Életre szóló két éjszaka - 10. fejezet

 foto: pixabay

A közös ebéd után Jason felment az irodájába, és izgatottan túrt bele a hajába. Félt, hogy meggondolatlan döntést hozott, mert Ivynek még el sem mondta, hogy válni akar, és gyakorlatilag máris új kapcsolatba kezdett. Mégsem érezte magát bűnösnek, hiszen nem rajta múlt ez az egész. Ő aztán tényleg mindent megtett, hogy helyrehozzák. Hány és hány éjszaka könyörgött a feleségének, és milyen sokáig kellett megvonni magától mindent, ami egy egészséges férfinak kijár. Fiatal még, normális életet és családot akart.

Feszült sóhaj szakadt fel belőle. Már ez a reggel csodás volt, csakhogy ilyet nem szabad csinálniuk. A munkahely tabu kell, hogy legyen. Nemcsak a kollégák, hanem Ivy és Anna miatt is. Senki sem járna jól, ha ez a viszony kitudódna. Egyszer elvesztették a fejüket, rendben. Viszont ettől sokkal óvatosabbnak kell lenniük.

Másnap reggel, amikor kikelt az ágyából, Ivy még aludt, hiszen csupán hajnali öt volt. Jason izgatottan állt be a zuhany alá. Furcsa érzés volt újra élni, mert minden, amit Anna iránt érzett, élettel töltötte meg őt. Szerelmes lett, és ettől a szerelemtől egészen másképp látott mindent. Eltűntek a fekete felhők, a nap újra kisütött, az életét már közel sem tartotta olyan elcseszettnek. Lesz ereje változtatni rajta, mert van kiért.

Halkan csukta be maga mögött a garázs ajtaját, majd ugyanolyan nesztelenül állt ki a kocsijával. A szalvétát, amire Anna a címet írta, már rég kidobta, hogy ne maradjanak nyomok, biztonságosabbnak tartotta megjegyezni.

Egy háromemeletes házsor előtt parkolt le. Nem kellett felcsengetnie, mert a lépcsőház ajtaja nyitva volt. Felsietett a lépcsőn, és már ott is állt Anna földszinti lakása előtt. Az órájára nézett. Öt perccel hamarabb érkezett.

Nem nyomta meg a csengőt, helyette halkan bekopogott. Pillanatokon belül nyílt az ajtó, ő pedig elgyengülten nézett a hálóinges nőre.

– Reméltem, hogy így fogadsz. – Beljebb lépett, és a karjaiba kapta Annát.

– Hadd csukjam be az ajtót – kuncogott a nő, és kibújt az öleléséből.

Jason nyomban újra a dereka után nyúlt. Egyszerűen nem bírt magával, Anna annyira szexi volt a falatnyi rózsaszín hálóingében, ráadásul az illata is elkábította, gondolkozni sem igazán tudott. Csak röviden csókolhatta őt, mert Anna ismét eltávolodott tőle, és a háló felé húzta. Jason tekintete végigsiklott a vetetlen ágyon, amiből Anna nemrég kelhetett ki. Vágykeltően egzotikus illata belengte a kis helyiséget.

– Ne kapkodj! – nevetett a nő, és segített Jasonnek levetni a ruháját.

A zakót és az ingét a fotelre fektette, hogy gyűrődésmentes maradjon. Még erre is tudott figyelni, míg Jason csak egy valamire volt képes koncentrálni. Anna lélegzetelállítóan dögös testére.

Jasont meglepte, hogy Anna irányít, ám rendkívül élvezte. Hagyta, hogy a nő hanyatt döntse az ágyon, majd szájával a legőrjítőbb módon kényeztesse. Aztán pedig Anna az ölébe ült, lassan ráereszkedett, és ledobta magáról a hálóinget.

– A tiéd vagyok – suttogta halkan.

– Az enyém vagy – nyögte Jason megbabonázva, és a csípőjénél fogva megmozdította őt.

Anna kéjesen felsóhajtott, és lágy ringatózásba kezdett rajta. Jasonnek más dolga sem volt, csak hogy kiélvezzen minden egyes élvezettel teli percet.

Az idejük véges volt, de nem kellett kapkodniuk, hosszan szeretkezhettek. Jason ezt most ismét egészen másnak érezte, mint az eddigieket. Ezt az együttlétet érzelmekkel töltötték meg. Már összetartoztak.

Később Anna a vállán feküdt, és vékony ujjaival a mellkasát cirógatta.

– El kell mondanom valamit – kezdett bele Jason. Túl kellett esniük ezen a beszélgetésen.

– Figyelek – válaszolta Anna, és még jobban belebújt az ölelésébe, mintha ezzel máris a támogatásáról szeretné biztosítani őt.

– A feleségemről van szó – sóhajtotta Jason. – Még senkivel sem beszéltem erről. Te leszel az első.

És a férfiből dőlni kezdtek a szavak. Az elején kezdte, nem ferdítette el az igazságot, elmondta Annának, mennyire szerette Ivyt, és a végéről azt sem hagyta ki, mennyi mindent megtett azért, hogy megmentse a házasságukat. Jólesett a lelkének, hogy végre kiadhatott magából mindent, az összes keserűségét, a megaláztatását, a bánatát, amiért Ivy arra kényszerítette, hogy mondjanak le a gyerekvállalásról.

Jasont nem érte váratlanul, Anna mélységes megdöbbenése. Főleg, amikor arról beszélt, hogy nem akart többé szeretkezni vele. A nő felült, és értetlenül a fejét rázta.

– Jézusom, Jason! Miért nem vitted el valami orvoshoz? Ez csakis valamiféle testképzavar lehet nála.

– Elvittem, de az sem segített. A doki szerint Ivy tisztában van azzal, amit csinál, és hogy nekem mit okoz ezzel.

Anna a fejét ingatta.

– Már az sem elfogadható, hogy valaki azért ne szüljön, mert féli az alakját, na de a szexmegvonás? Mégis mi baja lenne tőle?

Jason keserűen felnevetett.

– Hidd el, hosszú heteket, hónapokat rágódtam ezen, és győzködtem, könyörögtem, még meg is aláztam, hátha észhez tér, de semmi sem segített. Az utazásom előtti héten döntöttem a válás mellett, és a találkozásunk csak megerősített ebben. Visszaadtad az életkedvem, Anna – simogatta meg a szeretett nő arcát. – Újra férfinak érezhettem magam melletted.

– Te igazi férfi vagy. Olyan, ami a nagykönyvben meg van írva – bújt hozzá Anna, és befészkelte magát a karjai közé.

– Jó ezt hallani – adott Jason egy puszit a homlokára, aztán folytatta. – Szóval most ott tartok, hogy még nem szóltam neki, mert előtte el kell rendeznem néhány dolgot. Viszont az ügyvédem azt tanácsolta, eszembe ne jusson megcsalni, mert akkor Ivy akár mindenemet elveheti. Nem féltek semmit, de a cégemet igen. Úgyhogy amíg túl nem leszek a váláson, titkolnunk kell a kapcsolatunkat.

Anna szomorúan sóhajtott egyet.

– Talán nem okos dolog együtt dolgozunk.

Jason egyetértett ezzel, csakhogy más, elég nyomós érvek pedig mellette szóltak.

– Jó szakember vagy, szükségem van rád, viszont óvatosnak kell lennünk. Megpróbálom a lehető leggyorsabban lezavarni ezt az egészet. Nem a szeretőmnek akarlak, Anna, hanem a társamnak – mondta, majd egy pillanatra elhallgatott, de végül kiszakadt belőle a vallomás: – Azt hiszem, beléd szerettem.

Anna felemelte a fejét, és a szemébe nézett. Pislogott párat, és egy könnycsepp gördült le szépséges arcán.

– Akkor már ketten hiszünk ilyesmit – nevetett elcsukló hangon. – Én is beléd szerettem, Jason.

– Gyere ide! – ölelte Jason magához boldogan. – Csak arra kérlek, hogy várj rám, és én is a tiéd leszek – suttogta a fülébe.

– Meg foglak várni – tett ígéretet Anna neki.

Pár percig még ebben a meghitt ölelésben maradtak, végül Jasonnek muszáj volt kikelnie az ágyból.

– Indulok, és te is készülődj, mert el fogsz késni – puszilta meg Anna homlokát.

– Mindenképpen, mert a végén még megbüntetne a főnököm – kacérkodott Anna fülig érő szájjal.

– Hm, erre a büntetésre még visszatérhetünk valamikor – kacsintott Jason, miközben újra magára öltötte az öltönyét.

Csak röviden búcsúzkodtak, hisz hamarosan újra látják egymást. Jason úgy érezte, hatalmas tehertől szabadult meg azzal, hogy kiöntötte a szívét Annának. Megérzései azt súgták, teljes mértékben megbízhat benne, és ő vakon akart bízni, hisz a közös jövő ígérete erőt adott neki ahhoz, hogy végigcsinálja a válását, amit élete legnagyobb kudarcaként tartott számon.

Jókedvűen vetette bele magát a munkába, ám még kilenc óra is alig múlt, amikor már újra Anna után sóvárgott. Le akart menni, hogy egy pillanatra láthassa a boldog mosolyát. Épp felállt, amikor Ben lépett be az irodájába.

– Beszélnünk kell – közölte az öreg.

– Valami gond van?

– Nagy gond nincs. – Az ügyvéd leült vele szemben, a fotelbe.

– Akkor? – türelmetlenkedett Jason.

– Elkülönítettem a pénzeket, ahogy kérted, de van még egy nagyobb összeg, amivel nem tudom, mi legyen. Szerintem venned kellene egy házat. Úgyis el kell költöznöd Ivytől.

Jason ezen még nem is gondolkozott. Valóban előfordulhat, hogy azonnal ki kell költöznie a saját házából, ha közli a feleségével, hogy el akar válni.

– Az lenne az utolsó lépés?

– Igen, de nem kerülhet a nevedre. Keress egy családtagot vagy barátot, aztán később átírathatod, de egyelőre eldugni akarjuk ezeket az összegeket. Másképp Ivy megkopaszt.

Jason behunyta a szemét egy pillanatra. Nem tartotta tisztességtelen embernek magát, éppen emiatt nehezére esett ilyet tennie, de be kellett látnia, hogy ez az egyetlen megoldás. Nem kerülhet padlóra, hiszen keményem megdolgozott mindenért, amije van.

– Megoldom – szólalt meg újra. – Inkább azt mondd meg, mi lesz, ha Ivy a céget is akarja.

Ben kényelmetlenül fészkelődni kezdett.

– Most eléggé lenulláztuk a kasszát. A cég értéke kisebb lesz, mint a házad, a nyaralótok, az ingóságok és persze a készpénz, amit kapni fog. Nem hiszem, hogy igényt tartana rá, mert akkor le kell mondania valamiről.

– Értem. Reméljük így lesz. Köszönöm, Ben!

Az ügyvéd biccentett, majd távozott. Így már Jason mégsem ment le Annához, helyette elkezdett házakat keresgélni az interneten. Egészen belemerült, több ingatlanost is felhívott, időpontot egyeztetett velük, és információkat szerzett be. Később először Peter dugta be a fejét az átalakítási tervekkel, majd rögtön Anna követte őt. Jason szíve hatalmasat dobbant, amint meglátta a nőt, de közömbösséget kellett színlelnie még a saját barátja előtt is.

– Oké, akkor add oda Karennek, hogy fűzze le őket, addig átnézem az Annáét is – adta vissza Peternek a mappákat.

– Rendben. Utána megyek ebédelni. Te nem jössz? – nézett rá várakozóan a barátja.

– Még nem, dolgom van. Talán később kiugrok valahová.

Peter biccentett, majd becsukta maga mögött az ajtót. Jason és Anna pillantása összeakadt. Jason felállt, és a karjaiba kapta őt.

– Már azt hittem, soha nem jössz fel – simogatta meg az arcát a csókjuk után.

Anna lágyan elmosolyodott.

– Arról volt szó, hogy óvatosnak kell lennünk.

– De egy csókot azért lophatok néha – évődött vele Jason, majd távolabb lépett, mert tényleg bármikor rájuk nyithattak.

– Megnézed a munkáinkat? Remélem, tetszeni fognak. – Anna helyet foglalt a fotelben, ahol nemrég még az ügyvéd ült, és türelmesen megvárta, amíg Jason átnézi az összes tervet.

– Ha én lennék a megrendelő, akkor a bőség zavarában szenvednék. Nekem mindegyik tetszik. Remek munkát végeztetek – dicsérte a férfi.

– Itt van még ez is – csúsztatott Anna egy másik mappát elé.

– Ez mi? – Jason kíváncsian nyitotta ki, és rögtön elmosolyodott. – Szóval megcsináltad az ágyak rajzát is. Mégis mikor volt erre időd?

– Otthon – rántotta meg Anna a vállát.

Jasonnek lelkiismeret-furdalása lett. Ő csak ürügyként kérte ezt tőle, hogy találkozhassanak, Anna pedig ennyire komolyan vette. Persze, mindenképpen hozzátűzi majd az ajánlathoz, de e nélkül is meglettek volna.

– Nagyszerűek, de nem szeretnék még egy ilyet – nézett a nőre a lehető legszigorúbb tekintettel. – Nem viheted haza a munkát. Ami nem fér bele, az kimarad, vagy megcsinálod később. Nem szeretném, hogy otthon is ezen dolgozz!

– Örömet akartam szerezni, és egyébként sem volt otthon semmi dolgom – mentegetőzött Anna.

Jason hosszan a szemébe nézett.

– Holnap szabad leszel?

– Miért? – ráncolta a homlokát Anna, és bólintott.

– Akkor kilencre ott leszek érted – felelte a férfi.

Anna oldalra billentette a fejét, és kíváncsian nézett rá.

– Hová megyünk?

– Holnap megtudod – felelte Jason sejtelmesen.

Anna megrázta a fejét, aztán a combjára csapott, és felállt.

– Legyen, Mr. Rejtély. Akkor megyek, és lefűzetem ezeket a terveket is. Te pedig menj ebédelni. Pótolni kell az elveszett energiát.

Azzal Anna távozott, Jason pedig a gondolataiba mélyedve nézte még egy darabig a hűlt helyét. Végül rászánta magát arra, hogy elmenjen ebédelni.

11. fejezet