Üdv a klubban - 9. fejezet

Octavia

Octavia megkönnyebbült, ugyanakkor végtelen szomorúságot érzett. Bármennyire is megvetette a férfit, be kellett ismernie, jól érezte magát vele. Túlságosan is jól…

Mikor meglátta Daniel vágyakozó tekintetét, ő is vágyott arra, hogy hozzáérjen és megcsókolja. Szerette volna újra átélni azt a gyönyört, amit előző este adott neki. Saját magát is meglepte, mindez mekkora bátorságot adott neki. A hosszú évek óta hordozott gátlások a férfi karjaiban semmivé lettek, mintha soha nem is léteztek volna. Azt hitte, csak szép mese a romantikus regényekben leírt eszméletlen együttlétek és a mindent elsöprő szenvedély. Már tudta, hogy az nagyon is valóságos, hiszen Daniellel átélte mindezt. Úgy érezte, máris beleszeretett a férfiba, és ez megrémisztette.

Bármit megadott volna azért, hogy visszapörgesse az idő kerekét, és ne ilyen körülmények között találkozzanak újra. Most viszont már teljesen másnak látta őt, mint amikor megismerte. A finom modora ellenére Daniel csupán megvásárolja és használja a nőket, amíg újabb játékszert nem talál magának. A klubjában pedig szép számmal válogathatott az ilyen lányok között. Őt is csak kihasználta, és ha rajta múlna, talán még jó ideig játszadozna vele, amíg rá nem unna. Hiába a kedvessége, hiába a szép szavak, egy ilyen férfiban nem bízhatott meg. Nem engedhetett meg magának egy újabb lelki fájdalmat. Abba biztosan beleroppanna, és Jaydennek szüksége van rá. Már az is túl sok, hogy érezni kezdett a férfi iránt.

Viszont a célját elérte. Daniel ezek után biztosan nem fogja többé magához rendelni, és Kelton sem zaklathatja, hiszen megkapta az állást, amire oly nagyon vágyott. Ezt Octavia onnan tudta, hogy Kelton másnap rögtön eldicsekedett vele, és még meg is köszönte a segítségét. Octavia úgy hitte, nincs annál erősebb gyűlölet a földön, mint amit a férfi iránt érzett.

Kelton

Kelton nézte, ahogy Amber magára húzza a takarót. Rég érezte magát ilyen jól a bőrében. Octaviának hála, övé lett az állás, és annyit csajozhatott, amennyit csak akart. Ráadásnak itt volt Amber, akihez bármikor beugorhatott.

Már aznap reggel visszament hozzá, ahogy azt korábban eltervezte. Azóta, amikor csak tehette, vele töltötte az idejét. Időnként az is előfordult, hogy a lány ment be a klubba. Kelton szeretett vele lenni, habár néha zavarta, ahogy Amber uralkodik felette, máskor viszont rendkívül izgatónak találta, és talán emiatt is kereste fel olyan gyakran.

Első ránézésre senki sem mondta volna meg az ártatlan tekintetű lányról, hogy milyen tüzes és határozott. Most is kislányos bájjal összekucorodva figyelte, ahogy Kelton öltözködik.

– Lehet, holnap is beugrok munka előtt – mondta a férfi.

– Miért nem utána? Akkor bármeddig maradhatnál – kérdezte Amber, majd felült.

– Nem akarom, hogy Octavia megtudja, hogy van köztünk valami. Előbb-utóbb kérdéseket tenne fel, ha nem mennék haza munka után.

– És az miért baj? Nem hinném, hogy zavarná, hogy összejöttünk – értetlenkedett.

Kelton nem akarta az orrára kötni, hogy milyen terveket szövögetett Octaviával kapcsolatban. Jól megvolt Amberrel, hiszen mindig a kedvére tett, vagy inkább ő tett a lány kedvére, de ez lényegtelen. Ha választania kellett volna, nem kérdés, hogy Octavia mellett döntene. Az a lány túl régóta izgatta a fantáziáját, nem mellesleg igazi bombázó.

– Talán nem zavarná, de egyelőre jobb szeretném, ha nem tudna rólunk – ült le Amber mellé, és adott egy búcsú puszit a homlokára – Úgyhogy, ha megkérhetlek, ne szólj neki róla – mondta, majd az ajtóhoz sétált.

– Őt is dugod? – szegezte neki a kérdést Amber.

– Megőrültél? – fordult vissza döbbenten, majd a fejét csóválva magára hagyta őt.

Vigyorogva ült be a kocsiba. Amber féltékeny, ami azt jelentette, hogy szerelmes belé.

Octavia

– Nézd mami, milyen szép követ találtam – szaladt a nővéréhez Jayden.

A kislány a kertben játszott, Octavia pedig a tornácon üldögélt, és természetesen Danielen rágódott, pedig dolgozni akart. Még a laptopot is kihozta, de mindig azon vette észre magát, hogy elkalandoznak a gondolatai.

– Ez tényleg nagyon szép. Ha találsz még néhány ilyet, akkor van is ötletem, mit csináljunk velük – vette el a kislánytól a fehér, lapos kavicsot.

– Akkor hozok még! – bólintott Jayden, és már szedte is az apró lábait, hogy további kövek után kutasson.

Octavia skype ablaka folyamatosan villogott, úgyhogy megnézte az üzeneteket.

Frank: Hahó csajszi, lenne még egy meló, ha érdekel.

Frank: Itt vagy még?

Frank: Látom, hogy online vagy, igazán válaszolhatnál!

Frank: Ha nem válaszolsz, lecsúszol róla!

Octavia azonnal gépelni kezdett.

Octavia: Persze, hogy érdekel. Miről lenne szó?

Frank: Na, végre!

Frank: Tudod, indul az új játék, és oda is kellene egy ügyfélszolgálatis.

Octavia: Az talán kicsit sok lenne nekem, néha így is csúszásban vagyok az üzenetekkel.

Frank: Még csak tesztüzem, nem lesz vele sok meló, de a fizu ugyanannyi, mint a másikban.

Octavia: Jól hangzik!

Octavia: Mikor kell választ adnom?

Frank: Jó lenne még ma, mert akkor nem raknák ki az álláshirdetést.

Octavia: Mikor indul a játék?

Frank: Te sosem olvasod a közleményeket?

Octavia: De igen, csak eléggé el vagyok havazva.

Frank: Két hét múlva, addig lenne időd kipróbálni, hogy legyen fogalmad a dolgokról, ha a játékosok kérdeznének.

Frank: De úgyis lesz leírás hozzá, már dolgozunk rajta.

Octavia: Rendben, vállalom, ha pedig mégsem megy, időben szólni fogok, hogy keressetek mást.

Frank: Köszi csajszi, bíztam benned!

Frank: Semmi kedvem nem lett volna új emberkét betanítani.

Ez nem is jöhetett volna jobbkor. A két játékban összesen jóval többet kereshetne, mintha elmenne valahová dolgozni. Ráadásul így mindig otthon lehet Jaydennel.

– Még ezeket találtam – tette le az asztalra maszatos kezeiből a kavicsokat a kishúga, aztán még a zsebeiből is kivett néhányat.

– Hú, ez már jó sok! Tudod, mit fogunk velük csinálni? – kérdezte Octavia sejtelmesen, mire a húga rámeresztette azokat a tündérszép szemeit.

– Mit?

– Először is megmossuk őket, aztán amíg elmegyünk ebédelni, szépen megszáradnak itt az asztalon. Miután szundiztál el jót, hozunk ki festéket, és befestjük mindegyiket szép színesre.

Jayden aprókat szökdelt örömében.

– És hová tesszük őket?

– Hm, lássuk csak – gondolkodott. – Szerintem kidíszíthetjük velük Betty kertjét.

Betty a húga legkedvesebb babája volt, akinek még annak idején az anyja vett egy babaházat, nagy kerttel, ahol napozhatott.

– De jó, de jó! – tapsikolt örömében a kislány.

– Akkor most vigyük őket a csaphoz, és mossuk meg. És persze a kezeidet is, mert csupa maszatos vagy.

Együtt tisztították meg a köveket a kerti csapnál, majd Octavia nagyjából lecsutakolta Jaydent is.

– Jól van, futás a fürdő, ott még szappannal kezet mosunk. Ebéd után folytatjuk.

Mire végeztek az ebéddel, Jayden azonnal kidőlt. Octaviának úgy kellett az ölében felvinni a szobájába lefektetni. Mikor letette az ágyra, a kislány kinyitotta álmos szemeit.

– Mami!

– Igen, szívem?

– Majd lesz apukám is? – kérdezte nagyokat pislogva.

Vajon ez, hogy jutott eszébe? Octavia szíve megfájdult.

– Még az is lehet – felelte könnyeivel küszködve, majd betakarta a kislányt.

Talán lehetne apukád is, ha nem így alakul… – gondolta szomorúan.

Pénteken ismét elmentek az ügyvédhez, és Kelton tartotta a szavát. Aláírta a papírokat, így Octaviáé lett a ház egynegyed része. Mindketten elégedetten tértek haza. Keltont véglegesítette Daniel a klubban, Octavia pedig megszabadult egy óriási tehertől, amit a férfi zsarolása jelentett. Ráadásul lett egy másik munkája is, így már nem kellett folyamatosan pénzt kérnie Jayden ellátására. Kelton a bevásárlások és a számlák felét így is állta, de azon kívül önként semmit sem fizetett. A ház körül sem csinált semmit, de mikor is csinált volna, hisz napközben állandóan aludt. Octavia annyira megkönnyebbült, hogy már ez sem érdekelte. Soha többé nem fenyegethette őket.

Daniel

Miután Octavia rácsapta az ajtót, Daniel egészen hajnalig céltalanul furikázott. Egyáltalán nem tetszett neki, amit a nő a fejéhez vágott, de be kellett látnia, hogy igaza volt. Ha nem is szó szerint, de megvásárolta őt. Ugyanúgy kihasználta, mint a saját férje. Fájt neki, hogy ezért megvetette a lány, holott eddig pont ő gondolta azt, mennyire szánalmas, amit Octavia csinál. Már semmit sem tudott és semmit sem értett. Továbbra is rejtély maradt, miért ment el hozzá és miért feküdt le vele, ha valóban olyannak látta, mint amiket a kocsiban mondott. Arra pedig gondolni sem mert, hogy ha nem ő Silva főnöke, akkor Octavia másnak is ugyanúgy odaadta volna magát.

Utálta, amiért most az egyszer nem ő irányíthatta a dolgokat, és fogalma sem volt, mitévő legyen. Semmiképpen nem akarta, hogy így legyen vége. Még látni akarta Octaviát, de az őt körülvevő titkok is zavarták. Ha törik, ha szakad, meg kell tudnia a teljes igazságot.

Amikor hazaért, a nappaliba lépve ránézett az asztalon heverő tálcára. Eszébe jutott Octavia játékos incselkedése, és ahogyan a szemébe nézve mondta, hogy akarja őt. Szokatlan érzések kavarogtak benne, amelyekről nem tudta volna megmondani, hogy mik azok, de nem nevezte volna túl kellemesnek. Lehet, csak azért kívánja ennyire, mert tudja, hogy nem lehet az övé? Lehetséges lenne, hogy ha ő is csak egy lány lenne a klubból, többé rá se nézne? Kizártnak tartotta.

Kedvetlenül hívta be Vodkát, és adott neki enni. Szerencsétlen kutya próbált volna játszani vele, de Daniel magára hagyta, inkább felment a szobájába. Úgy ahogy volt, ruhástól dőlt be az ágyba. Mélyen beszívta Octavia illatát, mely a takaróból áradt. A nő békésen szunyókáló arcával maga előtt merült mély álomba.

Miután felébredt, lezuhanyozott és felöltözött, Jill már minden nyomát eltüntette a tegnap éjszakának.

– Nahát, Daniel! Azt hittem, már fel sem ébred – üdvözölte a bejárónője, és máris teríteni kezdte az asztalt. – Sokszor csengett a telefonja.

Jill egy kínai származású, negyven egynéhány éves hölgy, de már itt született Amerikában, és jól beszélte a nyelvet. Legalább hat éve dolgozott Danielnek. Először az irodát takarította, majd később ide vette magához. Az asszony szépen rendben tartotta a lakását, ellátta Vodkát, és gyakran főzött is rá.

Daniel megnézte a telefonját, amit hajnalban dobhatott az asztalra. Jamal többször kereste, és volt néhány hívás a cégtől is.

A szállítmányozásban sosincs hétvége, olyankor is bármikor hívhatták az embert, ha valami probléma akadt. Elsőként azt intézte el, csak azután hívta vissza Jamalt. A barátja mindenképpen beszélni akart vele, de mivel Danielnek nem volt kedve a klubba bemenni, Jamal azt ígérte, beugrik hozzá. Legalább délután együtt megnézhetik a meccset.

– Köszönöm, Jill! Ez remekül néz ki – ült le az asztalhoz, hogy elfogyassza, amit az asszony elé rakott.

Jill tényleg jól főzött, de Danielnek most nem igazán volt étvágya, viszont nem akarta megsérteni azzal, hogy meg sem kóstolja. Amíg evett, az asszony levitte Vodkát a szokásos körútjukra. Daniel ebéd után kiült a tetőteraszra, ahol újra csak eszébe jutott Octavia, ahogy édesen topogott a hatalmas pólójában. El kellene felejtenie. Octavia házas és gyereke van. Daniel mérgesen dobta le a pólóját. Hogy lehűtse magát, fejest ugrott a medencébe. A kapcsolatukba is ugyanígy ugrott fejest, és most nem tudta, hogyan kecmeregjen ki belőle.

Jamal négy órakor csengetett. Egy-egy sörrel a kezünkben leültek a nappaliban a tv elé, Vodka pedig letelepedett a lábukhoz, és békésen szunyókált.

– Mi van veled mostanában? Néhány napja alig ismerek rád. Történt valami? – kérdezte a szokásos nyíltságával Jamal.

Daniel tudta, hogy ezért jött. Kiszúrta, hogy valami nem stimmel vele, de eddig tapintatosan nem faggatta.

– Semmi, csak eléggé kiborított az a nő – sóhajtotta.

– Silva felesége? Mit csinált? – kérdezte Jamal továbbra is a képernyőt bámulva.

– Tegnap felhoztam ide.

Erre már Jamal érdeklődve fordult felé.

– Sosem szoktál ide felhozni senkit – jegyezte meg csodálkozva.

– Vacsorázni hívtam, mert kettesben akartam lenni vele. Ez tűnt a legjobb ötletnek – felelte Daniel egykedvűen.

– És?

– Mit és? Ettünk, filmeztünk és szexeltünk.

– Ennek ez a rendje – bólintott Jamal. – De akkor mivel borított ki?

Daniel ivott egy korty sört, majd ismét nagyot sóhajtva hátradőlt.

– Azzal, hogy nem akar többé látni.

Jamal olyan értetlen fejet vágott, hogy Danielt megmosolyogtatta.

– Akkor már értem, miért vagy kiakadva – bólintott a barátja.

Persze, hogy értette. Egyrészt őt nem szokták kidobni a nők, másrészt soha nem búslakodott még egyik után sem.

– Nem ez a lényeg. Nem érdekelne, ha nem érdekelne annyira. Szóval, érted… – vonta meg a vállát.

– Csak nem belezúgtál? – nevetett fel Jamal.

– Ugyan – rázta a fejét. – Inkább csak jó lett volna még néhányszor megdönteni. Elég jó nő, és nem tudom… nem olyan, mint a többi.

Daniel haragudott magára, amiért így beszél Octáviáról, de nem akarta, hogy Jamal azt gondolja, tényleg beleesett egy férjezett asszonyba. Amúgy sem volt az a szerelmes típus, talán utoljára középiskolában habarodott bele az osztály legszebb csajába, ami egészen addig tartott, míg le nem fektette.

Jamal gyanakodva méregette, majd végigsimított kopasz fején.

– Szerintem most nem vagy velem őszinte, és igenis belezúgtál. Csak még magadnak sem akarod bevallani. Előttem nem kell játszanod a macsót, Daniel.

Bosszantotta, hogy Jamal ennyire átlát rajta.

– Hagyj már ezzel a hülyeséggel! Inkább nézzük a meccset – állította le attól félve, hogy igaza van.

Ám a barátja csak rövid ideig tudta megállni, hogy ne folytassa.

– Nem tudom, miért érdekel téged ennyire ez a nő – nézett újra rá.

Daniel látványosan nyögött egyet, mint akit nem érdekel a téma, majd szótlanul nézte tovább a meccset.

– Nagy a baj, ha már az sem zavar, hogy gyereke van. Nem ismerek rád, barátom – csóválta a fejét Jamal rosszallóan.

– Jól van! Lehet tényleg beleszerettem. Magam sem tudom, mi van, teljes a katyvasz a fejemben – felelte Daniel türelmetlenül.

– Remélem, elmúlik, mert nem hinném, hogy otthagyná Silvát miattad. Ha eddig nem tette, kétlem, hogy most megtenné. Főleg, hogy kidobott – figyelmeztette Jamal.

Danielt fájdalmasan érintették Jamal szavai, de ezért voltak barátok. Ha szükséges, kegyetlenül őszinte vele, és próbálja észhez téríteni.

– Majd túl leszek rajta – vonta meg a vállát.

Ezzel be is fejezték ezt a témát. Legalábbis szóban, de fejben mindketten tovább agyaltak.

Daniel a héten mindent megtett, hogy ne gondoljon Octaviára. Minden egyes nap késő estig dolgozott az irodában csak, hogy ne kelljen hazamennie. Már ezerszer megbánta, amiért felvitte magához, mert az este óta szinte bárhová nézett, ő jutott eszébe. A hét végére már annyira kikészült, hogy a klubba is bement felszedni valakit, remélve, hogy az talán majd segít kiverni a fejéből Octaviát. Kár volt, mert csak még rosszabb lett a helyzet.

Ahogy belépett, és meglátta Silvát, ahogy egy szőke hátsóját tapogatja, azonnal elborult az agya. Csak Jamalnak volt köszönhető, hogy nem ugrott neki.

– Utálom, mikor igazam van – járkált Jamal idegesen fel-alá, miután felrángatta Danielt a páholyba. – Mondtam, hogy teljesen belezúgtál abba a nőbe.

Daniel nem válaszolt, csak ivott. Egymás után már a negyediket.

– Mégis mi a terved? Meddig akarod ezt csinálni? – kérte számon a barátja.

– Miről beszélsz? – játszotta a hülyét.

– Hogyhogy miről? Nem eshetsz neki állandóan, amikor csak meglátod. Akkor inkább rúgd ki, vagy beszélj vele, hogy küldje el hozzád megint az asszonyt. Csak legyen már végre valami – szidta le Jamal.

– Úgysem jönne el.

– Honnan tudod?

– Onnan, hogy azt mondta nem akar többé látni. Vagy nem pont ezt, de valami ilyesmit – rántotta meg Daniel a vállát, majd újra kiürítette a poharát.

– Tudod milyenek a nők. Mondanak ezt-azt, aztán kiderül nem is úgy gondolták. Szerintem beszélj Silvával, hátha mégis eljön, te meg lenyugszol végre! – győzködte a barátja.

– Rá se bírok nézni arra a seggfejre! – legyintett már félrészegen, de még megitta a következő pohárral is.

– Akkor majd én beszélek vele – felelte Jamal, és már indult lefelé, Daniel pedig nem állította meg.

Tudta, hogy Jamal feleslegesen töri magát, Octavia úgysem fog találkozni vele.

10. fejezet