Harry
Valószínűleg Louis nem is
sejtette, mekkora tehertől szabadított meg a csókjával. Mióta Niall-lel
beszéltem, már letisztáztam magamban néhány dolgot. Azt eddig is tudtam, hogy
vonzódok Louis-hoz, de arra is rá kellett jönnöm, mennyire kínzó tud lenni a
hiánya. Az, hogy ennyire mellőzött, egyszerűen megőrjített. Most pedig újra itt
van mellettem, a pult mögött, és ugyanúgy néz rám, mint korábban, én meg
ettől rettenetesen boldog lettem.
– Holnap délelőtt
elugrunk a fotelekért Zaynhez? – kérdezte sörcsapolás közben.
Fejben gyorsan
végigfuttattam, van-e valami dolgom.
– Lehet róla szó, ha
eljössz velem az italnagykerbe is. Be kell szereznem néhány különleges piát, és
egyúttal a bulira is bevásárolhatnánk – szabtam feltételt, mert ezt tényleg el
kellett intéznem, ugyanis kifogyóban voltak a készleteink.
– Ahogy szeretnéd, édes.
– Elsétált mögöttem, és lopva a fenekemre csapott.
Úgy vigyorogtam, mint aki
nyert a lottón.
– Ne csináld ezt, még
Carl meglátja – szóltam rá.
– Carl a pult túloldalán
dolgozik. Nem fogja látni, ahogyan a főnökömet fogdosom – kuncogott Louis.
Hogy ezt bizonyítsa,
beállt mögém, és a pólóm alá csúsztatta a kezét.
– Imádom ezt a pillangót
– cirógatta a bőrömet nagyjából a tetoválásom környékén.
Ijesztő volt, mennyire
élveztem az érintését.
– Ez már munkahelyi
zaklatás.
– Vállalom a
következményeit – csípett bele finoman a másik kezével a fenekembe.
Fogalmam sem volt mit
csinálok, de imádtam ezt. Louis játékosan flörtölt velem, és minden egyes mondatával
vagy érintésével egyre csak fokozta a vágyamat. A végén már annyira bátor
voltam, hogy én magam dörgölőztem hozzá, persze úgy, mintha csak véletlen
lenne. Ő minden alkalommal aranyosan megmosolyogta a dolgot.
– Szóval, mi volt ez
Lindával? – kérdezte a lélegzetnyi szünetünkben.
– Nem értelek – vontam
össze a szemöldököm. Már másodjára kérdezett rá, és nem tudtam, miért.
– Ugyan már, Harry! –
fonta össze a karját maga előtt, és a pultnak támaszkodva engem nézett.
– Az a bajod, hogy bejött
hozzám? Az alkalmazottam, bármikor bejöhet…
– Az attól függ, milyen
céllal teszi. Linda rád van kattanva, ha eddig nem tűnt volna fel.
Közben valaki kért két
kávét és két sört. Én a kávét főztem, Louis pedig ismét a sört csapolta.
Kiadtuk, és csak utána válaszoltam neki.
– Feltűnt, de nem
érdekel. Nem kezdek az alkalmazottaimmal – feleltem. Nem hazudtam, tényleg nem
foglalkoztam velük, kivéve azt az egyet, aki itt állt előttem, és épp
féltékenykedett.
– Ahhoz képest elég
sokáig volt nálad – grimaszolt Louis.
– Összevissza hadovált
mindenféle faszságról, és igen, célozgatott, de úgy tettem, mint aki nem érti.
Aztán kezdte kínosan érezni magát, és kiment. Ennyi történt. Amúgy tényleg
magyarázkodnom kell neked? – tártam szét a karom.
Louis ellökte magát a
pulttól, és a fülembe súgott.
– Ugye még az enyém vagy?
Megdöbbentem. Mit kellene erre válaszolnom?
– Milyen kérdés ez? –
nevettem fel zavartan.
– Olyan, amire egyenest
választ lehet adni.
Néhány pillanatig csak
egymást néztük. Azt hiszem, tudtam a választ, de nem voltam még kész rá, hogy
kimondjam.
– Valamit elfelejtettél –
hajoltam most én hozzá. – Még mindig nem járunk – súgtam, majd kezembe vettem
egy tálcát, és kimentem segíteni Carlnak leszedni az asztalokat.
Egyre kevésbé számított
az eredeti cél. Sokkal inkább foglalkoztatott, hogy tulajdonképpen mi is van
velünk. A vonzalom kölcsönös, ez nem volt kérdés többé. Az már igen, hogy Louis
mit akar tőlem, és én képes leszek-e megadni neki azt, amit elvár. Ha csak meg
akar szerezni egy éjszakára, nagyon csalódott lennék. Sok mindenben bizonytalan
voltam még, éppen ezért nem lett volna szabad ilyen játékba belemenni addig,
amíg nem tisztáztuk a dolgokat. De ezen a ponton patthelyzet alakult ki, mert
én magam sem tudtam, mit akarok, így tulajdonképpen nem is volt mit tisztázni.
Miután végeztünk az
asztalok leszedésével, Carl is bejött velünk a pult mögé.
– A kettes asztalnál ülő
csajok egyfolytában sasolnak bennünket – hívta fel a figyelmünket Carl a
társaságra.
Odafordultam, és valóban.
Egy ötfős lánycsapat stírölt minket, ketten
még a poharukat is megemelték felénk.
– Akkor sok sikert, Carl
– biztattam a fiút, mert nekem eszem ágában sem volt velük foglalkozni, hiszen
akadt valaki más, aki sokkal jobban érdekelt.
– Egy csapatban játszom
Louis-val, úgyhogy a tiéd mindegyik – mondta, és Lou derekára csúsztatta a
kezét.
Azt a kurva…
Lou vágott egy „ez van" pofát, és arrébb lépett, én
meg leforrázva bámultam Carlt. Sosem tudtam róla, hogy meleg. Én meg
összeraktam Louis-val. Ezt jól megcsináltam, de hát még csak nem is sejtettem.
A franca, Carl veszett jóképű!
A kisördög máris ott
suttogott a fülembe. Talán Louis ezért
hanyagolt? Meglehet, hiszen tegnap végig inkább Carl mellett maradt, és nem
jött be hozzám. Mennyire dicsérték egymást a betanítás miatt is. Lehet, együtt
mentek haza… Ugye nem?
Tovább dolgoztunk, de már
gyanakodva figyeltem őket. Louis továbbra is aranyosan közelített felém,
viszont már kevésbé voltam vidám. Ő azt hihette, hogy csak Carl miatt vagyok
óvatosabb, ami részben igaz is volt. Elég vacak helyzet alakult ki közöttünk.
Mindketten féltékenyek voltunk a másikra, közben meg elvileg semmi közünk
egymáshoz. Gyakorlatilag meg igen. Egy kicsi mégis csak van…
A vendégek zöme fél tíz
felé kezdett hazafelé szállingózni, amit nem is bántam, mert elfáradtam.
Rengeteget talpaltunk, és megfogadtam, hogy legközelebb behívok még valakit, ha
ilyen sokan lesznek. Linda is álmosan rendezgette vissza a cipőket a helyükre,
mi pedig összepakoltunk. Háromnegyedkor szóltam mindenkinek, hogy lezárhatják a
kasszákat, és mehetnek. Tízre már csak Louis és én maradtunk, mert ő
természetesen nem indult el nélkülem.
– Jó forgalmunk volt ma. – Levette a kötényét, és a kezében hozta az öltöző felé.
– Pedig hétköznap van.
Úgy tűnik, ma mindenki kikapcsolódásra vágyott – feleltem, és én is bementem
vele az öltözőbe, mert rajtam szintén munkaruha volt, és ki kellett dobnom a
szennyesbe.
A fáradtság miatt nem is
gondoltam át, hogy Louis előtt készülök vetkőzni, de attól sokkal zavarba ejtőbb
dolog történt.
– Szerintem, ezt mi is
megtehetjük – mondta Lou, azzal ledobta az ingét és a cipőjét, majd ruhástól
belépett a zuhanyzóba, és megnyitotta a csapot.
– Mit csinálsz? –
nevettem, és az ajtókeretnek dőlve néztem, ahogy csuromvizes lett mindene.
– Kikapcsolódok, méghozzá
veled. Gyere! – nyújtotta felém a kezét.
– Mi? Nem megyek be –
ráztam a fejem.
– Lazíts már, életem! Ne
kéresd magad! – hívogatott.
Annyira szerettem, amikor
becézget. Képtelenség volt neki ellenállni. Sóhajtottam egy nagyot, aztán én is
levettem az inget és a lábbelit. Megfogtam Louis kinyújtott kezét, és beálltam
elé.
– Még sosem zuhanyoztam
ruhában – néztem azokba a gyönyörű kék szemekbe.
Louis adott egy finom
puszit a számra, és átölelte a derekam.
– Majd mindjárt
megszabadulunk tőlük. – Olyan érzékien suttogta, hogy abba leborzongtam.
A nyakamra hajolt, és
lágyan csókolgatni kezdte. Behunytam a szemem, és a fejem felemelve átadtam
magam az érzésnek, amit Louis gyengéd érintései váltottak ki belőlem. Olyan
volt, mintha egy meleg nyári esőben állnánk, és egy pillanat alatt magával
ragadott a szenvedély. Megkerestem az ajkait, mert már a kedvenc
elfoglaltságaim közé tartozott a Lou-val való csókolózás.
Mindketten belenyögtünk a
csókba, mikor szorosan egymáshoz préselődött a testünk. Már nem szégyelltem
hangos sóhajokkal a tudtára adni, mennyire élvezem mindazt, amit tesz velem El
sem tudtam volna rejteni előle. Az ajkaimat falta, miközben egyik kezével a
tarkómat tartotta, a másikkal pedig a pólóm alatt a derekam simogatta. A
csípője mozdult, éreztem, mennyire kemény, akárcsak én. A pólóm után nyúlt, és
áthúzta a fejemen. Én is ezt tettem az övével, majd a szánk újra egymásra
talált.
– Annyira nagyon
kívánlak, bébi – morogta az ajkaim közé.
– Én is téged – érkezett
az ösztönös válaszom.
A vér szabályosan zúgott
az ereimben. Eszméletlenül vártam, mi fog következni ezután. Louis a nadrágomat kezdte
gombolni. Izgatottan néztem a szemébe, és én is elkezdtem levenni az övét. Nem
húzta le rólam, hanem megállt, és hagyta, hogy én csináljam először. Imádtam,
amiért erre is odafigyelt, hogy először én láthassam meg őt meztelenül. Tudta, milyen zavarban leszek.
Csak combközépig toltam
le róla, az alsójával együtt. Elbűvölten néztem Louis tekintélyes méretű
férfiasságára, majd újra rákaptam a tekintetem. Ő halványan elmosolyodott, és
teljes egészében megszabadult a ruhájától.
– Nem kell félned, nem
fog semmi olyan történni – nyugtatott. – Szabad? – kérdezte, miután megfogta a
nadrágomat a derékrésznél.
– Csináld – mosolyodtam
el én is, és hallottam, mennyire remeg a hangom.
Louis sokkal ügyesebben
csinálta, mint én. Először megcsókolt, és ahogy tolta le a nadrágomat, a
szájával is úgy haladt egyre lejjebb a testemen. A mellkasom halmozta el finom
csókokkal, majd a hasamnál időzött el. Ismét behunytam a szemem, és nem mertem
lenézni, mert már teljesen csupasz voltam lent, és ahogy az várható volt,
zavarba jöttem. Éreztem, hogy a nadrág már a bokámnál jár.
– Nézz rám, édes! –
kérte.
Lassan kinyitottam a
szemem, és a lélegzetem is elakadt a látványtól. Louis ott térdelt előttem, és
olyan vágyakozva nézett fel rám, hogy attól még az eddigiektől is jobban
zihálni kezdtem. A farkam ott meredezett az arca előtt, és a szemében láttam,
hogy csak az engedélyemre vár.
– Érj hozzám! – nyögtem,
és a csaptelepbe kapaszkodtam, mert a lábaim máris rogyadozni kezdtek.
Louis rám mosolygott,
majd az ujjai körém fonódtak. Élesen szívtam be a levegőt, és megremegtem. Már
ennyi olyan erős hatással volt rám, hogy képes lettem volna azonnal elélvezni,
de még sokkal többet akartam kapni tőle, ezért megpróbáltam koncentrálni.
Lou lassan mozdította meg
a kezét, és a nyelvét körkörösen végigvezette a makkomon. Elbűvölten néztem a
műveletet. Ez egészen más volt, mint mikor egy lány csinálja. Ő Louis. A fiú,
aki elvarázsolt és megőrjített. A szájába vett. Már nemcsak a lábam, de az
egész testem remegett. Ajkai körbefonták a merevedésem, és mélyen a torkára
engedett. Minden megszűnt körülöttem, még a víz csobogását sem hallottam,
csakis Lou létezett, és a gyönyör, amit a tehetséges szájával okozott nekem.
Úgy éreztem megállt az
idő, de valószínűleg három perc sem telt el, és én máris nyöszörögni kezdtem.
– Lou, kérlek! –
figyelmeztettem.
– Élvezz, bébi –
hallottam a válaszát, és nem kellett kétszer mondania.
Hangosan nyögdécselve
élveztem a szájába, és az orgazmusom majdnem tovább tartott, mint az odáig
vezető út. Ez az egész valami fergeteges volt. Lou minden cseppem lenyelte, és
csak utána emelkedett fel hozzám.
– Ez mennyei volt –
vigyorgott, de én azonnal a szájára tapadtam.
Érdekes volt a saját ízem
érezni, és egyáltalán nem zavart a dolog. Erre a csókra most leginkább azért
volt szükségem, hogy kellő bátorságot gyűjtsek, mert meg akartam érinteni Louis-t.
Tapogatózva közelítettem felé. Kezem lecsúsztattam a hasán, és marokra fogtam a
merevedését. Louis a számba mordult, és még hevesebben csókolni kezdett.
Mondhatnám, hogy nagyon
fura volt egy másik fiú farkát a kezemben tartani, de annyira mégsem éreztem
annak. Vele semmi sem tűnt idegennek, vagy visszataszítónak. A mozdulataim
eleinte bizonytalanok voltak, de Louis halk nyögdécselése bátorságot adott.
Csípőjével előre mozdult, hogy mutassa a ritmust. A fenekembe markolt, mikor
eltaláltam a megfelelő ütemet, én pedig a haját tépve faltam kipirult ajkait.
Nem tudtam volna felidézni, élveztem-e valaha ennyire az együttlétet valakivel.
Mikor Louis a nyakamba
borulva felnyögött, és megéreztem a kezemen a kellemesen síkos anyagot, valami
hihetetlen büszkeség áradt szét bennem. Kielégítettem őt. Biztosan nem a
legtökéletesebben, de megtettem, és rohadtul tetszett.
Viccesen festhettem,
ahogy ott álltam bokáig letolt nadrággal, mert még annyi lélekjelenlétem sem
volt, hogy kilépjek belőle, de most még ez sem zavart. Magamhoz öleltem Lou-t,
és néhány percig csak egymás karjaiban pihegtünk. A víz már kezdett egyre
hűvösebb lenni, ezért Louis elengedett.
– Jól vagy, bébi? –
méregetett aggódva.
– Soha jobban –
mosolyogtam rá.
– Megleptél, de most
menjünk, mert már piszok hideg a víz – nyomott egy puszit a számra, és elzárta
a csapot.
Sietősen törölköztünk,
mindketten fáztunk, és ugyanolyan gyorsan kaptuk magunkra a ruháinkat is.
Szótlanul, de vigyorogva halásztuk ki a zuhany alól a csuromvizes
munkaruhánkat, és a szennyesbe dobtuk.
– Szép lezárása volt a
napnak – fogott kézen, hogy együtt sétáljunk ki az épületből.
Most kellett volna
rákérdeznem, hogy akkor tulajdonképpen merre is tartunk ebben a fura
kapcsolatban, de nem mertem, mert féltem a válaszától, és attól is, úgyis
kihátrálnék, ha komolyabbra fordulna a dolog. Részemről nagy lépés volt ez a
mai, de még mindig bizonytalan voltam a folytatásban.
– Úgy érzem, ezután eléggé
hiteles tudok lenni a szüleim előtt – vigyorogtam, majd gondosan bezártam
mindent, és a kocsim felé indultunk.
– Őket már meg tudod
győzni – értett egyet velem Lou, és a kocsihoz érve maga felé fordított. – Most
már csak magadat kell meggyőznöd.
Kérdőn néztem rá, de
ahelyett, hogy kifejtette volna, mire gondol, megcsókolt.
– Várlak holnap – köszönt
el tőlem, és elindult a saját kocsijához.
Nem is sejthette, hogy
engem már rég nem kellett meggyőzni semmiről. Legalábbis arról nem, hogy őt
akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése