A nagy szívrablás - 8. fejezet

 

Harry

Egymás mellett sétáltunk vissza a házba Louis-val. Az sem lett volna meglepő, ha mindezt kézen fogva tesszük. Az első pillanattól fogva éreztem, hogy köztünk valamiféle megmagyarázhatatlan kapocs van. Talán furcsa ezt így, ilyen korán kijelenteni, de biztos voltam benne, hogy ő ugyanezt érzi. Nem véletlenül maradt ott pont ő vigyázni rám, vagy ültetett a kocsijába, és rendelt az ágyába. Mindezt természetesnek vélte, ahogy én magam is. Egyértelmű volt, hogy nekünk egymás mellett a helyünk.

Mindegyik fiú jól nézett ki. Liam sármos és kigyúrt, Brandon olyan igazi kényeztetni való, édes kölyök, Zayn pedig kibaszott szexi volt a sötét bőrével és a tetoválásaival, nekem mégsem rajtuk akadt meg a szemem, hanem Louis-n, akit mintha ebből a három fiúból gyúrtak volna össze. Nem volt olyan izmos, mint Liam, de a teste hibátlan, főleg a kerek popsija. Csibészes mosolyával és kócos hajával ugyanolyan édesnek tűnt, mint Brandon, a tetoválásai és a lehetetlen kék szeme miatt pedig rohadt szexi volt, akárcsak Zayn. Egy percig sem volt kérdés, hogy kelleni fog nekem. Most pedig, hogy már ízelítőt is kaptam belőle, majd megvesztem érte.

– Már azt hittük, eltévedtetek az erdőben – jegyezte meg Liam, amint beléptünk.

– Látom, hisz nyugodtan heverésztek – kötekedett vele Lou.

Mintha most jobb kedve lett volna, aminek kifejezetten örültem, mert fontos dolgokat kellett megbeszélnünk. Kerestem egy tollat és papírt, majd én is leültem hozzájuk.

– Nos, kezdhetjük? – tettem fel a kérdést.

Zayn még gyorsan kiszaladt egy sörért, a többiek pedig bólogattak.

– Azt már tudjátok, hogy a felvételt sikerült kitörölni – kezdtem hozzá. – A széfet is szemügyre vettem, és ezzel kapcsolatban nincs túl jó hírem. Kulcs is van hozzá, amit külön meg kell szereznem, ezenkívül kétfajta zár védi, valamint apám az irodája ajtaját be szokta zárni.

– Nem hangzik túl jól – grimaszolt Brandon.

– Nem, de megoldom, csak lehet, több idő kell hozzá – sóhajtottam.

– De ne kockáztass! – szólt közbe Louis, és nekem piszok jólesett az a gyengéd pillantás, amivel megjutalmazott. Rámosolyogtam.

– Nem fogok. Már tudom, hogyan oldom meg, de folytatom, mert több mindent át kell beszélnünk – fogtam kezembe a tollat, és felírtam az egyes számot rá. – Az első a kerítés. Komolyan mondtam, hogy edzenetek kell. Nemcsak azért, hogy könnyedén át tudjatok mászni rajta, hanem, mert nem szeretnék olyan ablakon bezuhanást látni, mint ahogyan először bejöttetek.

– Az azért volt, mert kurva magasan van az ablakotok, és Brandont úgy kellett behajítani rajta – magyarázkodott Zayn.

– Éppen ezért kell edzenetek, mert nem csaphattok zajt. Keressetek valami alkalmas helyet erre, de mondom tovább. – Felírtam a kettes számot a papírra. – A következő a riasztó. Nem lehetek otthon, amikor csináljátok, azt hiszem, ez egyértelmű. – Bólogattak. – A riasztót ki kell iktatni, de mivel, gondolom, egyikőtök sem szakértő, ezért annak a kódját is megadom. Ha kilőttétek, utána szétszeditek, és elvágtok egy-két zsinórt, mintha úgy hatástalanítottátok volna.

– Világos – rázta a fejét hevesen Liam, aki máris izgatottan a kezeit tördelte.

– A harmadik az őr – folytattam. – Mondjuk ez lett volna inkább a második pont, de lényegtelen. Szóval, elvileg akkor is egy őr lesz majd. Őt ugyanúgy ki kell iktatni, mint a riasztót, de azt majd később kitaláljuk, hogyan tesszük meg – haladtam tovább, mert úgyis újra végig kell majd vennünk minden egyes pontot. – A negyedik a kamerák. Ezen gondolkoztam, egyáltalán érdemes-e foglalkozni vele, mert úgyis maszkban lesztek, senki sem fog felismerni benneteket.

– De akkor tudni fogják, hányan voltunk – vetette közbe Zayn.

– Nem feltétlenül, mert úgysem mentek be mindannyian az irodába, és kamera nincs minden helyiségben. Elég oda két ember, a másik kettőnek őrködnie kell – válaszoltam. – Ha pedig valami irtó nagy gáz lenne, akkor ugyanúgy ki tudom majd törölni azt a részt, de az egészet nem akarom, mert az feltűnő, és nem keveredhetek gyanúba. Szóval, az lenne a legjobb, ha nem történne semmi gebasz.

– Mert mi lenne, ha apád rájönne, hogy közöd volt hozzá? – kérdezte Louis.

Egymás szemébe néztünk. Tudtam, mire gondol. Azt szerette volna tudni, hogy apám meddig képes elmenni, mennyire kell tartaniuk tőle, ha esetleg lebuknának.

– Pontosan nem tudom megmondani, de valószínűleg engem sem kímélne, és megpróbálná kiszedni belőlem, kikkel csináltam. Nem szeretnék eljutni odáig, mert csak akkor leszünk biztonságban, ha utána is segíthetlek titeket. Ott leszek vele, és tudni fogom, ha gyanakszik valakire, és időben értesíthetnélek, ha esetleg felmerülne a nevetek. – Mivel csak csendben gondolkoztak, ezért folytattam. – A rablásnál se leszek messze, hogy ha bármi gáz lenne, öt percen belül visszaérek.

– Oké. Mi van még? – hagyta ennyiben a dolgot Louis.

– Természetesen a ruhák és a játékfegyverek beszerzése. Illetve pontosan meg kell tervezni, milyen kocsival jöttök, hol álltok meg, hol hatoltok be és hogyan juttok ki. Ezek apró részletkérdések, de fontosak – firkantottam a papírra az utolsó pontokat is.

– És akkor pontosan mi lesz a menetrend? – fordult felém Zayn.

– Ti itt maradtok, és megkezditek a felkészülést, mi pedig Niall-lel hazamegyünk, hogy a lehető leggyorsabban megszerezhessem a kódot. Mivel Niall és Brandon a legkevésbé gyanús, így ők közvetítenek. Majd cseréljetek számot – mondtam nekik. – Rajtuk keresztül üzenhettek. Ha megvan a kód, akkor mi is idejövünk. Otthon majd beadok valami mesét, hogy lelépünk valahová.

Csendben töprengtek, és én is átgondoltam, hagytam-e ki valamit.

– Szóval akkor, amíg rád várunk, addig edzenünk kell, és mondjuk beszerezni a ruhákat? – kérdezte Brandon.

– Igen. Remélhetőleg, ez csak néhány nap lesz. – Felálltam, hogy hozzak én is valami innivalót magamnak.

Láttam, hogy közben Niall és Brandon telefonszámot cserélnek, és viccelődnek egymással. Úgy tűnt, jól kijönnek, de Zaynt most is úgy kerülgette, mint a forró kását.

– Mikor beszéljük át a részleteket? – érdeklődött Liam, miután visszamentem hozzájuk.

– Addig felesleges, amíg nincs meg a kód, mert anélkül úgysem menne – vontam meg a vállam.

– Itt maradtok éjszakára? – hallottam Louis érces hangját.

Ránéztem. A szeme csillogott. Egyértelműen valamiféle szándékai voltak velem.

– Úgy terveztem – feleltem egy kacsintás kíséretében, mire ajkai édes mosolyra húzódtak.

Persze, ez Niall számára nem volt túl jó hír, mert rögtön felkapta a fejét.

– Miért kell megint itt aludnunk? – csattant fel egyből. – Ugye nem kell megint vele? – mutatott Zaynre.

– Ezt most sértésnek veszem – állt fel az említett, és durcásan felvonult az emeletre.

Niall csak idegesen nézett egyikünkről a másikunkra.

– Bántott az éjszaka, vagy mi van? – tárta szét a karját Brandon.

– Nem, csak… – hebegett Niall.

– Akkor meg mi a fenének cseszteted? – hordta le a fiú.

– Nem csesztettem, a francba már! Hagyjatok békén! – dühöngött a barátom, majd elindult Zayn után.

A lefekvéshez még korán volt, így mi nem mozdultunk.

– Már nem azért, de szerintem mindannyian jobban járnánk, ha Zayn tényleg megdugná a barátodat. Hátha utána lecsillapodna – nevetett Louis. – Életemben nem találkoztam még ilyen hisztis fiúval.

– Szerintem, Zaynnek pont ez jön be – kuncogott Brandon.

– Nem ezt mondanátok, ha láttátok volna, hogyan gyűrte orrba a biztonsági őrt. Zaynre is ez várna, ha hozzányúlna – feleltem, de már annyira nem voltam biztos a dologban, mert Niall nagyon furcsán viselkedett.

Ezután mindenki keresett valami harapnivalót, és ki mivel kötötte le magát evés közben. Én a tévét néztem, Liam és Brandon egymással voltak elfoglalva, Louis pedig kiment cigizni. Niall és Zayn is újra megjelent. Úgy tűnt, szent a béke, mert együtt rámolták ki a hűtőszekrényt. Később én elmentem zuhanyozni, és mikor végeztem, már Louis is evett. Tekintete végigkísért, ahogy egy szál melegítőalsóban bevonultam a szobába. Sejtettem, hogy pár perc múlva utánam fog jönni. Úgy is lett.

Én már az ágyon ültem, a telefonomat nyomkodtam, mikor belépett. Felnéztem rá, és egy gyönyörű mosollyal találtam magam szembe. Még azt is elfelejtettem, egyáltalán mondani akartam-e valamit, annyira tetszett, amit látok. Louis nem szólt egy szót sem. Egyszerűen csak feltérdelt az ágyra, és odamászott hozzám. A szemembe nézve, négykézláb állt előttem. Nem tudtam nem mosolyogni, annyira cuki volt.

– Lezuhanyozok, és hozok le takarót. Addig melegítsd az ágyat – suttogta, és adott egy puszit a számra.

Ha azt hitte, hogy egy rövid puszival megúszhatja, akkor tévedett. Megragadtam a tarkóját, és úgy lesmároltam, hogy attól megrogytak a karjai, így magam alá fordíthattam. Nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk. Egymást. Méghozzá állatira.

– Ha nem eresztesz, akkor nem lesz takaró – lihegte, mikor egy pillanatra hagytam levegőhöz jutni.

– Mehetsz, de tudd, hogy én nem készültem.

– Akkor még jó, hogy én igen – bújt ki alólam, de előtte még megharapta a nyakam, hogy tényleg eresszem el.

Leszállt az ágyról, és a táskájából kivette a tiszta ruháit.

– Tudtad, hogy itt maradok – néztem rá vigyorogva.

– Te is tudtad, hogy miért jössz vissza – kacsintott rám, és kiment.

Ez volt az a kapocs, amit éreztem. Ő várt rám, és én jöttem, pedig nem beszéltük meg. Ennek semmi köze nem volt az akcióhoz. Akkor is találkoztunk volna, ha lefújják az egészet, mert nekünk még dolgunk volt egymással.

Talán soha ilyen izgatottan nem vártam még egy fiúra sem, mint most Louis-ra. Nem tudtam róla semmit, és ő sem rólam. Így azt sem, mit szeret, és még az is rejtély maradt előttem, ki melyik szerepet vállalja majd, mert mindketten eléggé dominánsak voltunk. Még alig értünk egymáshoz, és csók is alig-alig csattant el közöttünk, mégis természetes volt, hogy mi most együtt leszünk. Tegnap fejben még tiltakoztam ellene, de mára már világossá vált, hogy meg fog történni, mert az a reggeli kis összebújás túl jóra sikeredett.

Kezében egy vastag takaróval lépett be. Ugyanúgy, mint előző éjszaka, most is egy bokszer és póló volt rajta. Nem vártam meg, hogy odajöjjön, elé mentem. Alig dobta le a kezéből a takarót, máris a pólója után nyúltam, és magamhoz húztam. A csókjára vágytam, és mindenre, amit adni tud nekem.

– Mindig ilyen türelmetlen vagy? – kuncogta.

– Ha valamit nagyon akarok, akkor mindig – fordítottam egyet rajta, és ledöntöttem az ágyra.

Újra az ajkait vettem birtokba, kezem a felsője alá csúszott. Csókjának friss, mentolos íze volt, a bőre pedig selymes, akárcsak a legpuhább bársony. Nyelve vad keringőre hívta az enyémet, és közben már a mellbimbóját cirógattam az ujjaimmal. Louis izgatottan harapta meg az alsó ajkam, majd átkarolta a derekam, és hirtelen átfordított. Most ő volt felül, és mélyen a szemembe nézett. Ajkai kipirultak, fényesen csillogtak a nyálamtól, a tekintete elhomályosult a vágytól. A nyakamra borult, és hol a nyelvével simogatta, hol finoman harapdálta az érzékeny területet. Rettenetesen izgató volt, ahogy közben a keze bejárta a mellkasom minden egyes pontját, hogy aztán a szájával tegye ugyanezt.

Lassan közelített a hasam felé, és én már úgy ziháltam, mintha az aktusunk közepén tartanánk, pedig jóformán még hozzá sem kezdtünk. Behunytam a szememet, és élveztem a finom szívásokkal kísért édes játékát a bőrömön. A melegítőalsón keresztül szorított rá az erekciómra, én pedig azonnal felhördültem. Muszáj voltam átvennem az irányítást, különben képes lettem volna már ennyitől elélvezni.

Most én ragadtam meg, és magam alá gyűrtem. Lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta, és lehúztam róla a pólóját. Louis nem tiltakozott. A szemébe nézve hajoltam újra az ajkaira, hogy aztán én fedezhessem fel a teste minden egyes kívánatos pontját. A bokszere széléhez érve feltérdeltem, és lehúztam róla. Fenséges látvány tárult elém. Louis férfiassága ugyanolyan gyönyörű volt, mint ő maga.

– A tiédet is – mondta rekedt hangon.

Sietősen húztam le magamról az alsómat, és a lába közé térdeltem. Hagytam, hogy ő is megfigyelhessen engem, és a szeme csillogásából láttam, mennyire elégedett a látvánnyal. Akartam esélyt adni neki, hogy dönthessen, ezért újra fölé hajoltam egy csókra, Louis azonban nem vette át az irányítást.

– Hol vannak? – kérdeztem.

– A táskám oldalzsebében – felelte zihálva.

Csak le kellett hajolnom, mert a táskája az ágy mellett feküdt. Egy pillanat alatt elővarázsoltam belőle a tubust, és egy marék óvszert, amit hanyagul a kis szekrényre dobtam, egyet pedig megtartottam.

– Látom, alaposan felkészültél – nevettem halkan, és lefeküdtem mellé.

– Nem egy éjszakát szánok rád – kapott utánam, és nyelve máris a számban táncolt.

Átöleltem. Éreztem, mennyire reszket a teste a vágytól. Szó se róla, én is hasonló állapotban voltam, és kicsit még izgultam is, pedig nem szokásom. Végigsimítottam a hasán, és ujjaimmal körbefontam a kőkemény merevedését. Alig mozdítottam néhányat a kezemmel, Louis máris könyörgőre fogta.

– Inkább kezd, mert nem fogom sokáig bírni – nyöszörögte.

Én is pont ettől féltem. Túlságosan kívántam, és kétséges volt, mennyire tudom kontrollálni magam, pedig ő még hozzám sem ért, mindössze csak egy kis dörgölőzés jutott nekem. Enyhén remegő kézzel oszlattam el az ujjaimon a síkosítót.

– Őrületesen kívánatos tested van, Lou – suttogtam az ajkaira, miközben a kezem máris a széttárt combja közé csúszott, és a szűk rése masszírozásába kezdtem.

– Nagyon régen… – mondta volna, de elcsuklott a hangja, mert épp becsúsztattam az egyik ujjamat.

– Értem. Vigyázni fogok rád – feleltem.

Csókolóztunk, és közben nagyon alaposan előkészítettem. Louis már szemmel láthatóan reszketett a karjaim között.

– Jövök, édes, de ez gyors lesz – figyelmeztettem.

– Akkor ne kímélj, azt a két percet kibírom még akkor is, ha fáj – nevetett fel türelmetlenül.

Azért én mégsem akartam fájdalmat okozni neki, úgyhogy miután felgörgettem az óvszert, még egy újabb adag síkosítóval megfejeltem, és csak akkor illesztettem be magam a bejáratához. Louis mellkasa fel-alá járt, az ajkait beharapva várakozott. Türelmetlenül megemelte a csípőjét, és akkor nagyon óvatosan belehatoltam. Nem teljes egészében, de már erre is felnyögött

– Fáj? – kérdeztem ijedten.

– Ó, Istenem, nem! – nyöszörögte, és én tövig merültem benne.

Mindkettőnkben bent rekedt a levegő. Louis rohadt szűk volt, és máris úgy lüktetett körülöttem, hogy alig mertem megmozdulni.

– Gyerünk, Harry! Dugj meg! – szólt rám, amivel teljesen megőrjített.

Először lassan mozogtam, de rögtön elkapott a hév, főleg Louis kéjtől eltorzult arcát látva. Gyorsítottam, közben a tekintetem a merevedésére siklott, és arra gondoltam, meg sem ízlelhettem, pedig mennyire nagyon szerettem volna. Lou teste megfeszült alattam, és mivel én nem tettem meg, rámarkolt saját magára. Az agyam annyira eltompult az élvezettől, hogy képtelen voltam bármi másra koncentrálni. Csak az édes nyögései csengtek a fülemben, szinte csillagok táncoltak a szemem előtt.

– Harry – kiáltotta a nevem, és élvezet közben lüktetve zárt össze körülöttem.

Végem volt. Az orgazmus szinte kirobbant belőlem, és olyan hangosan felnyögtem, hogy azt talán még a városban is hallhatták. Életemben nem élveztem még akkorát, mint most.

Te jó ég! Mit csinált velem ez a fiú?

9. fejezet