Életre szóló két éjszaka - 17. fejezet

 

foto: pixabay

Chris izgatottan járkált fel-alá a lakásában. Az állásért cserébe Patrick segíteni fog neki, hogy elégtételt vehessen az őt ért sérelmek miatt. Bosszút fog állni Annán és a nagyképű Granten is, amiért a múltkor úgy kidobták. Megalázták és semmibe vették. Ha minden jól megy, mindketten nagyon meg fogják bánni mindezt.

Amikor megszólalt a csengő, szinte feltépte az ajtót, de Clara állt mögötte, és nem Patrick.

– Mit keresel itt? – kérdezte Chris gorombán.

– Erre jártam, gondoltam benézek – felelte a nő, és a sértődöttség máris kiült az arcára.

Chris kelletlenül lépett el előle.

– Nem a legjobbkor, de gyere be.

Végül is nem zavarta, ha Clara ott lesz, mert úgysem fogja tudni, Patrick miért látogatja meg. És talán utána még ünnepelhetnek is.

– Valami dolgod van? – érdeklődött Clara, és körbenézett a nappaliban.

– Nem, csak várok valakit, de nem zavarsz – felelte Chris, és intett Clarának, hogy üljön le. – Egy régi osztálytársam látogat meg.

Ahogy ezt kimondta, újra megszólalt a csengő. A bejárathoz sietett, és kinyitotta Patrick előtt az ajtót.

– Itt van a barátnőm. Előtte egy szót se – súgta oda neki. – Látom, elhoztad.

– Igen, itt van – nyújtotta át Patrick a mappát, amit Chris sietősen becsúsztatott a folyosón álló szekrény fiókjába.

Ezután bevezette Patrcikot a nappaliba.

– Clara, ő itt Patrick. Együtt jártunk egyetemre. A múltkor összefutottunk, és beültünk sörözni, hogy felelevenítsünk néhány szép emléket.

A két vendége kezet fogott egymással.

– Beugorhatok máskor, ha esetleg most is el akartok menni – udvariaskodott Clara.

– Nem kell, majd sörözünk itthon. Patrick úgysem sokáig ér rá, mert várja a menyasszonya. Nem igaz? – csapta hátba Chris a barátját.

– De, ez így van. Hamarosan nősülök, úgyhogy nekem már időben haza kell érnem, nehogy a végén meggondolja magát– viccelődött Patrick.

– Te is kérsz egy sört, Clara? – indult el Chris a hűtő irányába.

– Nem, köszönöm, de maradj csak, majd én hozom. Addig készítek magamnak egy teát.

Clara kiszolgálta a férfiakat, majd visszament a konyhába.

– Az összes benne van? – kérdezte Chris halkan Patricktől.

– Igen. De ugye, nem bukok le?

– Már, hogy buknál le? Nem téged fognak gyanúsítani, hanem Annát. Az a kis szuka pedig megérdemli. Neked már biztos helyed van nálunk, barátom – kacsintott Chris jókedvűen.

Patrick a száját rágcsálva bólogatott.

– Az jó, mert szerintem csak hetek kérdése, és össze fog omlani a cég. Főleg ezek után.

– Ne aggódj, bármikor átjöhetsz, viszont lenne még egy kérésem – hajolt Chris közelebb.

– Ugye, nem ilyen jellegű? – sandított rá Patrick félve.

– Nem. Sokkal izgalmasabb, és nem jár kockázattal. Majd később elmondom, csak tedd magad szabaddá holnap estére.

Jason

Jason nem igazán volt jó ezekben a vásárlásos dolgokban, de Anna és persze a közös otthonuk kedvéért szívesen megtette. Sőt, még valami egészen szokatlanra is rászánta magát, de először át kellett mennie az ügyvédhez.

– Beszéltem Ivyvel. Sajnos a cég ügyében hajthatatlan – közölte Ben a rossz hírt.

– Ezek szerint még mindig dühös – húzta el Jason a száját.

– Eléggé – biccentett az öreg. – Azt mondja, megaláztad, bár nekem fogalmam sincs, mi történt köztetek, és nem is tartozik rám.

– Azért ez eléggé vicces, hogy ilyeneket állít – horkantott fel Jason mérgesen.

Az ügyvéd csak legyintett, mintha tudná, hogy Ivynek egy szava sem igaz.

– Megvan az első tárgyalás időpontja. Hétfőhöz egy hétre, reggel kilenc.

Jason fellélegzett.

– Na végre, valami jó hír is. Mire kell számítanom?

– Nagyjából semmire. – Ben megigazította az orrán a szemüvegét. – Mindkettőtöket megkérdeznek akarjátok-e a válást, és mivel gyerek nincs, akár azonnal is kimondhatnák, de sajnos a vagyonelosztás miatt nem így lesz. Szóval, amiatt majd kitűznek egy újabb időpontot, és addigra nekem be kell adnom, pontosan min osztozkodtok, és miben nem tudtok megegyezni. Előszedtem a kapcsolataimat a bíróságon, és azt az ígéretet kaptam, hogy ha valamit elnapolnak, akkor a ti ügyetek kerül a helyére. Ennyit tudtam gyorsítani a dolgokon – fejezte be a tájékoztatást.

– Nagyszerű. Akkor sokkal gyorsabban vége lehet. Hálás vagyok a segítségedért – mosolygott Janon az öregre.

– Nincs mit. Ez a dolgom.

Jason már indult volna, de még visszafordult az öreghez.

– A hétvégén elmennék még néhány holmimért Ivyhez. Esetleg odaszólnál neki? Mert nekem már a telefont sem veszi fel.

– Azt mondta, hazautazik a szüleihez a hétvégére, úgyhogy szerintem nyugodtan mehetsz. Gondolom, kulcsod még van.

– Igen, azt még nem kérte vissza. Köszönöm!

Jason elégedetten lépett ki az ügyvéd irodájából. Több jó hírt is kapott. Talán mégis gyorsan lezajlik a tárgyalás, ráadásul a hétvégéjét szabadon töltheti Annával, mert Ivy nincs a városban.

Benyitott Peter irodájába, mert vele is beszélnie kellett.

– Van még valami sürgős mára? – kérdezte a barátját. – Elég sok dolgom lenne az új házban.

– Ezeket írd alá, és felőlem mehetsz is – tolt ki Peter egy adag papírt az asztal szélére. – Szerintem ma mindenki hamarabb le fog lépni, ami nem is baj, mert ha a jövő héten megkapjuk a választ, akkor ki sem látszunk majd a munkából.

– A gyártókkal és az alvállalkozókkal leegyeztetted már, igaz? – érdeklődött Jason, miközben sorban aláfirkantotta az iratokat.

– Persze, mindent elintéztem. Lesz szabad kapacitásuk.

– Ha megvan a szerződés, saját kivitelezői csapatot akarok – árulta el a terveit. – Már elkezdtem tárgyalni ez ügyben.

Peter nem túl őszinte mosollyal bólintott.

– És mi lesz, ha Ivy mégis viszi a cég felét? Nagyon meg tudja nehezíteni a dolgunkat, ugye, tisztában vagy vele?

Jason tudta, hogy ha Peter aggódik, akkor a többi embere is. Ennek a legkevésbé sem örült, éppen ezért is jó, ha gyorsan lezavarják a válást.

– Nem fogja vinni, mert nem engedem, hogy így legyen! – jelentette ki határozottan.

– Oké, én bízok benned! Ha bármiben a segítségedre lehetek, itt vagyok – nyújtotta a kezét Peter, hogy elköszönjön tőle.

Jason kész volt arra, hogy a bíróság előtt kiteregesse a házaséletük legtitkosabb és szégyellnivaló részleteit is, de remélte, Ivy nem fogja ilyesmire kényszeríteni.

Jason az órájára nézett. Nagyon kellett igyekeznie, mert a szállítók négyre érkeznek a házhoz, és előtte még el akart intézni pár dolgot. Az utolsó percben gurult be a kapun. Anna a ház előtt, csípőre tett kézzel várta, és próbált rosszallóan nézni rá, de nem tudta elrejteni a szája sarkában megbújó mosolyt.

– Már azt hittem, tényleg rám marad minden – feddte meg nyomban.

– Időben ideértem, nem? – kapta el Jason a derekát, és megcsókolta.

– Akkor nyomás átöltözni, mert itt vannak – lépett egyet hátra Anna, és máris lesietett a lépcsőn, hogy irányítsa a szállítókat.

Jason csak ledobta a zakóját és a nyakkendőjét, aztán ő is beállt pakolni. Alig másfél óra alatt minden bekerült a házba, de még így is rengeteg munka várt rájuk.

– Gyere ide, te tündéri háziasszony – kapta a karjaiba Annát, aki amellett, hogy beszerzett egy csomó mindent, még vacsoráról is gondoskodott.

– Nem én főztem, útközben vettem – kacagott Annak –, de még ki kell jönnöd velem a kocsihoz, mert vettem két szőnyeget, de azt nem tudom egyedül becipelni.

– Oké, de először várj meg itt! – emelte fel Jason a mutatóujját, és kiszaladt a saját kocsijához, aztán a csomagokat letette az új étkezőasztalra.

– Mik ezek? – kíváncsiskodott Anna, és az első táskából rögtön előhúzott egy szexi fehérneműt.

– Remélem, eltaláltam a méretet – somolygott Jason.

Anna ámulva emelt fel egy világoskék felsőt.

– Te ruhákat vettél nekem? – kérdezte csodálkozva.

– Hogy innen is tudj munkába menni, de van két jó hírem is.

– Mi az? – csillant fel Anna tekintete.

– Hétfőhöz egy hétre lesz a tárgyalás. Ha minden jól megy, akkor Ben elintézte, hogy a másodikat is hamarabb kitűzzék, és a hétvégét együtt tölthetjük, mert Ivy nincs a városban.

– Hű, ezek tényleg jó hírek – mosolygott Anna szélesen. – És ezt a szabad hétvégét a házunk berendezésével fogjuk tölteni.

Annának igaza lett, de a sok munka ellenére a hétvégéjük olyan volt, mint egy álom. Kicsomagolták az összes bútort, lefektették a szőnyegeket, szereltek, takarítottak, főztek, beállították a tévét és rengeteget szeretkeztek. Szombaton Jason elhozta a maradék holmiját a régi házukból, vasárnap pedig még beszereztek néhány hiányzó apróságot, este pedig pezsgőt bontottak, azzal ünnepelték meg, hogy szinte mindennel elkészültek.

– Nagyon szép lett – Jason átkarolta Anna vállát. A nappaliban ülve csodálták az új otthonukat.

– Holnap veszek virágokat, és megrendelem a függönyöket, más már alig hiányzik. – Anna a férfi vállára hajtotta a fejét.

– Amikor a szállodában magad után vonszoltál, egyikünk sem gondolta volna, hogy alig néhány héttel később a közös otthonunkban fogunk üldögélni – merengett Jason.

– Akkor még csak egészen más terveim voltak veled.

Jason felkacagott.

– Mondd ki nyíltan, azt akartad, hogy jól megdugjalak.

– Ne tegyél úgy, mintha te csak sakkozni akartál volna velem – lökte meg Anna felháborodva.

Jason elkapta a derekánál fogva, és lebirkózta a kanapén.

– Nem, annyira vágytam rád, hogy magamhoz kellett volna nyúlnom, ha nem rabolsz el. És néha olyan érzésem van, mintha azóta is egyfolytában állna a farkam – mordul fel, és belepuszilt Anna nyakába.

– Veszem észre – emelte meg Anna a csípőjét.

– Mit szólnál hozzá, ha megint felavatnánk valamit? – vetette fel Jason. – Mondjuk, a kádat…

Jól érezték magukat, majd a következő reggelen kivételesen másképp váltak szét az útjaik. Jason bement a céghez, míg Anna maradt a házban, hiszen elvileg neki most ott volt munkája. Ez a felállás sokkal jobban tetszett Jasonnek, hiszen tudta, hogy délután Anna otthon fogja várni, és így bármikor felhívhatta, de akár haza is ugorhatott, ha úgy tartotta kedve.

Éppen Peterrel ültek az irodában, amikor megérkezett a válasz a szállodalánctól. Jason izgatottan nyitotta meg az üzenetet.

– Megérkezett a válasz a projektre – tájékoztatta a barátját. – Szerdán el kell utaznom. Újabb tárgyalásra várnak.

Peter szeme kíváncsian csillant.

– Elfogadták a terveket?

Jason megrázta a fejét.

– Ezt nem írják, de ha nem tetszene nekik, valószínűleg nem hívnának tárgyalni. Gondolom, a részletekben akarnak megállapodni.

– Ez remek! – dörzsölte össze a tenyerét Peter. – Akkor készülhetünk.

– Igen, azt hiszem készülhettek – mosolygott Jason reményekkel telve barátjára.

Jó napja volt, ám ezzel még nem ért véget, mert otthon Anna is meglepetéssel várta.

– Gyönyörű vagy – ölelte magához Jason. Anna azt a kék ruhát viselte, amit ő vásárolt neki. Tökéletesen állt rajta.

– Csukd be a szemed! – parancsolt rá Anna, és magával húzta az egyik helyiség irányába, amit dolgozószobának neveztek ki.

Jason összeszorított szemmel, nevetve követte az izgatott nőt. Anna megállítatta és a megfelelő irányba fordította.

– Most már kinyithatod.

Jason kinyitotta a szemét, és csodálkozva nézett szét a helyiségben.

– Anna, elképesztő vagy! Ezt hogy?

A dolgozószoba tegnap még üresen kongott, ma pedig teljesen be volt rendezve. Egy nagyon szép, faragott íróasztal állt középen, mögötte és mellette is könyvespolcok, melyeken már könyvek sorakoztak, amiket ő hozott el szombaton. Elegáns bőrfotelek vették körbe, és a falon egy különleges festmény lógott.

Anna büszkén kihúzta magát.

– Egy régiségkereskedőnél voltam. Ott vettem mindent, és még jó néhány könyvet is. Az öreg olyan rendes volt, hogy a fiaival kiszállíttatta, majd segítettek a helyére pakolni mindent.

– Akkor te nagyon sokat dolgoztál ma.

– Igen, de remélem, örülsz – bólintott Anna csillogó szemmel.

– Persze, hogy örülök. Nagyon tetszik ez az egész. Nem is tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok azért, hogy itt vagy nekem – ölelte magához Jason meghatottan.

Jason boldog volt, mert Anna azzá tette. Ez a kapcsolat teljesen más volt, mint a korábbi. Ivy mindig kissé kimérten viselkedett vele, különösen idegenek jelenlétében, és állandó kényszeredett mosoly ült az arcán. Nem úgy, mint Annának, akinek már a tekintetéből is ki tudta olvasni az érzéseit. Anna őszinte és odaadó, minden rezdülésén látszott, hogy szerelmes belé, és Jason nem tudott ezért elég hálás lenni neki.

Vacsora közben megbeszélték, hogy mivel szerdán ő elutazik, Anna a saját lakásában tölti a másnap éjszakát, és reggel már a cégnél kezd. Jason sajnálta, amiért csak ilyen kétlaki életet tudott biztosítani a számára, de egyelőre még így is viszonylag jól meg tudták oldani, hogy a lehető legtöbbet legyenek együtt.

Így viszont Jasonnek ez lett az első egyedül töltött éjszakája a házban. Akármerre nézett, minden Anna keze munkáját dicsérte. Az egész ház nyugalmat és harmóniát sugárzott, ő pedig otthon érezte magát benne. Az pedig külön örömmel töltötte el, hogy a gardróbban Anna ruhái is ott lógtak az övéi mellett. Ekkor már egészen biztos volt benne, hogy soha nem fogja őt elengedni maga mellől.

Kezébe vette a telefont, hogy lefekvés előtt még elköszönjön tőle. A készülék hosszan kicsöngött, de Anna nem vette fel. Jason nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, mert arra gondolt, talán Anna fürdik, és nem hallja. Később újra próbálta, de ugyanúgy nem érkezett válasz. Ekkor már kezdett kissé ideges lenni.

18. fejezet