Szerelem négy fal között - 18. fejezet

18. fejezet

Hétfőn Brian belevetette magát a munkába. Ő is beállt zsákokat cipelni, falat bontani, törmeléket eltakarítani, és minden egyes nap hulla fáradtan rogyott az ágyába. A bejárónője majd infarktust kapott, amikor meglátta a felfordulást, és megegyeztek abban, hogy amíg tart az átalakítás, addig nem kell jönnie. Brian szinte mindent egyedül akart megoldani, mert addig sem gondolkozott. Ennek ellenére is gyakran voltak rémes éjszakái, olyankor csak tehetetlenül bolyongott a hatalmas házban, és Amelia után sóvárgott.

Egyre több és több dolgot talált ki, hogy ne érjen véget a munka, mert hiába telt már el közel egy hónap, a fájdalma mit sem csökkent. Magányos perceiben hajlamos volt magába fordulni, ilyenkor semmi életkedve nem volt, és csak arra vágyott, bárcsak újra láthatná Ameliát. Számtalanszor kellett lebeszélnie magát arról, hogy elmenjen a házához csak azért, hogy pár percre láthassa. Sokszor eszébe jutott, vajon mi lehet vele, megtalálta-e már a célját az életben, Randy most is úgy bánik-e vele, vagy esetleg már megjött az esze. Judyval sem beszélt azóta, de tervezte, hogy beugrik hozzá valamikor. Remélte, hogy legalább ő már túltette magát a Randy okozta csalódáson.

Kegyetlen időszak volt, és még nem látta a végét.

Két hónap múlva mindennel elkészültek. Brian átrendezte az egész alsó szintet. Bővítette a konyhát, a másik részben pedig elbontotta, a nappali dupla akkora lett, emellett kialakított egy edzőszobát, két plusz vendégszobát, bár fogalma nem volt, kinek. Új bútorokat is vett, és sok minden átkerült más helyre, kivéve a festményt. Annak ott volt a helye, ahová együtt gondolták ki. Brian gyakran megállt előtte, hogy megcsodálja. Minden ecsetvonás, minden szín, minden forma Amelia keze munkáját dicsérte. Amikor még ezt a képet festette, nem tudta, hogy egyszer egy olyan férfinak fogja ajándékozni, akinek kegyetlenül összetöri a szívét. És Amelia ezt a mai napig nem tudja. Valószínűleg azt gondolhatja, semmit sem jelentett számára, mivel akkor éjszaka elvitte azt a kis vöröset. Nem számít. Szeretők voltak. Kellemes időtöltés. Semmi több.

A munkák végeztével Brian újra nem találta a helyét. Ráadásul már eléggé érezte, hogy szüksége lenne egy kiadós szexre, hiszen hosszú ideje sanyargatta magát. Fel kell szednie valakit. Nem tartósan, csak egy éjszakára, az pedig nem túl bonyolult feladat. Nem kell hozzá más, csupán egy-két pohár ital és néhány hamis bók.

Brian taxit hívott. Nem indult túl korán, nem bulizni akart, csak szexet. Mire odaér, a csajok már épp ráhangolódnak az estére, és nem kell hosszú üres perceket a bárpult mellett töltenie. Jól ismerte ezt, hiszen éveken keresztül ebben élt.

Találomra elvitette magát az egyik éjszakai bárhoz, és ahogyan sejtette, nem kellett sokáig várnia. Alig fél óra múlva már egy szőke nő társaságában ült, fizetett neki egy italt, és megjátszott érdeklődéssel hallgatta az üres fecsegést.

– Egyáltalán nem igaz, amit a titkárnőkről állítanak. Az én főnököm még egyszer sem mozdult rám, de ha úgy lenne, sem feküdnék le vele – csacsogta a hölgy.

– Akkor nincs szeme vagy meleg – jegyezte meg Brian.

Örült, hogy végre idáig értek, mert már kezdte unni a beszélgetést.

– Miért, te megpróbálkoznál vele? – kacérkodott vele a nő.

Brian közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgta, mit csinálna vele.

– Huhh, kicsit meleg van itt, és túl nagy a hangzavar – legyezte magát a szőkeség.

Brian arcára elégedet mosoly kúszott.

– Akkor mit szólnál, ha valami csendesebb helyre mennénk?

Kézen fogta a nőt, és kivezette a bárból. Kint taxit akart hívni, de a partnere közölte, hogy csupán két háztömbnyire lakik, így elsétáltak hozzá.

Brian nem kerített nagy feneket a dolognak, és a nő is tudta, miért vannak ott, úgyhogy gyorsan a lényegre térhetett. Mondhatni, elég kellemesen érezte magát, és amint végeztek, rögtön öltözködni kezdett.

– Összefutunk még valamikor? – kérdezte a lány, miközben kócos haját próbálta újra szalonképessé varázsolni.

Brian még a nevére sem emlékezett, de lehet, nem is mondta, csak a foglalkozása maradt meg benne, mert arról túl sokat beszélt.

– Nem hinném – rázta meg a fejét, és elindult a bejárati ajtó felé.

– Seggfej! – A nő utánadobta a papucsát, mely hangosan csattant a falon.

Brian elmosolyodott. Más is szólította már így. Csak annak az illetőnek a szájából még ez is izgatóan csengett.

A következő hétvégén megismételte a kis kiruccanását, és ezúttal senki lakására nem kellett felmennie, a kocsiban ejtették meg a dolgot. Brian kicsit újra huszonévesnek érezte magát ettől, és némileg még tetszett is neki a dolog, mert úgy érezte, végre él.

A harmadik hétvégén hezitált, elmenjen-e, de nem akart újabb magányos estét, úgyhogy megint csak taxiba ült.

Minden a szokásos módon zajlott. Brian a bárpultnál ült egy pohár itallal, és a szórakozó embereket nézte. Ketten is hozzácsapódtak, de mindkettőt lerázta. Még nem jött meg a hangulata hozzá.

– Szerelmi bánat? – kérdezte a pult mögött álló lány.

– Ennyire nyilvánvaló, vagy mindenkitől ezt kérdezed, aki egyedül iszik? – kérdezett vissza Brian mosolyogva.

– Az előbbi. Két lányt is leráztál, pedig egyedül vagy, és gondolom, nem azért jöttél, hogy magányosan iszogass. Vagy ha pasikra vársz, rossz helyen keresgélsz – nevetett, majd letett elé egy újabb italt. – A vendégem vagy.

– Köszönöm – biccentett Brian.

– Luna – mutatkozott be neki a pultos lány.

Brian felé emelte a poharát.

– Örvendek, Luna. Brian vagyok.

Szimpatikusnak tűnt neki a lány. Fekete haját magasra felkötve hordta, nagy, sötét, érdeklődő szemei voltak, fülében pedig méretes karika fülbevalót viselt. Orrában és szemöldökében piercing, ajkain vörös rúzs. Vagány csaj benyomását keltette.

Rövid ideig egymást méregették.

– Kijössz beszélgetni? – intett Luna a fejével a hátsó rész felé.

– Vendégeknek szabad? – kérdezte Brian, de már fel is állt.

Volt kedve beszélgetni vele, és legalább kicsit kiszellőztetheti a fejét.

A lány egy rövid folyosón keresztül kivezette a hátsó udvarra. Ahogy előtte sétált, Brian az alakját is megvizsgálta, és nem talált rajta semmi kivetnivalót. Luna csupa feketét viselt, bőr miniszoknyával és rövid pólóval, amiből kilátszott a hasa, és amikor megfordult, a köldökében lévő piercing is megcsillant.

Kint leültek a rekeszekre, és Luna cigarettával kínálta Briant.

– Kösz, nem dohányzom – hárította el.

– Sosem?

– Már sosem. De tudod mit, adj egyet! – fogadta el mégis csak. Mióta Amelia elment, egyszer sem gyújtott rá, így az első slukktól köhögni kezdett.

– Te tényleg nem szoktál cigizni – nevetett Luna.

– Mondtam. Szóval, tényleg ennyire rám van írva, hogy mi bajom van? – nézett érdeklődve rá.

– Annyira azért nem, de én is hasonló cipőben járok. Ilyenkor az ember könnyen kiszúrja a hasonszőrűeket – vonta meg Luna a vállát.

– Viszonzatlan szerelem vagy szakítás?

– Szakítás. Két éves kapcsolat. Rajtakaptam a pasimat a futárral az ágyunkban – kacagott fel Luna keserűen.

– A futárral? – kérdezte Brian csodálkozva.

– Ja. Gyakran rendelt pizzát. Azt hittem, ennyire szereti, de kiderült, hogy a diákmunkán lévő kis csaj jobban ízlett neki.

– Ez kellemetlen. Sajnálom!

– Nem kell. Már három hete volt, lassan túl leszek rajta. De most mesélj te – fordult felé a lány.

– Az én történetem ettől sokkal bonyolultabb és hosszabb. Neked pedig biztosan vissza kell menned dolgozni – tért ki Brian a válasz elől.

– Nem kell. Szabadnapos vagyok, csak azért jöttem be, hogy ne kelljen otthon lennem. Úgyhogy van időm – vonta meg Luna a vállát.

Briant nem kellett tovább noszogatni, beszélni kezdett, és azon kapta magát, hogy az elejétől a végéig, mindent elmesélt ennek a vadidegen lánynak. Rögtön utána meg is könnyebbült, hogy végre valakinek elmondhatta azt, ami hosszú hetek óta a szívét nyomta.

– De miért nem mondtad neki meg, hogy szereted? – kérdezte Luna.

– Mert ott volt neki a pasija, és nem akartam pofára esni. De ezerféle más módon a tudtára adtam, persze mindhiába – sóhajtotta Brian.

Luna a fejét rázva felnevetett.

– Hány éves vagy, Brian? Nem hiszem el, hogy ennyire nem ismered a nőket. Amelia szerelmes volt beléd.

Brian a homlokát ráncolva nézett rá.

– Dehogy volt az. Ha az lett volna, akkor nem fogadja el a gyűrűt.

– Figyelj! – fogta meg a kezét Luna. – A nők nem úgy működnek, mint a férfiak. Például, ha én lefeküdnék veled, és utána azt kérnéd, maradjak éjszakára, vagy nézzünk meg együtt egy filmet, csak akkor mennék bele, ha abban reménykednék, hogy több is lesz köztünk. Máskülönben simán lelépnék. A te Ameliád is többet várt. Hidd el nekem!

– Én ezt nem így látom – szállt vitába vele Brian. – Minden lehetősége megvolt arra, hogy többet kapjon, mégsem élt vele.

– Látom, még mindig nem érted. Mondd, melyik nő képes olyasmire, hogy miután hazaviszi a barátja, egyből vacsorát készítsen a szeretőjének? Ilyet csak egy szerelmes nő csinál, Brian. Ha csak szexelni akart volna veled, akkor egyszerűen átmegy, és nem fárasztja magát ilyesmikkel. Ő is épp úgy kimutatta neked mennyire szeret, csak nem vetted észre.

Brian kezdett elbizonytalanodni. Tényleg ennyire vak lett volna?

– Nem tudom… – tűnődött. – Elmondtam neki, hogy olyan nőre vágyok, mint ő, és erre sem felelt semmit. Pontosabban semmi olyasmit, amit vártam volna tőle.

– Oké, te tényleg nehéz eset vagy – nevetett a lány. – Nem mindegy, hogy azt mondod, olyan nőre vágyok, mint te, vagy azt, hogy rád vágyok. Érzed a különbséget?

Brian ingerülten megforgatta a szemét.

– Jól van, jól van, talán igazad van, de itt a lényeg azon van, hogy nem engem választott.

– Persze, hogy nem, hiszen elküldted, és egyszer sem próbáltad meg marasztalni. Nem mondtad neki, hogy szereted, pedig szerintem csak arra várt. Gondolj csak bele a helyzetébe – magyarázta Luna hevesen. – Rávetted, hogy költözzön el, ami azt jelentette számára, hogy nem akarsz többet tőle pár kellemes éjszakánál. A viselkedésed pedig csak még jobban összezavarhatta. Aztán a pasija váratlan helyzet elé állította, és neki döntenie kellett, hogy a biztosat válassza vagy téged, aki soha semmit nem ígért neki. Ebben a helyzetben a lehető legjobb döntést hozta. Ne haragudj, amiért ezt mondom, de egyszerűen hülye voltál, Brian.

Brian döbbenten pislogott a lányra. Szavai úgy hatottak rá, mintha valaki felrázta volna álmából. Mi van, ha mindez igaz? Mi van, ha Amelia tényleg csak rá várt?

Luna leugrott a rekeszekről, és megállt előtte.

– Látom elgondolkoztál.

– Amit mondtál egészen más megvilágításba helyezte a dolgokat. Lehet, óriásit hibáztam. – Lágyan elmosolyodott. – Köszönöm.

Luna válasz helyett odahajolt hozzá, és megcsókolta. Briant meglepte a dolog, de készséggel fogadta a bátor kezdeményezést. Ez a csók most hatással volt rá. A bizalmas beszélgetésük miatt nem érezte úgy, hogy megint csak egy idegent tart a karjaiban.

A bátortalan kezdést mohó vágy váltotta. Szorosan egymáshoz simulva, hosszú ideig kóstolgatták egymást. Később Luna kézen fogta, és bevezette egy raktárhelyiségbe, majd magukra zárta az ajtót. Egy asztalon szeretkeztek. Nem vadultak túlságosan, hagytak időt arra, hogy egymásra tudjanak koncentrálni. Brian kifejezetten élvezte a szexet Lunával, még annak ellenére is, hogy nem épp a legideálisabb helyen voltak ehhez.

– Lehet, hogy női lelket nehezen fejted meg, de a testük nyitott könyv számodra – jegyezte meg Luna öltözködés közben. – Máris irigylem Ameliát. Szerintem meg kellene keresned. Talán még nem késtél el vele.

Brian erre nem felelt semmit, de még két nap múlva is Luna szavain gondolkozott, és egyre jobban kezdte azt érezni, igaza volt. Lehet, hogy Amelia tényleg szerette őt, és meg kellene keresnie, de mégis halogatta a dolgot, mert félt. Félt felszakítani az amúgy is fájó sebeket, és félt a visszautasítástól. Pedig tudja, hol lakik. Semmibe sem kerülne elmennie hozzá. Nagyobb csalódás már úgysem érhetné.

Örült, hogy összehozta a sors Lunával. Rendes lány, és erről Judy jutott eszébe. Vajon mi lehet vele? Gondolt egyet, és felhívta.

– Brian! El sem akartam hinni, hogy te hívsz – szólt bele Judy lelkesen. – Mi újság? Minden rendben veled?

– Igen, minden oké. Esetleg lenne kedved egy ebédhez? – vetette fel Brian az ötletet.

– Az nagyszerű lenne, bár tudod, hogy nem hosszú az ebédidőm.

– Pontos leszek, és nem megyünk messze. Visszaérsz nyitásra – ígérte neki Brian.

– Rendben, akkor várlak. Örülök, hogy felhívtál.

Brian feldobódott ettől a rövid kis beszélgetéstől, és máris ment átöltözni, hogy tényleg pontos legyen. Mire Judy zárta az üzlet ajtaját, ő már ott parkolt a járdaszegély mellett.

Judy beült mellé, és azonnal elmosolyodott.

– Jól nézel ki, Brian – dicsérte meg.

– Te is ragyogsz, mint mindig. Jó látni téged – viszonozta Brian a mosolyt és a bókot.

Egy közeli étterembe ültek be, és szokás szerint Judy volt, aki többet beszélt, majd Briant kezdte el faggatni arról, mi törtét vele az elmúlt időszakban.

– Amelia elköltözött, és megvettem tőle a házat – kezdte Brian.

– Igen, tudok róla – bólintott Judy.

Brian erre nem reagált. Biztosra vette, hogy Judy Randytől értesült a dologról.

– Megcsináltam az átalakítást. Rá sem ismernél a házra – mesélte büszkén. – Egyszer eljöhetnél megnézni.

Judy mosolyogva a fejét ingatta.

– Megvalósítottad a terved. Szívesen megnézem majd. De nem lett túl nagy neked? Vagy esetleg már… – sandított rá óvatosan.

– Egyelőre még csak Hunterrel osztoszkodom. Ha tudnád, mennyit kergetőzök vele, mire megtalálom abban a nagy házban – nevetett Brian.

Judy hosszan a szemébe nézett.

– El kellene járnod ismerkedni.

– Eljárok néha.

– Csak nem kimozdultál? Hm, ez már nagy előrelépés – bólogatott Judy elismerően.

– Az ember néha rákényszerül dolgokra, de mesélj most te. Hogy vagy mostanában? – nézett rá kíváncsian.

Judy fészkelődni kezdett.

– Elmondom, de kérlek, ne harapd le a fejem azonnal.

Ez a mondat nem hangzott túl jól, és Brian már előre sejtette, mit fog hallani.

– Ígérem, nem fogom.

Judy a szája szélét harapdálta, majd megszólalt.

– Még együtt vagyok Randyvel, de tudom, hogy nem kellene. A szeretője lettem, és ez annyira gáz – hadarta egy szuszra.

Brian mégsem erre számított. Annyira ideges lett, el kellett számolnia háromig, hogy ne hordja le azonnal Judyt.

– Ha a szeretője vagy, ez azt jelenti, hogy nem szakított Ameliával – állapította meg Brian a nyilvánvalót.

Judy szomorúan megrázta a fejét.

– Annyira nem szakítottak, hogy a jövő héten lesz az esküvőjük.

Brian elsápadt. A hír szinte sokkolta. Amelia férjhez megy. Az a kis halvány reménye is szertefoszlott, ami nemrég ütötte fel a fejét nála, de ismét elkésett. Véglegesen elveszítette Ameliát. A lelke égett, meg sem tudott szólalni, Judy pedig azt gondolhatta, rá mérges, mert nyomban magyarázkodni kezdett.

– Először hitegetett, hogy megbánta ezt az eljegyzést, és ígérte fel fogja bontani. Persze sejtettem, hogy nem így lesz. Amikor viszont megtudtam, hogy az esküvő napját is kitűzték, eléggé kiborultam. Kiabáltam Randyvel, hisztiztem, és szakítani akartam vele. De mégsem tudtam elhagyni, mert szeretem őt, Brian. – Judy elsírta magát.

Brian nagyon is együtt tudott érezni vele, hisz ő is a poklok poklát járta meg, és ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy, talán még mindig Amelia szeretője lenne.

– Nem kellene ezt csinálnod, Judy. Te ettől sokkal többet érdemelsz – mondta mégis, hisz ez volt az igazság.

– Nem tudom, mit érdemlek. Túl gyenge vagyok a szakításhoz – szipogott Judy.

Brian átnyúlt az asztal fölött, és megfogta a kezét.

– Dehogy vagy gyenge. Te nagyon is erős nő tudsz lenni, ha akarsz. Ne áldozd fel a fiatalságod egy olyan alak miatt, aki nem érdemel meg téged.

– Minden nap ezen rágódok, és néha úgy érzem, beleőrülök. Hetente egyszer-kétszer eljön hozzám, de mindig egy másik nőhöz megy haza – panaszkodott Judy.

Brian döbbenten meredt rá.

– Összeköltöztek?

– Nem, de lényegében akkor is így van. Az esküvő után úgyis összeköltöznek – magyarázta Judy. – Tudom, hogy Randy nem szereti Ameliát, de őt fogja választani, hiszen gazdag, szép és okos. Minden elvárásnak megfelel…

– Basszus, Judy! Ne ostorozd magad emiatt! Ha Randy inkább a hivalkodást választja a szíve helyett, akkor meg is érdemli. Ebben a formában csak kihasznál téged, ugye, tudod?

Judy vett egy mély, zaklatott sóhajt.

– Jó, hogy beszéltünk erről. Sokat segít. Talán képes leszek szakítani vele.

– Azt kell tenned. A saját érdekében – helyeselt Brian.

Megint csak kedvetlenül kellett hazatérnie a házába. Elővett egy üveg italt, és most utoljára, úgy istenesen a pohár fenekére nézett.

19. fejezet