Louis
Ez lehet a tökéletes
boldogság. Harry és én. Együtt. Egyszer az életben teljesült az álmom.
Nagyobbat már nem is mertem álmodni. Ezzel tökéletesen megelégszek, csak Harry
maradjon mellettem.
Carl örült a szabad
délutánnak, de furán nézett, mert mindketten úgy vigyorogtunk rá, mint
szűzkislány az első vibrátorára. Biztosan nem tudta összeadni mi van velünk, és
mit csináltunk ilyen hosszú ideig, ahogy Linda sem, mert érdeklődve
pillantgatott felénk. Olyan szívesen megcsókoltam volna előtte Harryt, de nem
mertem, mert még tisztáznunk kellett a részleteket.
– Akkor most már a valós
barátodként fogsz bemutatni a szüleidnek? – kérdeztem Harrytől, miután magunkra
maradtunk.
– Igen, és kénytelenek
lesznek elfogadni téged – bólintott eltökélten.
– És itt mi lesz?
Harry sóhajtott egy
nagyot.
– Ez jó kérdés. Lindát
pont azzal az indokkal ráztam le tegnap, hogy nincs munkahelyi kapcsolat.
– Pedig először előtte akartam elbüszkélkedni veled – grimaszoltam.
– Gonosz vagy – nevetett
fel halkan. – Átgondolom, mi legyen, jó?
– Nem akarlak sürgetni,
de úgyis kiderülne. Elég, ha valaki meglát minket az utcán, de szerintem már az
is meglehetősen szembetűnő, ahogyan egymásra nézünk – ágáltam. Nem akartam,
hogy Harry titkoljon engem. Én rettenetesen büszke voltam arra, hogy vele
járok, és azt akartam, ő is az legyen.
– Akkor gyere ide, és
csókolj meg! – vágta rá vigyorogva.
– Tényleg? – nyíltak
tágra a szemeim.
– Nem fogom még egyszer
felajánlani – somolygott ravaszkásan.
Gyorsan körbenéztem. A
vendégek elvoltak a játékkal, de amúgy sem érdekelt, mit szólnak hozzá. Linda a
pulton könyökölt, és összeakadt a tekintetünk.
Na, ezt lesd meg, kislány!
Odaléptem a szépségemhez,
és olyan csókot kapott tőlem, amitől majdnem még a pult is lángra kapott.
– Jesszusom, Lou! –
lihegett Harry fülig pirulva. – Megerőszakoltad a számat.
– Ezt a kifejezést még
nem hallottam, de tetszik – nevettem, és máris Lindára néztem.
A csaj hatalmasra nyílt
szemekkel bámult, és még a száját is nyitva felejtette. Küldtem felé egy
kárörvendő mosolyt. Lehet, tényleg gonosz vagyok, de leszarom. Harry
felvállalt, és ez a legfontosabb.
– Köszönöm. Ez nagyon
sokat jelent – mosolyogtam rá.
– Kicsit olyan, mintha
újra születtem volna – mélázott. – Ez sok mindent megváltoztat az életemben.
– Félsz ezektől a változásoktól?
– Inkább csak meg kell
barátkoznom velük – rázta a fejét.
Egy ideig csendben
dolgoztunk. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Harrynek tényleg sok mindent
meg kellett emésztenie. Valljuk be, egy meleg kapcsolat még mindig nem számít
hétköznapinak, és lesznek, akik furcsán néznek majd rá. Én már hozzászoktam, de
neki kellemetlen lesz egy ideig. Ezenkívül ott volt a család kérdése. Azt már tudtam,
hogy esze ágában sem sincs megnősülni, de biztosan hagyományos családmodellt
képzelt maga elé, és most ezt is félre kell tennie. Igaz, a gyerekvállalás így
sem lehetetlen, de ez mégis csak más. Aztán ott vannak a szülei, akikről még
nem derült ki, ténylegesen mennyire lesznek elfogadóak. És ezek csak a
leglényegesebb dolgok a sok más apróság mellett, amivel meg kell majd
birkóznia. De együtt csináljuk végig. Én ott leszek mellette, és segíteni fogok
neki.
– Nocsak, vendégeink
jöttek – derült fel Harry arca.
Liam és Niall vonult be,
méghozzá kézen fogva.
– Hát ti? – néztem rájuk
csodálkozva.
– Szabadnapos vagyok –
felelte Liam, és átkarolta Niall derekát. – Úgyhogy elviszem randira.
– Milyen romantikus –
mosolyogtam.
– És Zaynt hol hagytátok?
– kérdezte Harry, és olyan szorosan állt mellém, hogy kénytelen voltam
átkarolni a derekát. Valószínűleg, ez is volt a célja vele. El akart
büszkélkedni velem. Imádtam.
– Ez az én napom. Zayn
dolgozik – húzódott vigyorra Liam szája, ahogy meglátta, hogy egymást öleljük.
– Ööö, ti együtt? – pislogott
ránk Niall kíváncsian.
– Mi együtt – vágta rá
Harry.
– Hű, ez jó! Gratulálok
nektek! – biccentett Niall mosolyogva.
Kávét kértek, és más
vendégek is, úgyhogy közben én már azt készítettem.
– És hová mentek? –
érdeklődött Harry.
– Vacsorázni, aztán
moziba, utána ki tudja. – Liam egy puszit adott Niall kipirult arcára.
– Hm, jól hangzik. Mi meg
egész végig itt melózhatunk – morgott Harry, de nem komolyan, hiszen fülig ért
a szája.
– Irigy vagy, életem? Én
is elvigyelek téged valahová? – simogattam meg a hátát.
– Egy wellness hétvégétől
nem adom alább – kuncogott Harry. – Imádom a semmittevést és a kényeztetést.
– Ezt jó tudni. Észben
fogom tartani.
Hosszan a szemembe nézett. Lehet, hogy már
a gondolataimban olvasott.
– Még a kávém is édesebb
lett, ezektől a szavaktól – grimaszolt Liam. – Nem ismerek rád, Louis.
– Szerelmesek – jelentette
ki Niall mindentudóan, és Harryre nézett. – Ezek tényleg mi vagyunk, haver?
– Ja. Te egy kéjenc vagy,
én pedig szerelmes – kacagott Harry.
– Kapd be! – emelte fel a
középső ujját Niall.
– Akkor, mehetünk? Nehogy
lekéssük az asztalfoglalást – állt fel Liam, majd újra felénk fordult. – Örülök
nektek. Szombaton találkozunk a bulin – intett, és távoztak.
Elmélázva néztünk utánuk.
Ez annyira idilli volt most, hogy azt kívántam, bárcsak így maradna.
– Leszednéd az
asztalokat? – hozott vissza Harry a valóságba. – Utána tarthatsz cigiszünetet –
tette hozzá gyorsan.
– Máris milyen jól
ismersz. – Megfogtam a tálcát, és munkához láttam.
A hátsó asztaloknál
kezdtem, és Linda azonnal odasietett hozzám.
– Miért nem szóltál, hogy
te és Harry? És Harry egyáltalán mióta meleg? – kért számon.
Egy kicsit hátrébb toltam
a csajt, hogy a vendégek ne halljanak bennünket.
– Azért, mert egyik sem
tartozott rád, szívem. Arról pedig nem tehetek, hogy a saját magad leégetése a
hobbid. Én próbáltalak megállítani.
Linda csak a száját
húzogatta.
– Mindegy. Már tisztáztuk
Harryvel – vonta meg a vállát.
– Ennek örülök, és most,
ha nem haragszol, dolgoznék – hagytam ott, de utánam szólt.
– Louis! – Megfordultam.
– Amúgy, aranyosak vagytok együtt.
Ezzel most rendesen
meglepett. Nem néztem volna ki belőle a kedvességet. Úgy látszik, mégsem
annyira elvakultan ostoba, tud ő normálisan is viselkedni.
– Kösz! – biccentettem
felé, majd folytattam a munkát.
Utána tényleg kimentem
rágyújtani, és még mindig rettenetesen fel voltam dobva. Annyira nehéz volt elhinni,
hogy Harry tényleg az enyém. Valamivel meg kellene lepnem, de egy wellness
hétvégére nem volt pénzem, és amúgy sem gondolta komolyan, hogy első randira
oda vigyem. De máris támadt egy remek ötletem. Gyorsan megcsörgettem Timet, a
délelőttös kollégát, hogy a holnap estét hattól bevállalná-e helyettem. Rábólintott,
és én vigyorogva mentem vissza a szépségemhez.
– Szeretem, hogy mindig
mosolyogsz – hízelgett, ahogy meglátott.
– Én pedig téged
szeretlek, életem. – Csak azért nem ölelgettem meg újra, mert nem akartam
túlzásba esni a vendégek előtt. – Holnap hattól cseréltem Timmel, mert van egy
kis dolgom, de az estémet veled szeretném tölteni – közöltem.
– Milyen dolgod van? –
kíváncsiskodott egyből. – Már, ha rám tartozik.
– Családi dolog –
füllentettem, és még legyintettem is, hogy semmiségnek tűnjön a dolog.
– Oké – hagyta annyiban a
dolgot, de rögtön belekezdett másba. – Beszélsz nekem a kapcsolataidról? Ricót
már tudom, és ne haragudj, amiért úgy kiborultam miatta, csak rossz érzés volt
látni.
– Semmi baj, már
ezerszeresen jóvátetted – kacsintottam rá, és csak miután kiszolgáltam a
pultnál várakozókat, utána folytattam. – Rajta kívül három személy van, akikkel
valamilyen rendszerességgel találkozok. Vagyis már múlt időben beszélhetünk
róla. Egyik sem komoly, de legalább állandóak voltak – magyaráztam. – Az egyik
egy orvos, akinek felesége van, és ő sem meri felvállalni magát, úgyhogy csak
titokban találkozgatott velem. A másik egy srác Zayn klubjából. Ő is hasonló
gondolkodású, mint én. Nem igazán szeret fűvel-fával. A harmadik pedig a régi
focistatársam.
– Te fociztál?
Meglepett, hogy nem arra
kérdezett rá, miért volt egyszerre négy partnerem is.
– Ja. Testnevelés szakos
vagyok – árultam el neki.
– Tényleg? Nem gondoltam
volna, habár igazi focista alkatod van – mért végig. – Szóval, akkor
már nem fogsz találkozni velük, igaz?
– Persze, hogy nem.
Mondtam, hogy egyik sem komoly, egyedül Rico, de ő is csak azért, mert olyan
fiatal, és kicsit úgy érzem, felelősséggel tartozok iránta. De tegnap ő is
megértette, hogy már csak te vagy nekem, Harry. – A keze után nyúltam, és
megszorítottam.
– Nem fogok többé
féltékenységi jeleneteket rendezni – tett ígéretet.
– Nem lesz okod rá.
Ezzel a témát le is
zártuk. Dolgoztunk, és közben Harry kérdezgetett. Mindent tudni akart rólam,
úgyhogy meséltem neki a családomról, a főiskolai éveimről, a focista múltamról,
aztán én faggattam őt.
– Korábban tényleg soha
nem érezted, hogy vonzódsz a fiúkhoz? – álltam meg előtte, az üres korsókkal a
kezemben.
– Ezen már én is gondolkoztam
– tűnődött Harry. Csípőjével megtámasztotta a pultot, a karjait pedig összefonta
maga előtt. – Konkrétan nem tudnék felidézni alkalmat, amikor olyan módon
keltette volna fel az érdeklődésemet egy fiú, de mindig megláttam a szépet
közöttük. Talán, még a testüket is megcsodáltam, nem tudom. De te voltál az
első, akire más szemmel néztem. Valószínűleg azért, mert az első perctől kezdve
úgy kezeltél, mintha én is meleg lennék.
– Ez csak részben igaz,
de egyébként már akkor sejtettem, hogy vannak ilyen hajlamaid, amikor kijöttél
hátra az étteremben.
– Amikor kint cigiztél?
Bólintottam.
– Végigmértél. Nem
szándékosan, inkább csak ösztönösen, és a tekintetedben volt valami érdeklődő.
– Hm, bennem az első
pillantásod ragadt meg. Egyből feltűnt, milyen szép szemed van.
– Ez is csak engem
igazol. De remélem, ez a vonzalmad csupán az én kiváltságom lesz – tettem hozzá
önző módon.
A munkaidő úgy telt le,
hogy szinte észre sem vettem, és máris zártunk. Az öltözőben heves csókcsatát
vívtunk egymással, csak nagy nehezen szántuk rá magunkat az indulásra. Harry
kocsijánál álltunk meg.
– Akkor holnap megint
csak itt találkozunk? – kérdezte.
– Igen, de mint mondtam,
az estém szintén a tiéd. Eljössz hozzám? – Karjaim a nyaka köré voltak fonva, ő
pedig a derekam ölelte.
– Hányra?
– Fél nyolcra, de legyél
nagyon pontos – kértem, mert a tervem szempontjából ez fontos volt.
– Rendben. Együtt is
vacsorázunk? – kíváncsiskodott tovább.
– Igen, úgyhogy ne tele
hassal gyere, de holnap még úgyis megbeszéljük a részleteket.
Ragyogó zöld szemei
az arcomat fürkészték.
– Nagyon szerelmes
vagyok, Lou – mondta.
– Megőrjítesz az ilyen
kijelentéseiddel. Annyira jó ezt hallani – simítottam végig az ujjammal a
formás ajkain. – Napról napra egyre jobban szeretlek, bébi. – Egy pillanatra
megtámasztottam a homlokomat az övén, és még a szemem is behunytam, annyira jó
volt ez az érzés.
Egy újabb érzéki csók
után váltunk el egymástól, és szerintem, mindketten vigyorogva vezettünk haza.
Másnap délelőtt
elrendeztem, amit akartam, és Niall-lel is beszéltem. Izgatottan mentem
dolgozni, és Harry természetesen már ott várt. Az irodája ajtajának
támaszkodott, és olyan hirtelen rántott be magával, hogy köpni-nyelni nem
tudtam. Már egy kicsit sem volt szégyellős. Úgy tapogatott, mintha mindig is ezt
csinálta volna.
– Most már minden egyes
nap ezt akarod velem művelni? – lihegtem. – Felhúzol munka előtt?
– Nem tehetek róla.
Kívánlak. Nekem legalább tíz év elmaradásom van – védekezett édesen.
– Ígérem, be fogjuk
pótolni. – Egy puszit adtam a szájára. – De nem késhetek minden nap miattad –
hátráltam ki, mielőtt újra nekem esett volna.
Átöltöztem, és Timmel
megegyeztünk, hogy jövő héten átveszek tőle egy fél délelőttöt, cserébe a mai
segítségéért. Közben Carl is megérkezett, és amint kettesben maradtunk, azonnal
hozzám fordult.
– Azért azt mondhattad
volna, hogy „a van valakim"
Harryt takarja. Nem semmi vagy, Louis. Gratulálok! – veregetett hátba.
– Ezek szerint, már
mindenki tudja – jegyeztem meg büszkén mosolyogva.
– Miután tegnap nyíltan
csókolóztatok? – vigyorgott. – De hogy? Mindenki azt hitte, hogy Harry hetero,
hisz barátnője volt.
– Nem foglak beavatni a
részletekbe, de a szemed is levedd róla! – emeltem felé a mutatóujjam.
Csak viccnek szántam,
tudtam, hogy Carl nem kezdene ki Harryvel. Tisztességes srác, és erről rögtön
be is ugrott valami.
– Van valakid? –
szegeztem neki a kérdést.
– Miért? Benne vagyok egy
hármasban – tréfálkozott.
– Haha. Komolyan
kérdeztem.
– Nem, nincs most senkim
– felelte Carl, és gyanakodva méregetett.
Elővettem a telefonomat,
és kikerestem Rico fotóját.
– És nem lenne kedved egy
randihoz, vele? – mutattam felé.
Carl elvette tőlem a
készüléket, és alaposan szemügyre vette Rico fotóját.
– Helyes srác. Ki ő? –
adta vissza.
– Egy olyan valaki, aki
miatt kinyírlak, ha átbaszod. Szóval, érdekel?
Carl hangosan
felnevetett.
– Ha őt is érdeklem,
akkor hozd össze azt a randit.
Annyira tudtam, hogy nem
fog megijedni. Ő épp Ricóhoz való. Carl megbízható, és vigyázna rá. Szerintem,
Rico imádni fogja az egóját, mert mindig is szeretett felnézni másokra.
Már két okom is volt
arra, hogy szupernek érezzem ezt a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése