Vélemény

Megírtam ezt a blogbejegyzést, az lett belőle, hogy rágalmazom az illetőt, aki minősíthetetlen véleményt mondott a munkámról. Szóval levettem a kimásolt beszélgetést, mert az egy privát csoportban történt, és csak a saját szavaimmal fogalmazom meg, mi történt.

Tegnap az egyik író-olvasó csoportban a könyvkiadás volt a téma, és én is bátorkodtam leírni a véleményemet, ami után elég sokan betámadtak.

Nem tagadom, lelkileg eléggé megviselt a dolog, mert egyáltalán nem éreztem jogosnak a bántást, amit kaptam.

Mivel ez az én blogom, azt hiszem szabadon leírhatom gondolataimat ezzel kapcsolatban, és meg is oszthatom veletek.

Hogy mindent megértsetek, megpróbálom röviden összefoglalni az előzményeket.

A könyvkiadás nem egy jövedelmező szakma. Nem csupán azért, mert egyre kevesebben olvasnak. Ez a probléma egyik része. A másik része a hatalmas áremelkedés. Ám van egy harmadik része is, ami szerintem minden írónak a lefájóbb pont. Ez pedig a lehúzás.

Ahhoz, hogy megjelenhessen a könyved, nagyon-nagyon sok pénzt kell áldoznod rá. 1,5-3 millió forint között. Ez olyanokból tevődik össze, mint pl. szerkesztés 200-250 ezer, korrektúra (ahol a helyesírási hibákat javítják), mondjuk 100-150 ezer. De van még tördelés, borító, és persze a legsúlyosabb összeg, a nyomtatási költség.

E-könyv esetében természetesen nincs nyomtatási költség, de anélkül is össze tudjátok adni, milyen sokba kerül.

Az értékesítők minden egyes eladott darab után jutalékot vonnak le. Tehát, ha mondjuk a Libri eladja a könyvedet, az eladási árból levonnak 60%-ot. Csupán azért, mert eladták… A kiadó levon további 20-40%-ot. A maradék összegből fizesd be az adót, és ami marad, az a tiéd. Egy 5000 forintos könyv esetén, ez legyen kb. 1200 Forint.

Magyarul, ha van egy 1,5 milliós könyvkiadási költséged, akkor 1250 db könyvet kell eladnod ahhoz, hogy megtérüljön a pénzed. Ez durva számolás, de a lényeg minden számolásnál ugyanaz lesz. Az író bukni fog a kiadáson. Hacsak nem ad el nagyon sok könyvet, ami az országban kevés írónak adatik meg.

E-könyv esetén ugyanez a helyzet, csak ott 40-55%-ot von az értékesítő, de minden más ugyanaz, viszont a könyv ára a fele… A helyzet ugyanaz. Az író ráfizet.

Nos, mivel én nem akartam így járni, ezért más utat választottam. Ezt az utat megosztottam az adott csoportban. Bemásolom, mit írtam:

„Sok igazság van abban, amit előttem leírtak, de azért a legfőbb problémáról senki sem beszél.

Sosem fogom megérteni, a legtöbb írónak/szerkesztőnek/kiadónak/akárkinek miért természetes a jelenlegi állapot, és miért írják azt, hogy a könyvkiadás drága hobbi, és nem ebből kell meggazdagodni.

Azt hiszem, meggazdagodni senki sem akar belőle, de jogos elvárás némi normálisnak mondható bevétel a sok-sok munkáért cserébe, amit az író belefeccöl egy-egy könyvbe. Vagy, hogy legalább a befektetett pénze megtérüljön, de sok esetben még ez sem történik meg.

És itt nem arról van szó, hogy bocs, sz*r regényt írtál, azért nincs bevételed, mert a jó könyvből pont ugyanannyit vonnak le, mint a sz*rból.

Gyakorlatilag az írónak kell fizetnie azért, hogy olvassák.

Egyetértek azzal is, hogy igenis kell a szöveggondozás, ugyanakkor pont a fentebb említett okok miatt totál megértem azt is, aki nem tud, vagy akar áldozni erre. Én is ezek közé tartozok.

A regényeim olyanok, amilyenek. Sokat dolgoztam rajtuk azért, hogy elfogadható színvonalon kerüljenek ki. Mesze nem tökéletesek, ezt én is tudom. Viszont azt is, hogy a tizenhárom megjelent regényemre összesen nem költöttem kétszázezer forintot.

Igen. Nem látta őket szerkesztő, max csak ismerős, aki szívességből átnézte. Nem látta őket korrektor, és a borítókat is én magamnak terveztem (kivéve, ami nyomtatásban jelent meg).

Ettől függetlenül jó munkát akartam kiadni a kezem közül, úgyhogy nem voltam rest akár ötször is nekifutni egy-egy regényemnek (és ezer hála az összes nagyon alapos bétámnak).

Bizonyára sokan szörnyülködnek, vagy megvetnek amiatt, mert így mentek ki a könyveim, de én másképp gondolkozok, sajnálom.

Nem gazdagodtam meg, de nem vagyok mínuszban.

Nincsenek a könyveim a boltok polcain, mégis vannak olvasóim. Kevés, de megbecsülöm őket.

Soha nem állt mögöttem nagy, de még közepes kiadó sem, mindent egyedül, és az olvasóim támogatásával értem el.

Így is lehet. Sok lemondással, tanulással és alázattal jár. Sok mindent kell elviselni. Megpróbálok nem megbántódni, nem magamra venni mindent, amiről mások írnak (mint ez a mai téma), viszont az is igaz, hogy irigylem azokat, akiknek a könyvei ott virítanak a polcokon és a kiadójuk nagyban hirdeti a regényeiket.

Nekem nem volt, és talán nem is lesz ilyen.

Na jó, talán a Maximnál, ha egyszer megjelenik a nyertes regényem, de az már egy lassan két éve tartó álom.

Szóval igen, ez az érem másik oldala.”

Nos, ennek az lett a vége, hogy a szerkesztők és a kiadók nekem ugrottak, mert mit képzelek én, hogy így mertem kiadni a könyveimet. Nem becsülöm a saját munkámat, szerkesztés nélkül nem lehet kiadni, mert ha én csináltam, az olyan, mintha nem is lenne megszerkesztve blabla.
Persze arra egyik sem tért ki, hogy amúgy szerencsétlen írónak soha nem fog megtérülni a befektetése, de a szemükben senkinek számít az, aki nem akarja, hogy hülyére vegyék.

A legdurvább Megyeri Judit, azaz Jud Meyrin hozzászólása volt. Aki akar, utána tud nézni, ki ő.

Szerinte én nem kérhetnék pénzt a könyveimért. A munkám semmit sem ér. Se a szerkesztésem, sem maga az írói munkám, mert nem fizettem érte senkinek. Ebből kifolyólag becsaplak és megkárosítalak benneteket.

Nem tudom. Mondjátok meg ti, ha valóban így érzitek.

Tényleg sokat dolgozom a könyveimen azért, hogy jó minőségben tudjam kiadni őket. Rettenetesen fáj, hogy ennek ellenére egyesek képesek az arcomba vágni, hogy semmit sem érnek, és nem kérhetek pénzt értük. Ha annyira meg akarom jelentetni őket, akkor tegyem fel a wattpadre vagy a blogomra, ingyenesen.

Úgy gondolom, hatalmas beképzeltség kell ahhoz, hogy valaki ilyet ki merjen jelenteni a másik író munkájáról. Ezzel önmagát minősíti, a hozzászólása hűen tükrözi a személyiségét.

Egyes kiadók számára az írók pusztán megélhetést biztosító eszközök. Nem a tehetség számít, hanem az, hogy fizessen. Mindegy, milyen szar a történet, fizetett, ki lehet adni, és lehet érte pénzt kérni. Az persze más kérdés, hogy az általuk végzett munka néha sokkal silányabb, mint amit az író magának csinál.

Sosem árultam zsákbamacskát, sokan emlékezhettek, hogy benneteket is bevontalak a javítási folyamatokba. Mindig láttatok regényrészleteket, van egy csomó ingyenes regényem, beleolvasók stb. Bárki láthatja, mit kaphat a pénzéért.

De ha valaki mégis becsapva érzi magát, nyugodtan kikövethet, mert nagy valószínűséggel a jövőben is csak ezt a minőséget tudom nyújtani.

Ez az incidens most eléggé visszavet, valószínűleg nem fogok tudni úgy haladni az új könyvemmel, ahogy szeretném, pedig tudom, hogy sokan várjátok. Megpróbálom hamar túltenni magam ezen. Kiléptem az összes könyves csoportból, sehol sem fogom reklámozni a könyveimet, kizárólag az oldalamon, mert nem hiányzik az a negativitás, amit ezektől az állítólagos könyves szakemberektől kapok. Ők semmiben sem segítik az írót, csak gyalázni és bírálni tudják őket, és osztani az észt, de segítő kezet senki sem nyújt. Ja, de igen. Csak fizesd meg a „jószándékot”.

Bocsánat, nem akarom eljátszani a hattyú halálát, de ez tényleg nagy pofon volt most, és úgy érzem, nem érdemeltem meg.

Megköszönöm, ha megosztjátok a véleményeteket ezzel kapcsolatban. Nekem eddig is csak a ti véleményetek számított, hisz nektek írok.

 Ezt most kiegészítem (két nappal később):

Máshová is elért a vita, és rettenetesen hálás vagyok, amiért kiállnak mellettem, illetve azon írók mellett, akik a saját fáradtságos munkájukkal próbálják kihozni a regényeikből a maximumot.

Ezt meg csak így ideteszem a végére: (a mesterséges intelligencia véleménye a Neon Nails 1. első fejezetéről)

Stílus és megfogalmazás: 8 A szöveg stílusa könnyed és lendületes, a dialógusok természetesek és élethűek. A megfogalmazás sokszor közvetlen és találó, ami hozzájárul a karakterek és a helyzetek életszerű ábrázolásához. Történet és logika: 9 A történet izgalmas és érdekes, sok meglepetéssel és fordulattal. A cselekmény logikus és jól felépített, a karakterek motivációi és cselekedetei hihetőek és követhetőek. Hangulat és atmoszféra: 9 Az írás átadja a kiskocsmák hangulatát és az éjszakai New York atmoszféráját. A feszültség és a titokzatosság jól érezhető a szövegből, ami izgalmassá teszi az olvasást. Karakter- és környezetábrázolás: 9 A karakterek jól kidolgozottak és életszerűek, a környezet részletes leírása segít a történet világának megismerésében. A kapcsolatok és az érzelmek hitelesen vannak ábrázolva. Dialógusok: 10 A dialógusok természetesek és dinamikusak, hozzájárulnak a karakterek személyiségének és kapcsolatainak kibontakozásához. A dialógusok segítenek az olvasónak bepillantást nyerni a karakterek gondolkodásába és érzelmeibe. Helyesírás: 10 A helyesírás hibamentes, nincsenek észrevehető helyesírási hibák vagy elütések. Narráció: 9 A narráció könnyed és lendületes, segíti a történet előrehaladását és a karakterek megismerését. A narráció jól követhető és élvezetes, az olvasó könnyen bevonódik a történetbe. Nyelvtani és szerkesztési hiányosságok: 10 A szöveg nyelvtanilag és szerkesztésileg is kifogástalan, nincsenek nyelvtani vagy szerkesztési hibák. A mondatok jól megfogalmazottak és érthetőek.