Üdv a klubban - 5. fejezet

Octavia

Reggel Octavia lábujjhegyen osont le a lépcsőn, nehogy Jaydent felébressze. Hétvége lévén bármeddig aludhatott a kislány, ezért Octavia remélte, hogy addig egy csomó házimunkát el tud végezni. Úgy tervezte, délután elviszi a húgát az állatkertbe, de addig még főznie kellett, kitakarítani a házat, és a füvet se ártott volna végre lenyírnia. Amikor leért, Kelton a frászt hozta rá. A férfi a konyha félhomályában üldögélt, előtte kávé gőzölgött az asztalon. Sosem szokott ébren lenni ilyenkor. Meglehetősen nyúzottnak tűnt, biztosan semmit sem aludt még.

– Jó reggelt! Le sem feküdtél? – kérdezte Octavia, és ő is öntött magának egy feketét.

– Téged vártalak.

– Engem? Valami gond van?

Kelton feszültnek tűnt, és ez az idegesség egy pillanat alatt átragadt Octaviára is. Szörnyen rossz előérzete támadt.

– Kérnék egy hatalmas szívességet – kezdte Kelton, de kerülte a lány tekintetét.

– Milyen szívességet?

Kelton felállt, és járkálni kezdett, ami még inkább nyugtalanná tette Octaviát.

– Elmondom, de arra kérlek, ne kezdj el kiabálni! Csak hallgass végig! – fordult felé Kelton.

– Oké, mondd már!

– Le kéne feküdnöd a főnökömmel. De csak egy éjszakáról van szó – tette hozzá gyorsan.

Octavia azt hitte, rosszul hall. Hogy mi? Kelton az előbb arra kérte, hogy feküdjön le valakivel?

– Mi van? – kérdezte ledermedve.

– Mondtam. Le kéne feküdnöd a főnökömmel – ismételte meg Kelton, de most már sokkal lassabban.

Octavia letette a csészét a kezéből. Nem hallotta rosszul. Ez a barom tényleg arra kéri, hogy feküdjön le valakivel. Egyáltalán, hogy juthatott az eszébe ilyesmi? Hogy lehet ennyire beteg ez az ember? – futottak át az agyán a kérdések, majd megragadta Kelton karját, és kivonszolta a verandára.

– Mondd még egyszer! – követelte dühösen.

– Kértem, hogy ne akadj ki! Hallgass meg, jó?

– Remélem, nem gondoltad komolyan, amit az előbb mondtál!

Most Octavia kezdett el fel-alá járkálni. Tudta, hogy Kelton rohadtul komolyan gondolta, hiszen nem véletlenül várta meg.

– Ülj le, kérlek, és hallgass végig! – szólt rá Kelton.

– Nem. Jó így is! – emelte maga elé a kezeit, mielőtt Kelton hozzáért volna.

– Tegnap rám nyitott az irodában, mikor, izé… – hebegte. – Szóval, mikor egy nővel voltam. Aztán megjegyezte, hogy látta a nejem az előbb, és milyen csinos. Mármint téged látott. Érted? Azt hiszi, hogy a feleségem vagy.

Octavia nem értette, mi köze van ennek ahhoz, amit az előbb kért tőle.

– És? Miért nem mondtad, hogy nem vagyok a feleséged?

– Akartam, de rögtön rákérdezett, hogy miért csallak meg. Meg, hogy te milyen jó nő vagy. Bejössz neki.

Octavia fejben próbálta összerakni, amiről Kelton zagyvál neki, de annyira leblokkolt az előbbi kérésétől, hogy képtelen volt gondolkozni.

– Hazudtál neki, igaz? – kérdezte csípőre tett kézzel.

Kelton nyugtalanul bólintott.

– Kénytelen voltam. Egyszerűen imponált, hogy az a beképzelt alak azt képzeli, van valakim, akit ő nem kaphat meg. Esküszöm, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle! – mentegetőzött.

– Dehogy voltál kénytelen! Senki sem kényszerített a hazugságra! – kiabálta Octavia magából kikelve. – Mégis mit mondtál neki?

– Azt, hogy nyitott házasságban élünk.

– Mi a franc? Normális vagy, Kelton?

– Mondtam, hogy ne kiabálj! Idegesít! – csattant fel a férfi.

– Idegesít? Tényleg? Egyáltalán hallod magad? Szerinted ezek után milyen embernek tart téged? Jobban jártál volna, ha egyszerűen csak hazugnak gondol! – Octavia karba tett kézzel hátat fordított a férfinak.

Sejtette, hogy ezzel csak még jobban felhúzta Keltont, de nem érdekelte. Elképzelni sem tudta, hogy fordulhatott meg a fejében ilyesmi. Eddig is sok aljas húzása volt már, de ez túlment mindenen.

– Fejezd be, Octavia! Ugye nem akarod, hogy újra figyelmeztesselek? Csak nekem köszönhetitek, amiért még egyáltalán itt lehettek! – sziszegte Kelton a háta mögött.

Octavia már előre sejtette, hogy megint ezzel fog jönni. Egyszerűen tehetetlennek érezte magát vele szemben.

– Szemét vagy! – vetette oda haragosan.

Kétségbeesésében mindössze csak ennyit tudott válaszolni a férfi undorító szavaira. Most már nem csak fenyegeti, hanem nyíltan meg is zsarolja. Pedig azt hitte, már túl vannak ezen. Egyedül attól rettegett, hogy egyszer elborul Kelton agya, és megerőszakolja. Erre nem ő fogja megtenni, hanem rábízza valaki másra.

– Befejezhetem végre? – állt meg mellette Kelton.

Octavia nem szólt semmit. Már felesleges lett volna bármit is mondania, Kelton rá fogja kényszeríteni, hogy megtegye. Életében nem találkozott még ilyen aljas emberrel.

– Szóval azt mondtam neki, hogy nyitott házasságban élünk, amit persze nem akart elhinni. Azt kérte, bizonyítsam be, és hozzalak össze vele.

– Te pedig belementél – rogyott le a székre Octavia.

– Nem volt választási lehetőségem. Nem maradhattam hazugságban a főnököm előtt. Tudod, mennyire fontos nekem ez a munka. Ezen múlik a jövőm. Sőt, nem csak az enyém, de a tiétek is. Ebből tudjuk fizetni Jayden bölcsődei ellátását, és…

– Ne merd belekeverni Jaydent a disznóságaidba! – kiáltott Octavia a férfira. – Tudod, mit csinálsz most? Kibaszottul zsarolsz engem! Kihasználod a szorult helyzetemet, és ahol csak tudsz, visszaélsz vele. Milyen ember vagy te? Ki tesz ilyet a másikkal?

Kelton egy pillanatra elhallgatott. Octavia abban reménykedett, hogy hatottak rá a szavai, és mégsem fog ilyesmit kérni tőle, mert elképzelni sem tudta, hogyan lenne képes ágyba bújni egy vadidegennel.

– Nem fogsz rosszul járni, ha megteszed – közölte Kelton rövid hallgatás után.

Octaviának ismét csalódnia kellett. Kelton egy aljas, számító alak, akinek semmi sem szent.

– Miért? Talán élvezni fogom? – nevetett fel keserűen.

– Még az is lehet, de nem erre gondoltam. Ha megteszed, akkor rád iratom az örökségem felét a házból. Utána már pont ugyanannyi jogod lesz itt lenni, mint nekem. Nem foglak, és nem is tudlak tovább zsarolni semmivel.

Kelton ajánlata legalább annyira meglepte Octaviát, mint a zsarolása. Nem hitte volna, hogy ennyire kell neki az állás. Ezek szerint valamit csak ért a könyörgése, habár ez elég sovány vigaszt jelentett számára.

– Mellesleg a fickó jóképű és gazdag. Szerintem tetszene neked – tette hozzá Kelton.

– Most komolyan ezzel akarsz megnyugtatni? – nézett rá szánakozva.

Octavia egész lénye tiltakozott az ellen, hogy ilyesmit tegyen, de Kelton ajánlata kecsegtető volt. Ha megteszi, akkor sokkal könnyebben megszabadulhat tőle, hiszen Jaydennel együtt a ház jóval nagyobb részét fogják birtokolni. Nem fenyegethetné többé őket, és ha sikerülne még egy munkát vállalnia, akkor esetleg a teljes felügyeleti jogot is megkaphatná. Ha viszont nem megy bele, akkor Kelton az utcára teszi őket.

Legszívesebben megfojtotta volna egy kanál vízben a férfit. Nem tudta, hogyan lesz képes lefeküdni egy idegennel. Csakis kényszerből. Az ember kényszerből sok mindenre képes.

– Honnan tudjam, hogy nem fogsz becsapni, és végül mégsem iratod rám? – kérdezte végül.

Kelton szeme rögtön felcsillant.

– Nem foglak becsapni, Octavia. Esküszöm! Ez tényleg kurvára fontos lenne nekem. Ha akarod, még ma írhatunk egy előszerződést – győzködte, habár teljesen feleslegesen tette, hiszen így is, úgy is rákényszeríti, hogy megtegye.

Octavia utálta, hogy soha nincs választási lehetősége. Meg kell bíznia Keltonban, ami igencsak kockázatos. Viszont ez olyan esély, amit nem hagyhat ki, és amúgy sem mondhatna nemet, különben Kelton tényleg beváltja a fenyegetését.

– Mikor kellene megtennem? – Saját magát is meglepte, hogy ilyesmiről egyezkedik.

– Ma este – sóhajtotta Kelton, mintha ez neki olyan nagy gondot jelentene.

– Micsoda? Már ma este? – pattant fel rémülten Octavia.

Azt hitte, lesz legalább egy hete lelkileg felkészülni, vagy, hogy meggyőzze Keltont, ne kérjen tőle ilyesmit. De lehet, jobb is így. Ha már meg kell tennie, legalább gyorsan túl lesz rajta, aztán az első adandó alkalommal kiteszi innen a szűrét.

– Jól van! Keress egy ügyvédet, aki még ma fogad minket! Megírjuk az előszerződést, és este elvihetsz a főnöködhöz – felelte elszántan.

Kelton megkönnyebbülten sóhajtott fel újra, és rögtön vigyorogni kezdett.

– Köszönöm! De akkor tisztázzuk. Ha odateszed magad, és segítesz megszerezni az állást, akkor tiéd az örökségem fele. Megegyeztünk?

– Megegyeztünk – hajtotta le Octavia a fejét.

Kelton elment telefonálgatni, Octavia pedig csak állt ott, és próbálta feldolgozni az eseményeket. Mibe mentem bele? – kérdezte félhangosan magától. Ha megteszi, egész életében szégyellni fogja magát miatta. Csak egy éjszaka. Csak egy éjszaka, és örökre megszabadulhat Kelton zsarolásától. Soha többé nem fenyegetheti azzal, hogy kiteszi a házból, és intézetbe küldi Jaydent. A gyámságot talán még így sem kaphatja meg, de jóval nagyobb esélye lenne rá. Viszont, ha mégsem megy bele, Kelton azonnal fel fogja rúgni az egyességüket, Jayden pedig intézetbe kerül. Most már tudta, hogy nem csak a szája járt, hanem lelkiismeret-furdalás nélkül meg is tenné azt.

Ezeket az indokokat még sokszor el kell ismételnie magában, hogy ne futamodjon meg. Nem maradt ideje tovább gondolkozni, azonnal hívta Ambert. A bébiszitter szerencsére vállalta a húgát, így minden akadály elhárult az elől, hogy teljesítse Kelton kérését.

Octavia hallotta, hogy Jayden már fent motoszkál, ezért felment hozzá, majd felöltöztette, és összepakolta a holmiját. Éppen reggeliztek, amikor Kelton közölte, hogy délben mehetnek az ügyvédhez, aztán rögtön elvonult a szobájába aludni. Amber tíz órakor vitte el Jaydent, így Octaviának maradt szűk két órája, hogy jól kisírja magát.

 Keltonnak fogalma sem volt róla, hogy mit kért tőle. Octavia még soha nem feküdt le senkivel, ami miatt rettenetesen szégyellte magát. Talán, ha nem olyan életet élnek az anyjával, akkor lehetett volna egy barátja, akivel el is jut odáig. Mindössze csak néhány hetes kapcsolatai voltak, és mielőtt igazán elmélyült volna, ők mindig útra keltek. Később, amikor Joe-hoz költöztek, és Kelton alaposan ráijesztett, Octavia hosszú ideig kerülte a fiúkat. Az egyetemi évek alatt pedig már cikinek tartotta, hogy annyi idősen még szűz, és nem akadt olyan fiú az életében, akinek be merte volna vallani a titkát. Az idő pedig egyre csak telt. Az ismerősei nyaggatták ugyan, hogy menjen el randizni, de végül meghagyta őket abban a hitben, hogy válogatós, neki nem felel meg akárki.

Már huszonkét éves, és még mindig szűz. Ha ezt valakinek elmondaná, biztosan azt hinné, hogy a Marsról jött. Pedig mennyire vágyott egy társra és a szerelemre. Meg persze a testiségre is. Szeretett volna ő is olyan lenni, mint a többi lány, de esélye sem volt rá. Csak azért pedig, hogy elveszítse a szüzességét, nem akart ágyba bújni senkivel. Kivéve most. Kelton ezt is elrendezte neki. De talán még mindig jobb, mintha ő vette volna el erőszakkal.

Ahogy ezt végiggondolta, még jobban bepánikolt. Mi lesz, ha az a fickó észreveszi, hogy még szűz? Kelton le fog bukni a hazugságával. Mit csinálhatna? Legyen magabiztos? De mégis, hogyan? Végül úgy döntött, őt ez nem érdekli. Megteszi, amiben megegyeztek, a többi pedig legyen Kelton problémája. Valószínűleg annak a pasasnak sem fordulna meg a fejében, hogy ártatlan, így esetleg, ha még nyomai is lennének az éjszakának, nem hinne a saját szemének.

Délben valóban elmentek az ügyvédhez, és másfél óra múlva Octavia már kezében tartotta az előszerződést, ami némi biztosítékot jelentett számára. Amint hazaértek, Kelton közölte, hogy ismét lefekszik aludni, Octaviának pedig kiadta parancsba, hogy nyolcra készüljön el, és lehetőleg legyen iszonyatosan szexi.

Egy olcsó kis lotyónak érezte magát, miközben a ruháit válogatta. Nem tudta, mit vegyen fel. Mit szoktak az ilyen nők hordani? Neki nem voltak olyan csillogós, kihívó ruhái, mint azoknak a lányoknak, akiket a klubnál látott. Legyen szexi. Mi számít szexinek a férfiaknak? A legszexisebbnek mondható ruhája egy szűk, piros, ujjatlan kis mini volt. Mély, V alakú dekoltázsa miatt nem vette még fel soha, mert csak melltartó nélkül lehetett hordani. Viszont volt hozzá illő piros magas sarkú szandálja és szintén piros csipke alsója, úgyhogy annál a ruhánál maradt.

Miután ezzel megvolt, kimerülten elterült az ágyon. Nem tudta, hogy fogja túlélni ezt az estét. Abban reménykedett, hogy a pasi nem lesz visszataszító, és gyorsan fog végezni. Azért annyira nem volt naiv, pontosan tudta mi zajlik az ágyban. Az ügyetlenségétől legalább annyira félt, mint attól, hogy bepánikol, és emiatt szörnyű élményben lesz része. Valahogyan majd ki kell zárnia mindent, csak arra szabad gondolnia, hogy miért csinálja. Jaydenért bármit megtett volna.

A percek csigalassúsággal teltek, és ahogy közeledett a nyolc óra, Octavia egyre idegesebb lett. Ezerféle dolog futott át az agyán. Még az is, hogy alkoholt kellene innia, vagy nyugtatót is bevehetne, de egyiket sem tartottak otthon. Ami kevés ital maradt a temetés után, azt Kelton már rég eltüntette. A folyton rátörő sírást is alig bírta visszatartani, hiszen nem állíthatott oda kivörösödött szemekkel.

Mire Kelton felébredt, már hatalmas gombóc gyűlt a torkában, és egy mázsás betonsúly nyomta a gyomrát.

6. fejezet