Életre szóló két éjszaka - 9. fejezet

 foto: pixabay

– Ugye tudod, hogy ez nagyon veszélyes? – ingatta Mary a fejét.

Anna bólintott, és hátradőlt a kanapén.

– Megcsókolt – vallotta be ezt is.

– Jaj, édesem! Az a férfi nős. Össze fogja törni a szíved.

– De mit tehetnék? – sóhajtotta Anna. – Kell a munka, de Jasonnek képtelenség ellenállni. Nagyon tetszik nekem.

Mary elgondolkodva nézett rá.

– Jól van. Ha annyira akarod őt, akkor ülj le vele, és tisztázzatok mindent. Meg kell tudnod, mi a helyzet a házasságával, és főként, hogy mit akar tőled. Szerintem te többre vágysz attól, hogy csak a szeretője legyél. Úgyhogy ki kell derítened, mennyire stabil az a házasság. Ha esze ágában sincs válni, akkor felejtsd el! Ne legyél harmadik, édesem! Az sosem jó, hidd el nekem! – nézett rá Mary anyáskodva.

– Az annyira kínos lenne... Egyszerűen álljak elé, és kérdezzem meg, mik a szándékai velem? Mi van, ha ő egyértelműnek gondolja a szerető dolgot? Csak leégetném magam azzal, hogy többet képzelek bele…

– Ugyan már szívem! A pasi le akar fektetni, nem igaz? – tárta szét a karját Mary, mire Anna ismét bólintott. – Akkor nagyon is jogod van tudni, hogy szeretőt akar-e csinálni belőled.

Ann még mindig nem volt meggyőzve.

– És mi van, ha megpróbáljuk, és mégsem jön össze? Nem akarom ugyanúgy elrontani, mint Chrisszel.

– Túl sokat rágódsz ezen – sóhajtotta Mary, és közben gyanakodva méregette őt. – Beleszerettél, igaz?

Anna maga sem tudta, szerelmes-e, de azt igen, hogy a gondolatai folyamatosan Jason körül forogtak.

– Talán. De akkor még inkább nem tudom, mi lenne a helyes – húzta el a száját szomorúan, és az állát megtámasztotta a felhúzott térdén.

– Két lehetőséged van – szólalt meg Mary újra. – Kockáztatsz vagy elfelejted.

Anna megforgatta a szemét.

– Együtt dolgozunk, hogyan felejthetném el?

– Akkor maradt a második. Legyél a szeretője – vonta meg a vállát az asszony. – Ismerd meg jó alaposan, és csak utána állítsd válaszút elé. De készülj fel a legrosszabbra, és akkor nem érhet túl nagy csalódás.

Anna ismét fancsali képet vágott.

– Még túl sem vagyok az egyiken, és máris itt a másik bonyodalom. Álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz, amikor lefeküdtem vele a szállodában.

Mary elnevette magát.

– Erre nagyon kicsi volt az esély, de az is lehet, hogy mázlid van, és megtaláltad életed szerelmét. Ki tudja? Ilyen véletlenek után bármit el tudok képzelni. Nekem viszont mennem kell. Reggel várnak a tanítványaim – állt fel, és egy öleléssel búcsúzott Annától.

Anna máris azon töprengett, amit Mary tanácsolt neki. Legyen szerető? Csábította a gondolat, hisz mindennél jobban vágyott Jasonre, ám óriási volt a kockázat. Nem akart még egy szívfájdalmat.

A zuhanyzó felé tartott, amikor megszólalt a csengő. Azt hitte, Mary jött vissza valamiért, de helyette Chris állt az ajtóban.

– Bejöhetek? – kérdezte a férfi.

Anna rövid ideig hezitált, majd a szomszédok miatt beengedte, de csak az előszobában álltak meg.

– Miért jöttél? – Anna védekezően fonta össze a karját a mellkasa előtt.

– Nem válaszoltál a levelemre.

– Így van. Azt pedig tudod, mit jelent.

Chris a fejét csóválta.

– Nem akarom elhinni, hogy ennyi közös év után egy hülye ballépés miatt csak úgy kidobsz.

Anna szeme nagyra nyílt. Hülye ballépés?

– Már ne is haragudj, de az elég súlyos ballépés volt.

– Tudom, azonban már vége. Egyből szakítottam Clarával, mert vissza akarlak kapni, Anna. – Chris lépett egyet felé.

– Ne közelíts! – emelte maga elé a kezét Anna. – Én már nem akarok tőled semmit, sajnálom.

Chris megütközve nézett rá.

– Hogyan tehetném jóvá?

– Sehogy. Ezt nem tudod jóvá tenni, és most kérlek, menj el.

Chris lehajtotta a fejét, de nem moccant.

– Hallom, sikerült munkát találnod – motyogta alig hallhatóan.

– Honnan tudod? – kérdezte Anna hűvösen.

– Beszéltem anyukáddal.

– Miért hívtad fel őket?

Chris felemelte a fejét.

– Csak utánad érdeklődtem.

– Jesszusom! Hagyd békén a szüleimet, és engem is! – mérgelődött Anna, és kitárta az ajtót. – Ideje befejezned ezt!

Chris kelletlenül lépett ki a folyosóra, Anna pedig rávágta az ajtót. Nagyon dühös lett, amiért a férfi felhívta a szüleit. Nem volt joga hozzá, hisz ő még el sem mondta nekik a szakításukat. Vajon arról is beszámolt nekik, hogy mit tett? Anna erősen kételkedett benne.

Az incidens miatt másnap reggel morcosan ébredt. Korábban kezdett, hogy jusson idő arra, amit Jason kért tőlük. Nem bevágódni akart nála, hanem Anna alapból ilyen volt. Magáénak érzett minden feladatot, és ha a cég jól ment, az neki is jó volt. Persze, most a megszokottnál is jobban oda akarta tenni magát.

– Jó reggelt, miss Castillo. Ma maga az első! – üdvözölte Alfred barátságosan.

– Reméltem, hogy így lesz, szeretnék nyugalomban dolgozni – mosolygott Anna.

– Akkor én se zavarhatlak meg? – hallotta meg maga mögött Jason hangját.

Anna pulzusa megugrott, és ahogy a férfi szemébe nézett, rögtön tudta, hogy nem kérdés, szerelmes-e. De még mennyire, hogy az!

– A főnököm mindenben kivételt élvez – válaszolta kacéran, aztán megfordult, és elindult az asztala felé.

Jason követte, Anna szíve pedig máris majd kiugrott a helyéből.

– Akkor szeretném kihasználni, hogy kivétel lehetek – súgta a férfi a fülébe.

Anna megborzongott az érzéki hangra. Lassan pillantott fel a férfira. Jason a lépcső felé intett a fejével, és Anna úgy érezte, ez a jelenet kísértetiesen hasonlít a szállodában történtekre. És azt is tudta, hogy ha felmegy Jasonnel, akkor ugyanaz fog történni. A lábai maguktól mozdultak. Jason a lépcsőn a keze után nyúlt, és ujjaik összekulcsolódtak. Anna fejben már azt számolgatta, hogy fél órájuk sincs az első dolgozók érkezéséig.

Ahogy beléptek, Jason azonnal szembefordította magával.

– Ha nem akarod, most szólj, Anna! – hadarta türelmetlenül.

Anna számára csak egyetlen válasz létezett.

– Akarom – suttogta, és a férfi szája azonnal lecsapott.

Anna lábai megrogytok a hirtelen jött ingerektől. Jason hevesen csókolta, ő pedig ugyanolyan hevességgel viszonozta a csókot. A férfi fél kézzel mögé nyúlt, kulcsra zárta az ajtót, aztán a kanapé felé irányította őt.

Kapkodtak. Nemcsak a vágyaik, de az idő is sürgette őket. Nadrágszíj csatja csörrent, cipzár súrlódott, Anna ruhája máris feltolva a derekáig, és a kanapén térdelve, a vágytól remegve várta, hogy újra érezhesse magában a férfit.

– Édes istenem, Anna! – nyögött fel Jason, miután belehatolt.

Anna halk sikkantása kéjes nyögésbe torkollt, ahogy a férfi mozogni kezdett benne. Az egész élmény elképesztő intenzívre sikerült. Anna könnye kicsordult a hirtelen jött gyönyörtől, és Jason heves lökései ellenére is levegő után kapkodva próbálta tartani magát. Pillanatok alatt a következő szédítő örvénybe került. Behunyta a szemét, és hagyta, hogy ez az örvény újabb kielégülés felé sodorja.

Anna a kezébe harapott, hogy elfojtsa a hangos sikolyát, Jason viszont jólesően felnyögött élvezet közben. Anna legszívesebben elterült volna a kanapén, annyira kimerítette ez a kis testmozgás, de sietősen rendbe kellett szednie magát.

– Sosem fogok tudni betelni veled – mosolygott Jason, és ő is rendezni kezdte a ruházatát.

Anna viszonozta a mosolyát, aztán az órájára nézett.

– Adj valamit a kezembe, mert szerintem már itt lesznek, mire lemegyek – sürgette a férfit.

Jason alig hallhatóan elfordította a zárban a kulcsot.

– Nos, kisasszony, akkor lássuk csak, mit adhatnék még magának – kacsintott Annára, és az asztalhoz lépett.

Épp időben, mert Peter lépett be az ajtón, és meglepetten nézett rájuk.

– Jó reggelt! Hát ti?

Jason megköszörülte a torkát.

– Megkértem Annát, hogy nézze át a kiállításra szánt terveinket. Hátha tud még ő is egy-két ötletet hozzáadni. – Azzal előhúzott egy mappát a sok közül, és a nő kezébe adta.

– De azt már lezártuk, nem? Hétfőn viszem be őket – értetlenkedett Peter.

– Miért ne egészíthetnénk ki? Ha jobbak lehetünk, akkor legyünk is jobbak – vonta meg Jason a vállát.

Anna zavartan elnézett másfelé. Meg sem mert szólalni.

– Azt hittem, ilyesmire most nincs időnk, de oké – hagyta végül ennyiben a dolgot Peter.

– Még ma átnézem! – emelte meg a kezében lévő mappát Anna, és kisietett az irodából.

Egyenesen a mosdóba ment, mert attól tartott, hogy a haja kócos, a ruhája gyűrött és a sminkje is elkenődött, de miután mindent rendben talált, már mosolyogva ment le Ritához.

– Te merre jártál ilyen korán reggel? – kérdezte Rita felnézve a munkájából.

– A főnök ideadta a kiállítási aktát, hogy nézzem át.

– Mégis minek? Azokkal már rég kész vagyunk – csodálkozott Rita is.

– Nem tudom. Azt mondta, ha van ötletem, egészítsem ki – rántotta meg Anna a vállát, és leült az asztalához.

– Mégis mikor? A szállodákhoz holnap le kell adnunk mindent, és még azok sincsenek kész.

Anna már maga sem tudta, mit füllentsen.

– Legfeljebb hazaviszem, úgysincs semmi dolgom a hétvégén. Otthon is tudok rajzolni – felelte végül.

Rita nevetve megrázta a fejét.

– Nem tudom eldönteni, hogy Jasonnek tepersz ennyire, vagy csak munkamániás vagy.

Anna is elmosolyodott.

– Talán kicsit mindkettő. Új munkahely. Ki ne szeretne jó benyomást tenni a főnökére? Egyébként pedig kimondottan örülök, ha van mivel lekötnöm magam otthon.

– Hát figyelj, Anna! – fordut felé Rita teljes testével. – Ha engem kérdezel, akkor Jasont már rég lenyűgözted, máskülönben nem bízott volna rád azonnal ilyen fontos munkát, mint a szálloda. Ha pedig pasit szeretnél magadnak, akkor csak nézz szét – mutatott körbe. – Az emeleten bőven van választék azokból a férfiakból, akik örömmel randiznának veled.

Anna mosolyogva a fejét csóválta.

– Már kérdezni akartam, hogyhogy csak egyedül vagy formatervező itt? Attól jóval többnek tűnik a munka, hogy egyedül ellásd.

– Nem egyedül vagyok. Ez itt mellettem a Rob asztala – mutatta Rita –, de szegény eltörte a karját, úgyhogy még legalább két hétig mellőznünk kell. Úgyhogy épp jókor érkeztél, mert belefulladtam volna a munkába.

– Szóval van egy Robunk is. Jó tudni – bólintott Anna, majd vett egy nagy levegőt. – Nos, akkor csináljuk, mert tényleg soha nem leszünk kész.

Nehéz volt úgy a munkára koncentrálnia, hogy közben egyfolytában a reggeli légyottjuk járt a fejében. Már el is dölt a kérdés: Jason szeretője lett.  Mert Anna biztos volt benne, hogy nem ennyi lesz. A férfi pont ugyanúgy vágyik rá, mint ő. Viszont mindenképpen beszélnie kell vele erről, mert tényleg veszélyes vizekre eveztek. És még ott volt Chris is. Anna nem érette, a férfi miért nem képes felfogni, hogy vége, mégis abban bízott, egyszer úgyis megunja.

– Jössz ebédelni? – törte meg az órák óta tartó csendet Rita.

– Nem, de ha hoznál nekem egy szendvicset, azért nagyon hálás lennék – nyújtózott Anna egy nagyot. – Jól haladok. Ezek már mind kész vannak – tolt Rita elé egy kupac rajzot.

Rita átfutotta őket.

– Bármelyiket elfogadnám. Jól mutatna a nappalinkban.

– Hát, ezek csak rajzok… Egyelőre. Reméljük, egyszer igazi bútorok is lesznek belőlük.

Rita a kezébe vette a táskáját, majd miután megbeszélték, milyen szendvicset hozzon Annának, távozott. Anna nem tudott újra belemerülni a munkába, mert Jason és Peter közeledett felé a lépcső irányából.

– Nem mentél ebédelni? – kérdezte Jason.

Anna egyből kiszúrta a szemében megbújó, huncut csillogást.

– Rita hoz nekem egy szendvicset. Ti is ebédelni mentek?

– Nekem el kell ugranom valahová, csak oda akarom adni az átalakítási terveket, mert a méretek változtak, és esetleg érdekes lehet a bútorzat szempontjából is – hadarta Peter, és lerakta Anna elé a dossziét. – Mentem is, igyekszem vissza.

– És te? – fordította Anna újra Jason felé a fejét.

– Ebédelni indultam, de így már nem egyedül, mert te is jössz velem – jelentette ki a férfi.

Anna automatikusan tiltakozni kezdett.

– Nem mehetek. Látod, mennyi munkám van, és Ritának is azt mondtam, itt maradok.

– A főnököd vagyok. Nem utasíthatsz vissza – szállt vitába vele a férfi.

– De igen, mert nem munkaebédre hívsz – kötötte Anna az ebet a karóhoz.

– Hogy nem-e? – vonta fel Jason a szemöldökét, majd a füléhez emelte a telefont. – Üdv, Rita! Egy órára elrabolom a kolléganődet, úgyhogy ne lepődj meg, ha nem találod itt. Ja, és ne hozz neki szendvicset, mert ebédelni viszem… Igen, munka. A próbaidejét tárgyaljuk újra… Rendben, köszi.

Anna mosolyogva forgatta a szemét.

– Hihetetlen vagy!

Valójában örült, hogy Jasonnel töltheti ezt a kis időt, úgyis beszélniük kellett egymással. A férfi egy közeli étterembe vitte, ami tele volt, de Jasont ismerősként üdvözölték, és elég gyorsan szabadítottak fel nekik asztalt. Amíg rendeltek, többnyire az ételről, majd a munkáról beszélgettek, majd amikor már senki sem nyüzsgött körülöttük, Anna összeszedte minden bátorságát, és a férfi szemébe nézett.

– Akarod, hogy legyen folytatás? – kérdezte kerek-perec.

Jason először meglepetten pislogott párat, majd elmosolyodott.

– Ez nem kérdés, de nem lenne túl tisztességes a részemről.

– Ahogy az enyémről sem – biccentett Anna –, de azt hiszem, már késő ezen rágódni.

– Nálam többször van szó, Anna – sóhajtotta Jason.

– Csak annyit szeretnék tudni, akarod-e. Ráérünk később átbeszélni a többit – halkította le Anna a hangját, mert a pincér kihozta az italukat.

Jason le sem vette a szemét róla közben.

– Természetesen akarom. Semmire sem vágyok jobban – bökte ki végül. – Viszont néhány dolgot muszáj lesz tisztáznunk, de nem most és nem itt.

Anna elővett egy tollat a táskájából, felírta rá a címét, és áttolta Jasonnek.

– A lakásod címe? – nézett fel rá a férfi, miután elolvasta.

Anna a korábbi határozottsága ellenére elpirult.

– Esetleg reggel, ha korábban kezdenél…

Jason áthajolt az asztalon, és halkan suttogott:

– Reggel hatra ott leszek, én akarlak ébreszteni.

A pincér újra megjelent, ezúttal az ételükkel, így Anna már nem tudott reagálni, de az egész teste bizsergett attól, amit Jasontól hallott. Alig várta a másnap reggelt.

10. fejezet