A nagy szívrablás - 4. fejezet

 

Harry

Végre itt volt a remek alkalom, hogy bosszút állhassak apámon azokért a kegyetlen évekért, amit neki köszönhettem. Már csak rá kell beszélnem a srácokat, hogy legyenek benne. Persze, eszemben sem volt átbaszni őket, mert így elsőre is szimpatikusnak tűntek. Őrültek, akárcsak én.

A kócos hajú szépséges arcát néztem, melyre most kiült a döbbenet. Biztosan fingja nem volt, mit akarok tőlük, és egyáltalán miért segítek nekik. Amit kitaláltam, az kockázatos, de ha kell nekik a gyűrű, akkor bevállalják, és attól sokkal többet is kaphatnak.

– Ugye csak rosszul hallottam? – jött oda hozzánk Niall. – Harry, te tényleg segíteni akarsz nekik? De hát elraboltak, baszki!

– Kiszedtem a seggedből a tüskéket, és meg sem vagy kötözve. Mit panaszkodsz? – forgatta a fekete szemét Zayn, akinek az arca egyre inkább kezdett bekékülni, és az orra is meg volt dagadva.

– Cserébe jegelhetnéd az orrát – mondtam a barátomnak. Ő persze rögtön levegő után kezdett kapkodni.

– Jegeljem az orrát? El ne ringassam? – háborgott széttárt karokkal.

– Azt majd az éjszaka, úgyis velem alszol – kacsintott rá Zayn.

Több se kellett Niallnek. Fülig vörösödve ordítozni kezdett.

– Harry! Mondj már valamit! Már te is velük vagy? – mutatott rájuk. – Nem akarok itt aludni, és főleg nem egy kanos, meleg fickóval! Itt mindenkinek elment az esze?

– Most tényleg egy homofób fasz a legjobb barátod? – kérdezte tőlem Louis.

– Nem vagyok homofób – rivallt rá Niall. – Ezt nem hiszem el, Harry! Na, jó! Én elhúzok innen – indult el az ajtó felé.

– Niall, várj már! – szóltam utána, majd a fiúkra néztem. – Beszélhetnék vele két percet négyszemközt?

– A szobában – intett a fejével Louis.

Nem tudom, mit hitt. Biztos nem indultunk volna útnak gyalog az erdőben, vagyis Niall talán még erre is képes lett volna, annyira kiborult. Megfogtam a barátom karját, és bevezettem a szobába.

– Miért hisztizel folyamatosan? – kértem számon, amint becsuktam az ajtót.

– Hogyhogy miért hisztizek? Belöktek egy rózsabokorba, telement tüskével a seggem, amit egy meleg srác szedett ki, miközben fogdosott, aztán még azt is akarja, hogy aludjak vele – csápolt hevesen a kezével. – Mit keresünk mi itt, Harry? Már rég fel kellett volna hívni apádat, mert láttam ám, hogy nálad van a telefonod!

– Miért kellene hívom? – dobtam csípőre a kezemet. – Szerinted mi történne? Elárulom neked. Kicsinálná ezt a négy fiút – mutattam magam mögé –, kurvára nem érdekelné, kik ők. Pedig ugyanolyanok, mint te vagy én.

– Pontosabban ugyanolyanok, mint te. Meleg mind, mint az a kurva sárga gömb az égen! – sziszegte, és idegesen járkálgatni kezdett.

– Most már kezdem én is azt hinni, hogy tényleg homofób vagy – morogtam.

– A faszt vagyok az! Évek óta barátok vagyunk, Harry! Volt, hogy én hoztalak össze srácokkal. Egyszerűen csak nem értem. Miben akarsz nekik segíteni? Visszaszerzed a gyűrűt, amit keresnek? – állt meg előttem.

– Igen, de más tervem is van. Neked nem kell részt venni benne, ha nem akarsz, de amúgy sem kockáztatnék. Egyébként pedig nem tudom, mi a bajod velük. Tök normálisak. Bánhatnának rosszabbul is velünk – tettem a vállára a kezem. – Zayntől pedig ne félj. Rendes srácnak tűnik. Azonnal sietett ellátni a sebeidet. Tényleg, fáj még? – sandítottam rá, és próbáltam nem mosolyogni, mert még mindig előttem volt a kép, ahogy a rózsabokorba zuhant.

– Egy kicsit fáj a helye, de Zayn ügyesen kihúzgálta őket – morogta az orra alatt.

– Na látod! Nem akart neked rosszat. Ezt az alvásos dolgot pedig még lebokszoljuk velük. Szerintem, csak szemmel akarnak tartani minket, azért mondott ilyet. Menjünk, mert úgy hallom, megjöttek a többiek is – nyitottam ki az ajtót.

Mindenki a konyhában pakolt. A két fiú annyi kaját hozott, ami hosszú időre kitart, de a tervemhez szükség is lesz néhány nap itt tartózkodásra. Már, ha egyáltalán belemennek.

– Most komolyan ezt hoztátok nekem? – emeltem meg egy Jégvarázsos pólót.

– Csak ilyen volt, de vettem magamnak is – sietett vissza a nappaliba Brandon, és az egyik táskából kiemelt egy rózsaszín pólót. Az enyém legalább zöld volt.

– Illeni fog a szemed színéhez – kacsintott rám Louis, és egy hamburgerrel a kezében leült enni.

Mosolyogva néztem, ahogy jóízűen tünteti el a falatokat. Máris éreztem, hogy a kémia az kurvára működik köztünk, mert szinte izzott a levegő, ha csak egymásra néztünk, de még gyakorlatilag semmit sem tudtam róla. Nem mintha nagyon ódzkodtam volna az egy éjszakás kalandoktól, de most nem akartam ilyesmibe bonyolódni.

– Én is kérek – viharzott be a konyhába Niall, és kutakodni kezdett a papírzacskók között.

Már Liam, és Zayn is egy ugyanolyan hamburgert falt, mint Louis.

– Na jó, én is megkívántam, annyira tömitek. – Bementem Niallhez, ő már egy kisebb tálcára halmozta a kiválasztott kajáit.

– Nekem is hagytál? – gyűrtem össze egy kiürült zacskót.

– Ebben még van, és ha nem kéred a sült krumplit, akkor tedd át ide – tartotta elém a tálcáját.

Jól ismert már. Általában mindig neki adtam a krumplit, így most is. Leültünk a többiekhez. Louis egyből engem fixírozott. Kinyújtottam a nyelvem, és lassan körbenyaltam a szám, mire a szemei elkerekedtek. Megismételtem a folyamatot, ami miatt zavartan megköszörülte a torkát, és fészkelődni kezdett.

– Ketchupos a szád. Csak azt akartam jelezni – mutattam az ujjammal, hogy hol.

– Ööö, oké – biccentett zavartan, és letörölte.

Imádtam, amiért zavarba hoztam, pedig nem néztem volna ki belőle, mert ő olyan igazi macsó típus.

– Ha én ezt megeszem, el is alszok – mondta Brandon.

– Pedig még nem megyünk aludni, mert Harry mondani akar nekünk valamit – motyogta Zayn két falat között.

– Áttehetjük reggelre. Mindenki fáradt, én is, és friss fejjel amúgy is jobb lesz átbeszélni a dolgokat – válaszoltam, mert tényleg jobbnak találtam, ha kipihenten gondolják majd át, amit mondani fogok nekik.

– Harryvel fogok aludni – közölte nyomban Niall. – De amúgy hány szoba van itt? – nézett tele szájjal az emelet felé.

– Három, és kizárt, hogy együtt aludjatok – nyitott ki egy sört Louis. – Rád Zayn fog vigyázni, én pedig a barátodra, mert a szerelmespár biztosan együtt akar aludni – célzott ezzel Liamre és Brandonra.

– Nem is választhatok? – nyűgösködött már megint Niall.

Én kimondottan örültem, hogy Lou-val aludhatok, habár tartottam attól, hogyan bírom visszafogni magam, de a másik hármat kihagytam volna. Zayn egyértelműen Niallre volt rákattanva, a párost pedig nem szívesen választottam volna szét.

– Én nem vagyok jó neked? – vonta össze a szemöldökét Zayn. – Mellesleg nem engem nehéz elviselni, hanem téged, úgyhogy nekem kellene hisztiznem.

– Engem nehéz elviselni? Te nem lennél kiakadva a helyemben? – puffogott Niall, de rögtön abbahagyta, mikor a szúrós tekintetemmel találkozott.

– Mégis mit ártottam én neked, édes? – nézett rá gyengéden Zayn.

Niall elvörösödött.

– Semmit. Veled alszok, de ha hozzám mersz érni, esküszöm, kihajítalak az ablakon!

Mindenki kuncogott.

– Akkor mienk lesz a lenti szoba, ti pedig felmehettek – szólt közbe Louis.

– Te is félsz, hogy kidobnálak? Onnan nem esnél nagyot – incselkedtem vele.

– Nem hinném, hogy kihajítanál az ágyunkból, de emiatt nem kell aggódnod. Tökéletes úriember leszek – felelte somolyogva.

Hát, ettől pont nem tartottam. Louis olyan vérmérsékletű, mint én. Ha akar valamit, azt a tudtomra is fogja adni.

– Jó, akkor pakoljunk el, és tegyük el magunkat holnapra – állt fel Liam, és már szedte is össze a szemetünket.

Louis Zaynnel egyetemben, azonnal meglógott cigizni.

– Válasszatok fogkefét – tett le elénk hatot Brandon.

– A kék és a zöld a mienk – kaptam ki gyorsan. – A rózsaszín lehet a tiéd, hogy passzoljon a pólódhoz, Elza – viccelődtem vele.

– Akkor én is hívjalak Olafnak? – öltötte rám a nyelvét.

– Az enyémen legalább nem csaj van – viszonoztam a nyelvnyújtogatást, és ott is hagytam őket.

Bementem a szobába, és körülnéztem. A franciaágy állt középen, baloldalon két fotel, jobbra pedig egy ruhásszekrény. Puritán volt, de megteszi egy éjszakára, mert holnap úgyis hazamegyünk.

– A baloldal az enyém – jött be hozzám Louis, és a szekrényhez lépett, és kutakodni kezdett benne. – Ha jól emlékszek, maradt itt néhány ruhám.

– Ha lenne köztük egy tiszta alsó is, azért igen hálás lennék – tettem át a kispárnát az én oldalamra, mert csak egy volt belőle, nekem pedig arra szükségem lesz.

– Hm, pedig azt hittem meztelenül alszol – tartott felém egy fekete bokszert, és a szeme máris ravaszkásan csillogott.

Érte nyúltam, és közben tartottam a szemkontaktust.

– Nincs szex – mosolyogtam rá.

– Nincs – rázta a fejét ő is vigyorogva.

– Akkor enyém a fürdő – léptem el előle, és kimentem.

A többiek már felcuccoltak, egyedül Liam volt még lent, és a telefonját bűvölte, kezében két flakon vízzel.

– Hol a töltőd? – kérdezte, mikor meglátott. – Nálam nincs, és lemerülök.

– Szerintem, a kocsi hátsó ülésén, de nem tudom, használható-e még. Ha igen, akkor reggel én is kérem – feleltem, és a lépcső alatt lévő ajtó felé tartottam, ami valószínűleg a fürdő lehetett.

Az volt. Kicsi, de legalább tiszta. Kerestem egy törölközőt, aztán gyorsan lemostam magam a függönyözött fülkében. Az alsó nem kicsit szűk volt rám, de inkább az, mint a koszos melegítőalsóm, a póló pedig, amit kaptam, felvéve egész jól nézett ki. Egy gyors fogmosás után kezemmel áttúrtam a hajam, majd újra összekötöttem, és az ajtóban Louis-ba ütköztem.

– Be akartál jönni hozzám? – vontam össze a szemöldököm.

– Szeretted volna? – szemtelenkedett egyből, és még az ajkait is megnedvesítette mellé.

Erre csak egy szemforgatást kapott tőlem.

– A kék fogkefe a tiéd – morogtam, és otthagytam.

Bebújtam az ágyba. A takaró vékony volt, de a matrac egész kényelmesnek tűnt. A telefonomat ellenőriztem. Már az utolsókat rúgta, úgyhogy hagytam is fenébe, majd reggel feltöltöm, vagy max otthon. Fészkelődtem egy kicsit, de többnyire csak azért, mert nyugtalan voltam amiatt, hogy Louis-val fogok aludni. Nagyon bejött a srác, de nem csak külsőre. Egyformán tetszett a játékossága és az idétlenkedése is. Néha egészen határozottnak tűnt, máskor meg totál elveszettnek látszott, és olyankor annyira kétségbeesett volt a tekintete, hogy legszívesebben szanaszét csókolgattam volna. Bírtam, hogy mindenféle konkrét terv nélkül cselekednek, és maguk sem tudták, merre tartanak. Majd holnap segítek nekik ebben.

Nyílt az ajtó, és egy enyhén vizes hajú Louis lépett be, szintén bokszerben és egy fehér pólóban. Csak rám mosolygott, és máris bebújt mellém az ágyba, de szigorúan az ő térfelén maradt. Kezét a tarkója alá téve a szemközti ajtót bámulta. Nem volt teljesen sötét, a falon égett egy kis lámpa.

– Tényleg segíteni akarsz nekünk? – kérdezte.

– Tényleg – bólintottam, habár ezt nem láthatta.

– Miért? Ennyire gáz a helyzet otthon?

Ekkor már felém fordította a fejét.

– Eléggé. Majd egyszer elmesélem, ha lesz rá alkalmunk, de ne aggódj, nem akarlak átbaszni tieteket.

– Sokkal nagyobb bajba már úgysem kerülhetnénk – kuncogott aranyosan. – Akkor aludjunk, Harry Styles – csúszott lejjebb, de nem fordított nekem hátat.

– Jó éjt, Louis Tomlinson! – mondtam ki a teljes nevét én is, és lekapcsoltam a lámpát.

Csend telepedett a szobára, kivéve, mikor időnként léptek zaját lehetett hallani fentről. Louis mocorgott, és én is nyakig magamra húztam a takarót.

– Kicsit hűvös van – jegyeztem meg halkan.

– Csak egy kicsit – felelte, de hallottam, ahogy ő is jobban beburkolja magát.

Megint csend lett, de a légzéséből ítélve ő sem aludt.

– Nincs másik takaró? – kérdeztem pár perc után.

– Talán az emeleten, de nem megyek fel érte, ha nem baj – érkezett a válasza. – Ennyire fázol?

– Kibírom – motyogtam, de amúgy tényleg kurvára fáztam.

Fészkelődtem, és próbáltam a lehető legjobban magam alá gyűrni a takarót, hogy sehol se jöjjön be a hideg.

– Miért nem mondod ki, amire gondolsz? – nevetett fel hirtelen, ezzel teljesen meglepve engem.

– Nem gondoltam semmire – néztem rá, habár alig láttam.

– Oké, akkor nem foglak melegíteni. – Hallottam, ahogy elfordul.

Kapd be, Louis!

Nagyjából három percig bírtam.

– Jó, de te leszel a kiskifli – adtam meg magam.

– Hihetetlen, hogy még feltételeket is szabsz! – morgolódott, de odatolatott hozzám.

Felemeltem a takarómat, az övének felét áthúztam magamra, majd az enyémmel betakartam mindkettőnket. Átöleltem a derekát, és máris sokkal jobb volt. Vagyis majdnem, mert éreztem, ahogy a teste megfeszül, és én sem tudtam elengedni magam így, hogy ilyen közel volt hozzám. Rohadtul kívántam.

– Jó az illatod – szaglásztam meg a tarkójánál.

Hallottam, ahogy nyel egy nagyot.

– Nyom a farkad – motyogta.

Gyorsan lenyúltam kettőnk közé, és megigazítottam.

– Így már jobb? – kuncogtam a nyakába.

– Ugyanúgy érzem, de tök mindegy – nevetett édesen.

Kicsit szorosabban húztam magamhoz.

– Bocs, természetes reakció.

– Nem gond. Az enyém is áll – közölte.

Most én merevedtem le. A kezem a hasán pihent, és óriási volt a késztetés, hogy lejjebb csúsztassam.

– Nincs szex – emlékeztetett, mintha csak olvasna a gondolataimban.

– Nincs – krákogtam, mert meg kellett köszörülni a torkom, annyira kiszáradt.

– Próbálj aludni, Harry! – suttogta.

– Ha nem beszélnél állandóan, akkor talán menne is – csíptem bele picit a hasába.

– Akkor hagylak – válaszolta, de hallottam, ahogy megint kuncog.

Nem feleltem. Behunytam a szemem, és mélyen beszívtam a gyümölcsös illatát. Jó érzés volt Louis mellett feküdni. Ez volt az első alkalom, amikor nem azért bújtam egy fiúhoz, hogy megdugjam. Igaz, vele is örömmel megtettem volna, de nem most, és nem ebben a helyzetben. Ha minden jól megy, úgyis lesz még rá alkalmam.

5. fejezet