Szerelem négy fal között - 9. fejezet

9. fejezet

8. nap

Brian korán ébredt. Kihasználta, hogy Judy még alszik, elszaladt vásárolni az esti vacsorához. Amikor hazaért, barátnőjét a kertben találta.

– Ez a kutya nem hallgat rám. Úgy látszik, csak tőled fogad el utasításokat – panaszkodott Judy.

– Ez így helyes. Egyébként sem ismer még téged annyira. Gyere, reggelizzünk, aztán elugorhatnánk valahová, ha van kedved hozzá – javasolta Brian.

Judy szeme felcsillant.

– Nagyszerű lenne. Hová menjünk?

– Levihetnénk Hunert a partra, ráérünk ebéd után visszajönni.

Judy annyira fellelkesült, hogy még azt is vállalta, hogy majd desszertet készít a vacsorához. Briannek már kevésbé volt ilyen jó hangulata. Ezt a programot is csak azért találta ki, hogy ne kelljen otthon ülnie, nehogy összefusson Ameliával és a pasijával. Pont elég lesz, ha majd vacsoránál látja őket. Az is zavarta, amiért ennyire sokat rágódik rajta, hisz semmi értelme. Lehet, két hetet sem kell várnia, és Amelia örökre kilép az életéből. Utána elfelejthetik ezt a kis affért.

Jó ötlet volt lemenniük a partra, mindhárman remekül érezték magukat. A körülményekhez képest még Brian is. Hunter élvezte a vizet, bele-beleszaladt, és megugatta a hullámokat.

Egy partmenti étterem teraszán ebédeltek, aztán indultak is haza, hogy készüljenek a vendégeik fogadására. Judy foglalta el először a konyhát, hogy elkészítse a desszertjét, aztán pedig Brian vette át a helyét. Sokáig szorgoskodott a gondolataiba merülve, addig Judy a számítógép előtt ült, és a barátnőivel csevegett. A délután pillanatok alatt elrepült. Judy ízlésesen megterített kint, és alig, hogy kész lett, Brian már hallotta is Randy ellenszenves hangját.

Kiment hozzájuk, és Amelia ruházatát megpillantva egy pillanatra a lélegzete is elállt. Soha nem látta még ennyire kihívó öltözékben. Egy fekete, teljesen testhezálló miniruha volt rajta, melynek oldalát rombusz alakú kivágások borították. Brian abban sem volt biztos, hogy egyáltalán bugyi van-e rajta, mert a ruha még a csípőjét is teljesen szabadon hagyta.

Emiatt némileg zavartan üdvözölte, és gondos házigazdaként itallal kínálta őket.

– Milyen csinos vagy ma, Amelia – jegyezte meg Judy is.

– Én választottam neki ezt a ruhát – közölte Randy büszkén. – Szeretem, ha egy gyönyörű nő megmutatja, amije van. Te is kifejezetten csinos vagy, Judy – dicsérte meg a barátnőjét.

Brian nem értette ezt az egészet. Amelia annyira határozott, önálló nőnek tűnt, erre simán hagyja, hogy a pasija gyakorlatilag kurvát csináljon belőle. Mert ez az öltözék enyhén szólva is kihívó volt.

– Igyunk az újabb találkozásra – emelte fel a poharát Judy.

Most is Randy és Judy vitte a szót. Megállás nélkül tudtak csacsogni mindenféléről.

– Randy szüleinél ebédeltünk – válaszolta Amelia, amikor Judy megkérdezte tőlük, hogy telt a napjuk.

Brian ismét ránézett Amelia kezére, de még mindig nem látott rajta gyűrűt.

– Sajnos Brian szülei már nem élnek, az enyémek pedig messze laknak, úgyhogy nálunk nagyon ritkán vannak családi összejövetelek – felelte erre Judy.

Amelia kedvesen rámosolygott Brianre, amit ő nem igazán tudott hová tenni.

– Beszélgessetek. Hozom a vacsorát. – Azonnal felállt, mielőtt elveszett volna azokban az igéző szemekben.

– Segítek – ajánlotta váratlanul Amelia. – Tegnap Judy segített, most rajtam a sor – magyarázta, mintha bárki is számonkérte volna rajta az ajánlatát.

Brian enyhe gyomorgörccsel engedte be maga előtt a házba.

– Jól nézel ki ma este – jegyezte meg azonnal, amint beléptek a konyhába.

– Ne dicsérj! Tudom, hogy nem alkalomhoz illő.

– Attól még nagyon szexi – nézett végig rajta Brian, mire Amelia rögtön elpirult.

– Randy szereti, ha így öltözök – magyarázkodott.

Brian elővette a salátát a hűtőből.

– Biztosan nagyon szereted, ha ennyire meg akarsz neki felelni.

Amelia zavartan elfordult.

– Inkább mondd, mit vigyek – tért ki a válaszadás elől.

Brian odaadta neki a salátákat, ő pedig megfogta a húsos tálat.

– Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem az én ötletem volt ez a vacsora – kért elnézést, mielőtt visszamentek volna a párjaikhoz.

Amelia csak biccentett, majd elindult előtte. Briannek nehezére esett nem a fenekét bámulni, amiből alig takart valamit a ruha.

Judy és Randy hangosan kacarásztak, láthatóan remekül megvoltak egymással.

– Ez fantasztikusan néz ki, Brian – nézett végig Randy elismerően az ínycsiklandozó tálon. – Judy mesélte, milyen remek szakács vagy. Engem sosem érdekelt a főzés. Minek főzzön az ember, ha lehet rendelni is? Ameliának is mindig mondom, hogy ne bajlódjon ilyesmivel.

– Én nagyon örülök, hogy Brian főzött nekünk – szólalt meg Amelia. – Sokkal személyesebb így a vendéglátás, mintha valahonnan hozatta volna, és legtöbbször finomabb is.

Brian hálásan nézett rá. Jólesett a kedvessége, és végre történt valami, ami megmelengethette a szívét. Amelia kedveli őt, ez egyértelmű. A kérdés csak az, mennyire.

– Én pedig mindkettőt szeretem. Azt is, ahogy Brian főz, de az éttermeket szintén – nyilatkozott Judy.

Természetesen mindenki megdicsérte az ételt, és nem csak illendőségből. Randy kétszer is teleszedte a tányérját. Amelia az evés terén visszafogottabb volt, de az elismerő szavakkal nem fukarkodott.

Az asztalt Judy szedte le, Brian pedig újra teletöltötte a poharukat.

– Amelia mesélte, hogy ingatlan bizniszben utazol. Ha esetleg lenne számomra egy olyan helyed, ami megfelelne egy klub számára is, azt megköszönném – fordult felé Randy.

– Csak veszem az ingatlanokat, és nem eladom – felelte Brian.

– Bérelhetem is. Nekem csak az a lényeg, hogy jó helyen legyen – vonta meg a vállát Randy.

– Jelenleg mindegyik ki van adva, viszont egyik sem olyan, amilyet te keresel. De ha ráakadok hasonlóra, szólni fogok. Mikor akarsz belekezdeni?

– Bármikor. Most már itthon vagyok, úgyhogy ráfekszek a dologra. Legalább egyet nyitnék az idén, aztán majd meglátom, merre tovább. Király lenne, ha az ember a saját klubjában bulizhatna – ábrándozott Randy.

Brian egy pillanatra Ameliára sandított, aki csak lesütötte a szemét.

Judy épp akkor ért vissza.

– Az tényleg menő lenne – helyeselt, és visszaült hozzájuk.

– VIP vendég lennél nálam. – kacsintott rá Randy.

Brian kissé meghökkent ezen, és legszívesebben képen törölte volna a bájgúnárt, amiért a barátnőjére kacsingat. Aztán, hogy jobban belegondolt, egy szava sem lehet ellene, hisz ő ettől sokkal rosszabbat művelt.

– És te, Amelia? Van már valami terved? – Brian inkább Ameliához fordult, mert a nő megint nagyon csendesen üldögélt az asztal túlvégén.

– Még mindig nem tudom. A költözés túlságosan lekötött, nem volt időm gondolkozni rajta.

– Amelia amolyan művészlélek – vetet át a szót Randy. – Nem neki való a jogi pálya. Még festeni is szokott, tudtátok?

Egy újabb érdekes információ Ameliáról. Brian ezt tényleg el tudta képzelni róla. A lakását is jó ízléssel rendezte be, a festészethez is biztosan van érzéke.

– Csak hobbi. Nem komolyan csinálom – szerénykedett Amelia.

– Tényleg? Én is szoktam néha festeni – élénkült fel Judy. – Majd megmutatod a képeidet?

– Persze, de még nem hoztam el ide őket.

– Nekem van itt kettő is. Ha gondoljátok, megmutathatom – ajánlotta Judy.

Brian átnyúlt, és megfogta a kezét.

– Szerintem ne fáradj vele, szívem.

Csak azért tette, mert Judy borzalmasan fest, és nem akarta, hogy leégesse magát.

– Én szívesen megnézném, habár nem értek hozzá – mondta Randy.

– Brian dolgozószobájában vannak kiakasztva. Mindjárt hozom. – Judy felpattant, figyelmen kívül hagyva Brian kérését.

– Nem kell idecipelned őket, bemegyek veled. Ugye nem gond, mókuskám? – kérdezte Randy Ameliától, és adott egy puszit az arcára.

– Persze, hogy nem – mosolygott Amelia.

Brian sóhajtott egy nagyot. Megint ez a mókuskám. Amelia egyáltalán nem az a mókuska féle nő. Judyhoz sokkal jobban illet volna ez a becenév.

– A barátod meglehetősen közvetlen, akárcsak Judy. Úgy látszik, jól kijönnek egymással – mondta Brian, miután a párjaik eltűntek a házban.

– Randy szeret a középpontban lenni.

– Elnyom téged. – Brian nem kerülgette a forró kását.

Amelia megrázta a fejét.

– Ez nem igaz.

– De igen, te pedig hagyod.

– Szándékosan keresel hibát benne.

– Miért tennék ilyet? Ez eléggé nyilvánvaló, de persze semmi közöm hozzá.

– Így van, Brian. Nincs közöd hozzá – felelte Amelia duzzogva.

Néhány pillanatig egymást méregették. Brian legszívesebben azt mondta volna, hagyja ezt az idióta kölyköt, de nem volt joga ilyesmihez.

– Már be is költözött hozzád? – terelte inkább más irányba a szót.

– Randy nem fog hozzám költözni. Van saját lakása. – Amelia megfogta a poharát, és megitta a benne lévő bort. – Egyébként sem lenne értelme, hisz én is elmegyek innen – tette hozzá némi éllel a hangjában.

Brian kiérezte belőle a szemrehányást.

– Most már eggyel több okod van elköltözni. Bocs, de képtelen lennék hosszútávon elviselni a barátodat – vágott vissza a ki nem mondott szavak miatt.

Amelia tekintete sötéten villant.

– Udvariatlan vagy, Brian.

– Inkább csak őszinte.

Erre Amelia már nem felelt, helyette a szalvétáját piszkálgatta az asztalon.

– Kicsit sokáig vannak bent, nem? – kérdezte Brian, hogy megtörje a csendet.

– Biztosan beszélgetnek. Ezen a téren egyiket sem kell félteni. Vagy talán féltékeny vagy? – húzódott gúnyos mosolyra Amelia szája.

– Nem szoktam féltékenykedni, csak megjegyeztem. Kérsz még egyet? – mutatott az üres poharára.

– Már ez is sok volt. Hamar megárt, ha nem figyelek oda – hárított Amelia.

Brian hallotta, ahogy mögötte nyílik az ajtó. Randy alig tette ki a lábát, máris ontotta a szót magából.

– Amelia, majd te is nézd meg azokat a képeket. Zseniális mindkettő. Mondtam is Judynak, hogy az egyik pont olyan, mint abban a fantasy játékban. Tudod, azok a kutyafejű lények.

Erre Brian majdnem elnevette magát. Randynek igaza volt. Judy portréja rémes, és tényleg kutyafejű a női alak rajta, ami persze eredetileg nem az akart lenni. Brian a dolgozószobába rejtette el őket, mert nem akarta megsérteni Judyt, hisz olyan boldogan ajándékozta neki.

– Randy megmutatta a telefonján mire gondolt, és tényleg. Úgy látszik, tényleg van némi érzékem hozzá – magyarázta Judy elégedetten.

Brian meghagyta őt ebben a hitében.

– Ígérem, majd én is megnézem, de lassan indulhatnánk is – nézett Ameli a barátjára. – Késő van, ne tartsuk fel ilyen sokáig a vendéglátóinkat.

– Ugyan már! Még korán van, és szerintem nem zavarunk. De szóljatok, ha tévedek – vigyorgott Randy.

– Szó sincs róla, hogy zavarnátok, és a desszertet még nem is kóstoltátok. – Judy felállt, és besietett a házba.

– Nagyon jó fej a barátnőd, és eszméletlenül csinos. Büszke lehetsz rá – dicsérte Randy, majd kiürítette a poharát.

Már eléggé látszott rajta az alkohol, nem igazán kellett volna tovább innia, de Brian nem szólhatott bele.

– Ja, Judy kedves lány – értett egyet vele, aztán gondolt egyet, és újratöltötte Randy poharát.

Önző szándékkal tette. Ha kiüti magát, nem fog Ameliához nyúlni.

Judy kihozta a pohárdesszerteket.

– Remélem, ízleni fog. Én készítettem.

– Édesszájú vagyok, úgyhogy, ha valaki nem kéri, akkor szívesen megeszem az övét is – tréfálkozott Randy.

Judy leült közéjük.

– Akkor legalább egy valakinek biztosan ízleni fog.

Brian egyáltalán nem kívánta, de udvariasságból felét megette.

– Nagyon finom – mosolygott illedelmesen Amelia.

– Judy, te egy istennő vagy! Ez mennyei! – Rady az utolsó cseppig kikanalazta az édességet.

– Majd odaadom Ameliánek a receptet – vigyorgott boldogan Judy.

– Mit is mondtál, hol dolgozol? – kérdezte Randy.

– Egy kis parfümériám van.

– Akkor majd lehet, beugrok egyszer, és megnézem – kacsintott Randy.

Brian ezt már kicsit sokallta. Randy már másodjára kacsingat a barátnőjére, és eléggé nyilvánvalóan udvarolt is neki. Nem volt féltékeny, de Ameliával szemben mégis csak tiszteletlenség, amit Randy csinál.

– Amelia, van kedved segíteni? Csináljunk egy kávét, biztosan jólesne mindenkinek –kérdezte Brian egy hirtelen ötlettől vezérelve.

Amelia azonnal felpattant, és követte.

– Félreérted – súgta azonnal, amint beértek.

Brian megállt, és visszafordult.

– Mégis mit? Téged nem zavar, hogy Judynak udvarol?

Amelia megrázta a fejét.

– Ő ilyen. Ez nála nem udvarlás. Minden nővel így viselkedik.

– Helyette magyarázkodsz. – Brian megforgatta a szemét, és nekilátott a kávéfőzésnek.

– Ez nem igaz. Nem ismered őt. Megértem, ha féltékeny vagy, de nincs rá okod.

– Kurvára nem vagyok féltékeny – csattant fel Brian. – Téged próbáltalak kimenteni ebből a kínos helyzetből.

Amelia elmosolyodott.

– Köszönöm, de nincs rá szükség. Jólesik, hogy ilyen figyelmes vagy.

– Oké, végül is, semmi közöm hozzá – morgolódott Brian.

– Nem erről van szó, de pontosan tudod, hogy nincs jogunk féltékenykedni azok után, ami történt.

Brian értetlenül széttárta a karját.

– Ja, akkor nyugodtan dughatnak? Felőlem akár előttünk is megtehetik. Elég nagy az asztal… – gúnyolódott idegesen.

– Jesszusom, Brian. A barátnődről beszélsz.

– Randy pedig a barátod. Sőt, nemsokára a vőlegényed, mégis eltűröd neki ezt.

– Ez az én életem, Brian, és mint mondtam, ismerem Randyt. Ez nála semmit sem jelent.

– Oké. Ha te mondod biztos így van. Ezt vidd te. – Odaadta neki a cukrot és a tejszínt, ő pedig a tálcát vette kezébe.

Amikor kimentek, Brian kárörvendő mosollyal nézett Ameliára, ugyanis Judy és Randy nem voltak sehol.

– Nyugi, biztosan Randy bélyeggyűjteményét nézegetik – heccelte nyomban Ameliát.

– Ez nem vicces. Hová tűntek?

– Honnan tudjam? A te barátod. Te ismered – vonta meg a vállát.

Amelia nyugtalanul a kertet pásztázta.

– Mindketten kicsit többet ittak a kelleténél. Biztosan itt vannak valahol…

Brian gúnyosan felhorkantott.

– Ennyi erővel mi is felmehetnénk egy gyors menetre.

Amelira rákapta a tekintetét, és édesen beharapta az alsó ajkát.

– Szerinted tényleg...?

Annyira imádnivaló volt, amikor ilyen arcot vágott.

– Csak vicceltem – nevette el magát Brian. – Judy nem tenne ilyet, de Randyben nem vagyok biztos.

– Akkor megnyugodhatsz, mert Randy sem – vágta rá Amelia.

Ekkor nevetést hallottak Amelia háza felől. Randy és Judy kacarászva tért vissza hozzájuk.

– Áh, már itt vagytok? Megmutattam Judynak a francia parfümöt, amit hoztam neked, mókuskám – magyarázta Randy.

Judy kissé imbolyogva lehuppant a székre.

– Eszméletlen illata van. Én is rendelni fogok az üzletembe belőle. A vevők imádni fogják.

Brian érdeklődve figyelte a barátnőjét. Soha nem látta még Judyt ilyen állapotban.

– Igyátok meg a kávét, és menjünk, Randy. Tényleg későre jár, és holnap neked még jelenésed van apádnál – szólt Amelia szigorúan a barátjára.

– Kit érdekel apám? Mindig csak magával van elfoglalva, le se szarja, ha nem megyek el – legyintett Randy.

Amelia felállt.

– Na, jó! Menjünk.

– Ha menni kell, akkor menni kell! – vonta meg Randy a vállát. – Köszönök mindent, szomszéd! Judy, te pedi egy istennő vagy. – Egy puszit dobott Judy felé.

Brian megvárta, amíg távoznak, aztán Judyhoz fordult.

– Menj fel, és feküdj le! Majd én bepakolok – szólt oda neki dühösen.

– Segítek.

– Nem kell. Részeg vagy. Jobb lesz, ha lefekszel aludni – parancsolt rá kicsit erélyesebben.

Hunter érdeklődve nézte őket. Miután Judy bement, Brian leguggolt hozzá, és megdicsérte milyen jól viselkedett egész este, aztán elrámolt mindent. Mire lezuhanyozott, és ágyba került, Judy már mélyen aludt.

10. fejezet