Végzetes alku - 5. fejezet

 

Louis

Kimondottan jólesett Harry mellett ücsörögni, és iszogatni. A csókja pedig… Hú, azért nagyon oda voltam. Minden alkalommal fel tudott izgatni, bár ahhoz a csókjára sem volt szükség. Elég volt csak azokba a gyönyörű zöld szemekbe néznem, vagy hallani a mély hangját, ahogy felkacag. Kedveltem Harryt. Talán túlságosan is.

– Van egy játéktermünk, vagy valami olyasmi – kezdett mesélni a felkínált munkahelyről. – Bowling, billiárd, csocsó, koktélbár és hasonlóak. Szóval, ha van kedved hozzá… – nézett rám barátságosan. – Annyira nem is áll messze a felszolgálástól.

Valójában több okom is volt, hogy elfogadjam, amit felkínált. Többet lehetnék vele, ami amúgy is szükséges, és tényleg nem vesztegethettem az időt a munkakereséssel, mert az étteremben csak két hetet tudtam kihúzni, így szinte semmi félretett pénzem nem maradt. Előtte majdnem három hétig kerestem a melót, mire Liam végre be tudott juttatni. Ezért sem érintett túl jól a kirúgásom. Utáltam az igazságtalanságot, hiszen nem csináltam semmit, csak csókolóztam az egyik vendéggel. Az meg nem olyan gáz, nem?

– Jól hangzik – bólintottam. – Esetleg holnap megmutathatnád a helyet.

Harry rögtön szélesen mosolyogni kezdett.

– Persze, örömmel. Viszont, akkor áll az este, igaz? Már rábeszéltem a haveromat, úgyhogy ne mondd le, kérlek – egyezkedett.

– Akkor az ivászatot is visszább kell fognom. – Meglötyögtettem a poharam alján lévő maradékot, majd lehúztam.

– Mesélsz magadról? – csúszott lejjebb Harry az ágyon, és felém fordulva felkönyökölt. – Nem csak az érintéseket kell szoknom, az se árt, ha tudom, ki vagy.

Letettem a poharamat a földre, és hasonló pozícióba helyezkedtem. Harry érdeklődve nézett a szemembe, és várta, hogy szólaljak már meg végre.

– Mit meséljek? Huszonöt éves vagyok, tanár a végzettségem…

– Tanár? – kerekedett el a szeme.

– Ennyire meglepő?

– Az – bólintott. – Akkor miért nem tanárként dolgozol?

– Szerinted? Amit ott kapnék, az éhenhaláshoz pont elég lenne. Felszolgálóként kétszer annyit keresek, de szeretnék valami saját helyet, és a tanári fizetésből, aligha tudnék spórolni rá – árultam el neki a terveimet, ami persze már meg is bukott azzal, hogy kirúgtak.

– Vendéglátásban gondolkozol?

Harryt tényleg érdekelte az életem.

– Igen. Szeretem csinálni. – A haja után nyúltam, hogy a füle mögé igazítsam az arcába hullott tincset.

Először hátrakapta a fejét, de aztán hagyta.

– Tudom, az érintés – forgatta a szemeit.

– Te is hozzám érhetsz, ha szeretnéd – biztattam.

Végignézett rajtam. Fogadni mertem volna, hogy a legártatlanabb területet keresi. Megemelte a kezét, és elindulta a derekam irányába, de félúton megállt.

– Á, ez olyan nehéz – dobta magát hanyatt.

Felnevettem, annyira édes volt.

– Nem nehéz, de nem erőltetem. Majd jönni fog ösztönösen.

– Miből gondolod? – Felém fordította a fejét.

– Mert te is meg akarsz érinteni, csak még visszatartanak a gátlásaid.

– Ez nem igaz – nevetett, és újra a mennyezetet bámulta. – Ezek nem gátlások, egyszerűen csak nehéz egy fiúhoz érnem, mert nem tudok rád úgy nézni, mint egy lányra.

A hasára tettem a kezem. Azonnal lenézett rá, és megmerevedett, de nem tolt el magától. A pólóján keresztül, az ujjaimmal cirógattam.

– Csiklandós vagyok – kuncogott halkan.

– Itt is? – csúsztattam lejjebb a kezem, a köldöke alá.

Harry újra megfeszült.

– Ott kevésbé – suttogta, és nyelt egy nagyot.

A kezét a feje alá csúsztatta, így feljebb húzódott a pólója. Tekintetem azonnal arra a csupasz kis sávra siklott, és megláttam a nadrágja alól előbukkanó tetoválásait. Azonnal mozdult a kezem, de nem csak az, a farkam is a nadrágomban. Rohadtul kívántam Harryt. Erőnek erejével kellett visszafognom magam, hogy ne boruljak rá, hogy a számmal kényeztessem azt a kis meztelen bőrfelületet. Az ujjaimmal viszont bátrabb voltam, és máris finoman végighúztam a csupasz bőrén. Harry élesen szívta be a levegőt. Ránéztem, és elmosolyodtam.

– Ennyire rossz? – kérdeztem.

– Nem, csak… nem tudom – zavartan megint a plafont bámulta.

Körkörös mozdulatokkal simogattam tovább, és közben az arcát néztem. Harry légzése láthatóan felgyorsult, és ugyanilyen gyorsan dobta le magáról a kezem, majd felpattant.

– Hagyjuk ezt abba! – kiabálta dühösen, és kirohant a szobából.

Felizgult. Láttam rajta. Ez pedig kiborította. Én is felálltam, majd kezembe vettem a két poharat, és kivittem a konyhába. Harry az erkélyen állt, a korlátot támasztotta. Kimentem utána, és rágyújtottam.

– Szabad, igaz? – kérdeztem meg utólag.

– Persze, mindjárt keresek valamit, amibe hamuzhatsz. – Újra bement a házba, majd egy befőttesüveg tetejével tért vissza. – Mást nem találtam – vonta meg a vállát, és a kezembe adta.

– Nincs okod idegeskedni. Ez teljesen természetes reakció volt – mondtam, hogy oldjam a feszültségét.

– Tudom, mit vársz el tőlem, de nem megy ilyen gyorsan. Tegnap megcsókoltalak, ami óriási dolog, és ma újra megtettem. Kis lépésekben haladjunk, jó? – A tekintete olyan ártatlan volt, hogy legszívesebben már most újra megcsókoltam volna.

– Igazad van. Lassítani fogok, ígérem.

Semmiképpen sem akartam elriasztani. Egyelőre csak a társaságomat kell nyújtanom neki, és semmi túlzott intimitás. A csókról viszont már nem voltam hajlandó lemondani. Ha nem is gyakran, de minden nap kapni akartam belőle. Abba már egész jól belejött, és hát mindenki tudja, hogy a csók nagyon is képes felébreszteni a vágyakat. Harrynél már elindult ez a folyamat, csak türelmesnek kell lennem. Vannak, akik életük közepén döbbennek rá arra, hogy vonzódnak a saját nemükhöz. Harry még csak most kezdi felismerni ezt, nem szabad erőltetnem semmit.

– Most megyek, mert láttam, nagyon sok dolgod van – mutattam a dobozokra, és elnyomtam a cigim. – Este találkozunk, és – léptem hozzá közelebb –, köszönöm a lehetőséget.

Csak egy puszit akartam adni a szájára, de abból a pusziból mégis csak csók lett. Nem tudtam eldönteni, ő mozdult-e hamarabb, vagy én, de az száz százalék, hogy ő is akarta.

– Csak mert kiabáltam veled – lépett zavartan hátra.

– Nem kell megmagyaráznod, ha meg akarsz csókolni – kuncogtam. – Akkor, este a bárban – köszöntem el újra.

Harry kikísért, és még a liftet is meghívta nekem. Egy utolsó pillantást vetettünk egymásra, és becsukódott az ajtó. Elégedetten dőltem neki a falnak. Talán sokkal gyorsabban fogok haladni vele, mint gondoltam, és még a munka is rendeződni látszott.

Már nem csak azért akartam segíteni Harrynek, hogy megszerezzem magamnak. Őrültség lenne összekötnie az életét bármelyik nővel. Fiatal még, és egészen biztos voltam abban, hogy egy nő soha nem tudná maradéktalanul boldoggá tenni. Lehetséges, hogy én sem, de meg akartam neki mutatni, ki is ő valójában.

A hazaúton felhívtam Liamet. Dolgozott, de ha elfoglalt, úgyis visszahív. Felvette.

– Hogy vagy? Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni – kezdte nyomban ezzel.

– Nem gond. Nem rajtad múlt, és egyébként is megoldódni látszik a dolog.

– Ilyen gyorsan találtál mást? – derült fel a hangja.

– Majd elmesélem. Az este miatt hívtalak. Mégis csak veled tartok.

– Ennek örülök. Majd odaszólok Zaynnek, hogy tartson fent nekünk egy asztalt.

– Inkább boxot, mert viszek még két vendéget. Harry is jön – árultam el neki.

– Harry az álmeleg srác?

– Így is mondhatjuk – nevettem.– Tízre ott leszek az étteremnél.

Miután hazaértem, semmi extra dolgom nem volt, azon kívül, hogy bedőljek az ágyba, és jól kipihenjem magam indulásig. Beállítottam a telefonomat ébresztőre, habár nem gondoltam, hogy olyan sokáig aludnék, de biztos, ami biztos. Fáradt voltam, mert tegnap éjszaka alig aludtam. Tényleg Harryről fantáziáltam, és imádtam volna, ha benne van egy kis játékban, de be kellett érnem a saját gondolataimmal. Így is sikerült kellemes élményt szereznem magamnak.

Hihetetlen frissen ébredtem. Majdnem nyolc óra volt már, így összedobtam egy könnyű vacsorát, majd leültem a tévé elé. A képernyőt bámulva, többször a dohányzóasztalon nyugvó telefonommal szemeztem. Az utolsó falat után a kezembe kaptam, és már pötyögtem is Harrynek.

Louis: Lehet egy kérésem?

A lábam rázva vártam a válaszára, ami egész hamar megérkezett.

Harry: Hm?

Louis: Inget vegyél fel, mert nagyon jól áll, és a hajad engedd ki.

Láttam, hogy írja is a választ, és meg-megáll közben.

Harry: Nem vagyok a pasid.

Vigyorogva jártak az ujjaim.

Louis: Azt játsszuk, nem?

Harry: Csak a szüleim előtt. Ők pedig remélhetőleg nem lesznek ott. Igen meglepődnék, ha úgy lenne…

Louis: Na, légyszi! Cserébe te is kérhetsz valamit…

Túl sokáig nem válaszolt. Nehéz lehetett kitalálnia, mit kérjen tőlem. Valószínűleg tudta, mit szeretne, csak nem merte leírni.

Harry: Halaszthatom későbbre?

Sejtettem, hogy nem meri megtenni. Nem baj.

Louis: Természetesen. Hamarosan találkozunk!

Még kilencig elhúztam az időt a tévézéssel, aztán beálltam a zuhany alá. Nem szokásom, de most hosszasan válogattam, mit vegyek fel. Tetszeni akartam neki. Végül egy fehér, laza atléta mellett döntöttem, fekete szűk farmerrel, amihez szintén fekete zakót vettem fel. Tornacipőbe bújtam, és már hívtam is a taxit. Tíz előtt pár perccel értem az étteremhez, és míg Liamre vártam, elszívtam egy cigit.

– De kicsípted magad – jegyezte meg egyből a barátom, amint kilépett az épületből.

– Ezt épp te mondod? – néztem végig rajta.

Liam egy testhezálló fehér pólót viselt, fekete, fém szegecsekkel díszített, rövid bőrmellénnyel. Barna haja gondosan belőve, és olyan illatfelhőt húzott maga után, amivel a bárban lévő összes srácot elszédíti majd.

– Szóval, mi az új meló? – kérdezte, amint beültünk.

– Még én sem tudom pontosan. Harrynek van valami játékterme, és felajánlotta, menjek hozzá. Azt hiszem, bűntudata van, amiért miatta rúgtak ki – feleltem, és közben a telefonom átraktam a zakóm zsebébe, mert nyomta a lábam.

– Te pedig visszaélsz ezzel? – ráncolta a homlokát.

– Dehogy is! Kell a munka, te is tudod. De ha szar, úgysem vállalom el. Nem mellesleg, kedvelem Harryt, és azt hiszem, jól kijönnék vele.

– Meg akarod szerezni – csapott a combomra Liam.

Úgy ismert már, mint a tenyerét.

– Meg ám! – vonogattam a szemöldököm. – Nem lesz könnyű, de be fogom törni.

– Mindig is dilis voltál – kacagott. – Most már én is kíváncsi vagyok erre a Harryre.

A bár előtt már jócskán gyűltek az emberek. Nekünk nem kellett sorba állni, mert Zayn vezette a helyet. Átfurakodtunk az emberek között. A barátunk azonnal kiszúrt minket, és intett, merre menjünk. Középtájon foglalt nekünk egy boxot. Leültünk, és Zayn már jött is oda hozzánk, kezében egy poharakkal megrakott tálcával.

– Már épp ideje volt, hogy meglátogassatok – pacsizott össze velünk, majd ledobta magát Liam mellé. – Mizu, szépfiú? – kacsintott a haveromra, és megcsókolták egymást.

Zayn és Liam nem jártak, csak jóban voltak. Ami azt jelentette, hogy ha kedvük tartotta, lefeküdtek egymással. Már vagy két éve tartott náluk ez a nem tudom milyen viszony, de ők tökéletesen jól elvoltak így. Mindketten randizgattak mással is, de ha valami gebasz volt, mindig egymás mellett kötöttek ki.

– Iszunk is valamit, vagy csak egymást nyaljátok? – szóltam rájuk.

– Ne irigykedj! – vigyorgott Liam, és kezébe vette az egyik poharat.

Koccintottunk, és leküldtük.

– Hogy megy a hely? – érdeklődtem Zayntől.

Már hetek óta nem jártam itt, mert mindig volt valami, és az éttermi munka miatt is fáradt voltam esténként.

– Láthatod – mutatott körbe a poharával. – Tele vagyunk, úgyhogy nincs okom panaszra. És veled mi a helyzet? Hallom kirúgtak.

– Li gyorsan leadta a drótot – mosolyogtam. – Ha minden igaz, akkor hétfőn már új helyen kezdek. Úgyhogy nincs nagy gáz.

Elmeséltem Zaynnek is a sztorimat Harryvel, habár a nagyját már tudta, mert Liam tájékoztatta erről is.

– Ha mégsem jönne össze, beugrónak én is fel tudlak venni. Nem sok, de a semmitől több – ajánlotta.

– Kösz, ez rendes tőled – biccentettem felé, és akkor megláttam belépni Harryt, mellette egy sötétszőke sráccal.

Nem tudtam leplezni az örömömet. Harry haja ki volt engedve, és egy fekete, szűk fazonú inget vett fel, amit egészen a mellkasa közepéig kigombolva viselt. Úgy jött, ahogy kértem. Tetszeni akart nekem. A szívem hevesebben dobogott a kelleténél, és nem bírtam megállni, hogy ne menjek elé.

Máris attól tartottam, hogy bele fogok zúgni…

6. fejezet