Üdv a klubban - 18. fejezet

Kelton

Kelton kitámolygott a fürdőszobába, és megmosta az arcát. A víz marta a felhasadt sebeket a száján, de nem különösebben érdekelte. Miután végzett, a hűtőből jeget vett elő, aztán visszahanyatlott az ágyra. Ha Reyes agyonveri sem adott volna semmi infót Octaviáról, mert nem akarta, hogy megtalálja. Gyűlölte mindkettőt, de legfőképpen Octaviára haragudott. A nő rútul rászedte őt, és ezért meg kell fizetnie.

Már ezerszer megbánta, hogy akkor felvette a telefont ahelyett, hogy alaposan helyben hagyta volna azt a kis kurvát. Pedig épp kezdte túltenni magát a történteken, és próbált új életet kezdeni. Ez a kibaszott Reyes! Erről is csak Octavia tehet. Magába bolondította, és megint ő itta meg a levét. Már tudta, mit fog csinálni. Amber fog segíteni neki abban, hogy bosszút álljon Octavián.

Másnap olyan rémisztően festett, hogy még nem indulhatott útnak. Az arca csúnyán elszíneződött. Mindenhol kék és zöld színben játszott, sebek éktelenkedtek a száján, az orra pedig még mindig fel volt dagadva, ráadásul két óriási vattacsomó lógott ki belőle. A fogait is rendbe kell majd hozatni, mert nem csak, hogy borzasztóan nézett ki, de beszélni sem tudott rendesen. Kénytelen volt várni néhány napot, amíg az ábrázata javul kicsit. Addig maradt ideje alaposan eltervezni mindent.

Három nap múlva, mielőtt útnak indult, felhívta Ambert. A lány szinte azonnal felvette a telefont.

– Kelton? – szólt bele.

– Szia, Amber – kezdte Kelton bizonytalanul. – Beszélhetnénk?

Egy rövidke csend következett.

– Mikor? – kérdezte a lány.

Kelton megkönnyebbült. Jól sejtette. Amber szerelmes belé, ezért nem fogja lerázni.

– Ma este elmennék hozzád, ha neked is megfelel.

– Rendben, várni foglak – egyezett bele a lány, majd letette.

Kelton összeszedte minden holmiját a motelből, fejére baseballsapkát húzott, és egyből útnak indult. A visszapillantó tükörben gyakran megnézte magát. Már kicsit jobban festett, de a sebek még mindig ott virítottak az arcán, valamint elől és baloldalon hiányzott egy-egy foga. Nem baj. Így még hatásosabb lesz az előadása.

Néhány óra múlva Amber ajtaján csengetett.

– Úristen, Kelton! Veled meg mi történt? – kérdezte rémülten a lány, ahogy kinyitotta az ajtót.

– Amber! – ölelte magához Kelton, mint aki alig várta a találkozást.

Ambert annyira meglepte a viselkedése, hogy csak dadogni tudott.

– Én is örülök neked. Gyere beljebb.

A nappaliban ültek le, és talán a rémisztő ábrázata lehetett az oka, de Amber alkohol helyett egy teát vitt neki.

– Miért vagy itt? – kérdezte, miután ő is leült.

– Mert hiányzol. Már nem érdekel semmi. Szeretnék kibékülni veled – nézett a lányra gyengéden, de az nem válaszolt, ezért Kelton folytatta. – Azóta már átgondoltam a dolgot. Biztosan csak az alkohol volt az oka annak, amit tettél. Velem is előfordult már hasonló, így nem ítélkezhetek – adta elő a jól eltervezett előadását. Amber arca megenyhült, úgyhogy most már bátrabban folytatta. – Sosem éreztem magam senkivel olyan jól, mint veled, bébi. Azt hiszem… – Itt szándékosan elhallgatott. – Azt hiszem, beléd szerettem – mondta ki, aztán várta a hatást, ami nem is maradt el.

A lány szinte azonnal letérdelt elé, és kezei közé fogta Kelton arcát.

– Én is szeretlek! El sem tudom mondani, mennyire hiányoztál.

Kelton esetlenül megcsókolta a lányt, és rögtön meg is kívánta, de még várni akart. Először le kellett mennie a teljes előadásnak.

– Mi történt veled? Miért nézel így ki? – ült fel mellé Amber a kanapéra.

– Á, semmiség. Csak volt egy kis összetűzésem néhány rosszfiúval – legyintett.

– Kikkel? – ráncolta össze a homlokát Amber.

– A volt főnökömmel és az embereivel.

– Kirúgtak? – nézett rá tágra nyílt szemekkel a lány.

– Ja, az a szemét Reyes kirúgott, mert kiszúrtam, hogy droggal bizniszelnek. Szóvá tettem… – sóhajtotta. – Jól akartam vezetni azt a helyet, és rettenetesen felbosszantott, mikor ezt megtudtam. Kiakadtam, Reyes pedig kirúgott. – Ennél a pontnál belekortyolt a vacak ízű teába, mert egészen kiszáradt a torka, csak azután szólalt meg újra. – Hazamentem, ahol már ott vártak a cuccaim összecsomagolva. Reyes telebeszélte Octavia fejét is, és kidobtak a saját házamból.

Úgy tett, mint aki rögtön elsírja magát. Az összes színészi tehetségét elő kellett vennie, hogy hitelesen játssza el az áldozatot. Amber türelmesen hallgatta, nem szólt közbe.

– Aztán nem volt hová mennem, meghúztam magam egy motelben, de Reyes megkeresett és megfenyegetett, hogy ha fel merem nyomni őket, akkor igen csúnyán megjárom. És, amint látod – tárta szét a karját –, meg is mutatta, mire számíthatok.

– Szegénykém! – húzta magához Amber. – Milyen rohadék emberek vannak, pedig te mennyit dolgoztál azon, hogy újra felfuttasd a klubot. Reyes köszönettel tartozott volna neked.

– Így köszönte meg – felelte Kelton, aztán megitta a maradék teáját, amitől felkavarodott a gyomra.

– Milyen szemét húzás volt ez Octaviától is! – háborgott tovább Amber. – Néhány napja adta meg az új címét, és elmondta, hogy külön költöztetek, de az okát nem említette. Annyira sajnálom, édesem, hogy ilyesmiken kellett keresztülmenned.

Kelton egy rövid ideig Amber hátát simogatta, majd elhúzódott, és megfogta a kezét.

– Egyedül vett házat, nekem már semmim sem maradt, Amber. Mindenemet rájuk költöttem – panaszkodott elkeseredetten. – Végig rád gondoltam, amíg egyedül voltam, de nem mertelek hívni azok után, amit a fejedhez vágtam. Ne haragudj rám, bébi! – nézett rá esdekelve.

– Nyugodtan hívhattál volna. Ó, te szegény, Kelton! – simogatta meg az arcát gyengéden Amber.

Kelton úgy gondolta, sikerült az előadása, így már rátérhetett másra is.

– Sosem volt ilyen jó senkivel, mint veled – húzta magához, és keze máris a lány apró mellére siklott.

– Szeretlek, Kelton – simult hozzá Amber.

Octavia

Néhány héttel a költözésük után, amikor végre teljesen berendezkedtek, Octavia újra felkereste a gyámhivatalt, hogy benyújtsa a kérelmet Jayden felügyeleti jogával kapcsolatban.

Már jó ideje a folyosón várakozott, mire végre Mrs. Sanders behívta.

– Sikerült megvennem a házat, már oda is költöztünk Jaydennel. Elhoztam a kérelmet, ahogy megbeszéltük – nyújtotta át Octavia a papírokat.

Az asszony átlapozta, majd nagyot sóhajtva letette maga elé.

– Miss Banks, nincs jó hírem – kezdte.

Octavia elképzelni sem tudta, mi lehet a baj, hiszen most már minden feltételnek megfelelt. Gyomra görcsbe ugrott.

– Mi a probléma? – kérdezte félve.

– Két nappal ezelőtt Mr. Silva járt nálunk, ő is kérvényezte a teljes felügyeleti jogot – közölte az asszony.

Ezen Octavia meglepődött ugyan, de nem értette, mi lehet a gond, hisz Keltonnak már nincs saját lakása, és biztosan kivizsgálták azt is, milyen helyen dolgozik.

– Igen, és? – nézett kérdőn az asszonyra.

– Mr. Silva nem egyedül jött. Elkísérte a neje és két másik hölgy is.

Octavia megdöbbent.

– A neje? – tátotta el a száját meglepetésében.

– Igen, a neje – bólintott Mrs. Sanders. – Azt állították, hogy ön… Hogy is fogalmazzak? Szóval, hogy ön bizonyos szolgáltatásokat nyújt férfiaknak anyagi haszonszerzés céljából – hadarta el gyorsan, és nem nézett Octavia szemébe.

Octaviával forogni kezdett a helyiség. Kelton megnősült? Csak azért vett el valakit, hogy elvegye tőle Jaydent? Így áll bosszút? De mégis kit vett el? Ráadásul rútul elárulta… Soha nem fog megszabadulni ettől a szégyentől.

– Hogy az állításait igazolja, több tanút is hozott magával – folytatta az asszony. – Az egyik tanú a saját neje, aki egyben Jayden bébiszittere is, a másik kettő pedig a korábbi szomszédjaik. Mindhárman igazolták Mr. Silva állítását. A bébiszitter azt állította, hogy ön gyakran eljárt éjszakai klubokba. Egész pontosan a Mr. Silva által vezetett helyre, ahol ő az állását úgy kaphatta meg, hogy cserébe maga testi kapcsolatot létesített a főnökével. Továbbá az egyik szomszéd hölgy azt állította, hogy az ő férjével is viszonyt folytatott, a másik pedig a saját fülével hallotta, amikor bevallotta Mr. Silvának, hogy mivel keresi a pénzt – sorolta a tényeket az asszony, mintha csak valamiféle vádiratot olvasott volna fel.

Octavia azt hitte, menten elsüllyed szégyenében, vagy inkább elájul, mert hirtelen fel sem tudta fogni, amit hallott. Amber és Kelton. A hallottak közül ezen döbbent meg leginkább. Mikor jöttek össze ők ketten? Hogy volt képes Amber ellene vallani? A két vénségen nem csodálkozott, de Amber…

– Mivel Mr. Silva és a neje közös lakásban élnek, valamint a hölgy is közel áll a gyermekhez, így semmi akadályát nem látjuk annak, hogy náluk helyezzük el a kislányt. Azonban, mielőtt újra döntenénk Jayden sorsáról, szeretnénk megismerni az ön álláspontját is, miss Banks.

Octavia abban a pillanatban teljesen elveszettnek érezte magát. Hogy tudná mindezeket megcáfolni? Hogyan bizonyíthatná, hogy nem feküdt le pénzért férfiakkal? Kelton és Amber házaspárként jóval esélyesebbek, az ellene felhozott vádakról nem is beszélve.

Egyetlen egy reménye maradt, de az is annyira halvány, hogy maga sem hitt benne, de meg kellett próbálnia. Neki is hazudnia kell. Vett egy mély levegőt.

– Mrs. Sanders, megdöbbenve hallgattam az ellenem felhozott vádakat. Tudnia kell, hogy Mr. Silva nagyon dühös rám, amiért nélküle vettem házat, és most megpróbál bosszút állni. – Tartott egy kis szünetet, hogy az asszonynak legyen ideje minden egyes szavát feldolgozni. – Azonban nem hazudott, amikor azt állította, hogy bizalmas kapcsolatba kerültem a főnökével. Ez így igaz, csakhogy nem olyan értelemben, ahogy azt Mr. Silva állította. Mr. Reyesszal szeretjük egymást, és együtt vagyunk. Mr. Silva puszta jóindulatból kapta meg az állást, nem másért. – Itt újra megállt, de miután látta, hogy az asszony bólint, folytatta. – A két szomszéd állításait pedig csak szavakkal tudom megcáfolni. Sohasem folytattam viszonyt senki férjével, pénzt sem kaptam senkitől. Maga is tudja, még tanulok, mellette két helyen dolgozok. Amellett vezetem a háztartást, gondoskodok a húgomról és normális párkapcsolatban élek. Igaz, hogy néhányszor kimozdultam otthonról, mert a párom elhívott vacsorázni, de nem gondolnám, hogy ez bűn lenne – sorolta a saját érveit, de ekkor már érezte, hogy könnybe lábadt a szeme. Nem akart sírni, pedig már nagyon a határán táncolt.

Nem tudta, mi fog ebből kisülni, kinek fognak hinni. Kelton még így is uralkodni tudott felette, pedig Jaydenen kívül már semmi sem kötötte össze őket. Most épp hazugságra kényszerítette, és Octavia attól rettegett, bele fog bukni.

Mrs. Sanders sokáig hallgatott.

– Nos, miss Banks – töprengett, miközben a szemüvegét tartotta a kezében. – Tudja, hogy én mindig maga mellett álltam, ez esetben is hajlok arra, hogy önnek higgyek. Azonban, amennyiben nem jelent problémát, szeretnék beszélni a párjával, és természetesen megvizsgálnánk az életkörülményeiket is.

Itt bukott el a dolog. Hogyan hozza el ide Danielt? És egyáltalán, hogyan álljon a férfi elé ilyen kéréssel? Danielnek fogalma sincs semmiről.

– Rendben, ennek semmi akadálya – vágta rá mégis, hisz nem visszakozhatott.

Miután megállapodtak abban, hogy amint lehet, a barátjával együtt újra eljönnek, Octavia kisétált az autójához. Beült a kocsijába, hátrahajtotta a fejét, és behunyta a szemét. Kelton és Amber. Hihetetlen. Emlékezett rá, amikor Kelton először ment Amber lakására, hogy megkérje, vigyázzon Jaydenre, amíg ő Daniellel találkozik. Úgy látszott, mégis csak sikerült bevetnie azt a bizonyos csáberőt, amiről akkor beszélt. Teljesen félre ismerte Ambert. Nem gondolta volna, hogy egy Kelton félével összefekszik, de azt sem feltételezte, hogy valaha ellene fordul majd. Ők ketten akarják nevelni Jaydent. Octavia képtelen volt elhinni, hogy így tőrbe csalták.

Muszáj lesz felkeresnie Danielt, szívességet kell kérnie tőle. Most legalább bevallhat neki mindent. Elképzelni sem tudta, a férfi hogyan fog reagálni a hazugságaira. Reménykedni sem mert abban, hogy hajlandó lesz segíteni neki. Daniel jóindulatán múlt, hogy Jayden vele maradhat-e. Hihetetlen. Sosem gondolta volna, hogy egyszer idáig fognak jutni.

Most azt kívánta, bárcsak ne lett volna soha utálatos a férfival. Őt is arra akarja rávenni, hogy hazudjon, viszont a múltjuk után nagyon kétséges, hogy a kedvéért megtenne ilyesmit. Mindegy. Most újra fel kell adnia minden büszkeségét, megalázkodik, mert Jaydent nem veszítheti el.

Hazament, az interneten kikereste, hol van Daniel irodája. Villámgyorsan lezuhanyozott és átöltözött. Egy világoskék alapon fehér pöttyös, derékban átkötős rövid ruhát vett fel, és fehér magas sarkú szandálba bújt. Csinos akart lenni, mert ez egyszer valóban le szerette volna nyűgözni a férfit. Csak egy leheletnyi sminket dobott magára, utána megnézte a tükörben az eredményt. Úgy nézett ki, mint egy üzletasszony. Végül is. Tulajdonképpen most üzletet akart kötni. Ám ezúttal önként kínálja fel magát, ha cserébe Daniel hajlandó segíteni neki.

Az épületbe érve elszállt minden korábbi magabiztossága. A gyomra remegett az idegességtől. Lelkileg még nem készült fel rá, hogy újra találkozzon Daniellel. A liftben némileg összeszedte magát, és egészen határozottan lépett a pulthoz, ahol valószínűleg Daniel titkárnője ülhetett.

– Üdvözlöm! Mr. Reyeshoz jöttem. Ugye, jó helyen járok? – kérdezte az idősödő asszonytól.

– Igen, de Mr. Reyes már nem várt több látogatót – közölte kedvesen a titkárnő.

– Tudom, hogy nem szóltam ide, de sürgősen beszélni szeretnék vele, ha lehet – mosolygott az asszonyra, aki egy pillanatig habozott.

– Rendben, mindjárt megkérdezem fogadja-e – állt fel, és anélkül, hogy a nevét megtudakolta volna, bekopogott a nagy diófa ajtón, majd eltűnt.

Az asszony talán egy percet sem időzött bent, de Octavia úgy érezte, mintha megállt volna az idő.

– Mr. Reyes várja. Erre tessék – tárta ki előtte az ajtót.

Octavia mély levegőt vett, és belépett. Pont úgy izgult, mint azon a bizonyos első éjszakán, mikor még nem tudta, hogy Daniel fog rá várni.

A férfi az asztalnál ült, valamit olvasott, de érkezésére felemelte a fejét.

– Octavia! – állt fel meglepetten.

– Beszélhetnénk? – kérdezte remegő hangon.

A férfi most is szédítően jól nézett ki világosszürke apró kockás ingében, a sötét hajával és a még sötétebb, igéző szemeivel, amit Octavia annyira szeretett.

– Persze. Foglalj helyet – mutatott Daniel a vele szemben lévő fotelek egyikére.

Octavia odatipegett, és leült, mert már egyébként is úgy érezte, menten összeesik.

– Miről szeretnél beszélni? – kérdezte Daniel, miután ő is visszaült a székébe.

Szokatlan volt, hogy a férfi nem ment oda hozzá, és nem ölelte át, mint a korábbi találkozásaik alkalmával.

– Szívességért jöttem, de előtte el szeretnék mondani valamit – kezdett bele a mondandójába.

Sokkal nehezebb volt, mint hitte. Most, hogy itt ültek egymással szemben, olyan érzése támadt, mintha csak egy tárgyaláson lennének. Ő készül bevallani a bűneit, a férfi pedig majd ítéletet mond felette.

– Hallgatlak – dőlt hátra Daniel lazán, karba tett kezekkel.

– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a legelején kezdem.

Daniel nem szólt, csak bólintott.

– Kelton nem a férjem, hanem a bátyám. Nem vér szerinti testvérem, de nincs jobb szó rá. Az ő apja és az én anyám összeházasodtak. Született egy kislányuk, Jayden. Tehát ő a húgom, és nem a gyermekem.

Octavia rövid szünetet tartott, figyelte Daniel reakcióját, de semmit sem tudott leolvasni az arcáról.

– A szüleink meghaltak autóbalesetben, és szerettem volna én felnevelni a húgomat. Mivel se házam, se komoly munkám nem volt, ráadásul még egyetemre jártam, illetve járok most is, semmi esélyem nem volt, hogy megkaphassam a felügyeleti jogot. Kelton kitalálta, hogy neveljük fel együtt a húgunkat, és én nem tehettem semmit ellene, hiszen ő birtokolta a ház felét. Miután felvetted dolgozni, a gyámhivatal ezt jóvá is hagyta. De aztán előhozakodott a kéréseddel… Megzsarolt, hogy feküdjek le veled, és akkor véglegesíted az állásában.

– Nem kértem ilyesmit – szólalt meg Daniel, amivel teljesen kizökkentette Octaviát.

– Nem? – nézett rá csodálkozva.

– Ő ajánlotta fel, hogy összehoz a nejével. Csak kíváncsiságból mentem bele, mert nem tudtam elképzelni rólad ilyesmit. De folytasd csak – felelte nyugodt hangon Daniel.

Octaviát ez a vallomás váratlanul érte. Ezek szerint Daniel nem is vásárolta meg őt, hanem csak élt a kínálkozó lehetőséggel. Most döbbent rá, milyen csalódott lehetett, amikor meglátta, hogy elment hozzá.

Nagyot sóhajtott, mert folytatnia kellett a történetét.

– Kiborultam, mikor megtudtam, hogy hazudott neked rólam. Természetesen azonnal visszautasítottam, de mint mondtam, megzsarolt, hogy Jaydent intézetbe adja, engem pedig kirak az utcára. Nem maradt választási lehetőségem. Jayden miatt meg kellett tennem, de iszonyatosan féltem… – sütötte le a szemét, mert a könnyeivel küszködött.

Nem akart sírni, és magyarázkodni sem, nehogy Daniel szánakozva nézzen rá. Már így is épp elég kínos volt ez az egész.

– Még nem voltál senkivel, igaz? – kérdezte Daniel.

 Octavia azonnal felkapta a fejét. Hát erre is rájött…

– Ennyire nyilvánvaló volt? – pirult el zavarában.

– Abban a pillanatban nem, hiszen úgy tudtam, van egy kislányod, de eléggé összezavarodtam – vallotta be a férfi, és várta a folytatást.

Octaviának megint össze kellett szednie magát, mert még közel sem fejezték be a beszélgetést.

– A másik ok, amiért belementem ebbe az egészbe, az az volt, hogy cserébe Kelton felajánlotta az öröksége felét. Ez számomra azt jelentette, hogy ugyanannyi jogom lett volna a házban maradni, mint neki, és nem tudott volna már mivel zsarolni. Viszont te másnap újra találkozóra hívtál, de olyan gyorsan nem tudtuk elrendezni a papírokat, ezért Kelton újra elővette az ütőkártyáit. Nem utasíthattalak vissza, úgyhogy akkor arra gondoltam, hogy majd téged meggyőzlek, hogy ne akarj többé találkozni velem. Ez majdnem sikerült is, de…

Elhallgatott. Nem tudta, hogyan fejezze be a mondatot.

– De? – kérdezte Daniel.

Ha már őszinte, akkor mindenben annak kell lennie.

– De beléd szerettem – adott választ reszketeg hangon, és kerülte Daniel tekintetét.

A férfi erre nem válaszolt semmit. Octavia úgy érezte, mindjárt megnyílik alatta a föld. Hogy tovább lépjen ezen, inkább gyorsan folytatta.

– Miután aláírtuk a papírokat, Kelton nem zsarolhatott többé. Viszont a szomszédok meghallották, amikor a kertben vitatkoztunk rólad, és rögtön az egész utca prostituáltként tekintett rám. Olyannyira, hogy volt, aki pénzt ajánlott azért, hogy lefeküdjek vele.

Ekkor nézett fel újra, mert Daniel az asztalra csapott, és olyan mozdulatot tett, mint aki fel akar állni, de aztán mégsem tette, hanem összekulcsolta a kezét az asztal fölött.

– Mondd tovább – kérte, de a hangja most már feszültségről árulkodott.

– Ezek után nem bírtam ott maradni. Rábeszéltem Keltont, hogy adjuk el a házat. A költözés előtti utolsó nap elmentem a klubba, mert el szerettem volna mondani neked az igazat, de megláttalak azzal a lánnyal…

Ismét elhallgatott. Nehéz volt a saját érzéseiről úgy beszélni, hogy a partnere semmit sem reagál rájuk.

– Nem feküdtem le azzal a lánnyal – mondta végül Daniel, mert ő is érezhette, hogy a segítségére kell sietnie, mielőtt teljesen összeomlik.

Octavia megkönnyebbült ettől a hírtől, nem minta már bármit is számított volna.

– Inkább hagyjuk ezt a részt – legyintett zavartan. – Szóval miután rábeszéltem Keltont a házeladásra, titokban leelőlegeztem egy másik házat magamnak. Illetve Jaydennek és nekem. Kelton azt hitte, hogy újra hárman fogunk összeköltözni. Amikor megtudta, hogy mégsem így lesz, kikelt magából és meg akart erőszakolni…

– Hogy mi? – vágott közbe Daniel, és felpattant.

Ez volt az első, hogy a férfi érzelmeket mutatott, mióta mesélni kezdett neki. Octaviának már annyira mindennaposnak számított az erőszaktól rettegés, hogy eszébe sem jutott, másokra ez milyen hatással lehet.

– Már nem először próbálkozott, de ez volt az első, hogy majdnem meg is tette, de te megakadályoztad benne – nézett fel Danielre. A férfi értetlenül rázta meg a fejét. – Azzal, hogy felhívtad. Épp akkor hívtad, mikor… Szóval köszönettel tartozok neked – biccentett felé Octavia.

Daniel járkálni kezdett az elegáns irodában. Octavia várta, hogy lehiggadjon, majd mikor újra leült, csak akkor folytatta.

– Mint mondtam, még egyetemre járok, már csak ez az év van hátra. Időközben sikerült még egy állást szereznem, így beadhattam a kérelmet Jayden kizárólagos felügyeleti jogára…

– Kérsz valamit inni? – kérdezte váratlanul Daniel.

– Igen, vizet, ha lehet – bólintott Octavia meglepetten. Valóban szomjas volt már, és eléggé kiszáradt a szája.

Daniel teleöntötte a poharát, majd magának is ugyanazt öntött, és miután odaadta neki, ismét leült.

– Szóval minden adott volt ahhoz, hogy beadjam a kérvényt, hogy én lehessek Jayden kizárólagos gondviselője. Ezt ma meg is tettem. De nem, hogy nem kaptam meg, majdnem el is utasítottak, ugyanis Kelton is beadta a kérvényt.

– Hogyhogy? – ráncolta a homlokát Daniel.

– Megnősült. Elvette azt a lányt, aki a húgomra szokott vigyázni, és most el akarják venni tőlem Jaydent.

Ennél a pontnál tört el nála a mécses. Már nem bírta tovább magába fojtani a kétségbeesését és a bánatát. Daniel felállt, hogy odamenjen hozzá, de Octavia leintette.

– Kelton elmondta a hivatalban, hogy én szereztem neki az állást azzal, hogy lefeküdtem veled, és két volt szomszédommal egyetemben azt állították rólam, prostituált vagyok. A segítségedre lenne szükségem, különben elveszik tőlem Jaydent – nézett fel a férfira szipogva, közben próbált egy zsebkendőt elővarázsolni a táskájából. – Kénytelen voltam azt hazudni, hogy mi együtt vagyunk, ezért most téged is meg akarnak hallgatni. Te vagy az egyetlen esélyem, hogy Jayden velem maradhasson.

Ahogy befejezte, azonnal zokogásban tört ki. Nem tudta tovább türtőztetni magát, annyira szégyellte ezt az egész helyzetet. A maradék büszkesége is apró szilánkokra tört, de egyedül csak Jayden számított.

Daniel odament hozzá, felemelte a fotelből, és a karjaiba zárta.

– Segítek neked, Octavia – súgta a fülébe.

19. fejezet