Üdv a klubban - 4. fejezet

Daniel

Daniel átkozta magát, amiért újra lement a parkba. Eddig is vágyott a nőre, de most még inkább. Nem is értette, hogyan lehetett ennyire ostoba, miért nem hallgatott az eszére a farka helyett. Amikor megpillantotta őt, először csalódott volt, mert egy pasas ácsorgott mellette. Ám ez mégsem tántorította el attól, hogy közelebb menjen. Le sem tudta venni a szemét a türkizkék felsőben és rövid farmer sortban lévő csinos nőről. Pár percig csodálta, majd arra lett figyelmes, hogy Octavia odarohan a síró Jaydenhez, rögvest az ölébe kapja, és leülteti a takaróra.

Vodka is kiszúrta őket, egyből szaladt volna hozzájuk, ha a póráza nem akadályozza benne. Daniel lassan közeledtek feléjük, mert nem egészen értette a szituációt. A férfi még mindig ott állt, de a kinézete és a kora alapján nem hitte, hogy Octavia férje lenne. Aztán meglátta a nő arcán a dühöt. Daniel ekkor elengedte a kutyáját, Vodka azonnal a kislányhoz rohant, és ő is néhány lépéssel mellettük termett. Örült, amikor meghallotta, hogy a nőnek semmi köze a férfihoz. Miután közbeavatkozott, és átölelte vékony derekát, szinte megállt benne az ütő, olyan heves birtoklási vágy tört rá.

Annyira már értett a nőkhöz, hogy észrevegye, hatással van Octaviára, és ez elégedettséggel töltötte el, de mégsem könnyítette meg a dolgát. Amikor egymás mellett ücsörögtek, valószínűleg csak egy szavába került volna, és máris más mederben folyik köztük a társalgás, mégsem tette meg. Nem csábíthatott el egy férjezett nőt, pedig azért ment oda, hiába is tagadta volna. A tegnapi találkozásuk óta nem tudta kiverni a fejéből.

Mivel végig ezen rágódott, elég idétlenre sikerültek a beszélgetéseik, és ezzel szegény Octaviát kényelmetlen helyzetbe hozta. A nő biztosan nem értette, mi okból üldögél ott velük.

A telephelyre tartott éppen. Füllentett, hogy hamar végzett ma. Még egy csomó dolga volt, de látni akarta a nőt. Csak amiatt ment haza, és vitte le a kutyáját, hogy hátha összefut vele.

Vezetés közben is róla ábrándozott. Felidézte a találkozás minden pillanatát. A legfelkavaróbb részeltet is, amikor a kislánya feldöntötte Octaviát, és a felcsúszott trikó alól előbukkant a szexisen lapos hasa, a köldökében pedig megcsillant egy apró ékszer. Abban a pillanatban Daniel még levegőt venni is alig mert, gondolatban máris a nő bársonyos bőrét cirógatta. Szerencsére a kislány elterelte a figyelmét, így maradt ideje lehiggadni, mert férfiassága azonnal reagált a látványra.

Nem tudta volna megmagyarázni, miért izgatja ennyire Octavia. Rengeteg szép nővel akadt már össze, de egyik sem gyakorolt rá ilyen hatást. Talán, mert tiltott gyümölcs, esetleg a természetessége, a szépsége, a fiatalsága, vagy akár az összes együtt csábította. Egyik sem számít, csak az, hogy akarta. Méghozzá annyira, mint még soha senkit.

A telephelyen hosszasan elidőzött. Szemrevételezte a járműparkot, beszélgetett az alkalmazottakkal, meghallgatta a kéréseiket, igyekezett mindent fejben tartani. Szerette, ha az emberei elégedettek, ezért figyelt rájuk, amit azok meg is háláltak. Sosem jelentett nekik problémát, ha hirtelen be kellett ugraniuk valaki helyett, így a cége megbízhatónak számított, mert nem voltak késedelmes szállítások.

– Valahol kellene még egy műhelyt kialakítani, és szükségünk lesz legalább három új szerelőre – mondta Jamalnak, miután kijöttek az egyik épületből.

– Van egy alig kihasznált raktárépület, majd utánanézek alkalmas lenne-e rá. Este találkozunk a klubban? – állt meg a kocsinál a barátja.

– Egy rövid időre benézek. Nem árt, ha az új fickó látja, hogy rajta tartom a szememet.

Jamal kinyitotta a kocsija ajtaját.

– Akkor ott találkozunk. Még beugrok az irodába, te gondolom, már nem jössz.

– Várnak egy fallabda meccsre. Már kétszer lemondtam, úgyhogy most már muszáj elmennem.

Daniel is kocsiba ült. Épp csak annyira ugrott haza, hogy magához vegye a felszerelését, aztán már hajtott is tovább a sportklubba. Rendszeresen eljárt ide. Leginkább a squasht szerette, de emellett Jamal a boxra is rávette, ami tökéletes feszültséglevezetőnek bizonyult. Jamal mindig jól állta az ütéseit.

A mostani squash partnere hamar kidőlt. Korántsem volt olyan jó kondícióban, mint ő, ezért Daniel viszonylag korán végzett. Még arra is maradt ideje, hogy otthon megvacsorázzon, és csak utána indult a klubjába.

Amikor belépett, nem ment fel azonnal a páholyába, kért egy sört, és megállt a pult elejénél, onnan nézelődött. Az emberek egyre csak szállingóztak, kezdett megtelni a hely. Időnként egy-egy lány leszólította, de ő udvariasan lerázta őket. Az egyik oszlopnak dőlve iszogatott tovább, amíg Jamalra várt.

A bejárat felé pillantott, és mintha egy másodpercre Octaviát látta volna. Megrázta a fejét, mert azt hitte, már teljesen agyára ment a nő, és képzeleg, de amikor ritkult a tömeg rájött, hogy tényleg őt látta. A gyönyörű nő ott álldogált, tengerkék szemeivel a helyiséget fürkészte. Hogy került ide? Egyszerű, hétköznapi ruhát viselt, nem bulihoz öltözött. Daniel elmosolyodott, amikor elolvasta a mellein húzódó „El a kezekkel” feliratot. Legszívesebben odalépett volna hozzá, és csak azért is ráteszi a tenyereit azokra a csodás, izgató halmocskákra.

Octavia elindult a pult felé, Daniel a tekintetével követte. A nő ügyesen kitért az egyik vendég elől, aki le akarta szólítani, majd egyenesen Kelton Silvához, az újonnan kinevezett emberéhez ment. Honnan ismerik ezek egymást?

Beszélgettek, majd mikor Silva kiszúrta, hogy Daniel őket figyeli, eltűntek az irodában. Danielnek nem tetszet, amiért félrevonultak, az pedig különösen nem, hogy érdekes módon féltékenységet érzett. Ez a nő neki való, nem egy ilyen Kelton Silva félének.

Szőke haj. A kislánynak is épp olyan szőke haja van, mint Silvának. Csak nem ez a seggfej ennek az elbűvölő nőnek a férje? Ki más lehetne? Kizárólag egy feleség képes hétköznapi ruhában bejönni a klubba azért, hogy beszéljen a férjével. Vajon mit csinálnak az irodában? Danielt szokatlan nyugtalanság fogta el.

– Te meg mit ácsorogsz itt? – szólította meg Jamal.

– Csak bámészkodok. Tetszik, amit az új fickó művel a hellyel. Még kilenc óra sincs, és máris majdnem telt ház van – mutatott körbe Daniel a poharával.

– Úgy néz ki, beválik, de továbbra se lopta be magát a szívembe – csóválta a fejét a barátja. – De persze, ez a munka szempontjából lényegtelen.

– Mit tudsz róla?

– Mire gondolsz? – nézett rá kérdőn Jamal.

– Van valakije? Barátnő, menyasszony, feleség? Ilyesmi – rántotta meg Daniel a vállát, mintha csak úgy mellékesen kérdezné.

– Passz. Itt biztos, hogy meghúzott már néhány lányt, de sosem láttam még komolyabban senkivel – felelte Jamal, majd a pulthoz ment, és magának is hozott egy sört.

A függöny mögül előbukkant Octavia. Daniel elégedetten könyvelte el, hogy nem volt bent hosszú ideig, ezért kizárta, hogy valami olyasmit csináltak volna, de miért is dugnának itt, mikor otthon is megtehetik?

Octavia a kezét szemellenzőként használva átverekedte magát a tömegen, és elhagyta a klubot. Ha nem áll mellette Jamal, biztos, hogy Daniel utána ment volna, de szerencsére ott volt az ő jó barátja, így nem csinált hülyeséget.

– Hol lakik ez a Silva? – faggatózott tovább.

Jamal meglepetten nézett rá, nem értette, miért kérdez ilyesmiket egy alkalmazottról.

– Mit tudom én. Nem hinném, hogy a belvárosban. Ahhoz nincs elég pénze, és látszik, hogy kurvára kell neki ez a meló.

– Jól van, kösz – veregette meg Jamal vállát. – Megyek, meglátogatom. Nem árt, ha picit jobban megismerem.

Tényleg tömeg volt a klubban, már az összes asztalnál ültek, a bárszékek is megteltek. Daniel nem tudta, mit csinál ez a Silva, de tény, hogy jól csinálta. Még csak egy hónapja dolgozott neki, de máris szinte megduplázta a forgalmat.

Kopogtatás nélkül nyitott be az irodájába. Silva az asztala mögött ült kényelmesen hátradőlve, lecsukott szemmel nagyokat sóhajtozott. Az ölében egy vörös hajzuhatag ritmikusan mozgott fel-le. Daniel zsebre dugott kézzel megállt az ajtóban, undorodva nézte őket.

– Khm! – köszörülte meg a torkát, hogy észrevegye végre.

– Mr. Reyes! – pattant fel Silva, és a fal felé fordulva igazgatni kezdte a nadrágját.

A kis vörös is felállt, majd Danielre villantotta a mosolyát, és lassú léptekkel kisétált az irodából.

– Elnézést! Nem gondoltam… – dadogta Silva.

– Hagyjuk! – intette le Daniel.

Silva megkerülte az asztalt, zavartan toporgott előtte. Daniel legszívesebben behúzott volna neki egyet. Most ment el a felesége, és máris más nővel élvezkedik. Nem értette, hová tette a szemét és az eszét ez az ember. Egyszerűen nem bírta ki, hogy ne tegye szóvá.

– Lehet, nem ártana kicsit diszkrétebbnek lenned. Láttam az előbb a nejed – biccentett a fejével a bárpult képzeletbeli irányába.

– A nejem? – nézett bambán Silva.

Daniel elbizonytalanodott. Lehet, hogy tévedett, és mégsem a felesége. De, ha nem, akkor kije az a nő Silvának?

– Ja, igen. A nejemet – bólintott zavartan Silva.

A francba!

– Igazán figyelemreméltó nő. Gratulálok! – csapott bátorítólag Silva vállára, hogy picit lazuljon már el, annyira görcsösen toporgott előtte.

– Köszönöm, Mr. Reyes – húzódott vigyorra Silva szája. – Octavia valóban különleges szépség.

– Akkor miért csalod? – szegezte neki váratlanul a kérdést Daniel, amivel még saját magát is meglepte.

Silva arcáról lefagyott a mosoly, és zavartan tátogni kezdett. Valószínűleg nem tudta, mi a jó válasz erre. Daniel tartott tőle, hogy kicsit túl messzire ment a kérdésével, mert valójában semmi köze a magánéletükhöz, de tudni akarta, mi a helyzet velük.

– Nyitott házasságban élünk – nyögte ki Silva nagy nehezen.

Daniel elnevette magát. Remélem, nem gondolta, hogy ezt beveszem – mulatott magában.

– Nekem nem kell hazudnod, Silva. Nem először látok már ilyet.

A bárhoz ment, öntött két italt, majd az egyik poharat barátságosan Silva felé nyújtotta.

– Nem hazudok, Mr. Reyes – vette el tőle. – Időnként külön utakon járunk, és ezzel egyikünknek sincs semmi problémája.

– Minden nő nehezen viseli, ha megcsalják, szóval hagyj ezzel a kamu dumával – nézett rá szánakozva.

Daniel látta, hogy Silvát zavarja, amiért szar alaknak tartja. Valószínűleg azon pöröghetett az agya, hogyan is vághatná ki magát szorult helyzetéből.

– Nem örülnék, ha pont a főnököm tartana hazug embernek. Akár be is bizonyíthatom, hogy tényleg nyitott házasságban élünk – felelte meglepő magabiztossággal.

Mitől lett ilyen magabiztos? – húzta fel a szemöldökét Daniel. Kíváncsivá tette.

– Nem tartozik rám, ezért nem kell bizonyítanod. Csak egy megjegyzés volt részemről – legyintett, és nekidőlt az asztalnak.

Silva a kanapéhoz sétált, leült, lábait hanyagul keresztbe tette, onnan nézett vissza rá.

– Nem, nem – rázta a fejét. – Nem szeretném, ha azt gondolná, csak azért vetítettem, hogy magamat mentsem.

Daniel elégedetten nyugtázta, hogy Silva ráharapott a csalira. Igaza volt Jamalnak, túlságosan törtető, épp ezért bizonyítani akar. Kérdeznie sem kell, és megtudja az igazságot.

– Mégis, hogyan bizonyítanád?

Kelton egy rövid ideig hallgatott, Daniel pedig érdeklődve várta, mi fog ebből kisülni.

– Ha gondolja, összehozom magával egy éjszakára. Természetesen, ha szeretné kedvét lelni benne – felelte nagyképűen.

Ezzel sikerült teljesen meghökkentenie. Daniel nem akart hinni a fülének. Ez a barom tényleg a nejét ajánlotta fel neki? Sok őrült házasságról hallott már, de ez mindenen túltett.

Hosszasan méregette Silvát. Nézte, ahogy elégedetten terpeszkedik a kanapén. Elképesztő, mennyire szánalmas alak. Daniel azon gondolkodott, hogy most mosson be neki egyet, vagy csak miután kirúgta. Aztán bevillant neki valami, és mégis belement a játékba.

– Rendben! Hozd össze holnap estére! Kíváncsivá tettél engem, Silva.

Lehajtotta az italt, és ott is hagyta, mert nem volt gyomra hozzá, hogy tovább társalogjon vele.

Nem arra volt kíváncsi, hogy Silva hazudik-e vagy sem, hiszen egy pillanatig se bízna meg benne. Őt kizárólag Octavia érdekelte. Általában jó emberismerőnek tartotta magát, és róla nem feltételezett volna ilyesmit. Már alig várta, hogy ez a seggfej felsüljön előtte.

Octavia

Jayden fürdetése közben Octavia lement, hogy bezárja az ajtókat, de a kulcsot nem találta a zárban. Megnézte kívül, majd a táskájában, az asztalon, a kulcstartón, de sehol sem találta. Mérgesen hívta Keltont.

– Valami gond van? – kérdezte köszönés nélkül a férfi.

– Ugye nem vitted el az én kulcsomat is?

– Dehogy vittem – vágta rá Kelton. – De várj, megnézem.

Octavia már előre tudta a választ. Biztos volt benne, hogy Kelton a sajátja mellett az övét is zsebre rakta.

– Fene, bocsi! Itt van nálam. Késésben voltam, a nagy sietségben biztos nem figyeltem – mentegetőzött Kelton.

– Akkor légy szíves, hozd haza, mert nem tudjuk bezárni az ajtót.

– Az nem fog menni, nem hagyhatom itt a klubot. Épp most tartok eligazítást. Gyere érte!

– Ne már, Kelton! Szerinted addig Jaydent hová tegyem? Nem hagyhatom egyedül a házban.

– Szólj Ambernek! Arra a fél órára biztos tud vigyázni rá. Nekem mennem kell, mert már várnak.

Kelton úgy tette le a telefont, hogy még a címet sem adta meg, Octavia pedig azt sem tudta, hol dolgozik. Dühösen felment a férfi szobájába, közben felhívta Ambert. A lány sajnos nem tudott elmenni, de azt mondta, adja be hozzá a kislányt, és vigyáz rá, amíg elszalad a kulcsért. Octavia nem repesett a boldogságtól, hogy szinte éjszaka kell furikáznia egy három és féléves gyerekkel, de mivel nem a legjobb környéken laktak, nem tudott volna nyugodtan aludni úgy, hogy az ajtót nyitva hagyják éjszakára.

Kelton íróasztalán megtalálta a klub nevét és címét. Kihalászta Jaydent a vízből, és pizsama helyett utcai ruhát adott rá.

– Nem is ebben szoktam aludni – kacarászott a húga, miközben a pulcsiját huzigálta.

– Mert még nem is fogunk aludni – felelte sejtelmesen Octavia.

– Mit fogunk csinálni? – nézett rá tágra nyílt szemekkel a kislány.

– Van egy pici dolgom, addig Amber fog vigyázni rád, úgyhogy most kocsikázunk egyet. Benne vagy?

Persze, hogy Jayden benne volt. Már futott is le a lépcsőn az apró lábaival, és húzta magára a cipőjét a bejáratnál.

Szerencsére még nem volt annyira késő, alig fél kilencre Octavia már a klub előtt állt. A villogó neontábla alatt biztonsági emberek szobroztak, és néhány színes, csillogó ruhába öltözött lány várakozott, hogy bejuthassanak. Octavia még a volán mögött ült, zavartan nézett végig a ruházatán. Egyszerű farmert és világoskék, „El a kezekkel” feliratú pólót viselt, lábán pedig edzőcipőt. Így nem akart bemenni, mert mindenki őt bámulná, annyira kilógna a tömegből. Azonnal hívta Keltont, hogy vigye ki neki a kulcsot, de az természetesen nem vette fel. Octavia még egyszer próbálkozott, ismét csak végigcsörgött, majd válasz nélkül szétkapcsolt.

– A fene essen beléd! – csapott a kormányra bosszúsan. Kipattant a kocsiból, és a bejárathoz sietett, ahol azonnal megállították.

– Nem szórakozni jöttem, csak a kulcsomat kérném el valakitől – morogta a magas, kopasz, kigyúrt fickónak.

– Azt bárki mondhatja – felelte az mogorván.

– Oké, akkor nézz végig rajtam! Szerinted így öltöznek fel egy buliba? – tárta szét a karját.

A fickó alaposan végigmérte, majd megrántotta a vállát.

– Kihez jöttél? – kérdezte végül.

– Kelton Silva.

A behemót felhúzta a szemöldökét, majd odasúgott valamit a társának, aki bement a klubba. Octavia türelmetlenül várakozott, és kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát a sok kikent, kifent cicababa között.

– Mehetsz – szólt a kopasz jó tíz perc múlva. – A pultnál vár.

Na, végre! – gondolta Octavia, és beviharzott a helyiségbe, majd ahogy a fények elvakították, azonnal visszahőkölt. Hunyorítva próbálta megkeresni merre van a pult, valamint azon belül hol álldogálhat Kelton. Miután a szeme már kicsit hozzászokott a fényekhez, az embertömegen keresztül meglátta a bárszékeket, és elindult abba az irányba. A pult végénél kiszúrta Keltont, ahogy egy lánnyal beszélgetett. Az embereket kerülgetve próbált eljutni hozzá, mikor egy srác hirtelen elé lépett.

– Iszol valamit, szivi? – kérdezte.

– Kösz, nem – tért ki az útjából, és haladt tovább a célja felé.

Mikor Kelton meglátta, fejével intett a csajnak, aki leszállt a székről, és elvegyült a táncoló tömegben.

– Kérem a kulcsot! – nyújtotta felé a kezét Octavia.

– Nem akarsz inni valamit?

– Nem. Add ide, és már itt sem vagyok.

– Az irodámban van – állt fel Kelton. – Na, mit szólsz? Jó kis hely, nem? – mutatott körbe büszkén.

Octavia egy pillanatra követte a tekintetét, de rögtön visszafordult hozzá.

– Inkább add ide a kulcsot! Jaydennek már rég aludnia kellene – követelte bosszúsan.

– Miért nem tudsz szórakozni soha? Mindig olyan merev vagy! Igazán lazíthatnál néha! – háborgott Kelton.

Octavia egyre türelmetlenebb lett. Szerette volna Kelton szemébe vágni, miért is nem tud lazítani, de semmi értelmét nem látta. Inkább minél hamarabb távozni akart erről a helyről.

– Hol az irodád? – kérdezte ingerülten.

Kelton megrántotta a vállát, és elindult a pult végénél található függöny felé, Octavia pedig követte. A függöny mögött rövid folyosó húzódott, ahonnan mindkét oldalon néhány ajtó nyílt. A férfi a legutolsón benyitott, és udvariasan maga elé engedte.

Egy meglehetősen tágas, jól berendezett helyiségbe léptek. Középen hatalmas asztal húzódott, mögötte kényelmes bőr forgószékkel. Jobbra egy fekete kanapé, balra pedig tükrös bárpult helyezkedett el. Octavia nem gondolta volna, hogy Keltonnak tényleg ilyen jó sora van.

– Ott a kulcsod – bökött az asztal felé a férfi, közben töltött magának egy italt.

Octavia felkapta az asztalról, és már indult volna kifelé, de Kelton elállta az útját.

– Komolyan mondtam azt a szórakozást, Octavia – szólt meglepően kedvesen.

– Nincs időm szórakozni.

– Fiatal vagy és gyönyörű. Néha eljöhetnél ide kikapcsolódni!

– Most miért mondod ezt? Pontosan tudod, hogy nem hagyhatom magára Jaydent – tette panaszba Octavia, de rögtön meg is bánta.

– Van bébiszitter. Néha nyugodtan rábízhatod.

Kelton hangja túlságosan hízelgőnek hatott, ez rögtön gyanús lett Octaviának. Már ösztönösen tartott tőle, ha csak a legkisebb jelét is érezte a közeledésének.

– Most már tényleg indulnom kell, ne haragudj! – tért ki előle, és otthagyta.

Szabályosan szédülni kezdett, ahogy ismét kiért a zavaró fény- és hangözönbe. Kezét a szeme elé tartva menekült a kijárat felé, és csak a kocsiban ülve lélegzett fel újra.

Hazafelé azon gondolkozott, milyen más, amikor az ember ráhangolódva, ismerősökkel megy el egy ilyen buliba. Na, nem mintha olyan sok szórakozóhelyen járt volna eddig, de azért az utóbbi három évben elment néhányszor bulizni az egyetemi társaival. Mondjuk, egyik sem ilyen elit hely volt, de azért a fények és a hangzavar ugyanolyan ott is. Nevetett magán, mert úgy öregedett ki ebből az egészből, hogy igazából nem is volt benne része. Most pedig már nem is lesz, hiszen egyik napról a másikra kisgyerekes anyuka lett.

Kelton

Ahogy Octavia távozott, Kelton csalódottságot érzett. Egy gyors, izgalmas menetet lenyomhattak volna, ha Octavia nem lenne ennyire merev és ellenséges. Így sosem fognak előrébb jutni, de van ideje, semmi sem sürgette. Kiment, és behívta magához az első lányt, akibe belebotlott. Ellentétben Octaviával, ő mindig jól akarta magát érezni.

Jól is érezte volna magát, ha a főnöke nem nyit rájuk. Rettentő kínos volt a szituáció. Kelton csak abban tudott reménykedni, hogy Reyes nem orrol meg rá, hiszen a fickónak még nála is rosszabb a híre, ami a nőügyeket illeti. Habár ezeket a híreket ő maga nem tudta volna megerősíteni, mert még egyszer sem látta Reyest nővel. Sőt, a klubban is alig jelent meg, amióta ő itt dolgozott.

Nem gondolta volna, hogy a helyzet még kínosabbá válik. A főnöke Octáviát a feleségének hitte. Kelton csak azért hagyta meg őt ebben a hitében, mert már ott a pultnál kiszúrta, hogy Reyes mennyire megbámulta Octáviát. Imponált neki, hogy egy olyan menő fickó, mint Reyes, irigy lett rá. Azonban, amikor rákérdezett, hogy miért csalja, jobb ötlet híján kinyögte ezt a nyitott házasságos dolgot. Nem maradt túl sok ideje átgondolni a dolgot, viszont így utólag, egy zseninek tartotta magát.

Megzsarolhatja Octaviát, hogy feküdjön le a főnökével. Ha a lány megteszi, bebetonozza a helyét a klubban. Kelton elégedetten dőlt hátra, és iszogatott. Máris maga előtt látta a fényes jövőt, ahogy felveti a pénz. Mert így lesz, ebben egész biztos volt. Olyan terveket szövögetett, ami gazdag emberré fogja tenni. Persze, Octaviával még meg kell vívnia a csatáját, de sima ügy lesz. A kis harcias amazon meg fog törni, és amúgy is élvezte, amikor kiboríthatja.

Rettenetesen jó kedve lett, ezért meg akarta ünnepelni. Lehúzta az italát, majd kiment, hogy megkeresse azt a kis vöröst, akivel nem tudta befejezni az akcióját. A pult mellett talált rá, ahogy egy másik pasival iszogatott.

– Nekünk még dolgunk van egymással. Gyere! – súgta a fülébe.

A csaj egy vigyorgó bocsi kíséretében azonnal otthagyta a partnerét, és lelkesen tipegett utána. A biztonság kedvéért Kelton most kulcsra zárta az ajtót maguk mögött, majd leült a kanapéra.

– Szerintem folytassuk ott, ahol abbahagytuk – nézett szépen a vöröskére.

– Szeretnéd, hogy újra leszopjalak? – kérdezte, de közben már elé is térdelt.

– Ha ügyes leszel, akkor kaphatsz még mást is. – Kelton izgatottan követte tekintetével, ahogy a nő kiszabadítja a farkát a nadrágjából, majd rögtön rábukott.

Ügyes volt. Talán még jobban is csinálta, mint az előbb. Kelton hosszasan élvezte a lány által nyújtott gyönyöröket. Még mást is tervezett vele, de odáig már nem jutottak el, mert vörösre rúzsozott ajkai közé élvezett.

– Azt hiszem, ezért megérdemelsz egy kis jutalmat – sóhajtott Kelton elégedetten, miután a nő arról is gondoskodott, hogy még véletlenül se legyen foltos a nadrágja.

Kelton felállt, és az íróasztalához sétált. A legalsó fiók legmélyéről elővett valamit, majd a lány kezébe nyomta.

– Hm, ezért máskor is a rendelkezésedre állok – nyugtázta elégedetten a kis vörös, majd meg akarta csókolni, de Kelton kitért előle.

– Még találkozunk. Jó szórakozást! – engedte útjára.

5. fejezet