Végzetes alku - 19. fejezet

 

Louis

Ez lehet a tökéletes boldogság. Harry és én. Együtt. Egyszer az életben teljesült az álmom. Nagyobbat már nem is mertem álmodni. Ezzel tökéletesen megelégszek, csak Harry maradjon mellettem.

Carl örült a szabad délutánnak, de furán nézett, mert mindketten úgy vigyorogtunk rá, mint szűzkislány az első vibrátorára. Biztosan nem tudta összeadni mi van velünk, és mit csináltunk ilyen hosszú ideig, ahogy Linda sem, mert érdeklődve pillantgatott felénk. Olyan szívesen megcsókoltam volna előtte Harryt, de nem mertem, mert még tisztáznunk kellett a részleteket.

– Akkor most már a valós barátodként fogsz bemutatni a szüleidnek? – kérdeztem Harrytől, miután magunkra maradtunk.

– Igen, és kénytelenek lesznek elfogadni téged – bólintott eltökélten.

– És itt mi lesz?

Harry sóhajtott egy nagyot.

– Ez jó kérdés. Lindát pont azzal az indokkal ráztam le tegnap, hogy nincs munkahelyi kapcsolat.

– Pedig először előtte akartam elbüszkélkedni veled – grimaszoltam.

– Gonosz vagy – nevetett fel halkan. – Átgondolom, mi legyen, jó?

– Nem akarlak sürgetni, de úgyis kiderülne. Elég, ha valaki meglát minket az utcán, de szerintem már az is meglehetősen szembetűnő, ahogyan egymásra nézünk – ágáltam. Nem akartam, hogy Harry titkoljon engem. Én rettenetesen büszke voltam arra, hogy vele járok, és azt akartam, ő is az legyen.

– Akkor gyere ide, és csókolj meg! – vágta rá vigyorogva.

– Tényleg? – nyíltak tágra a szemeim.

– Nem fogom még egyszer felajánlani – somolygott ravaszkásan.

Gyorsan körbenéztem. A vendégek elvoltak a játékkal, de amúgy sem érdekelt, mit szólnak hozzá. Linda a pulton könyökölt, és összeakadt a tekintetünk.

Na, ezt lesd meg, kislány!

Odaléptem a szépségemhez, és olyan csókot kapott tőlem, amitől majdnem még a pult is lángra kapott.

– Jesszusom, Lou! – lihegett Harry fülig pirulva. – Megerőszakoltad a számat.

– Ezt a kifejezést még nem hallottam, de tetszik – nevettem, és máris Lindára néztem.

A csaj hatalmasra nyílt szemekkel bámult, és még a száját is nyitva felejtette. Küldtem felé egy kárörvendő mosolyt. Lehet, tényleg gonosz vagyok, de leszarom. Harry felvállalt, és ez a legfontosabb.

– Köszönöm. Ez nagyon sokat jelent – mosolyogtam rá.

– Kicsit olyan, mintha újra születtem volna – mélázott. – Ez sok mindent megváltoztat az életemben.

– Félsz ezektől a változásoktól?

– Inkább csak meg kell barátkoznom velük – rázta a fejét.

Egy ideig csendben dolgoztunk. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Harrynek tényleg sok mindent meg kellett emésztenie. Valljuk be, egy meleg kapcsolat még mindig nem számít hétköznapinak, és lesznek, akik furcsán néznek majd rá. Én már hozzászoktam, de neki kellemetlen lesz egy ideig. Ezenkívül ott volt a család kérdése. Azt már tudtam, hogy esze ágában sem sincs megnősülni, de biztosan hagyományos családmodellt képzelt maga elé, és most ezt is félre kell tennie. Igaz, a gyerekvállalás így sem lehetetlen, de ez mégis csak más. Aztán ott vannak a szülei, akikről még nem derült ki, ténylegesen mennyire lesznek elfogadóak. És ezek csak a leglényegesebb dolgok a sok más apróság mellett, amivel meg kell majd birkóznia. De együtt csináljuk végig. Én ott leszek mellette, és segíteni fogok neki.

– Nocsak, vendégeink jöttek – derült fel Harry arca.

Liam és Niall vonult be, méghozzá kézen fogva.

– Hát ti? – néztem rájuk csodálkozva.

– Szabadnapos vagyok – felelte Liam, és átkarolta Niall derekát. – Úgyhogy elviszem randira.

– Milyen romantikus – mosolyogtam.

– És Zaynt hol hagytátok? – kérdezte Harry, és olyan szorosan állt mellém, hogy kénytelen voltam átkarolni a derekát. Valószínűleg, ez is volt a célja vele. El akart büszkélkedni velem. Imádtam.

– Ez az én napom. Zayn dolgozik – húzódott vigyorra Liam szája, ahogy meglátta, hogy egymást öleljük.

– Ööö, ti együtt? – pislogott ránk Niall kíváncsian.

– Mi együtt – vágta rá Harry.

– Hű, ez jó! Gratulálok nektek! – biccentett Niall mosolyogva.

Kávét kértek, és más vendégek is, úgyhogy közben én már azt készítettem.

– És hová mentek? – érdeklődött Harry.

– Vacsorázni, aztán moziba, utána ki tudja. – Liam egy puszit adott Niall kipirult arcára.

– Hm, jól hangzik. Mi meg egész végig itt melózhatunk – morgott Harry, de nem komolyan, hiszen fülig ért a szája.

– Irigy vagy, életem? Én is elvigyelek téged valahová? – simogattam meg a hátát.

– Egy wellness hétvégétől nem adom alább – kuncogott Harry. – Imádom a semmittevést és a kényeztetést.

– Ezt jó tudni. Észben fogom tartani.

Hosszan a szemembe nézett. Lehet, hogy már a gondolataimban olvasott.

– Még a kávém is édesebb lett, ezektől a szavaktól – grimaszolt Liam. – Nem ismerek rád, Louis.

– Szerelmesek – jelentette ki Niall mindentudóan, és Harryre nézett. – Ezek tényleg mi vagyunk, haver?

– Ja. Te egy kéjenc vagy, én pedig szerelmes – kacagott Harry.

– Kapd be! – emelte fel a középső ujját Niall.

– Akkor, mehetünk? Nehogy lekéssük az asztalfoglalást – állt fel Liam, majd újra felénk fordult. – Örülök nektek. Szombaton találkozunk a bulin – intett, és távoztak.

Elmélázva néztünk utánuk. Ez annyira idilli volt most, hogy azt kívántam, bárcsak így maradna.

– Leszednéd az asztalokat? – hozott vissza Harry a valóságba. – Utána tarthatsz cigiszünetet – tette hozzá gyorsan.

– Máris milyen jól ismersz. – Megfogtam a tálcát, és munkához láttam.

A hátsó asztaloknál kezdtem, és Linda azonnal odasietett hozzám.

– Miért nem szóltál, hogy te és Harry? És Harry egyáltalán mióta meleg? – kért számon.

Egy kicsit hátrébb toltam a csajt, hogy a vendégek ne halljanak bennünket.

– Azért, mert egyik sem tartozott rád, szívem. Arról pedig nem tehetek, hogy a saját magad leégetése a hobbid. Én próbáltalak megállítani.

Linda csak a száját húzogatta.

– Mindegy. Már tisztáztuk Harryvel – vonta meg a vállát.

– Ennek örülök, és most, ha nem haragszol, dolgoznék – hagytam ott, de utánam szólt.

– Louis! – Megfordultam. – Amúgy, aranyosak vagytok együtt.

Ezzel most rendesen meglepett. Nem néztem volna ki belőle a kedvességet. Úgy látszik, mégsem annyira elvakultan ostoba, tud ő normálisan is viselkedni.

– Kösz! – biccentettem felé, majd folytattam a munkát.

Utána tényleg kimentem rágyújtani, és még mindig rettenetesen fel voltam dobva. Annyira nehéz volt elhinni, hogy Harry tényleg az enyém. Valamivel meg kellene lepnem, de egy wellness hétvégére nem volt pénzem, és amúgy sem gondolta komolyan, hogy első randira oda vigyem. De máris támadt egy remek ötletem. Gyorsan megcsörgettem Timet, a délelőttös kollégát, hogy a holnap estét hattól bevállalná-e helyettem. Rábólintott, és én vigyorogva mentem vissza a szépségemhez.

– Szeretem, hogy mindig mosolyogsz – hízelgett, ahogy meglátott.

– Én pedig téged szeretlek, életem. – Csak azért nem ölelgettem meg újra, mert nem akartam túlzásba esni a vendégek előtt. – Holnap hattól cseréltem Timmel, mert van egy kis dolgom, de az estémet veled szeretném tölteni – közöltem.

– Milyen dolgod van? – kíváncsiskodott egyből. – Már, ha rám tartozik.

– Családi dolog – füllentettem, és még legyintettem is, hogy semmiségnek tűnjön a dolog.

– Oké – hagyta annyiban a dolgot, de rögtön belekezdett másba. – Beszélsz nekem a kapcsolataidról? Ricót már tudom, és ne haragudj, amiért úgy kiborultam miatta, csak rossz érzés volt látni.

– Semmi baj, már ezerszeresen jóvátetted – kacsintottam rá, és csak miután kiszolgáltam a pultnál várakozókat, utána folytattam. – Rajta kívül három személy van, akikkel valamilyen rendszerességgel találkozok. Vagyis már múlt időben beszélhetünk róla. Egyik sem komoly, de legalább állandóak voltak – magyaráztam. – Az egyik egy orvos, akinek felesége van, és ő sem meri felvállalni magát, úgyhogy csak titokban találkozgatott velem. A másik egy srác Zayn klubjából. Ő is hasonló gondolkodású, mint én. Nem igazán szeret fűvel-fával. A harmadik pedig a régi focistatársam.

– Te fociztál?

Meglepett, hogy nem arra kérdezett rá, miért volt egyszerre négy partnerem is.

– Ja. Testnevelés szakos vagyok – árultam el neki.

– Tényleg? Nem gondoltam volna, habár igazi focista alkatod van – mért végig. – Szóval, akkor már nem fogsz találkozni velük, igaz?

– Persze, hogy nem. Mondtam, hogy egyik sem komoly, egyedül Rico, de ő is csak azért, mert olyan fiatal, és kicsit úgy érzem, felelősséggel tartozok iránta. De tegnap ő is megértette, hogy már csak te vagy nekem, Harry. – A keze után nyúltam, és megszorítottam.

– Nem fogok többé féltékenységi jeleneteket rendezni – tett ígéretet.

– Nem lesz okod rá.

Ezzel a témát le is zártuk. Dolgoztunk, és közben Harry kérdezgetett. Mindent tudni akart rólam, úgyhogy meséltem neki a családomról, a főiskolai éveimről, a focista múltamról, aztán én faggattam őt.

– Korábban tényleg soha nem érezted, hogy vonzódsz a fiúkhoz? – álltam meg előtte, az üres korsókkal a kezemben.

– Ezen már én is gondolkoztam – tűnődött Harry. Csípőjével megtámasztotta a pultot, a karjait pedig összefonta maga előtt. – Konkrétan nem tudnék felidézni alkalmat, amikor olyan módon keltette volna fel az érdeklődésemet egy fiú, de mindig megláttam a szépet közöttük. Talán, még a testüket is megcsodáltam, nem tudom. De te voltál az első, akire más szemmel néztem. Valószínűleg azért, mert az első perctől kezdve úgy kezeltél, mintha én is meleg lennék.

– Ez csak részben igaz, de egyébként már akkor sejtettem, hogy vannak ilyen hajlamaid, amikor kijöttél hátra az étteremben.

– Amikor kint cigiztél?

Bólintottam.

– Végigmértél. Nem szándékosan, inkább csak ösztönösen, és a tekintetedben volt valami érdeklődő.

– Hm, bennem az első pillantásod ragadt meg. Egyből feltűnt, milyen szép szemed van.

– Ez is csak engem igazol. De remélem, ez a vonzalmad csupán az én kiváltságom lesz – tettem hozzá önző módon.

A munkaidő úgy telt le, hogy szinte észre sem vettem, és máris zártunk. Az öltözőben heves csókcsatát vívtunk egymással, csak nagy nehezen szántuk rá magunkat az indulásra. Harry kocsijánál álltunk meg.

– Akkor holnap megint csak itt találkozunk? – kérdezte.

– Igen, de mint mondtam, az estém szintén a tiéd. Eljössz hozzám? – Karjaim a nyaka köré voltak fonva, ő pedig a derekam ölelte.

– Hányra?

– Fél nyolcra, de legyél nagyon pontos – kértem, mert a tervem szempontjából ez fontos volt.

– Rendben. Együtt is vacsorázunk? – kíváncsiskodott tovább.

– Igen, úgyhogy ne tele hassal gyere, de holnap még úgyis megbeszéljük a részleteket.

Ragyogó zöld szemei az arcomat fürkészték.

– Nagyon szerelmes vagyok, Lou – mondta.

– Megőrjítesz az ilyen kijelentéseiddel. Annyira jó ezt hallani – simítottam végig az ujjammal a formás ajkain. – Napról napra egyre jobban szeretlek, bébi. – Egy pillanatra megtámasztottam a homlokomat az övén, és még a szemem is behunytam, annyira jó volt ez az érzés.

Egy újabb érzéki csók után váltunk el egymástól, és szerintem, mindketten vigyorogva vezettünk haza.

Másnap délelőtt elrendeztem, amit akartam, és Niall-lel is beszéltem. Izgatottan mentem dolgozni, és Harry természetesen már ott várt. Az irodája ajtajának támaszkodott, és olyan hirtelen rántott be magával, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Már egy kicsit sem volt szégyellős. Úgy tapogatott, mintha mindig is ezt csinálta volna.

– Most már minden egyes nap ezt akarod velem művelni? – lihegtem. – Felhúzol munka előtt?

– Nem tehetek róla. Kívánlak. Nekem legalább tíz év elmaradásom van – védekezett édesen.

– Ígérem, be fogjuk pótolni. – Egy puszit adtam a szájára. – De nem késhetek minden nap miattad – hátráltam ki, mielőtt újra nekem esett volna.

Átöltöztem, és Timmel megegyeztünk, hogy jövő héten átveszek tőle egy fél délelőttöt, cserébe a mai segítségéért. Közben Carl is megérkezett, és amint kettesben maradtunk, azonnal hozzám fordult.

– Azért azt mondhattad volna, hogy „a van valakim" Harryt takarja. Nem semmi vagy, Louis. Gratulálok! – veregetett hátba.

– Ezek szerint, már mindenki tudja – jegyeztem meg büszkén mosolyogva.

– Miután tegnap nyíltan csókolóztatok? – vigyorgott. – De hogy? Mindenki azt hitte, hogy Harry hetero, hisz barátnője volt.

– Nem foglak beavatni a részletekbe, de a szemed is levedd róla! – emeltem felé a mutatóujjam.

Csak viccnek szántam, tudtam, hogy Carl nem kezdene ki Harryvel. Tisztességes srác, és erről rögtön be is ugrott valami.

– Van valakid? – szegeztem neki a kérdést.

– Miért? Benne vagyok egy hármasban – tréfálkozott.

– Haha. Komolyan kérdeztem.

– Nem, nincs most senkim – felelte Carl, és gyanakodva méregetett.

Elővettem a telefonomat, és kikerestem Rico fotóját.

– És nem lenne kedved egy randihoz, vele? – mutattam felé.

Carl elvette tőlem a készüléket, és alaposan szemügyre vette Rico fotóját.

– Helyes srác. Ki ő? – adta vissza.

– Egy olyan valaki, aki miatt kinyírlak, ha átbaszod. Szóval, érdekel?

Carl hangosan felnevetett.

– Ha őt is érdeklem, akkor hozd össze azt a randit.

Annyira tudtam, hogy nem fog megijedni. Ő épp Ricóhoz való. Carl megbízható, és vigyázna rá. Szerintem, Rico imádni fogja az egóját, mert mindig is szeretett felnézni másokra.

Már két okom is volt arra, hogy szupernek érezzem ezt a napot.

20. fejezet