Louis
A játékterem, ahogy Harry
hívta, egy rohadt nagy komplexum volt. Egy kis előtéren keresztül juthattunk
be, ahol a téli időszakban ruhatár üzemelhetett, és onnan rögtön a billiárd
terembe léptünk. Legalább nyolc asztal sorakozott egymás mellett. Mögöttük
western hangulatú asztalok, és ugyanilyen stílusú bárpult, ahol az italokat
szolgálták fel. Baloldalon egy üvegfallal leválasztva a bowling terem
helyezkedett el, külön recepcióval és cipőtárolóval. Egy fiatal lány állt a pult mögött, felénk intett. Ezen a részen a helyiség jobbra L alakban kiszélesedett, tele pakolták csocsó asztalokkal és a falakon pedig darts táblák lógtak. A teremben
már most is elég sokan voltak, főleg fiatalok.
– Na, hogy tetszik? –
állt meg Harry.
– Nem rossz – bólintottam
elismerően. – És mit kellene csinálnom?
– Mihez lenne kedved? A
pultban jól lehet keresni, de a bowlingnál is bőséges borravalót szoktak hagyni
a vendégek. Vannak céges összejövetelek, ott szintén, a
versenyeknél pedig minél több a nevező, annál nagyobb a jutalék – darálta
Harry. – Tíztől tízig vagyunk nyitva, hétvégén pedig éjfélig, így
értelemszerűen két műszakban van a váltás. Kajálni is tudsz, mert van egy
kisebb pizzériánk, és más egyebek – mutatott a darts terem felé, ami mögött
tényleg egy kis kajálda húzódott, amit eddig észre se vettem.
– Hú, te aztán gyorsan
elhadartad – nevettem. – A pultos munka tökéletes lesz. Abban legalább otthon
érzem magam. De ez a hely sokkal nagyobb, mint gondoltam. Te vezeted egyedül?
– Annyira nincs sok
macera vele. Gyere, megmutatom az irodámat – indult el Harry a bowling pult irányába,
és bevezetett egy kis folyosóra. – Itt vannak az öltözők, ez pedig az irodám –
tárt ki előttem egy ajtót. – Nézz csak szét. Addig hozok valamit inni. Kávét is kérsz?
– Az jó lenne, köszönöm –
biccentettem, és Harry elsietett, én pedig beljebb léptem.
A helyiség meglepően
tágas és világos volt. A jobb oldali falon szinte végig polcos szekrények
sorakoztak, rajtuk színes mappákkal. Középen, a hatalmas ablak előtt egy
íróasztal, baloldalon pedig bőr kanapé, két fotellel, és köztük asztalka.
Mellettük egy mini bárpult. A szabad falfelületeken néhány kép lógott, az ablak
mellett óriási legyezőpálma állt. Nem volt túl fényűző a berendezés, de
egyszerűnek sem mondtam volna.
Mélyen beszívtam Harry
illatát, melyet a kis iroda megőrzött. Odáig voltam ezért a fiúért. Igaz, ma
csalódást okozott a kiselőadásával, és hogy tényleg részegen chatelt velem, de
máris rácáfolt az egészre, amikor a kocsiban önként megcsókolt. Szegény
teljesen össze lehet zavarodva, ezért nem haragudtam rá. Sejtettem, hogy ez
lesz, és így is sokkal nyitottabb, mint ahogy az várható lett volna. Nekem van időm. Most pedig, hogy itt fogok dolgozni, főleg…
– Hoztam üdítőt és vizet
is. Nem tudtam, melyiket szereted jobban – jött be Harry egy tálcát
egyensúlyozva a kezében.
– Figyelmes vagy. Legalább
elmondhatom, hogy egyszer a főnököm szolgált ki engem – tréfálkoztam.
– Te már a barátom is
vagy. Azt hiszem – pislogott rám édesen.
– Azt hiszed?
– Hát… eljöttél velem
bútort venni – nevette el magát zavartan. – Ilyet csak barátok tesznek meg
egymásért.
Vagy a szerelmesek, de
ezt csak gondolatban tettem hozzá.
– Örülök, hogy van egy új
barátom – hagytam ennyiben a dolgot.
Leültünk. Ő a kanapéra,
én a fotelbe, és kávéztunk, közben Harry a munkáról beszélt.
– Általában jó a
hangulat, úgyhogy remélem, jól érzed majd magad itt. Fiatalok a kollégák, a
vendégkör pedig elég vegyes. Balhés egyének ritkán bukkannak fel, de este
nyolctól van két kidobónk is, ha mégis gond lenne.
– Olyat lehet kérni, hogy
állandó délutános legyek? Későn fekvő és későn kelő típus vagyok – árultam el
neki az egyik rossz szokásomat.
– Hm, szerintem
megoldható. Az egyik srác nemrég kérdezte, nem lehetne-e mindig délelőtt. Vele
megdumálhatod majd. Tim a neve. Hétfőn bemutatlak mindenkinek. – Harry most úgy
tárgyalt velem, mint egy igazi üzletember. Még a tartása is olyan volt, ahogy
keresztbe vetett lábakkal, a csészéjét elegánsan a kezében tartva ült.
– Köszönöm, és a kávét
is. Nem a telefonod csörög? – kérdeztem, mert rezgést hallottam valahonnan.
Harry a farzsebéből
előhúzta a készüléket.
– Niall az – mondta, és
kihangosította, de a mutatóujját a szájára tette, hogy maradjak csöndben.
– Mizu? Kialudtad magad?
– kérdezte vigyorogva a barátjától.
– Harry Styles, te hülye
fasz! Miért nem állítottál le? – ordította Niall.
Harry a szája elé tette a
kezét, úgy kuncogott. Nagyon édes volt.
– Nem értelek. Történt valami?
– játszotta a hülyét.
– Hogy történt-e? Az
előbb hívott fel Zayn, hogy lenne-e kedvem egy hármashoz – kiabált Niall
magából kikelve.
Erre már nekem is vissza
kellett tartanom a nevetésemet. Ez tipikusan az én Zayn barátom.
– És mit válaszoltál
neki? – kérdezte Harry.
– Neked elmentek otthonról?
Mit válaszoltam volna? Harry, én tényleg csókolóztam mindkettővel?
– Ha nem hozlak haza,
szerintem, most ülni sem tudnál – felelte Harry röhögve.
Elismerően bólintottam
egyet, milyen járatos a témában.
– Istenem, Harry!
Elvittél egy melegbárba, és máris buzi lett belőlem – jajgatott Niall.
Ekkor már kipukkant
belőlünk a nevetés. Harry a könnyeit törölgetve válaszolt.
– Hogy te mekkora egy
idióta vagy, Niall! Itt van mellettem Louis is, és szakad a nevetéstől.
– Mi? Hogy tehetted ezt
velem? Amúgy, szia, Louis! Nincs semmi bajom a melegekkel, meg a haverjaiddal
se, csak…
– Hagyd már! – állítottam
le. – Nehogy magyarázkodni kezdj nekem! Jól érezted magad, és kész.
– Basszus! Ez olyan
kínos. Nem futunk valahol össze dumálni? – kérdezte Niall.
– Úgyis meg kellene
beszélnünk a lakásavatót. Egy biliárd parti? Elhívjuk a másik két fiút is, és
legalább tisztázhatjátok a félreértéseket – javasolta Harry.
– Ne már! Tényleg
találkoznom kell velük? Le fog sülni a pofámról a bőr – sopánkodott Niall.
– Úgyis találkoznod kell
velük, mert őket is meghívnám. Semmi értelme bujkálnod – szidta le Harry.
Hallottuk, ahogy Niall
egy hatalmasat sóhajt.
– Oké, addig összeszedem
magam. Hányra menjek?
– Nyolcra, és nincs
piálás! – adta parancsba Harry, majd kinyomta a telefont.
Én csak mosolyogva a
fejemet ráztam, majd felálltam.
– Imádom ezt a srácot.
Zayn tuti kicsinálja.
– Dehogy is. Sokat ittunk
tegnap. Egyikünk sem ilyen – ellenkezett Harry, és zsebre dugta a telefonját. –
Akkor? Felhívod őket?
– Egyikőtök sem ilyen? –
hagytam figyelmen kívül a kérdését, és közelebb léptem hozzá. – Neked nagyon is olyannak kell lenned.
– Már bizonyítottam, hogy
tudok olyan lenni – felelte, és dacosan állta a tekintetem.
– Józanul is? – vontam
fel a szemöldököm.
Harry elmosolyodott.
– Az üzletben és a
kocsiban is megcsókoltalak.
– Úgy kell rám nézned és
hozzám érned, mintha tényleg akarnál engem, édes. Különben nem fognak hinni
neked.
– Mindig becézgetsz –
terelt aranyosan elpirulva, és elnézett más irányba.
– Nem csak szavakkal
becézgetnélek – emeltem meg az állát, hogy rám figyeljen. – Egyszer meg kell
engedned, Harry. Tudnod kell milyen érzés. Úgyhogy készülj fel rá lelkileg.
Nyelt egy nagyot.
– Ez hülyeség – lépett el
előlem idegesen. – Menjünk inkább.
Nem szóltam egy szót sem.
Kifelé menet felhívtam Liamet, és megbeszéltem vele a nyolc órát. Még Zaynnél
volt, mindketten örültek ennek az esti programnak.
Beültünk a kocsiba, és
szótlanul tettük meg a hazafelé utat. Harry fortyogott magában, és vártam,
mikor fog kitörni belőle. Egészen hazáig bírta, de amikor leparkolt a lakásom
előtt, kifakadt.
– Csak azért kérsz
ilyesmit, mert ki akarod használni a helyzetet. Egyáltalán nem kell semmit sem
csinálnunk egymással. A szüleim előtt nem fogunk szexelni. Elég egy kézfogás és
egy puszi. Még a csókolózásra sincs szükség – háborgott, én pedig türelmesen
hallgattam. – Ne legyél egy perverz fasz, aki ártatlan fiúkon élvezkedik.
Erre majdnem felkacagtam,
de visszafogtam magam, és felé fordultam.
– Rendben, Harry. A
kezemet már meg mered fogni és egy puszi sem esik nehezedre. Így már nincs
szükséged rám. Mivel a te lakásod még nem alkalmas vendégfogadásra, ezért hívd
meg a szüleidet holnap estére hozzám, és mutass be nekik. Ezzel le is zárhatjuk
ezt az egészet – közöltem, majd kinyitottam az ajtót, és a válaszát meg sem
várva, rácsaptam.
Felmentem a lakásomba, és
megálltam az ajtó előtt. Vártam a kopogtatást. Két perc sem telt bele, már
hallottam is a lépteit. Kitártam az ajtót, mielőtt bekopoghatott volna. Harry
egy másodpercre meglepődött, aztán rögtön olyan hévvel esett nekem, hogy
majdnem mindketten hanyatt vágódtunk. Az ajkaimat falta, és a pólót cibálta
rólam. Imádtam, amiért bizonyítani akar, de meg kellett állítanom, mert nem
szerettem volna, hogy később megbánja.
– Nyugi, életem – fogtam
két tenyerem köze a kipirult arcát. – Csak lépésenként, oké? Gyere velem – megfogtam
a kezét, és bevezettem a hálószobámba.
Megálltunk az ágyam
előtt.
– Most már leveheted a
pólómat – adtam meg neki az engedélyt.
Harry határozottan nyúlt
hozzám. Még tombolt benne a bizonyítási vágy. Ezt akartam elérni nála.
– Leveszem a tiédet is – figyelmeztettem
előre, és megfogtam a pólója szegélyét. Addig nem mozdultam, míg nem bólintott.
Ott álltunk
félmeztelenül, és egymást szemléltük. Végre láthattam a tetoválást, amiről
tegnap este beszélt nekem. A hasa fölött valóban egy nagy pillangó húzódott. Gyönyörű volt, akárcsak Harry egész teste.
– Bízz bennem, rendben? –
néztem bele az izgatottan csillogó szemébe.
Harry ismét bólintott.
Megfogtam a kezét, és magammal húztam az ágyra. Egymás mellé feküdtünk.
Rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott rám. Bakker, hogy egy pillanat alatt
képes ennyire megdobogtatni a szívemet.
A mutatóujjammal
megérintettem az arcát, és lassan végighúztam rajta, majd megállapodtam a
száján. Megnedvesítette az ajkait, és felém hajolt. Finoman érintettük egymást,
a csókunk is épp ilyen lágyan indult. Átkaroltam a derekát, és közelebb húztam
magamhoz. Meztelen bőrünk összeért. Csodálatos érzés volt. Harry a tarkómra
csúsztatta a kezét, és elmélyítette a csókunkat. Nyelve egyre erőszakosabb
harcot vívott az enyémmel.
– Annyira finom vagy –
morogtam bele a csókunkba, és gyengéden beszívtam az alsó ajkát.
Harry felnyögött, majd
hanyatt feküdt, magára húzva engem. Semmi egyebet nem csináltunk, csak nagyon
hosszan csókolóztunk és egymást simogattuk. Azt akartam, hogy Harry ismerkedjen
az érzéssel, ő pedig teljesen átadta magát nekem. Tenyere a hátamra simult,
időnként lecsúsztatta a derekamig, majd vissza. Megfogtam a csípőjét, és újra
magam felé fordítottam. Egy hangos sóhaj hagyta el az ajkait, mikor az
ágyékomat az övéhez dörgöltem.
– Még mindig bízz bennem
– suttogtam az ajkaira.
Tágra nyílt szemekkel
hagyta, hogy kigomboljam a nadrágját. Csak azért tettem, hogy kényelmesebb
legyen neki, mert a merevedése legalább olyan fájdalmasan kínozhatta, mint
engem. A saját nadrágomat is kigomboltam, lehúztam a cipzárt, és újra Harry
ajkaira borultam. Szenvedélyesen csókolt vissza, és amikor megérezte, hogy csak
az alsónadrágunk választja el egymástól az erekciónkat, a hajamba markolva
nyomult hozzám.
Szeretkezést imitálva
mozgattam a csípőmet. Harry a karjaim között nyöszörgött, és levegő után
kapkodva próbált tovább csókolni. A fenekére csúsztattam a kezem, és egyre
erotikusabb mozdulatokkal dörgölőztünk egymáshoz.
– Lou… Lou… – A nyakamba fúrta
a fejét, a vállamba mart, és hangosan a fülembe nyögve elélvezett.
Ez valami eszméletlen jó
volt, csak sajnos én nem értem a végére, de így sem bántam, mert ő legalább jól
érezte magát. Az arcát továbbra is elrejtette előlem, és nem mozdult.
– Hé! – mozgattam meg
gyengéden. – Ez nem kínos, életem, hanem gyönyörű. Nincs miért szégyenkezned. –
Megismertem már annyira, hogy tudjam, miért nem néz rám. – Velem is megesik.
Nézz rám, bébi – biztattam.
Harry felemelte a fejét.
Arca szépségesen kipirult.
– Adok egy tiszta alsót,
menj, zuhanyozz le! Nekem még van egy kis dolgom – böktem a fejemmel az azóta
is vigyázzba álló farkam felé.
– Bocs, hogy… – kezdte
volna, de a szájára tettem az ujjam.
– Nincs miért bocsánatot
kérned. Csodálatos volt. – Állításomat egy csókkal is megpecsételtem.
Kimásztam az ágyból, és
elővettem a fiókból egy tiszta bokszert.
– Hamarabb végzek, mint
te – kacsintottam rá, és a kezébe nyomtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése