Egy feleség naplója - 20. fejezet

 foto: pixabay

Ruby

Ruby elsírta magát, miután átvette a csokrot, és elolvasta a kártyát. Szíve szerint boldogan rohant volna vissza Adrian karjaiba, de elvesztette a bizalmát a férfiban. Az utolsó éjszaka elhangzott szavak még mindig égették belülről.

Őszintén sajnálta Adriant azért, ami vele történt, de az nem volt mentség arra, amit vele tett. Nem csupán szavakkal, de tettekkel is sárba tiporta az önbecsülését. Rögtön egy másik nő karjaiban keresett vigaszt ahelyett, hogy megbeszélték volna a problémákat.

A csokor és a kártya megdobogtatta a szívét, ám nem fog megbocsátani neki. Elég volt a csalódásból. Először Marcus alázta meg, és most Adrian. Nem adhat mindenkinek újabb és újabb esélyt, mert önmagát őröli fel vele.

Hogy teljes legyen a boldogtalansága, az olvasók még mindig tömegével gyalázták őt. Aurora szerint Carlos is kénytelen volt egy biztonsági őrt felvenni, hogy illetéktelenek ne léphessenek be a szerkesztőségbe.

Ruby nem akarta az egész napot önsajnálattal tölteni, de sehová sem mert kimozdulni, nehogy összefusson az újságírókkal. Unalmában a telefonját nyomkodta, és törölgette Adrian nem fogadott hívásait, majd azt a három üzenetet, amit küldött neki.

– Hát ez a csokor? – kérdezte Aurora, amint belépett az ajtón.

– Adrian küldte – felelte Ruby egykedvűen.

– Felix hívott. Mesélte, hogy Adrian bocsánatot szeretne kérni tőled. – Aurora ledobta a táskáját a székre, és az arcát fürkészte. – Hogy vagy?

– Vacakul – sóhajtotta. – Szétmegy a fejem a sok gondolkozástól és a sírástól.

– Nem akarsz beszélni vele?

Ruby teríteni kezdett a korai vacsorához.

– Nem. Semmi értelme nem lenne.

– Oké – sóhajtotta Aurora. – Nem ismerek minden részletet, de nem értem, ezek után miért őrzöd még mindig a titkait, viszont ez a te döntésed. Azonban Felix kérdezgetni fog…

– És te semmit sem fogsz mondani, igaz? – nézett fel rá Ruby, majd letette az ételt az asztal közepére.

– Ígérem, tartom a szám, de ha azt hiszed, könnyen túl leszel rajta, akkor nagyot tévedsz. Szerelmes vagy, Ruby. A szerelem pedig aljas dolog. Hosszan és nagyon tud fájni.

– Minden percben érzem – motyogta Ruby ismét a könnyeivel küszködve.

Aurora odalépett hozzá, és átölelte.

– Jaj, te szegény. Annyira segítenék, de nem tudok. Viszont nem itathatod egész nap az egereket. Beszélj Carlossal, és dolgozz itthonról! Kösd le magad valamivel.

Ruby egyetértett vele, csakhogy eddig ereje sem volt ahhoz, hogy a kesergésen kívül mással foglalkozzon. Viszont, ha már bezártságra kényszerült, tényleg le kell kötnie magát valamivel. Arra pedig a munka a legalkalmasabb.

Adrian

Adrian kezdte elveszíteni a türelmét. Hiába küldött mindennap virágot üzenetekkel, hiába próbálta hívni Rubyt, a nő semmire sem reagált. Két alkalommal Aurora lakásán is újra próbálkozott, de amint Ruby meghallotta a hangját, megszakította a hívást.. Adrianen eluralkodott a kétségbeesés. Főleg a magányos hétvégén, amikor tovább gyötörte magát azzal, hogy minden apró emléken elidőzött, ami Rubyhoz kötötte. A könyvtárban leemelte a polcról a szakácskönyvet, melyet tőle kapott. Egyenként lapozott át minden oldalt, és olvasgatta a kézzel odabiggyesztett sorokat. Az egyik recept címe fölé valaki odaírta: Ruby kedvence. Vajon ki lehetett? Az anyukája vagy a nagymamája? Adrian megfogadta, hogy ha sikerül visszaszereznie Rubyt, ő maga készíti el neki ezt az ételt.

A naplója minden egyes sorát többször is elolvasta már, és úgy érezte, bele fog őrülni, ha végre nem történik valami.

– Aurora mit mond? – kérdezte reménykedve Felixtől, miután újabb két nap telt el anélkül, hogy Ruby bármilyen közeledésére reagált volna.

– Azt, hogy ki akar maradni belőle. Nem szeretne közvetítő lenni, és Ruby a barátnője, tehát egyértelmű, hogy őt védi.

– Oké, ez érthető – sóhajtotta Adrian. – Még nem akarom feladni.

– Ha lenyugodott, előbb-utóbb szóba fog állni veled. Csupán idő kérdése a dolog – veregette vállon Felix.

– Remélem, igazad lesz. Nagyon kitartó, de egyszer ki kell mozdulnia abból a lakásból, és akkor én ott leszek.

– Azért valószínűleg most is kimozdul, csak nem tudjuk, mikor – nevetett Felix.

Adrian is elmosolyodott.

– Ne mondj ilyeneket, mert képes leszek valakit odaállítani Aurora lakása elé.

A hírekre nem kellett sokat várni, mert másnap Felix közölte, hogy Ruby azt üzente, ne küldjön több virágot neki, és egyáltalán ne keresse.

– Nem haragudhat ennyire. Ekkorát hibáztam volna? – kérdezte Adrian szomorúban.

– Aurora valami olyan említett, hogy másik nővel voltál. Ez igaz? – nézett rá Felix gyanakodva.

– Mi? Már, hogy lenne igaz? – csattant fel Adrian. – Mióta Ruby beköltözött hozzám, nem voltam mással, de ezt te tudod a legjobban…

Felix a tarkóját vakargatta.

– Aurora valami olyasmiről beszélt, hogy a monitoron ott volt egy szőke nő képe, te pedig elmentél, és nem jöttél haza. Ez viszont tényleg így volt. Nem aludtál itthon...

– Bassza meg! – káromkodta le magát Adrian. – Dühös voltam, összevissza járkálgattam a házban, és bementem oda is. Azon agyaltam, hogy milyen könnyű volt előtte, csak kiválasztottam valakit… És tényleg megfordult a fejemben, hogy úgy felejtsek, de inkább nyaralómba mentem, berúgtam, és kidőltem.

– Oké, én hiszek neked – bólintott Felix –, viszont Ruby meg lehet győződve róla, hogy te másik nővel voltál. A veszekedésetek és ez… Nem csoda, ha akar szóba állni veled.

– De hogy magyarázzam meg neki, ha nem áll velem szóba? – tette fel Adrian a legfogósabb kérdést.

– Nem tudom. Találj ki valamit – vonta meg Felix a vállát.

Adrian tekintete az asztal sarkán fekvő újságra siklott, és hirtelen beugrott neki valami.

Ruby 

Ruby napjai rettenetesen egyhangúakká váltak. Szinte ki sem mozdult Aurora lakásából, csak nagy ritkán mentek el együtt sétálni, azt is kizárólag este. Habár őt kevésbé ismerték fel, nem úgy, mint Adriant, mégsem vágyott emberek közé. Helyette annyit dolgozott, amennyit csak tudott.

Péntek délután Aurora is hamar hazaért, így együtt főztek, és közben kibeszéltek mindent, ami a szerkesztőségben történt.

– Akkor este Gloria a program? – kérdezte Ruby, mert Aurora gyakran Felix-szel töltötte az estéket, vagy néha az éjszakát is.

– Az egyetlen műsor, amit soha nem hagynák ki – felelte a barátnője, és máris bedobta a popcornt a mikróba.

Rubyt zavarta, amiért már erről a műsorról is Adrian jut az eszébe. Akkor kerültek egymáshoz közelebb, és akkor érezte úgy, hogy képes lenne azt a férfit megváltoztatni. Hát, jó nagyot tévedett.

– Megyek, bekapcsolom, öt perc, és kezdődik – mondta, és bement a nappaliba.

Aurora egy nagy tál pattogatott kukoricával a kezében követte.

– Ki lesz ma a vendég?

– Tim Hughes, úgyhogy biztosan érdekes lesz.

– Oh, imádom azt a pasit. Minden könyvét olvastam – lelkendezett a barátnője.

Leültek egymás mellé a kanapéra, lábaikat felhúzták, a tálat Aurora letette kettőjük közé, és a képernyőre szegték tekintetüket.

Gloria King nagy tapsvihar közepette vonult be a stúdióba, és hihetetlenül trendi összeállítást viselt, mint mindig.

– Köszönöm, köszönöm! – bólogatott szélesen mosolyogva a közönség felé. – Sok szeretettel köszöntük mindenki a stúdióban és a tévéképernyő előtt. Fantasztikus este elé nézhetünk, hölgyeim, és uraim, ugyanis ma lesz egy meglepetés vendégünk is! – jelentette be, majd újabb taps következett. – Bevallom, számomra is nagyon nagy meglepetés volt. – Itt Gloria egy kis hatásszünetet tartott, és Ruby is izgatottan várta, ki lesz a meglepetés vendég. – Nem is húzom tovább az időt. A különleges vendégünk pedig nem más, mint... – megint hatásszünet – Adrian Butler.

Ruby és Aurora keze megállt félúton a tál és a szájuk között, majd döbbenten néztek egymásra. Ruby azonnal letette a lábát a szőnyegre, és előrehajolt. Gloria már azt ecsetelte a nézőknek, hogy ki is Adrian Butler, de ő ezt meg sem hallotta, mert Adrian valóban ott volt. Teljes életnagyságban, és elképesztően jóképűen.

A férfi zavart mosollyal az arcán sétált be a stúdióba, majd leült a kanapéra, miután Gloria hellyel kínálta.

– Ezt nem akarom elhinni! – nyögte Ruby.

– Hogy kerül ő oda? – dőlt előre Aurora is.

– Ez roppant jó kérdés.

– Adrian Butlerről mindenki tudja, hogy sohasem adott még interjút, és tv műsorban sem szerepelt. Velünk mégis kivételt tett – mondta Gloria, és Adrian felé fordult. – Elárulja, mi az oka?

Adrian még mindig rettenetesen zavarban volt, de biccentett, és beszélni kezdett.

– Üzenni szeretnék valakinek. Van egy hölgy, aki nagy rajongója a műsorának, Gloria, és tudom, hogy most is nézi, így remélhetőleg az üzenetem eljut hozzá.

Ruby szíve majd’ kiugrott a helyéről. Idegesen nyelt egyet.

– És miért nem beszél vele személyesen? – kérdezte Gloria.

– Mert nem áll szóba velem – jelentette ki Adrian nemes egyszerűséggel.

A stúdióban felnevettek, Rubyt pedig már az ájulás kerülgette.

– Azt is megtudhatjuk, hogy ki ez a bizonyos hölgy? – tette fel a következő kérdés Gloria.

– Ruby Gates – mondta ki Adrian a nevét, Auróra pedig rögtön átnyúlt hozzá, és megszorította Ruby kezét.

– Az a Ruby Gates, aki cikket írt magáról, és akit beköltöztetett a házába, hogy megtudja, milyen lenne a feleségeként élni?

– Igen, így van – helyeselt Adrian.

– Rendben, akkor hallgatjuk, Adrian. Mit üzenne neki? Reméljük, Ruby valóban nézi a műsort, és eljut hozzá az üzenete.

Adrian a kamera felé fordult, Ruby pedig még levegőt venni is elfelejtett, amikor belenézett azokba a gyönyörű szemekbe.

– Jézusom! – sikoltott fel halkan Aurora mellette.

– Ruby! Tudom, hogy megbántottalak, és nagyon haragszol rám, de arra kérlek, most az egyszer hallgass végig – mondta Adrian egészen nyugodt hangon. – Szeretném, hogy tudd, egy szó sem igaz abból, amit akkor este neked mondtam. Soha nem voltál olyan, mint az összes többi, és egy percig sem untalak. Hogyan is unhatnék meg egy olyan csodálatos nőt, mint te vagy? Szebbé tetted az életemet, és mióta elmentél, nem találom a helyem… Szükségem van rád! Azt szeretném, ha nem csak egy hétig, vagy egy hónapig lennél a feleségem, hanem egy életre! Szeretlek Ruby, és azt kérem, gyere vissza hozzám, és igazából legyél a feleségem!

A stúdióban döbbent csend fogadta Adrian szavait, Gloria a szemét törölgette, és nem tudott megszólalni.

– Ruby, Adrian megkérte a kezd – mondta ki Aurora a nyilvánvalót.

Ruby arcán szintén könnyek csorogtak, és le sem tudta venni a szemét Adrianről.

– Ez nagyon szép volt, Adrian – szólalt meg Gloria. – Ha gondolja, felhívhatjuk a hölgyet, hogy megtudjuk, mit szól mindehhez. Megpróbáljuk, elérni őt?

– Félek, hogy nem venné fel – felelte Adrian bizonytalanul.

– Meglátjuk. A kollégáim már tárcsázzák is Ruby Gatest.

Ruby rémülten nézett a telefonjára.

– Fel kell venned! – szólt rá Aurora.

– Nem merem.

– Dehogy nem, Ruby! Vedd fel, és beszélj vele. Ezek után nem teheted meg, hogy nem! Ez a férfi szeret téged, és azt akarja, hogy menj hozzá feleségül!

A telefon tényleg csörögni kezdett, Ruby remegő kézzel nyúlt utána, Aurora pedig lehalkította a tévét.

– Tessék – szólt bele reszketeg hangon.

– Ruby Gates? – hallotta Gloria hangját a túloldalon.

– Igen, én vagyok.

– Én pedig Gloria King. Nézte a tévét, Ruby?

– Igen.

– Akkor hallotta, mit üzent magának Adrian. Kérem, beszéljen vele.

Ruby válaszolni sem tudott, Adrian máris átvette a szót.

– Örülök, hogy hallom a hangod, Ruby. – szólalt meg gyengéden. – Tudom, hogy ez most váratlanul ért, de mi a válaszod?

– Szerintem ezt személyesen kellene megbeszélnünk – felelte Ruby akadozva.

Ruby látta a képernyőn, hogy Adrian azonnal felpattant.

– Akkor odamegyek hozzád.

– Mi is elkísérhetjük? – kérdezte Gloria.

– Ruby, elkísérhetnek? – Adrian tőle várta a választ.

– Azt hiszem – hebegte, majd letette a telefont.

Adrian

Adrian úgy érezte, mindjárt szívrohamot kap. Nem csak a nyilvánosság miatt, hanem rettegett attól, hogy hülyét csinál magából, de Rubyért ezt is vállalta.

Ahogy elindult ki a stúdióból, a kamerák végig követték. Azonnal Felixet tárcsázta.

– Nálam vagy még?

– Persze, nézem a közvetítést. Öregem, ez nagyon menő volt – lelkendezett a barátja.

– Figyelj! Azonnal menj fel a szobámba!

– De akkor lemaradok róla…

– Tedd, amit mondok! – szólt rá Adrian erélyesen. – Az ágyammal szemben lévő szekrény, harmadik fiók. Ott vagy már?

– Igen – hallotta Felix lihegő hangját, közben ő is kifelé tartott a kocsijához, nyomában egy komplett stábbal.

– Keress egy kis ezüstszínű dobozt. Megvan?

– Meg.

– Akkor azonnal ülj be a Porche-ba, és hozd el Aurora lakásához. De ajánlom, hogy ott legyél, mire odaérek!

– Tényleg a Porche-val? Hú, rohanok! Mi van benne? – kérdezte Felix izgatottan.

– Anyám eljegyzési gyűrűje, úgyhogy siess!

Amikor Adrian beült Victor mögé, egy operatőr is követte, az első ülésen pedig Gloria foglalt helyet, és rögtön folytatták a műsort.

– Adrian, elárulja nekünk, mióta ismeri miss Gatest?

– Két hete, de ebből egy hétig nem beszéltünk egymással – válaszolta Adrian őszintén.

– Nem gondolja, hogy kicsit elhamarkodottan döntött?

– Egyáltalán nem. Szeretem Rubyt, és teljesen biztos vagyok az érzéseimben.

– Ön szerint igent fog mondani?

Adrian idegesen simított végig a combján.

– Őszintén remélem!

– Ugye tudja, hogy ezzel nagyon sok nő szívét törte össze? – mosolygott rá Gloria.

– Úgy gondolom, megbocsátják majd nekem.

– Bizonyára – bólintott a nő.

Ezután Gloria a nézőkhöz beszélt, Adrian gondolatai pedig egészen máshol jártak.

– Megérkeztünk. Ugye, megengedi, hogy felmenjünk magával? – kérdezte Gloria.

Adrian nem válaszolt. A legkevésbé sem érdekelte, hogy mit csinálnak. Ő csak Rubyt akarta. Azonnal kipattant az autóból, és tekintetével Felixet kereste, aki épp akkor fordult be csikorgó kerekekkel a ház elé. Adrian odasietett hozzá.

– Itt van, és sok sikert! – nyomta Felix a kezébe a dobozkát.

– Életemben nem voltam még ennyire ideges – vallotta be Adrian, és a kamerák kereszttüzében elindult a kapucsengőhöz.

Ahogy megnyomta, azonnal sípolt az ajtó. A lépcsőn ment fel, a stáb pedig utána. Remegő kézzel kopogtatott be, mire az ajtó kitárult, és Aurora jelent meg mögötte.

– Ez szép volt! – mosolygott rá, majd kilépett, és Adrian végre megpillantotta Rubyt.

Szíve a torkában dobogott, ahogy újra belenézett azokba a gyönyörű, szürke szemekbe, melyekben most könny csillogott. Odalépett hozzá, és a karjába zárta őt.

– Elmondani sem tudom, mennyire hiányoztál. – súgta a fülébe. – Bocsáss meg nekem mindenért, amit veled tettem. Szeretlek! Annyira szeretlek, Ruby, hogy azt nem lehet szavakba foglalni! – szorította magához.

Ruby elsírta magát a karjaiban.

– Én is szeretlek, Adrian.

Adrian elhúzódott, és két tenyere közé zárta Ruby könnyáztatta arcát.

– Akkor most megkérhetem a kezed?

Ruby képtelen volt megszólalni, csak zavartan felnevetve bólinott. Adrian megkönnyebbülten elmosolyodott, majd letérdelt elé.

– Ruby Gates, hozzám jössz feleségül? – nézett fel rá boldogan.

– Igen, Adrian Butler, hozzád megyek – felelte Ruby két zaklatott zokogás között.

Adrian újra felállt, és hosszan megcsókolta, majd a stáb felé fordult.

– Mindent köszönök, de innentől szeretnénk kettesben folytatni.

– Sok boldogságot! – intett Gloria, és kiterelgette az embereit.

*** 

Éjfélre járt az idő. Adrian a szeretett nő haját simogatta. Már a nappalijában ültek, és próbáltak mindketten lenyugodni az eseménydús éjszaka után. Érezte, hogy Rubyban még vannak kétségek.

– Bizonytalan vagy? – kérdezte félve.

Ruby megrázta a fejét.

– Nem, az érzéseikben teljesen biztos vagyok.

– Akkor?

– Azt szeretném, hogy boldog lennél, Adrian.

– Már az vagyok, mert itt vagy velem – felelte gondolkodás nélkül.

– Csak akkor lehetsz boldog, ha el tudod engedni a múltat, ezzel együtt a haragot is. Segíteni szeretnék benne.

– Mire célzol? – ráncolta Adrian a homlokát.

– Arra, hogy ne büntesd tovább Greent. Az élet már megbüntette, hiszen elveszítette a lányát. Biztos vagyok benne, hogy ettől nagyobb büntetést semmi sem jelentene számára. Még az sem, ha teljesen tönkreteszed. Fel kell hagynod ezzel, Adrian, és koncentrálj most már a saját boldogságodra.

Adrian elmerengett ezen. Most valóban nem tűnt olyan fontosnak a bosszú. A jövőjük érdekelte, és nem az, mi lesz Greennel. Boldoggá szerette volna tenni azt a nőt, aki felnyitotta a szemét.

– Rendben. Befejeztem – tett ígéretet.

Ruby összeszűkített szemmel nézett rá.

– És nem lesz több képernyőről kiválasztott lány…

Adrian alig bírta elrejteni a mosolyát.

– Nem. Soha többé nem lesz.

– Bujkálni sem fogsz, mert szeretnék veled nagyon sok helyre elmenni – mondta Ruby a következő feltételeit.

– Jól van, de nem ígérem, hogy azonnal át tudok állni – sóhajtotta Adrian. – Még valami?

– Csak annyi, hogy ne törd össze a szívemet – nézett rá Ruby lágyan.

– Minden erőmmel azon leszek – jelentette ki Adrian, és ezt halálosan komolyan is gondolta. Rubyért képes lesz megváltozni.