Életre szóló két éjszaka - 16. fejezet

 foto: pixabay

Amikor Anna meglátta, hogy Jason is visszaért, játékos üzenetet küldött neki:

 Fantasztikusan néz ki, Mr. Grant. Csak nem valami nő van a dologban?

Kisvártatva érkezett a válasz.

Jason: Ráhibázott, miss Castillo.

Anna: Mesélne nekem róla?

Jason: Ez bizalmas információ, nem gondolja? Mégis csak az alkalmazottam…

Anna: Ugyan már! Nekem elárulhatja. Tudok titkot tartani.

Jason: Túl meggyőző, hölgyem! Nos, a nő szuper csinos és kedves, de rettenetesen kíváncsi természetű. A kézügyessége pedig…, lenyűgöző.

Anna elfojtott egy kuncogást, és fülig pirult.

Anna: Akkor elégítse ki a kíváncsiságát.

Jason: Higgye el, bármikor kielégítem, csak egy szavába kerül.

Anna majd’ kiugrott a bőréből.

Anna: Imádlak!

A nap sokkal jobban telt így, hogy a legváratlanabb időpontokban küldtek üzeneteket egymásnak. Anna boldog volt, Jason pedig vidámnak tűnt, pedig szegénynek elég sok problémával kellett megküzdenie.

Jason: Üres lesz nélküled a ház.

Ez az üzenet a munkaidő végén érkezett.

Anna: Te is hiányozni fogsz nekem.

Jason: Felhívsz majd?

Anna: Igen, de csak később, mert Marynél vacsorázok.

Jason: Majd egyszer bemutathatnád, ha már úgyis tud rólunk mindent.

Anna: A hétvégére összehozhatjuk. Most indulok. Szeretlek!

Anna útközben bevásárolt. Egy üveg jóféle borral és egy kis sütivel kedveskedett Marynek. Most először járt nála, és hálás volt a meghívásért, mert bőven lesz miről beszámolnia az asszonynak.

– Hogy vagy? Fáradtnak látszol – ölelte meg Anna, miután Mary ajtót nyitott neki.

– Most már sokkal jobban. Ma az összes energiámat leszívták a diákok.

– Nehéz napod volt?

– Csak a szokásos – legyintett Mary, majd bekísérte Annát az étkezőbe. – Ülj le, megyek, megnézem a csirkét. Érezd otthon magad.

Anna végigvezette a tekintetét a barátságos otthonon.

– Nagyon csinos lakásod van – kiáltott Mary után.

– Tudom, túlzsúfolt – kuncogott az asszony a konyhából. – Állandóan összegyűjtök mindenféle kacatot.

Anna mosolyogva bólintott, mert tényleg egymás hegyén állt minden a lakásban, de mégis úgy tűnt, mindennek megvan a maga helye. Ráadásul a sok virág is otthonossá varázsolta, úgyhogy Annának tetszett az összhatás.

– Nem vagyok túl nagy szakács, úgyhogy nem kell megdicsérned az ételt, de azért remélem, ehető lesz – tette le Mary középre a csirkét, majd a köreteket is.

– Nem vagyok válogatós, úgyhogy ne számíts tőlem kritikára – felelte Anna.

Mary leült vele szemben, és várta, hogy először Anna szedjen.

– Hétvégén ismét kiruccanok. Kár, hogy nem tudsz velem jönni.

Anna szélesen elmosolyodott, és átfordította a szedőkanalat Mary felé.

– Én már annyira nem sajnálom, de majd kérek beszámolót.

– Remélem, lesz miről. És mi újság a hercegeddel?

– A felesége kidobta, tegnap éjszaka nálam aludt, de ma este már az új házba megy haza – mesélte Anna röviden az eseményeket.

– Ez várható volt. Tulajdonképpen irigyellek. Teljesen kivirultál, és csak úgy süt rólad a boldogság, szívem.

– Az is vagyok, Mary. Jason egyszerűen tökéletes… – sóhajtotta Anna álmodozva. – Ma azt kérte, hogy alkalomadtán mutassalak be neki. A hétvégén szerettem volna, de akkor halasztjuk a következő hétvégére.

– Nahát, ez rendes tőle – bólogatott Mary elismerően.

– Ez a csirke pedig finom – jegyezte meg Anna.

Mary a szája elé kapta a kezét, úgy kuncogott.

– Te tényleg nem vagy válogatós.

Anna egész sokáig maradt. Mindig szeretett Maryvel beszélgetni. Meghallgatta az ő napját is, az iskolai kalandjait, és a beszámolót a kedves buszsofőrről, aki mindig udvarol Marynek. Hét óra is elmúlt, amikor Anna a kocsiból felhívta Jasont.

– Későn értél haza – mondta a férfi, miután üdvözölték egymást.

– Még nem vagyok otthon, de hamarosan. – Anna besorolt a megfelelő sávba.

– Kocsiban ülsz? – kérdezte Jason.

– Igen, miért?

– Akkor gyere hozzám, kérlek. Mármint ide…

Anna elmosolyodott.

– Azt mondtad, nem lehet.

– Már este van, senki sem fog látni.

– Ez még csak az első éjszaka, és már nem bírod? – nevetett Anna.

– Nem tehetek róla. Szerintem nem is tudok majd elaludni, ha nem vagy itt.

Jason hízelgett, hogy odacsalja, ám Anna rendkívül élvezte ezt. Még nem is mondott igent, de máris sávot váltott.

– Nincs váltóruhám holnapra – mondta kifogásként.

– Majd korábban kelünk, hogy haza tudj ugrani munka előtt – győzködte Jason.

Anna a fejét csóválta.

– Oké, akkor nyisd a kaput, mert mindjárt ott vagyok.

Ő is örült, hogy nem kell külön tölteniük az éjszakát, bár aggódott, mert nem szerette volna, ha Jason bajba kerül miatta. A szerelmes ember képes meggondolatlanságokra, és ők tagadhatatlanul szerelmesek voltak.

Az éjszaka furcsa volt a szinte teljesen üres lakásban, ám mindketten jól aludtak. Reggel Anna megdicsérte Jasont, ugyanis a férfi bevásárolt, így nemcsak kávézni, de reggelizni is tudtak. Igaz, állva, de ez egyiküket sem zavarta. Evés közben összevitáztak azon, ki vegye a következő bútordarabot, történetesen az étkezőasztalt, és Anna került ki győztesen a nem komoly vitából, de csak azért, mert Jasonnek fog jutni minden egyéb, amire még szükségük lesz.

– Egy éjszakát sem akarok külön tölteni tőled – súgta a férfi Anna fülébe búcsúzkodás közben.

Anna imádta, hogy Jason kimutatja az érzéseit felé. Talán a szokatlan ismerkedésük és a váratlan nehézségek lehetett az oka, de örült, hogy ennyire őszinték lehettek egymással.

Ismét külön-külön érkeztek a munkahelyükre, és Anna alig, hogy leült Rita mellé, Jason jelent meg az asztaluknál.

– Jó reggelt, hölgyek! Hoztam egy kis munkát – közölte vidáman.

– Az jó, mert már szinte teljesen kész vagyunk a korábbi megrendelésekkel – nézett fel Rita érdeklődve a főnökére.

Jason átadta neki a papírokat, és míg Rita átolvasta, addig lopva Annára mosolygott.

– Konyha, egyedi méretezésű kanapé és egy komplett gyerekszoba. Ez jó! – lelkendezett Rita, majd Annához fordult. – Melyiket szeretnéd?

Anna szeme felcsillant.

– A gyerekszobát. Alaprajzok is vannak? – Ő is átfutotta a megrendelést.

– Igen, mindegyikhez hoztam – válaszolta Jason. – A gyerekszobánál annyi kikötése van a megbízónak, hogy környezetbarát anyagokból legyen minden.

– Rendben, nem gond. Holnapra kész leszek az elsődleges tervekkel.

Jason hitetlenkedve ingatta a fejét.

– Mondd, hová rohansz mindig? Bármilyen feladatot adok, pár nap alatt elkészülsz vele.

– Nyugodtan fékezd csak le – bólogatott Rita nevetve –, mert nem bírom tartani a tempót vele.

– Hm, akkor adok egy másik feladatot a számodra. Az majd leköt egy időre – mondta Jason váratlanul.

Mindketten érdeklődve néztek fel rá, Jason pedig megeresztett egy elbűvölő mosolyt feléjük.

– Rendezd be a házam. Nekem úgysincs időm rá, Ritát pedig a jelen állapotában nem terhelném, hiszen sok szaladgálással jár – közölte.

Anna először elképedt Jason leleményességén, utána pedig újfent alig tudja elrejteni a boldog mosolyát.

– A főnököm házát berendezni igen nagy felelősség… – tett úgy, mintha habozna.

– Bátran vállald csak el! – biztatta Rita. – Amíg nem indul a projekt, én bírom egyedül itt.

– Szabad kezet kapsz – vette át a szót Jason. – Az eddigi terveid alapján megbízok az ízlésedben. Ha feljössz, adok egy kulcsot, és akár máris hozzákezdhetsz. Nos? – nézett rá várakozóan.

Ha semmi sem lenne köztük, Anna akkor sem mondott volna erre nemet.

– Oké, vállalom – vigyorodott el.

Együtt felmentek Jason irodájába.

– Ezt jól kitervelted – jegyezte meg Anna egyből, amint beléptek.

– Nem terveltem ki, ott rögtönöztem – vallotta be Jason, és magához húzta Annát. – De valld be, hogy neked is tetszik.

– Nem csak az ötlet teszik, hanem te is – nézett fel rá Anna kacéran.

Jason a tarkójára csúsztatta a kezét, és megcsókolta. Olyan forrón ölelték egymást, mintha nem is szeretkezéssel töltötték volna a fél éjszakát.

– Kívánlak – nyögte Jason Anna fülébe. – Menjünk haza.

– Az én lakásom közelebb van, de higgadj le, mielőtt innen kilépsz – kuncogott Anna a férfi erősen domborodó nadrágja a láttán.

– Várj meg a parkolóban. Pár perc, és jövök utánad – nyomott egy puszit Jason a szájára.

Valóban Anna lakásán kezdtek, majd együtt szétnéztek néhány bútorboltban, és kiválasztották az étkezőasztalt, ami miatt ismételten kisebb vita alakult ki közöttünk, mert Jason túl drágának találta ahhoz, hogy Anna fizesse ki.

– Nem fizetlek meg olyan jól, hogy ezt megengedhesd magadnak – tiltakozott a férfi.

– Akkor majd gondolkozz el a fizetésemelésen – vágott vissza Anna játékosan, és máris az eladópulthoz lépett a kártyájával, hogy rendezze a számlát. Majd Jason fancsali képét látva, megesett rajta a szíve. – Sokkal több minden fog rád maradni, holnap benyújtom a listát, ne aggódj! Nekem jólesik, hogy ezt én fizethetem, úgyhogy ne vedd el az örömömet.

Jason közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgott.

– Cserébe lógni fogsz egy újabb kikötöző játékkal.

Anna már csak a gondolatára is megborzongott, és alig várta, hogy törlessze az adósságát Jason felé.

17. fejezet