Egy feleség naplója - 15 fejezet

foto: pixabay

Ruby

Ruby óvatosan sandított Adrianre. A férfi épp a ruháját rendezte vissza, miután elképesztő gyönyörökben részesítette a kényelmetlen íróasztalon. Sosem hitte volna, hogy ez lesz a vége a beköltözésének. Most minden tökéletesnek tűnt, pillanatnyi boldogságot kapott, de legbelül rettegett. Úgy érezte, folyamatosan ott lebeg a pallos a feje fölött, ami majd a legváratlanabb pillanatban lesújt, és vége szakad mindennek. Maga a pallos pedig nem más, mint Adrian rejtélyes múltja, amiről még mindig nem sikerült kiderítenie semmit.

– Most már mehetünk – puszilta szájon Adrian, és lesegítette az asztalról.

– Meglehetősen nagy étvágya van, Mr. Butler – jegyezte meg Ruby csípősen.

Adrian tiszta szívből felkacagott.

– Ha lehet, ezt ne írd meg a következő cikkedben.

– Pedig az olvasók pont ezekre a szaftos részletekre vágynának.

– Az olvasók elégedjenek annyival, amennyit kapni fognak. – Udvariasan maga elé engedte Rubyt.

Jó hangulatban ebédeltek meg, aztán mindketten átöltöztek. Adrian megdicsérte, milyen csinos kalapban, és Ruby is elégedetten szemlélte a laza, lenvászon ingbe és rövidnadrágba öltözött férfit.

– Nem lesz túl feltűnő? – ráncolta Ruby a homlokát a csillogó, fekete sportkocsi láttán.

– Talán, de most nem érdekes – nyitotta ki előtte az ajtót Adrian.

– Se sapka, se napszemüveg. Mégis, hová viszel, Adrian Butler? A világ végére?

– Még az is lehet – mosolygott Adrian titokzatosan.

Hosszan autóztak. Már rég elhagytak több olyan utat is, ami a partra vitt, így Ruby már tényleg kíváncsi volt, hová mennek. Végül Adrian bekanyarodott egy vadszőlővel befuttatott ház elé. A súlyos vaskapu komótosan kinyílt, Adrian pedig behajtott rajta.

– Ez is a te házad? – kérdezte Ruby, miután beléptek az impozáns épületbe.

– Igen, olyan nyaralóféleség, de most gyere, majd később szétnézel. – Adrian kézen fogta, és kivezette a ház mögé.

Ruby álla leesett, amikor meglátta a meseszép tengerpartot.

– Ez homokos – állapította meg boldogan.

Azonnal kibújt a szandáljából, és belelépett a puha, meleg homokba. A part tulajdonképpen egy kis sziklákkal határolt kis öbölt volt, elzárva a kíváncsi tekintetek elől. Eredetileg bizonyára nem volt ilyen homokos a partja, úgy hozathatták, de nem számított, mert csodált volt mind látványra, mint érzetre.

– Minek neked nyaraló, hogy úgysem mozdulsz ki soha? – kérdezte Adriant, aki szintén kilépett a vászoncipőjéből.

– Ide azért el szoktam jönni néha.

Ismét kézen fogva indultak el a kéklő víztükör irányába.

– Kivel? – érdeklődött Ruby.

– Arra vagy kíváncsi, hogy hoztam-e már ide nőt? Ha igen, akkor a válaszom, szintén igen. Volt idő, amikor még le akartam nyűgözni őket.

– Ezért hoztál ide engem is?

Adrian elmosolyodott az élcelődésén.

– Azt hittem, már lenyűgöztelek.

– Tagadhatatlan – sóhajtotta Ruby.

Elérték a vizet, és a partján sétáltak tovább, lábukat nyaldosták a kellemesen hűs hullámok. Egy ideig elmerültek a látványban és a gondolataikban, majd Adrian megállt, és maga felé fordította Rubyt.

– Beszéljünk arról, ami köztünk van – kérte.

Ruby gyomra összerándult. Tudta, hogy eljön ez a pillanat, de szerette volna még elodázni.

– Miért, mi van köztünk? – kérdezte végül csendesen, mert tulajdonképpen ő is szeretett volna tisztán látni.

Adrian arrébb vezette egy kis füves kiemelkedésre, ahová leültek, szemben a vízzel.

– Kissé bonyolult lett – kezdett bele Adrian. – Amikor kitaláltam ezt az egészet, akkor azt hittem, sima ügy lesz. Jön egy újságíró, aki egy ideig egyfajta megfigyelőként velem fog élni, néha udvariasan elbeszélgetek vele, és ugyanúgy élem az életem, mint korábban. Ehhez képest jöttél te, és mindent felülírtál – nyúlt a keze után, és a szemébe nézett. – Jól érzem magam veled, Ruby, és akaratom ellenére is közel kerültél hozzám. De féltelek. Tudod, hogyan élek. Nem akarom, hogy sérülj.

– Attól félsz, hogy beléd szeretek? – mondta ki Ruby nyíltan.

Adrian alig láthatóan bólintott.

– Nem akarok neked csalódást okozni.

– Az érzéseinket nehéz irányítani, de ne aggódj! Nyílt lapokkal játszottál, így pontosan tudom, mit vállaltam – nyugtatta Ruby.

– Biztos?

– Biztos – bólintott.

Adrian pár pillanatig az arcát fürkészte, mintha próbálna belelátni a fejébe.

– Hát, jól van. Akkor gyere, sétáljunk még – állt fel, és a kezét nyújtotta felé.

Ruby most az egyszer nem volt őszinte. Ezzel a beszélgetéssel elkéstek. Már beleszeretett Adrianbe. Viharos sebességgel épültek fel benne az érzések, és túl gyorsan kerültek ennyire közel egymáshoz, hiszen a beköltözése óta még csak néhány nap telt el. Hiába próbált a józan eszére hallgatni, ilyen körülmények között lehetetlen. Egyiküket sem hibáztatta a kialakult helyzet miatt.

Az is megfordult a fejében, hogy elmehetne, amíg nem késő, talán még most kevésbé fájna, de nem akart menni, mert valószínűleg úgyis megbánná. Ha csak egy hónap boldogság jut neki Adrian oldalán, akkor ennyivel fogja beérni, de nem menekül el.

– Holnap valamikor délelőtt elhívnám Aurorát, ha nem gond – említette meg, hogy megszüntesse a közéjük beállt csendet.

– Egyáltalán nem. Remélem, bemutatsz neki, Felix nagyon sokat áradozott róla.

– Természetesen. Egyébként Aurora megbízható, nem kell tartanod semmit.

– Már túl vagyok ezen – sóhajtotta Adrian.

– Ennek örülök. A végén még a paranoiás jelzőt is le kell vennem rólad – mosolyodott el Ruby.

Adrian aranyosan grimaszolt egyet.

– Azért néhány rossz tulajdonságom hadd maradjon. Nem szeretnék tökéletes lenni.

– Oké, azt hiszem, még az önteltséget is hozzáírhatjuk – nevetett Ruby, majd lehajolt, és felvett egy kagylót a földről, azt nézegette beszélgetés közben.

– Csak egészséges mértékben vagyok az, és erre te jócskán rásegítettél azokkal a dolgokkal, amiket írtál rólam – felelte Adrian.

– Azért ne bízd el magad, ki tudja, mi fog megjelenni egy hét múlva – ingatta Ruby a fejét.

– Nem fog változni a véleményed. – Adrian megállt, ezért Ruby is.

– Honnan tudod?

– Mert már ismersz, csak még mindig kételkedsz. – Adrian a dereka után nyúlt, és magához húzta.

– Akkor győzz meg – suttogta Ruby a férfi ajkaira.

Adrian csókja tele volt szenvedéllyel, egy pillanat alatt fellobbantotta Rubyban is a vágyat. Szerelmesen simult az erős karok ölelésébe.

– Most már megnézhetnéd a házat is – javasolta Adrian rekedt hangon.

Ruby elsőre nem túl sokat láthatott a házból, mert valami sokkal izgalmasabbal foglalták el magukat. Az egyik hálószoba mélyén hosszasan szerették egymást, mígnem fáradtan pihentek meg egymás karjaiban.

– Van valami jelentése ennek a motívumnak? – simított végig Ruby a férfi derekán húzódó tetováláson.

– Maori szimbólum. Az erőt és a hatalmat jelképezi. Azt, hogy meddig jutottunk el életünk során – magyarázta Adrian.

– Ezek szerint, ha elérsz valamit, akkor újabb motívummal bővül? – kérdezte Ruby.

– Igen.

Ezen Ruby elgondolkozott egy pillanatra.

– Mi az, amit még nem értél el? Milyen céljaid lehetnek, hiszen megvan mindened. – Nem tette hozzá, hogy majdnem mindene, mert úgy tűnt, vannak dolgok, amire Adrian egyáltalán nem vágyik, mint például a feleség, család és hasonlóak.

Adrian a hátára fordult, és a mennyezetet nézte.

– Csak egy célom van, és már nem sok kell, hogy elérjem.

– Gondolom, az is titok.

– Ne legyél mindig olyan kíváncsi – nevetett fel Adrian.

Ruby megvonta a vállát.

– Szakmai ártalom. És az a baj, hogy minél több a titok, annál inkább izgat, hogy megfejtsem.

– Azt hittem, elég izgalmat adok neked e nélkül is – kacsintott rá Adrian. – Ne akarj mindent tudni, Ruby.

Ruby erre már nem válaszolt, mert felesleges lett volna. Továbbra sem adta fel, hogy kiderítse, Adrian milyen titkot őriz, mert valahol azt remélte, hogy azzal megfejtheti őt, és talán megkaphatja a miértekre a választ.

Egész későn értek vissza a birtokra, és amint beléptek a házba, megszólalt Ruby telefonja. Sietve kapta ki a táskájából, elképzelése sem volt, ki keresheti ilyenkor. Amikor meglátta nevet, azonnal kinyomta a hívást, majd Adrian kérdő tekintetével találta szembe magát.

– Marcus volt az – árulta el.

– Azt hittem, szakítottatok – morogta Adrian, majd egyenesen az italokhoz ment, és konyakot töltött maguknak.

– Nem, csak veszekedtünk – felelte Ruby őszintén. – Igazából nem tudom, mi van most velünk.

Adrian komolya arccal lépett oda hozzá, és a kezébe adta az italt.

– Ebben nem tudok tanácsot adni neked.

– Nem is vártam. Majd megoldom – felelte Ruby, és zavartan elfordult.

Azt hitte, ezzel vége az estének, mert elrontotta Adrian kedvét, de nem így történt. Miután leültek a nappaliban, Adrian filmet kapcsolt, és a kezét a vállára téve húzta magához közelebb. Később pedig ismét beinvitálta a szobájába, és együtt aludtak.

 

Adrian

– Hogy van Eva? – köszöntötte Adrian vidáman a bejárónőjét.

– Jó reggelt! Látom, tele a hűtő. Ki volt vásárolni? – kérdezte az asszony csodálkozva.

– Én – vágta rá Adrian.

Eva a homlokát ráncolta.

– Hogyhogy?

– Ruby rábeszélt – felelte Adrian, és bedobott egy szőlőszemet a szájába.

Eva arcára elégedett mosoly kúszott.

– Nehéz a nőknek nemet mondani, nem igaz? – kérdezte, és közben nekilátott a reggeli készítésnek.

– Ennek az egynek különösen – értett egyet vele Adrian, majd a bejárat felé pillantott. Már a lépteiről felismerte Felixet.

– Jó reggelt! Veled tarthatok? Annyira siettem, hogy nem volt időm reggelizni – dobta le a magát a barátja az egyik székre.

– Persze, csak várjuk meg Rubyt. Egyébként neked is jó reggelt. Miért siettél ennyire? – ült le hozzá Adrian is.

– Híreim vannak – suttogta Felix bizalmasan.

Adrian biccentett.

– Remélem, csak jók.

Ruby angyali mosollyal az arcán lépett be hozzájuk.

– Jó reggelt! Milyen vidámnak tűnik mindenki – jegyezte meg azonnal, ahogy végignézett rajtuk.

– Bevallom, egész jól sikerült a hétvégén – vigyorgott Felix tele szájjal.

– Majd Aurorától akarom hallani – intette le Ruby –, úgyhogy ne mondj semmit. Nemsokára érkezik.

Felix szeme nagyra nyílt.

– Aurora idejön? És én miért nem tudok erről?

– Most már tudsz – kuncogott Ruby.

Adrian csendben figyelte őket. Felix és Ruby láthatóan jól kijöttek egymással, egész reggeli alatt be nem állt a szájuk. Jó érzéssel töltötte el mindez, és nem is szívesen állt fel, de dolgozniuk kellett.

– Elvonulunk, szólj, ha megérkezett a barátnőd – hajolt le Rubyhoz, és egy finom csókkal búcsúzott tőle, mielőtt bementek volna az irodába.

Felix tátott szájjal bámulta őket.

– Azt hiszem, kicsit le vagyok maradva – dadogta nagy szemeket meresztve rájuk.

Adrian intett a fejével, hogy menjenek. Felix még azt sem várta meg, hogy az ajtó becsukódjon mögöttük, azonnal megrohamozta a kérdéseivel.

– Te és Ruby? Ilyen gyorsan? Hogyan? És úgy is…?

– Egyszerre csak egyet kérdezz, de tudod mit? Inkább ne is kérdezz. Egyszerűen így alakult. Nem tudtam irányítani – tárta szét a karját Adrian, majd leült az asztala mögé.

– Hogy mi? Hogyhogy nem tudtad irányítani? – értetlenkedett a barátja.

Adrian nevetve rázta a fejét.

– Ezt pont te kérdezed? Az első alkalommal a nyálad csorgattad utána. Ruby elég… – kereste a szavakat – mutatós.

– Azt ne mondd, hogy ő csábított el! – horkantott fel Felix, és végre ő is leült.

– Ezt nem állítottam.

Felix még mindig hitetlenkedve a fejét rázta.

– Szóval megvolt egyszer, és mi lesz a fennmaradó húsz, vagy akárhány napban? Mert ahogy elnéztelek benneteket, nem csak ennyi volt…

– Nem egyszer volt – felelte Adrian, miközben már a papírjait rendezgette maga előtt.

Felix szeme megint nagyra nyílt.

– Máris megvolt a három?

Adrian mosolyogva pillantott a barátjára.

– Nem számoltam, de jóval több, és mellette csomó más dolgot is csináltunk. Pizzáztunk és tévéztünk, elvitt vásárolni, sétáltunk egy parkban, tegnap pedig levittem a nyaralóba.

Felix kétszer mondta azt, hogy hú meg hümm, mire megint meg tudott szólalni.

– Mindezt két nap alatt érte el nálad? Mi a franc történt veled, Adrian?

– Semmi. Úgy látszik, ő könnyen rá tud venni dolgokra – válaszolta könnyedén.

– Beleszerettél – jelentette ki Felix.

Adrian hevesen megrázta a fejét.

– Nem, csak kedvelem.

– Fenéket – legyintett Felix. – Te fülig belezúgtál abba a nőbe. Már a reggelinél is láttam, hogyan nézel rá, de azt hittem, még mindig csak azért, mert ácsingózol utána. Évek óta nem mozdulsz ki, most meg vásárolgatni jársz, meg sétálgatni? A hármas szabályról nem is beszélve. Felőlem aztán tiltakozhatsz, de te szerelmes lettél, barátom – bökött felé a mutatóujjával.

Adrian mélyen hallgatott, mert sejtette, hogy igaza lehet Felxinek, ám magának sem merte bevallani. Nem lehet szerelmes Rubyba. Már az sem oké, hogy ennyire jól érzi magát vele, de szerelembe végképp nem eshet. Ezt még le akarta meccselni magával, csak legyen egy csendes, nyugodt órája.

– Legalább a szerződést aláírattad vele? – tette fel a következő kérdését Felix.

– Nem – vallotta be Adrian kelletlenül. Gondolt rá, de nem akarta megsérteni Rubyt.

Felix fáradtan megdörzsölte az arcát.

– Adrian! Nekem semmi bajom Rubyval, kedvelem, de azért legyen eszed! Már elfelejtetted, hogy ő egy újságíró? Mi lesz, ha véget ér ez a hirtelen jött románc? Gondolom, ezután sem szeretnéd a címlapokon olvasni a szerelmi életedet.

Adrian behunyta a szemét, és vett egy mély levegőt. Ebben is igazat kellett adnia Felixnek. Ruby újságíró. Nem biztos, hogy ellen tud állni a kísértésnek, és ha a szerződés nem köti, semmi sem gátolhatja meg abban, hogy ország-világ elé tárja a kapcsolatuk részleteit. A jelenlegi szerződésük erre nem tér ki, hisz senki fejében nem fordult meg, hogy szexuális kapcsolat is kialakulhat közöttük.

– Még meggondolom – válaszolta végül.

– Ezen ne gondolkodj! Még ma írasd alá vele, és utána nyugodtan turbékolhattok. Sőt, igazából annak örülnék, ha Rubynak tényleg sikerülne megváltoztatnia téged, és örökre kivernéd a fejedből ezt a hülye szabályrendszert.

– Ez csak ideiglenesen van így. Ha távozik, minden visszatér a régi kerékvágásba – dünnyögte Adrian.

– Na, épp emiatt írasd alá!

– Jól van, ma este megbeszélem vele. Viszont azt mondtad, híreid vannak – váltott témát Adrian, mert a jókedvének már így is lőttek, és nem akarta még jobban felbosszantani magát.

Felix kényelmesen hátradőlt, és lábait keresztbe vetette egymáson.

– Gondolom, így még inkább érdekel Ruby pasija.

Adrian tekintete ismét érdeklődve találta meg a barátját.

– Mit tudtál meg?

– Semmi köze Greenhez – mondta Felix. – Egy informatikai nagyvállalatnál dolgozik. Nemrég nevezték ki a fejlesztési osztály vezetőjévé. Elég hamar sikerült megtalálnom az illetőt, aki helyére került, úgyhogy meg sem kellett erőltetnem magam az információkért, mert a sértett nőből csak úgy dőltek az információk.

– Igen, és? – türelmetlenkedett Adrian.

– Ez a Marcus elég hamar rájött, hogy a vezetői pozíció egyéb előnyökkel is jár.

– Csalja Rubyt, igaz?

– Hogy csalja-e? – nevetett fel Felix. – Állítólag nemcsak a közvetlen alatta dolgozó nőket, de a gyakornokokat is előszeretettel hívja be túlórázni.

Adrian fintorogva rázta meg a fejét.

– Mekkora szemét pöcs. Mióta van ez?

– Úgy három hónapja. A nő elmondása szerint botrányos, amilyen nyíltan csinálja, és az különösen bosszantja, hogy ennek ellenére a kolléganői odáig vannak érte, mert jóképű.

– Sokat érnek vele… – horkantott fel Adrian.

Felix megvonta a vállát.

– Hát ez van. Szóval a te Rubydat eléggé megalázza a pasija, csak nem tud róla. Aurorának sem mondtam el, gondoltam, majd te eldöntöd, mit kezdj ezzel az információval.

– Köszönöm, Felix – biccentett Adrian. – Ezek szerint nálatok is alakulnak a dolgok.

Felix elmosolyodott.

– Azt hiszem, komolyan szeretném Aurorával.

– Egyre kíváncsibb vagyok rá… – mondta, de nem tudta tovább folytatni, mert Ruby kopogott be hozzájuk.

– Megérkezett Aurora – szólt be nekik.

Felix azonnal felpattant, de mielőtt kimentek volna, még Adrianhez fordult.

– Majd emlékeztess, hogy meséljek Greenről is.

Adrian bólintott, majd intett, és kimentek az étkezőbe. Amint meglátta Aurorát, rögtön rájött, mi fogta meg a barátját benne. Aurorának különösen szép arca volt, a mosolya pedig beragyogta az egész személyiségét. Telt idomai kellően formásak, Felix mindig is bírta az ilyen adottságokkal rendelkező nőket.

Ruby bemutatta őket egymásnak. A nő kissé megilletődötten fogadta Adrian kézfogását.

– Örülök, hogy személyesen is megismerhetem – mosolygott. – Mától legalább már nem csak Rubyra fog irigykedni az egész szerkesztőség, hanem rám is.

– És holnaptól már az olvasók is – szólt közbe Ruby.

– Részemről az öröm – udvariaskodott Adrian. – Csupa jót hallottam önről. Érezze jól magát nálam. A közelben leszünk, ha esetleg szükségük lenne valamire.

Felix két szóra félrevonta Aurorát, Ruby pedig hálásan pislogott Adrianre. A férfi nem bírta megállni, hogy ne lépjen oda hozzá, és zárja a karjaiba egy rövid csókra. Ruby zavartan a szemét lesütve lépett hátrébb. Aurora meglepett pillantása láttán Adriannek leesett, hogy Ruby valószínűleg nem beszélt neki róluk.

– Khm – köszörülte meg a torkát, és a fejével máris jelzett Felixnek. – Hölgyeim, jó beszélgetést! – köszönt el a két nőtől, majd magukra hagyták őket.

Nem hitte, hogy túlságosan kellemetlen helyzetbe hozta Rubyt ezzel, hiszen barátnők, biztosan elmondta volna Aurorának a dolgot. De ha mégsem, később bocsánatot kér a figyelmetlensége miatt.

– Mindjárt mondhatod, csak ezeket oda kell adnom Rosanak – vett kezébe egy halom iratot Adrian. – A héten lesz néhány találkozóm, mert újabb terveim vannak. – Kivitte az iratokat, és visszaült az asztala mögé.

– Látom, Rubynak mégsem sikerült teljesen kizökkentenie. Viszont – nézett az órájára Felix. – azt hiszem, Green épp most értesül arról, hogy nem kapja meg az építési engedélyt.

– Kár, hogy nem láthatom az arcát, amikor megtudja, hogy vissza kell fizetnie a pénzt a befektetőknek – mosolygott Adrian. – Remek munkát végeztél.

Felix elégedetten bólogatott.

– Nem tudom, mi bajod van vele, de nem sajnálom. Azon kevés emberek közé tartozik, akiket sosem szívleltem. Viszont soha nem szeretnék az ellenséged lenni.

Adrian mosolya kiszélesedett.

– A következő lépéssel végleg padlóra küldjük.

16. fejezet