Üdv a klubban - 20. fejezet

Octavia

Ahogy Daniel ígérte, reggel pontban nyolckor csengetett, és együtt elvitték Jaydent a bölcsibe, majd a hivatal felé vették az irányt. Octavia számára ez az egész annyira hihetetlennek tűnt, nem értette, Daniel miért ilyen figyelmes és segítőkész velük. Oké, hogy tegnap ismét lefeküdt vele, de mégis csak furcsa volt, hogy ennyi időt veszteget rájuk. Kérdezni viszont nem mert, nehogy Daniel azt higgye, rá akarja erőltetni magát. A férfi pontosan tudta, mit érez iránta, de úgy látszott, ezt figyelmen kívül hagyta.

A hivatalban a bemutatkozás után Mrs. Sanders hellyel kínálta őket. Leültek egymás mellé az asztal előtt lévő székekre. Daniel biztatóan a kezére helyezte az övét, amit Octavia hálás mosollyal jutalmazott. A férfi biztosan látta rajta, mennyire ideges, de hogy is ne lett volna az, mikor jóformán semmit sem egyeztettek egymással, mielőtt ide jöttek volna.

– Először is szeretném megköszönni, hogy eljöttek – kezdte a gyámügyes. – Mr. Reyes, bizonyára tudja, miért vannak itt.

Daniel bólintott, és várta, hogy az asszony folytassa.

– Higgye el, én sem örülök neki, de sajnos fel kell tennem önnek néhány kellemetlen kérdést, hogy tisztázni tudjuk a kialakult helyzetet – magyarázta Mrs. Sanders.

– Csak nyugodtan. Nem hinném, hogy bármelyik kérdése is kínos volna számomra. – Daniel hanyagul keresztbevetette a lábait, és hátradőlt.

Octaviát valahogy megnyugtatta ez a fajta magabiztosság, pedig tényleg fogalma sem volt, hogy milyen válaszokat fog adni a férfi. Daniel azt kérte, bízzon benne, és ő most éppen ezt tette. Bízott.

– Mr. Silva az alkalmazottja, igaz? – tette fel az első kérdését Mrs. Sanders.

– Nem. Csak a volt alkalmazottam – vágta rá Daniel. Mindketten a férfira néztek, ezért Daniel folytatta. – Drogot árult a klubomban, ezért kénytelen voltam megválni tőle. Tudtommal most nincs semmilyen munkája, és a városban valószínűleg nem is alkalmazzák sehol. Legalábbis hasonló munkakörben biztosan nem – egészítette ki a mondanivalóját.

Octavia meglepetten hallgatta, ahogy Mrs. Sanders is. Szóval ezért volt olyan biztos a dolgában. Ha ezt már tegnap közli vele, akkor nem rágta volna tövig a körmeit az éjszaka.

– Ez érdekes – gondolkozott el az asszony. – Gondolom, ha esetleg sor kerülne rá, akkor mások is tudják bizonyítani az állítását.

– Természetesen – bólintott Daniel. – Bármelyik alkalmazott alá tudja támasztani, de ha utána néznek, látni fogják, hogy nincs munkája.

– Mióta vannak együtt? – váltott témát az asszony, miután feljegyzett valamit az előtte fekvő papírlapra.

– Hivatalosan? – kérdezett vissza Daniel.

– Igen, hivatalosan – bólintott az asszony.

– Nos, hivatalosan még nem vagyunk együtt.

Octavián végigfutott a rémület. Nem ezt beszélték meg.

– Miss Banks nem ezt mondta nekünk – járatta közöttük a tekintetét az asszony.

– Számomra hivatalosnak akkortól számít, ha már gyűrűt húztam valaki ujjára – közölte Daniel, és felállt.

Octavia tágra nyílt szemmel bámult rá. Azt hitte, a férfi bosszúból, amiért hazudott neki, faképnél fogja hagyni. Idegességében ő is felállt, és majd megölte Danielt a tekintetével, aki viszont mosolyogva újra megszólalt.

– Valójában már az első találkozásunk óta szeretem Octaviát, de csak tegnap derült ki számomra, hogy ő is ugyanígy érez – magyarázta az asszonynak, majd visszafordult Octaviához. – Ezért most már szeretném hivatalossá tenni a kapcsolatunkat.

Daniel a zsebébe nyúlt, majd letérdelt elé.

– Octavia Banks. Hozzám jössz feleségül?

Octavia megdöbbent, és zavartan Mrs. Sandersre nézett, aki tátott szájjal figyelte a jelenetet. Visszakapta a fejét a férfira, aki még mindig előtte térdelt.

– Esetleg válaszolhatnál – noszogatta vigyorogva Daniel, mire végre Octavia észbe kapott.

– Igen, Daniel. Boldogan hozzád megyek – felelte remegő hangon.

Daniel felállt, és az ujjára húzta a gyűrűt, Ocavia pedig legszívesebben bokán rúgta volna, amiért ennyire túljátszotta a szerepét. Ezt senki sem fogja bevenni…

– Akkor mától a menyasszonyom vagy – ölelte át Daniel, és kijelentését egy rövid csókkal pecsételte meg.

– Gratulálok – szólalt meg elérzékenyülve az asszony.

Octavia zavartan bontakozott ki Daniel öleléséből, majd mindketten visszaültek. Hogy juthatott Daniel eszébe ilyen nevetségesen átlátszó előadás? Ezzel lehet, tönkretett mindent. Habár Mrs. Sanderst meghatotta a dolog, mert egy zsebkendőt húzott elő a fiókjából, és finoman megtörölgette a szemét.

– Ez igazán hatásos volt, Mr. Reyes – jegyezte meg az asszony.

– Nem a hatás kedvéért csináltam – rázta meg a fejét Daniel. – Ha nem tévedek, azért hívott, hogy bizonyítsuk, komoly a kapcsolatunk, és azt hiszem, ez elég bizonyíték volt rá. Szeretem Octaviát, mert ő a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem – fordult felé Daniel, és megszorította a kezét, aztán újra Mrs. Sandersre nézett. – Octavia jó anya. Ezt tapasztalatból tudom. Mellette a legjobb helyen van Jayden. Ráadásul most már én magam gondoskodok róluk, ugyanis hozzám fognak költözni – közölte továbbra is ijesztően nyugodt hangon.

Daniel szavai annyira meggyőzőek voltak, hogy Octavia már nem tudott különbséget tenni valóság és szerepjáték között.

– Nem mellesleg… – folytatta a férfi –, évek óta támogatom az önök gyermekjóléti alapítványát, mert mindig is szívügyemnek tekintettem a hányatott sorsú gyermekek problémáit – adta meg a kegyelemdöfést Mrs. Sanders számára.

Az asszony szája széles mosolyra húzódott, és ezzel egy időben hatalmas kő esett le Octavia szívéről.

– Úgy látom, nem lesz itt semmi gond, miss Banks – gyűrte össze az előtte lévő lapot az asszony. – Örülök, hogy Jayden jó kezekben van. Mr. Silva kérelmét természetesen még a mai nap elutasítjuk. Köszönöm, hogy befáradtak hozzánk, és sok boldogságot kívánok maguknak – állt fel, és a kezét nyújtotta feléjük.

Octavia még mindig kábultan sétált Daniel oldalán a kocsi felé. Boldog volt, amiért sikerrel jártak, de ugyanakkor félt is, hiszen, ha kimennek ellenőrizni az állításaikat, akkor azonnal le fognak bukni. Azonban most még nem akarta leszidni a férfit, amiért ennyi badarságot hordott össze az irodában, mert hálás volt neki a segítségéért.

Ahogy beültek a kocsiba, Octavia lopva a gyűrűre pillantott. Ha az irodához érnek, vissza kell adnia, pedig milyen boldogan viselné…

– Miért nem mondtad, hogy kirúgtad Keltont? – nézett Danielre, aki meglehetősen jókedvűnek tűnt.

– Nem kérdezted.

– Végül is nem probléma, csak megleptél vele. Köszönöm, hogy segítettél, Daniel. Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg ezt neked.

– Nekem van egy ötletem – kacsintott rá a férfi.

Octavia félszegen mosolygott vissza rá. Ennek most nem tudott örülni, mert a szíve kezdett darabokra hullani. Nemrég még álomszerűnek tűnt minden, most pedig Daniel ismét a testét kéri a segítségért cserébe. Már tegnap megkapta, de természetesen nem fogja elutasítani, mert miért is tenné, viszont a helyzet megváltozott. Az előbb még Jaydenért küzdött, most pedig saját magáért, hogy túl tudja élni a férfi iránt érzett reménytelen szerelmét.

Daniel a saját lakásához vitte. Octavia csalódottan vette tudomásul, hogy máris be akarja hajtani rajta az adósságát, utána ki tudja, látja-e még valaha. A férfi meglehetősen feldobottnak tűnt. Kézen fogva vezette be a lakásába, és ahogy az ajtó becsukódott mögöttük, Octavia rögtön felé fordult.

– Ezt vissza kell adnom – húzta le az ujjáról a gyűrűt. – Köszönöm, hogy a kedvemért mindent megtettél azért, hogy ne veszítsem el Jaydent.

– Még most húztam az ujjadra, és te máris fel akarod bontani az eljegyzésünket? – tréfálkozott Daniel.

– Ez nem vicces – húzta el a száját Octavia.

Daniel elvette tőle a gyűrűt, majd megfogta a kezét.

– Gyere velem!

Daniel az étkezőbe vezette. Octavia elképedve pillantotta meg a gyönyörűen megterített asztalt, melyen gyertyák égtek, a végében egy hatalmas csokor vörös rózsa hevert.

Daniel kezébe vette a csokrot.

– Komolyan gondoltam, hogy legyél a feleségem, Octavia. Mindegy egyes szavam igaz volt, amit ott mondtam. Szeretlek téged, és veled, illetve veletek szeretnék élni. Azt hiszem, tudnék jó férj és jó apa is lenni, ha segítesz nekem benne. Megkérdezem újra. Hozzám jössz feleségül?

Octavia levegőt venni sem mert, nehogy tovatűnjön ez a gyönyörű pillanat. Válasz helyett könnyes szemmel bólogatva emelte fel remegő kezét, és hagyta, hogy a férfi ismét az ujjára húzza az összetartozásuk jelképét.

– Én... én annyira boldog vagyok, Daniel – borult zokogva a férfi karjaiba.

– Azóta szeretlek, mióta először megpillantottalak – húzta szorosan magához a férfi. – El sem hiszed, mennyit küzdöttem, hogy elnyomjam magamban ezeket az érzéseket, de képtelen voltam rá. Folyamatosan csak rád vágytam, mindent megadtam volna azért, hogy az enyém legyél. De most már itt vagy, és soha többé nem engedlek el.

A kezébe fogta az arcát, hüvelykujjaival megcirógatta Octavia könnyáztatta arcát.

– A költözést is komolyan gondoltam. Természetesen nem azonnal. Adjunk időt Jaydennek, hogy megszokjon engem.

– Túl tökéletes vagy – kuncogott a lány.

– Máris bebizonyítom, hogy nem vagyok az. Kívánlak – jelentette ki, és a karjába kapta Octaviát, majd felvitte a hálószobába.

Miután letette az ágyra, egy pillanatra megállt, és a szemébe nézett.

– Mi az? – kérdezte Octavia.

– Ne haragudj rám, amiért első alkalommal olyan durva voltam veled.

– Az életem legcsodálatosabb szeretkezése volt, Daniel. Soha nem haragudtam rád – simogatta meg az arcát.

– Ennek örülök, de még tisztáznunk kell valamit – mosolyodott el.

– Micsodát?

– Ugye nem szedsz semmit?

– Mármint tablettákat? Nem volt rá szükség, hisz tudod… – felelte Octavia értetlenül, mert nem tudta, Daniel hová akar ezzel kilyukadni.

– Oké, akkor ezután se tedd, mert eddig összesen egyszer védekeztünk – húzódott vigyorra a szája.

Octavia végigfuttatta fejében az emlékeket. Valóban megfeledkezett róla, többek között tegnap is, az első alkalomról pedig fogalma sem volt, hiszen, nem mert odanézni…

– Szerintem jobb, ha Jaydennek minél hamarabb lesz egy kistestvére – harapta meg gyengéden Daniel az ajkait.

Kelton

Kelton a fotelben ücsörgött. Ambert várta, aki már vagy fél órája a fürdőszobában piszmogott. Idegesen az órájára nézett, majd bekopogott az ajtón.

– Kész vagy már? Mindjárt itt az ügyfél! – kiabált be.

Nem érkezett válasz, és már majdnem újra dörömbölni kezdett, mikor az ajtó kivágódott. Amber egy vadítóan szexi, csipke fehérnemű szettben jelent meg, és rögtön el is viharzott mellette a hálószoba felé.

– Most mi a bajod? – ment utána Kelton.

Amber először nem válaszolt, csak az ágyat igazgatta.

– Tudod jól, hogy mi a bajom! – zsörtölődött, amitől még kívánatosabbnak tűnt.

– Ugyan már! Ne tegyél úgy, mint aki nem élvezi! – dobta Kelton az ágyra az egyik földön heverő párnát.

– Élvezem? Mit lehet azon élvezni, hogy minden nap idegen pasasoknak adom oda magam? – kezdett el Amber ordítozni.

– Csak miattad maradtunk ebben a kibaszott városban, ahol nem kapok munkát. Valamiből meg kell élnünk – kelt ki magából Kelton. – Rábeszéltél, hogy költözzünk össze, aztán hogy vegyük magunkhoz a kölyköt, még feleségül is vettelek. Mondd, mit akarsz még? – tárta szét a karját.

– Ne próbáld rám kenni az egészet! – fenyegette meg a mutatóujjával Amber. – Nem én tehetek róla, hogy nem sikerült, mint ahogy arról sem, amiért nem kapsz munkát!

– Ezerszer megmondtam már, hogy költözzünk el, de nem! Te maradni akartál, mintha más államban nem lenne kurva főiskola! – szitkozódott Kelton. – Kell a lé, kisanyám! Talán már elfelejtetted?

– Szemét vagy! – vetette oda Amber, és elbőgte magát.

Kelton ezt nem akarta. Amber most nem hisztizhet, ezért inkább odament hozzá, és átölelte.

– Majd kitalálunk valami mást, ígérem. Szedd össze magad, bébi! Tudod jól, hogy mennyire szeretlek! – simogatta meg a haját. – Ne felejtsd el bekapcsolni a kamerát, este pedig megnézzük együtt. Szét foglak szedni! – tapadt a szájára, és szenvedélyesen megcsókolta.

Ez már hatott. Amber úgy simult hozzá, mint egy kiscica.

– Kívánlak, Kelton! – nyögte.

– Én is bébi, de most tartogasd az ügyfélre a vágyaidat. A másik szobában leszek, ha bármi gond lenne – adott neki még egy rövid csókot, majd otthagyta.

 

Utószó

Daniel

Öt hónappal később

Daniel a medencében állva figyelte, ahogy Octavia kézen fogva a lépcsőhöz vezeti a rózsaszín fürdőruhás Jaydent. A kislány a férfi keze után nyúlt, és óvatos léptekkel ereszkedett be a vízbe.

– Ne félj, foglak! – bátorította Daniel.

– Nem félek, csak hideg – borzongott meg Jayden.

– Csak elsőre az. Mindjárt megszokod. Na, gyere! – kapta az ölébe, és beljebb vitte.

Amíg Jayden szokta a vizet, ő félszemmel a feleségét nézte, ahogy az elhelyezkedik a napozóágyon, és kezét gömbölyödő pocakjára helyezi. Daniel számára Octavia volt a világ leggyönyörűbb kismamája. Fehér, bő szabású ruhájában, széles karimájú nyári kalapjában, a napbarnított bőrével és fekete hajával, a pálmafa árnyékában hűsölő nő olyan volt, akárcsak egy egzotikus festmény.

Octavia az utolsó vizsgáira készült, minden alkalmat kihasznált arra, hogy tanulhasson. Most is a jegyzeteit tartotta maga előtt, és elmerült bennük, amíg ő Jaydent úszni tanította.

Alig két hónapja költöztek véglegesen hozzá, és a lakása máris megtelt élettel. Leírhatatlan érzés volt úgy hazatérnie a munkából, hogy két elbűvölő ember várt rá, na meg persze a rosszcsont jószágok. Most már tudta, hogy ez hiányzott az életéből, és ezt a csodát semmi pénzért nem adta volna.

Jamal is vele együtt örült a boldogságának, gyakran vendégeskedett náluk. Ő volt az esküvői tanújuk is. Daniel szülei is szárnyaltak boldogságtól. Három hónappal ezelőtt mutatta be Octaviát és Jaydent nekik, amikor pedig az unoka érkezéséről is értesültek, mindketten elsírták magukat örömükben. Egy egész hetet töltöttek a farmon, és ismét oda készültek a következő napokban.

– Ez az! A lábaddal is tempózz! – biztatta Daniel a kislányt.

Jayden minden nap egyre bátrabban és ügyesebben úszott. Daniel épp, hogy csak tartotta a hasa alatt, majd Jayden hirtelen tempót váltott, lesiklott a kezéről, de nem süllyedt el, hanem sebesen haladt a medence túlsó vége felé. Daniel végig követte, ha mégis segítségre lenne szüksége. A végéhez érve a kislány megkapaszkodott a medence szélében, és kipirult arccal fordult vissza hozzá.

– Láttad, Apu? Végigúsztam egyedül!

Daniel hirtelen megtorpant, és Octaviára nézett, aki leengedte a jegyzeteit. Boldogan mosolyogtak egymásra, a nő letörölt egy könnycseppet az arcáról. Daniel meghatódva fordult vissza Jaydenhez, mert kivételesen most az ő szemében is könnyek gyülekeztek.

Apu. Jayden apunak szólította. Életében először egy apró emberi lény kimondta ezt a varázslatos szót. Talán csak akkor érzett hasonló boldogságot, mikor megtudta, hogy Octavia szerelmes belé.

– Igen, láttam, kicsim. Nagyon, nagyon ügyes kislány vagy! – felelte rekedt hangon, és a magasba emelte Jaydent, aki hangosan kacagni kezdett.

Apu. Daniel még mindig ezt a szót ízlelgette magában, miután átadta a kis hőst Octaviának. Még meg sem született a kisfia, de ő már most is apa lett. Egy mérhetetlenül boldog apa.