.

Daniel több alkalommal is megingott, azt hitte, nem lesz képes nyugodtan végighallgatni őt. Az egyik ilyen, amikor Octavia őszintén bevallotta, hogy beleszeretett. Akkor konkrétan úgy kellett a széke karfájába kapaszkodnia, hogy ne ugorjon fel azonnal, és kapja a karjaiba, annyira boldoggá tette ez a vallomás. Viszont amikor Octavia a rohadék Silva erőszakosságáról beszélt, Danielnél elszakadt a cérna. Rettentő dühös lett. Máris bánta, hogy nem látták el jobban a baját annak a szemétnek. Kellett egy kis idő, mire újra le tudott higgadni, és Octavia folytathatta. Mikor a végéhez ért, és keservesen sírni kezdett, Daniel nem bírta tovább.

– Segítek neked, Octavia – súgta, miközben magához ölelte őt.

– Ne haragudj, de nem volt más választásom – pityergett.

– Ha hamarabb őszinte vagy velem, akkor sok mindentől megkímélhetted volna magad. Segítettem volna, hogy megszabadulj attól a baromtól. Nem hiszem el, hogy ennyire nem bíztál meg bennem! – korholta Daniel.

– Hogy bízhattam volna, mikor úgy tudtam, hogy te akartad a találkozót, és másik lánnyal is láttalak… – mentegetőzött, Daniel pedig nem tudott vitába szállni vele.

– Igazad van, nem kell magyarázkodnod. Inkább mondd meg, mire van szükséged. – Odakísérte a kanapéhoz, ahol leültek egymás mellé.

Octavia félve pillantott rá.

– Eljátszanád, hogy együtt vagyunk? Meg kell győznünk a gyámhivatalt, hogy Jayden jó helyen lesz nálam, és egy szó sem igaz abból, amit Kelton állított rólam.

Daniel azt hitte, ettől valami bonyolultabb dolgot kér majd tőle.

– Nos, azt hiszem ezt nem lesz nehéz – mosolygott rá biztatóan. – Vedd úgy, hogy már el is van intézve.

Octavia arcára édes meglepettség ült ki.

– Akkor eljössz velem?

– Holnap reggel érted megyek, de most hazaviszlek, hogy tudjam, hová kell majd mennem.

– Kocsival vagyok, nem kell hazavinned. – Octavia a kezébe vette a táskáját, amit a fotelben hagyott.

– Nem baj, hagyd itt, majd holnap ide hozlak, ha végeztünk.

– De abban van a gyerekülés, és el kell mennem Jaydenért – akadékoskodott tovább.

– Akkor majd áttesszük az enyémbe – vonta meg Daniel a vállát. – Hazahozzuk Jaydent, reggel pedig időben megyek érted, hogy indulás előtt elvigyük a bölcsibe. Ha már úgyis egy pár vagyunk, akkor tegyünk is úgy – nyitotta ki előtte az ajtót vigyorogva.

 

Octavia

Amíg kisétáltak az épületből, Octavia rendkívül kényelmetlenül érezte magát. Daniel sem a hazugságaira, sem a szerelmi vallomására nem reagált semmit, pedig rettenetesen szerette volna tudni, mit gondol róla ezek után. Viszont legalább segít, és tulajdonképpen azért jött. Nagyon meglehet, hogy félreismerte, Daniel igenis jó ember, nem volt mitől tartania.

– Azt mondtad, vegyem úgy, hogy el van intézve. Mit akarsz mondani nekik holnap? – kérdezte, mikor már az otthonuk felé tartottak.

– Még nem tudom. Majd kitalálom – mosolygott Daniel.

Octaviát ez egy cseppet sem nyugtatta meg. Azt hitte, a férfinak máris kész terve van, annyira magabiztosnak tűnt. Semmiképpen sem akarta elszúrni a holnapi napot, mert azon múlt minden.

– Talán egyeztetnünk kellene néhány dolgot, hogy ha esetleg rákérdeznének – harapdálta a szája szélét bizonytalanságában.

– Mire gondolsz? – pillantott felé Daniel.

– Olyanokra, amiket a párok általában tudnak egymásról, ha esetleg rákérdeznének.

– Szerintem erre nem kerül sor.

Ocavia nem értette ezt az egészet. Daniel azt ígérte, segíteni fog, de inkább úgy tűnt, mintha neki ez csak szórakozás lenne.

– Daniel, nekem ez nagyon fontos! Nem hibázhatok holnap.

– Bízz bennem, Octavia! Meg fogom oldani – nyúlt a keze után a férfi, és finoman megszorította.

Octavia nem tehetett mást, bíznia kellett benne. Igazából már az is nagy szó, hogy Daniel egyáltalán hajlandó elmenni vele.

– Mikor kell menni Jaydenért? – kérdezte Daniel, miután megálltak a házuk előtt.

Octavia az órájára nézett.

– Még van fél óránk, nincs messze. Egész napra hagytam, mert nem tudtam, mikor végzek. Remélem, nem gond neked.

– Nem sietek – felelte a férfi.

Tekintetében volt valami, amitől Octavia megborzongott.

– Akkor gyere, nézz szét nálunk addig. – Kiszállt, és a bejárathoz sétált.

A keze remegett, ezért csak nagy nehezen talált bele a kulcslyukba. Daniel ott ácsorgott mögötte. Egészen hihetetlennek tűnt, hogy most itt van.

– Kérsz egy kávét? Már délelőtt óta vágyok egyre, csak nem volt időm rá – dobta le Octavia a táskáját a nappaliban.

– Bocs, hogy nem kínáltalak az irodában. Annyira megleptél, hogy eszembe sem jutott – mentegetőzött Daniel, miközben lassan körbejárta a kis lakást.

– Semmi baj. Szóval, akkor kérsz te is? – kérdezte a konyhából.

– Jöhet – felelte a férfi, és bement hozzá, majd a konyhapultnak támaszkodva megállt.

Octavia majdnem kilötyögtette, mikor a kezébe adta, még mindig annyira remegett. Daniel csak rámosolygott, le sem vette róla a szemét, amitől ő annyira zavarba jött, hogy szinte egy hajtásra megitta a sajátját, pedig elég forró volt, úgyhogy innia kellett rá egy kis vizet. Amikor visszafordult, a férfi még mindig ugyanúgy nézte.

– Csak erre az egyre vágytál? – kérdezte hirtelen Daniel, amitől Octavia lábából azonnal kifutott minden erő.

Persze, hogy nem csak erre vágyott. Utána sóvárgott, mióta csak megismerte. Közelebb lépett hozzá.

– Nem, nem csak erre… Másra is… – Zavartan lesütötte a szemét.

 

Daniel

Daniel csak nézte Octavia édes ajkait, ahogy a szavakat kiejtette, aztán magához húzta, és megcsókolta. Végre valahára újra érezhette zamatos, enyhén kávé ízű csókját. Milyen régóta várt már erre a pillanatra.

Az ölébe kapta a pillekönnyű nőt. Octavia átkarolta a nyakát, lábait a dereka köré fonta. Szájuk egy pillanatra sem vált szét. Bevitte a nappaliba, ahol lefektette a kanapéra. Izgatottan túrt a hajába, Octavia pedig hevesen gombolni kezdte az ingét, és szinte lerántotta róla. Daniel még fel sem eszmélt, a nő keze máris a nadrágja korca alá siklott.

– Octavia, kicsim! – sóhajtott fel az izgalomtól.

Végig simított a combján, egészen fel a ruhája alá, majd lehúzta róla a bugyiját. Keze újra felfedező útra indult, de Octavia félúton hirtelen megállította.

– Ahogy először – kérte zihálva. – Úgy szeretném, ahogy először.

Daniel félve közelített felé, nem akart újra fájdalmat okozni neki, de Octavia a csípőjébe kapaszkodva határozottan irányítani kezdte. Amikor belehatolt, Octavia behunyta a szemét, és halkan felsikoltott. Őrjítő volt látni az élvezetet az arcán, Daniel már nem tudta visszafogni magát. Tébolyult szenvedéllyel tette magáévá a nőt, akire ilyen sokat életében várt. A régóta elfojtott vágyak őrült, vad játéka volt ez. Érezni és birtokolni akarták egymást. Hangosan felnyögve szinte egyszerre robbantak, azután kimerülten összeborulva pihegtek.

Daniel csendben simogatta Octavia haját. Hosszú idő után végtelen nyugalmat érzett. Végre a karjaiban tarthatta, és nem rohant el, nem hagyta magára, mint minden alkalommal, mikor találkoztak.

Csak néhány percig ültek meghitt csendben, mikor Daniel furcsa mocorgást hallott az emeletről.

– Mi ez a hang?

– Be kell mutatnom neked valakit – vigyorodott el Octavia. Felpattant, gyorsan megigazította a ruháját, és felszaladt az emeletre.

Daniel nem értette az egészet. Komótosan gombolta be az ingét, rendbe szedte magát, mert már indulniuk kellett. Octavia egy kis tacskóval a karján jelent meg.

– Ő itt Angyal – adta a kezébe. – Jayden Vodkának akarta nevezni, de meggyőztem, hogy az fiú név. Így lett belőle Angyal, ugyanis ő egy kislány kutyus.

Daniel meghatódott. Ebben a pillanatban azt érezte, ez így kerek. Ennél tökéletesebben nem is alakulhatnának a dolgok.

Nem játszhatott a kutyussal, mert indulniuk kellett. Ő nem ment be Octaviával a bölcsődébe. Míg várakozott, többször is hátrapillantott a gyerekülésre. Hihetetlen volt a látvány. Eddig csak csajokat furikáztatott, és most egy kisgyerekre várt. Nagyon úgy nézett ki, hogy egyik napról a másikra családos férfi válik belőle, aminek elképesztő módon örült.

Jayden cukin üdvözölte, és nem tett fel kérdéseket, hogy ő miért van itt. Folyamatosan csicsergett. Elmesélte mi történt vele a nap folyamán, mit csináltak, kivel játszott, és hogy mit ettek ebédre, ők pedig figyelmesen hallgatták a beszámolóját.

– Ki vigyáz a kutyádra? – kérdezte váratlanul Jayden.

Daniel meglepve pillantott Octavia felé.

– Van egy kedves néni, aki mindennap meglátogatja, és sétálni is elviszi – felelte a visszapillantóba nézve.

– Ha akarod, én is megsétáltathatom – ajánlotta fel halál komolyan Jayden. – Most már nekem is van egy kutyám. Pont olyan, mint a tiéd – folytatta a vékonyka kis hangján.

Annyira aranyos volt, hogy mindketten elnevették magukat.

– Akkor talán be kellene őket mutatni egymásnak – nézett Daniel újra a kislányra a tükörben. – Szerintem holnap el is hozom, hogy meglátogasson titeket.

A kislány tekintete felcsillant, de nem válaszolt, csak mosolyogva nézte az utat, ahogy a házukhoz közeledtek.

Danielnek egyáltalán nem akaródzott hazamennie, és úgy tűnt, Octavia sem akarta, hogy távozzon, mert behívta magukkal. Jayden rögtön kiment a kertbe játszani Angyallal, ők pedig leültek a tornácon.

– Elárulnád, miért hordod a gyűrűt, ha nem is vagy férjnél? – kérdezte Daniel, mert erre a kérdésre még nem tudta a választ.

– Azért, mert a játszótéri anyukák mindig azt hitték, egyedülálló anya vagyok, és meguntam a szánakozó pillantásaikat, na meg a kiselőadásukat a szemét férfiakról.

– Szóval inkább álcáztad magad. Ravasz. Igazán ravasz! Ezzel vezettél félre engem is. De szerintem most már leveheted. Nehogy félreértsék a hivatalban – nevetett.

Már tényleg ideje volt indulnia, mert elsőre így is túl sok időt töltött velük. Nem akarta, hogy ez zavaró legyen Octavia számára. Az ajtóban némileg feszengve köszöntek el egymástól, hiszen a kimondatlan szavak miatt egyikük sem tudta, hogyan viselkedjen. Végül Daniel adott Octavia arcára egy puszit, és abban maradtak, hogy reggel találkoznak.

20. fejezet