Üdv a klubban - 7. fejezet

Octavia

Octavia örült annak, hogy Jayden a bébiszitternél alszik, így legalább senki sem volt otthon, akár üvölthetett is fájdalmában. Alig várta, hogy a taxi hazaérjen vele, és beléphessen a négy fal közé, ahol senki sem látja, lelkileg hogyan zuhan össze.

Azonnal beállt a zuhany alá, és próbálta lemosni magáról a szégyent.

Túl vagyok rajta. Megtettem – hajtogatta magának közben.

A szabadságukért cserébe lefeküdt egy férfival. De milyen férfival! Megállíthatatlanul záporoztak a könnyei, és a válla rázkódott a zokogástól. Nem a szüzességét siratta, mert az elvesztésének inkább örült, hiszen csak terhet jelentett számára. A szégyen volt elviselhetetlen. Valószínűleg ő az egyetlen ember a földön, aki még az ártatlanságát sem tudta normális időben, és főleg normális körülmények között elveszíteni. Csak ő lehet ilyen szerencsétlen.

Vajon a prostituáltak is ezt érzik az első alkalom után? Őket is ennyire bántja a lelkiismeret? Úgy érezte, mintha bélyeget sütöttek volna rá, és bármennyire is sikálja a bőrét, nem tudja eltávolítani magáról. A legszégyenteljesebb az egészben, hogy élvezte az aktust, pedig keze, lába remegett, amikor Kelton megállt a klub előtt. Még felidézni is alig merte az estét.

– Ha bemegyünk, szeretnék inni valamit – nyögte remegő hangon, miután kiszállt a kocsiból.

– Eszedbe ne jusson! Nem viszek fel neki egy ittas nőt. Majd iszol vele, ha megkínál – torkolta le azonnal Kelton, majd miután látta, mennyire ki van készülve, nyugtatni próbálta. – Ugyan már, Octavia! Elképesztően jól nézel ki. Meglátod, hogy két percig sem fogja bírni. – Átkarolta a vállát, és a bejárat felé terelgette. – Két percet pedig igazán megér a kishúgunk, nem?

Ekkor Octavia legszívesebben szembeköpte volna Keltont. Épp készült odadobni valakinek, és ezzel vigasztalta. Egy porcikája sem kívánta ezt az egészet, sehogy sem akaródzott bemennie. A lábai alig akartak engedelmeskedni, de muszáj volt erőt vennie magán.

– Inkább fogd be, Kelton! – húzódott el tőle, ahogy beléptek a klubba.

Úgy érezte, az összes szem rá szegeződött, mintha mindenki tudná, mire készül. Pedig valószínűleg senki sem nézte, vagy legfeljebb egy pillantást vetettek rá, hiszen meglehetősen feltűnő jelenség volt ebben a ruhában. Octavia jobb szerette volna, ha már kifelé tart onnan, mert akkor már túl lenne a megszégyenítésen.

Amíg fent az ajtó előtt várakozott, már azt hitte, hányni fog az idegességtől. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Kelton újra felbukkant, pedig két percig sem volt bent.

– Már vár téged. Ügyes legyél, és gyorsan szabadulsz! – súgta, majd szinte belökdöste az ajtón Octaviát.

Fel sem mert nézni, csak ügyetlenül belépett a helyiségbe. Hallotta, ahogy Kelton becsukja mögötte az ajtót. Képtelen volt ránézni arra az alakra, aki megvásárolta. A gyomra az egész testével egyetemben remegett, mint a kocsonya, és úgy érezte, fázik, pedig biztosan nem volt hideg.

– Üdv a klubban, Octavia! Nem akarsz beljebb jönni? – hallotta meg az ismerős férfihangot.

Mikor megpillantotta Danielt, akivel a parkban találkozott, meghűlt a vér az ereiben. Ez a férfi Kelton főnöke? Övé a klub? Azt hitte, elsüllyed szégyenében. Miért pont ő? Bárki más állhatott volna ott, de nem. Pont annak a férfinak kellett lennie, akiről oly sokat fantáziált az elmúlt napokban.

Mit gondolhat róla? Tényleg azt hiszi, Kelton felesége? Hogy volt képes bevenni a mesét a nyitott házasságukról? Valóban olyan nőnek hiszi, aki csak úgy lefekszik idegenekkel? Persze, hogy olyannak hisz itt van. Azért jött, hogy lefeküdjön vele.

Octavia örült a félhomálynak, így legalább a férfi nem láthatta milyen vörös az arca a szégyentől. Amikor itallal kínálta, azonnal elfogadta, hátha segít valamit rajta, mert alapból is feszült volt, de így, hogy ismerte, még kínosabbnak érezte ezt az egészet. Bármikor szívesen randizott volna vele, de nem ilyen körülmények között. Most már nem is fog. Ezek után ezer százalék, hogy nem. Ezt a reményt is elveszítette, mint oly sok minden mást az életben.

Azt azért kár lett volna tagadnia, mennyire tetszett neki a férfi. Daniel szórakozottan ült vele szemben, és őt méregette, miközben az italát kortyolgatta. Világos lila inget viselt, a felső gombok most is kigombolva, ami látni engedte a férfias mellkasát borító néhány izgató szőrszálat, melyek tettekre sarkallták az avatott női kezeket. De nem az Octaviáét. Ő annyira össze volt zavarodva, hogy nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

– Nem hittem volna, hogy majd így találkozunk újra. Furcsa véletlenek vannak, nem igaz? – kérdezte Daniel derűsen.

Véletlenek? Miről beszél? Pontosan tudta, hogy vele fog találkozni, hisz szándékosan hívatta ide. Még az is lehet, hogy direkt provokálta Keltont, hogy az a barom belemenjen a piszkos kis játékába. Octavia csalódottságot érzett. Daniel olyan más embernek tűnt a parkban. Nem gondolta volna, hogy ilyen módszerekkel szerez magának nőket, hisz annyira jóképű, nincs rászorulva ilyesmire. De az is lehet, hogy ez külön izgalmat jelent számára. A gazdag férfiaknak gyakran van különös perverziójuk.

A válasza valószínűleg feldühítette a férfit, mert megragadta a karját, és bevonszolta egy sötét, vörös és fekete színekben játszó szobába, ami valószínűleg a kéjbarlangja lehetett. Gyomra görcsbe ugrott. Már nem volt menekvés. A férfi hirtelen magához rántotta, és a szájára tapadt.

Octavia legszívesebben eltolta volna magától. Hiába állt előtte álmai férfija, nem tudott feloldódni. Amikor róla ábrándozott, nem ilyen első csókra vágyott.

 Aztán eszébe jutott, miért vállalta. A szabadságáért teszi mindezt. Egész végig ezt mantrázta magában. Még akkor is, mikor Daniel váratlanul tenyerébe vette a mellét. Finoman cirógatni kezdte a mellbimbóit. Octavia testén fura melegség futott végig. Erre az érintésre várt már a parkban is, de nem így. Vágyott a férfira, mégsem merte kimutatni, elengedni magát pedig főleg nem tudta.

Összezavarodott, különböző érzések viaskodott benne. A vágy, a csalódás, a tehetetlenség, a szégyen és a düh váltogatta egymást. Mikor melyik tört felszínre benne, és ez megbénította. Szó nélkül tűrte, hogy Daniel lehúzza róla a ruhát, pedig az idegességtől már szinte az ájulás kerülgette. Ám amikor a féri ujjait gyengéden végighúzta a gerincén, az előbbinél sokkal erősebb borzongás rázta meg testét. Meglepődött, hogy egyre jobban tetszik neki, ahogyan a férfi hozzáér, és az érzések közül a vágy kezdett győzedelmeskedni. Lábai elgyengültek, jóleső izgalmat érzett altestében.

Remegő kezekkel próbálta eltakarni magát, miközben egymás meztelenségét fürkészték. A kidolgozott férfi felsőtest látványa újabb érzéseket ébresztett benne. Szerette volna megérinteni, de még mindig túlságosan félt.

– Meddig akarod még ezt játszani, Octavia? – tette fel a kérdést Daniel.

Hát azt hiszi, neki ez csak játék? Nem látja, mennyire meg van ijedve? Úgy néz ki, mint aki játszik vele? Szerinte épp Daniel volt az, aki jól szórakozott az esetlenségén.

Amikor a férfi dühtől szikrázó tekintetét rávetette, és megszabadult a nadrágjától, az elé táruló látvány letaglózta Octaviát. Még soha nem látta senki férfiasságát ennyire testközelből, de abban teljesen biztos volt, hogy amit megpillantott, az nem átlagos lehet. Hirtelen úgy érezte, kezd elfogyni a levegő a szobából.

Kelton azt mondta, ha ügyes lesz, gyorsan túl lehet rajta. Mégis, hogy legyen ügyes, ha fogalma sincs, mit kell csinálni? Rá kellett jönnie, hogy a valóságban egészen más minden, mint a filmekben. Ott a nők magabiztosak. Pontosan tudják, hogyan kell hozzáérni a férfihoz. De Octavia nem tudta, és nem is merte megtenni. Talán, ha egy hozzá hasonló, tapasztalatlan partnere lenne… Most viszont csak mozdulatlanul hagyta, hogy Daniel átölelje, és magához húzza. Ahogy megérezte teste közelségét, hirtelen minden ellenállása semmivé lett.

A férfi csókja lenyűgözte, hogy abban a pillanatban egyáltalán nem bánta, amiért épp ő tartja a karjaiban. Egy rövid időre képes volt örülni annak, hogy Danielnek ajándékozhatja az ártatlanságát. Azonban, miután a férfi az ágyra fektette, és lehúzta róla az alsóját, a szégyen újra felszínre tört. Egyetlen férfi sem látta még így, teljes valójában, csupaszon. Nem mert Danielre nézni, de bőrén érezte a férfi vizslató tekintetét, és magában azt találgatta, vajon szépnek látja-e.

Mikor Daniel fölé hajolt, hogy ismét megpróbálta megcsókolni, zavarában elfordította a fejét. Csak a nejlon tasak zörgéséből sejtette, hogy Daniel éppen mit csinálhat. A szíve úgy kalapált, hogy majd kiugrott a helyéből. Kővé dermedten várta, hogy történjen meg, aminek meg kell történnie, és akkor hirtelen éles fájdalmat érzett. Nem ilyenre számított. Azt hitte, menten szétszakad ott lent. Könnyek gyűltek a szemében, de érdekes módon a fájdalom egyre csak csökkent, helyét valamiféle fura lüktetés váltotta fel.

Torkát a sírás fojtogatta, de akkor Daniel hangját hallotta, ahogyan kéri, hogy nézzen rá. A nevét suttogta, és a bocsánatáért esedezett. A férfi szemében ijedtség és vágy tükröződött. Octavia szíve ismét nagyot dobbant, de már nem a félelemtől. Azt a férfit látta maga előtt, akiről titkon annyit álmodozott. Aki finoman átkarolta a derekát, és a párjának adta ki magát azért, hogy megmentse őt. Az, aki megnevettette, akivel minden percben jól érezte magát.

Óvatos lesz. Ezt ígérte.

Daniel újra megmozdult benne, de már jóval lassabban. Octavia nem érzett fájdalmat, csak izgatóan bizsergető, enyhe feszítő érzést tapasztalt, ami az előbbihez képes maga volt a mennyország. Daniel egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Szemében látta, mennyire kívánja őt, és most már féltőn, gyengéden folytatta. Finom mozdulataival egy pillanat alatt felkorbácsolta Octavia vágyait. Már újra engedte, sőt, nagyon is akarta, hogy Daniel megcsókolja, és amikor követelőző nyelvét megérezte a szájában, az megsokszorozta benne a testi vágyat. Már nem gondolt a szégyenre, és semmi másra, csakis Danielre, aki minden rezdülését figyelve tette magáévá. Octavia most már az övé akart lenni. Önként, minden kényszer nélkül. Ahogy a gyönyör elképesztő erővel elárasztotta a testét, felsikoltott. A saját magának szerzett örömökhöz képest ez teljesen más volt. Sokkal frenetikusabb élményben részesülhetett, az összes őrült körülményt beleértve.

 Abban a pillanatban szerencsésnek tartotta magát, amiért végül egy ilyen figyelmes férfi lett az első az életében. Daniel zihálva feküdt mellette az ágyban. Octavia szerette volna átölelni, hozzá bújni, és talán még meg is köszönni, de ahogy lecsillapodott a testében tomboló vágy, abban a pillanatban bevillant a fejében, hogy mit tett. Nem bírt a férfi szemébe nézni. Semmi másra nem tudott gondolni csak, hogy el kell menekülnie onnan.

Kelton

Amíg Octavia fent volt Reyes páholyában, Kelton végig a körmeit rágta idegességében. Az irodájában járkálgatott, és azért imádkozott, hogy jól süljön el a dolog, Octavia ne buktassa le. A lány annyira be volt ijedve, hogy Kelton attól tartott, mégis meggondolja magát, vagy esetleg bepánikol, aztán mindent kitálal a főnökének.

Ahogy teltek a percek, Kelton kezdett kissé megnyugodni, mert Octavia még mindig nem ment le. Ezután inkább már irigykedni kezdett Reyesra, amiért hamarabb megkapta a lányt, mint ő. Viszont talán épp ez töri majd meg Octaviát, és neki sem fog nemet mondani. Lehet, hogy csak egy jó dugás hiányzik ahhoz, hogy felébressze benne az elfojtott szenvedélyt. Mert Octavia szenvedélyes volt, ez kétségtelen. Képzeletben hányszor, de hányszor szeretkezett már vele, és ezt most az a nagyképű Reyes tehette meg helyette.

Dühösen az asztalára csapott. Unta már, hogy mindig másoknak volt kiszolgáltatva, úgy kellett ugrálnia, ahogy ők fütyültek. De hamarosan vége. Csak egy-két évet kell így lehúznia, aztán lesz annyi pénze, hogy saját vállalkozásba kezdjen. A privát kis üzletelését már beindította, csak napok kérdése, hogy dőljön hozzá a lé. Mindezt pedig Reyesnak köszönhette, így még jó ideig kénytelen lesz lenyelni az iránta érzett ellenszenvét.

Nem bírta a fickó arroganciáját, sem a magabiztosságát. Az összes csaj állandóan róla kérdezősködött, Kelton pedig aljas módon mindig azt válaszolta nekik, hogy Reyes az apró pöcsével biztosan nem tudná kielégíteni őket. Irigy volt rá, ezt magának is beismerte. Ő is ilyen életre vágyott.

Kopogtattak, és az a nagydarab állat jelent meg az ajtóban, aki állandóan Reyest kísérgette.

– Mr. Reyes látni akar – közölte, és már ott sem volt.

Vajon mit akar? Kelton idegesen szedte a lábait a lépcsőn, és remegő kézzel nyitott be hozzá. Reyes neki háttal a fotelben ült. Octavia már nem volt ott.

– Ülj le, Silva! – kérte a főnöke hátra sem nézve.

Kelton leült vele szemben, feszengve várta, Reyes mit akar mondani. Az asztalon egy majdnem teljesen kiürült vodkás üveg árválkodott, amiből arra következtetett, hogy az este nem túl jól sülhetett el, és ettől még inkább idegesebb lett.

– Minden rendben volt? – kérdezte óvatosan.

– Ja persze, a nejed igen kitett magáért – közölte Reyes kissé akadozó nyelvvel.

Nagy kő esett le Kelton szívéről, elégedetten dőlt hátra. Szívesen megitta volna a maradék vodkát, de a főnöke nem kínálta.

– Ennek örülök. Nos, akkor azt hiszem, bizonyítottam, hogy nem állítottam valótlanságot – mondta most már magabiztosan.

Reyes az arcát fürkészte, ami kezdte kissé zavarni.

– Intézd el nekem, hogy velem vacsorázzon, és akkor véglegesítjük a szerződésed – közölte váratlanul.

Kelton izgatottan dőlt előre. Véglegesíti? Ennyire jó lett volna Octavia?

– Vegye úgy, hogy el van intézve – vágta rá azonnal.

– Add meg a címed. Hétre érte megyek – állt fel Reyes, ezzel jelezve, hogy befejezték a társalgást.

Kelton tollat húzott ki a zsebéből, majd a poháralátét hátuljára felírta a címüket.

– Mit mondjak neki? Mire készüljön? – kérdezte meg a biztonság kedvéért, mert kételkedett abban, hogy Reyes tényleg csak vacsorázni akarja elvinni Octaviát.

– Csak egy sima vacsorára. Nem kell ágyba bújnia velem – nyitotta ki előtte Reyes az ajtót.

Octavia

Reggel a telefonja ébresztette Octaviát. Indulnia kellett Jaydenért. Készülődés közben nem tudott a tükörbe nézni, mert már nem az az ember volt, aki korábban.

Ne gondolj rá! Túl vagy rajta, soha többé nem kell találkoznod vele! – bíztatta magát, de persze mindhiába.

Egészen a tegnap éjszakáig mennyire vágyott arra, hogy találkozzon Daniellel. Most pedig le kellett mondania róla, már nem álmodozhatott kettőjükről. A boldogság reményét a szégyen váltotta fel. Amíg Kelton a házban tartózkodik, minden egyes nap eszébe fog jutni, mire kényszerítette. Tegnap bele sem gondolt igazán, hogy azzal az egy éjszakával mennyi mindent elveszíthet. Már késő. Hiába itatta az egereket, nem tudta visszacsinálni.

Ahogy kilépett a fürdőből, Keltonnal találta magát szemben.

– Hallom, fenemód kitettél magadért – jegyezte meg vigyorogva.

Octavia érezte, ahogy az arcába szökik a vér. Dühösen robogott le a férfi mellett a lépcsőn, de Kelton követte.

– Nem akarok róla beszélni! Soha többé ne említsd meg a tegnap estét! – parancsolt rá, miután a férfi a konyhában utolérte.

Kelton kávét öntött magának, majd önelégült mosollyal méregette, Octavia pedig legszívesebben kikaparta volna a szemét, hogy legalább egy picit érezhesse át azt a fájdalmat, amit neki okozott.

– Pedig muszáj lesz, mert ma is látni akar – vonta meg Kelton a vállát.

Octavia elképedve nézett rá.

– Nem! Az kizárt! – rázta meg a fejét. – Megállapodtunk, én pedig álltam a szavam. Csak egy éjszakáról volt szó! Nem fogok vele találkozni sem most, sem máskor!

– Annyira rossz volt? – nevetett fel Kelton. – Azt hittem, jól bánik a csajokkal, mert mindegyik odáig van érte. Egytől egyig arra várnak, hogy mikor hívja fel őket magához, te meg látni se akarod. Ki érti a nőket!

– Ha ennyire buknak rá, akkor keríts neki valaki mást. Ezek szerint bőven van miből válogatni!

Octavia szidta magát, amiért máris a féltékenység beszélt belőle. Rossz érzés volt elképzelnie, hogy Daniel más nőkkel… De hát, mit is várt. Jóképű, gazdag és ott a klubja, ahol akár minden éjszakát mással tölthet. Most már ő is beállt a sorba. Egy lett a sok lány közül.

Nem várta meg, hogy Kelton folytassa. Kiment a kocsihoz, hogy hazahozza Jaydent.

– Octavia, várj meg! – fogta meg az ajtót Kelton, hogy ne tudjon beülni. – Már unom, hogy állandóan utánad kell szaladgálnom. Örülnék, ha nem hagynál ott folyton, amikor hozzád beszélek!

– Nincs miről beszélnünk! Mondtam, hogy nem fogok vele találkozni – felelte indulatosan suttogva, nehogy valamelyik szomszéd meghallja őket.

– Abban állapodtunk meg, hogy segítesz megszerezni az állást.

– Nem! Abban állapodtunk meg, hogy vele töltök egy éjszakát. Azt pedig megtettem, és most engedj, hadd hozzam haza Jaydent! – nyitotta volna ki az ajtót, de Kelton továbbra sem állt el az útjából.

– Csak vacsorázni akar – közölte halál nyugodt hangon a férfi.

– Akkor vacsorázz vele te, ha annyira vágyik a társaságra!

– De ő veled akar vacsorázni!

– Nem gondolod, hogy beveszem ezt a dumát? – tette idegesen csípőre a kezét.

Kelton esküre emelte a sajátját.

– Esküszöm, azt mondta, csak vacsorázni akar, és érted is jön hétre.

Octavia egy pillanatra elbizonytalanodott. Miért akar vele vacsorázni? Ahhoz biztosan nem volt olyan jó a tegnap éjszaka, hogy újra vele akarja tölteni az estéjét. Elképzelni sem tudta, Daniel ezek után mit akarhat tőle.

– Akkor sem érdekel! Most már tényleg engedj elmenni! – tépte fel erőnek erejével az ajtót.

– Ha nem mész el, nem írom alá a papírokat! – vágta az arcába Kelton kegyetlenül.

Kelton mindig ezt csinálta, amikor felbosszantotta. Azonnal elővette az ütőkártyáit, és ellene fordította őket. Octavia meg tudta volna ölni a tekintetével. Életében nem találkozott még tőle becstelenebb alakkal.

– Tartom a szavam. Úgy lesz, ahogy ígértem. Ez csak egy vacsora, Octavia. Ha a tegnap éjszakát kibírtad, ez már semmiség lesz – váltott könyörgőre a férfi.

Octavia tiszta szívéből gyűlölte ezt az embert. Ám abban a pillanatban eldöntötte, hogy elmegy arra a vacsorára, és Danielt fogja meggyőzni, hogy ne akarjon vele találkozni többé, mert Keltonnal úgysem fog boldogulni. Már az is elég lesz, ha csak időt nyer, amíg az a szemét aláírja a papírokat.

Kelton kezébe nyomta a telefonját.

– Mit csináljak vele? – kérdezte az bambán.

– Először is hívd fel Ambert, és beszéld meg vele, hogy vigyázna-e ma este is Jaydenre, aztán pedig hívd fel a főnöködet, hogy várom hétkor. Ja, és te fizeted a bébiszitter mindkét napját! – Azzal fogta magát, és visszament a házba.

Kelton

Kelton csak állt bambán, és a telefont nézte. Soha nem találkozott még a bébiszitterrel, mert általában mindig aludt vagy dolgozott, amikor az náluk járt. Így ismeretlenül nem hívhatta fel, hiszen lehet, azt sem tudja, kicsoda ő. Jobb, ha személyesen megy el hozzá, mert mindenképpen meg kell győznie, hogy vigyázzon a húgára, hiszen ezen áll, vagy bukik az állása. Bement a házba, visszaadta a telefont Octaviának, majd elkérte a címet.

– Minek akarsz oda menni? – kérdezte a lány.

– Úgyis dolgom van arrafelé – hazudta. – Egyszerűbb lesz személyesen megkérni – vette kézbe a kulcsát, és az ajtóhoz sétált. – Ha nem akarja vállalni, majd bevetem a csáberőmet – nézett vissza vigyorogva.

– Azt lesheted – forgatta a szemét Octavia.

Amíg Kelton a megadott címre ért, izgatottan tervezte a jövőjét a klubban. Talán még ezen az estén, de legkésőbb holnap kezében lesz a végleges szerződése. Sosem gondolta volna, hogy mindezt majd Octaviának köszönheti, és tulajdonképpen tényleg jól döntött, amikor felajánlotta számára az öröksége felét. Így kevésbé gyötri a bűntudat, ráadásul bőven meg is érte.

Leparkolt a lakás előtt, majd becsengetett. Elégedetten szemlélte a lányt, aki ajtót nyitott neki. Azt hitte, valami kis idétlen, szemüveges fruska vigyáz a húgára, ehelyett egy szexi, határozottan csinosnak mondható lány nyitott ajtót. Kicsit fiatal volt ugyan, de ő kifejezetten szerette az ilyen friss husikat. Feltűnően végigmérte, és izgatottan állapította meg, hogy a lány nem visel melltartót a lenge kis nyári ruha alatt.

– Helló! Még nem ismerjük egymást. Kelton Silva, Jayden bátyja vagyok – nyújtott neki kezet.

– Á, Kelton! Örülök, hogy végre megismerhetlek. Jaydenért jöttél? Gyere be! – hadarta kedvesen a lány. Ezek szerint mégis csak hallott róla.

– Nem éppen érte jöttem – mondta, majd megállt az ebédlőben, ahol a lány is lecövekelt. – Azt szeretném kérni, hogy hadd maradjon itt reggelig. Persze, ha nem gond – tette hozzá.

Elővette a legcsábosabb mosolyát, és szemtelenül kihívóan nézett a lányra, aki meglepő módon rezzenéstelen arccal állta a tekintetét.

– Lehet róla szó. – Incselkedően beharapta az alsó ajkát.

Bejövök neki – állapította meg Kelton magában.

– Sokat hallottam már rólad – tette karba kezét, és nekidőlt az asztalnak. – De azt elfelejtették megemlíteni, hogy milyen csinos bébiszitter vigyáz a húgocskámra.

Amber nem jött zavarba, pedig a nők többsége elpirul, amikor bókol nekik.

– Nekem sem említették, hogy ilyen jóképű Jayden bátyja – válaszolta egy csábos mosoly kíséretében.

A lány helyett Kelton jött zavarba. Ez a tempó még neki is gyors volt, de élvezte a játékot. Azonnal megkívánta az előtte ácsorgó, csinos leányzót, aki láthatóan arra várt, hogy folytassa az udvarlást. Vagy talán nem csak arra vágyik…

– Hol van a húgom? – járatta körbe Kelton a tekintetét.

Amber közelebb lépett hozzá, és végighúzta a mutatóujját Kelton mellkasán.

– Fent a szobámban. Mesét néz.

– Nem fog lejönni?

– Általában elalszik közben – suttogta Amber érzékien, és Kelton szájára nézett. – Ha le akar jönni, kiabál. Meg fogjuk hallani.

Kelton elégedetten felmordult. Ez a lány vagy állatira ki volt éhezve, vagy tényleg ennyire bejön neki, de igazából nem érdekelte. Magához rántotta, és hevesen megcsókolta. Egy ideig fülelt, de semmi zajt nem hallott fentről, így bátran lépett tovább.

Felültette Ambert az asztalra. Nem sokat teketóriázott vele. Egészen a derekáig feltolta rövid szoknyáját, és pár pillanat múlva már visszafojtott sóhajokkal kísértve élvezték a titkos gyönyöröket.

A hazaúton Kelton arcáról le sem lehetett törölni a vigyort. Amber kicsit olyan volt, mint ő. Nem sokat vacillált. Szexelni akart, és meg is tette, Kelton pedig örült, hogy nem kellett hosszasan udvarolnia. Szerette az ilyen lányokat. Már el is határozta, hogy reggel is ő megy majd Jaydenért. Miután végzett a klubban beugrik hozzá, és nála maradhat, amíg fel nem ébred a húga. Boldog volt, hogy ilyen jól alakulnak a dolgai.

8. fejezet