A nagy szívrablás - 16. fejezet

 

Harry

Egy borzasztó délutánt, és egy fél sikert tudhattam magam mögött, de végre a faház felé tartottam. A lakbér összeszedése gyerekjátéknak bizonyult, nem úgy, mint a felmondás közlése. Kivétel nélkül, mindegyik lakó mélységesen felháborodott, és egyesek nekem akartak ugrani, de szerencsére a két testőr, akit apám mellém adott, leszerelte őket. Nagyon együtt tudtam érezni a lakókkal, és ez meglehetősen megviselt. Louis lakásának ajtajára pedig rá se mertem nézni. Rettenetes bűntudat gyötört, és tisztában voltam vele, hogy emiatt vallottam szerelmet neki. Egyszerűen annyira bántott a dolog, hogy biztosítani akartam a szerelmemről. Persze, nem hazudtam, mert valóban szeretem, csak jobb lett volna, ha nem ilyen körülmények hatására teszem meg.

A fél sikert pedig a kis magánakciómnak köszönhettem, amit apám irodájában követtem el. Amikor átadtam neki a pénzt, annyira feszült voltam, hogy nem ültem le, hanem az ablakhoz sétáltam, és kifelé bámultam. Így sikerült meglátnom azt, hogy az íróasztala harmadik fiókjában tárolja a széf kulcsát. Villámgyorsan kaptam elő a telefonomat, és eljátszva, mint aki épp keresget valamit, felvételt készítettem, ahogyan kinyitja a széfet. Utólag visszanézve rájöttem, hogy csak félig láthatóak a műveletek, mert apám többször belemozdult a képbe, de nagy valószínűséggel, így is használható lesz valamire.

Amikor a ház elé értem, és megláttam Louis-t a tornácon üldögélni, végtelen melegség járta át a szívemet. Minden egyes alkalommal boldog voltam, amikor láthattam, és most különösen szükségem volt arra, hogy kiereszthessem a gőzt. Mielőtt indultam volna, elraktároztam magamban a plüss oroszlán illatát, amit azóta is az ágyamban őriztem. Az a kis játékfigura egyfajta nyugtatószerként hatott rám, mert mindig lehiggadtam, amikor lefekvéskor magam mellé vettem.

Kiszálltam, és egymásra mosolyogtunk. Odasétáltam hozzá, majd a karjaimba zártam.

– Meg fogsz fázni – fúrtam az orrom a nyakhajlatába, az enyhén vizes haja cirógatta az arcomat. Biztosan most zuhanyozhatott.

– Nem bírtam bent ülni. Késtél – vetette a szememre.

Valóban később érkeztem, mert én is lefürödtem és átöltöztem indulás előtt.

– Ne haragudj, most már csak a tiéd vagyok. – Megkerestem az ajkait, hisz alig vártam, hogy újra érezhessem a csókjának az ízét.

Röviden üdvözöltük egymást, és bementünk a házba, egyenesen a szobába. Szó nélkül kezdtük el vetkőztetni egymást, miközben a szánk újra és újra összeforrt. Hagytam, hogy ő döntsön le az ágyra, és kedve szerint kényeztessen. Louis pedig semmivel sem fukarkodott. Majd felfalt az ajkaival, keze bejárta a felhevült testem minden egyes pontját, olyan lágyan cirógatott a nyelvével, hogy a világomat sem tudtam. Megengedte, hogy én is viszonozzam, és csak akkor vette át újra az irányítást, mikor már a végletekig felizgattuk egymást.

Lassan merült el bennem, és végig a szemembe nézve, lágyan mozgott. Igazi érzelmekkel teli szeretkezés volt ez, amilyenben még soha nem volt részem korábban. Szerelmes sem voltam még soha, most pedig mindenem lángolt ezért a fiúért. Gyönyörű volt, ahogy a vakítóan kék szemeivel engem figyelt, és minden egyes rezdülésemre azonnal reagált.

– Annyira szeretlek – nyögtem önkéntelenül is, amikor elértem az élvezetem csúcspontjára.

– Én is szeretlek, Harry – felelte, miután fáradtan leborult mellém, és a karját átvetve rajtam, hangosan szuszogott a fülembe.

Ebben a pillanatban majdnem bevallottam neki, mi történt tegnap. Úgy éreztem, nem bírom tovább magamban tartani, de aztán gyorsan letettem róla. Nem szabadott felzaklatnom. Már csak néhány nap, és túl leszünk mindenen, aztán úgyis megváltozik az élete, méghozzá sokkal jobb irányba. Láttam, milyen sok köteg pénz van a széfben. Azzal mind az öt fiú rendbe teheti az életét, ha elég okosak hozzá, és miért is ne lennének azok.

– Elmondod milyen munkát kellett elvégezned? – kérdezte Louis, és közben kezébe vette a pólóját, hogy letörölgethessen vele.

– Elég nagy váltás ez egy szerelmi vallomás után – nevettem halkan –, de igen, elmondom.

Elvettem tőle a pólót, és befejeztem a tisztogatást, majd ledobtam a földre. Louis a vállamra fektette a fejét, és egészen szorosan összebújtunk.

– Apámnak több ingatlanja is van, amiket kiad bérbe, és most az egyiket fel akarja újítani, ezért mindenkivel megszünteti a szerződést. Nem tudom, mit akar belőle csinálni, de lényegtelen is – meséltem. Úgy gondoltam, ezt nyugodtan elmondhatom neki, és majd, ha megtudja, hogy ez őt ugyanúgy érintette, talán sokkal hamarabb megérti, miért kellett végigcsinálnom az ő lakásával is. – Nekem kellett közölnöm a lakókkal, hogy kereshetnek új otthont magunknak, és összeszedtem az utolsó havi bérleti díjakat.

– Nem lehetett túl kellemes – jegyezte meg Lou.

– Hát, nagyon nem volt az. Sajnáltam őket, mert tudom, milyen nehéz helyzetbe kerültek, és a határidő elég szűkös. Eléggé megviselt a dolog, de most jó, hogy veled vagyok, ez megnyugtat – pusziltam meg a homlokát.

– Csak miattunk csinálod, igaz? – kérdezett rá okosan.

– Részben. Apámon is bosszút akarok állni – árultam el, és egy nagyot sóhajtottam, mert eljött az ideje, hogy elmeséljem neki, milyen volt a gyerekkorom.

Louis csendben hallgatott, és közben időnként lágy puszikat adott, mintha azzal is vigasztalni akart volna.

– Szóval, ezért nem hat meg, mi történik a pénzével. Nálatok sokkal jobb helye lesz – fejeztem be ezzel a mondandómat.

– Nagyon sajnálom! – simogatta a hajam. – Szörnyű gyerekkorod volt, de jó ember lett belőled, mert különben nem viselt volna meg így a dolog. Bárhogy is végződjön ez a rablás, rám mindig számíthatsz majd, és a fiúkra is. Többé nem leszel egyedül.

Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, nem rejtettem el előle. Nem szégyelltem, mennyire jólesnek a szavai, és milyen nagyon fájt felidézni a múltamat. Így belegondolva, tényleg rettenetesen egyedül voltam, mert Niallen kívül senkihez sem kötődtem. Most pedig már itt volt nekem ő, aki ebben a pillanatban is a könnyeimet puszilgatta le az arcomról, és feltétel nélkül szeretett engem.

– Na, oké – dörzsöltem meg a szemem a kézfejemmel –, most már mindent tudsz rólam, úgyhogy te jössz. Utána pedig mutatok valamit – csúsztam lejjebb az ágyon, hogy szembefordulhassak vele.

– Szerencsére nekem nem volt semmi hasonló az életemben – mosolyodott el halványan. – Nem éltünk jól, de többnyire boldog volt a gyerekkorom. A szüleim könnyen elfogadták, hogy meleg vagyok, és sosem bántottak miatta. A legnagyobb szívfájdalmam talán az, hogy nem tanulhattam tovább, és habár nem a legjobb melókkal, de önálló életet tudtam kezdeni.

Újra gyötörni kezdett a lelkiismeret, és inkább másfelé tereltem a témát.

– És mi a helyzet szerelmi téren?

Louis édesen a szemeit forgatta.

– Voltak kapcsolataim. Sok. Egyik sem túl komoly, és nem tartott hosszú ideig, de nem is nagyon törekedtem rá. De nem olyan életet éltem, mint te.

Erre az utolsó mondatra felkaptam a fejem.

– Honnan tudsz róla, én milyen életet éltem?

– Na, basszus! – kuncogott. – Nialltől, de maradjon köztünk jó?

– A kis genyó beárult? – játszottam meg a felháborodást. – Na, majd adok én neki!

– Ne, kérlek! Cserébe én is elárulok valamit – alkudozott Louis –, mert biztos vagyok benne, hogy Niall nem beszélt róla neked.

– Hm, kíváncsivá tettél, ezért megfontolom az ajánlatod – nyomtam a pisze orrára egy puszit. – Ki vele! Mit titkol előlem a barátom!

– Csak, ha megígéred, hogy tartod a szád! – emelte elém Louis a mutatóujját, amit rögtön bekaptam, és csak nagyon lassan eresztettem ki a számból.

A látványra nyelt egy nagyot.

– Úristen, de gonosz vagy! – kapott el, és letepert.

– Először mondd el! – kacagtam, mert már a nyakam harapdálta.

– Nem érdemled meg.

– De igen, megérdemlem. Légy szíves, Louis – könyörögtem, ugyanis a piszok csiklandozni kezdett.

– Zayn kiverte Niallnek – mondta, de közben nem állt le.

– Mi? Micsoda? – kérdeztem a nevetésből fuldokolva.

– Szerintem, azóta már dugnak. Minden este smároltak. Tudtál róla?

– Jaj, Louis, állj le! – rugdostam le magamról nevetve. – Nem. Nem tudtam róla. – Felkönyököltem, mert ez a téma nagyon érdekelt. – Azt sejtettem, hogy történt valami, és Niall kérdezgetett szokatlan dolgokat, de azért ezt nem gondoltam volna róla. Tényleg eljutottak idáig?

– Bizony – bólogatott Louis buzgón. – Zayn szerelmes, de ne kérdezd, mivel csábította el a barátodat, mert én sem tudom.

Csak hitetlenkedve ráztam a fejem. Niall egy fiúval? Álmomban sem gondoltam volna ilyesmire. Még csak egy icipici hajlamot sem fedeztem fel nála soha. Mit csinált vele Zayn? Oké, piszok helyes a srác, de az kevés ahhoz, hogy megtörje a barátomat. Vajon Niall meddig akarja titkolni előttem? Agyonütöm, ha nem vallja be, hisz mégis csak én lennék a legjobb barátja.

– Azt mondtad, mutatni akarsz valamit – váltott témát Louis.

– Ó, igen! – kaptam kezembe a telefonom. – Azt hiszem, megvan a kód egy része. – Elindítottam el a felvételt, és megmutattam neki.

Louis erősen koncentrálva nézte végig, és azt is láttam, ahogy a legvégén eltátotta a száját, amikor egy pillanatra látszott, mennyi pénz van a széfben.

– Egek! Ez így eléggé ijesztő – adta vissza a készüléket.

– És csábító, nem? – vigyorogtam rá.

Az ő arca is felderült. Imádtam látni a mosolyát.

– Legalább annyira, mint te – felelte, és emiatt muszáj volt újra lesmárolnom.

– Majd reggel töltsük fel a laptopra, és elemezzétek. Remélem, valamennyivel előrébb leszünk. Holnap pedig megpróbálok egy újabb felvételt készíteni – mondtam, és kikeltem az ágyból.

– De ne kockáztass, jó? Amúgy hová igyekszel? – nézett rám érdeklődve.

– Le kell tusolnunk, mert még szeretkezni akarok veled – közöltem, és ott is hagytam. Nevetve közelítettem a fürdőt, mert hallottam, ahogy rohan utánam.

Egy újabb csodás éjszakán voltunk túl, és én olyan szerelmes voltam, mint még soha. Egy pillanat alatt váltam Louis rabjává, és egy cseppet sem aggódtam emiatt. Ha kell, örökre szenvedek ebben a rabságban.

Reggel nem mi voltunk az elsők, hanem Brandon és Liam. Igazából arra ébredtünk, ahogy a konyhában csörömpöltek. Liam a fájós kezével elejtett valamit, Brandon pedig káromkodott, mert ijedtében ő is leverte a komplett tojástartót, így úszott a konyha a tojásban és a törmelékben.

– Nem lehetne halkabban tönkre tenni a konyhát? – morgolódott Louis, aki félmeztelenül, egy melegítőalsóban totyogott ki hozzájuk.

Hát igen, kissé tényleg totyogott, pedig próbáltam nagyon kíméletes lenni vele. De Louis járása semmi volt ahhoz képest, ahogyan az én Niall barátom lépkedett le a lépcsőn. Elképedve figyeltem, mert majdnem minden lépés után felszisszent, de mégis próbált úgy tenni, mintha semmi gondja nem lenne. Louis is kiszúrta, és somolyogva mellém somfordált.

– Megmondtam neked – kuncogott.

– Jó reggelt! – köszöntem rá Niallre.

– Nektek is. Mi a helyzet? Mi volt ez a nagy zaj? – nézett a konyha irányába, ahol a két fiú már buzgón takarított.

– Semmi különös, csak elejtettek ezt-azt – feleltem. – Veled minden oké?

– Ó, persze. Miért? – Niall számára hirtelen minden érdekesnek tűnt, csak az én arcom nem, mert nem volt hajlandó rám nézni.

– Semmi, csak úgy kérdeztem. Gyere, üljünk le, mutatni akarok valamit – invitáltam a kanapéra.

– Gonosz – súgta a fülembe Louis, de azért kíváncsian ő is ledobta magát a fotelbe.

– Kicsit beállt a derekam, és inkább kinyújtóztatnám – kezdte el tornáztatni a csípőjét Niall.

Majdnem kitört belőlem a nevetés, de visszafogtam magam.

– Aha. Hát, az szar ügy – bólogattam megértően.

Zayn trappolt le nagy hévvel a lépcsőn. Neki kutya baja sem volt, sőt, túlságosan is feldobottnak látszott.

– Hali, kész van már a reggeli? – sietett el mellettünk, de előtte még kedvesen rámosolygott a barátomra.

– Még nincs. Láthatod, hogy takarítunk – mutatott a kupira Brandon, amit csináltak.

– Ó, bármi is ez, nem vagyok hajlandó felenni a földről – fordult ki onnan Zayn, és leült hozzánk.

Niall továbbra is toporgott, és néha úgy csinált, mintha tényleg fájna a dereka.

Mekkora színész!

– Veled meg mi van? Zayn megdugott? – állt meg mellette Brandon.

Na, ekkor már nem bírtam tovább, kipukkant belőlem röhögés, de nem csak én kezdtem el hangosan kacagni, Louis is, Zayn pedig vigyorgott. Niall feje talán még soha nem volt ilyen vörös. Még Liam is megállt a felmosással, és őt nézte.

– Mi a francról beszéltek? – játszotta tovább Niall a szerepét. – Csak fáj a derekam. Nem olyan kényelmes az a matrac – háborgott, majd ránk nézett. – Most komolyan kiröhögtök? Semmi olyan nem történt, amire gondoltok.

– Nincs ebben semmi rossz – karolta át a vállát Brandon. – Ha nagyon fáj, van rá jó kenőcsöm.

– Niall? – vontam fel a szemöldököm, mert most már tényleg elmondhatta volna, hogy mi van. Nem szép dolog tőle, hogy nekem is kamuzott.

– A kurva életbe már! Tényleg ennyire tudni akarjátok? Igen, lefeküdtem vele, mert szegény beteg, és erre vágyott – kelt ki magából.

Ahogy ezt kimondta, rögtön el is hallgatott, és rémülten nézett Zaynre, aki még mindig mosolygott, én pedig nem tudtam, most mi a fasz van.

– Beteg vagy? Mi a bajod? – kérdeztem Zayntől.

– Most komolyan ezt adtad be neki? – nevetett fel Louis, amitől nem csak Niall, de én is teljesen összezavarodtam.

– Mi az, hogy ezt adta be nekem? – dadogta Niall.

– Te jó ég! Azért feküdtél le vele, mert azt hitted, hogy beteg? – csatlakozott a beszélgetéshez Liam is. – Nézz már rá! – mutatott Zaynre. – Szerinted úgy néz ki, mint aki nincs jól?

– Hé, ezt majd én megbeszélem vele – állt fel Zayn.

Niall szeme hatalmasra nyílt.

– Te hazudtál nekem?

– Hm, csak egy kicsit – vonta meg a vállát Zayn.

Niall odalépett hozzá, és egy olyat bemosott neki, hogy tátva maradt a szánk. Ezzel nem elégedett meg, mert rögtön nekiugrott Zaynnek, amitől mindketten a földre zuhantak. Niall próbálta újra megütni, közben hangosan szidta a fiút, de Zayn lefogta, majd fölé kerekedett, és lovaglóülésben ráült a csípőjére.

– Engedj el, te szemétláda! – rángatózott Niall.

Egyikünk sem avatkozott bele, csak néztük őket.

– Niall, figyelj rám! – kérte Zayn.

– Nem figyelek! Becsaptál! Hazudtál nekem, csak azért, hogy… A rohadt életbe! Hogy tehetted ezt velem? – kiabált a barátom magából kikelve.

– Csak azért, mert szeretlek! – felelte Zayn.

Olyan volt, mintha Niall első pillanatban meg sem hallotta volna, mert továbbra is mondta a magáét, de aztán elhallgatott, és Zaynre meredt.

– Igen, jól hallottad. Szeretlek, cica, és akkor is, ha most kurvára haragszol rám – mondta neki Zayn, és Niall szájára tapadt.

Niall kicsit még rúgkapált, de aztán teljes megrökönyödésemre visszacsókolt.

– Ööö, azt hiszem, ki kéne mennünk elszívni egy cigit – javasolta Louis.

– Ja, ez jó ötlet – bólogatott Brandon, és mindannyian otthagytuk a birkózó párost.

Én is rágyújtottam, mert amit most láttam, az nem kicsit sokkolt. A full hetero barátom egy fiúval csókolózott a szőnyegen. Még ilyet!

17. fejezet