Még mielőtt elaludtam
volna, küldtem egy üzenetet Harrynek, hogy csörgessen, mielőtt jön értem, mert
nem akartam feleslegesen korán kelni, ha nem muszáj. Boldogan és kielégülten
hunytam be a szemem. Nem gondoltam volna, hogy már ma elérünk idáig, és ez
rettenetesen elégedetté tett. Már csak egy lépésre voltam attól, hogy Harry
ténylegesen az enyém legyen. Egyedül csak abban voltam bizonytalan, mennyire
kezelhetem kész tényként azt, ami köztünk van, vagy inkább továbbra is legyek
vele óvatos. Semmiképpen sem szerettem volna elriasztani, hogy aztán ismét
kihátráljon a dologból. Az óvatosság mellett döntöttem. Abból nem lehet baj.
Az üzenet délelőtt fél
tizenegykor érkezett Harrytől. Rendes volt, amiért hagyott sokáig aludni, de a
készülődésre annál kevesebb időm jutott, ugyanis azt írta, már úton van.
Villámgyorsan zuhanyoztam és öltöztem, közben főtt a kávém, és még a cigimet is
csak félig szívtam el, annyira siettem. A fogamat mostam, mikor csengetett. A
fogkefével a kezemben mentem ajtót nyitni neki.
– Te tényleg most keltél
fel? – kuncogott édesen, amikor meglátott.
– Mondtam, hogy sokáig
alszok – motyogtam fogkrémmel tele szájjal, és elindultam vissza a fürdőbe.
Harry követett, de a
konyhában maradt, amíg én elvégeztem magamon az utolsó simításokat. Mikor visszamentem
hozzá, épp a tegnap és a ma reggel hátrahagyott poharaimat mosta el.
– Nincs ettől fontosabb
dolgod? – álltam meg mellette, máris a csókját követelve.
– Nem tudom, mire
gondolsz – incselkedett velem, és olyan édesen beharapta az alsó ajkát, hogy
kénytelen voltam azonnal kisajátítani.
Szerettem, amikor csók
közben a nagy tenyerét az arcomra fekteti, mert így olyan bensőségesnek hatott
az egész. Lassan, érzékien csókolt vissza, majd rám nézett, és mosolyogva
megigazította a szemembe lógó hajamat.
– Én nem tudom, hogyan
kell egy fiúnak udvarolni, de szép vagy, Lou – mondta.
Minden erő kiment a
lábamból, annyira meghatottak ezek a szavak. Harry egyszerre volt végtelenül
aranyos, kedves és ártatlanul szexi.
– A legtökéletesebb
módját választottad. Te is gyönyörű vagy, bébim. Számomra a legszebb. – Persze,
hogy újra megcsókoltam. Azt éreztem, Harry már tényleg az enyém.
– Mennünk kellene –
bontakozott ki az ölelésemből. – Így is jóval később jöttem.
Szívesebben csináltam
volna valami mást, de már ennek is rohadtul örültem. Sokkal többet kaptam tőle,
mint vártam.
– Akkor az italokért
megyünk először? – vettem kézbe a telefonom és a kulcsom.
– Igen, és visszafelé
beugorhatunk Zaynhez. Szerintem, már nem is lesz időd hazajönni munka előtt.
Nem gond? – kérdezte, mikor az ajtót zártam.
– Nem. Inkább veled
vagyok, mintsem itthon ücsörögjek egyedül – feleltem, mire Harry arcára újra
boldog mosoly ült ki.
Útközben felsorolta, miket
kell majd beszereznünk, és kérte, én is tartsam észben, hogy semmi se maradjon
ki. Olyan felszabadultan csacsogott, mint talán soha eddig.
– Délután nem leszek bent végig. Haza kell ugranom, mert még elég sok cuccom maradt a
szüleimnél, és mióta eljöttem, nem is voltam otthon – mondta, mikor odaértünk a
nagykereskedéshez.
– Te vagy a főnök, neked
nem kötelező egész nap bent lenned – feleltem, de semmi rossz érzésem nem volt
ezzel kapcsolatban. Ezek tények, és én így is örültem, hogy a közelében
lehetek.
Harry egy nagyot
sóhajtott.
– Szeretem a szüleimet,
de most szívesebben lennék bent. Anyám még mindig nem emésztette meg a
szakításomat – árulta el, miután kiszálltunk.
– Még egy hét sem telt el
azóta. Legyél türelmesebb velük – simogattam meg a hátát, és máris elégedetten mosolyogtam,
mert Harry nyúlt a kezem után, nem nekem kellett megtennem.
Bent aztán kétfelé
szakadtunk. Harry a borokhoz ment, rám pedig a töményeket bízta, hogy
gyorsabban végezzünk. Jól telepakoltam a bevásárlókocsit, és amikor
visszamentem, Harry már a vitrinbe zárt, piszok drága italokból válogatott.
– Ki az az idióta, aki
ennyi pénzt ad azért, hogy ugyanolyan hülye részegre igya magát, mint egy olcsó
vacaktól? – nézegettem egy konyakot, ami nagyjából egyhavi fizetésembe került.
– Azt történetesen az
apámnak veszem – árulta el Harry.
– Ó, akkor visszaszívom
az idióta szót – kuncogtam.
– Majd te is lehetsz
hülye részeg tőle, mert a közös vacsoránkra vettem. Ez apa kedvence.
A pénztárhoz mentünk.
– Szerintem elég, ha csak
őt leitatod, engem nem muszáj. Még a végén túlságosan is megbotránkoztatnám
őket.
Harry egy kisebb vagyont
hagyott ott, és a csomagtartója tele lett, pedig sört nem is vettünk.
– A foteleket csak a
hátsó ülésre tudjuk tenni. Beférnek? – kérdezte, és lecsukta a csomagtartót.
– Össze vannak hajtva,
úgyhogy elvileg be. De ha nem, megkérjük Zaynt, hogy segítsen elhozni – vontam
meg a vállam, és amint beültünk, tárcsáztam is haveromat. Kihangosítottam, mert
közben bekötöttem magam.
– Remélem, fontos, amiért
kiugrasztottál Niall ágyából – szólt bele a barátom.
Harry azonnal rám kapta a
tekintetét.
– Bocs, nem tudtam, hogy
még nála vagy. Úton vagyunk a fotelekért – válaszoltam vigyorogva, mert Harry
olyan édesen csodálkozó pofát vágott.
– Akkor adjatok fél órát
– érkezett Zayn válasza.
– Nem kell kapkodnod,
megvárunk – nyomtam ki, és máris vártam, Harry kérdéseit.
– Nála aludt? –
kíváncsiskodott egyből.
– Hallhattad.
– Te tudtál róla?
– Említette Zayn, hogy
elmegy hozzá, szóval, igen – bólintottam.
Harry elgondolkodva
figyelte az utat, majd egy idő után újra rám nézett.
– És szerinted megtörtént
az is?
Cuki volt, ahogy
belepirult a kérdésbe.
– Zaynt ismerve, ezer százalék
– vágtam rá nevetve. – De hogy megnyugtassalak, szerintem Zayn volt annyira
figyelmes, hogy ne ő dugja meg először a barátodat. Biztosan átengedte neki a
lehetőséget.
– Jézusom, Lou! –
fordította el Harry zavartan a fejét.
– Ne mondd, hogy nem
érdekelnek a részletek, és nem kell ilyen szégyenlősnek lenned. Ha nőkről lenne
szó, könnyebben beszélnél róla?
– Az teljesen más –
tiltakozott.
– Miért lenne más?
Mindkettő szex, semmi különbség nincs.
– Nem vitatkozok veled –
morogta aranyosan.
– Akkor kérdezz, mert
biztosan sok dolog foglalkoztat – biztattam.
Közben odaértünk a bár
elé, de nem szálltunk ki, hanem a kocsiban várakoztunk Zaynre.
– Nehéz kérdezni – fordult
felém Harry –, de leginkább az érdekelne, hogy te… vagyis, hogy van ez nálatok?
Mi alapján dől el, hogy ki…? – dadogta édesen.
– Arra gondolsz, hogy ki
az aktív és ki a passzív? – kérdeztem, és Harry bólintott. – Vannak, akik
kimondottan csak aktívak, de sokan mindkét szerepet vállalják, ők az unik.
Mások csak passzívak szeretnek lenni. Úgyhogy néha nem árt tisztázni az adott
partnerrel, mit vállal, de egyébként semmi sincs kőbe vésve.
– És te? – nézett rám
azokkal a gyönyörű zöld szemeivel.
Örültem, hogy egyre
nyitottabb, és már kérdezni is mer, ráadásul a szemembe néz közben.
– Általában aktív vagyok
– árultam el neki, és persze erre rögtön zavarba jött, mert elkapta rólam a
tekintetét, és a sebváltót piszkálgatta.
– Értem – motyogta, és
elmosolyodott.
– Min mosolyogsz?
– Csak eszembe jutott,
amit a segítségedért cserébe kértél, és elég nehéz elképzelni, hogy én…
Komolyan mondom, Harry
zabálnivaló volt ilyenkor. Áthajoltam hozzá, megemeltem az állát, és
megcsókoltam.
– Én is vagyok olyan
figyelmes, mint Zayn – suttogtam az ajkaira. – Ha csak ezen múlik, nem kell
aggódnod.
Boldog voltam, hogy Harry
már ezen gondolkozik. Persze, még bizonytalan, de ez érthető.
– Ezt ne vedd
készpénznek. Nem ígértem semmit, csak beszélgetünk róla – visszakozott nyomban.
– Tegnap jó volt veled, és sosem hittem, hogy képes vagyok ilyesmire, de attól
még minden nagyon új nekem. Még nem tudom, mit akarok, Lou. – Tekintete
kétségekről árulkodott.
– Semmi baj, megértem –
simogattam meg az arcát. – Van időnk.
Nyugtatni akartam, mert
féltem, hogy kihátrál. Tényleg visszább kell fognom magam, mert rövid idő
alatt rengeteg mindent zúdítottam rá.
– Megjött Zayn – bökött a
fejével mögém.
Megfordultam, és valóban,
a barátom fekete sportkocsija állt mellettünk, Zayn pedig már ki is szállt.
– Valami érdekes van ott
bent, mert akkor én is beülök! – kopogtatta meg az ablakomat.
Kinyitottam az ajtót, és
kiszálltam, aztán összepacsiztunk.
– Csak beszélgettünk.
– Dughattatok is volna –
kacsintott Harryre, aki épp akkor kerülte meg az autót, és máris fülig pirult.
– Szörnyű, milyen szabadszájúak
vagytok – fogott kezet Zaynnel.
Zayn sejtelmesen
rámosolygott, és kinyitotta az ajtót.
– A barátod sokat tud
majd mesélni erről.
– Biztos vagyok benne,
hogy fog is – kuncogott Harry.
A raktár felé tartottunk.
– Akkor most ti… –
folytatta Harry.
Zayn halkan felnevetett.
– Igen. Együtt vagyunk.
Harry eltátotta a száját.
– Hármasban?
Követtük Zaynt a
raktárba.
– Így alakult – vonta meg
a barátom a vállát. – Liamnek is nagyon bejön Niall, így nem volt szívem
kisajátítani.
– Úgy beszélsz róla,
mintha valami tárgy lenne – adott hangot Harry a nemtetszésének.
Én csak érdeklődve
hallgattam a párbeszédüket. Nem szóltam közbe, mert jól ismertem Zaynt.
Harrynek nem volt miért aggódnia.
– Ez a legkevésbé sem
igaz – rázta a fejét Zayn. – A barátod mindent meg fog kapni tőlünk, amire csak
vágyhat. De ha bármi miatt panaszkodni fog, én leszek az első, aki bocsánatot
kér tőled, amiért rosszul bántam vele.
Harry döbbenten hallgatta
a barátomat. Ilyet biztosan nem mindennap hall valaki szájából.
– Oké, csak féltem,
hiszen a barátom – sóhajtott egy nagyot.
– Erre valók a barátok –
veregette meg Zayn Harry vállát, és máris témát váltott. – Nos, ezek lennének
azok – mutatott a becsomagolt, egymásra stócolt halmokra.
– Ennek csak egy része
fér be hozzád – állapítottam meg rögtön.
– Tele van a csomagtartóm
piával – magyarázta Harry Zaynnek.
– Akkor berakjuk a
furgonba. Mindjárt megkeresem a kulcsát – ajánlotta, és magunkra hagyott.
Harry rögtön hozzám
fordult.
– Szerinted megbántottam?
– Nem. Zayn nem
sértődékeny, és érthető, hogy aggódsz a barátodért – adtam egy nyugtató puszit
a szájára.
– Akkor jó, mert nem
akartam megsérteni, de nem szeretném, ha csak játszanának Niall-lel.
– Nem fognak. Zayn
törődni fog vele, és ha engem kérdezel, szerintem egy kicsit bele is zúgott.
Harry aranyosan
elmosolyodott.
– Megnyugtattál.
Zayn hozta a kulcsot, és
elkezdtük kihordani a csomagokat. Utána még a zenecuccot is összepakoltuk, és
elindultunk Harry lakására, Zayn pedig követett minket a furgonnal.
– Menő a lakásod –
dicsérte meg Zayn, amint felértünk.
– Csak még kissé üres, de
kösz. Kértek valamit inni? – kínált bennünket Harry.
Mindketten vizet kértünk,
aztán behordtuk a liftből a holmikat, amit eddig kitámasztva hagytunk, hogy még
véletlenül se hívja le senki.
– A kompresszor is ott
lesz valamelyik zsákban, amivel felfújhatjátok őket – magyarázta Zayn. – De
majd úgyis eljövünk segíteni berendezkedni.
– Ez rendes tőletek –
biccentett felé Harry.
– Akkor én megyek, ha
nem kellek. Szombaton találkozunk.
– Kösz mindent! – mondtuk
szinte egyszerre Harryvel.
Kikísértem Zaynt, és amikor visszamentem, Harry már valami kaját melegített a konyhában.
– Ebédelsz velem, ugye? –
nézett rám csillogó szemekkel.
– Ha ilyen szépen kéred.
– Odaléptem hozzá, és átöleltem a derekát. – Örülök, hogy akkor ez az őrült
ötleted támadt, mert így most itt lehetek veled.
Olyan szívesen elmondtam
volna neki, mennyire nagyon szeretem, de még korai lett volna, azonban azt
akartam, hogy érezze, fontos nekem.
– Gondolj csak bele, mi
lett volna, ha akkor Liam szolgál fel nekünk – nevetett édesen.
– Nem, ebbe inkább nem
akarok belegondolni – ráztam a fejem kacagva. – Akkor most lehet, hogy ketten
oktatnának téged.
– Mert szerinted nem
utasított volna vissza? – vonta fel a szemöldökét Harry.
– Biztos, hogy nem.
Liamnek is van szeme, és szeret játszani is. Tutira meg akart volna kapni.
– Épp az előbb
nyugtattál, hogy megbízhatok bennük – emlékeztetett.
– Ez így is van, attól
még tetszel nekik, csak tiszteletben tartják, hogy hozzám tartozol.
A mikró már türelmetlenül
jelezte, hogy lejárt, de Harry még mindig engem nézett.
– Hozzád tartozok?
– Ki máshoz? – kérdeztem
vissza.
– Igaz – mosolyodott el
újra, és kivette az ételt.
Annyira jó érzés volt,
hogy óráról órára egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ennek már nem szabad
rosszul elsülnie, mert azt nagyon nem viselném jól. Ahhoz már túlságosan
szerelmes voltam. Harry az első fiú, akivel csakis hosszútávra tudtam tervezni,
és akit soha nem engedtem volna el magam mellől.
A kérdés már csak az,
vajon ő is így fogja-e gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése