Üdv a klubban - 14. fejezet

Daniel

A hét határozottan gyorsan elrepült a farmon. Danielnek jót tett a másféle közeg és a munka az állatokkal. Egészen feltöltődve vezetett hazafelé, viszont Octaviával kapcsolatban semmivel sem lett előrébb. Azon töprengett, vajon képes lenne-e abbahagyni a csajozást, és véglegesen megállapodni egyetlen nő mellett. Először a saját szándékait kellett tisztáznia magában. Nem boríthatta fel csak úgy egy család életét, már ha egyáltalán lenne bármi esélye Octaviánál. Túl sok volt a ha, az esetleg, a talán.

Még reggel munkába menet is ezek a gondolatok foglalkoztatták. Mégpedig olyannyira, hogy mielőtt az irodájába ért, gondolt egyet, és elment a házukhoz. Látnia kellett őt, hiszen már hetek teltek el a legutóbbi találkozásuk óta.

Ugyanott parkolt le, mint a múltkor, és várt. Kisvártatva nyílt az ajtó, Octavia lépett ki rajta, mögötte pedig a kislánya. Daniel szíve nagyot dobbant. A nőn piros nyári ruha volt, a haját pedig feltűzte. Daniel még nem is látta így, de kimondottan tetszett neki a látvány. Figyelte, ahogy bezárja az ajtót, majd leguggol Jaydenhez, és valamit mosolyogva magyaráz neki, a kislány pedig átöleli a nyakát, majd kézen fogva elsétálnak a kocsijukhoz. Octavia kinyitotta az ajtót, betette a kis rózsaszín hátizsákot, felkapta Jaydent, beültette a gyermekülésbe, aztán gondosan bekötötte. Ezután ő is beült, és elhajtottak a belváros irányába.

Daniel nem mozdult. Amit látott, az rendkívül elszomorította. Ők egy család. Úgy érezte, nem dúlhatja fel az életüket. Még akkor sem, ha Silva egy barom, és külön utakon járnak. Valami miatt Octavia úgy döntött, kitart a férje mellett, és neki tiszteletben kell tartania a döntését. Bármennyire is nehéz, el kell felejtenie őt.

Ennyit arról, hogy harcoljon érte…

Kedvetlenül vetette bele magát a munkába. Jamal mindent kézben tartott, amíg ő nem volt a városban, így semmi halaszthatatlan nem várt rá, aminek kivételesen nem örült. Kiment a telephelyre, hogy lefoglalja magát, de a szokásos napi ügyeken kívül ott sem történt semmi rendkívüli. Kezdte kicsit feleslegesnek érezni magát, pedig igazból lett volna dolga, de semmi sem érdekelte.

Este az első gondolata az volt, hogy elmegy a klubba, és ha törik, ha szakad, ágyba visz valakit, csak ne gondoljon folyton Octaviára. Aztán arról is letett, mert tudta, hogy úgysem segítene semmit, csak magát utálná miatta, úgyhogy inkább leült Vodkával filmet nézni.

A következő nap egy kicsivel több munkája akadt, így a délelőtt gyorsan elszaladt, délben pedig elhívta Jamalt, hogy ebédeljen vele.

– A klubra gyakrabban rá kellene nézned – mondta Jamal, miután eltüntette az ételt.

– Miért, valami gond van? – dobta bele a szalvétát Daniel is a tányérjába.

– Nem tudom. Olyan alakok bukkantak fel, akik korábban sosem jártak oda.

– Milyen alakok? – ráncolta a homlokát, és érdeklődve felkönyökölt az asztalra.

Jamal a talpas poharát forgatta a kezében.

– Olyanok, akik neked sem tetszenének. Egy párat látásból ismerek, és tudom, hogy zűrösek.

Ez Danielnek sem tetszett, de indok nélkül nem akart senkit sem kitiltani a klubjából.

– Amíg nem csinálnak balhét, addig nincs gond, de benézhetek ma este.

Kifizette a számlát, és elindultak vissza az irodába. Nem akarta felhozni Octaviát, de csak rákérdezett.

– Esetleg hallottál valamit róla? – kérdezte a kocsiban Jamaltól, útban az irodája felé.

– Kiről? Silva nejéről? – nézett rá a barátja, mire Daniel bólintott. – Semmit. Nem volt a klubban, ha erre gondolsz, de Silva sem beszél róla. Olyan, mintha nem is lennének házasok. Még gyűrűt sem láttam az ujján soha.

– Szerinted gyűrűvel az ujján csajozna? – kérdezte Daniel egykedvűen.

Jamal alig fért el az ülésben, de teljes testével felé fordult.

– A barátom vagy, Daniel. Éppen ezért azt tanácsolom neked, hogy felejtsd el azt a nőt – csóválta a fejét. – Ne haragudj meg azért, amit mondok, de teljesen hibbant mindkettő. Az se normális, ha csalják egymást, de, amit ők csinálnak, az mindenen túltesz. Ki olyan hülye, hogy a feleségét bocsájtja áruba egy szaros munka miatt? És milyen nő az, aki belemegy ilyesmibe azért, hogy kicsit jobb élete legyen?

Daniel nem válaszolt. Rettenetesen fájt ezt hallania. Jamal minden szava igaz volt. Valami miatt mégsem ítélte el Octaviát azért, amit tett. Úgy érezte, van valami a háttérben, amiről ő nem tud. Octavia nem lehet olyan, mint amilyennek Jamal leírta. Ezt valahol mélyen érezte a szívében.

– Hidd el barátom. Azon vagyok, hogy elfelejtsem egyszer és mindenkorra – felelte, és ezzel kicsit megnyugtatta a barátját.

Este csak rövid időre akart beugrani a klubba. A páholyából szemlélték a lenti tömeget. Úgy volt, ahogy Jamal mondta. Idegen arcok tűntek fel, de semmi gyanús nem történt. Ugyanúgy ittak és csajoztak, mint a többi vendég. Néhány szóba elegyedett Silvával, de az sem szokatlan, hogy ő a vendégekkel beszélget.

– Egyelőre csak figyeld őket, és ha bármi van, értesíts – fordult meg Daniel.

– Máris menni készülsz? Még alig múlt tíz – nézett rá csodálkozva Jamal.

– Holnap meló, semmi kedvem inni. A múltkori után egy időre elég az alkoholból.

– Legalább addig maradj, amíg bemutatok neked valakit. Mindjárt jövök – hagyta ott szó nélkül a barátja.

– Nincs ehhez kedvem, Jamal – szólt utána Daniel, de az nem figyelt rá.

Fáradtan leült a helyére, és kibontott egy vizet. Már ott tartott, hogy ide se szívesen jött be, mert erről a helyről is Octavia jutott eszébe.

– Gyere, csak bátran! – hallotta Jamal hangját mögötte, de Daniel nem állt fel, és nem is fordult hátra.

A barátja egy fiatal lányt vezetett elé.

– Daniel, szeretném neked bemutatni Stellát. Stella, ő itt Daniel, a klub tulajdonosa – mutatta be őket egymásnak Jamal.

Daniel meg tudta volna fojtani Jamalt, ezért a kis akciójáért, de felállt, és üdvözölte a félszegnek tűnő kislányt, aki talán alig múlt tizennyolc. Sosem látta még a klubban. Nem is értette, Jamal miért hozott fel neki egy ilyen fiatal lányt. Talán csak be akart újítani, de eléggé melléfogott vele.

Meg kellett hagyni, hogy a lány igen szemrevaló volt a kreol bőrével, a nagy barna szemeivel és a göndör, fekete hajával. Mivel Daniel nem akarta megijeszteni az udvariatlanságával, ezért hellyel kínálta, és megkérdezte iszik-e valamit. A lány gint kért, így Daniel kénytelen volt inni vele.

– Nekem van egy kis dolgom lent. Ti csak beszélgessetek! – hagyta magunkra őket Jamal.

A francba a kamu dumáddal! – gondolta Daniel.

Rögtön eldöntötte, hogy később beszélni fog Jamallal erről. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy felhozzon neki csajokat. Az rendben van, hogy jót akar, de ezzel most egyáltalán nem segített rajta.

– Először jársz nálunk? – kérdezte a lánytól, hogy mégis társalogjon vele valamiről, mielőtt elküldené.

– Nem, már korábban voltam itt a barátnőimmel. Remek hely – felelte. Úgy tűnt, egyáltalán nincs zavarban.

Daniel végignézett az öltözékén. A zebramintás, szűk ruha szépen feszült a testén, amelyen végig cipzár húzódott. Egyetlen egy mozdulat, és máris meztelenül állna előttem – merengett.

– Ez a VIP páholy? – nézett körbe a lány, majd odasétált az üvegablakhoz. – Még sosem voltam ilyen helyen.

Daniel is felállt, öntött neki egy újabb italt, és odavitte hozzá.

– Igen, az – bólintott. – Az pedig csak rajtad múlik, hogy milyen gyakran jössz fel ide – tette hozzá, bár fogalma sem volt, minek. Eszébe se jutott kikezdeni vele. Túl fiatal.

A lány egy ideig nézte a lent táncoló tömeget, közben megitta az italát, majd megfordult, és megállt Daniel előtt, aki már időközben visszaült a helyére.

– Ha elég ügyes vagyok, igaz? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét.

Danielben megmozdult valami. Ez a lány sokkal érettebbnek tűnt. Lehet, hogy tévedett az életkorát illetően.

– Az vagy? – kérdezett vissza, észre sem véve, hogy ezzel provokálta a lányt.

– Azt majd te megmondod – válaszolta az merészen, majd a lábait átvetette rajta, és az ölébe ült.

Daniel megmerevedett, de nem az a testrésze, amelyiknek illett volna. Octaviát látta maga előtt, ahogy ugyanígy ült az ölében, és rabul ejtette a gyönyörű szemeivel. Az azúrkék, vágyakozó szempár helyett most egy sötét, kihívó tekintet fürkészte az arcát.

Daniel nem ért a lányhoz, kezei a karfán nyugodtak, miközben Stella lassan előre-hátra kezdte mozgatni csípőjét.

– Szállj le! – parancsolt rá hirtelen Daniel.

Most a lány merevedett meg.

– Nem tetszem neked?

– Nem erről van szó, de kérlek, állj fel! – Daniel nem akart durva lenni, de a lány így is megbántottnak látszott, viszont végre leszállt az öléből. – Nem a te hibád. Talán majd máskor – enyhített Daniel a helyzeten.

Mi a franc van vele? Máskor simán megdugta volna, de még az sem okozna gondot, hogy elküldje, ha úgy akarja. Most meg itt szabadkozott, mint egy rakás szerencsétlenség.

– Szerelmes vagy valakibe, igaz? – kérdezte váratlanul a lány, amivel sikerült meghökkentenie Danielt.

Úgy tűnt, Stella nem csak szép, de okos is.

– Azt hiszem – felelte Daniel sóhajtva, majd intett, hogy üljön le, és mindkettőjüknek hozott egy újabb kört.

Egyszerűen beszélgetni akart valakivel, és ez a lány alkalmasnak tűnt arra, hogy kiadja magából a buta gondolatait. Nem mellékesen talán ezzel ki is engesztelheti az előbbi visszautasítása miatt.

– Köszönöm! – vette el a kezéből a poharat Stella. – Amikor én szerelmes voltam, senki másra nem tudtam ránézni. Biztosan te is így vagy ezzel.

– Pedig próbálkozok. Csak úgy tűnik, elég gyatrán – ütötte el egy viccel a dolgot Daniel.

Furcsa volt, hogy egy ilyen kis fruskával beszéli meg a szerelmi problémáját.

– Bármit csinálsz, nem fog menni. Csak várnod kell, és ha nem is múlik el, de lényegesen könnyebb lesz – csacsogta nagy bölcsen a lány.

– Ezek szerint már tapasztaltad.

Stella bólintott.

– Fülig szerelmes lettem az egyik fiúba a suliban, amit ő kihasznált, és néhányszor lefektetett. Aztán mégis mással kezdett járni – rántotta meg a vállát, majd megitta a gint, aztán folytatta. – Összetörte a szívem, és megalázott. Én hülye meg azt hittem, azzal felejthetek, és kicsit bosszút is állhatok, ha lefekszek a barátaival, de…

– Csak rosszabb lett – fejezte be helyette Daniel a mondatot.

Miközben őt hallgatta, azon elmélkedett, hogy a kamaszkori szerelmi sztorik nem is sokban különböznek attól, amit most ő él át. Egyedül a tét komolyabb, de az érzések ugyanolyanok. Csak utólag gondolja az ember gyermeteg fellángolásnak.

– Ha te is elfogadsz tőlem egy tanácsot, akkor ne csinálj több ilyet. Okos lánynak tűnsz, és csinos is vagy. Ne add oda magad mindenféle férfiaknak – nézett Daniel komolyan a lány szemébe.

– Te nem tartozol a mindenféle kategóriába – mosolygott kedvesen Stella. – Láttalak már, pontosan tudtam, kihez jövök fel.

Aranyos volt, Danielnek tetszett az őszintesége, így ő is az volt vele.

– Hidd el, ha nem vagyok rossz passzban, akkor már rég a belső szobában lennénk, és utána ugyanúgy elküldtelek volna, mint bármelyik más lányt. Ne hagyd, hogy kihasználjanak a férfiak.

– Akkor te miért hagytad, hogy kihasználjon az a nő? – kérdezett vissza Stella szemtelenül, majd felállt, és az ajtóhoz ment. – Mert ez történt, nem igaz?

Daniel döbbenten meredt utána. Nem hitte el, hogy egy ilyen fiatal lány bölcsebb, mint ő. Octavia kihasználta. Elvarázsolta a szépségével, eljátszotta az ártatlan szüzet, amivel magába bolondította. Amikor pedig a férje megkapta az állást, lelépett, ő pedig most itt vergődött, mint egy kivert kutya.

15. fejezet