Egy feleség naplója - 8. fejezet

foto: pixabay

 Adrian

Adrian visszament az irodájába, leült az asztalához, és maga elé nyújtotta a kezét. Még mindig remegett.

– Bassza meg! – káromkodott hangosan, majd a telefonja után nyúlt, és felhívta Felixet.

– Végeztél már? – kérdezte a barátját.

– Igen, mindjárt ott vagyok. Valami baj van?

– Csak az van, úgyhogy igyekezz! – Ingerülten szakította meg a hívást.

Az órájára nézett. Már öt is elmúlt, és alig csinált valamit egész nap, ráadásul mindjárt vacsora, amit megint Rubyval kell elköltenie. A nő közelsége és a beszélgetésük annyira felzaklatta, hogy alig tudott lenyugodni.

Adrian átment az irodájából nyíló helyiségbe, és leült a monitorok elé, melyek jelenleg a kaszinója biztonsági felvételeit mutatták, de bármikor átválthatott az éttermei egyikére, vagy akár a szállodákra. Tekintetével az élő képet pásztázta. Szereznie kell egy nőt éjszakára, hogy képes legyen lehiggadni. Még nem volt túl nagy élet sehol, de a gondolatai is máshol jártak. Tudta kire vágyik, csakhogy azt a nőt nem kaphatta meg.

– Szóval itt vagy – lépett be hozzá Felix. – Mi volt ennyire sürgős?

Adrian intett a barátjának, hogy üljön le.

– Segítened kell.

Felix kíváncsian vonta fel a szemöldökét.

– Miben?

– Abban, hogy minden egyes nap emlékeztetsz, miért van itt ez a nő.

Felix elnevette magát.

– Ne már, azt hittem, valami komoly gond van.

– Ez igenis komoly, mert máris flörtöltem vele – fakadt ki Adrian, mire Felix még hangosabban felröhögött.

– Ugye, csak hülyéskedsz? Te azt sem tudod, mi az.

– Nem viccelek. Udvaroltam neki. Azt hiszem – felelte bizonytalanul.

– Tudod, barátom – kezdett bele Felix komolyságot erőltetve magára –, ha ezt bárki más látná rajtam kívül, az a hasát fogná a nevetéstől. A nagy Adrian Butler becsinált attól, hogy udvarolt egy nőnek.

– Ne gúnyolódj! Legalább te ne, aki a legjobban ismer – forgatta meg a szemét Adrian.

– Hát épp ez az, hogy senki sem ismer. Ha ismernélek, akkor azt is tudnám, mi az oka annak, amiért ennyire félsz a nőktől.

– Nem félek tőlük, csak nincs szükségem rájuk. Vagyis nem úgy, mint másoknak.

– Oké, ezt már ezerszer hallottam. Térjünk vissza inkább erre az egyre. Szóval udvaroltál neki? Ez azért nem olyan nagy baj. Legfeljebb csak nekem, de én már úgyis lekéstem róla.

– Nem akarom ágyba vinni – morgolódott tovább Adrian.

– Rosszul mondod. Ágyba akarod vinni, csak félsz – javította ki Felix.

Adrian ingerülten legyintett.

– Mondtam már, hogy nem félek.

– Akkor? Mi lesz, ha mégis megdugod, aztán kidobod? Rossz véleménye lesz rólad? Na és? Ennyi simán belefér. Attól még nem vagy rossz ember.

– Nem erről van szó. Ismered a szabályaimat.

– Hogyne ismerném. Maximum háromszor…– sóhajtotta Felix.

– Pontosan. Ruby négy hétig lesz itt. Túl sok idő. Képtelen lennék betartani a saját szabályaimat.

– Azért az első félelmeden gyorsan túltetted magad – jegyezte meg Felix. – Örülnék, ha az összesen túl lépnél, és befejeznéd végre ezt az egész felhajtást, amit a nők miatt csinálsz. És valljuk be, elég beteges, amikor valaki úgy válogat a képernyőről, mintha csak egy webshopban vásárolgatna – mutatott a monitorokra.

Adrian először nem válaszolt, mert ő is tisztában volt vele, hogy nem éppen hétköznapi, amit csinál.

– Ez eddig tökéletesen működött, te is tudod – morogta az állát dörzsölve.

– Ja, persze. Most pedig beköltöztettél magadhoz egy húsvér nőt, és rögtön pánikba estél.

– Kösz, hogy velem vagy – nézett sértődötten a barátjára.

Felix sóhajtott egy nagyot.

– Figyelj, Adrian! Tudom, hogy ez részben az én hibám, mert nem költöztetted volna ide, ha tudod, hogy ilyen kibaszottul jól néz ki. Melletted állok, és segítek, amiben tudok, de ebben neked kell döntened. Ha tetszik, és fel akarod szedni, akkor csináld, és ne félj tőle. Hidd el, az égvilágon semmi baj sem fog történni, ha esetleg belezúgsz egy nőbe. Nap mint nap ezt csinálják az emberek, és senki sem halt még bele.

Az utolsó mondat azonnal helyrebillentette Adrian magabiztosságát.

– Oké, nem lesz gond. Megoldom – jelentette ki. – Itt maradsz vacsorára? Még meg sem ismerkedtél vele.

Felix a fejét vakargatta.

– Nem tudom, elég kínos volt a találkozás. Remélem, azóta már tisztáztál…

– Nem, de nem kérdezett rá, úgyhogy nem kell aggódnod.

– Jó, legyen. Maradok – egyezett bele Felix.

– Sikerült minden elintézned? – kérdezte Adrian, és közben visszamentek az irodába.

– Sima ügy volt.

Felix egy kivételével megszerezte az összes földet, amit Adrian meg akart venni. Ez jó hírnek számított. Az utolsón pedig még dolgozni fognak, habár Adriannek már nem maradt túl sok ideje, de talán a már megszerzett földek is elegek lesznek a céljaihoz. Viszont Adrian szeretett alapos lenni, ezért arról az utolsóról sem fog letenni.

– Elnézést, nem zavarok? – lépett be hozzájuk Ruby kopogtatás nélkül a nyitott ajtón.

Adrian pulzusa nyomban megugrott, Felix pedig úgy bámult a nőre, mintha szellemet látna.

– Nem, jöjjön csak. Egy perc, és kész vagyunk – felelte Adrian, majd Felixre nézett. – Amint visszaért Európából az utolsó tulajdonos, azonnal hívd fel. Azt akarom, hogy Green rájöjjön, lőttek az útépítési projektjének.

A barátja alig bírta elszakítani a tekintetét Rubyról, de végül bólintott.

– Ne aggódj, intézem, de szerintem ne várakoztassuk meg a fele… akarom mondani miss Gatest.

Adrian arra gondold, hogy mindjárt feláll, és orrba vágja Felixet, de Ruby torokköszörülése elterelte erről a figyelmét.

– Nem sürgős, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy használhatom-e a nyomtatóját – kérdezte.

– Hogyne, csak nyugodtan – intett Adrian gálánsan.

– Utólagos engedélyével a könyvtárban rendezkedtem be – csacsogta Ruby, miközben a fal melletti nyomtatóhoz lépett. – Remek hangulata van.

– Azt mondtam érezze otthon magát, szóval nem kell engedélyt kérnie semmihez – felelte Adrian.

Ruby két perc alatt végzett, és mosolyogva fordult hozzájuk.

– Jönnek vacsorázni? Eva valami nagyon finomat készíthetett, mert isteni illatok jönnek a konyhából.

– Azonnal csatlakozunk – biccentett Adrian.

– Rendben, akkor megvárom magukat. – Azzal Ruby a papírokkal a kezében kilibbent az irodából.

– Csukd be a szád, Felix! – szólt Adrian nevetve a barátjára.

– Basszus! Megértem a helyzetedet. – Felix felállt. – Menjünk, mert már tényleg minden után csorog a nyálam.

Adrian sem szerette volna megváratni Rubyt, ezért összepakolt az íróasztalán, majd Felix-szel átvonultak az étkezőbe. A nő már ott ült, a telefonját nézegette, de érkezésükre letette a kezéből.

Felix zavarban volt, mert ész nélkül, összefüggéstelenül kezdett el beszélni mindenféléről. Az időjárással indított, majd evés közben Rubyt faggatta a munkájáról, aztán hirtelen elkanyarodott a filmek irányába. Még Adrian is alig tudta követni, de nem szólt közbe, hanem csak az Eva által kitöltött bort kortyolgatva figyelte őket. Főleg Rubyt.

Különösnek tartotta, hogy egyáltalán nem érezte őt idegennek a házában. Kellemes volt a fülének hallani a csengő hangját, főleg, mikor édesen felkacagott Felix valamelyik idióta poénján. Kétségtelen, hogy ez a nő rendkívül vonzó, és nem csupán külsőleg, de a belső tulajdonságai is felkeltették az érdeklődését. Lehetséges lenne, hogy valaki ilyen hamar rabul ejtse az ember szívét? Képtelenség. Mindenféle szempontból új szituációba csöppent, ez zavarhatta össze.

– Persze, hogy elvisszük. Igaz, Adrian? – kérdezte Felix.

– Tessék? – nézett értetlenül a barátjára, mert fogalma sem volt, miről van szó.

– Ruby azt kérdezi elvisszük-e egyszer a kaszinódba.

Adrian tekintete Rubyra siklott. Az is kimaradt neki, hogy ők ketten mikor kezdték el a keresztnevükön szólítani egymást.

– Persze, szívesen. Bármikor – bólintott.

– Egy ilyen gyönyörű nő oldalán szívesen mutatkoznék – hízelgett Felix.

Ruby elmosolyodott, és Adrian felé fordult.

– A barátja minden nővel ezt csinálja?

– Az lenne a szokatlan, ha nem így lenne – rántottam meg Adrian a vállát.

– És mit szól ehhez a barátnője? – kérdezte Ruby ezt már Felixtől.

– Nincs barátnőm. Úgy nagyjából három napja magányos vagyok, tehát, ha esetleg megtetszettem önnek, ne fogja vissza magát. Nyitott vagyok egy új kapcsolatra – hadarta Felix a sületlenségeit.

Adrian elhúzta a száját, és már épp közbe akart szólni, amikor Ruby megelőzte:

– Nekem most egy férfira kell koncentrálnom, és az Adrian.

Adrian gyomra bukfencezett egyet, a szíve pedig nagyot dobbant, ahogy Ruby szürke szemei újra megállapodtak rajta.

– Az a baj, hogy minden nő Adrianre koncentrál – sóhajtotta Felix drámaian.

Adrian megköszörülte a torkát.

– Ne sajnáltasd már magad, senki sem dől be ennek dumának – szúrt oda a barátjának.

– Már kiderült, hogy az én értesüléseim nem túl helytállóak Adriannel kapcsolatban, úgyhogy nem tudom, mi a helyzet ezen a téren, de elárulhatna egy-két titkot, Felix – csapott le azonnal Ruby a lehetőségre.

Adrian a fejét ingatta. Ez a nő le sem tagadhatná az újságírói vénáját.

– Ha mondani mersz bármit, ez volt az utolsó alkalom, hogy velünk vacsoráztál – fenyegette meg Felixet.

– Látja, Ruby? Ilyen az én barátom – bökött Felix a villájával Adrian felé. – Ezek után, hogy mondhatnék bármit is?

– Azt mondta, bebizonyítja, hogy semmi sem igaz abból, amit magáról írtam – emlékeztette a nő Adriant.

Adrian elmosolyodott. Nem fog bedőlni az apró trükkjeinek.

– Nem mondtam ilyet, talán csak azt, hogy meg fog változni a véleménye. Sosem állítottam, hogy egyik sem igaz. Mellesleg nem hiszem, hogy bűn lenne, ha valaki szereti a nőket. Nem élek kapcsolatban, senkit sem bántok meg vele.

– Ez igaz – bólintott Ruby. – Viszont mi a helyzet most? A feleségét játszom. Egy feleség időnként féltékenykedni is szokott.

Adrian felnevetett.

– Teljes átéléssel akarja játszani a szerepét? Mert abba sok minden más is beleférhet.

Ruby arca rózsásra váltott, Felix pedig ide-oda kapkodta a fejét közöttük.

– Köszönöm, inkább maradok a „majdnem” feleségnél – visszakozott Ruby nyomban.

Adrian elégedetten hátradőlt. Helyes. Ezt akarta elérni. Rájött, hogy ez a nőt sokkal könnyebb zavarba hozni, mint hitte.

– Nos, nagyon élveztem ezeket az apró szócsatákat – törölte meg a száját Felix a szalvétájával –, de ideje távoznom. Reggel úgyis ismét itt rontom a levegőt.

– Kár. Maga egész jó társaság – udvariaskodott Ruby.

Felix felállt, így színpadiasan kezet csókolt a nőnek.

– Örülök, hogy itt van, Ruby. És ezt komolyan mondom.

Adrian ülve maradt. Nem volt szükség arra, hogy kiengedje Felixet, hisz a barátja otthonosan mozgott nála. A távozásával viszont súlyos csend telepedett közéjük, amit Ruby próbált megszakítani egy hirtelen jött kérdéssel.

– Van testvére, Adrian?

– Bizalmas információ lenne, de nincs – vágta rá.

Ruby felsóhajtott.

– A szerződésünkben szerepel, hogy nem adhatom tovább a bizalmas információkat. Honnan fogom tudni, mi számít annak?

– Jelezni fogom, ahogy most is. Szóval nincs testvérem, de a családomról nem is szeretnék többet beszélni. – Adrian érezte, hogy a hangja túl rideggé vált, de a téma a legkevésbé sem tetszett neki.

– Nagyon gyorsan változik a hangulata. Szerintem jobb, ha én most elvonulok a könyvtárba – közölte Ruby, majd felállt, és egyszerűen otthagyta.

Adrian értetlenül nézte a hűlt helyét. Most megint mi rosszat csinált? Talán utána kellene mennie. Miért menne utána? Semmi sértőt nem mondott. Nincs miért kiengesztelnie.

Mire ezt kigondolta, már úton volt a könyvtár felé.

Ruby az asztalánál ült szemüvegben, haja összefogva, és a ceruza végét forgatta a szájában. Adrian gyönyörűnek találta őt.

– Khm – köszörülte meg a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet. – Talán megbántottam valamivel? – kérdezte, miután Ruby felemelte a fejét.

– Nem. Csupán szokásom, hogy ha felbosszantom magam, akkor inkább félrevonulok, semmint vitába bonyolódjak – felelte Ruby, és letette a ceruzát a kezéből, majd hátradőlt a székben.

– Min bosszantotta fel magát? – Adrian az asztal mellett lévő fotelhez sétált, és leült.

Ruby átfordult felé.

– Vannak témák, amelyekről nem beszél, szándékosan kikerüli vagy elhallgatja, amivel nem lenne baj, viszont mindezt úgy teszi, hogy észre sem veszi, de megsérti az embert.

– Nem egészen értem. Konkretizálná? – kérdezte Adrian.

– Kezdte azzal, hogy közölte, hogy nem rám számított. Tudta, hogy megbántott vele, mégsem adott magyarázatot rá, inkább hagyta, hogy emésszem magam rajta. Amikor szóba hozom a nőket, elkomorodik, ahogy most a családja esetében is. Kellemetlen helyzetbe hoz vele, mert nem akarok tolakodó lenni. Újságíró vagyok, de attól még ember.

Adrian kényelmetlenül fészkelődni kezdett. Fogalma sem volt, milyen választ adhatna neki az első felvetésére. Mégsem mondhatja ki, hogy azért nem örült neki, mert túl szép.

– Ez számomra nem olyan egyszerű. Nem tudom elmagyarázni magának – rázta meg a fejét.

– Azért megpróbálhatná – győzködte a nő.

Adrian hezitált, aztán mégis úgy döntött, beszélni fog. Ruby hosszú ideig a házában lesz, előbb-utóbb még több kérdés merülne fel benne. Jobb, ha most túlesnek dolgon.

– Rendben, de nem hinném, hogy meg fogja érteni – szólalt meg végül –, és amit el fogok mondani, az bizalmas információ. Soha senkinek nem adhatja tovább. Csupán azért avatom be, hogy megértsen.

– Ne essen abba a hibába, mint én. Ne ítélkezzen azonnal – mosolyodott el Ruby halványan.

– Oké – vett egy mély levegőt Adrian, majd könyökével megtámaszkodva a térdein, előredőlt. – Kerülöm a nőket. Mármint olyan értelemben, hogy egyikhez sem akarok közel kerülni, tehát nincsenek tartós kapcsolataim. Ennek érdekében hoztam néhány szabályt, amit minden esetben betartok. Az egyik ilyen legfontosabb, hogy maximum csak háromszor bújok ágyba ugyanazzal a személlyel.

Ruby csodaszép szemei hatalmasra nyíltak.

– Úgy érti, hogy három alkalom után kidobja őket?

– Igen, de inkább kettő az a három, vagy csak egy – ismerte be Adrian.

– De hát miért? Kihasználja őket.

– Nem, mert pontosan tudják, mire számíthatnak, mielőtt kapcsolatba kerülnének velem.

Ruby a homlokát ráncolta.

– És ez mégis, hogy működik? Felszed valakit, és közli vele, hogy csak egy éjszakára kell magának?

– Oké, ez kezd kínossá válni, de nem én szedem fel őket – mosolyodott el Adrian, és felállt. – Jöjjön, mutatok valamit.

– Hová megyünk? – lépkedett utána Ruby teljesen nesztelenül. Adrian visszanézett, akkor látta csak, hogy mezítláb van.

– Az irodámba – felelte.

Adrian bevezette Rubyt abba a helyiségbe, ahol a biztonsági kamerák felvételei voltak, és hellyel kínálta őt.

– Azt mondta, nem ítélkezik. Úgyhogy kérem, tényleg ne tegye – szabadkozott már előre, mert sejtette, hogy meg fogja botránkoztatni a nőt.

– Rendben – biccentett Ruby, így Adrian mesélni kezdett.

– Mivel nem szeretek nyilvánosan mutatkozni, nem járok el olyan helyekre, ahol ismerkedhetnék, de azért vannak bizonyos igényeim. Ezeken a monitorokon a kaszinóm képe látható – mutatott Adrian a képernyőre. – Ha megtetszik valamelyik lány, akkor egyszerűen csak odatelefonálok, aláíratnak vele egy szerződést, és elviszik az egyik szállodámba.

Ez volt az első alkalom, hogy egy kívülállót avatott be a magánügyeibe. Most, hogy így elmesélte, ő maga is betegesnek érezte ezt az egészet. Rögtön Ruby arcát fürkészte, de nem látott rajta semmi különöset. Azon kívül, hogy még mindig gyönyörű.

– Végül is praktikus – vonta meg a nő a vállát –, és ez megmagyarázza miért nem beszélt még senki sem magáról.

A reakciója meglepte Adriant. Hihetetlenül megkönnyebbült tőle.

– Így van, és mint mondtam, van ez a hármas szabály, így el tudom kerülni azt, hogy bárkihez közel kerüljek. Amikor pedig azt kérdezte azt kaptam-e, amire számítottam, azt feleltem, hogy nem. Mert maga túl vonzó, Ruby – vallotta be őszintén. – Az a barom Felix azt mondta, hogy csúnya és kövér, ezért bátran aláírtam a szerződésünket. Amikor pedig megláttam magát, megijedtem.

Ruby arca felderült, és próbálta elrejteni a mosolyát, de nem egészen sikerült neki.

– Attól fél, hogy megszegi a szabályait? – kérdezte.

Adrian bólintott.

– Igen, és remélem, segíteni fog abban, hogy ez ne történjen meg.

Ruby édesen felkuncogott.

– Mégis miből gondolja, hogy lefeküdnék magával?

Adriannek már a kérdéstől is felpezsdült a vére.

– Talán nem gondolt rá?

Ruby a fejét csóválva mosolygott rá.

– Valószínűleg ritkán kap visszautasítást, ezért túlságosan elbízta magát.

– Meglehet – értett egyet vele, mert gyakorlatilag szinte soha nem szokták visszautasítani az ajánlatát. – Nos, akkor nem ítélkezik?

Ruby vett egy mély levegőt, a képernyőkre nézett, majd újra vissza rá.

– Nem. Felőlem úgy szerez magának nőket, ahogy akar. De azt nem mesélte el, miért kerüli őket. Mitől fél?

– Felix is mindig ezt kérdezi, de soha nem kapott választ, így maga sem fog – vágta rá Adrian derűsen.

– És ha kitalálom?

– Ha kitalálja, akkor esküszöm, maga lesz az egyetlen ember, akit beavatok a legféltettebb titkomba. Viszont akkor soha nem hagyhatja el a birtokot, mert be fogom zárni egy titkos toronyszobába – nevetett Adrian.

– A főnököm szerint a kihívásokat nekem találták ki – kacsintott Ruby.

Adrian felállt, és intett, hogy mehetnek.

– Ezzel az egy kihívással nem fog megbirkózni. Kár energiát vesztegetnie rá.

– Van időm – felelte Ruby.

Mindketten felmentek az emeletre, és megálltak Ruby szobája előtt.

– Elég sok információval lett gazdagabb ma – mondta Adrian tétován.

– Köszönöm, hogy beavatott – mosolyodott el a nő. – Ígérem, megtartom a titkát. Jó éjt!

Adrian egy ideig zsebre dugott kézzel bámulta az ajtót, majd bement a saját szobájába. Sejtette, hogy nem fog egykönnyen elaludni azzal a tudattal, hogy a kívánatos nő ott alszik a szomszéd szobában, és akár át is mehetne hozzá. Csakhogy nem teheti…

9. fejezet