Kéretlen kerítők - 17. fejezet

foto: pixabay

17. fejezet: Féltékenység

Alisha

Amikor Max elmondta mi történt, dőltünk a nevetéstől, majd villámgyorsan azon kezdtünk el tanakodni, mivel nyithatnánk ki a bilincset. Végül Bruno elővarázsolt egy csípőfogót, és zsebredugta.

– Nem hiszem, hogy túl erős lenne, talán ezzel le tudjuk szedni.

Egyértelmű volt, hogy mindannyian lemegyünk, és már a liftben is alig tudtunk visszafogni magunkat.

– Ne röhögjetek! – szólt ránk Max szinte fuldokolva. – Fabian sík ideg.

– El tudom képzelni a vörös fejét – kuncogtam.

– Ha esetleg nem sikerülne, nekem van otthon kulcsom hozzá – mondta Brenda, mire mindannyian ránéztünk. – Most mi van? Ez már alap felszerelésnek számít – vonta meg a vállát.

Amikor leértünk, Fabian épp akkor gurult be a sötétkék csodájával. Leparkolt, én pedig gyorsan Rudyhoz siettem. Szegény olyan kétségbeesett arcot vágott, hogy majdnem megsajnáltam.

– Mi a fenét műveltél már megint? – súgtam neki.

– Nem szándékosan csináltam – motyogta, és arrébb álltam, hogy ki tudjon szállni.

Hallottam, ahogy a kocsi hátuljánál Fabian dühöng. Maxnek magyarázott valamit.

– Te mekkora szerencsétlenség vagy – nevetett Bruno. – Na, hadd nézzelek!

Arrébb léptem, hogy helyet adjak neki, és Penny is azonnal odafurakodott.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva Rudytól.

Mosolyogva fordultam meg, és akkor Fabien villámló tekintetével találtam szembe magam. Eléggé be volt gőzölve, de mérgesen is ugyanolyan jóképűnek találtam.

– Ugye tudod, hogy nem így kell magad mellett tartani az embereidet? – vonta újra magára Fabian figyelmét Max.

– Menj már a francba te is! – dörrent rá Fabian.

– Jól van. – Max maga elé emelte a kezét. – Inkább segítek nekik, mielőtt leharapnád a fejem. – Azzal ott is hagyta a barátját.

Fabian csípőre tett kézzel meredt rám.

– Remélem, most boldog vagy.

– Már mitől lennék boldog? Rendes volt tőled, hogy érte mentél, de ezt a bilincset nem értem. Hogy került hozzá?

Nem akartam tovább idegesíteni, pedig biztos voltam benne, kiabált Rudyval. Viszont a tegnapi vitánk után kifejezetten jólesett, amiért saját magától ajánlotta fel, hogy elfuvarozza ide. Fabian mégsem lehet olyan rossz ember.

– Ezt inkább majd tőle kérdezd meg – sziszegte, és egészen közel hajolt hozzám. – Ugye tudod, hogy a barátod nem teljesen komplett?

Elnevettem magam.

– Szerintem ezt már te is tudtad, és valld be, legbelül téged is szórakoztat ez az egész. – Kicsit arrébb toltam, mert túl közel került hozzám.

Fabian szemében valami fura fény csillant, és újra a fülemhez hajolt.

– Most valahogy le kellene vezetnem a feszültséget.

Megdermedtem. Nyeltem egy nagyot, és a szájára néztem.

Istenem! Vezesd le rajtam!

– Az elsőn van konditerem – nyögtem.

Fabian arcán megjelent egy félmosoly.

– Nem pont arra gondoltam, de nem is arra, amire te – felelte, és faképnél hagyott.

Az arcom égett. Ez a pasi szívat engem. Pontosan tudta, mi jár a fejemben. Szerencsére senki sem velem foglalkozott, így nem vették észre a zavaromat. Rudyról sikeresen levarázsolták a bilincset, és végre visszamehettünk dolgozni. Bosszantott, amiért Fabian játszik velem, az pedig különösen, hogy ennyire átlátott rajtam. Tuti az arcomra volt írva, mennyire vágyok rá. Közömbösséget kellett volna színlelnem, de hát könnyű azt mondani, egy ilyen pasi mellett…

Láttam, hogy a konyhában van. Brenda kávét készített neki, Fabian pedig egy szendvicset majszolt közben. Mondjuk, a kávé épp nem hiányzott neki, így is eléggé fel volt pörögve.

Bementem az irodába, és azon tanakodtam, mi a fenét kellene csinálnom. Hogyan legyek közömbös iránta? Holnap azzal a cicababával fog vacsorázni, és tuti megfekteti majd. Egyáltalán miért érdekel mindez? Semmi közöm ehhez a pasashoz.

– Elkészültél már? – Fabian törte rám az ajtót.

Felpattantam, annyira rám hozta a frászt.

– Mivel?

– Tudod jól, hogy még egy helyre ki kell mennünk – morogta, és az órájára nézett.

Délelőtt még arról volt szó, hogy nem visz magával. Rajta igazodjon ki az ember.

– Persze, mehetünk. – A táskám után nyúltam.

A liftben jól mulattam a gondolatra, hogy mégis csak engem választott. Rudy jó lecke volt számára.

– Talán a saját kocsimmal kellene mennem. – Lecövekeltem a parkolóban.

– Majd visszahozlak ide. – Kinyitotta előttem az ajtót.

Eszem ágában sem volt vitába szállni vele, úgyhogy beültem az övébe.

– De ugye, engem nem bilincselsz ide? – próbáltam egy tréfával oldani a hangulatát.

Fabian kék szemében bosszúság csillant, és hirtelen egészen behajolt hozzám.

– Nem rossz ötlet, és talán még a szád is betömöm valamivel, mert túl sokat jártatod – lehelte az arcomba, majd rám csapta az ajtót.

Vajon mennyire lepődne meg, ha azt kérném, hogy tényleg tömje be? Inkább meg sem mukkantan. Valóban nem ártana levezetnie a feszültséget, csak könyörgöm, ne azon a nőn tegye meg.

Amikor kihajtottunk a garázsból, a nap kellemetlenül elvakított. Fabian a napszemüvege után nyúlt, és én persze nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rá. Az ilyen szívdöglesztő külső merénylet a nők ellen. Inge alatt dagadtak az izmai, a lehúzott ablakon beáramló szél összeborzolta dús haját, markáns állát egy pici borosta fedte, szép ívű szája mosolyra húzódott.

– Meddig akarsz még bámulni? – kérdezte rám se nézve.

Nem kaptam el a fejem, mert azzal még jobban elárultam volna magam.

– Ne legyél ilyen öntelt. Nem téged bámultalak, csak a szemembe süt a nap. Nálam nincs napszemüveg – füllentettem.

– Aha. Nem tudom, hallottál-e már róla, de az a valami a fejed fölött ilyesmi célra szolgálna – gúnyolódott, és lehajtotta nekem a napellenzőt.

Pukkadj meg!

– Bokszzsáknak hoztál magaddal? Emlékeztetnélek, hogy Rudy bosszantott fel, és nem én – fordultam el sértődötten.

– Lehet, tényleg be kellene tömnöm a szád – vetette oda.

– Lehet, van, aki betömje.

Fabian felnevetett.

– Neked mindig a szexen jár az eszed?

Melletted? Még jó, hogy…

– Ne kend ezt is rám! Te célozgatsz.

– Nem tudom, milyen logika alapján következtetsz arra, hogy csak egy valamivel lehet betömni a nők száját – szurkálódott.

– Ugye élvezed? – villantottam rá a tekintetem.

– Volt már, amit jobban élveztem veled – fordult ő is felém.

– Megint te beszélsz a szexről.

– A reggeli kávézásainkra gondoltam – felelte mosolyogva, majd leparkolt egy régi háztömb előtt, amit remélhetőleg, a mi terveink alapján fognak majd újjáépíteni.

A megbeszélés elég sokáig elhúzódott, mire körbejártuk az egész épületet, és mindent leegyeztettünk. Rengeteget jegyzeteltem, és bevallom, elámultam Fabian felkészültségén. Egyetlen kérdéssel sem tudták zavarba hozni, és olyan szóbeli tervvel állt a tulajdonosok elé, hogy már ott egészen biztos voltam abban, mi fogjuk megkapni a megbízást. Fabian végig kimondottan udvariasan viselkedett velem, figyelt rám, és kikérte a véleményemet, ami különösen jólesett azok után, hogy tegnap és ma is sokat vitáztunk egymással.

– Lenyűgöztél – mondtam neki őszintén, miután újra a kocsiban ültünk.

– Nocsak? Megdicsérsz? – mosolygott ezúttal kedvesen.

– Kiérdemelted. Tudtam, hogy jó szakember vagy, de most már a saját szememmel is meggyőződhettem róla.

Nem akartam neki hízelegni, de most tényleg nagyot nőtt a szememben. Bőven lenne mit tanulnom tőle.

– Örülök, ha így gondolod – felelte –, és bocs, amiért ennyire elhúzódott. Cserébe holnap ráérsz tízre bejönni – ajánlotta.

– Köszönöm. Pont jól jön, mert reggel szervizbe kell vinnem a kocsimat, és egyébként is késtem volna.

– Akkor legalább nyugodtan el tudod intézni – bólintott, majd egy rövid hallgatás után folytatta. – Ne haragudj, amiért ilyen ingerült voltam ma.

A szívem nagyot dobbant. Mennyire más ez a Fabian. Imádni való.

– Semmi gond, nem kell bocsánatot kérned, sokkal inkább nekem lenne okom rá. A főnököm vagy, és gyakran megfeledkezek erről. Valószínűleg azért, mert… – Elharaptam a mondat végét. – Mindegy. Bocs, ha időnként nem adom meg a kellő tiszteletet.

Fabian átnyúlt hozzám, és megfogta a kezem.

– Szeretem, hogy ilyen vagy. Persze, néha kicsit visszább foghatnád magad, de majd összecsiszolódunk. – Végigsimított a kézfejemen, aztán elengedett.

Ez a férfi el sem tudta képzelni, milyen hatással volt rám mindez. A szavai és az érintése szinte lángra gyújtottak. A szívem a fülemben dübörgött, a levegő kevésnek bizonyult, a kezem pedig remegni kezdett. Most először nem tisztán szexuális vágyat éreztem iránta, hanem attól sokkal többet. Bele tudnék szeretni. Fabian az a férfi, aki el tudná rabolni a szívemet. Hacsak már meg nem tette.

Bajban vagy, Alisha!

Miután Fabian visszavitt, rögtön hazafelé vettem az irányt. Penny még útközben hívott, mert szokás szerint aggódtak, hol vagyok már, de megnyugtattam őket, hogy nincs semmi bajom. Jólesett, hogy ennyire figyelnek rám. Bármilyen lököttek, nekem ők lettek a második családom.

– Ez elég biztató – bólogatott Bruno, miután elmeséltem, mire jutottunk ma.

– Egyetértek, és még ott van a sportkomplexum, illetve nagy valószínűséggel a szálloda is. – Magam alá húztam a lábam a fotelben.

Mindannyian a nappaliban ültünk, és tévéztünk. Pontosabban a tévé csak ment, de csak háttézajként szolgált.

– Milyen szálloda? – nézett fel Penny a könyvből, amit olvasott.

– Volt ma bent egy szőke bombázó, aki a szállodáját akarja felújíttatni. Elhívta Fabiant vacsorázni holnap estére, hogy belemerüljenek a részletekbe, ahogy ő fogalmazott – húztam el a számat.

– Hé, te féltékeny vagy? – lökött meg Bruno.

– Arra a nőre lehet is. Igazi műribanc. – Brenda ült le hozzánk, és beleharapott egy almába.

– Nem vagyok féltékeny. Mondtam, hogy nem érdekel a pasi. – Hazudtam. Csak azért, mert muszáj volt. Nem akartam, hogy azt higgyék, bánt a dolog. Fabian az ő főnökük is, fontos, hogy jó legyen a kapcsolat közöttük.

– Mondtam én, hogy kicsi a farka. – Rudy a csatornákat vátogatta.

Megtámasztottam az államat a térdemen.

– Ne fárassz már a hülyeségeiddel!

– Ez nem hülyeség. Nekünk nyugodtan elmondhatod – A szakállát simogatta. – Tegnap kiabált velem, de csípem az ürgét, és szerintem ő is bír engem.

Rudy az örök optimista. Én közel sem voltam ennyire meggyőződve arról, hogy Fabian kedvelné őt, de a fene se tudja, mit láthatott Rudy, amit én nem.

– Mi a baj, Alisha? – kérdezte Penny. – Bánt, hogy elmegy azzal a nővel?

– Nem. Semmi közöm hozzá. Azzal randizik, akivel akar. Hagyjatok már ezzel! – Felálltam, és inkább bevonultam a szobámba.

Úgy viselkedtem, mint egy hisztis picsa, de csak azért, mert féltem nekik kiönteni a szívem. Még én sem tudtam pontosan, mit érzek, így hogyan is beszélhettem volna nekik róla.

Kopogtattak. Tudtam, hogy Bruno lesz az. A fiú bejött, és elterült mellettem. Annyira magammal voltam elfoglalva, hogy észre sem vettem, neki is rosszkedve van.

– Lelkizzünk? – Hasra fordultam, és úgy néztem rá.

– Ja, lelkizzünk – sóhajtotta.

Bruno kinyújtotta a karját, én pedig ráhajtottam a fejem.

– Max? – kérdeztem.

– Ki más? Azt akarta, ma aludjak nála.

– Mi tartott vissza? – Félresepertem a szőke tincsét, mert nem láttam tisztán az arcát.

– Tudod, ez nálunk is ugyanolyan, mint nálatok. Te sem bújnál ágyba egyből senkivel, akivel komolyan tervezel. Most én is így vagyok vele, de Max kezd egyre türelmetlenebb lenni – panaszkodott.

– Összekaptatok?

– Egy kicsit. Nem veszekedtünk, csak megsértődött. Rosszul esik, hogy nem ért meg, holott ez nekem is pont olyan nehéz – sóhajtott egy nagyot, majd felém fordult.

Egyáltalán nem zavart, hogy az arcunk ilyen közel van egymáshoz. Bruno a legjobb barátom. Igaz, néha ettől picit többet éreztem, és azt hiszem, ő is, de sosem foglalkoztunk ezzel.

– Meddig akarsz várni?

– Még randira sem hívott, úgyhogy nem tudom. Alig pár napja ismerem, és elfoglalt, hiszen most költözött, de örülnék, ha nem csak az ágyát akarná megosztani velem – biggyesztette le az ajkát.

– Holnap bocsánatot fog kérni, meglátod! – Egy puszit adtam  az orrára, mire Bruno elmosolyodott.

– Akkor most te jössz, és nekem ne kamuzz, hogy nem vagy féltékeny.

Megadóan sóhajtottam egyet.

– Oké, az vagyok. Határozottan tetszik a pasi, és ma délután olyan… Nem is tudom. Olyan más volt, és imádtam ezt a Fabiant. Félek, hogy bele fogok zúgni.

Ki másnak mondtam volna el mindezt, mint Brunónak? Ő megért engem, és nem fog marhaságokkal traktálni, mint Rudy.

– Nem tőlem tudod, de Maxtől úgy hallottam, hogy nem kicsit felkavartad a pasi lelkivilágát. Szerintem, ez a játszma még nincs lejátszva, Alisha. Lehet, hogy holnap másik nővel találkozik, de rólad fantáziál – vonogatta sejtelmesen a szemöldökét.

Ez a srác mindig tudta, mivel billentheti helyre az önbizalmam. Milyen szép is lenne, ha Fabian rólam álmodozna, mint ahogyan én róla.

– Ha Max ilyesmiket is megoszt veled, akkor a bizalmába fogadott. Neked sincs okod szomorkodni. – Összeborzoltam a haját.

– Oké, akkor itt az ideje, hogy te is nevess! – Bruno tekintete felcsillant, és máris menekültem, mert tudtam, mit jelent ez.

Bruno elkapott, aztán halálra csiklandozott. A könnyem kicsordult, annyit nevettem. Hálás voltam ennek a bolondos fiúnak, amiért mindig képes felvidítani.

18. fejezet