Louis
Láttam Harryn,
hogy egészen megdöbbent azon, amit látott. Mármint nem volt megbotránkozva,
csupán nehezen akarta elhinni a történteket. Zayn mindig is megszerezte
magának, akit nagyon akart, és erre több trükk is volt a tarsolyában. Igaz,
eddig csak meleg fiúkkal volt dolga, de azok közül sok olyat elcsábított már,
akik párkapcsolatban éltek.
– Milyen
betegséget találhatott ki Zayn? Tuti valami halálosat – töprengett Liam
vigyorogva.
– Fogadni mernék,
beadta Niallnek, hogy hamarosan meg fog halni, és az utolsó kívánsága egy jó
kis kufirc – nevetgélt Brandon is.
Még mindig a
tornácon ültünk, mert nem tudtuk, mikor mehetünk vissza.
– Tényleg
szerelmes Niallbe? – nézett rám Harry.
Bólintottam.
– Ne félj, nem
fogja többé átverni. Gondolom, jobb ötlete nem volt, mert a barátod elég nehéz
eset – válaszoltam.
– Jó, de akkor is…
– forgatta a szemét, majd elnevette magát. – Basszus, milyen naiv ez a Niall!
– Az, de azt
hiszem, amit láttunk, az alapján egyértelmű, hogy nem csak a kitalált betegség
miatt tette meg. Szerintem, ő is belezúgott Zaynbe.
Harry a homlokát
ráncolva gondolkozott, majd a fülembe súgott.
– Amikor itt
aludtunk, otthon az első dolga volt, hogy kiverje a zuhany alatt.
Hátrahajtott
fejjel nevettem, majd én is visszasúgtam.
– Miután elmentél,
én is megtettem.
– Ó, tényleg?
Pedig lerendezve hagytalak itt – harapta meg a fülcimpámat.
– Ránk nem
tartozik? Miért pusmogtok? – kért számon minket Brandon.
– Pont azért, mert
nem tartozik rátok – feleltem, és közelebb húztam magamhoz Harryt.
– Ti legalább nem
cirkuszoltatok. Jól mutattok együtt – dicsért Liam.
Brandon átcsúszott
az ölébe.
– Mi is, nem?
– De igen, édes.
Te mellettem mutatsz a legjobban – cirógatta Liam a fiú arcát, majd
megcsókolta.
Tényleg passzoltak
egymáshoz, és azon töprengtem, Liamet vajon miért nem zavarja, hogy akkor este
mi is megdugtuk Brandont. Igaz, nekem csak rémlett a dolog, Zayn pedig
egyáltalán nem emlékezett rá, de hát na… mégis csak felpróbáltuk a fiúját.
– Nekünk lassan
indulnunk kellene, és még a felvételt sem töltöttem fel a gépre – mondta Harry,
és felállt. – Bármit is csinálnak, összeszedem Niallt.
– Milyen
felvételt? – kíváncsiskodott egyből Brandon.
– Kapcsold be a
laptopot, és mindjárt meglátod – nyitottam be én elsőként a házba.
Zayn és Niall a
kanapén ültek összegabalyodva, és beszélgettek, de miután beléptünk, rögtön
szétváltak.
– Bocs, haver, de
nekünk mennünk kell, majd folytatjátok legközelebb – intett a fejével Harry, és
közben odaadta nekem a telefonját.
Egy pillanat alatt
feltöltöttük a gépre a rövid videót, és máris búcsúzkodhattam tőle. Szokás
szerint a kocsijáig kísértem, de ezúttal Zayn is kint ölelgette Niallt a
tornácon.
– Vigyázol
magadra, igaz? – néztem azokba a gyönyörű zöld szemekbe.
– Igen, de te is.
Nem szeretném, ha még jobban összetörnéd magad, és a többiekre is figyelj oda.
– Úgy lesz, de
muszáj tovább gyakorolnunk, te is tudod. Jó lenne a hétvégén túl lenni ezen az
egészen – sóhajtottam, mert már minden vágyam az volt, hogy kizárólag csak vele
lehessek.
– Csak akkor
vágunk bele, ha minden flottul megy. Ma elkészítem a rajzot, és ha megvan a
kód, azonnal jövök vissza hozzád – tett ígéretet Harry, és megcsókolt.
Még mindig felállt
az összes szőr a karomon a nyelvjátékától, és más egyéb is megmozdult a
nadrágomban. Képtelen voltam betelni vele, de hát még túl sok idő nem jutott
egymásra.
– Ha bármi van,
csörgessétek Niallt – vált el tőlem, és én ismét kénytelen voltam végignézni,
ahogy kigurulnak a háztól.
Zayn is hasonló
elkámpicsorodott képpel bámult utánuk.
– Visszajönnek,
nyugi – karoltam át a vállát, és bementünk a házba.
Liam és Brandon
már elmélyülten tanulmányozták a felvételt. Zayn még azt sem tudta, miről van
szó, így kíváncsian ült le hozzájuk.
– Láttátok, milyen
rohadt sok lóvé van bent? – kérdezte Liam.
– Én még nem,
mutasd – kérte Zayn.
Liam a végére
pörgette a felvételt, és megállította a képet. Én is újra megnéztem. Hát
tényleg kibaszott sok volt.
– Meg kell
csinálnunk, fiúk! – közölte határozottan Liam.
– Oké, akkor
kajáljunk, aztán próbáljuk megfejteni a kódrészletet, ami látszik a felvételen.
Utána pedig nyomás edzeni! – csaptam össze a tenyeremet.
Úgy is lett. Bekaptunk
pár egyszerű szendvicset, majd piszok sokszor átnéztük a felvételt, és egy
papírlapra leírtuk, amit már tudunk, és azt is, amiben bizonytalanok voltunk.
Mindenképpen szükség lesz egy újabb felvételre ahhoz, hogy meglegyen a teljes
kód. Utána már semmi más nem marad, mint lépésről-lépésre megtervezni az
egészet.
– Tényleg egy
hülye agydaganatot hazudtál neki? – kérdeztem Zaynt kocogás közben.
– Muszáj volt,
különben nem engedte volna, hogy hozzáérjek – vigyorgott büszkén.
– El sem hiszem,
hogy megbocsátott azok után, hogy így kihasználtad – ingattam a fejem.
– Nem bocsátott
meg teljesen. Miután kimentetek, még felpofozott, aztán közölte, hogy
gondolkodni szeretne, de persze rögtön megcsókolt, úgyhogy talán csak kicsit
kell majd tepernem nála.
– Mázlid van, hogy
egyáltalán szóba áll veled.
Az út végéhez
értünk, és a térdünkre támaszkodva pihegtünk.
– A tegnap éjszaka
után kizártnak tartom, hogy ne jöjjön vissza hozzám – fújtatott Zayn.
– Ja, láttam.
Szerencsétlen alig bírt járni – nevettem.
– Ő akarta úgy. Én
felajánlottam neki a fordított szitut – vonta meg a vállát. – Amúgy meg nagyon
kíméltem, csak hát első volt a drágának…
Liam és Brandon is
beért bennünket, és ők is ott lihegtek mellettünk. Az utolsó szavakat még
hallották.
– Egy hazugsággal
vetted el a szüzességét. Szerintem még jó sokáig kell pitizned nála – jegyezte
meg Liam.
– Akkor majd
pitizek. Verseny hazáig! – lódult meg Zayn, mi meg a szemünket forgatva
loholtunk utána.
Kidögölve értünk a
házhoz. Én elterültem a füvön, és csak akkor keltem fel, amikor Brandon
kihozott nekem egy palack vizet. Ők is letelepedtek mellém, és az akciót
tervezgettük.
– Ha megszereztük
a gyűrűt és a lóvét, utána mi lesz? – kérdezte Liam. – Hová tesszük? Mindenki
megy haza, mintha mi sem történt volna?
– A lakásunkban
nem lenne biztonságos tárolni. Sosem lehet tudni, képbe kerülünk-e Stylesnál –
feleltem.
Igaz, nem sok
esély volt arra, hogy ránk gyanakodjon, maximum Zaynre a gyűrű miatt, de mivel
mást is elhozunk, ezért az csak mellékesnek fog tűnni a pénz mellett. Azonban
én mégsem akartam semmivel sem kockáztatni. Egy ideig meg kell húznunk
magunkat.
– Akkor vagy bérelnünk
kell egy értékmegőrzőt vagy elhozzuk ide, és eldugjuk. Ezt a házat senki sem
ismeri, és semmi köze Zaynhez – javasolta Brandon.
– Én a házra
szavazok – mondta Zayn. – Itt bármikor hozzáférünk a lóvéhoz, ha gáz lenne, és
le tudunk lécelni.
– Már-már túlóvatoskodjuk
ezt az egészet, nem? – nézett ránk Liam.
– Nem – vágtam rá
azonnal. – Inkább készüljünk fel mindenre, és akkor nem lehet baj. Zayn, neked
is keresned kell valami melót egy rövid időre, hogy legyen álcád, és mi is
visszamegyünk dolgozni.
– Ne már! Meddig?
Utálom azt a helyet – nyűgösködött tovább Liam.
– Hidd el, én sem
bírom a kutat, de muszáj. Feltűnő lenne, ha azonnal költekezni kezdenénk.
Csendben
gondolkoztak a dolgon. Persze, hogy mindenkinek csábító volt a jobb élet. Nekem
is, de nem cseszhettük el ilyesmivel a dolgot.
– Nekem van egy
ötletem – szólalt meg Brandon, és mindannyian ránéztünk. – Beszéltetek arról a
kajáldáról. Mi lenne, ha valaki kibérelne egy helyet? Ahhoz nem kell sok pénz,
és nem lenne feltűnő, ahogy az sem, ha átmennétek oda dolgozni mindannyian.
Utána mindenki azt gondolná, hogy abból van pénzetek.
– Ez zseniális
ötlet! – csillant fel Zayn szeme. – Rögtön saját magunk urai lehetnénk.
– Imádom azt az
okos fejed – húzta magához Liam Brandont, és egy cuppanós puszit nyomott a fiú
homlokára.
– Louis? – néztek
rám várakozóan.
– Ja, ez nem
hülyeség – értettem egyet velük én is. – De akkor is tartani kell a
mértékletességet.
– Az nem probléma
– ugrott fel Liam. – Nos, jöhet a falmászás?
Senki sem
lelkesedett a dologért, de feltápászkodtunk. Átvettük a cipőt, és vittük
magunkkal a vékony kesztyűket is, amit direkt ehhez vásároltunk. A fal környéke
már úgy nézett ki, mint azok a parkok, ahol szabadtérén lehet edzeni. Volt ott
régi ajtókeret a húzódzkodáshoz, téglából kirakott szlalompálya, és még súlyzót
is csináltunk egy vasrúdból, amivel a guggolásokat végeztük. Tényleg nagyon
akartuk ezt az egészet, és senki sem lustálkodott. Igaz, rendesen küzdöttünk az
izomlázzal, és az ilyen-olyan fájdalmakkal, de elviseltük.
Bemelegítéssel
kezdtünk, és pár perc múlva úgy éreztem, tele vagyok energiával. Főleg, ha a
csodás éjszakára és a Harryvel való közös életünkre gondoltam. Ugyanis abban
már egészen biztos voltam, hogy rövid időn belül össze akarok költözni vele,
mert minden perc kínszenvedés volt, amit távol töltött tőlem. A többieknek nem
is szóltam, csak beálltam a fal elé, a kiindulási pontra. Felnéztem rá, és
tudtam, hogy most sikerülni fog. Nekilódultam. A lépés tökéletesen jött ki.
Elrugaszkodtam, két gyors lépés a masszív téglafalon, és elértem a tetejét.
Mindkét kezemmel erősen kapaszkodtam. Megtámasztottam a lábam egy biztos
ponton, és felhúztam magam. Éreztem, hogy kurvára fáj a karom, de sikerült
átlendíteni a lábamat. Leültem keresztben a tetején, és diadalittas tekintettel
néztem le a szájukat tátó barátaimra.
– Lehet utánam
csinálni – nevettem felszabadultan.
– Bakker, ha neked
sikerült, akkor nekünk is fog – vigyorgott Zayn. – Mássz le! Megpróbálom én is.
Hát, lemenni sem
volt olyan egyszerű, mint gondoltam. Ahhoz túl magas volt, hogy csak úgy
leugorjak róla, így kénytelen voltam ugyanúgy megkapaszkodni, és leengedni
magam. Egy picit elrugaszkodtam a faltól, és leugrottam. Még így is térdre
estem, és persze egy kisebb kődarabra, ami miatt tutira jól bekékül majd
holnapra.
– Oké, akkor te
jössz – dörzsöltem a fájós térdem, és leültem a fűbe.
Zayn nagyon
koncentrált. Egész jó lendületet vett, elérte a tetejét, de nem bírta
megtartani magát, ezért visszaesett, és seggre ült.
– Egy picit legyél
gyorsabb, és már akkor ugorj, amikor az első lábad eléri a falat. Akkor magasabbra
érsz, és jobban meg tudsz kapaszkodni – tanácsoltam neki.
Bólintott, és újra
nekiveselkedett. Másodjára sem sikerült neki, de mindenáron meg akarta próbálni
harmadjára is. A lendület és a sebesség ismét jó volt. Elérte a tetejét, és ott
lógott.
– Támaszd meg a
lábad, és húzd fel magad – álltam fel, és izgatottan néztem, vajon sikerül-e
neki.
Zayn egy picit
feljebb nyomta magát, és teljesen meg tudott kapaszkodni a fal túlsó szélén.
Felhúzta magát, felállt a fal tetején, és befeszített, mint a testépítők.
– Na? Milyen
vagyok? – pózolt kacagva.
– Menő, de inkább
gyere le, mielőtt leesnél – nevettem.
Ő is úgy
ereszkedett le, mint én, és átadta a helyet a másik két fiúnak. Úgy tűnt, a mi
sikerünk rájuk is hatással volt, mert sokkal jobban teljesítettek, mint tegnap,
de nekik nem sikerült feljutni a tetejére. Magyaráztuk nekik a technikát, és
amíg pihentek, addig én is megpróbáltam újra, de a fájós térdem miatt nem
sikerült.
– Neked pihenned
kell, nehogy még jobban lesérülj – figyelmeztetett Zayn.
Igaza volt,
úgyhogy nem erőltettem tovább a dolgot. Visszamentem a házba, hogy főzzek nekik
valamit, ők pedig ott maradtak gyakorolni. Előtte letusoltam, és bekentem a
zúzódásomat, valamint a csuklómat is befásliztam, mert azt is eléggé megviselte
a művelet. Ettől függetlenül boldog voltam, mert már láttam, hogy sikerülhet,
és egyáltalán nem vagyunk olyan bénák, mint első alkalommal, amikor tényleg
beestünk Harryék ablakán.
A fiúk egészen
késő délután jöttek vissza, és mindegyik hulla fáradt volt. Brandonnak és Liamnek
továbbra sem sikerült, de Zayn szerint egyre ügyesebbek. Ő még kétszer fel
tudott menni rá, de azt mondta, nagyon beállt a válla és a karja is fájt,
úgyhogy nem erőltette tovább ő sem.
Miután
lezuhanyoztak, én Zaynt láttam el, Liam és Brandon pedig egymás sérüléseit
kezelték, és csak azután ültünk le kajálni. Abban maradtunk, hogy a holnap
délelőttöt pihenéssel töltjük, illetve mi bemegyünk Zaynnel a városba megvenni,
ami még hiányzik, és csak délután folytatjuk a gyakorlást. Nyolc óra körül már
kezdtem aggódni, mert Harry nem jelentkezett. Igaz, nem ígérte, hogy eljönnek,
de jólesett volna, ha legalább telefonál. Féltettem. Azok után, amit mesélt a
gyerekkoráról, nem túl sok szeretet szorulhatott az apjába. Valószínűleg Harryvel
sem bánna kesztyűs kézzel, ha lebukna.
Szokás szerint a
tornácon ültünk Zaynnel, és dohányoztunk, amikor Brandon sietett ki hozzánk.
– Hívott Harry! Azt
üzeni, megvan a felvétel, és hogy hétfőn mindenképpen meg kell, csináljuk.
– Miért? –
ráncoltam a homlokom.
– Azt nem mondta,
mert le kellett tennie, de holnap eljönnek – felelte Brandon.
Döbbenten néztünk
egymásra Zaynnel.
– Addig már csak
három napunk van – mondta.
Engem inkább a
„kell" szó foglalkoztatott. Valami történt, és nem tudtam, mi az. A
gyomrom máris görcsbe ugrott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése