A nagy szívrablás - 7. fejezet

 

Louis

Otthon összeszedtem pár napra való ruhát, és közben a fejem tele volt mindenféle gondolatokkal. Nem értettem, Harry miért csinálja ezt. Azt már sejtettem, hogy valami komoly gond lehetett az apja és közte, de akkor is furcsának találtam ezt az egészet. Ki raboltatja ki a saját apját? Ahhoz nagyon gyűlölnie kell őt. Ráadásul kockáztat, hiszen elvileg segíteni fog nekünk.

Bajban voltam, mert nem akartam bűnözővé válni, de ugyanakkor Zaynt sem hagyhattam szarban. Ha nem szerezzük vissza a gyűrűjét, totál ki fog készülni, és ha amiatt tényleg újra be kell törnünk, akkor meg hülyeség lenne otthagyni a lóvét. Amennyiben Harrynek igaza van, ha bukunk, akkor sem feltétlenül kerülnénk sittre, maximum csak jól ellátná a bajunkat az apja. Mondjuk, ez nem vigasz, és megőrjített a tudat, hogy nem igazán maradt választási lehetőségem. Egyedül csak Zayn dönthetne úgy, hogy inkább hagyja a picsába azt a gyűrűt, de ismertem már annyira, hogy tudjam, nem fog ilyet tenni.

Amikor visszaértem a házhoz, a többiek a tornácon ülve sörözgettek. Egészen idillinek tűnt a helyzet a szép, erdős környezetben, csak hát nekünk most valami nagyon komoly dologról kellett döntenünk.

– Napoztok? – néztem végig rajtuk, mielőtt kivettem volna a csomagjaimat.

Liam jött oda segíteni.

– Ha megszerezzük a lóvét, mást se fogok csinálni egész nap – nevetett Zayn.

Brandon felállt, hogy kinyissa nekünk az ajtót.

– Ezek szerint már döntötteket. Hozok egy sört, és jövök – mondtam, mielőtt bementem volna a házba.

Ledobtam a táskát, Liam lerakta mellé a másikat, és már hozta is nekem a sört.

– Még nem döntöttünk, csak álmodoztunk – adta a kezembe mosolyogva.

Egy rozoga asztal állt a tornácon, mögötte lóca és oldalt egy-egy szék. A lócára ültem Zayn mellé, a másik két fiú pedig a székeken ücsörgött.

– Ti megbíztok Harryben? – tettem fel az első, és legfontosabb kérdést.

– Van választási lehetőségünk? – kérdezett vissza Liam. – Nélküle nem tudnánk kinyitni a széfet.

Ebben tökéletesen igaza volt. Nélküle nem boldogultunk volna, tehát bíznunk kell benne.

– Szóval nem mondasz le a gyűrűről? – néztem Zaynre.

– Ne haragudj, haver – rázta a fejét. – Gondolkodtam rajta, de tényleg vissza kell szereznem, mert úgysem nyugodnék bele – sóhajtotta. – Az is megfordult a fejemben, hogy talán egyedül kellene végigcsinálnom, de kevés lennék hozzá. Nem akarlak titeteket belerángatni semmibe.

Tudtam, hogy őszinték a szavai, és ez az egész lelkiismeret-furdalást okoz neki.

– Veled tartok, ez nem kérdés – paskoltam meg a combját.

– Ahogy én is – bólogatott Liam.

– És persze én is – tartotta fel a kezét Brandon, mintha jelentkezne. – Nem csak a lóvé miatt – tette hozzá gyorsan.

– Neked nem kéne suliban lenned? – kértem számon.

– Lógok egy hetet. Amúgy is jól állok, és majd leigazoltatom a dokimmal – vonta meg a vállát.

Fáradtan dörzsöltem meg a homlokomat.

– Oké. Akkor tisztázzuk. Mi tényleg el akarunk lopni több millió dollárt Desmond Stylestól?

A barátaim szeme csillogott, és vigyorogtak.

– Ezt tényleg nem hiszem el – nevettem el magam.

– Pedig erre készülünk, haver. Belegondoltál már, hogy milliomosok lehetünk? – emelte felém a sörös dobozt Liam, és meghúzta.

– Jó, azt nem tudjuk, mennyi pénz lesz ott. De szét fogjuk osztani, és akármennyit is találunk, meg fog változni az életünk – felelte Zayn.

– Ja, ha más nem, a sitten – lohasztottam le a lelkesedésüket.

– Nem fogunk sittre kerülni! – tiltakozott nyomban Liam. – Ha okosan csináljuk, simán megúszhatjuk.

– Egyetértek – bólogatott Zayn. – Az öreg valószínűleg nem számít arra, hogy valaki ki akarja rabolni. Ezt bizonyítja az is, hogy csak egy biztonsági embert hagy a házban. Tutira azt hiszi, hogy senki sem merne ilyesmire vetemedni.

– Arra pedig végképp nem gondol, hogy négy huszonéves kölyök fogja megtenni – mondta Brandon. – Bevallom, én már alig várom, hogy csináljuk – dörzsölte össze a tenyerét.

Mosolyogva csóváltam a fejem. Lelkesnek tűntek, és hiába is akartam hazudni magamnak, szintén eljátszottam már a gondolattal, mihez kezdenék annyi pénzzel. Végre otthagyhatnám azt a szaros kutat, és nem egyik napról a másikra tengődnék, ahogy a barátaim sem. Mindenki megérdemelt volna egy rendes életet. Igaz, ahogy Brandon ruházatán végignéztem, ő nem igazán szűkölködhetett.

– Mit csinálnátok a pénzzel? – kérdeztem őket, mert érdekelt, miről álmodoztak addig, amíg nem voltam itt.

– Otthagynám a melót és vennék egy lakást. A többit majd kitalálnám utána – válaszolt először Liam. – Ja, meg egy kocsit, de nem valami flancosat, hogy ne legyen feltűnő.

– Én az idén már végzek, úgyhogy mindenképpen befejezném a sulit, és talán elhúznék innen a francba. Nem tudom – töprengett Brandon.

– Hát, én egyelőre nem csinálnék semmit, ami gyanús lenne – forgatta a kezében a sört Zayn. – Nem szeretném magamra felhívni a figyelmet, de valamikor tuti nyitnék egy szuper kajáldát, vagy hasonlót, amivel ellennék. És te? – nézett rám.

– Lakást én is vennék, de ez a kajálda nem rossz ötlet. Nyithatnánk közösen – nevettem, mert már a lelki szemeim előtt láttam, ahogy együtt dolgozunk. Jó buli lenne. – De elvégeznék valami sulit is, ez biztos – tettem hozzá.

Mindig is fájó pontja volt az életemnek, hogy középiskola után nem tudtam továbbtanulni. Ezután már azt is megtehetném.

– Hm, még lehet én is betársulnék – mélázott Liam. – Úgyis mindent együtt csinálunk, nem?

Néhány percig csak merengtünk, aztán Brandon kitalálta, hogy ő éhes, és főzni fog. Liam is ment neki segíteni, de előtte hozott ki nekünk kávét.

– Szerinted visszajönnek? – tűnődött Zayn.

– Harry elszántnak tűnt – feleltem –, ami számomra furcsa. Nagyon gyűlölheti az apját.

– Azt az alakot lehet is. Félelmetes ember, de ez a Niall egy kis cukorfalat – szívott bele somolyogva a cigijébe.

– Láttam, mennyire rákattantál, de esélytelen, haver. A kis szőke a csajokra indul be.

– Csak azt hiszed, hogy esélytelen. Tegnap este smároltunk – árulta el, és már szélesen vigyorgott.

– Mi a fasz? Komolyan? – nyíltak nagyra a szemeim.

– Mondom – bólogatott –, és kurva jó csókol. Meg fogom húzni – jelentette ki Zayn magabiztosan.

– Nem tudom, hogy csinálod, de félelmetes vagy – kacagtam, majd közelebb hajoltam hozzá. – Figyelj, Zayn! Nem kellene jobban utána járnunk, ki is ez a Brandon? Megbízhatónak tűnik, de hát mégsem tudjuk, hogy ki fia borja.

Zayn párszor felém pillantott, aztán eloltotta a cigit.

– Hm, szerintem nem kell aggódnunk miatta. Bátor kölyök, és fülig belezúgott Liambe. Te is láttad, hogy néz rá. Tutira nem lépne le, és amúgy is. Kinek köphetne be? Nem hinném, hogy egy iskolás srácnak sok kapcsolata lenne az ilyen Styles félékkel. – Zayn nyugodt hangja engem is meggyőzött. Végül is igaz. Kinek árulhatna el minket?

Ismét magamba mélyedtem egy rövid időre. A kávét már megittam, és a söröm is elfogyott.

– Hihetetlen, mire készülünk. Egy kicsit félek, de ugyanakkor izgatott is vagyok – vallottam be. – Már ezerszer átpörgettem a fejemben mindenféle verziót, ha lebuknánk. Mit gondolsz, Styles mit csinálna velünk?

Ettől az egytől tartottam, mert csakis tőle volt félnivalónk.

– Ez jó kérdés. A verés alap nála – mutatott az arcára –, és ezt csak azért a kevésért kaptam. Fogalmam sincs, mit tenne ennyi pénzért, de nem kizárt, hogy kinyíratna mindannyiunkat.

– Basszus, Zayn! Most komolyan rám akarod hozni a frászt? – forgattam a szemem.

– Nem, de azért nem árt tisztában lennünk a dolgokkal. Nem szabad lebuknunk, ennyi az egész. Ha jön Harry, majd kérdezd meg tőle, ő mégis csak jobban ismeri az apját – felelte, és nem úgy tűnt, mintha ő annyira be lenne rezelve.

Brandon spagettit főzött, amibe hús híján csak sonkát darabolt, de így is finom volt. Rendesen bezabáltunk, aztán leültünk sziesztázni, és mindenféléről beszélgettünk, de leginkább a rablásról. Tervezgetni még nem nagyon tudtunk, mert először meg kellett várnunk Harryt. A kaja rendesen elnyomott, és talán a kevés éjszakai alvás miatt kezdett leragadni a szemem.

– Alszok egyet, amíg nem jönnek – tápászkodtam fel a kanapéról.

Bevittem a két táskát, majd hasra vágódtam az ágyon. Szinte azonnal elnyomott az álom, és legközelebb csak arra ébredtem, hogy valaki a fülembe sugdos.

– Édes vagy alvás közben, de ha nem ébredsz fel sürgősen, akkor rád mászok, és birtokba veszem ezeket a kerek popókat – simított rajtam végig egy nagy tenyér.

Azonnal tudatosult bennem, hogy ez Harry.

– Ha nem félted a szép pofikádat, akkor próbálkozz csak bátran – motyogtam, és a fejemre húztam a párnát.

Harry nevetett. Szerettem hallani ezt a hangot.

– Milyen kis harciasra aludtad magad. Nagy a késztetés, hogy birkózzak veled egyet – csapott egy jókorát a fenekemre. – Na gyere, mert csak rád várunk, álomszuszék.

Felkeltem, és mire megdörzsöltem a szemeimet, Harry már nem volt ott. Kitámolyogtam a fürdőbe. A többiek a nappaliban ülve beszélgettek, és tényleg csak rám vártak. Gyorsan megmosdottam, és leültem a szabad fotelbe.

– Hozzon valaki egy kávét Lou-nak, mert még nincs velünk – kuncogott Harry.

– Nem kérek – emeltem fel a kezem, mert Brandon rögtön felugrott –, így is sokat aludtam. Csak nyugodtan folytassátok, figyelek – morogtam.

– Nem kezdtünk még bele, csak annyit tudok, hogy benne vagytok – tájékoztatott Harry.

Niallen akadt meg a szemem. Furán méregette Zayn barátomat. Lehet tényleg igazat mondott ez a mocsok, és máris megbolondította őt, bár gőzöm nem volt, hogyan képes ilyesmire.

– Sikerült törölnöd a felvételt? – kérdeztem, és kerültem azokat az igéző zöld szemeket, melyek folyamatosan engem vizslattak.

– Igen, hála Niallnek – nevetett Harry.

– Nem kell elmesélned nekik – szólt rá azonnal a barátja.

– Miért? Olyan vicces volt – támaszkodott meg a Harry a térdein.

– Meséld el, cicám! – kérte Zayn Niallt.

– Nem vagyok a cicád! Nem értem, miért hívsz így! – csattant fel Niall. – Amúgy meg nem volt semmi különös, csak eltereltem a biztonsági őr figyelmét, amíg Harry kitörölte a felvételeket.

– Azt is mondd el, mivel – kuncogott Harry, és most már én is kíváncsi voltam.

Niall széttárta a karját.

– Most mit csináljak, ha nem volt jobb ötletem?

– Mondja már el végre valaki, hogy mi volt – türelmetlenkedett Brandon.

– Az, hogy nem tudom miért, de az őr egész délután bent ücsörgött a monitoroknál, és Niallt kértem, csalja ki valamivel. Erre az én okos barátom bevetette magát a medencébe, és eljátszotta a fuldoklót – mesélte Harry nevetve. – Ami persze bevált, mert az őr rögtön észrevette a monitoron, és kirohant hozzá. Csakhogy Niall azzal nem számolt, hogy a fickó szájon át akarja majd lélegeztetni. Ha láttátok volna, Ni mekkorát bemosott neki – törölgette a könnyes szemeit Harry.

– Baszki, ez mekkora! – kacagott Brandon, és jól hátba vágta Naillt.

Mindannyian nevettünk.

– Védd is meg magad, cica! Ne hagyd, hogy csak úgy lesmároljanak – ölelte meg Zayn a fiút, aki erre fülig vörösödve eltolta magától.

– Nem smároltak le, de nem lapozhatnánk? Lényeg, hogy le lett törölve a felvétel – morogta, és inkább kiment a konyhába, és elbújt a hűtő ajtaja mögött. Gondolom, kaját keresett.

– Na jó, mielőtt jobban bemelegednénk, tartsunk egy cigiszünetet – álltam fel, és egy nagyot nyújtóztam.

– Mindjárt megyek én is, csak lenyugtatom a hisztiskét – indult el Zayn Niall után.

Kimentem, meggyújtottam a cigim, és bementem a fák közé. Tényleg szép volt a hely, szerettem ide járni. A madárcsicsergésen kívül mást nem lehetett hallani. A háztól nem messze volt egy kis tisztás, főzőhellyel a közepén. Többször ültük már körbe a haverokkal, miközben jókat beszélgettünk, iszogattunk és táncoltunk.

– Csatlakozhatok? – bukkant fel mögöttem Harry.

– Nem gondoltam, hogy engedélyt szoktál kérni bármihez – fordultam felé.

Megállt előttem, és mosolygott. Csodaszép volt ez a fiú. Felemelte a kezét, és az arcomra tette. Nem húzódtam el, fogva tartott a tekintete, és amúgy is kibaszottul vágytam az érintésére. A hüvelykujjával a bőröm cirógatta, nekem pedig úgy kellett visszafognom magam, hogy ne ugorjak rá, és teperjem le a földre most azonnal.

– Még mindig azt hiszed, hogy csak játszok? – kérdezte halkan.

– Nem tudom, mit higgyek. Nem ismerlek – feleltem.

– Én sem ismerek itt senkit – vonta meg a vállát. – Mégis megbízok bennetek.

– Talán butaságot csinálsz – nyögtem, és a szemem is behunytam egy pillanatra, annyira jólesően simogatta a bőröm.

– Ez is butaság? – suttogta ezt már az ajkaimra.

– Talán a legnagyobb butaság – válaszoltam, és magamhoz rántottam.

Hevesen vettem birtokba a száját. Nyelvem őrült módra kergette az övét, és szinte faltam az ajkait. Keze átcsúszott a tarkómra, és szorosan tartott. A pólója alá nyúltam, és belemartam a felhevült bőrébe. Annyira kívántam Harryt, hogy az már szinte fájt.

– Mohó vagy, édes – vált el tőlem, és játékosan megharapta a nyakam.

– De tetszik neked – feleltem, és az ágyékom az övéhez dörzsöltem.

– Hm – mordult fel. – Azt hiszem, eléggé tetszik, de vissza kell mennünk.

Ezt én is tudtam, és nem szívesen, de elhúzódtam, hogy megigazgathassam magam. Már el is döntöttem: Ha Harry ismét itt alszik, akkor olyan éjszakát kap, amit egykönnyen nem fog elfelejteni. Meg fogom mutatni neki, én hogyan szoktam játszani.

Nos, majdnem sikerült is…

8. fejezet