Szerelem négy fal között - 7. fejezet

                                        
 foto: pixabay

7. fejezet

6. nap

A körülményekhez képest, Brian egész jól aludt, ám a félrelépése miatt mégsem volt jókedve. Elcseszte. Nemcsak a tervét rontotta el ezzel, hanem minden mást. Judyt becsapta, Ameliát kihasználta, saját magát pedig kellemetlen helyzetbe hozta. Jóllehet, ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, Amelia is épp úgy kellett. Nem szándékozott teljes egészében magára vállalni ennek a terhét.

Komótosan sétált le a lépcsőn, és a terasz felé vette az irányt, hogy ellássa Huntert. Már épp nyitotta volna az ajtót, mikor keze félúton megállt. Hunter Amelia macskájával összebújva feküdt a fekhelyén. Hihetetlen, de a kutyája is árulóvá vált.

Óvatosan elengedte a kilincset, és elől ment ki a házból, majd becsengetett Ameliához. A nő meglepett arcot vágott, amikor meglátta.

– Gyere, mutatni akarok valamit. –Brian intett a fejével, és elindult vissza.

Amelia követte. Brian egyenesen a teraszajtóhoz vezette.

– Nézd! – mutatott az üvegen keresztül a békésen alvó két állatra.

Amelia elmosolyodott.

– Hihetetlen.

– Szerinted ez véletlen? Olyanok, akárcsak mi – bukott ki Brianből.

Amelia arca elkomolyodott. Távolabb sétált, a kanapénál megállt, és visszanézett Brianra.

– Azt gondolod, mi így vagyunk egymással? – kérdezte halkan.

Brian nem értette a szomorúsága okát. Odament hozzá, és megsimogatta az arcát. Erőteljes érzések rohanták meg, amelyeket nem igazán tudott hová tenni. Hirtelen már nem volt fontos a ház, a harcuk és semmi. Szeretett volna közelebb kerülni Ameliához.

– Akár így is lehetnénk. – Lehajolt hozzá, hogy megcsókolja.

Amelia elfordította a fejét, és kitért a csókja elől.

– Nem lehet.

Brian a derekánál fogva állította meg, és újra megához húzta.

– De igen, Amelia. – Gyengéden belepuszilt a nyakába. – Hiszen te is akarod. – Finom csókokkal halmozta el, és közben tovább suttogott a fülébe. – Mondd, hogy te is akarod… Tudom, hogy akarod.

– Kérlek, Brian! – tiltakozott Amelia erőtlenül, mégsem húzódott el tőle.

Brian elmerítette ujjait Amelia hosszú tincseiben. Legbelül tudta, hogy nem kellene, mégis képtelen volt leállni.

– Mire kérsz? Arra, hogy szeresselek? Nagyon akarlak szeretni téged… – duruzsolta fátyolos hangon.

Amelia ellenállasa megtört, már engedte, hogy megcsókolja. Finom érintkezésük egykettőre türelmetlenné, követelőzővé vált.

– Hallani szeretném, hogy akarod! – kérte Brian, mielőtt továbbléptek volna.

Amelia zihálva nézett a szemébe.

– Akarlak! – mondta ki, és újra a szájára borult.

Brian próbálta visszafogni az ösztöneit, finoman bánt Ameliával. Lassan bontotta ki a ruhájából, így maradt ideje alaposan megszemlélni kívánatos formáit. Végre kedvére becézgethette gyönyörűen telt melleit, érezhette bőre selymességét és megízlelhette minden rejtett csodáját. Amelia sem szégyenlősködött, ő szintén bátran fedezte fel Brian testét, feledhetetlen emlékeket hagyva maga után. Hosszan szeretkeztek, kiélvezve lopott perceik minden pillanatát.

– Nem fázol? – kérdezte Brian később, miközben összebújva Amelia haját simogatta.

Amelia megrázta a fejét.

– Nem, de beszélnünk kellene.

Brian örült, hogy végre Amelia magától ajánlotta fel.

– Egyetértek, de akkor hozok egy takarót.

– Inkább felöltöznék. – Amelia elhúzódott, és a ruhája után nyúlt.

Brian érezte, mennyire távolságtartó a hangja, és ez nyugtalansággal töltötte el. Ő is visszavette a ruháit, majd Ameliához fordult.

– Egy percet tudsz várni? Hunter már nagyon éhes, az ajtót kaparja.

– Persze, addig csinálnék egy kávét, ha nem baj. – Amelia is felállt.

Brian elmosolyodott.

– Már miért lenne baj. Én is kérek.

Brian sejtette, hogy Amelia valami olyasmit akar mondani, amit ő nem szeretne hallani. Túlságosan kimért. Valószínűleg máris megbánta, ami köztük történt.

Kinyitotta a teraszajtót. A macska még mindig ott volt, és ugyanolyan kérlelően nézett rá, mint Hunter. Bármennyire is nem kedvelte, megszánta, és neki is töltött a kutyaeledelből. A macska megszaglászta néhányszor, majd nagy kegyesen nekilátott a falatozásnak. Brian csak a fejét forgatta a kényeskedésére, aztán bement Ameliához a konyhába.

– Segítsek? – kérdezte.

– Már kész van. – Amelia felé nyújtotta a csészét.

Visszamentek a nappaliba, leültek egymás mellé, és Brian nyomban felé fordult.

– Nos, hallgatlak. Mit szeretnél mondani?

Amelia sóhajtott egy nagyot.

– Nem lett volna szabad ezt csinálunk.

Brian halványan elmosolyodott. Ezt tőle senki sem tudhatta jobban, csakhogy utólag kár siránkozni.

– Nekem nem szabad, neked igen – javította ki Ameliát.

Amelia megázta a fejét.

– Nekem sem szabad.

Brian ivott egy korty kávét. Nem gondolta, hogy majd neki kell nyugtatnia Ameliát, hiszen nem ő csalta meg a párját.

– Ne csinálj belőle lelkiismereti kérdést. Nem vagytok barátnők Judyval. Vele majd nekem kell elrendeznem a dolgokat. – Amelia kezéért nyúlt, de az elhúzta. Szemében könnyek gyülekeztek.

Brian a homlokát ráncolva nézett rá. Nem értette ezt az egészet. Semmi oka arra, hogy sírjon. Azért akkora tragédia nem történt.

– Nem erről van szó – suttogta Amelia.

– Akkor miről? – nézett rá értetlenül.

Látszott, hogy Amelia küzd a szavakkal.

– Barátom van – mondta ki végül, és legördült egy könnycsepp az arcán.

Brian ledöbbent. Meg sem fordult a fejében ilyesmi, hiszen eddig senkit sem látott nála, még a költözésben is ő segített neki…

– Hogy mi? Eddig miért nem mondtad? – kérdezte a fejét rázva.

Amelia már a szemét törölgette.

– Már miért kellett volna mondanom? Egész végig haragban voltunk…

Brian ösztönösen magához ölelte, és vigasztalni kezdte.

– Ne sírj, kérlek! A bűntudat sajnos ilyen, de nem történt semmi helyrehozhatatlan. Ha tudtam volna… – Brian inkább elhallgatott, mert egyáltalán nem volt biztos benne, hogy akkor másképp cselekedett volna.

– Ettől többről van szó. – Amelia elhúzódott, hogy a szemébe nézhessen. – Gyakorlatilag már menyasszony vagyok.

Brian úgy érezte, kapott egy jókora gyomrost. Minden épeszű ember most hanyatt-homlok menekülne. Neki is ezt kellene tennie, ehelyett csalódást érzett. Megkapta őt, és máris elveszítette. Ez nem volt fair. Szólnia kellett volna róla.

– Miről beszélsz? – nézett értetlenül Ameliára.

– Randy. Így hívják a barátomat – magyarázta Amelia szipogva. – Holnap jön haza Európából, ezért nem találkoztál vele eddig. Másfél éve vagyunk együtt, és tudom, hogy meg akarja kérni a kezemet.

Briannek fel kellett állnia, annyira ideges lett. El kellene küldenie, és elfelejteni ezt az egészet. Mégsem volt képes rá.

– És mit akarsz csinálni? – nézett le Ameliára.

– Nem értem a kérdést. Mit csinálhatnék? – pislogott fel rá szomorúan.

Brian maga sem értette, mire gondolt ezzel a kérdéssel. Talán titkon várt valamire, de legbelül tudta, hogy lehetetlen lenne.

– Ez nem volt túl korrekt, Amelia. El kellett volna mondanod – morogta végül.

– Azt hiszed, én nem tudom? Úgy beszélsz, mintha készültem volna bármelyikre is… – csattant fel Amelia, de aztán újra elsírta magát.

Brian belátta, hogy igaza van. A tegnapi teljesen spontán volt, félig-meddig a mai is. Ő maga sem tudott leállni, pedig beszélniük kellett volna előtte. Bár akkor sem lennének sokkal könnyebb helyzetben.

– Szóval akkor ennyi volt? – tárta szét a karját.

– Neked is barátnőd van. – Amelia felállt, mint aki máris menni készül.

Brian nem akarta megállítani, és nem akarta győzködni róla, hogy ami történt, az sokkal több volt, mint egyszerű szex. Ha ő nem így érezte, akkor nincs miről beszélniük.

– Igazad van. Sajnálom, hogy gondot okoztam neked. – Elfordult, és visszavitte a csészéket a konyhába.

Amelia még utánaszólt:

– Nem csak a te hibád volt – mondta, majd a teraszon keresztül távozott.

Brian jó ideig csak a konyhapultot támasztotta lehajtott fejjel. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Sokkal fájdalmasabban érintette a dolog, mint ahogyan az várható lett volna. El kellene engednie, de jelenleg nem érezte azt, hogy képes lenne rá. Pedig nem tehet ellene semmit. Ameliát eljegyzik, neki pedig itt van Judy. Róla sem szabad megfeledkeznie. Lehet, hogy nem érez szerelmet iránta, de attól még nem érdemli ezt.

Kedvetlenül ment ki a kertbe, hogy lekösse magát valamivel. A két állat úgy sétált utána, mintha mindkettőjüknek ő lenne a gazdája. Brian átnézte az erdős részt, majd visszament létráért és fűrészért, hogy levágja az elszáradt ágakat. Miután végzett, összegyűjtötte őket, aztán az összeset feldarabolta, és behordta a fáskamrába, hogy majd télen eltüzelje a kandallóban. Csak ekkor ugrott be neki, hogy nem ment el megnézni a helyet, ahol az átalakítást akarják csinálni, pedig már dél is elmúlt, ráadásul elfáradt és éhes is volt.

Meglepetésére Amelia várta a teraszon.

– Láttam, hogy dolgozol, és gondoltam, áthívnálak ebédre, ha elfogadod – mondta bizonytalanul.

Briannek jólesett a figyelmesség, de el kellett utasítania.

– Ez nem jó ötlet, Amelia. Egyáltalán nem lenne szabad érintkeznünk egymással. – Odament a kerti csaphoz, és megmosta a kezét.

Amelia zavartan egyik lábáról a másikra állt.

– Tudom, de úgy érzem, még van miről beszélnünk.

Brian fáradtan felsóhajtott, és újra felé fordult.

– Mégis miről? Arról, hogy hamarosan férjhez mész? Ezt a beszélgetést sokkal hamarabb meg kellett volna ejteni. Akkor most nem tartanánk itt.

– Akkor legalább azt engedd meg, hogy áthozzam neked – adta fel a dolgot Amelia.

– Most tényleg egy ebéddel akarsz kiengesztelni? – horkantott fel Brian.

– Nem kiengesztelni akarlak, csak beszélni.

Brian nem akart vele beszélni. Haragos volt, de maga sem tudta, kire.

– Tudod mit? Felejtsük el ezt az egészet. Volt két jó napunk, és ennyi. Menj feleségül a pasidhoz, és add el ezt a házat. Így lesz a legjobb mindkettőnknek.

Otthagyta. Egyszerűen besétált mellette a házba. Távol kell magát tartania tőle.

Mirelit kaját dobott a sütőbe, addig felment zuhanyozni. Egyre csak az járt a fejében, hogy Judy másnap eljön hozzá. Ha tisztességes akarna lenni vele, akkor el kellene mondania neki, mit tett. Csakhogy Amelia barátja is érkezik, és ha Judy kiborul, ki tudja, mit történne. Nem teheti tönkre Amelia kapcsolatát is. Muszáj lesz hallgatnia. Legalábbis most még nem lehet őszinte.

Később beültette Huntert a kocsijába, és kiment a helyszínre. Miután végzett, még egy ideig kocsikázott, mert most az egyszer nem vágyott haza. Brian maga sem tudta volna megmondani, miért bántja annyira ez az egész. Nem is ismerte még Ameliát, mégis késztetést érzett rá, hogy küzdjön érte, holott a másik oldalon ott a valós kapcsolata. Azt kellene megmentenie. A lehető legrosszabb helyzetbe került.

8. fejezet