Szabadnak lenni - 13. fejezet

 

Mielőtt elolvasnátok, itt muszáj megemlítenem, hogy ez nagyon 18+-os rész lesz, és őszintén dilemmáztam rajta, bennehagyjam-e ebben a formában. Nem azért, mert perverz, vagy ilyesmi, hanem azért, mert ma már egyáltalán nem így írok. De Eve Red barátnőm azt mondta, akkor ez voltam én, és mutassam meg. Igaza van 😊 Úgyhogy ez is így maradt 😊

 

Vincent

Háromszor sétáltam el a luxuslakások előtt. Hiába figyeltem, nem sikerült rájönni, melyikben lakhat Nesbitt, és több időt nem mertem eltölteni ezen a gazdag környéken, nehogy kiszúrjanak.

Minden be volt kamerázva. A sapkát a szemembe húztam, lesütött fejjel haladtam el a házak előtt. A metró lejáró felé vettem az irányt.

Máshol kell a közelébe férkőznöm.

A metró után egy parkon keresztül vitt az utam. Forrt bennem a düh, amiért ilyen nehéz elkapnom őt. Az irodájába sem tudok bejutni, mert a legutóbbi akcióm miatt megerősítette a védelmét. A további gyújtogatásnak pedig semmi értelme. Találnom kell valami mást.

Egy fiatal párra lettem figyelmes, az egyik eldugott padon csókolóztak. Vadul falták egymást. Lelassítottam a lépteimet, a baseballsapkám ellenzője alól figyeltem őket. Olyan szépek voltak. A fiú keze a lány csupasz combját masszírozta. A légzésem szaporábbra váltott. Nesztelenül besurrantam az egyik bokor mögé, onnan figyeltem tovább őket.

A pad, ahol ültek, a kövezett úttól távolabb, egy bokrokkal sűrűn benőtt részre esett, nemigen láthatta őket senki. Én is csak véletlenül vettem észre, amikor szétnéztem, merre járhatok, annyira elmerültem a gondolataimban.

Próbáltam halkan közelebb húzódni, hogy halljam őket. Annyira el voltak foglalva egymással, hogy lehet, akkor sem vettek volna észre, ha közvetlenül mögéjük lopózok.

A lány a fiú ágyékát dörzsölte a nadrágon keresztül, aki viszonzásul csókolózás közben már a melleit markolássza. Halk nyögések szűrődtek át az ágakon. Aztán a fiú keze eltűnt a lány combjai között, az enyém pedig a gatyámban, a saját farkamat simogattam. Le kellett vezetnem a feszültséget!

A lány egyre hangosabban nyögdécselt. Elképzeltem, ahogy a forró, nedves puncijában eltűnnek a durva férfiujjak. A kezem sebesen mozgott, a farkam keményen meredezett előre. Halk sikkantások, a lány elélvezett, és rögtön a fiú ölébe hajolt. Igen, egy jó szopás. De azt már nem tudtam végignézni, mert a tenyeremet elárasztotta a magom.

Kiléptem a bozót takarásából, és mint aki jól végezte dolgát, elsétáltam. Nem törődve azzal, hogy meglát a két fiatal.

 

Sienna

– Sienna Brannan, tessék? – szóltam a telefonba.

– Meghívhatom vacsorára, hölgyem?

Azonnal felismertem Ayden kellemes baritonját.

– Attól függ, hogy ki kéri – évődtem vele.

– Egy gonosz emberrabló, aki vöröshajú tündérekre éhezik.

– Ezt értsem úgy, hogy én leszek a főfogás?

Elnevette magát. Valószínűleg nem gondolta át rendesen a válaszát, habár a legkevésbé sem lenne ellenemre, hogy felfaljon.

– Az első hivatalos randin abszolút úriember leszek, ígérem – felelte végül.

– Ez esetben állok rendelkezésére – udvariaskodtam. – Hányra jössz értem?

– Hétre ott leszek!

Madarat lehetett volna fogatni velem. Szárnyaltam a boldogságtól... És úsztam a munkában. Most, hogy Theodore nem volt itt, káosz lett a boltban. Nem tudtam egyszerre a vásárlókkal foglalkozni, a műhelyben dolgozni és kutatómunkát végezni. A beszerzésekről nem beszélve. Theodore rám hagyott egy hosszú listát a kapcsolatairól, akiket nem ártott volna felkeresnem, ha én is jól működő kapcsolatrendszert szeretnék kiépíteni.

Nem volt kérdés, hogy fel kell vennem valakit. Viszont elképzelni sem tudtam, hol találok egy olyan megszállott művészetkedvelőt, műkincskutatót és munkamániást, mint én. Valószínűleg sehol. De már azzal is megelégedtem volna, ha valaki kedvesen kiszolgálná a vevőimet és vigyázna a boltra, amíg nem vagyok bent.

Este Cora segített elkészülni a vacsorához.

– Jól nézel ki – jelentette ki, miután befonta a hajam, és megcsodálta a hófehér, bokáig érő, hatalmas kék virágokkal díszített ruhámat. – Ez a ruha zseniális, nagyon jól áll neked.

V alakú dekoltázsa épp annyira engedték láttatni a melleimet, hogy az cseppet sem volt sem kihívó, sem közönséges. Cora pedig csodálatos laza fonást készített nekem, amely a vállamra omlott. Tényleg szépnek éreztem magam.

– Ezt még vedd fel – nyomott a kezembe egy fehér gyöngyökből fűzött, háromágú fülbevalót.

– Ez menő, még nem is láttam rajtad – csodáltam meg, ahogy a fülembe akasztottam őket. Cora rendszeresen kölcsönadta a szerzeményeit, mert nekem alig volt pár ékszerem, és azokat sem igazán cserélgettem.

– Nemrég vettem, de még nem volt mihez felvennem. Úgyhogy most már a tiéd – mosolygott, és adott az arcomra egy puszit. – Na, menj, mert már türelmetlen lehet a lovagod. Érezzétek jól magatokat!

Ayden már valóban lent várt. Amikor meglátott, kiszállt az autóból.

– Azt hiszem, sok irigykedő férfipillantást kell elviselnem ma. Lélegzetállító vagy Sienna – ölelt át, és finom puszit adott a számra, aztán kinyitotta nekem az ajtót.

– Ne gondold, hogy a nőkkel egyszerűbb megküzdeni. Félek, hogy mindenki le akar majd csapni a kezemről Ayden James Wright – hízelegtem én is. – Szemtelenül jóképű vagy!

A kocsiban elégedetten állapítottam meg, hogy olyan mintha összeöltöztünk volna. Sötétkék vászonnadrág volt rajta, halványkék inggel, amit most is mellkasig kigombolt, és csak úgy vonzotta a tekintetet. Haja hátrasimítva, enyhén bezselézve, az illata pedig eszméletlenül csábító. Kívántam őt. Igazából mindig vágytam rá, és nagyon nehéz volt nem a szexre gondolni a társaságában.

Ayden egy kellemes olasz étterembe vitt, ahol eszméletlen jó tésztát ettünk és finom borokat ittunk. A személyzet mindvégig hihetetlenül kedves és figyelmes volt velünk.

– Nagyon jó ez az étterem. Soha nem voltam itt korábban – jegyeztem meg.

– Örülök, ha tetszik – biccentett Ayden.

– Biztosan el fogok jönni még. Zseniális a főztjük.

– Ez igazán jó hír, ugyanis az étterem az enyém.

A szemem nagyra nyílt.

– Komolyan mondod?

– Miért viccelnék ezzel?

– Miért pont olasz?

– Szeretem az olasz konyhát – vonta meg a vállát.

Tetszett, hogy nem dicsekedett el vele azonnal. A legtöbben ezt tették volna. Ayden nem akart lenyűgözni, és egyetlen egyszer sem próbálta magát többnek mutatni, a legtöbbször teljesen hétköznapi emberként viselkedett, holott egyértelművé vált, hogy nem az.

– Tudom, hogy korai – szólalt meg hirtelen –, de szeretném, ha a jövő héten eljönnél velem a vidéki birtokomra.

Majdnem félrenyeltem a bort. Köhintettem néhányat, majd kérdőn néztem rá.

– Anyám minden évben a birtokon rendezi meg az alapítványom jótékonysági összejövetelét. Ez az egyetlen rendezvény, amelyen mindig részt veszek, hisz mégis csak az én alapítványom.

Azt hiszem elsápadtam, mert a kezemet is jéghidegnek éreztem, ahogy kiment belőle a vér.

– Be akarsz mutatni anyádnak?

Semmit sem tudtam a családjáról, és még Ayden is alig…

– Meglepetés lenne számára, hisz mindig arra vár, mikor mutatok be neki valakit. És engem is boldoggá tennél.

Elolvadtam Ayden kiskutyatekintetétől.

– Nem is tudom – tétováztam, de ő közbevágott.

– Azt hiszem, hogy ideje lenne Cora barátnődet is megismernem, ezért szeretném, ha őt is magaddal hoznád.

– Hát, annak ne örülj előre – nevettem el magam. – Leharapná a fejed, ha csak rosszul nézném rám. De nem tudom megígérni, hogy ott leszek.

Ayden arcáról lehervadt a mosoly, így gyorsan próbáltam magyarázatot adni.

– Egyedül vagyok a kereskedésben, nincs, aki leváltson. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy két napra bezárjak.

– Kérd meg Mr. Collinst, hogy helyettesítsen – javasolta.

– Nem lehet. Még most vettem át a boltot, és máris hanyagolnám. Elég rosszul nézne ki – ráztam a fejem. – Viszont ma délben adtam fel egy álláshirdetést. Talán történik valami csoda, és találok valakit.

– Nagyon remélem. – Átnyúlt az asztal fölött, és megszorította a kezem.

 

Ayden

Vacsora után tétováztam. Nem tudtam, hogy hazavigyem Siennát, vagy próbáljam felhívni hozzám. Nem szerettem volna tolakodó lenni, és elriasztani, mert eddig minden kettesben töltött nap szeretkezéssel végződött. És egyébként is megígértem, hogy úriember leszek. Meg talán hagyományos udvarlásra vágyik, nem pedig olyan lerohanásokra, mint az üzletben…

A kocsi felé sétáltunk kéz a kézben. Hűvösebb szél fújt, átfogtam a vállát, mire ő hozzám bújt. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a lélegzetem felgyorsuljon, és megugorjon a pulzusom. Mire a kocsihoz értünk, a nadrágom ennél is árulkodóbb jeleket mutatott. Magamfelé fordítottam őt, és megcsókoltam. Sienna engedelmesen simult hozzám, majd lopva végigsimított a merevedésemen.

– Kívánlak Ayden – suttogta.

– Mondd még egyszer – kértem kifulladva.

– Vigyél hozzád, akarlak – nyögte, miközben finoman megharaptam a nyakát.

Beültünk, beindítottam a kocsit, és néhány pillanatig hezitáltam, merre induljak. A privát otthonomba még soha nem vittem haza nőt. Az irodám fölött volt egy kisebb lakás, ott intéztem a nőügyeimet, illetve ott töltöttem az éjszakákat, ha túl későn végeztem, de Siennát nem akartam odavinni, úgyhogy inkább irányt váltottam.

Az odavezető úton többnyire mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Próbáltam feldolgozni az ismeretlen érzéseket, amelyeket ez a csodanő kiváltott belőlem, és érdekes módon, egy cseppet sem voltam megijedve attól, amilyen irányba tartunk. Elképzelni sem tudtam, hogy másképpen bánjak vele. A barátnőmként kezeltem, mert úgy is gondoltam rá.

– Érezd magad otthon nálam. – Töltöttem neki egy italt, és bevezettem a nappaliba. Leültem a túlméretezett, bőr kanapéra, és megpaskoltam magam mellett a helyet. – Gyere, ülj ide mellém!

– Nagyon szép a lakásod, Ayden. – Sienna még mindig a fejét forgatta, amit azóta csinált, mióta belépett a lakásba. Úgy tűnt, mindent próbál befogadni.

– Egyedül túl nagy, mint itt minden – járattam körbe én is a tekintetem.

A lakás tényleg nagy volt. Tágas, világos terek jellemezték. Fehér márványlapos konyha, ami egy nagycsaládot is kiszolgált volna, az étkező is tizenkét személyes volt, amit gyakorlatilag csak akkor használtam, ha anyámat, vagy valamelyik közeli ismerőst vendégül láttam.

A nappalit viszont szerettem. Rendszeresen itt filmeztem, és itt aludtam el.

Ezenkívül volt négy háló, két fürdő, gardrób és egy kisebb konditerem, ha nem akartam kimozdulni itthonról. A lakáshoz tartozott egy közel ötszáz négyzetméteres tetőkert is, medencével, grillterasszal, csodaszép virágokkal és pálmákkal.

Sienna hirtelen átfordult szemből az ölembe, és elmosolyodott.

– Sosem hittem, hogy egyszer itt leszek veled, kettesben – mondta. – Sőt, azt sem hittem, hogy valaha még láthatlak.

– Nos, hogy őszinte legyek, én sem hittem, hogy felhozok ide egy ilyen gyönyörű, kívánatos nőt! – súgtam, és kezem becsúsztattam a ruha kivágása alatt, tenyerembe véve feszes mellét.

A szenvedély egykettőre felizott közöttünk. Ajkaink úgy forrtak össze, mintha a csókjainkkal akarnánk életben tartani egymást. A ruhák szép sorban találták meg a helyüket a földön, majd amikor a nadrágom következett, megállítottam Sienna kezét.

– Most ne így. – Felálltam, és az ölemben bevittem a hálószobába. – Minden percét ki akarom élvezni az együttlétünknek.

Letettem az ágy előtt. Átöleltem, és finom puszikat adtam az arcára, a szájára, nyakára. Végigsimítottam a hátán, egészen a fenekéig. Sienna behunyta a szemét, és mélyet sóhajtott.

A vállát puszilgattam, és nyelvemmel pici köröket rajzoltam minden pontjára. Tenyerem a duzzadó mellére fektettem. Lehajoltam, és megpuszilgattam a buja dombokat, aztán letérdeltem, és nyelvemmel végigszántottam a hasán. A farkam már türelmetlen lüktetéssel követelte a jussát, de csak annyit segítettem rajta, hogy kiszabadítottam fogságából.

Sienna egész testében megremegett, és a vállamba kapaszkodott, amikor a bugyiján keresztül belecsókoltam puncijába. Imádtam azt a kéjes nyögést, ami elhanyta formás ajkait.

Felálltam, gyengéden az ágyra fektettem. Levettem az ingem, majd lassan lehúztam róla a bugyit, és befúrtam arcom a lába közé.

– Jézusom, Ayden! – sóhajtozta a csípőjét megemelve.

Nyelvemmel a csiklóját izgattam, néha bele-belenyalva a lenti kis nyílásba. Sienna a fejemet simogatta, és nyögve vonaglott az ágyon. Lassan beledugtam két ujjam a forró, nedves résbe. A hátát homorítva a lepedőt markolta. Hevesen mozgattam az ujjaim és a csiklóját szívogattam. Könyörgött, hogy álljak meg, de azt akartam, hogy elélvezzen, ezért csak azután kúsztam vissza hozzá, amikor a legédesebb sikolyok hagyták el a száját.

Szeme csillogott, az arca csodásan kipirult. Megcsókoltam. Szenvedélyesen csókolt vissza, közben széttárta a lábát, készen arra, hogy magába fogadjon.

Ezúttal óvatosan csusszantam belé, ki akartam élvezni feszes puncija minden egyes milliméterét. Hihetetlenül forró volt, felnyögtem, amint megéreztem magam körül a szűk alagutat. A haját simogattam, és az arcát csókolgattam, ahogy lassan ki-be mozogtam benne, ő pedig csípőjével követte minden mozdulatomat. Időnként záróizmaival rászorított a farkamra, erősen próbára téve vele az önuralmamat.

Amikor már követelőzően, egyre gyorsabban mozgatta a csípőjét, karomra támaszkodva megemeltem a felsőtestem. Nézni akartam, hogyan élvez el alattam. Keményen kezdtem el dugni, minden egyes lökéssel tövig hatoltam belé.

– Ne hagyd abba, kérlek... Most, most... – kiáltotta. Teste megfeszült, fejét megemelte, és hangos nyögéssel elélvezett.

Ez a kis szusszanásnyi idő épp elég volt arra, hogy erőt merítsek.

– Remélem, még bírod, mert most kezdek csak belelendülni.

Egy mozdulattal hasrafordítottam, megemeltem a csípőjét, és hátulról hatoltam belé.

– Ayden! – sóhajtott, majd feljebb emelkedett, teljesen felkínálva nekem a hátsóját.

– Most nagyon meg foglak dugni – hörögtem, és újabb vad tempóra kapcsoltam.

A farkam kőkeményre duzzadt, miközben hevesen ki-be csúszkált a forró nyílásban. Előrehajoltam, Sienna lába közé nyúltam, és elkezdtem dörzsölni a csiklóját, mire ő újra a nevem kiáltotta. A fejét felemelte, teste mozdulatlanná dermedt, és hangosan újra elélvezett. Én sem bírtam tovább. Farkam tövig belé toltam, majd lüktetve vele együtt élveztem.

14. fejezet