Végzetes alku - 2. fejezet

 

Louis

Sosem gondoltam volna, hogy a pincér állás ilyen szórakoztató tud lenni. Elképesztő ez a srác az idióta hazugságával. Jót mulattam a dolgon. Örültem, hogy segíthettem neki, csak azt nem értettem, a többiek hogyan vehették be ezt a marhaságot a melegségéről. Amikor megcsókoltam, szerencsétlen úgy meglepődött, hogy majdnem leharapta a nyelvemet. De jó, hogy megtettem, ennyi kis élvezkedés nekem is járt, ha már belementem a játékába.

– Kimegyek rágyújtani – szóltam oda Liamnek.

– Utána beszámolsz róla, mi volt ez az egész? – nézett rám kíváncsian.

Liam a haverom, ő juttatott be ide.

– Részleteket még nem tudok, de hamarosan.

Fejemmel intettem az ismeretlen srácnak, aki azóta sem vette le rólam a szemét. Elindultam a kerthelyiség felé, hallottam, ahogy már szedi is a lábait utánam. Kint megálltam egy félreeső helyen, és kérdőn a fiúra néztem.

– Kösz az előbbit – kezdte zavartan, és felém nyújtotta a kezét. – Harry vagyok.

– Louis, de ezt már tudod – fogadtam a kézfogását, aztán rágyújtottam, és újra ráemeltem a tekintetem. – Oké, Harry, akkor felvilágosítasz? Azt vágom, hogy meg akartál szabadulni a csajtól, de azt nem, miért pont így.

– Azt én sem tudom – nevetett fel még mindig zavartan.

Harry helyes. Méghozzá nagyon is. Amikor először rám nézett, már akkor megfogtak a gyönyörű, zöld szemei.

– Honnan tudtad, hogy meleg vagyok? – Az arcába fújtam a füstöt, amit rögtön legyezgetni kezdett.

– A gyújtódon egy melegbár neve szerepel – vonta meg a vállát.

– Jó megfigyelő vagy – bólintottam elismerően. – Szóval?

Harry sóhajtott egy nagyot, majd kezét a méregdrága, sötétkék nadrágja zsebébe csúsztatta, és nekidőlt a falnak.

– A szüleim váratlanul közölték, hogy vettek egy lakást, és azt akarták, költözzek össze a barátnőmmel.

– És szerinted ez volt a legjobb módja annak, hogy kifejezd a nemtetszésed? – csóváltam a fejem értetlenül. Ekkora marhaságot még életemben nem láttam.

– Nem, de hirtelen nem jutott jobb az eszembe – felelte, miközben a cipője orrát bámulta. – A baj az, hogy nemcsak az összeköltözés volt a céljuk vele. Azt akarják, nősüljek meg, és ha nincs Miranda, úgyis megpróbáltak volna összeboronálni mással. Így meg – nézett rám újra –, a franc se tudja, de talán elfelejtik ezt az egészet.

– Bolond vagy – nevettem fel. – A melegség nem annyiból áll, hogy csak azt hazudod.

– Én is tudom – vágta rá. – Éppen ezért akartam beszélni veled.

Most már végképp kíváncsivá tett. Egy utolsót szívtam a cigibe, majd elnyomtam, és karba tett kézzel megálltam előtte.

– Hallgatlak.

Harry ellökte magát a faltól, és zavartan a hosszú, hullámos tincsei közé túrt.

– Tényleg hálás vagyok, amiért kihúztál a bajból, és kérnék még egy szívességet. – A szemembe nézett, és az ajkait rágcsálta közben. Édes volt a zavara. – Egy vacsora erejéig eljátszanád a barátom szerepét? – bökte ki nagy nehezen.

Hangosan felkacagtam, és leengedtem a karom.

– Harry! Te még egy csóktól is olyan zavarba jöttél, hogy majdnem leharaptad a nyelvemet. Hogy akarod eljátszani apuci meleg kisfiát?

– Sosem csókolóztam még fiúval – dörmögte –, és amúgy sem számítottam rá.

Közelebb léptem hozzá.

– Ó, mert ha számítasz rá, akkor másképpen reagálsz?

Harry szemei tágra nyíltak.

– Mit akarsz ezzel? – kérdezte, és nyelt egy nagyot.

– Megnézhetnénk, menne-e neked ez a szerep. – Az arca felé közelítettem.

Olyan gyorsan ugrott félre, hogy közben még a lábamra is rálépett.

– Bocs, de ez…

– Hm? – fordultam ismét felé. – Azt akarod mondani, hogy mégsem megy? Akkor tegyél le a hülye tervedről, mert a kutya sem fog hinni neked. Most pedig vissza kell mennem dolgozni – közöltem, és sarkon fordultam.

– Louis, várj! – szólt utánam.

– Nincs időm erre, Harry! – ráztam a fejem.

– Munka után nekifuthatnánk még egyszer?

Túl csábító volt a gondolat, hogy talán újra megcsókolhatom. Már, ha össze tudja szedni hozzá a bátorságát.

– Tízkor az étterem előtt – egyeztem bele, és tényleg visszamentem dolgozni.

Gyorsan beszaladtam az öltözőbe kezet mosni, valamint kiöblítettem a számat szájvízzel, hogy senki ne érezze rajtam a dohányszagot, és egyenesen Liam felé tartottam.

– Van valami? – vezettem körbe a tekintetem az étteremben.

– Egyelőre nincs, úgyhogy mesélhetsz. – Az étlapokat rendezte a pult melletti kisasztalon.

– Semmi különös. A srác azt hazudta a szüleinek, hogy meleg, mert szabadulni akart a barátnőjétől.

Egy pár lépett be az étterembe, és nekem máris indulnom kellett az asztalukhoz vezetni őket. Miután megtettem, és felvettem az italrendelést, újra Liam mellett voltam.

– Azt akarja, hogy játsszam el a pasija szerepét – meséltem tovább, amíg az italokra vártam.

Liam vigyorogva nézett fel rám.

– Ez hülyeség. Az a srác nem meleg. Senki sem fogja bevenni, hogy az.

– Dehogy nem meleg. Csak még ő sem tudja. – Kezembe vettem a tálcát, és máris újra a páros felé tartottam.

Az ételt is kiválasztották, úgyhogy továbbítottam a konyhára.

– Azt ne mondd, hogy bele akarsz menni a játékába – csóválta a fejét Liam.

– Eszemben sincs – mosolyogtam –, de kicsit szórakozok vele.

– Ezen meg sem lepődök. Az a srác még nem tudja, kivel kezdett – nevette el magát. – Már előre sajnálom szegényt.

– Hát, ő akarta. Meglátjuk, mennyire lesz bátor.

Tényleg kíváncsi voltam, hogy Harry meddig hajlandó elmenni. Végül is, ő találta ki ezt az egészet, nekem pedig jó buli lesz, ha kicsit megkínozhatom. Nem mellesleg nem árt, ha valaki felnyitja a szemét, mert egészen biztos voltam benne, hogy Harry vonzódik a fiúkhoz. Amikor először kint cigiztem, alaposan végigmért, és ezek szerint még olyan apró részletekre is figyelt, milyen felirat van a gyújtómon. Jól ismertem már az ilyen fürkésző tekinteteket, de Harry valószínűleg tudatában sem volt annak, hogyan nézett rám.

Fél tíz körül már izgatottan vártam, hogy leléphessek, és érdekelt, Harry tényleg eljön-e. Azon sem lepődtem volna meg, ha berezel, és meggondolja magát. Nem lettem volna csalódott, de azért szívesen belenéztem volna még azokba a csodálatos zöld szemekbe.

Háromnegyedkor vettem le a kötényemet, és bementem az öltözőbe, hogy lecseréljem az elegáns fekete-fehér szettemet laza, utcai ruhára.

Mivel tízkor zártunk, így vendég már nem volt az étteremben, csak két kolléga és Liam.

– Viszlát, holnap – intettem nekik.

– Munka után nem ugrunk el Zaynhez? – szólt utánam Liam.

– Lehet róla szó. Akkor majd úgy öltözök. – A vállamra kaptam a hátizsákomat.

Amint kiléptem a helyiségből, elmosolyodtam. Harry a kocsijának dőlve, karba tett kézzel várt rám. Ez a srác tényleg nagyon elszánt lehet.

– Ennyire biztos vagy magadban? – álltam meg előtte.

– Nehogy azt hidd – lökte el magát, és kinyitotta előttem az ajtót. – Csak nyugalmat szeretnék.

Beültem a flancos fekete terepjárójába, ő pedig megkerülte a járművet, és bepattant mellém.

– Hová? – kérdezte, mielőtt indított volna.

– Hozzám – közöltem.

Harry riadtan nézett rám.

– Ha már ennyitől is megijedsz, akkor nincs miről beszélnünk – mondtam neki.

– Nem csak… – hebegte, és indított.

– Semmi kedvem zajos helyekhez. El szeretnék terülni a kanapémon egy sörrel a kezemben. Ne aggódj, nem akarlak megdugni – kuncogtam.

Még most…

– Jesszusom! Te mindig ilyen szókimondó vagy? – fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.

Közben behelyeztem a telefonomat a tartóba, hogy lássa az utat, merre kell mennie.

– Mi volt otthon? – érdeklődtem.

– Semmi. Anyám gyanakszik, apám pedig úgy néz rám, mintha valami idegen lennék, de legalább nem műsoroznak. Egyelőre jobban bántja őket az, hogy megsértettük Miranda családját.

– Miranda a csajod?

– A volt csajom – helyesbített.

– Miért akartál szakítani vele? – faggattam tovább.

– Nem vagyok szerelmes belé, és amúgy sincs semmi közös bennünk. Csak a szüleim miatt halogattam a dolgot, de hiba volt.

– Ahogy az is, amire készülsz.

Harry felém kapta a fejét.

– Akkor miért vagy itt?

Gyönyörű volt az arca, ami ezúttal tisztán látszott, mert a haját kontyba kötötte. Az elegáns ruháját lecserélte némileg hétköznapibbra, mert egy zöld színű, apró levélmintás ing volt rajta, fekete farmerrel.

– Te kérted, hogy beszéljünk – vontam meg a vállam, és mutattam, hol parkoljon le.

Kiszálltunk, aztán elindultunk a háromemeletes háztömb felé.

– Oké, de ha ennyire ellene vagy, akkor miért akarsz meghallgatni? – folytatta tovább, amit elkezdtünk.

– Mert túl jó volt az a csók ahhoz, hogy ne ismételjük meg – vágtam rá, majd kitártam előtte az ajtót.

Harry megtorpant, és nem volt hajlandó belépni rajta.

– Mi az? Megfutamodsz? – provokáltam szándékosan.

Gyanakodva nézett rám.

– Ugye nem csak szórakozni akarsz velem?

Rávillantottam a legkedvesebb mosolyomat.

– Te is azt csinálod velem. Na, gyere! – indultam el előtte.

Persze, hogy jött utánam. Előkotortam a kulcsot a zsebemből, és kinyitottam a földszinti lakásom ajtaját.

– Én nem szórakozok, csak szívességet kérek. – Követett a nappaliba.

– Nem ismerjük egymást. Miért kérnél tőlem szívességet? – Intettem, hogy nyugodtan üljön csak le, majd a hűtőhöz mentem, és kivettem két sört.

Harry elvette tőlem az egyiket, és komoly arccal nézett rám.

– Fizethetek érte, és akkor már üzlet, nem szívesség – mondta.

– Hm. – Elgondolkodtam a dolgon, és leültem a fotelbe. – Szóval, üzletet akarsz kötni velem?

– Egyikünk sem járna rosszul. Engem békén hagynak a szüleim, te pedig keresel egy kis mellékest, vagy kérhetsz mást is. Ha tudom, teljesítem.

Hirtelen nagyon magabiztosnak tűnt, ideje volt újra elbizonytalanítanom.

– Először is lássuk, képes vagy-e eljátszani a szereped – tettem le a kezemből a sört. – Gyere ide, és ülj az ölembe.

Harry elképedt a kérésemen.

– Hogy mi? Már miért ülnék az öledbe? – kérdezte, és még némileg el is sápadt mellé.

– Rendben, akkor hagyjuk – hagytam rá. – Akkor meséld el nekem, Harry, hogy mit szokott csinálni a barátnőd, amikor a szüleidnél vagytok.

Értetlenül nézett rám.

– Beszélgetünk, de nem értem a kérdést.

– És mit csinál közben Miranda? Vagy mit csinálsz te? – folytattam a faggatózást.

Harry behunyta a szemét, és kifújta a levegőt.

– Oké, értem mire akarsz kilyukadni, de nekünk nem kell olyasmit csinálnunk – tiltakozott.

– Mit is? Nem fogsz átölelni? Nem fogod meg a kezem? Nem csókolsz meg? Én sem érhetek hozzád? – soroltam a kérdéseket, aztán felálltam. – Felejtsd el! Ez neked nem fog menni.

– Ez nevetséges – ugrott fel Harry is. – Nehogy már az öledben ücsörögjek. Nem vagyok meleg!

– De azt akarod elhitetni, nem? Szerinted ki venné be, ha hozzám se mersz érni?

Zöld szeme ide-oda járt rajtam. Láttam rajta, hogy akarja ezt az egészet, de túl gyáva hozzá.

– Az étteremben is megtettem. Éles helyzetben teljesen más – harapta be édesen az alsó ajkát.

– Nem tettél semmit, Harry. Én csókoltalak meg. Amit te csináltál, az minden volt, csak nem csók.

Elpirult. Imádtam.

– Ez csak egy kibaszott vacsora lesz. Nem kell, hogy egymásra másszunk. – Zavartan elfordult, és járkálgatni kezdett.

– Jól van. Akkor keress más balekot. Biztosan van valami haverod, akivel hitelesen el tudod játszani a meleg fiút. Kösz, hogy hazafuvaroztál. – Elindultam az ajtóhoz, hogy kiengedjem rajta.

Harry elkapta a karom, és megállított. Dühösen nézett a szemembe, és feltehetően ebből a haragból táplálkozva hirtelen a számra tapadt. Szándékosan nem reagáltam rá, hagytam, hogy kibontakozzon.

Először erőszakosan közelített. Nem használta a nyelvét, csak az ajkaimat ízlelgette, aztán hirtelen lelassított, majd megállt. Kérdőn nézett rám. Talán azt várta, hogy viszonozni fogom a csókját. Mivel csak mereven álltam, ezért finomabban újra próbálkozott. Az egyik keze a derekamra csúszott, és alig érezhetően maga felé húzott. Tetszett a mozdulat. Visszacsókoltam, de csak alig. Harry ezt bátorításnak vehette, mert nyelve kezdett utat törni magának. Engedtem neki. Lágyan játszadoztam vele, és Harry egy röpke pillanatra egészen beleélte magát, majd hirtelen elhátrált.

Zihálva nézett rám. Fogadni mertem volna, felizgatta a csókunk, ahogy engem is, de nem akartam zavarba hozni azzal, hogy lenézzek a nadrágjára.

– Megteszi? – kérdezte halkan.

– Kezdetnek nem volt rossz – mosolyodtam el.

– Akkor megköthetjük az alkut?

Hosszan a szemébe néztem. Meg akartam szerezni magamnak ezt a fiút.

3. fejezet