Üdv a klubban - 13. fejezet

Octavia

Mrs. Sanders a papírokat tanulmányozta, melyeket Octavia adott be neki. A lány izgatottan kapaszkodott a táskája fülébe, és próbálta a középkorú asszony arcáról leolvasni, vajon mire gondolhat.

– Nézze, miss Banks, a benyújtott jövedelemigazolások alapján, és ha valóban úgy lesz, ahogyan felvázolta, akkor semmi akadályát nem látom annak, hogy ön legyen a húga kizárólagos gondviselője.

Octavia megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. A kis magánakciója egyik legfontosabb része az volt, hogy elfogadják-e majd őt a húga gyámjának.

– Az állításainak pedig utána fogunk nézni. Ha Mr. Silva valóban olyan, hogy is mondjam – tárta szét a karját az asszony –, züllött életet él, akkor esélytelenül száll harcba önnel.

– Köszönöm, Mrs. Sanders. Ezzel most nagyon megnyugtatott.

– Nos, igen, de ne feledje, először meg kell vennie a házat – figyelmeztette az asszony.

– Természetesen – bólintott Octavia. – Már elindítottam a folyamatot, és amint megvan, azonnal be fogom nyújtani a kérelmeket.

Mrs. Sanders kedvesen mosolygott, majd biztatóan biccentett egyet.

– Viszont valamiben én is segíthetek. Ha minden feltétel teljesült, akkor valószínűleg el tudom intézni, hogy kapjon támogatást Jayden bölcsődei ellátására – közölte.

Ez sokkal több volt, mint amire Octavia számíthatott. Az egyik legnagyobb anyagi terhet a bölcsi jelentette, és ha kapna rá támogatást, az óriási segítség lenne nekik.

– Lekötelezne vele. Hálásan köszönöm, Mrs. Sanders!

– Akkor azt hiszem, mindent megbeszéltünk – állt fel az asszony, és a kezét nyújtotta felé.

– Igen – fogadta Octavia mosolyogva a kézfogást. – Hamarosan jelentkezni fogok.

Eddig remekül ment. Elégedetten hajtott haza, és már a következő lépést tervezte. A házukat tegnap este hirdette meg, bízott benne, hogy lesz rá jelentkező, mert azon állt vagy bukott minden. Elég gyorsan kell vevőt találnia, de remélte, hogy meglesz ez is, hisz reális áron kínálta az ingatlant.

Keltonnal igyekezett továbbra is végtelenül kedves lenni, de néha iszonyatosan nehezen ment neki. A férfi állandóan disznóólat hagyott maga után, és Octaviának kellett utána takarítani. Kelton semmivel sem törődött. Gyakran cipőstől tette fel a lábát a dohányzóasztalra, mit sem törődve azzal, hogy kisgyerek van a házban. Egy alkalommal pedig hazavitt néhány fura alakot, akikkel elvonult a szobájába. Octavia egyáltalán nem örült, hogy Jaydennek ilyen figurákkal kellett találkoznia, de most muszáj volt ezt is eltűrnie. Egyre izgatottabb lett, de a rengeteg tanulnivaló és a munka kitöltötte minden szabadidejét. Egyedül az estéit szentelhette az álmodozásnak.

Elképzelte az új életüket, és az ábrándjaiban mindig ott volt Daniel is. Tudta, hogy a valóságban a férfi nem fog része lenni az életüknek, de néha jólesett a fellegekben járnia. Maga előtt látta, ahogy Daniel elhozza Jaydent a bölcsiből, vagy hármasban mennek az állatkertbe, és esténként felváltva olvasnak neki esti mesét. Olyan vágyak voltak ezek, melyek sohasem teljesülhettek, de az ilyen képzelgések segítettek neki abban, hogy tovább tudjon küzdeni.

Octavia gyakran érezte úgy, hogy összeroppan a rá nehezedő terhek súlya alatt, és olyankor elhessegette a rossz emlékeket, csak a szépekre koncentrált, mert akármennyi rossz dolog történt vele, azért akadtak szép pillanatok is az életében.

Megérkeztek az első telefonhívások a ház miatt. Még aznap ketten elmentek megnézni, ami megint csak felborította Octavia napirendjét. A sok egyéb munkája mellett ki kellett takarítania az egész házat, és rendbe tenni a kertet, hogy minél jobban mutasson.

A második vevő két nap múlva visszahívta, hogy a hét vége felé újra elmennének. Octavia ezt eléggé biztatónak vélte, úgyhogy ideje volt Keltont is elvinnie a kiszemelt új házukhoz. Természetesen ezt sem tudta egyszerűen összehozni. Többször is noszogatnia kellett Keltont, mire az végül csütörtökön hajlandó volt hamarabb felkelni, és kocsiba ülni vele.

– Meglátod, tetszeni fog – mondta lelkesen Octavia, mikor leparkoltak a ház előtt. – Nézd a környéket! Csupa rendezett, tiszta, szép házak, és csak egy köpésre van a klub.

Kelton bambán körbejáratta a tekintetét, majd bólintott.

– De ez a ház nincs valami jó állapotban – jegyezte meg, ahogy felnézett a kissé megfakult falakra és az elhanyagolt előkertre.

Igaza volt. A ház kívülről nem festett valami jól.

– Először nézd meg belülről, majd csak utána mondj véleményt! – mosolygott Octavia, aztán kiszállt.

Az ingatlanértékesítő már a bejáratnál várt rájuk, majd kedvesen végigvezette őket a házon, aztán pedig félrevonult, hogy Keltonnal négyszemközt megbeszélhessék a látottakat.

– Na, mit szólsz? – kérdezte Octavia izgatottan.

Kelton nem volt túlságosan elragadtatva a látványtól, emiatt Octavia gyomra görcsbe ugrott. Ha őszinte akart lenni, ő sem lett volna odáig a házért. Az hagyján, hogy rossz az elrendezése, de egy vagyont kellett volna rá költeni, hogy felújítsák. Viszont az ára kárpótolta a sok hiányosságot, és mindenképpen meg kellett győznie Keltont.

– Nem is tudom – járkált körbe bizonytalanul Kelton. – Itt csak két szoba van, azok se túl nagyok.

– Igen, de láttad azt a hatalmas műhelyt kint? – kérdezte Octavia megjátszott lelkesedéssel.

– Ja, de mit kezdjünk mi egy műhellyel? – állt meg a férfi a helyiség közepén, és olyan unott képet vágott, hogy attól Octavia összes életkedve elment.

Végignézett a férfin. Kelton haja ezerfelé állt, mintha most kelt volna ki az ágyból. Mondjuk, ez félig-meddig igaz is. Valahogy életet kellett ráznia belé.

– Legyen már egy kis fantáziád, Kelton! Gyere, megmutatom! – ragadta meg Octavia a karját, és kivitte a házhoz hozzáépített, tágas épületbe. – Ezt az egészet megcsinálhatnánk neked egy külön legénylakásnak. Nézd ott azokat az óriási üveg ablakokat! – mutatta az épület egyik végébe. – Ott lehetne egy nagy galéria, és fent az ágyad. Szemben hatalmas kanapé, ezen a falon lenne a tévé, meg a játékkonzol. Az egyik sarokban egy kis bárpult, a másikban pedig egy minikonyha térelválasztó pulttal és bárszékekkel – hadarta.

Körbe-körbe járkált a helyiségen, úgy mutogatta, mi mindent lehetne kihozni a lepukkant műhelyből, és végre meglátott egy kis fényt csillanni Kelton szemében.

– Innen meg le lehetne lógatni egy nagy tükörgömböt – vette át a tervezgetést Kelton. – Ahhoz a falhoz meg mehetne egy régi játékgép.

– Az irtó menő lenne – biztatta Octavia hevesen bólogatva. – Gondolj csak bele! Maradna egy kis pénzünk, hogy hozzá is kezdjünk. Aztán meg a fizetésünkből befejeznénk. Addig pedig elleszünk kettesben egy szobában – villantott Keltonra egy csábos mosolyt.

Kelton arcára volt írva, hogy simán bevette a meséjét. Ennyire még te sem lehetsz hülye! – gondolta a lány.

Octavia csak most jött rá, hogy sokkal könnyebb Keltont irányítani, mint sejtette. Persze veszélyes játékot játszott, de megérte kockáztatni.

– Jól van, Octavia! Dumáld meg a nővel a részleteket, és ha eladtad a házunkat, akkor vágjunk bele! – csapta össze a tenyerét Kelton.

Kelton

Kelton a ház előtt cigizett, míg Octavia az ingatlanossal beszélt. Meglepte, hogy a lány milyen gyorsan talált házat. Tetszett neki, amit felvázolt a műhelyben, és már tudta, hogy a felújításra való is meglesz rá. A klubban privát üzletelésbe kezdett, ami még a fizetésétől is jóval magasabb bevételt hozott. Ha kicsit várnak, talán egy nagyobb házat is tudnának venni, de mivel Octavia ennyire be van indulva, semmiképpen nem akarta leállítani.

Soha ilyen közel nem érezte magához a lányt. Ráadásul egy ideig kénytelen lesz egy ágyban aludni vele, ami még tovább lelkesítette. Azt viszont még nem tudta, mi legyen Amberrel. Szerette a szexet vele, de nem volt szerelmes belé. Valahogy szakítania kell vele, csak még nem tudta, hogyan tegye meg. Ha kidobja, akkor lehet, hogy Amber azonnal Octaviához rohan sírni, és azzal elrontana mindent. Csak úgy úszhatja meg a dolgot, ha Ambert teheti felelőssé a szakításért.

Hirtelen egy szörnyen gonosz terv villant át az agyán. Minél tovább gondolt rá, annál biztosabb volt benne, hogy azzal elüldözheti a lányt, és még a száját is tartani fogja. Amint hazaértek, azonnal felhívta Ambert, és rábeszélte, hogy menjen el hozzá este a klubba.

A lány este tíz után jelent meg. Rövid, fiús haja ellenére oltári dögösen festett a szűk, fekete ruhájában. Kelton kicsit sajnálta, hogy így kell megszabadulnia tőle.

– Menjünk az irodámba – súgta a fülébe, és a derekát átkarolva kísérte be.

– Szeretem, ha itt találkozunk. Izgalmas, hogy bármikor ránk nyithatnak – dörgölőzött hozzá Amber, és megcsókolta.

Kelton is szerette az efféle izgalmakat, de most egészen más tette izgatottá.

– Ne siess úgy! Ülj le, igyunk valamit! – mutatott a kanapéra.

Amber kényelembe helyezte magát, vidáman nézett körbe az irodájában.

– Mit kérsz? – kérdezte Kelton a minibár előtt állva.

– Valami erőset. Jól akarom érezni magam ma este – mosolygott a lány.

Jól fogod – gondolta Kelton, és öntött két whiskyt maguknak.

Úgy állt, hogy Amber ne láthassa, mit csinál. Az inge zsebéből kis fiolát húzott elő, egy kevés drogot belekevert Amber italába. A hűtőhöz ment, a poharakba dobott néhány szem jégkockát, majd odasétált hozzá.

– Baromira jól nézel ki ma – dicsérte meg. Kezébe adta a poharát, majd leült mellé.

– Mindig tetszeni akarok neked – emelte meg a lány az italát, és Kelton meglepetésére egy hajtásra kiitta.

Ő is belekortyolt a sajátjába. Hogy húzza az időt, elvette Ambertől az üres poharat, és visszavitte a bárhoz.

– Még egyet?

– Legyen – biccentett Amber, aztán felállt, de azonnal megingott.

Kelton ismerte a szer hatását. Tudta, hogy még egy perc, aztán azt csinálhat Amberrel, amit csak akar. A lány bizonytalanul odasétált hozzá. Kelton a kezébe adta a következő pohárral, és megcsókolta.

– Hogyan szeretnéd ma? – kérdezte a fülébe súgva. Tartania kellett a lány derekát, hogy ne billegjen.

– Az asztalon – felelte Amber, majd megitta az újabb italt.

Kelton felkapta, és az asztalra ültette. Nem tervezte, de utoljára még jól akarta magát érezni vele. Amber már alig volt magánál. Tehetetlenül hagyta, hogy teljesen meztelenre vetkőztesse, és kedvét lelje benne.

– Úgy látom, kicsit megártott az ital – somolygott Kelton, miután felhúzta a sliccét.

Amber próbált felülni, de csak nehezen ment neki. Kelton az ölébe vette, és úgy, anyaszült meztelenül a kanapéra fektette.

– Van egy kis dolgom. Mindjárt jövök. Addig jól viselkedj! – figyelmeztette – nem mintha a lány bármit is értett volna belőle –, majd távozott.

Néhány perc múlva két másik férfi lépett az irodába. Kelton a bárpultnál várakozott, és türelmetlenül dobolt az ujjaival. Tíz perc múlva visszament. Rövid ideig nézte a történéseket, majd elővette a telefonját.

Octavia

Másnap, ahogy a vevők ígérték, újra elmentek, méghozzá az egész családdal. Elég hosszú ideig időztek, többször összedugták a fejüket. Olyankor Octavia mindig félrehúzódott, és abban reménykedett, hogy a nagy susmusnak a vásárlási szándék az oka.

– Nos, a családi kupaktanács úgy döntött, hogy szeretnénk megvenni a házat – közölte a családfő.

Octavia majd kiugrott a bőréből örömében. Végre megszabadulhat minden tehertől.

– Örülök, ha ennyire tetszik önöknek – mosolygott.

– Még ma egyeztetek az ügyvédemmel, és akár a jövő hét elején összehozhatjuk az adásvételt – mondta a férfi.

– Az nagyszerű lenne, köszönöm – bólintott, de legszívesebben inkább tapsolt volna örömében.

– Mikor tudnának kiköltözni?

Octavia fejben gyorsan átfuttatta, hogy mihez mennyi időre lenne szükségük.

– Három héten belül. Valószínűleg hamarabb, de jobb, ha ebben egyezünk meg, ha önöknek is megfelel – tette hozzá.

– Tökéletes. Még ma hívni fogjuk, ha megvan az időpont.

Ahogy elmentek, Octavia azonnal telefonálgatni kezdett. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Már kedden megkötötték a szerződést, és átutalták a pénzt a számlájára. Még Kelton is annyira fel volt dobva, hogy rá akarta beszélni Octaviát, este ünnepeljék meg a klubban.

– Nem köszi, elég volt a múltkor – rázta a fejét.

– Ne legyél már ilyen hangulatgyilkos! Akkor is olyan gyorsan leléptél, nem is táncoltunk – fűzte tovább Kelton.

– Persze, mert azonnal eltűntél – forgatta a szemét Octavia.

– Miért? Te talán nem az emeleten keféltél a főnökömmel?

Octavia már szóra nyitotta a száját, hogy elküldje a fenébe, de aztán visszafogta magát. Most nem szabad összevesznie vele.

– Csak beszélgettünk, de elég unalmas volt, úgyhogy leléptem – felelte közömbösen.

– Ezt a dumát nem veszem be. Tudom, hogy totál beléd zúgott – válaszolta flegmán Kelton. – Mondták a fiúk, hogy miután elmentél, úgy berúgott, hogy Jamalnak kellett hazavinnie, mert még a lépcsőn se tudott lejönni.

Octavianak fogalma sem volt róla ki az a Jamal, de nem is érdekelte. Viszont az annál inkább, hogy Daniel leitta magát, miután otthagyta. Fogalma sem volt, hogy ez miatta történt-e, de nehezen tudta elképzelni. Daniel nem szeretett bele. Biztos, hogy valami más miatt nézett a pohár fenekére.

Kelton

Három nap telt el az akciója óta, és a férfi már várta Amber hívását. Mióta megismerte, nem volt olyan, hogy két napnál hosszabb ideig ne találkoztak volna. Ahogy sejtette, a lány délután hívta.

– Igen? – szólt bele Kelton a telefonba.

– Mi az, hogy igen? – kérdezte Amber. – Mi van veled, Kelton? Már napok óta nem kerestél.

– Ezt épp te kérdezed? – vágott vissza azonnal.

Tudta, hogy Ambernek fogalma sincs, miért beszél így vele. A reakciója annyira meglephette a lányt, hogy jó ideig csak hallgatott.

– Mi történt? – kérdezte végül.

– Hogy mi történt? Talán inkább meséld el te!

– Mi a fenéről beszélsz? – kiabált bele Amber a készülékbe.

– Beugrok munka előtt, és megbeszéljük – nyomta ki Kelton a hívást.

Végre átvette az irányítást Amber felett. Gyorsan rendbe kapta magát, aztán már ment is a lányhoz. Bántotta, amit tett, de nem Amber miatt. Saját magát sajnálta, amiért elveszíti kedvenc játékszerét.

– Mit jelentsen, amit a telefonban mondtál? – esett neki Amber azonnal, ahogy kitárta az ajtót.

Kelton besétált a lakásába, és próbált rettenetesen dühös arcot vágni.

– Hogy mit jelent? Azt, hogy köztünk mindennek vége, Amber.

A lánynak meglepetésében elnyíltak az ajkai.

– Miért?

Kelton úgy tett, mint aki megdöbbent a kérdésen.

– Mondjuk azért, mert alig tettem ki a lábam az irodából, te azonnal rámásztál másra. Pontosabban másokra. Tudtam, hogy szeretsz kefélni, de azért ez mégis túlzás! – kiabálta.

– Te meg mi a francról beszélsz? Hogy mit csináltam? Rámásztam másokra? – tárta szét a karját Amber.

– Hallottad. Ne tégy úgy, mint aki nem is emlékszik rá – tette csípőre a kezét, és mérgesen nézett a lányra.

Amber tekintetét idegesen ide-oda járatta rajta. Biztosan próbálta felidézni, mi történt azon az éjszakán, de tutira semmi sem ugrott be neki. Hogy is emlékezett volna, hiszen Kelton félájultan vitte haza, miután a két jó barátja kiélte rajta a vágyait.

– Én tényleg nem emlékszem – hebegett a lány bizonytalanul.

Kelton a zsebébe nyúlt, elővette a telefonját, és elindította a felvételt.

– Hogy felfrissítsd az emlékezeted – tartotta elé a készüléket.

Amber tágra nyílt szemekkel nézte, majd a szája elé kapta a kezét. Ledermedt attól, amit látott.

– Ugye, hogy már rémlik? – kérdezte gúnyosan Kelton.

– Ki készítette ezt a felvételt, és hogy került hozzád?

– Számít ez? Úgy küldte át valaki – dugta zsebre újra a telefont, majd fel-alá kezdett járkálni, mint aki valóban ideges. – Gondolhatod, mekkora csalódás volt ez nekem. Azt hittem, te egy megbízható lány vagy. Erre tessék. Iszol egy kicsit, és máris bárkinek szétteszed a lábad.

– De én nem… – próbálkozott magyarázkodni Amber, de Kelton a szavába vágott.

– Ne próbáld megmagyarázni, mert azzal csak rontasz a helyzeten! Nem akarlak többé látni! Ha pedig bárkinek szólni mersz a kapcsolatunkról, akkor ez a felvétel kikerül az internetre! – fenyegette meg az összetört lányt, aztán egyszerűen faképnél is hagyta.

Végig kellett csinálnia, de igyekezett nem túl durva lenni. Amber szerelmes volt belé, úgyhogy bármikor visszaédesgetheti magához, ha úgy akarja. A felvétel pedig kizárólag neki van meg, hiszen ő készítette, és nem állt szándékában feltenni a netre. Viszont a saját szórakoztatására megtartja, mert akárhányszor visszanézte, mindannyiszor izgalomba jött tőle.

14. fejezet