Neon Lights 2. - beleolvasó

Fülszöveg:

Rhys és Gabriel közös élete nem indul túl fényesen. Rhys lobbanékony természete próbára teszi a kapcsolatukat, és habár ezúttal nem ő keresi a bajt, mégis hatalmas zűrbe keveredik. Az összes rossz húzása ellenére, Gabriel és Vákuum egy emberként áll ki mellette. Rhysnek végre meg kell tanulnia bízni, mert ezúttal az élete a tét.

„Ha utad rosszra fordul, vigyél egy barátot.”

J.K.Rowling

 

Rebecca Reed

Neon Lights 2. 

 

copyright by rebecca reed 

Tartalomjegyzék

1. fejezet: Viharos szerelem... 5

2. fejezet: Szívdobbanások.. 14

3. fejezet: Eltitkolt meló.. 23

4. fejezet: Csalódás. 31

5. fejezet: Vigasz.. 39

6. fejezet: Rontás. 47

7. fejezet: Aggodalom... 55

8. fejezet: Újra otthon.. 64

9. fejezet: Kutatás. 71

10. fejezet: Teli pohár. 80

11. fejezet: Tetemek.. 88

12. fejezet: A múlt titkai. 97

13. fejezet: Temetőtúra.. 105

14. fejezet: Elcsábulva.. 113

15. fejezet: Társasági élet. 121

16. fejezet: Eseménydús éjszaka.. 130

17. fejezet: Bizonytalanság.. 137

18. fejezet: Ösztönzés. 145

19. fejezet: Hagyj békén! 152

20. fejezet: Szeánsz.. 160

21. fejezet: Kábulat. 168

22. fejezet: Kulcskérdés. 176

23. fejezet: Menekülés. 184

24. fejezet: Búvóhely.. 192

25. fejezet: Tűzharc. 200

26. fejezet: Újra otthon.. 209

27. fejezet: A kripta titka.. 217

28. fejezet: Hírek.. 225

29. fejezet: Laza erkölcsök.. 233

 

1. fejezet: Viharos szerelem 

Gabriel

– Ezek a házassági papírok nem érvényesek – nyújtja felém az iratainkat az ügyvéd. – Így nem írhatom a farmot mindkettőjük nevére, sajnálom. Illetve igen, de nem házastársként.

– Tessék? – Előredőlök, hogy jól hallottam-e. – Hogyhogy nem érvényesek?

– Bassza meg! – káromkodja el magát Rhys mellettem, ezért felé kapom a fejem.

– Mi az? – Félve teszem fel a kérdést, mert az arcán már látom, hogy semmi jóra nem számíthatok.

– Elfelejtettem, hogy tíz napon belül érvényesíteni kellett volna.

Megfordul velem a helyiség. Nem érvényes a házasságunk? Rhys elfelejtkezett egy ilyen fontos dologról?

– Nos, akkor mi legyen? – kérdezi az ügyvéd, és a tulajdonosok is türelmetlenül várakoznak. A nő olyan szigorúan néz rám, mint anno a testneveléstanárom. Sosem bírtam az ilyen helyzeteket. Senki se kényszerítsen döntésre!

– Elállunk a vásárlástól, köszönjük! – közlöm mégis, mert szabadulni akarok innen. Kitolom magam alól a széket, felállok, és magamhoz veszem a papírjainkat az asztalról.

– Hogy mi? Ne már, Gabe! – pattan fel Rhys is, és utánam lohol, mert feltépem az ajtót, és a folyosón száguldok, bár gőzöm sincs, jó irányba indultam-e.

Szememben könnyek gyülekeznek. Eddig boldog házas embernek gondoltam magam, erre kiderül, nem is vagyok az. A szürke falak összenyomnak, ki akarok jutni innen.

– Gabriel, várj már! – kiabál utánam Rhys. A folyosó végén, a lifteknél ér be, és amint megnyomom a gombot, maga felé fordít. – Ne haragudj, totál megfeledkeztem róla, annyi minden történt.

– Igen. Például az, hogy hozzád kötöttem az életemet. Vagyis, eddig úgy hittem.

Kinyílik a lift ajtaja, mindketten belépünk. Annyira ideges vagyok, hogy először a földszint gombját nyomom meg, de Rhys korrigál a mínusz egyre.

– Most komolyan nem vesszük meg a farmot? – néz rám azokkal a túl szép szemeivel, ám ezúttal nem tud meghatni velük.

– Téged jobban érdekel a vacak farm, mint a házasságunk? – Értetlenül megrázom a fejemet, és amint kinyílik az ajtó, kiszáguldok rajta. Persze, a földszinten vagyunk, így mérgesen fordulok vissza. Teszek rá, hogy mindenki minket bámul.

– Nem, dehogy is, viszont szeretném azt a… – Elhallgat, inkább nem mondja ki.

Kényelmetlen némaságba burkolózunk. Rhys nyitja a kocsi ajtaját, beül a volán mögé. Legszívesebben taxival mennék haza, de nem akarom fokozni a kettőnk között lévő feszültséget. A lelkem sajog, és piszok rosszul érint, hogy az övé nem. Vagyis nem látszik rajta.

– Oké, tényleg elcsesztem! – szólal meg, amint besorolunk a főúton a jó sávba, és csupán lépésben araszolunk. – Vákuum figyelmeztetett, hogy ne felejtsük el tíz napon belül bejegyeztetni, különben nem válik hivatalossá. Csakhogy Vegasban maradtunk három napot, aztán leutaztunk Mexikóba, mert kitaláltátok, hogy enchiladast akartok enni. Másnap jöttünk haza, akkor meg már ott volt az a millió pénz a számlánkon, és onnantól kezdve minden nap vásárolgattunk. Nem rémlik? – Úgy bámul rám, mintha ez az egész az én hibám lenne.

– Hogyne emlékeznék, de a házasságunk érvényesítését tutira nem felejtettem volna el – vágok vissza ingerülten. Nem szeretek most Rhysre nézni, inkább kifelé bambulok az ablakon. – Úgy látszik, neked az kevésbé volt fontos, mint elverni a pénzt.

Az utóbbit halkan morgom, de természetesen hallja. Már a levegővételéből tudom, hogy ezzel most rendesen betaláltam nála.

– Baszd meg, Gabriel! Ez kurvára nem volt szép! Mégis hányszor kérjek bocsánatot miatta?

Megint rá nézek. Persze a szél rögtön az arcomba vágja a hajamat. Ingerülten seprem félre.

– Még egyszer sem kértél, de ha nehezedre esik, akkor ne tedd! – Utálok veszekedni vele, most sem szívesen teszem, de ez nem olyan valami, amit könnyen le tudok nyelni.

– Nem esik nehezemre. Bocsáss meg, kérlek! – feleli enyhe gúnnyal a hangjában. – De hacker vagy. Meg tudod oldani, hogy érvényesek legyenek azok a kibaszott papírok! – csap mérgesen a kormányra.

– Tessék? – fordulok felé. Nem akarom elhinni, hogy ezt mondta. – Elbasztad, és én hozzam helyre? Nagyon úgy tűnik, neked ez annyira nem is fontos… Tudod mit? Inkább ne szólj hozzám!

Szót fogad, mert tényleg csendben marad, én meg majd felrobbanok, és már az is bosszant, amiért nem beszél hozzám. Még a magyarázkodása is jobb volt az idegesítő csendnél. New Orleans utcáit figyelem. Minden ugyanolyan, mint máskor, csak az én életem változott meg. Az emberek jönnek-mennek, a házak barátságosak, mintha csak egy vidéki kisvárosban lennénk, azonban ettől a naptól fogva egy házaspárral kevesebb él benne. Vagyis, eddig sem voltunk házasok. Fene! Minek gondolkozok ilyen baromságokon?

Amint hazaérünk, kipattanok a kocsiból, és felsietek az emeletre. Az ágyban, párnák közé temetkezve duzzogok több, mint egy órán keresztül, míg végül Rhys bejön hozzám, és leül mellém.

– Nagyon is fontos a házasságunk, különben nem vettelek volna el. Szeretlek Gabriel, és nem tudom, hogyan tegyem jóvá. Foglalok új időpontot, ha hajlandó vagy újra hozzám jönni.

Hangjából csak úgy süt a bűntudat, és a szívem azonnal megenyhül. Belemosolygok a párnába, de még hagyom szenvedni egy kicsit.

– Megismerhettél már annyira, hogy tudd, hajlamos vagyok elcseszni dolgokat. Nem szándékosan teszem, egyszerűen csak ilyen vagyok. Meg tudsz bocsátani nekem? – Kezét ráfekteti a hátamra, és óvatosan megsimogat.

Veszek egy mély levegőt, és megfordulok. Rhys szeme könnyes, ami meglep és meg is hat. Felülök, hogy a karjaimba zárhassam őt.

– Én is szeretlek, de fáj, hogy nem is vagy a férjem.

– Szeretnék az lenni, ha adsz még egy esélyt – suttogja a fülembe.

Eltávolodok tőle, és a szemébe nézek.

– Túl gyakran kell megbocsátanom. Először orrba vágtál, majd igazságtalanul bántottál, most pedig elfelejtettél egy ilyen fontos dolgot – grimaszolok, mert még kimondani is fáj. Szóra nyitná a száját, de leintem. – Senki sem tökéletes, én sem vagyok az, ám ez kicsit sok. Ha már így alakult, akkor azt szeretném, hogy bizonyíts. Nem várom el, hogy minden nap teperj értem, csak egyszerűen legyen normális a kapcsolatunk. Ne kelljen hetente megbocsátanom valamit.

Tisztában vagyok vele, hogy Rhysnek fáj szembesülnie a hibáival, és én sem érzem jól magam attól, amiért ilyesmit kérek tőle, de ő túl fontos nekem. Össze kell csiszolódnunk, mert nem akarok minden egyes héten veszekedni vele valami miatt.

– Igazad van, és sajnálom – sóhajtja a takaró sarkával babrálva –, de ígérj meg valamit!

– Hm? – billentem oldalra a fejem.

– Ha három hónapig nem csinálok semmi hülyeséget, akkor újra hozzám jössz.

– Három hónap? – nevetem el magam. – Nem szabsz túl rövid határidőt?

– Három hétig se szoktam bírni.

– Jó, ez mondjuk, igaz.

– Akkor? – türelmetlenkedik.

– Oké, legyen. Ha három hónapig jól viselkedsz, ismét kérünk időpontot. – Ujjaim a fekete, hullámos tincsek közé csúsznak.

– Szuper. Akkor most máshogyan is szeretnélek kiengesztelni – jelenti ki, és hanyatt dönt az ágyon.

– Hé, ez nem így működik! – kacagok hangosan.

Rhys belefúrja a fejét a nyakamba, és máris harapdálni kezd.

– De bizony, így működik, Angyalkám. Kívánlak, és amúgy is régen volt már békülős szex.

– Múlt héten – emlékeztetem.

– Ó, igen, és mennyire élvezted! – Újabb harapást kapok, ezúttal a vállamba. Basszus, tényleg felizgat vele.

– Ahogy te is – nyögöm, mert Rhys hozzám dörgöli az ágyékát.

– Mindig élvezem veled, Gabe.

Megcsókol, és elveszek. Oda minden ellenállásom. Imádom őt, akármennyire szétszórt és felelőtlen. Mert tudom, hogy emellett ezer más jó tulajdonsága van, amivel nap mint nap megdobogtatja a szívemet. Ilyen például, amikor reggelivel vár, vagy csak meglep valami aprósággal, de úgy tesz, mintha semmiség lenne, pedig tudom, hogy pontosan eltervezi, mikor, mit hozzon nekem. Szeretem, amiért mindig élelmet ad a hajléktalanoknak, amikor vásárolni megyünk, vagy rájöttem, hogy miután megkapta a pénzt az ékszerekért, egyből elutalt a nevelőotthonnak egy jelentősebb összeget. Nem dicsekedett vele, teljesen véletlenül láttam meg a köszönő levelet, amit egy könyvben rejtett el. Szóval, tényleg rajongásig szeretem őt, csak jó lett volna, ha időnként nem töri össze a szívem ilyen dolgokkal, mint az érvénytelen házasság.

– El kell ugranom Willhez a raktárba. Jössz velem? – kérdezi, miután lezuhanyoztunk, és épp a kedvencemet, a citromsárga pólóját húzza át a fején.

– Nem, mert Tommy üzent, állítólag valami fontosat akar – felelem, miközben én is öltözök. – Ami persze lehet, hogy nála csak azt jelenti, nem tölt be a kedvenc pornóoldala.

– Akkor mondd meg Vákuumnak, hogy igazán áttolhatná a formás seggét. Nem tetszik, hogy ennyire hanyagol, mióta maffiafeleség lett.

Elnevetem magam.

– Előtte ne merd feleségnek hívni, mert leharapja a fejed, de oké, megemlítem neki.

Egy rövid csókkal búcsúzunk a ház előtt. Rhys bepattan a fekete csodájába, és még éppen elcsípem, ahogy megsimogatja a kormányt. Annyira imádja a Mustangját, hogy szerintem, ha nem szégyellné, néha abban töltené az éjszakát. Mosolyogva ülök be a saját kocsimba, és miután Rhys kiáll, én is elhajtok Tommy házához.

Eddig sem számítottam idegennek Tommy Lamotte-nál, de miután Vákummal összeköltözött, szinte hazajárok hozzájuk. A testőrök is barátságosan fogadnak, és kérdés nélkül nyitják előttem a hatalmas, faragott faajtót. Ez a ház még mindig gyönyörű, kár, hogy kevesen láthatják belülről. Annak idején bárki is válogatta össze a bútorokat benne, nagyon jó ízlése volt. Mindig is rajongtam a francia rokokóért. Szerintem nem giccses, és elképesztő, egykoron milyen bútorcsodákat tudtak létrehozni. Mindegyik olyan, akár egy műalkotás.

– Pont időben! – kiált fel Tommy egyből, amikor meglát.

– Mihez időben? – Bemegyek hozzájuk, a konyhába, és az illatokból sejtem, mire céloz.

Vákuum mosolyogva felém dob egy hellót, és máris szorgoskodik tovább a cuki, habcsókmintás kötényében.

– Isteni bárányt sütöttünk. Érzed az illatát? – Tommy behunyt szemmel vesz egy mély levegőt, majd várakozóan rám szegezi a tekintetét.

– Hogyne éreznem. Eléggé csábító. Mi a helyzet? – Kiszolgálom magam, poharat veszek elő, és csapvizet engedek.

– Szívességet szeretnék kérni, de majd elmondom ebéd közben – feleli Tommy, és tányérokat vesz elő.

Vákuumra pillantok.

– Ne nézz rám! Kimaradok belőle – emeli maga elé a sütőkesztyűbe bujtatott kezét, majd inkább kiveszi a bárányt a sütőből.

Ebből már sejtem, hogy Tommy nem éppen legális dolgot szeretne kérni tőlem. Segítek megteríteni, aztán leülök velük elfogyasztani a korai vacsorát, közben az elmúlt napok történéseiről beszélgetünk.

– Akkor végre elmondhatnád, miért hívtál – nézek Tommyra, miután eltüntettem a tényleg remek báránybordát.

Megdörzsöli a rövid, barna haját a feje tetején. A mozdulat eléggé árulkodó ahhoz, hogy már egészen biztos legyek a kérése jellegéről.

– Semmi extra. Az egyik barátom számára kérnék egy kis szívességet – forgatja az asztalon a borospoharát. – A jövő évi Mardi Grasra mostanában kell pályázni, és ezúttal három titkos társaság is versenybe száll. Természetesen mi szeretnénk nyerni.

– Megint fel kell törni a pályázati anyagokat? – vonom fel a szemöldököm.

– Ja, neked ez már rutinmeló, viszont óriási szívességet tennél vele. Edward bőkezűen meghálálná.

– Edward? – kérdezek vissza, mert nem tudom, kiről beszél.

– Edward Mayer – mondja ki Vákuum a nevet, és kiüríti a poharát.

– Ó! – nyögök ki mindössze ennyit.

Edward Mayert választották a múlt évben a karnevál legszexibb férfijának. Nem véletlenül. Nyelek egy nagyot.

– Tudjátok, hogy Rhys kiakadna, ha elvállalnék egy ilyen melót. Megbeszéltük, hogy kiszállunk.

– Ne beszélj többes számban, mondtam, hogy én kimaradok belőle – emeli fel Vákuum a kezét ismét.

– Ugyan már, Gabriel! – horkant Tommy. – Két nap alatt megoldanád, Rhys észre sem venné. Ne mondd, hogy nem bizsereg az ujjad. Ismerlek már!

Egyből az asztal alá rejtem a kezem, mintha tényleg látszana rajta bármi.

– Nem lehet, sajnálom. Tartom magam az ígéretemhez – tiltakozok, de én magam is hallom, mennyire nem túl meggyőző a hangom.

– Komolyan cserbenhagynál? – biggyeszti le Tommy az ajkát. – Hatalmas lóvéról van szó. A karnevál több, mint egy millió embert vonz a városba. Ha mindegyik csak egy dollárt költ, az is egymillió, de annak a sokszorosát hagyják itt. Az összes vendéglátó-ipari és kereskedelmi egység a társaságunknak tejelne. Emellett ott vannak a szerencsejátékok, mint a lottó és a bingó. Van elképzelésed, mekkora bevételről beszélünk?

– Nem sok közöm van hozzá. – Már a szám szélét rágcsálom idegességemben, mert nem akarom kimondani azt, amit valószínűleg úgyis ki fogok. Istenem! Akarom ezt a melót! Ez az életem, ebben vagyok jó.

– Ma lesz Edward beiktatása. Minden évben megbíznak valakit a karnevál szervezésével. Idén rá esett a választás, és tudom, hogy jól csinálná, ám ahhoz el kell nyerni a társaságunknak a szervezés jogát. Tényleg nem akarsz segíteni benne? – mereszti rám Tommy a szomorú szemeit. Akkora színész, hogy nem igaz, mégis bedőlök neki. Vákuummal versenyezhetnének…

– Cseszd meg, Tommy, de ha Rhys megtudja, tartod a hátad! – emelem felé a mutatóujjam.

– Nem fogja megtudni. Holnap bemutatlak Edwardnak, de most mennem kell készülődni. Kösz, haver. Tudtam, hogy számíthatok rád – csap vállon, és felsiet az emeletre.

Vákuum engem bámul, én meg próbálom kerülni a tekintetét, persze mindhiába.

– Most mi van? – kérdezem.

– Semmi. Nem leptél meg, ha erre gondolsz.

– Szeretem a munkámat, és már hetek óta jóformán gép elé sem ültem. Ráadásul Rhys… Mindegy, kicsit megérdemli – rántom meg a vállam.

– Mit csinált már megint? – sóhajt Vákuum, és felkönyököl az asztalra, úgy fürkészi tovább az arcomat.

– Nem érvényesítette a házasságunkat – árulom el egy keserű mosollyal kísérve.

– Ekkora balfaszt, már bocs! – csattan fel. – Kétszer is elmagyaráztam neki.

– Miért nem nekem szóltál?

– Nem tudom. Ünnepeltünk, és vele került szóba. Eszembe sem jutott, hogy el fog felejteni egy ilyen fontos dolgot – húzza el Vákuum a száját. – Akkor most nem is vagytok házasok?

– Nem, és farmot sem veszünk. Így nem akarom. Azt kértem tőle, hogy bizonyítson.

Vákuum bólogat és hümmög is mellé. Rózsaszín haja eléggé fakónak tűnik most, bár lehet, csak a fények miatt.

– Megértem, bár ehhez képest most épp elhallgatni készülsz előle valamit. Nem túl fair – mondja őszintén.

– Tudom, de egyszer én is hibázhatok, vagy nem?

Egyből bólint.

– Én is szoktam hülyeségeket csinálni, úgyhogy nem ítélkezek. Tommynak fontos ez az ügy, te élvezed, Rhys pedig kapja be, amiért megint hülye volt. Már úgyis elvállaltad, szóval mindegy, és kibaszott irigy vagyok, amiért Edward Mayer közelében leszel. Nem kizárt, hogy én le is feküdnék vele.

– Bolond vagy! – nevetem el magam.

– Láttad te azt a pasit mostanában?

– Ja, nőkkel a címlapokon. Hogyne láttam volna.

– Nőkkel? – csillan fel Vákuum tekintete. Előkapja a telefonját, pötyög rajta valamit, majd felém tartja. – És ehhez mit szólsz?

El kell vennem tőle a készüléket, hogy közelebbről is megnézzem a fotót. Edward egy hajón áll fürdőnadrágban, barnára sült, izmost teste csak úgy ragyog a napsütésben. Egy hasonlóan szexi pasit ölel, és nyelvét elég egyértelműen ledugta a partnere torkán, a nadrágja pedig ettől szembetűnőbben nem is feszülhetne. Te jó isten!

– Öhm, ezek szerint nem csak a nőket szereti – adom vissza a készüléket zavartan.

– Hát nem. A farkakért épp úgy rajong, úgyhogy a helyedben inkább Rhys féltékenységétől tartanék – kacsint rám Vákuum, én meg rájövök, hogy most még érdekesebbnek tartom ezt a melót.

 

2. fejezet: Szívdobbanások

Rhys

– Az túl sok. Ne nézz már madárnak! – tárom szét a karom, és sarkon fordulok.

– Oké, megint nyertél! – szól utánam Will. – De nem értelek, van elég pénzed…

– Attól még nem kell palira venni – verem hátba. – Átküldöm a papírokat, és szeretném, ha holnap már a Ricardo gyerek nevén lenne a kóceráj.

Will csípőre tett kézzel a fejét ingatja. Fején alig libeg pár kósza hajszál.

– Szerencsés, aki a barátodnak tudhatja magát. Megérdemli az a fiú, hogy megvedd neki a raktárt?

– Lógok neki eggyel, és egyébként is rendes kölyök. Imádja ezt a helyet, úgyhogy remélem, örülni fog neki.

– Ez nem kérdés. Jól van. Intézek mindent, és holnap kettőre gyertek aláírni – nyújtja felém az érdes tenyerét, ezzel megpecsételjük az egyezségünket.

Amikor megtudtam, hogy Will eladja a raktárt, nem volt kérdés, hogy megveszem Ricardónak. Csípem a srác hülye fejét. Segíteni szeretnék rajta, hogy ne az utcán kelljen seftelnie. Ügyes, biztosan jól vinné az üzletet, és a testvérei is segítenének neki.

Kimegyek a kocsimhoz, adok a felvigyázó kissrácnak tíz dolcsit, aki boldog vigyorral a képén tovaszalad, és a kesztyűtartómból előhalászom a dugi cigimet. Már nem gyakran gyújtok rá, viszont most kibaszottul kell, mert még mindig feszült vagyok Gabriel miatt. Pontosabban magam miatt, hiszen mily meglepő, megint elbasztam.

– Mi a pálya, tesó? – szól bele Retkes Rick a telefonba.

– Holnap kettőre legyél Will raktáránál. És ne késs, mert fontos üzletet akarok kötni veled! – mondom, és megtámaszkodok a gyönyörűségem csomagtartójánál.

– Ajj má! Tudod, hogy pontos vagyok, mint a svájci vekker! Vigyek párat? Márió bátyám most szervált egy tucatot…

– Nem kell óra, te legyél ott, ennyi a lényeg! – szólom le, és ki is nyomom, mert ha Rick beindul, alig lehet lelőni.

Máris azon töröm a fejem, még mivel engesztelhetném ki Gabrielt. Elvihetném vacsorázni, de az olyan unalmas, valami különlegesebbet kell kitalálnom. Vagy túl átlátszó lenne? Teljes a tanácstalanságom. Miért is felejtettem el érvényesíteni a házasságunkat? Csak én követhetek el ekkora hibát. És így még a farmot sem vesszük meg, pedig annyira akartam. De megérdemlem. Ha mással történik mindez, bizonyára kiröhögöm, ám most nem tudok nevetni. Szánalmas vagyok.

Végül úgy döntök, nem esek túlzásba. Beugrok egy gamer szaküzletbe, és megveszem a legújabb játékokat, feltankolok chipsből és csokoládéból, aztán hazahajtok. Gabriel még nincs itthon. Elképesztő, mennyire megszoktam már, hogy mindig itt van velem. Elég pár külön töltött óra, és egyből hiányérzetem támad. Beviszem a szerzeményeimet a nappaliba, teszek be néhány doboz gyümölcsös sört a hűtőbe, aztán küldök neki egy üzit, hogy rendeljek-e vacsorát. Azt válaszolja, nem kell, de én se egyek, fél óra múlva itt lesz. Elmosolyodok. Korábban hogyan élhettem nélküle? Egyértelműen Gabriel-függő lettem.

Borzasztó, de amikor belép az ajtón, képes lennék elsírni magam a boldogságtól. Létezik ilyen szerelem? Vagy csak én lettem ennyire puhány? Félelmetes.

– Szia! Vákuum csomagolt neked vacsit – emeli meg a dobozt, miközben ledobja a cipőjét.

– Vákuumcsomagolt? – Adja magát a poén, de Gabriel nem érti.

– Tessék? – Értetlenül néz rám. Odalépek hozzá, és a falhoz nyomva a szuszt is kicsókolom belőle. Már az illata is elég a teljes agykisülésemhez. Ő persze belekuncog a csókunkba. – Mi van veled?

– Csak szeretlek, az van. Mi finomat készített a pinkhajú barátunk? – veszem el tőle a dobozt, ezzel leplezve zavaromat, amiért megint elragadtattam magamat.

– Bárányborda, isteni finom. És nem sokáig lesz pink, holnap megy fodrászhoz, újítani akar – újságolja Gabriel.

– Nocsak? Ezúttal neonzöld korszak következik? – Bedobom a kaját a mikróba.

– Nem tudom – nevet a csilingelő, tiszta hangján, és felém nyújtja a tányért, hogy ne dobozból egyek. Túl jól ismer már.

– Terveztél valamit ma estére? Mert vettem pár játékot, amiben szarrá vernélek, azonban vállalom, hogy utána megvigasztallak – vigyorgok rá.

– Haha, vicces! – lök meg, és besiet a nappaliba, hogy lecsekkolja, miket vásároltam.

Gabriel ezerszer jobb ebben, de imádok vele játszani, mert állandóan leteper, ha véletlenül sikerül egy-egy kört megnyernem. Olyankor átvedlik kiskamasszá, és birkózik velem, aztán mindig kénytelen vagyok szexszel lecsillapítani, annyira felspannolja magát.

Ez most sincs másképp. A negyedik körben végre sikerül nyernem ellene, amin ő felbassza magát, meglök, én visszaszólok, és máris a földön kötök ki. Innen pedig egyenes út vezet egy kibaszott jó szexhez. Ő is szereti ezt, önszántából mégsem hagyna nyerni sosem, minden alkalommal meg kell küzdenem a győzelemért.

– Mész valahová? – Másnap reggel tetőtől-talpig végigmérem.

A szexi, fehér lenvászon ingét viseli, a sötétkék nadrágjával, ami rohadt jól áll rajta. A haját pedig egy pánttal fogta hátra. Valószínűleg a kertbe sem szabadna kiengednem így, nemhogy a városba, mert még a full heteró pasiknak is el fogja csavarni a fejét.

– Csak Tommynak teszem rendbe a gépeit. Az összeset újra kell telepíteni, de két nap alatt végzek vele – hadarja, és már dugja is a lábát a fehér tornacipőjébe. – Viszont késő délután elugorhatnánk az edzőterembe.

– Akkor inkább a parkba. Jobb szeretek kint edzeni. Szerintem legkésőbb ötre végzek. Megveszem Ricardonak a raktárt Willtől.

– Micsoda? – áll meg Gabriel keze a levegőben, ahogy a kocsija kulcsát veszi magához. – Komolyan? Úristen! Mennyire fog örülni neki. Szeretnék ott lenni – csillan fel a tekintete.

Annyira szeretem, amikor lelkes, mert ilyenkor szinte ragyognak a kék íriszei. Le kellene fotóznom, hogy bármikor gyönyörködhessek a látványban.

– Majd elmesélem – bólintok mosolyogva.

– Délután találkozunk. – Gabriel búcsúpuszit lehel a számra, és kilibben az ajtón.

Elpakolok magunk után, mert most fontos, hogy minden apróságra odafigyeljek, amelyek Gabrielt bosszantani szokták, és az egyik ilyen a rendetlenségem. Miután nagyjából tisztává varázsolom a konyhát, felhívom az ügyvédet, és megtudakolom, mennyire akadtak ki a tulajdonosok. Nos, hát eléggé, úgyhogy annak a farmnak lőttek, de majd találunk másikat, ha újra eljön az ideje. Ezután én is átvedlek, és a Mustángommal bejárom a várost.

Van néhány elintézendő dolgom, ugyanis próbáltam okosan befektetni a pénzemet. Vásároltam részvényeket, egy tetováló szalont, két kisebb lakást, amit kiadtam bérbe, és most a rég óhajtott kocsmát szeretném felkutatni. Igaz, még hezitálok, mert ha megvesszük a farmot, én magam nem tudok beállni dolgozni, úgyhogy csak akkor megyek bele, ha nagyon tuti az üzlet.

Ebédidőre rájövök, hogy úgy tűnik, a kocsmám még várat magára, mert egyik hely se tetszik, se a számok, amelyeket elém toltak. Mivel Gabriel nincs velem, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül bűnözök egy jó nagy hamburger menüvel, aztán Will raktára felé veszem az irányt. Nem értem, Gabe miért rinyál mindig az egészséges kaja és a házikoszt miatt, ha a chipset és a csokit gondolkodás nélkül tömi magába. Néha olyan kis különc, de így szeretem.

Ricardo már kint várakozik. Fehér pólóján piros huszonhetes szám virít, kissé elálló füléhez szorítva a telefonját fel-alá járkál. Bőszárú, fekete farmere a földet súrolja, így azon a részen erősen kikopott már az anyag.

– Ne csináld má, tesó! Minek vakerelek akkor neked? Három kartonnal, igen. Melyik gádzsi vitte el? Ó, hogy a holló vájná ki a szemét! – mondja egyfolytában a magáét, de ahogy meglát, lerázza az illetőt, és szélesre tárja a karját, hogy megöleljen.

– Valaki megint nem hallgat rád? Bármelyik szemét kivájom – lapogattam meg a hátát mosolyogva.

– Á, nem lehet ezekkel bírni, Holló Rhys! Pedig egyiknek sincs annyi gógyija, mint nekem – bökdösi a halántékát.

– Ezzel nem tudok vitába szállni.

A vállát átkarolva vezetem be a raktárba, azon belül Will csöppnyi irodájába, ahol már ott az ügyvéd is. Ricardo gyanakodva néz rájuk, majd rám.

– Ne ijedezz! Nincs semmi baj – nyugtatom. – Mit szólnál, ha mától tied lenne ez a kóceráj?

Ricardo szeme óriásira nyílik, és egyet hátralép.

– Dik, ne viccelj velem, tesó, ez nem jó tréfa! Bolondot akarsz csinálni csóri roma gyerekbül?

– Úgy ismersz? – játszok meg egy kis felháborodást. – Komolyan kérdezem. Mert ha szeretnéd, Will máris a nevedre íratja.

– Ami azt illeti, már a nevére írtuk, csak aláírásra várnak a papírok – szólal meg Will.

Ricardo még mindig nem akar hinni a fülének, továbbra is a fejét kapkodja közöttünk.

– Emlékszel? Tartozok neked. Hát, én így rovom le az adósságomat. – Felveszek egy tollat az asztalról, és Rick kezébe adom. – Írd alá nyugodtan, de ha akarod, előtte elolvashatod.

Végre Ricardo rájön, hogy nem viccelek. Ahogy aláfirkantja a papírt, heves hálálkodásban tör ki.

– Szűz Mária áldjon meg, drága tesvírem! Angyalok foglalják aranyba a neved! Mivel érdemeltem ki ezt a bőkezűséget? Édes Istenkém fenn az égben – vet gyorsan keresztet –, két szemed erre a sukár gádzsóra!

– Jól van, elég lesz, haver! – nevetek hátravetett fejjel ezen a sok jókívánságon. – Will elmagyaráz mindent, de szerintem ismered a dörgést errefelé. Aztán csak ügyesen! – veregetem hátba, majd nagy nehezen sikerül elköszönnöm tőlük.

Úgy döntök, elugrok Tommyhoz, úgyis ott van Gabriel, és legalább Vákuummal is váltok néhány szót.

Amikor odaérek, csalódott vagyok, mert nem látom Gabriel kocsiját a ház előtt, de még a szokásos testőröket sem. A kopogtatásomra Tommy nyit ajtót, és úgy néz rám, mintha nem ismerne meg.

– Mi az? Ennyire ne örülj nekem! – morgom, és simán besétálok mellette.

– Nem, csak meglep, hogy itt vagy. Régen jártál erre.

– Lekötnek a pénzügyek – vetem oda nagyképűen.

Vákuum a nappaliban terpeszkedik, valami művészeti albumot lapozgat, és ő is pont olyan meglepetten néz rám, mint az előbb a szerelme. A haja ezüstre van festve, ami meg engem lep meg.

– Mi a franc van? – tárom szét a karom. – És miért nézel ki úgy, mint a saját nagyanyád?

– Jesszusom, Rhys! Kösz szépen a dicséretet! Amúgy meg mi lenne? – kérdez vissza. – És neked is, szia! – Int, hogy üljek le.

– Nem láttam Gabriel kocsiját – jegyzem meg, miközben helyet foglalok a fotelben, Tommy pedig leül Vákuum mellé, és átkarolja a vállát. – Azt mondta, itt melózik.

– Ja, megkértem, hogy tegye rendbe a gépeket az irodában – biccent Tommy.

– De neked itt van az irodád – mutatok a helyiség irányába.

Vákuum hirtelen felpattan.

– Kávét vagy üdítőt?

– Nem kell semmi – rázom a fejem, és újra Tommyra pillantok, Vákuum meg visszaül.

– Máshol is vannak irodáim. Több is. – Tommy a fejét vakargatva válaszol, majd most ő áll fel. – Megyek, megfürdök, ti csak dumálgassatok.

Értetlenül nézek utána. Miért viselkednek ezek ilyen furán?

– Ne foglalkozz vele! – legyint Vákuum. – Kicsit fáradt. Tegnap este a titkos társaság beiktatási ünnepségén volt.

– És te nem tartottál vele?

– Titkos – rántja meg a vállát.

– Akkor nem is tudod, mi történik ott?

Vákuum felnevet, és maga elé tartva a kezét, megvizsgálja a lakkozott körmeit.

– Nos, éppenséggel tudom. Edwardot iktatták be, egy évig ő lesz a társaság kinevezett vezetője, így őt illeti a Mardi Gras szervezése is. Már amennyiben megnyerik a pályázatot.

– Aha, szóval ő szervezheti le az utcai orgiát – vágok egy grimaszt.

– Pont ez a jó benne. Szabadon meztelenkedhet bárki – vonogatja Vákuum a szemöldökét. – Edward tutira jó programokat szervezne. Tavaly ő lett a karnevál legszexibb pasija. Hát, nem sok minden takarta a testét.

– Jesszusom, arról az agyonszoláriumozott Ken babáról beszélsz? Még, hogy szexi! – horkanok fel. – Egyáltalán rá szabad bízni egy ilyen feladatot? Nem sok észt nézek ki belőle.

Tudom, ki az az Edward Mayer, hisz tele volt plakátolva vele az egész város, és hosszú ideig az újságok címlapján is az ő képe virított.

– Sajnos én nem ismerem személyesen, de megkapta a társaság gyűrűjét, szóval, most ő a góré. – Vákuum feláll. – Tényleg nem kérsz egy kávét?

Inkább kérek, és kimegyünk a kertbe, hogy rá tudjak gyújtani. Már megint.

Meglátszik a változás, hogy Vákuum ideköltözött. A teraszon színes párnák és kerámiák sorakoznak, bohókás figurák, szélcsengők, meg persze virágok. Erről is Gabriel jut eszembe, neki tutira tetszik ez a stílus.

– Hallom, elfelejtetted érvényesíteni a házasságotokat. Vagy ne dumáljak róla? – dől hátra Vákuum a fehér kerti székben.

– Tök mindegy! – rántom meg a vállam, és meggyújtom a cigimet. – Ismersz, úgyhogy gondolom, nem lepett meg.

– De igen, mert azt hittem, miatta megváltoztál. Ezért is mertem rád bízni. Kicsit most hibásnak érzem magam.

– Pont ez az, hogy annyira rá figyeltem, meg erre a sok szarságra – mutatok körbe –, így épp a legfontosabbról felejtkeztem el. Vacak érzés, hogy Gabe már nem a férjem. De akarom, hogy újra az legyen.

Vákuum megereszt felém egy kedves mosolyt, majd átnyúl hozzám, és megszorítja a kezem.

– Sosem hittem, hogy egyszer ennyire szerelmes leszel, de örülök neki.

– Oké, akkor most már elárulhatnád, hol a fenében van Gabriel. – Összeszűkített szemekkel nézek rá, Vákuum egyből elkapja a kezét, és másfelé néz.

– Nem tudom. Tommynak sok cége van, de hívd fel, és biztos megmondja. – Belekortyol a kávéjába, és közben a kertet szemléli.

– Nem akarom, hogy azt érezze, nagyon rátelepszek. Néha így is túlságosan elragadtatom magam – vallom be. – Még mindig szoknom kell ezt az egészet.

– Hogy valaki szeret? – fordul felém mégis. – Én szerelmes voltam beléd, és észre sem vetted.

– Mi? – meredek rá.

– Jó, nem tartott sokáig, de tényleg beléd zúgtam. – Vákuum elpirul, nagyon cuki ilyenkor.

– Akkor még jó, hogy dupláztam – vigyorodok el.

– Hülye – forgatja meg a szemét. – Amúgy igen, az elsőnél zúgtam beléd, a másodiknál pedig rájöttem, el kell, hogy felejtselek.

– Viszont barátok lettünk. Szerintem többet nyertél vele – sandítok rá. Nem próbálok úgy tenni, mint akit nem lepett meg ez az egész. Tényleg gőzöm nem volt róla, Vákuum mit érzett évekkel ezelőtt, de hát valószínűleg nem gyakran találkoztam vele józanul.

– Igen, szerintem is – bólint megint mosolyogva. – Gabrielt pedig ne baszd el! Nagyon szeret téged.

 

3. fejezet: Eltitkolt meló

Gabriel

Edward Mayer egy modellügynökségnél dolgozik, gőzöm nincs, milyen beosztásban, de az is lehet, övé az egész, mert akkora irodája van, mint egy kisebb lakás. Az egyik fala színtiszta üveg, így tökéletesen szemmel tarthatja az alkalmazottait. Viszont, ha diszkrécióra vágyik, akkor egy kávébarna szalagfüggöny megoldja a problémát.

– Sokat hallottam már a zseniális képességeidről, bár Tommy elfelejtette közölni a tényt, milyen szemtelenül jóképű vagy – szorítja meg a kezem Edward, és máris sikerül zavarba hoznia, de csak azért, mert neki sincs oka panaszra. Nemcsak helyes, de ismert is. Ez picit frusztrál engem.

– A zseniális képességeim majd kiderülnek. Miben tudok segíteni? – nézek a kutakodó, szürke szemekbe.

– Hm, egyből a munkára térsz. Oké, legyen – int egy zöld színű bőrfotel vagy forgószék felé, inkább a kettő keveréke az ülőalkalmatosság, mindenesetre piszok dizájnos.

Míg elhelyezkedek, hirtelen felbukkan egy szőke nő, tálcával a kezében, rajta kávé, víz és kekszféleségek. Úgy rémlik, az iroda előtt ült, ezért ő lehet Edward titkárnője, de egy másik kísért be engem.

– Köszönöm, Betty! – mosolyog rá Edward, a nő pedig viszonozza, leteszi a tálcát az íróasztalra, majd kilibben az ajtón. Edward hosszan követi tekintetével, és szórakozottan fordul vissza felém. – Kávét? Közben elmondom, mi lenne a kérésem, bár gondolom, Tommy már említette.

– Nagyvonalakban – biccentek, és elfogadom a felém kínált csészét.

Ő is leül, világosszürke, divatos nadrágba bújtatott lábait keresztbe dobja, és a kávéját kavargatva beszélni kezd:

– Mint tudod, a titkos társaságunk engem kért fel a jövő évi Mardi Gras megszervezésére. Pontosabban a program összeállítására, merthogy pályázni kell. – Iszik egy korty kávét, és folytatja. – Nem szükséges részleteznem, mennyire fontos ez az esemény, hatalmas profitot termel, még ennek a kis modellügynökségnek is – bök a kanalával a mögöttem lévő üvegfal felé. – Korábban nem igazán volt konkurencia, a társaságban átfedés mutatkozott a tagok között, így lényegében nem számított, ki rendezi. Ám mostanra már sok új társaság van, akik mind szeretnék megkaparintani a szervezés jogát.

– Ahogy ti is.

– Ne gondold, hogy mi vagyunk a feketebárányok – ereszt meg felém egy elbűvölő mosolyt. – Már javában vándorolnak a kenőpénzek a zsebekbe, folyik a megvesztegetés és a zsarolás, azonban mi finomabb módszerekhez folyamodunk. Mindössze látni szeretnénk, mivel kell versenybe szállnunk, és majd megpróbáljuk felülmúlni azokat.

Edward hangja túlságosan behízelgő, és most, hogy így közelebbről megszemlélhetem őt, nem találom olyan vonzónak, mint a fotókon. Az egész férfi mesterkélt, még a szőke hajszíne sem természetes. Hány éves lehet? Talán huszonhárom. Fiatalabb nálam, de komoly üzletembernek próbál tűnni. A halványsárga ing alatt kigyúrt izmok dagadnak, bőre szoláriumbarna, körmei ápoltak, színtelen lakkal fedve, melyek úgy csillognak a spotlámpák fényeiben, mint a drágakövek. Ennek ellenére az én sármos rosszfiúm mellett labdába sem rúghat, és fogadni mernék, ha ketten indulnának egy ilyen karnevál férfija választáson, Rhys toronymagasan verné őt. Csakhogy Rhys tesz az ilyesmikre, és nem is engedném, hogy mutogassa magát.

– Gondolod, hogy már kész vannak a pályázati anyaggal? Mikor van a leadási határidő? – érdeklődök, mert valahogy nem áll össze nekem ez az egész. Ha Edwardot is még csak most kérték fel, akkor nem indulhatott el a folyamat.

– Tommy mondta, hogy okos vagy, és nehéz lesz megtéveszteni. – Már megint úgy mosolyog, mintha legalább kamerák előtt állna. – Nekem elég, ha csak a két nagy konkurencia hálózatához hozzáférést biztosítasz. Onnantól megoldom.

Hosszan egymás szemébe nézünk. Egyáltalán nem tetszik ez nekem. Miért nem őszinte? A csalás az csalás, tök mindegy, hogy a pályázati anyag feltöréséről van szó, vagy más titkos adatokhoz való hozzáférésről. Ha az egyiket vállalom, akkor valószínűleg a másikat is. Miért akarja eltitkolni?

– Oké, mit akarsz megszerezni tőlük? – dőlök előre, és leteszem a csészét egy fekete műanyag akármire, amit asztalnak sejtek, de annak is olyan fura formája van, hogy nem vagyok biztos benne.

– Semmi extrát – von lazán vállat Edward. – De érdekelne a taglistájuk például, vagy, hogy mivel foglalatoskodnak szabadidejükben.

Ebből világosan kiderül, hogy nem szándékozik beavatni. Talán attól fél, én is tag vagyok valahol, mert azt senkiről sem lehet tudni. Végül úgy döntök, nem érdekel, azt csinál, amit akar. Nekem ez csak munka. Elvégzem, a többi nem az én saram. Na jó, mondjuk, ha valami fontos államtitkokról lenne szó, nem intézném el egy vállrándítással, de ezek csak bugyuta hatalmi versengések, melyek nem túlságosan hatnak meg.

– Rendben. Hány ilyen társaságról van szó? – kérdezem.

Edward arca eddig is vidámnak tűnt, de most még jobban felderül.

– Csak két erős konkurenciánk van. A többi nem érdekes.

– Ez esetben szükségem van néhány adatra a helymeghatározáshoz. A saját laptopommal dolgozok, de amint megvan a hozzáférés, átteszem a tiédre – hadarom, és fel is állok, mert nyomban szeretném elkezdeni a munkát.

Edward is feláll, és összecsapja a tenyerét.

– Nagyszerű, Gabriel! Remélem, nem gond, ha az én irodámban kell dolgoznod. Ígérem, nem zavarlak gyakran. – Rám kacsint, és várja a reakciómat.

Aláírom, szexi a pasi, de ez baszott kevés ahhoz, hogy megmozgasson bennem valamit. Ettől még Vákuum is sokkal gyorsabban felpiszkálta a fantáziámat.

– Persze, hogy nem gond.

– Előre intézkedtem. Itt megfelel? – mutat egy íróasztalra, ami az övével szinte szemközt helyezkedik el, de úgy, hogy én se legyek háttal az üvegfalnak.

– Tökéletes. – Oda is viszem a táskámat, aztán kipakolok belőle.

Beüzemelem a laptopomat, közben Edward odahúz mellém egy széket, és lediktálja a címeket. Többet is felsorol, mert nem biztos a központokban, úgyhogy először az a dolgom, hogy kiderítsem, melyik a Holt árnyak és Vértestvérek nevű társaság irodája. Merthogy ilyenre nekik is szükségük van, valahol vezetniük kell a könyvelést. A címekből kettő magánház, ezt rögtön kiszúrom.

– Ezek szerint két tagot már ismersz – motyogom gépelés közben.

– Csak sejtem, hogy ők a vezetők között lehetnek. Milyen parfümöt használsz? Baromi jó az illata!

Meglepetten kapom a fejem Edwardra. Majdnem megkérdezem tőle, mi lenne, ha inkább átülne a saját asztalához, mielőtt rám mászik, de nem teszem.

– A flört eltereli a figyelmemet, te pedig gondolom, gyorsan szeretnél végezni – jegyzem meg egy apró mosoly kíséretében, mert azért tagadhatatlan, hogy hízelgő, amiért burkoltan próbálkozik.

– Az jó lenne, mert akkor talán még egy vacsora is beleférne. Persze, ha nincs ellenedre.

Már megint ez a mosoly. Biztosan vannak, akik azonnal hanyatt vágják magukat tőle, talán valamikor még én is belementem volna ebbe a túl átlátszó játékba, ám most nem vonz az ilyesmi. Dolgozni szeretnék.

– Van, aki vacsorával vár otthon, bocs. Szóval, először lecsekkolom ezeket a magánházakat, de szerintem esélyesebb ez a két cím – bökök a papírlapra, és úgy teszek, mint aki nem veszi észre az apró grimaszt, ami Edward arcán végigfut a visszautasításomra.

– Jól van, hagylak dolgozni, engem is várnak – néz az órájára –, de szigorúan csak munkaebédre leugorhatnál majd velem a lenti étterembe. Jó kis hely.

Úgy tűnik, Edward Mayer nem az a típus, aki egykönnyen feladja.

– Oké, megbeszéltük – sóhajtom, és máris újra a képernyő felé fordulok.

Edward kimegy az irodából, de csak fél szemmel érzékelem ezt, mert felgyorsítva nézem vissza a kamerafelvételeket párhuzamosan mindkét háznál. Hamar kiderül, hogy egyikben sem tarthatnak összejöveteleket, mert alig van mozgás, úgyhogy ráfekszek arra a két címre, amit a legesélyesebbnek tartok. Mindkettő forgalmas helyen van, patinás épületek, pont passzolnak az ilyen tikos gyűlésekhez. Délre az egyik helyszínben már egészen biztos vagyok, úgyhogy előkapom a másik laptopomat, amin kizárólag arra a címre fogok ráállni.

– Még egy pohár vizet se ittál? – lep meg Edward hangja. – Bocs, hogy elhanyagoltalak, de fotózásom volt.

Kezembe nyomja az odakészített palackot, és olyan állhatatosan néz rám, amitől azonnal kitöltöm vizet az asztalomon pihenő pohárba.

– Amikor belemerülök a munkába, hajlamos vagyok megfeledkezni róla – szabadkozok, miután az utolsó cseppig eltüntettem, és egyből rájövök, mennyire szomjas voltam.

– Akkor ebéd? – kérdezi felvont szemöldökkel. – És meséld el, mire jutottál!

Még gyorsan elugrok mosdóba, aztán Edward társaságában leliftezek a földszintre. A szomszéd épületben valóban egy kisebb, barátságos étterem üzemel, ami tömve van, de természetesen Edwardnak fenntartottak egy asztalt. Hallgatok rá, és azt kérem, amit ő ajánl, majd a fesztiválról beszélgetünk. Elmeséli, mekkora meglepetésként érte, amikor őt választották a legszexibb férfinak, ám ezt elég nehéz elhinnem, mindenesetre mosolyogva bólogatok.

– A cím számos kiváltsággal jár, olyan kapuk nyíltak meg előttem, amelyekről álmodni sem mertem.

– El tudom képzelni – bólintok. Egyértelmű, hogy nők és talán férfiak ágyán keresztül nyíltak azok a kapuk, mert ki ne akarna egy ilyen hímet az ágyába csábítani? Én. De csak azért, mert van jobb.

– Ezért kaptam ezt a gyűrűt – mutatja felém a bal kezét, melyen egy vastag pecsétgyűrű pihen, közepén egy díszes „A” betűvel, ami az akadémiára utal, ugyanis Edward a Lelkek Akadémiája társaság tagja, ahogy Tommy is.

– Nagyon szép. Mit jelképez? – Megtörlöm a számat, az ebéd kimondottan ízlett, és a pohárral a kezemben hátradőlök.

– Pontosan nem tudom – nevet fel Edward a kellemes hangján. – Ez a társaság ereklyéje, és mindig az viseli, aki megkapja az ideiglenes vezetői pozíciót. Viszont több információt nem árulhatok el – hajol hozzám közelebb –, mert titkos.

– Oké – bólintok mosolyogva, és megvárom, hogy ő is befejezze az étkezést.

Egész végig érzem, ahogy az emberek megbámulnak minket, amíg kivonulunk az étteremből, de még az utcán és az irodaházban is. Edward Mayer feltűnő jelenség, és mivel a legtöbben tudják, ki ő, bizonyára kíváncsiak a magánéletére. Emiatt gyomoridegem lesz, mert gondolnom kellett volna erre. Abban bízok, túl jelentéktelen vagyok ahhoz, hogy valamilyen módon Rhys fülébe jusson, kivel töltöm az időmet, és főleg, hogy mit csinálok.

Amint visszaérünk az iroda üvegfalai mögé, mindketten leülünk az asztalunkhoz. Szerencsére Edward elmerül valamiben, így én is tudok haladni. Valamikor négy óra körül megrezzen a telefonom, és rögtön ideges leszek, ugyanis Vákuum üzent, hogy Rhys ott van. A bajt megelőzve, gyorsan írok Rhysnek, hogy még beugrok Tommyhoz, de hamarosan otthon leszek. Erre ő visszaír, hogy náluk van, és megvár. Apró mosoly kúszik az arcomra. Annyira szeretem őt, és máris bánt a lelkiismeret, amiért most először elhallgatok előle valamit. Lehet, hogy később el fogom mondani neki, hátha nem akad ki, amiért megszegtem az ígéretemet, miszerint nem csinálok több illegális melót.

– Megvan a két cím és az iroda is – odaviszem Edwardnak a papírlapot, amire a megszerzett infókat firkantottam fel. – Ezeknek a gépeit kell feltörnöm, holnapra meglesz.

– Ó, szuper! Mary Smith? Nem is néztem volna ki abból a nőből, hogy egy társaságot irányít – ingatja Edward a fejét vigyorogva. – Kösz, Gabriel! – Feláll, és a kezét nyújtja felém.

– Nincs mit, holnap kilencre itt leszek.

Nehezen engedi el a kezem, látom a szemében, hogy úgy kell visszafognia magát, ne kezdjen megint olyan játékba, ahonnan egyszer már kiejtettem.

– Alig várom! – Kacsint, aztán zsebre dugja a kezét, és végig figyel, ahogy távozok az irodájából.

Sietősen pattanok be a kocsimba, és elhajtok Tommy házához. Fogalmam sincs, mit mondtak Rhysnek, hol vagyok, de ismerve őket, könnyedén kivágták magukat. Tommyval futok össze először, épp a lépcsőn jön le, és gyorsan magához int.

– A külső irodáimban melóztál – súgja. – Kint vannak a teraszon. Hogy ment?

– Jól, de Edward barátod nem a pályázati anyagot akarja, hanem a taglistát, meg a fene tudja, még mit – morgom.

– Annyira azért nem a barátom – húzza el a száját. – A szüleink összejártak, Edward még kis takony volt, mikor én már a nővérét dugtam az emeleti fürdőben. Viszont ugyanabban a társaságban vagyunk. Ami neki jó, az nekem is, és tekintettel a múltunkra, természetes, hogy segítek neki.

– Mindegy, annyira nem érdekel, csak nem szeretem, ha megpróbálnak félrevezetni. Menjünk – intek a fejemmel, és kisétálunk a két fiúhoz.

A teraszon ülnek, épp valamin nevetnek, de érkezésünkre elhallgatnak. Rhys igéző fekete szeme felcsillan, amikor meglát. Úgy néz rám, ahogy Edward Mayer soha nem tudna. Ez a nézés megdobogtatja a szívemet, melegség árad szét a mellkasomban és a gyomrom megremeg.

– Merre jártál, bébi? – húz az ölébe, és szája máris megtalálja az enyémet, de csak rövid időre.

– Melóztam, hisz tudod. – Tenyerem az arcára fektetem, visszahajolok hozzá egy elterelő puszira.

– És maradt még energiád edzeni? – A fenekemre markol.

– Másra is – súgom a fülébe.

– Khm! Ezt mi is hallottuk – szól közbe Tommy.

– Jó, akkor most már tudjátok, mi lesz a programunk. – Rhys újra fenekemre csap jelezve, hogy induljunk.

– Ezek folyton mozognak. Mi is elmehetnénk úszni – veti fel Tommy a minket bámuló Vákuumra sandítva.

– Hm, szex előtt vagy után? – vigyorog Vákuum.

– Piszok jól lett a hajad – jegyzem meg az ezüstösen csillogó tincsei láttán. Még itt-ott egy kis kék beütést is felfedezni vélek.

– Köszönöm, drága! Rád mindig számíthatok – dob felém egy puszit. – A pasid azt mondta, úgy nézek ki, mintha a saját nagyanyám lennék.

– Tényleg ilyet mondtál neki? – nézek csúnyán Rhysre.

– Az öregasszonyoknak ilyen színű a hajuk – intézi el egy vállrándítással a dolgot.

– Fogalmad sincs a divatról – morgom, és közben intek a két fiúnak.

Mindketten a saját kocsinkba ülünk, és enyhe bűntudattal kísérve követem a szerelmemet haza.

 

4. fejezet: Csalódás

Rhys

– Szerintem hamar végzek ma. Lenne kedved elmenni valahová szórakozni? – nyújtja át Gabriel a mézet.

– Úgy érted, buliba? – pillantok fel rá, és megpróbálom úgy csorgatni a mézet a pirítósomra, hogy ne legyen minden olyan.

– Aha, olyan régen voltunk már. Beszéld meg a szerelmesekkel, hátha velünk tartanak.

– Korán reggel pörögsz – nevetek fel halkan –, de oké, megbeszélem velük. Mondjuk, ez tegnap is eszedbe juthatott volna.

Gabriel édesen elmosolyodik.

– Akkor másvalami járt a fejemben.

Nehéz vigyorogva rágni az ételt, de képtelen vagyok szabályozni az arcizmaimat. Tegnap megint fantasztikus élményekben részesítettük egymást, és még maga az aktus sem kellett hozzá. Edzés után Gabriel megmasszírozott. A testem minden pontját bejárta a keze. Szó szerint.

Reggeli után egyből indul, én pedig ismét maradok, mert semmi extrát nem terveztem erre a napra. Elveszettnek érzem magam így, hogy a farm terve meghiúsult.

Amíg nem volt pénzem, csak kicsit mertem álmodni, aztán az ékszerek értékesítése után sokkal merészebb álmaim lettek. Jelenleg pedig nem tudom, mit kezdjek magammal, mert egyik se valósult meg. Se a kicsi, se a nagy.

Az is zavar, hogy Gabriel csak miattam tette félre a saját terveit. Sosem hozza szóba, ám érzem, mennyire vágyik egy informatikai cégre, hisz számára az az otthonos közeg. Nem várom el tőle, hogy lemondjon minderről, csak éppen valami miatt soha nem ültünk le megbeszélni ezt, és talán azt hiszi, nem gondolok rá. Pedig dehogy nem.

A délelőtt viszonylag gyorsan eltelik, mert főzök, közben Vákuummal is letárgyalom az estét, egyúttal tőle kérek segítséget a mártáshoz.

– Ez frissen jó, úgyhogy inkább írd le, és csak akkor csináld meg, ha Gabriel már hazaért – oktat. – Tíz perc alatt megvan, de fontos, hogy ne túl forró gőz fölött készítsd, különben rántotta lesz belőle.

– Baszki, ha tudom, hogy ilyen bonyolult, inkább mást találok ki – húzom el a számat, de azért lekörmölöm a hollandi mártás receptjét.

Vákuum beleröhög a telefonba.

– Sosem hittem, hogy egyszer ez lesz belőled, de bírom az új Rhyst. És ha jól sejtem, Gabriel is értékeli.

– Ő minden apróságot értékel. Viszont most leteszlek, mert így mindent odaégetek. Kösz a segítséget, este folytatjuk! – gyorsan kinyomom, mert le kell szűrnöm a karfiolt a püréhez.

Miután mindennel elkészülök, csak a hússütés és a mártás marad, elterülök a kanapén, a netet böngészem. Még mindig eladó ingatlanokat keresek, mert szerintem az a legjobb befektetés. Előtte át akarom futni a híreket, és az első bulvárcikk, ami szembejön velem, megfagyasztja a vért az ereimben. Újabb szerelem a láthatáron? Edward Mayer jóképű partnerének kilétét találgatják a rajongók – villog a szalagcím, alatta pedig egy fotósorozat.

Felpattanok, idegesen túrok a hajamba, és újra megnézem a képeket, mert nem akarom elhinni, amit látok. Gabriel… Az első képeken egy étteremben vannak. A másodikon épp kifelé sétálnak, Edward keze Gabriel derekán pihen.

Megszédülök, majdnem kiejtem kezemből a készüléket, és kapkodni kezdem a levegőt, mert a következő kép végképp kiborít. Edward Mayer hátulról öleli át a szerelmemet, és belehajol a nyakába. A többi már nem is érdekel, csak a szöveget futom át. A cikk szerzője szerint a képek tegnap és ma készültek. Ez újabb sokként ér. Kibaszott online világ! Gabriel most is ott van? Együtt vannak? Akkor Tommy és Vákuum…

Egy pillanat alatt önt el a fékezhetetlen düh, a falhoz vágom a telefont, és hosszú ideig csak fel-alá járkálok. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, de hát igaz, hisz a saját szememmel láttam. Felrohanok az emeletre. A hálóban veszek néhány mély lélegzetet, hogy lecsillapítsam magam, és ne verjek szét semmit, pedig legszívesebben azt tenném. Egy világ omlott össze bennem. Hazudott. Gabriel hazudott nekem, a barátaim pedig falaznak neki. Miért? Hogyan történhetett meg ez? Mióta tarthat?

Képtelen vagyok józanul gondolkozni. Előrángatok két táskát, és válogatás nélkül kezdem el beledobálni a ruháimat. Újra azt érzem, mint a nevelőotthonban, ahol nap mint nap kihasználtak és megaláztak. Fájt szembesülni a valósággal, hogy most sincs ez másképp. Emberek, akikben megbíztam. Az egyiket tiszta szívemből szerettem, a másikat a legjobb barátomnak hittem, a harmadikat pedig nagyon megkedveltem. Erre kiderül, mindegyik átbaszott.

Lentről zajokat hallok. Megmerevedek. Nem készültem fel arra, hogy belenézzek az áruló szemekbe, sem a ránk váró beszélgetésre. Tombol bennem a harag, nem biztos, hogy jó, ha most egymásnak feszülünk, de nem lehet elkerülni az összecsapást. A lábam nehezen mozdul, nem akarom ezt. Gabriel a mindenem. Kár, hogy ez az érzés egyoldalú…

A lépcsőn egy pillanatra elbizonytalanodok, mert olyan édes mosollyal néz rám, hogy abba nem csak a gyomrom, de a szívem is beleremeg. Nem szabad hinnem ennek az ártatlan mosolynak. Az előbb még más ölelte, és most azt várja, én tegyem.

– Mi a baj? – kérdezi, ahogy közelebb érek.

Persze, hogy látja rajtam, nyitott könyv vagyok előtte.

– Hol voltál, Gabriel? – Hangom hideg, és még csak meg sem remeg.

Az előtérben áll, én az étkezőasztalnál, tisztes távolságból figyelem, ahogy az arcán átfutnak az érzelmek.

– Dolgoztam… – feleli, majd egy nagyot sóhajt. – Oké, honnan tudtad meg? – Elindul felém, de kitérek az útjából, mielőtt hozzám érhetne. Látom rajta, ez mennyire megdöbbenti.

– Inkább az a kérdés, miért hazudtál nekem.

Megadóan leengedi a vállait, majd vesz egy nagy levegőt.

– Ne haragudj! Megbeszéltük, hogy nincs több illegális munka. Féltem, hogy kiakadsz, csak azért nem mondtam el. De látod, ennyi volt, már el is készültem vele. Amúgy meg ma elmondtam volna – hadarja egy szuszra.

Az ugyancsak mellbe vág, hogy még a munkában is hazudott, nem csak abban, kinek dolgozik és mi egyebet művel a megbízójával.

– Te tényleg ennyire hülyének nézel? – horkantok fel, és ha nem törtem volna ripityára a telefonomat, most az orra alá dugnám.

– Már miért néznélek hülyének? Nem értelek, Rhys. Azért ez nem olyan nagy dolog.

Azok a gyönyörű szemek kétségbeesetten néznek rám. Nagyot téved, ha azt hiszi, bedőlök neki.

– Ja, bocs! Eddig nem jöttem rá, mennyire más az értékrendünk. Mással kefélni nem nagydolog. Kösz, hogy szólsz róla, mert nagyon jól tudok ám alkalmazkodni! – gúnyolódok idegesen.

– Miről beszélsz? – tárja szét a karját.

Egyet lépek felé.

– Legalább ne hazudj a képembe! Ő megengedte, hogy megdugd? – Ordítok, mert már képtelen vagyok visszafogni magam.

– Mi a franc van veled? – Gabriel ellök magától, és a konyhába megy, onnan fordul vissza hozzám. – Honnan szedsz ilyen baromságokat?

– Baromság? Miért, nem vele ebédeltél? Nem csókolgatta a nyakad? Nem te szerepelsz azokon a kibaszott fotókon, amikkel tele van a helyi bulvársajtó? – kiabálom magamból kikelve.

– Hogy mi? – nyílnak hatalmasra Gabriel szemei, aztán a tenyerébe temeti az arcát. – Ezt nem hiszem el. Nem csináltam semmit, Rhys.

– A faszt nem! Ezzel sokkal jobban felbaszol, mintha a képembe vágnád az igazságot, de tudod, mit? Leszarom! Most már azt csinálsz, amit akarsz!

Sarkon fordulok, és felrongyolok az emeletre a két táskáért. Már nem tudom fékezni az indulataimat, felrúgok egy padlóvázát menet közben, ami egy komódnak ütközve darabokra törik. Megmarkolom a táskák fülét, és összeszorított foggal megyek le újra. Gabriel még mindig a konyhában áll, a telefonját nézi, riadtan pillant fel belőle. Tekintete megakad a kezemben tartott csomagokon.

– Rhys, ennek a fele sem igaz – emeli meg a telefonját. – Tényleg hazudtam, de csak a munkában. A rivális titkos társaságok adatait szereztem meg neki, és ennyi volt az egész. Igen, bepróbálkozott, de leráztam. Ez a fotó – mutatja felém a készüléket, de nem figyelek, mert közben a zsebembe tömködöm a személyes dolgaimat –, egy olyan elkapott pillanat, ahol tényleg megpróbált közeledni, de nem volt semmi.

– Mondtam, hogy leszarom. Magyarázkodj a két cimborádnak, akik falaztak neked. Én végeztem veletek!

– Most komolyan meg sem hallgatsz?

Odalépek, az arcára fektetem a tenyerem, és elmosolyodok.

– Majd ők meghallgatnak, bogárka. Meséld el nekik, milyen volt Edward Mayer az ágyban.

– Megint seggfej vagy, Rhys – löki el a kezem. – Nem feküdtem le vele!

– És nem is hazudtál, igaz? Ne ragozzuk ezt túl. Majd valamikor eljövök a többi cuccomért. – Megfordulok, és otthagyom.

A táskákat bedobom a hátsó ülésre, és amint kihajtok a kapun, néhány méter után félre kell húzódnom, mert alig látok a könnyeimtől. Nem akarok sírni, de maguktól törnek utat, és folynak le az arcomon. Rohadjon meg mindenki!

A kocsimat nem szeretném bántani, így csak a kezem szorul ökölbe, mélyeket lélegzek, aztán újra elindulok. Fogalmam sincs, hová menjek, valami csendes szállodát kell keresnem, de előtte elkanyarodok a városközpont felé, hogy vegyek egy új telefont, és még a kocsiban belebűvölöm a régi kártyámat. Nem tudom, mennyit bír az aksi, így be sem kapcsolom. Ezután Frank kocsmája felé veszem az irányt, mert rémlik, hogy van arra egy kisebb motel, ami számomra tökéletesen megfelel addig, amíg kitalálom, mi a fenét csináljak ezek után.

Beállok az épület mögötti parkolóba, oda, ahová a kamera rálát, mert a Mustangot féltem, magamat már kevésbé. Nem igazán érdekel, milyen kétes alakokkal lesz tele a hely. Az előtérbe lépve kellemes meglepetés fogad. A hely tisztának és barátságosnak tűnik, tele van virággal, a falon meg valamilyen érmek lógnak, de most nem töltöm az időt azzal, hogy szemügyre vegyem mifélékkel.

A recepción a lány szintén kedves, de egyfolytában rágózik, viszont hamar megkapom a kilences szoba kulcsát, mert az a legnagyobb, és kimondottan azt kértem. Csak az elsőre kell felsétálnom, de nincs is több emelet. A folyosón csend fogad, egy kínai házaspár köszön rám mosolyogva, fényképezővel a nyakukban, miközben nyitom a szobám ajtaját.

Ledobom a táskáimat a krémszínű szőnyegre, behúzom a sötétítőket mindkét nagy ablakon, aztán elterülök a széles franciaágyon, amire fehér huzattal ellátott ágyneműt terítettek. Mindenből kettőt. Hason fekve rúgom le a cipőmet, a szőnyegen koppan, és hosszú ideig mást sem csinálok, csak mozdulatlanul fekszem. Az agyam pörög, aludni természetesen nem tudok.

Életem során sokszor ért már csalódás. Amikor kiléptem az intézet ajtaján, azt hittem, a lelkem már megkeményedett annyira, hogy az ott átéltek után semmi sem fog fájni. Marha nagyot tévedtem. A szerelmet nem vettem számításba.

Később feltápászkodok, mert ki kell mennem a mosdóba, és amúgy sem láttam még, milyen a fürdő. Hál’ istennek az is egészen tűrhető. Elvégzem a dolgomat, aztán megmosom a kezem és az arcom, majd felteszem töltőre az új telefonomat. Amint életet lehelek bele, rögtön pittyeg néhányat. Vákuum és Tommy is keresett. Gabriel nem.

Épp tenném le, amikor üzenet villan fel. Vákuum kéri, vegyem fel, és egyből utána megszólal a készülék a kezemben. Tétovázok, de végül megnyomom a hívásfogadás gombot. Kell valaki, akin levezethetem a dühömet, és ő most meg is érdemli.

– Örülök, hogy felvetted – szól bele.

– Nem sokáig – morgom.

– Felkészültem a lebaszásra, de először hallgass meg, utána felőlem leordíthatod a fejemet.

– Egyikőtök sem érdemli meg, hogy szóba álljak vele. Aljas húzás volt, amit csináltatok, úgyhogy mindhárman tehettek egy szívességet! – Egészen a számhoz emelem a készüléket – Szopjatok le! – ejtem ki nyomatékosítva. – De nem is! Inkább szopjátok le egymást!

Megszakítom a hívást, ledobom az éjjeliszekrényre a készüléket, aztán lemegyek, hogy kerítsek valami piát. Be akarok rúgni, hogy elnyomjon az álom, és ne kelljen gondolkoznom.

Mehetnék Frankhez, de nem akarok ismerősökkel találkozni, ezért egy közértbe térek be. Leemelek három üveg töményet a polcról, plusz két zacskó chipset. A pultnál szemet szúr az újságos stand. Ki más vigyoroghatna rám az egyik címlapról, mint Edward Mayer. Örömmel szembeköpném, úgyhogy inkább elfordítom a fejem, kifizetem a szerzeményeimet, aztán visszamegyek a szobámba.

A vodkával a kezemben ülök le az ágyra, és a telefonomon újra kikeresem azokat a fotókat. Titkon arra számítok, hátha mégis félreétettem, és Gabriel nem hazudott. Legalább ebben nem. Ám, amint megnyitom a galériát, ugyanúgy felmegy bennem a pumpa, mert minden annyira egyértelmű. Edward hátulról öleli Gabrielt, keze a hasán, fejét pedig a nyakába fúrja. Oké, még nem hajolt teljesen oda, de arra készül, ez tisztán látszik. Ahogy az is, hogy Gabriel mosolyog.

A rohadt életbe!

Tekintetem Edward kezén állapodik meg. Aztán bevillan valami, és kárörvendően elmosolyodok. Ideje megleckéztetni a paprikajancsit.

 

5. fejezet: Vigasz

Gabriel

Tehetetlenül nézem, ahogy Rhys kisétál a házból. Szeretnék utánakiáltani, hogy ne menjen, hallgasson végig, ne tegye ezt velem, mégsem jön ki hang a torkomon. Lebénít a tudat, hogy elhagy. Hazugnak és csalárdnak hisz. Jogosan. Végül is, tényleg hazudtam neki. Ez a bűn valóban ekkora súllyal bír? Talán fordított helyzetben én is hasonlóan reagáltam volna. Azok a fotók megtévesztőek, ez tagadhatatlan, nem is értem, egyeseknek miért jó, ha hamis híreket kreálnak, belerondítva mások magánéletébe.

Az ajtó becsukódik, az ablakból látom, ahogy Rhys kiáll a kocsijával, majd elhajt. Lábaim elgyengülnek, sírni tudnék tehetetlenségemben. Reszketeg kézzel veszem elő a telefonomat, és homályos tekintettel üzenek Vákuumnak.

Gabe: El tudnál jönni most?

Szinte azonnal érkezik a válasz.

Vákuum: Egyedül?

Szeretem, hogy keveset kérdez, de olyankor mindig a jó kérdést teszi fel.

Gabe: Igen, most jobb lenne…

Vákuum: Negyedóra.

Bemegyek a nappaliba, leülök a fotelbe, és újra előkeresem a képeket. Az étteremben semmi provokatív jelenetet nem kaptak lencsevégre, ám az irodai tagadhatatlanul árulkodó. Edward túl rámenős volt, nem bírt magával, és még utoljára bepróbálkozott. A hátam mögé lopózott, észre sem vettem, csak amikor átkarolt és a fülembe súgott. Ezt a pillanatot kapta el a szemfüles fotós, aki ezek szerint Edward valamelyik alkalmazottja lehet.

Dühösen dobom félre a telefont, és a szám szélét rágcsálva tanakodok, most mitévő legyek. A mellkasom szét akar szakadni a fájdalomtól, amit a tudat okoz, hogy Rhys tényleg elhagyott. Megint képtelen volt higgadtan cselekedni, túlságosan forrófejű, és olyankor nem lát tovább a saját orránál. Rettenetesen bánt, amiért azt feltételezte rólam, hogy megcsaltam egy olyan alakkal, mint Edward, és még csak meg sem hallgatott. Lehet, ennek így kellett történnie, hisz gyakorlatilag folyamatos a konfliktus közöttünk. Állandóan veszekszünk.

– Ugye nem valami orbitális faszságot csinált megint? – Vákuum ezzel indít, amint kitárom az ajtót.

Megrázom a fejem, és a nappali felé intek.

– Iszol valamit? Nekem egy kis bor jólesne.

– Kocsival vagyok, de maximum taxizok – biccent, és otthonosan helyet foglal a kanapémon.

Felnyitom a palackot, kezemben két pohárral és az üveggel megyek be hozzá. Mielőtt töltenék, feloldom a telefonomon a képernyőt, és Vákuum kezébe adom.

– Picsába! Ez meg mi? – néz rám értetlenül.

Ezek szerint ő is azt hiszi, hogy…

– Komolyan ennyire annak látszik? Valaki lefotózott minket tegnap az étteremben, az meg – mutatok a készülékre –, ma délelőtt készült. Edward rám mozdult, de nem volt semmi, csakhogy Rhys meglátta ezeket a képeket.

– A francba! Nagyon sajnálom, szivi! – nyúl rögtön a kezem után, hogy vigasztalni kezdjen. – Nagyon kiborult?

– Annyira, hogy összeszedte a cuccát, és lelépett – sóhajtom, majd kitöltöm az italt, és leülök. – Meg sem hallgatott, azt hiszi, megcsaltam. Ráadásul a melót is eltitkoltam.

– Akkor gondolom, ránk is zabos – grimaszol Vákuum. – Nagyon őrjöngött?

– Ahhoz képest nem, és épp ez volt benne az ijesztő – ingatom a fejem szomorúan.

Mindketten iszunk, és pár pillanatig csendben elmélkedünk.

– Felhívom – jelenti ki Vákuum.

– Ahogy láttam, széttörte a telefonját.

– Ó, igen! Ez ő – bólint. – Biztos kell neki egy-két nap, mire lenyugszik, ne aggódj emiatt, vissza fog jönni.

Épp ezekre a vigasztaló szavakra van szükségem most, csakhogy legbelül sejtem, hogy ezúttal talán végleges.

– Nem tudom, érdemes-e nekünk újra és újra kibékülnünk. Mindig veszekszünk – kesergek a poharam fölött.

– Mert még túlságosan lángoltok, és ez mindenben megmutatkozik – vágja rá Vákuum egyből. – Minden mozdulatotokon látszik a szenvedély, épp ilyen szenvedélyesek a veszekedéseitek is. Kicsit csitulni kell az érzelmeiteknek. Na meg Rhysnek nem ártana már valahogy a fejébe verni, hogy igenis feltétel nélkül bízhat benned.

– Hahh, erre épp most cáfoltam rá – horkantok fel.

– Oké, a helyzet eléggé gáz, ezt elismerem – fintorog Vákuum –, de nem menthetetlen. Amúgy Edward tényleg rád mozdult? Hogy voltál képes ellenállni neki?

– Túlságosan mesterkélt, egyáltalán nem jön be, és szeretem Rhyst. Semmiért nem cserélném el egy Edward-féle pojácára. – Meglötyögtetem a poharam alján lévő bort, aztán megiszom, és újratöltöm mindkettőnkét.

– Ezt neki is tudnia kell. Ennyire szétbaszta a telefonját? – Újra kinyomja a sajátját, mert folyamatosan próbálja Rhyst elérni, persze, hiába.

– Nem volt időm megfigyelni. Egyébként megnézhetjük, merre jár.

– Jesszusom, mindig elfelejtem, hogy hacker vagy – forgatja Vákuum a szemét. – Hogyan csináljuk? A régi módszerrel?

– Nem szükséges. Egy kis okos kütyüt raktam a kocsijába. Nem azért, hogy megfigyeljem, hanem mert imádja a Mustángot. Így, ha esetleg ellopnák, könnyen megtalálnánk – magyarázkodok, közben már megyek az irodámba, Vákuum pedig követ.

– És ezt ő is tudja? Mert ha igen, amilyen önfejű, tutira azonnal kivarázsolta belőle – mondja.

– Nem tudja – kacsintok rá.

– Hm, nem biztos, hogy szeretnék veled kavarni – kuncog Vákuum, mire végre én is elmosolyodok.

Leülünk, bekapcsolom a gépet, aztán megnyitom az alkalmazást, amit nem mertem a telefonomra feltelepíteni, épp azért, Rhys nehogy kiszúrja. Nála sosem lehet tudni, mi miatt akad ki.

– A belvárosban van – mutatok a villogó piros pontra a térképen.

– Mit csinálhat ott?

– Nem tudom. – Hátradőlök, és az ujjaimmal az asztalon dobolva várakozok, Vákuum pedig a bort kortyolgatja közben.

– Lehet, szobát vesz ki, vagy egy új telefont. Megcsörgetem – kapja elő megint a telóját, és kihangosítva hívja Rhyst, de az továbbra sem kapcsolható.

Eltelik nagyjából tíz perc, mire a piros pont újra elindul. Kíváncsian figyeljük, merre tart. Miután újra megáll, és nem mozdul, átkapcsolok az utcaképre.

– Egy motel – mondom elkámpicsorodva, mert ezek szerint tényleg nem jön haza.

– Legalább tudod, hol van. Hidd el, egy-két nap, és újra itt toporog majd a küszöbödön – paskolja meg Vákuum a combomat.

Mindenben bizonytalan vagyok. Abban is, Rhys visszajön-e, de abban még inkább, hogy valóban összeillünk-e. Ha őszinte akarok lenni magammal, mindketten másra vágyunk. Ő a farmra, ami tök váratlanul pattant ki a fejéből, és a mai napig nem értem, miért izgult rá ennyire, én pedig egy saját céget szeretnék. Ebben sem egyeztettünk soha, de talán az én hibám, mert miután előállt ezzel a farmos dologgal, nem említettem neki a saját terveimet. Érintőlegesen szóba került ugyan, de Rhys valószínűleg nem vette komolyan, mert nem beszéltem róla állandóan, mint ahogyan ő az állatokról.

Mivel a piros pont nem mozdul, visszamegyünk a nappaliba, ahol Vákuum felhívja Tommyt, és elmondja neki, hogy lebuktunk.

– Az a fasz mindig túlreagál mindent – hallom Tommy hangját. – Nemhogy büszke lenne, amiért mindenki a pasiját akarja.

Széttárom a kezem, hogy Tommy már megint mi a francról beszél, de Vákuum csak megvonja a vállát.

– Nem ez a lényeg, szívem, hanem, hogy most ránk is pipa. Csak akartam, hogy tudd, ha netalán felbukkanna. – Vákuum hihetetlen kedvesen tud beszélni Tommyval. Irigylem, amiért ők ennyire jól megvannak egymással, de a végtelen türelmét még inkább.

– Úgyis beígértem már neki, hogy egyszer elsüllyesztem a mocsárban, legfeljebb beváltom, ha nagyon pattog – rendezi le Tommy ennyivel a dolgot.

– Jól van, szivi. Majd érkezem, ne várj meg a vacsival, mert most Gabriel lelkét kell ápolgatnom, és szerintem főzök neki valami finomat – duruzsolja Vákuum, aztán megszakítja a hívást.

Hálásan bólintok.

– Ha jól láttam, Rhys elkezdett főzni valamit… – említem meg, és ettől megint elönt a fájdalom. Készült. Várt haza. Mennyire csalódott lehetett.

– Tudom, mert tőlem kérte a receptet a mártáshoz. Gyere, fejezzük be, de az is elég, ha csak jól berúgsz mellettem. Bármiben támogatlak, drága! – fog kézen Vákuum, és visz magával a konyhába.

Nagyon örülök, hogy itt van. Eltereli a figyelmemet, és időnként olyan boldogan kacag, hogy kezd nekem is jókedvem lenni. Bár nem kizárt, hogy ez a bor miatt van. Viszont, miután csodák-csodájára kicseng Rhys telefonja, és fel is veszi, rögtön lefagyok. Feszülten figyelem a beszélgetésüket, ami sokkal rövidebb, mint amire számítok. Rhys nemes egyszerűséggel orális együttlétre buzdít minket.

– Hát, ez jobban sikerült, mint vártam – vigyorodik el Vákuum.

– Komolyan? Képletesen épp most küldött el téged a fenébe – rázom a fejem hitetlenkedve, mert nem értem, miért fogja fel ezt pozitívan.

– Felvette, ami azt jelenti, nincs veszve minden – mutogat Vákuum a fakanállal. – Holnap szerintem elugrok hozzá, és dumálok vele. Addigra lehiggad annyira, hogy ne verje be a képemet.

– Kár lenne ezért a szép arcért – kacsintok rá.

– Ááá, tudtam, hogy bejövök neked! – csap le az elszólásomra, és ránéz az órájára. – Mióta is vagy szingli? Két-három órája? Oké, akkor megengedem, hogy rám mozdulj.

Most már tényleg felszabadultan nevetek, és arra gondolok, mennyivel nyugisabb életem lenne Vákuum mellett. De én Rhyst szeretem. Még akkor is, ha problémás.

– Legalább veletek minden rendben? – kérdezem, mikor leülünk enni. Az étel megint nagyon finom, és próbálok nem gondolni arra, hogy félig meddig Rhys készítette.

– Az hiszem – bólint Vákuum.

– Hiszed? – nézek fel a tányéromból.

– Nem, tényleg jól vagyunk – nyugtat –, de zavar, hogy néha nem tudom, merre jár. Tommynak ezerféle dologban van érdekeltsége, ami miatt előfordul, hogy egész nap nem látom. Vagy éjszaka is kimaradozik, ha a titkos társaságnak van gyűlése, és rohadtul nem értem, miért nem tudják nappal megejteni.

– Ez mondjuk, tényleg jó kérdés – bólogatok egyetértően. – Talán így még titokzatosabbak tudnak lenni.

Nem merem kimondani, hogy bízhat Tommyban, mert még előttem van a kép, amikor Dorist is folyamatosan csalta. Igaz, Tommy megígérte, hogy Vákuummal nem tesz olyat, de nem vennék rá mérget. Ellenben az biztos, hogy szeretik egymást, csak Tommy link, ez a nagy helyzet, és valószínűleg erre már Vákuum is rájött.

– Lehet, csak szoknom kell még, mint ahogy Rhysnek is. Nekem se volt sok komoly kapcsolatom – tűnődik.

– Valószínűleg, bár érthető az aggodalmad, ha nem tudod, merre jár. Ugyanígy éreznék a helyedben – nyugtatom.

Csengetnek. Meglepetten nézünk össze. Mindketten felállunk, és kinézünk az ablakon.

– Ezt nem hiszem el. Minek jött ide? – morgok, mert Edward áll a kapuban.

– Bakker! Még jó, hogy nincs itthon Rhys – feleli Vákuum.

Közben már nyitom az ajtót, és kimegyek Edward elé. Ő szokásához híven mosolyog, úgy közeledik felém.

– Remélem, nem gond, amiért elugrottam – mondja, és mielőtt válaszolhatnék, tovább beszél. – Gondolom, láttad a fotókat, és említetted, hogy van, aki vacsorával vár… Szóval… – Ekkor megpillantja Vákuumot az ajtóban. – Ő az?

– Nem – dünnyögöm. – Gyere! – intek a fejemmel, mert nem kint akarom megvitatni ezt.

Bemutatom őket egymásnak. Vákuum arcára van írva, mennyire el van ragadtatva, Edward meg persze rögtön kiszúrja, mert megint felveszi a menőcsávós álarcát.

– Szóval, csak a képek miatt ugrottam be. Bízom benne, nem okozott problémát. Sajnos állandóan a sarkamban vannak a rajongók – sóhajt drámaian.

– Kurvára nem egy rajongód fotózott le, hanem valamelyik alkalmazottad – bukik ki belőlem.

Edward ajka lefelé görbül.

– Ezek szerint problémád lett belőle. Sajnálom. Szívesen beszélek a barátoddal…

– Nem kell, megoldom – vágok közbe ingerülten.

Edward most segítségkérően Vákuumra néz.

– Hidd el, jobb, ha nem beszélsz vele – mosolyog rá Vákuum bájosan. – De nagyon rendes tőled, hogy benéztél.

Imádom Vákuumot, amiért burkoltan távozásra szólítja fel Edwardot.

– Tényleg sajnálom, és ha bármiben segíthetek, csörgess meg – nyújtja felém Edward a névjegyét, amit kelletlenül veszek el.

Kikísérem, ő még udvariaskodik és sajnálkozik kicsit, majd végre beül a kocsijába. Mérgesen megyek vissza a házba.

– Tényleg fel akar szedni téged – húzza el a száját Vákuum. Még mindig az asztalnál ül. – Nem tudom, mit hitt. Hogy vele vigasztalódsz?

Iszik egy kortyot, és én is a kezembe veszem a poharamat.

– Akkor inkább veled – forgatom meg a szemem, és amint rájövök, mit mondtam, bocsánatkérően nézek rá.

Vákuum szemöldöke magasba szalad.

– Oké, megpróbálom a jó oldalát nézni – dől hátra.

– Ajj, istenem! – dörzsölöm meg az arcom. – Ez nem az én napom. Ne haragudj!

– Nem, dehogy. Végül is, imponál. – Lesüti a szemét, és rájövök, hogy zavarba hoztam.

– Te jó ég! – kacagok fel hangosan. – Nem csinálhatnánk úgy, mintha meg sem történt volna?

– Miért, történt valami azon kívül, hogy idejött ez a jó csávó, hogy lecsekkolja, vajon szingli vagy-e már? – vigyorodik fel Vákuum.

– Gondolod, ezért jött?

– Mi másért? Ha Rhys nem találja meg a fotókat, Edward felhívta volna rá a figyelmét azzal, hogy eljött. Úgyhogy már nem is tetszik. Ez szemét húzás volt tőle – összegzi, majd feláll. – Nem baj, ha most lépek? Megleszel?

Még fel sem ocsúdok abból, amit mondott, de hevesen megrázom a fejem.

– Persze. Köszönöm, hogy eljöttél – pattanok fel, és magamhoz ölelem egy rövid időre.

Kikísérem, és megvárom vele a taxit, ami pár perc múlva be is gurul a házam elé. Vákuum int, én meg visszabaktatok, és miután becsukódik mögöttem az ajtó, egyből a homlokomra csapok párszor. Egy idióta vagyok. Zavarba hoztam azzal, hogy marhaságokat beszéltem, és még Edward is… Tényleg szándékosan akart bekavarni? Ennyire aljas lenne?

Nem tudom a választ, de bemegyek az irodámba, hogy ellenőrizzem, Rhys merre jár. A kocsija még mindig a motelnél áll, ami megnyugtat. Olyan szívesen felhívnám, de nem tehetem. Időt kell adnom magunknak.

A könyvet ide kattintva vásárolhatod meg.