Végzetes alku - 14. fejezet

 

Harry

Valószínűleg Louis nem is sejtette, mekkora tehertől szabadított meg a csókjával. Mióta Niall-lel beszéltem, már letisztáztam magamban néhány dolgot. Azt eddig is tudtam, hogy vonzódok Louis-hoz, de arra is rá kellett jönnöm, mennyire kínzó tud lenni a hiánya. Az, hogy ennyire mellőzött, egyszerűen megőrjített. Most pedig újra itt van mellettem, a pult mögött, és ugyanúgy néz rám, mint korábban, én meg ettől rettenetesen boldog lettem.

– Holnap délelőtt elugrunk a fotelekért Zaynhez? – kérdezte sörcsapolás közben.

Fejben gyorsan végigfuttattam, van-e valami dolgom.

– Lehet róla szó, ha eljössz velem az italnagykerbe is. Be kell szereznem néhány különleges piát, és egyúttal a bulira is bevásárolhatnánk – szabtam feltételt, mert ezt tényleg el kellett intéznem, ugyanis kifogyóban voltak a készleteink.

– Ahogy szeretnéd, édes. – Elsétált mögöttem, és lopva a fenekemre csapott.

Úgy vigyorogtam, mint aki nyert a lottón.

– Ne csináld ezt, még Carl meglátja – szóltam rá.

– Carl a pult túloldalán dolgozik. Nem fogja látni, ahogyan a főnökömet fogdosom – kuncogott Louis.

Hogy ezt bizonyítsa, beállt mögém, és a pólóm alá csúsztatta a kezét.

– Imádom ezt a pillangót – cirógatta a bőrömet nagyjából a tetoválásom környékén.

Ijesztő volt, mennyire élveztem az érintését.

– Ez már munkahelyi zaklatás.

– Vállalom a következményeit – csípett bele finoman a másik kezével a fenekembe.

Fogalmam sem volt mit csinálok, de imádtam ezt. Louis játékosan flörtölt velem, és minden egyes mondatával vagy érintésével egyre csak fokozta a vágyamat. A végén már annyira bátor voltam, hogy én magam dörgölőztem hozzá, persze úgy, mintha csak véletlen lenne. Ő minden alkalommal aranyosan megmosolyogta a dolgot.

– Szóval, mi volt ez Lindával? – kérdezte a lélegzetnyi szünetünkben.

– Nem értelek – vontam össze a szemöldököm. Már másodjára kérdezett rá, és nem tudtam, miért.

– Ugyan már, Harry! – fonta össze a karját maga előtt, és a pultnak támaszkodva engem nézett.

– Az a bajod, hogy bejött hozzám? Az alkalmazottam, bármikor bejöhet…

– Az attól függ, milyen céllal teszi. Linda rád van kattanva, ha eddig nem tűnt volna fel.

Közben valaki kért két kávét és két sört. Én a kávét főztem, Louis pedig ismét a sört csapolta. Kiadtuk, és csak utána válaszoltam neki.

– Feltűnt, de nem érdekel. Nem kezdek az alkalmazottaimmal – feleltem. Nem hazudtam, tényleg nem foglalkoztam velük, kivéve azt az egyet, aki itt állt előttem, és épp féltékenykedett.

– Ahhoz képest elég sokáig volt nálad – grimaszolt Louis.

– Összevissza hadovált mindenféle faszságról, és igen, célozgatott, de úgy tettem, mint aki nem érti. Aztán kezdte kínosan érezni magát, és kiment. Ennyi történt. Amúgy tényleg magyarázkodnom kell neked? – tártam szét a karom.

Louis ellökte magát a pulttól, és a fülembe súgott.

– Ugye még az enyém vagy?

Megdöbbentem. Mit kellene erre válaszolnom?

– Milyen kérdés ez? – nevettem fel zavartan.

– Olyan, amire egyenest választ lehet adni.

Néhány pillanatig csak egymást néztük. Azt hiszem, tudtam a választ, de nem voltam még kész rá, hogy kimondjam.

– Valamit elfelejtettél – hajoltam most én hozzá. – Még mindig nem járunk – súgtam, majd kezembe vettem egy tálcát, és kimentem segíteni Carlnak leszedni az asztalokat.

Egyre kevésbé számított az eredeti cél. Sokkal inkább foglalkoztatott, hogy tulajdonképpen mi is van velünk. A vonzalom kölcsönös, ez nem volt kérdés többé. Az már igen, hogy Louis mit akar tőlem, és én képes leszek-e megadni neki azt, amit elvár. Ha csak meg akar szerezni egy éjszakára, nagyon csalódott lennék. Sok mindenben bizonytalan voltam még, éppen ezért nem lett volna szabad ilyen játékba belemenni addig, amíg nem tisztáztuk a dolgokat. De ezen a ponton patthelyzet alakult ki, mert én magam sem tudtam, mit akarok, így tulajdonképpen nem is volt mit tisztázni.

Miután végeztünk az asztalok leszedésével, Carl is bejött velünk a pult mögé.

– A kettes asztalnál ülő csajok egyfolytában sasolnak bennünket – hívta fel a figyelmünket Carl a társaságra.

Odafordultam, és valóban. Egy ötfős lánycsapat stírölt minket, ketten még a poharukat is megemelték felénk.

– Akkor sok sikert, Carl – biztattam a fiút, mert nekem eszem ágában sem volt velük foglalkozni, hiszen akadt valaki más, aki sokkal jobban érdekelt.

– Egy csapatban játszom Louis-val, úgyhogy a tiéd mindegyik – mondta, és Lou derekára csúsztatta a kezét.

Azt a kurva…

Lou vágott egy „ez van" pofát, és arrébb lépett, én meg leforrázva bámultam Carlt. Sosem tudtam róla, hogy meleg. Én meg összeraktam Louis-val. Ezt jól megcsináltam, de hát még csak nem is sejtettem. A franca, Carl veszett jóképű!

A kisördög máris ott suttogott a fülembe. Talán Louis ezért hanyagolt? Meglehet, hiszen tegnap végig inkább Carl mellett maradt, és nem jött be hozzám. Mennyire dicsérték egymást a betanítás miatt is. Lehet, együtt mentek haza… Ugye nem?

Tovább dolgoztunk, de már gyanakodva figyeltem őket. Louis továbbra is aranyosan közelített felém, viszont már kevésbé voltam vidám. Ő azt hihette, hogy csak Carl miatt vagyok óvatosabb, ami részben igaz is volt. Elég vacak helyzet alakult ki közöttünk. Mindketten féltékenyek voltunk a másikra, közben meg elvileg semmi közünk egymáshoz. Gyakorlatilag meg igen. Egy kicsi mégis csak van…

A vendégek zöme fél tíz felé kezdett hazafelé szállingózni, amit nem is bántam, mert elfáradtam. Rengeteget talpaltunk, és megfogadtam, hogy legközelebb behívok még valakit, ha ilyen sokan lesznek. Linda is álmosan rendezgette vissza a cipőket a helyükre, mi pedig összepakoltunk. Háromnegyedkor szóltam mindenkinek, hogy lezárhatják a kasszákat, és mehetnek. Tízre már csak Louis és én maradtunk, mert ő természetesen nem indult el nélkülem.

– Jó forgalmunk volt ma. – Levette a kötényét, és a kezében hozta az öltöző felé.

– Pedig hétköznap van. Úgy tűnik, ma mindenki kikapcsolódásra vágyott – feleltem, és én is bementem vele az öltözőbe, mert rajtam szintén munkaruha volt, és ki kellett dobnom a szennyesbe.

A fáradtság miatt nem is gondoltam át, hogy Louis előtt készülök vetkőzni, de attól sokkal zavarba ejtőbb dolog történt.

– Szerintem, ezt mi is megtehetjük – mondta Lou, azzal ledobta az ingét és a cipőjét, majd ruhástól belépett a zuhanyzóba, és megnyitotta a csapot.

– Mit csinálsz? – nevettem, és az ajtókeretnek dőlve néztem, ahogy csuromvizes lett mindene.

– Kikapcsolódok, méghozzá veled. Gyere! – nyújtotta felém a kezét.

– Mi? Nem megyek be – ráztam a fejem.

– Lazíts már, életem! Ne kéresd magad! – hívogatott.

Annyira szerettem, amikor becézget. Képtelenség volt neki ellenállni. Sóhajtottam egy nagyot, aztán én is levettem az inget és a lábbelit. Megfogtam Louis kinyújtott kezét, és beálltam elé.

– Még sosem zuhanyoztam ruhában – néztem azokba a gyönyörű kék szemekbe.

Louis adott egy finom puszit a számra, és átölelte a derekam.

– Majd mindjárt megszabadulunk tőlük. – Olyan érzékien suttogta, hogy abba leborzongtam.

A nyakamra hajolt, és lágyan csókolgatni kezdte. Behunytam a szemem, és a fejem felemelve átadtam magam az érzésnek, amit Louis gyengéd érintései váltottak ki belőlem. Olyan volt, mintha egy meleg nyári esőben állnánk, és egy pillanat alatt magával ragadott a szenvedély. Megkerestem az ajkait, mert már a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott a Lou-val való csókolózás.

Mindketten belenyögtünk a csókba, mikor szorosan egymáshoz préselődött a testünk. Már nem szégyelltem hangos sóhajokkal a tudtára adni, mennyire élvezem mindazt, amit tesz velem El sem tudtam volna rejteni előle. Az ajkaimat falta, miközben egyik kezével a tarkómat tartotta, a másikkal pedig a pólóm alatt a derekam simogatta. A csípője mozdult, éreztem, mennyire kemény, akárcsak én. A pólóm után nyúlt, és áthúzta a fejemen. Én is ezt tettem az övével, majd a szánk újra egymásra talált.

– Annyira nagyon kívánlak, bébi – morogta az ajkaim közé.

– Én is téged – érkezett az ösztönös válaszom.

A vér szabályosan zúgott az ereimben. Eszméletlenül vártam, mi fog következni ezután. Louis a nadrágomat kezdte gombolni. Izgatottan néztem a szemébe, és én is elkezdtem levenni az övét. Nem húzta le rólam, hanem megállt, és hagyta, hogy én csináljam először. Imádtam, amiért erre is odafigyelt, hogy először én láthassam meg őt meztelenül. Tudta, milyen zavarban leszek.

Csak combközépig toltam le róla, az alsójával együtt. Elbűvölten néztem Louis tekintélyes méretű férfiasságára, majd újra rákaptam a tekintetem. Ő halványan elmosolyodott, és teljes egészében megszabadult a ruhájától.

– Nem kell félned, nem fog semmi olyan történni – nyugtatott. – Szabad? – kérdezte, miután megfogta a nadrágomat a derékrésznél.

– Csináld – mosolyodtam el én is, és hallottam, mennyire remeg a hangom.

Louis sokkal ügyesebben csinálta, mint én. Először megcsókolt, és ahogy tolta le a nadrágomat, a szájával is úgy haladt egyre lejjebb a testemen. A mellkasom halmozta el finom csókokkal, majd a hasamnál időzött el. Ismét behunytam a szemem, és nem mertem lenézni, mert már teljesen csupasz voltam lent, és ahogy az várható volt, zavarba jöttem. Éreztem, hogy a nadrág már a bokámnál jár.

– Nézz rám, édes! – kérte.

Lassan kinyitottam a szemem, és a lélegzetem is elakadt a látványtól. Louis ott térdelt előttem, és olyan vágyakozva nézett fel rám, hogy attól még az eddigiektől is jobban zihálni kezdtem. A farkam ott meredezett az arca előtt, és a szemében láttam, hogy csak az engedélyemre vár.

– Érj hozzám! – nyögtem, és a csaptelepbe kapaszkodtam, mert a lábaim máris rogyadozni kezdtek.

Louis rám mosolygott, majd az ujjai körém fonódtak. Élesen szívtam be a levegőt, és megremegtem. Már ennyi olyan erős hatással volt rám, hogy képes lettem volna azonnal elélvezni, de még sokkal többet akartam kapni tőle, ezért megpróbáltam koncentrálni.

Lou lassan mozdította meg a kezét, és a nyelvét körkörösen végigvezette a makkomon. Elbűvölten néztem a műveletet. Ez egészen más volt, mint mikor egy lány csinálja. Ő Louis. A fiú, aki elvarázsolt és megőrjített. A szájába vett. Már nemcsak a lábam, de az egész testem remegett. Ajkai körbefonták a merevedésem, és mélyen a torkára engedett. Minden megszűnt körülöttem, még a víz csobogását sem hallottam, csakis Lou létezett, és a gyönyör, amit a tehetséges szájával okozott nekem.

Úgy éreztem megállt az idő, de valószínűleg három perc sem telt el, és én máris nyöszörögni kezdtem.

– Lou, kérlek! – figyelmeztettem.

– Élvezz, bébi – hallottam a válaszát, és nem kellett kétszer mondania.

Hangosan nyögdécselve élveztem a szájába, és az orgazmusom majdnem tovább tartott, mint az odáig vezető út. Ez az egész valami fergeteges volt. Lou minden cseppem lenyelte, és csak utána emelkedett fel hozzám.

– Ez mennyei volt – vigyorgott, de én azonnal a szájára tapadtam.

Érdekes volt a saját ízem érezni, és egyáltalán nem zavart a dolog. Erre a csókra most leginkább azért volt szükségem, hogy kellő bátorságot gyűjtsek, mert meg akartam érinteni Louis-t. Tapogatózva közelítettem felé. Kezem lecsúsztattam a hasán, és marokra fogtam a merevedését. Louis a számba mordult, és még hevesebben csókolni kezdett.

Mondhatnám, hogy nagyon fura volt egy másik fiú farkát a kezemben tartani, de annyira mégsem éreztem annak. Vele semmi sem tűnt idegennek, vagy visszataszítónak. A mozdulataim eleinte bizonytalanok voltak, de Louis halk nyögdécselése bátorságot adott. Csípőjével előre mozdult, hogy mutassa a ritmust. A fenekembe markolt, mikor eltaláltam a megfelelő ütemet, én pedig a haját tépve faltam kipirult ajkait. Nem tudtam volna felidézni, élveztem-e valaha ennyire az együttlétet valakivel.

Mikor Louis a nyakamba borulva felnyögött, és megéreztem a kezemen a kellemesen síkos anyagot, valami hihetetlen büszkeség áradt szét bennem. Kielégítettem őt. Biztosan nem a legtökéletesebben, de megtettem, és rohadtul tetszett.

Viccesen festhettem, ahogy ott álltam bokáig letolt nadrággal, mert még annyi lélekjelenlétem sem volt, hogy kilépjek belőle, de most még ez sem zavart. Magamhoz öleltem Lou-t, és néhány percig csak egymás karjaiban pihegtünk. A víz már kezdett egyre hűvösebb lenni, ezért Louis elengedett.

– Jól vagy, bébi? – méregetett aggódva.

– Soha jobban – mosolyogtam rá.

– Megleptél, de most menjünk, mert már piszok hideg a víz – nyomott egy puszit a számra, és elzárta a csapot.

Sietősen törölköztünk, mindketten fáztunk, és ugyanolyan gyorsan kaptuk magunkra a ruháinkat is. Szótlanul, de vigyorogva halásztuk ki a zuhany alól a csuromvizes munkaruhánkat, és a szennyesbe dobtuk.

– Szép lezárása volt a napnak – fogott kézen, hogy együtt sétáljunk ki az épületből.

Most kellett volna rákérdeznem, hogy akkor tulajdonképpen merre is tartunk ebben a fura kapcsolatban, de nem mertem, mert féltem a válaszától, és attól is, úgyis kihátrálnék, ha komolyabbra fordulna a dolog. Részemről nagy lépés volt ez a mai, de még mindig bizonytalan voltam a folytatásban.

– Úgy érzem, ezután eléggé hiteles tudok lenni a szüleim előtt – vigyorogtam, majd gondosan bezártam mindent, és a kocsim felé indultunk.

– Őket már meg tudod győzni – értett egyet velem Lou, és a kocsihoz érve maga felé fordított. – Most már csak magadat kell meggyőznöd.

Kérdőn néztem rá, de ahelyett, hogy kifejtette volna, mire gondol, megcsókolt.

– Várlak holnap – köszönt el tőlem, és elindult a saját kocsijához.

Nem is sejthette, hogy engem már rég nem kellett meggyőzni semmiről. Legalábbis arról nem, hogy őt akarom.

15. fejezet