Életre szóló két éjszaka - 18. fejezet

 foto: pixabay

Anna munka után egyenesen hazament, meglocsolta a virágait, majd kiszellőztetett. A hűtőjében nem volt semmilyen friss élelmiszer, ezért úgy döntött, elugrik valahová enni, és közben sétál egyet. Már maga sem tudta, hogy egyáltalán érdemes-e bevásárolnia, mert több időt töltött Jasonnél, mint a saját lakásában. Kissé szomorkodott amiatt, hogy Jason nélküle fog visszautazni arra a helyre, ahol a szerelmük elkezdődött, de nem tarthatott vele. Túl sokat hiányzott a munkahelyértől, és a kollégák is láthatták milyen sok időt tölt Jason társaságában. Persze, a ház jó kifogás volt erre, ám nem akart pletykákat, mert az mindkettőjüknek kellemetlen lenne.

Anna kiült egy közeli kisvendéglő teraszára, és mire végzett, már kezdett besötétedni. Elindult haza, és közben arra gondolt, milyen jó lesz, ha végre túl lesznek mindenen, és Jasonnel kéz a kézben sétálhat az utcán. A bujkálás eléggé megterhelő mindenkettőjük számára, ahogy az állandó aggodalom szintén.

A gondolataiba mélyedve szedte a lépcsőfokokat felfelé, ám amikor felért, arca elkomorult, ugyanis Chris szobrozott az ajtaja előtt.

– Miért vagy itt megint? – kérdezte tőle Anna ridegen.

Chris szája sarka megrándult.

– Régen örültél nekem, Anna.

– Az még azelőtt volt, mielőtt megdugtad volna a barátnőmet – sziszegte halkan, és beillesztette a kulcsot a zárba.

– Ja, az nagy bűn, de az nem, hogy nős pasikkal kefélsz, igaz?

Anna megdermedt. Honnan tudja?

– Hülyeségeket beszélsz! Jobb, ha most eltűnsz! – fordult vissza Anna indulatosan.

Chris egy tapodtat sem mozdult, csak elmosolyodott.

– Van valamim, ami biztosan érdekelne.

– Veled kapcsolatban semmi sem érdekel. – Anna kinyitotta az ajtót, de már nem tudta becsukni, mert Chris kitámasztotta a lábával.

– A pasiddal kapcsolatos. Javaslom, hallgass meg, ha jót akarsz neki.

Anna most már idegesen nézett Chrisre.

– Miről beszélsz?

A férfi magabiztosan mosolygott.

– Engedj be, és megmutatom. Hidd el, látni szeretnéd.

Anna hezitált. Végül úgy döntött beengedi, hiszen nem félt tőle, mert mégis csak hosszú ideig a barátja volt. Chris nem bántaná. Arra viszont nagyon kíváncsi volt, mit akar mutatni neki.

– Oké, figyelek! – Anna karba tett kézzel megállt az előszobában.

Láthatóan Chrisnek nem tetszett, amiért nem engedte beljebb.

– Egy pillanat – mondta, majd a zsebébe nyúlt, és elővette a telefonját.

Valamit kikeresett rajta, és Anna felé fordította. Annát kiverte a víz attól, amit látott, és rettenetesen dühös lett.

– Ezt mégis, hogy merészelted? – Tenyere Chris arcán csattant. – Hogy volt képed meglesni és felvenni bennünket?

A férfi idegesen végigsimított az arcán.

– Talán te nem azt csináltad, amikor Clarával voltam?

– Mi az istenről beszélsz? Az teljesen más volt! – tárta szét Anna a karját. – Azonnal töröld le!

Chris egy lépést hátrált, talán újabb pofontól tartott.

– Eszemben sincs! Ez lett a kedvenc pornóm – vigyorgott szemtelenül.

Anna gyomra görcsbe ugrott. Hirtelen gondolkozni sem tudott.

– Takarod innen! – üvöltött rá a férfira, és már nyitotta volna az ajtót, de az megfogta a karját.

– Ha elküldesz, akkor ezt a felvételt holnap megkapja a főnököd felesége.

Annával megfordult a világ. Jól hallotta? Chris megzsarolta?

– Nem csinálnál ilyet – rázta a fejét döbbenten.

– De még mennyire, hogy megtenném – közölte Chris egy lesajnáló pillantással.

Anna telefonja megszólalt az étkezőben. Tudta, hogy Jason lesz az. Szívét jeges rémület öntötte el. Ha Chris beváltja a fenyegetését, akkor Jason elveszíti a céget.

– Miért nem veszed fel? Ő hív, igaz? – gonoszkodott vele Chris.

Anna fogaskerekei sebesen pörögtek. Chrisnek egyértelműen célja van azzal, hogy idejött.

– Mit akarsz?

A férfi önelégülten elmosolyodott.

– Téged.

– Nem fogok kibékülni veled – rázta Anna a fejét kétségbeesetten.

– Ne félj, nem örökre! Csak egy búcsúéjszakát kérek a felvételért cserébe.

Anna már szabályosan szédült. Berohant a konyhába, hogy igyon egy pohár vizet. Chris fenyegető szavai zakatoltak a fejében. Tönkre fogja tenni Jasont…

– Kérj bármi mást – fordult a volt barátja felé könnyes szemmel. – Megteszem, de Jasont hagyd békén!

Chris letörölt Anna arcáról egy áruló könnycseppet.

– Ugyan már, édes! Csak egyetlen éjszaka. Tudom, hogy nem szeretnéd, ha Grant felesége megkapná a felvételt. Gondolj csak bele, azonnal ugrana a cég… és minden, amit a szeretőd gondos munkával felépített.

Anna tudta, hogy csapdába esett. Ha nem teszi meg, Jasonnek árt vele. Ha pedig megteszi, valószínűleg soha többé nem tud majd a szemébe nézni.

– Könyörgöm, Chris! – nézett esdekelve a férfira, de az csak gonosz mosollyal az arcán megfogta a kezét, és a hálószobába vezette őt.

Chris

Chris tudta, hogy ezt a meccset megnyerte. Anna telefonja már másodjára csörgött, mintha az is csak sürgetni akarná, hogy döntsön végre, holott ez a játszma már rég eldőlt.

– Nem vagyok képes rá – tiltakozott még mindig Anna, de közben mozdulatlanul hagyta, hogy levetkőztesse.

– Ugyan már! Ezerszer ágyba bújtál már velem. Még mindig én vagyok az, Anna, nem egy idegen. – Chris egy puszit lehelt Anna karcsú nyakára.

– Kapcsold le a lámpát! – kérte Anna remegő hangon.

– Látni akarlak, hiszen olyan gyönyörű vagy – simított végig Anna ajkain, majd odahajolt, hogy megcsókolja. Anna szorosan összezárta a száját, nem engedte közelebb magához, de Chris türelmesen megsimogatta a haját. – Lazulj el, úgy neked is jobb lesz – suttogta, és elkezdte kigombolni a blúzát.

Anna továbbra sem engedte, hogy rendesen megcsókolja, ezért Chris inkább a testére koncentrált. Szép lassan kihámozta a ruhájából, mígnem Anna ott állt előtte gyönyörű meztelenségében. Elbűvölten nézett rajta végig, mintha eddig soha nem látta volna, majd sietősen áthúzta a fején a saját pólóját, és kibújt a nadrágjából. Átölelte Anna derekát, és magához húzta. Merevedése fájdalmasan rándult egyet, ahogy forró bőrük egymáshoz ért.

– Nem tudom megtenni – szipogta Anna a mellkasára.

Chris mély levegőt vett. Kezdte bosszantani Anna siránkozása.

– Meglásd, élvezni fogod! – markolta meg Anna mellét, majd térdre vetette magát előtte, és fejét pont úgy fúrta be a nő lába közé, ahogy Grant a felvételen.

Még meg sem ízlelhette rendesen, amikor Annából kitört a hisztérikus zokogás, és így Chris bármennyire vágyott rá, nem tudta folytatni. Idegesen állt fel, és megtörölte a száját.

– Most miért sírsz? – kiabált a nőre.

Anna nem felelt, csak a teste rázkódott a zokogástól. Chris megszánta. Úgy érezte, nem ér ennyit egy jó dugás. Lopva az ablak felé pillantott. Valószínűleg már megszerezte, amiért jött, ez úgyis csak ráadás lett volna.

– Oké, abbahagyhatod a sírást – nyúlt a telefonja után, amit a szekrényre rakott. – Tessék, töröld ki, és itt sem vagyok.

Anna könnyek között nézett rá, majd maga elé kapta a takarót, hogy elrejtse meztelenségét. Reszkető kézzel nyúlt a telefon után, és miután kitörölte a felvételt, visszaadta Chrisnek.

– Ugye nincs másik? – kérdezte elfúló hangon.

– Nincs – felelte a férfi ingerülten, és magára kapkodta a ruháit.

Mivel Anna nem mondott többet, csak még mindig szipogott, Chris egyszerűen otthagyta, és becsapta az ajtót maga mögött.

Azonnal rohant le, megkerülte a házat, ahol már Patrick várta.

– Felvetted? – suttogta izgatottan.

Patrick bólintott.

– Persze, de ez nagyon gáz volt, Chris. Miért sírt ennyire?

– Mert meggondolta magát, nem akarta megcsalni a pasiját.

Patrick a fejét rázta.

– Még mindig nem értem. Te együtt jártál vele, igaz? És mi van Clarával?

– Clara csak ideiglenes. Annát szeretem, de összekaptunk egy butaságon – magyarázta, miközben a kocsijuk felé tartottak.

– Azt mondtad, másik pasija van – értetlenkedett tovább Patrick.

Chris sóhajtott egyet. Patrciknek fogalma sem volt arról, hogy az a bizonyos másik pont az ő főnöke.

– Igen, de még mindig engem szeret – magyarázta. – Össze van zavarodva, én pedig segítek neki dönteni.

– El akarod küldeni a videót a pasijának, igaz? – vonta össze a barátja a szemöldökét.

– Igen, de ezzel nem csinálok semmi rosszat. Annát kirúgják a cégtől, visszajön hozzánk, a pasija szakít vele, és én megvigasztalom.

– Ez nem túl tisztességes – jegyezte meg Patrick.

– Az sem, amit ő csinál. Már harmadjára játszotta el ezt velem, állandóan kéreti magát. Te magad is láthattad, hogy meddig elmegy, aztán hisztizik. Én sem vagyok fából, nem bírom a végtelenségig…

Patrick elgondolkozva bólintott.

– Mondjuk, ebben igazad van.

Beültek a kocsiba, és Chris a kezét nyújtotta a barátja felé.

– Kérem a telefonodat!

Nem hitte, hogy Patrick ilyen simán beveszi a meséjét. Átküldte magának a felvételt, amit készített, majd kitörölte, és visszaadta neki a telefont.

– Hétfőn kezdhetsz nálunk. Elintéztem – közölte a jó hírt a barátjával.

Patrick arca felderült.

– Ez komoly?

– A lehető legkomolyabb, de cserébe tartanod kell a szád!

– Bízhatsz bennem, és nagyon köszönöm! – hálálkodott Patrcik vigyorogva.

19. fejezet

Életre szóló két éjszaka - 17. fejezet

 

foto: pixabay

Chris izgatottan járkált fel-alá a lakásában. Az állásért cserébe Patrick segíteni fog neki, hogy elégtételt vehessen az őt ért sérelmek miatt. Bosszút fog állni Annán és a nagyképű Granten is, amiért a múltkor úgy kidobták. Megalázták és semmibe vették. Ha minden jól megy, mindketten nagyon meg fogják bánni mindezt.

Amikor megszólalt a csengő, szinte feltépte az ajtót, de Clara állt mögötte, és nem Patrick.

– Mit keresel itt? – kérdezte Chris gorombán.

– Erre jártam, gondoltam benézek – felelte a nő, és a sértődöttség máris kiült az arcára.

Chris kelletlenül lépett el előle.

– Nem a legjobbkor, de gyere be.

Végül is nem zavarta, ha Clara ott lesz, mert úgysem fogja tudni, Patrick miért látogatja meg. És talán utána még ünnepelhetnek is.

– Valami dolgod van? – érdeklődött Clara, és körbenézett a nappaliban.

– Nem, csak várok valakit, de nem zavarsz – felelte Chris, és intett Clarának, hogy üljön le. – Egy régi osztálytársam látogat meg.

Ahogy ezt kimondta, újra megszólalt a csengő. A bejárathoz sietett, és kinyitotta Patrick előtt az ajtót.

– Itt van a barátnőm. Előtte egy szót se – súgta oda neki. – Látom, elhoztad.

– Igen, itt van – nyújtotta át Patrick a mappát, amit Chris sietősen becsúsztatott a folyosón álló szekrény fiókjába.

Ezután bevezette Patrcikot a nappaliba.

– Clara, ő itt Patrick. Együtt jártunk egyetemre. A múltkor összefutottunk, és beültünk sörözni, hogy felelevenítsünk néhány szép emléket.

A két vendége kezet fogott egymással.

– Beugorhatok máskor, ha esetleg most is el akartok menni – udvariaskodott Clara.

– Nem kell, majd sörözünk itthon. Patrick úgysem sokáig ér rá, mert várja a menyasszonya. Nem igaz? – csapta hátba Chris a barátját.

– De, ez így van. Hamarosan nősülök, úgyhogy nekem már időben haza kell érnem, nehogy a végén meggondolja magát– viccelődött Patrick.

– Te is kérsz egy sört, Clara? – indult el Chris a hűtő irányába.

– Nem, köszönöm, de maradj csak, majd én hozom. Addig készítek magamnak egy teát.

Clara kiszolgálta a férfiakat, majd visszament a konyhába.

– Az összes benne van? – kérdezte Chris halkan Patricktől.

– Igen. De ugye, nem bukok le?

– Már, hogy buknál le? Nem téged fognak gyanúsítani, hanem Annát. Az a kis szuka pedig megérdemli. Neked már biztos helyed van nálunk, barátom – kacsintott Chris jókedvűen.

Patrick a száját rágcsálva bólogatott.

– Az jó, mert szerintem csak hetek kérdése, és össze fog omlani a cég. Főleg ezek után.

– Ne aggódj, bármikor átjöhetsz, viszont lenne még egy kérésem – hajolt Chris közelebb.

– Ugye, nem ilyen jellegű? – sandított rá Patrick félve.

– Nem. Sokkal izgalmasabb, és nem jár kockázattal. Majd később elmondom, csak tedd magad szabaddá holnap estére.

Jason

Jason nem igazán volt jó ezekben a vásárlásos dolgokban, de Anna és persze a közös otthonuk kedvéért szívesen megtette. Sőt, még valami egészen szokatlanra is rászánta magát, de először át kellett mennie az ügyvédhez.

– Beszéltem Ivyvel. Sajnos a cég ügyében hajthatatlan – közölte Ben a rossz hírt.

– Ezek szerint még mindig dühös – húzta el Jason a száját.

– Eléggé – biccentett az öreg. – Azt mondja, megaláztad, bár nekem fogalmam sincs, mi történt köztetek, és nem is tartozik rám.

– Azért ez eléggé vicces, hogy ilyeneket állít – horkantott fel Jason mérgesen.

Az ügyvéd csak legyintett, mintha tudná, hogy Ivynek egy szava sem igaz.

– Megvan az első tárgyalás időpontja. Hétfőhöz egy hétre, reggel kilenc.

Jason fellélegzett.

– Na végre, valami jó hír is. Mire kell számítanom?

– Nagyjából semmire. – Ben megigazította az orrán a szemüvegét. – Mindkettőtöket megkérdeznek akarjátok-e a válást, és mivel gyerek nincs, akár azonnal is kimondhatnák, de sajnos a vagyonelosztás miatt nem így lesz. Szóval, amiatt majd kitűznek egy újabb időpontot, és addigra nekem be kell adnom, pontosan min osztozkodtok, és miben nem tudtok megegyezni. Előszedtem a kapcsolataimat a bíróságon, és azt az ígéretet kaptam, hogy ha valamit elnapolnak, akkor a ti ügyetek kerül a helyére. Ennyit tudtam gyorsítani a dolgokon – fejezte be a tájékoztatást.

– Nagyszerű. Akkor sokkal gyorsabban vége lehet. Hálás vagyok a segítségedért – mosolygott Janon az öregre.

– Nincs mit. Ez a dolgom.

Jason már indult volna, de még visszafordult az öreghez.

– A hétvégén elmennék még néhány holmimért Ivyhez. Esetleg odaszólnál neki? Mert nekem már a telefont sem veszi fel.

– Azt mondta, hazautazik a szüleihez a hétvégére, úgyhogy szerintem nyugodtan mehetsz. Gondolom, kulcsod még van.

– Igen, azt még nem kérte vissza. Köszönöm!

Jason elégedetten lépett ki az ügyvéd irodájából. Több jó hírt is kapott. Talán mégis gyorsan lezajlik a tárgyalás, ráadásul a hétvégéjét szabadon töltheti Annával, mert Ivy nincs a városban.

Benyitott Peter irodájába, mert vele is beszélnie kellett.

– Van még valami sürgős mára? – kérdezte a barátját. – Elég sok dolgom lenne az új házban.

– Ezeket írd alá, és felőlem mehetsz is – tolt ki Peter egy adag papírt az asztal szélére. – Szerintem ma mindenki hamarabb le fog lépni, ami nem is baj, mert ha a jövő héten megkapjuk a választ, akkor ki sem látszunk majd a munkából.

– A gyártókkal és az alvállalkozókkal leegyeztetted már, igaz? – érdeklődött Jason, miközben sorban aláfirkantotta az iratokat.

– Persze, mindent elintéztem. Lesz szabad kapacitásuk.

– Ha megvan a szerződés, saját kivitelezői csapatot akarok – árulta el a terveit. – Már elkezdtem tárgyalni ez ügyben.

Peter nem túl őszinte mosollyal bólintott.

– És mi lesz, ha Ivy mégis viszi a cég felét? Nagyon meg tudja nehezíteni a dolgunkat, ugye, tisztában vagy vele?

Jason tudta, hogy ha Peter aggódik, akkor a többi embere is. Ennek a legkevésbé sem örült, éppen ezért is jó, ha gyorsan lezavarják a válást.

– Nem fogja vinni, mert nem engedem, hogy így legyen! – jelentette ki határozottan.

– Oké, én bízok benned! Ha bármiben a segítségedre lehetek, itt vagyok – nyújtotta a kezét Peter, hogy elköszönjön tőle.

Jason kész volt arra, hogy a bíróság előtt kiteregesse a házaséletük legtitkosabb és szégyellnivaló részleteit is, de remélte, Ivy nem fogja ilyesmire kényszeríteni.

Jason az órájára nézett. Nagyon kellett igyekeznie, mert a szállítók négyre érkeznek a házhoz, és előtte még el akart intézni pár dolgot. Az utolsó percben gurult be a kapun. Anna a ház előtt, csípőre tett kézzel várta, és próbált rosszallóan nézni rá, de nem tudta elrejteni a szája sarkában megbújó mosolyt.

– Már azt hittem, tényleg rám marad minden – feddte meg nyomban.

– Időben ideértem, nem? – kapta el Jason a derekát, és megcsókolta.

– Akkor nyomás átöltözni, mert itt vannak – lépett egyet hátra Anna, és máris lesietett a lépcsőn, hogy irányítsa a szállítókat.

Jason csak ledobta a zakóját és a nyakkendőjét, aztán ő is beállt pakolni. Alig másfél óra alatt minden bekerült a házba, de még így is rengeteg munka várt rájuk.

– Gyere ide, te tündéri háziasszony – kapta a karjaiba Annát, aki amellett, hogy beszerzett egy csomó mindent, még vacsoráról is gondoskodott.

– Nem én főztem, útközben vettem – kacagott Annak –, de még ki kell jönnöd velem a kocsihoz, mert vettem két szőnyeget, de azt nem tudom egyedül becipelni.

– Oké, de először várj meg itt! – emelte fel Jason a mutatóujját, és kiszaladt a saját kocsijához, aztán a csomagokat letette az új étkezőasztalra.

– Mik ezek? – kíváncsiskodott Anna, és az első táskából rögtön előhúzott egy szexi fehérneműt.

– Remélem, eltaláltam a méretet – somolygott Jason.

Anna ámulva emelt fel egy világoskék felsőt.

– Te ruhákat vettél nekem? – kérdezte csodálkozva.

– Hogy innen is tudj munkába menni, de van két jó hírem is.

– Mi az? – csillant fel Anna tekintete.

– Hétfőhöz egy hétre lesz a tárgyalás. Ha minden jól megy, akkor Ben elintézte, hogy a másodikat is hamarabb kitűzzék, és a hétvégét együtt tölthetjük, mert Ivy nincs a városban.

– Hű, ezek tényleg jó hírek – mosolygott Anna szélesen. – És ezt a szabad hétvégét a házunk berendezésével fogjuk tölteni.

Annának igaza lett, de a sok munka ellenére a hétvégéjük olyan volt, mint egy álom. Kicsomagolták az összes bútort, lefektették a szőnyegeket, szereltek, takarítottak, főztek, beállították a tévét és rengeteget szeretkeztek. Szombaton Jason elhozta a maradék holmiját a régi házukból, vasárnap pedig még beszereztek néhány hiányzó apróságot, este pedig pezsgőt bontottak, azzal ünnepelték meg, hogy szinte mindennel elkészültek.

– Nagyon szép lett – Jason átkarolta Anna vállát. A nappaliban ülve csodálták az új otthonukat.

– Holnap veszek virágokat, és megrendelem a függönyöket, más már alig hiányzik. – Anna a férfi vállára hajtotta a fejét.

– Amikor a szállodában magad után vonszoltál, egyikünk sem gondolta volna, hogy alig néhány héttel később a közös otthonunkban fogunk üldögélni – merengett Jason.

– Akkor még csak egészen más terveim voltak veled.

Jason felkacagott.

– Mondd ki nyíltan, azt akartad, hogy jól megdugjalak.

– Ne tegyél úgy, mintha te csak sakkozni akartál volna velem – lökte meg Anna felháborodva.

Jason elkapta a derekánál fogva, és lebirkózta a kanapén.

– Nem, annyira vágytam rád, hogy magamhoz kellett volna nyúlnom, ha nem rabolsz el. És néha olyan érzésem van, mintha azóta is egyfolytában állna a farkam – mordul fel, és belepuszilt Anna nyakába.

– Veszem észre – emelte meg Anna a csípőjét.

– Mit szólnál hozzá, ha megint felavatnánk valamit? – vetette fel Jason. – Mondjuk, a kádat…

Jól érezték magukat, majd a következő reggelen kivételesen másképp váltak szét az útjaik. Jason bement a céghez, míg Anna maradt a házban, hiszen elvileg neki most ott volt munkája. Ez a felállás sokkal jobban tetszett Jasonnek, hiszen tudta, hogy délután Anna otthon fogja várni, és így bármikor felhívhatta, de akár haza is ugorhatott, ha úgy tartotta kedve.

Éppen Peterrel ültek az irodában, amikor megérkezett a válasz a szállodalánctól. Jason izgatottan nyitotta meg az üzenetet.

– Megérkezett a válasz a projektre – tájékoztatta a barátját. – Szerdán el kell utaznom. Újabb tárgyalásra várnak.

Peter szeme kíváncsian csillant.

– Elfogadták a terveket?

Jason megrázta a fejét.

– Ezt nem írják, de ha nem tetszene nekik, valószínűleg nem hívnának tárgyalni. Gondolom, a részletekben akarnak megállapodni.

– Ez remek! – dörzsölte össze a tenyerét Peter. – Akkor készülhetünk.

– Igen, azt hiszem készülhettek – mosolygott Jason reményekkel telve barátjára.

Jó napja volt, ám ezzel még nem ért véget, mert otthon Anna is meglepetéssel várta.

– Gyönyörű vagy – ölelte magához Jason. Anna azt a kék ruhát viselte, amit ő vásárolt neki. Tökéletesen állt rajta.

– Csukd be a szemed! – parancsolt rá Anna, és magával húzta az egyik helyiség irányába, amit dolgozószobának neveztek ki.

Jason összeszorított szemmel, nevetve követte az izgatott nőt. Anna megállítatta és a megfelelő irányba fordította.

– Most már kinyithatod.

Jason kinyitotta a szemét, és csodálkozva nézett szét a helyiségben.

– Anna, elképesztő vagy! Ezt hogy?

A dolgozószoba tegnap még üresen kongott, ma pedig teljesen be volt rendezve. Egy nagyon szép, faragott íróasztal állt középen, mögötte és mellette is könyvespolcok, melyeken már könyvek sorakoztak, amiket ő hozott el szombaton. Elegáns bőrfotelek vették körbe, és a falon egy különleges festmény lógott.

Anna büszkén kihúzta magát.

– Egy régiségkereskedőnél voltam. Ott vettem mindent, és még jó néhány könyvet is. Az öreg olyan rendes volt, hogy a fiaival kiszállíttatta, majd segítettek a helyére pakolni mindent.

– Akkor te nagyon sokat dolgoztál ma.

– Igen, de remélem, örülsz – bólintott Anna csillogó szemmel.

– Persze, hogy örülök. Nagyon tetszik ez az egész. Nem is tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok azért, hogy itt vagy nekem – ölelte magához Jason meghatottan.

Jason boldog volt, mert Anna azzá tette. Ez a kapcsolat teljesen más volt, mint a korábbi. Ivy mindig kissé kimérten viselkedett vele, különösen idegenek jelenlétében, és állandó kényszeredett mosoly ült az arcán. Nem úgy, mint Annának, akinek már a tekintetéből is ki tudta olvasni az érzéseit. Anna őszinte és odaadó, minden rezdülésén látszott, hogy szerelmes belé, és Jason nem tudott ezért elég hálás lenni neki.

Vacsora közben megbeszélték, hogy mivel szerdán ő elutazik, Anna a saját lakásában tölti a másnap éjszakát, és reggel már a cégnél kezd. Jason sajnálta, amiért csak ilyen kétlaki életet tudott biztosítani a számára, de egyelőre még így is viszonylag jól meg tudták oldani, hogy a lehető legtöbbet legyenek együtt.

Így viszont Jasonnek ez lett az első egyedül töltött éjszakája a házban. Akármerre nézett, minden Anna keze munkáját dicsérte. Az egész ház nyugalmat és harmóniát sugárzott, ő pedig otthon érezte magát benne. Az pedig külön örömmel töltötte el, hogy a gardróbban Anna ruhái is ott lógtak az övéi mellett. Ekkor már egészen biztos volt benne, hogy soha nem fogja őt elengedni maga mellől.

Kezébe vette a telefont, hogy lefekvés előtt még elköszönjön tőle. A készülék hosszan kicsöngött, de Anna nem vette fel. Jason nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, mert arra gondolt, talán Anna fürdik, és nem hallja. Később újra próbálta, de ugyanúgy nem érkezett válasz. Ekkor már kezdett kissé ideges lenni.

18. fejezet

Életre szóló két éjszaka - 16. fejezet

 foto: pixabay

Amikor Anna meglátta, hogy Jason is visszaért, játékos üzenetet küldött neki:

 Fantasztikusan néz ki, Mr. Grant. Csak nem valami nő van a dologban?

Kisvártatva érkezett a válasz.

Jason: Ráhibázott, miss Castillo.

Anna: Mesélne nekem róla?

Jason: Ez bizalmas információ, nem gondolja? Mégis csak az alkalmazottam…

Anna: Ugyan már! Nekem elárulhatja. Tudok titkot tartani.

Jason: Túl meggyőző, hölgyem! Nos, a nő szuper csinos és kedves, de rettenetesen kíváncsi természetű. A kézügyessége pedig…, lenyűgöző.

Anna elfojtott egy kuncogást, és fülig pirult.

Anna: Akkor elégítse ki a kíváncsiságát.

Jason: Higgye el, bármikor kielégítem, csak egy szavába kerül.

Anna majd’ kiugrott a bőréből.

Anna: Imádlak!

A nap sokkal jobban telt így, hogy a legváratlanabb időpontokban küldtek üzeneteket egymásnak. Anna boldog volt, Jason pedig vidámnak tűnt, pedig szegénynek elég sok problémával kellett megküzdenie.

Jason: Üres lesz nélküled a ház.

Ez az üzenet a munkaidő végén érkezett.

Anna: Te is hiányozni fogsz nekem.

Jason: Felhívsz majd?

Anna: Igen, de csak később, mert Marynél vacsorázok.

Jason: Majd egyszer bemutathatnád, ha már úgyis tud rólunk mindent.

Anna: A hétvégére összehozhatjuk. Most indulok. Szeretlek!

Anna útközben bevásárolt. Egy üveg jóféle borral és egy kis sütivel kedveskedett Marynek. Most először járt nála, és hálás volt a meghívásért, mert bőven lesz miről beszámolnia az asszonynak.

– Hogy vagy? Fáradtnak látszol – ölelte meg Anna, miután Mary ajtót nyitott neki.

– Most már sokkal jobban. Ma az összes energiámat leszívták a diákok.

– Nehéz napod volt?

– Csak a szokásos – legyintett Mary, majd bekísérte Annát az étkezőbe. – Ülj le, megyek, megnézem a csirkét. Érezd otthon magad.

Anna végigvezette a tekintetét a barátságos otthonon.

– Nagyon csinos lakásod van – kiáltott Mary után.

– Tudom, túlzsúfolt – kuncogott az asszony a konyhából. – Állandóan összegyűjtök mindenféle kacatot.

Anna mosolyogva bólintott, mert tényleg egymás hegyén állt minden a lakásban, de mégis úgy tűnt, mindennek megvan a maga helye. Ráadásul a sok virág is otthonossá varázsolta, úgyhogy Annának tetszett az összhatás.

– Nem vagyok túl nagy szakács, úgyhogy nem kell megdicsérned az ételt, de azért remélem, ehető lesz – tette le Mary középre a csirkét, majd a köreteket is.

– Nem vagyok válogatós, úgyhogy ne számíts tőlem kritikára – felelte Anna.

Mary leült vele szemben, és várta, hogy először Anna szedjen.

– Hétvégén ismét kiruccanok. Kár, hogy nem tudsz velem jönni.

Anna szélesen elmosolyodott, és átfordította a szedőkanalat Mary felé.

– Én már annyira nem sajnálom, de majd kérek beszámolót.

– Remélem, lesz miről. És mi újság a hercegeddel?

– A felesége kidobta, tegnap éjszaka nálam aludt, de ma este már az új házba megy haza – mesélte Anna röviden az eseményeket.

– Ez várható volt. Tulajdonképpen irigyellek. Teljesen kivirultál, és csak úgy süt rólad a boldogság, szívem.

– Az is vagyok, Mary. Jason egyszerűen tökéletes… – sóhajtotta Anna álmodozva. – Ma azt kérte, hogy alkalomadtán mutassalak be neki. A hétvégén szerettem volna, de akkor halasztjuk a következő hétvégére.

– Nahát, ez rendes tőle – bólogatott Mary elismerően.

– Ez a csirke pedig finom – jegyezte meg Anna.

Mary a szája elé kapta a kezét, úgy kuncogott.

– Te tényleg nem vagy válogatós.

Anna egész sokáig maradt. Mindig szeretett Maryvel beszélgetni. Meghallgatta az ő napját is, az iskolai kalandjait, és a beszámolót a kedves buszsofőrről, aki mindig udvarol Marynek. Hét óra is elmúlt, amikor Anna a kocsiból felhívta Jasont.

– Későn értél haza – mondta a férfi, miután üdvözölték egymást.

– Még nem vagyok otthon, de hamarosan. – Anna besorolt a megfelelő sávba.

– Kocsiban ülsz? – kérdezte Jason.

– Igen, miért?

– Akkor gyere hozzám, kérlek. Mármint ide…

Anna elmosolyodott.

– Azt mondtad, nem lehet.

– Már este van, senki sem fog látni.

– Ez még csak az első éjszaka, és már nem bírod? – nevetett Anna.

– Nem tehetek róla. Szerintem nem is tudok majd elaludni, ha nem vagy itt.

Jason hízelgett, hogy odacsalja, ám Anna rendkívül élvezte ezt. Még nem is mondott igent, de máris sávot váltott.

– Nincs váltóruhám holnapra – mondta kifogásként.

– Majd korábban kelünk, hogy haza tudj ugrani munka előtt – győzködte Jason.

Anna a fejét csóválta.

– Oké, akkor nyisd a kaput, mert mindjárt ott vagyok.

Ő is örült, hogy nem kell külön tölteniük az éjszakát, bár aggódott, mert nem szerette volna, ha Jason bajba kerül miatta. A szerelmes ember képes meggondolatlanságokra, és ők tagadhatatlanul szerelmesek voltak.

Az éjszaka furcsa volt a szinte teljesen üres lakásban, ám mindketten jól aludtak. Reggel Anna megdicsérte Jasont, ugyanis a férfi bevásárolt, így nemcsak kávézni, de reggelizni is tudtak. Igaz, állva, de ez egyiküket sem zavarta. Evés közben összevitáztak azon, ki vegye a következő bútordarabot, történetesen az étkezőasztalt, és Anna került ki győztesen a nem komoly vitából, de csak azért, mert Jasonnek fog jutni minden egyéb, amire még szükségük lesz.

– Egy éjszakát sem akarok külön tölteni tőled – súgta a férfi Anna fülébe búcsúzkodás közben.

Anna imádta, hogy Jason kimutatja az érzéseit felé. Talán a szokatlan ismerkedésük és a váratlan nehézségek lehetett az oka, de örült, hogy ennyire őszinték lehettek egymással.

Ismét külön-külön érkeztek a munkahelyükre, és Anna alig, hogy leült Rita mellé, Jason jelent meg az asztaluknál.

– Jó reggelt, hölgyek! Hoztam egy kis munkát – közölte vidáman.

– Az jó, mert már szinte teljesen kész vagyunk a korábbi megrendelésekkel – nézett fel Rita érdeklődve a főnökére.

Jason átadta neki a papírokat, és míg Rita átolvasta, addig lopva Annára mosolygott.

– Konyha, egyedi méretezésű kanapé és egy komplett gyerekszoba. Ez jó! – lelkendezett Rita, majd Annához fordult. – Melyiket szeretnéd?

Anna szeme felcsillant.

– A gyerekszobát. Alaprajzok is vannak? – Ő is átfutotta a megrendelést.

– Igen, mindegyikhez hoztam – válaszolta Jason. – A gyerekszobánál annyi kikötése van a megbízónak, hogy környezetbarát anyagokból legyen minden.

– Rendben, nem gond. Holnapra kész leszek az elsődleges tervekkel.

Jason hitetlenkedve ingatta a fejét.

– Mondd, hová rohansz mindig? Bármilyen feladatot adok, pár nap alatt elkészülsz vele.

– Nyugodtan fékezd csak le – bólogatott Rita nevetve –, mert nem bírom tartani a tempót vele.

– Hm, akkor adok egy másik feladatot a számodra. Az majd leköt egy időre – mondta Jason váratlanul.

Mindketten érdeklődve néztek fel rá, Jason pedig megeresztett egy elbűvölő mosolyt feléjük.

– Rendezd be a házam. Nekem úgysincs időm rá, Ritát pedig a jelen állapotában nem terhelném, hiszen sok szaladgálással jár – közölte.

Anna először elképedt Jason leleményességén, utána pedig újfent alig tudja elrejteni a boldog mosolyát.

– A főnököm házát berendezni igen nagy felelősség… – tett úgy, mintha habozna.

– Bátran vállald csak el! – biztatta Rita. – Amíg nem indul a projekt, én bírom egyedül itt.

– Szabad kezet kapsz – vette át a szót Jason. – Az eddigi terveid alapján megbízok az ízlésedben. Ha feljössz, adok egy kulcsot, és akár máris hozzákezdhetsz. Nos? – nézett rá várakozóan.

Ha semmi sem lenne köztük, Anna akkor sem mondott volna erre nemet.

– Oké, vállalom – vigyorodott el.

Együtt felmentek Jason irodájába.

– Ezt jól kitervelted – jegyezte meg Anna egyből, amint beléptek.

– Nem terveltem ki, ott rögtönöztem – vallotta be Jason, és magához húzta Annát. – De valld be, hogy neked is tetszik.

– Nem csak az ötlet teszik, hanem te is – nézett fel rá Anna kacéran.

Jason a tarkójára csúsztatta a kezét, és megcsókolta. Olyan forrón ölelték egymást, mintha nem is szeretkezéssel töltötték volna a fél éjszakát.

– Kívánlak – nyögte Jason Anna fülébe. – Menjünk haza.

– Az én lakásom közelebb van, de higgadj le, mielőtt innen kilépsz – kuncogott Anna a férfi erősen domborodó nadrágja a láttán.

– Várj meg a parkolóban. Pár perc, és jövök utánad – nyomott egy puszit Jason a szájára.

Valóban Anna lakásán kezdtek, majd együtt szétnéztek néhány bútorboltban, és kiválasztották az étkezőasztalt, ami miatt ismételten kisebb vita alakult ki közöttünk, mert Jason túl drágának találta ahhoz, hogy Anna fizesse ki.

– Nem fizetlek meg olyan jól, hogy ezt megengedhesd magadnak – tiltakozott a férfi.

– Akkor majd gondolkozz el a fizetésemelésen – vágott vissza Anna játékosan, és máris az eladópulthoz lépett a kártyájával, hogy rendezze a számlát. Majd Jason fancsali képét látva, megesett rajta a szíve. – Sokkal több minden fog rád maradni, holnap benyújtom a listát, ne aggódj! Nekem jólesik, hogy ezt én fizethetem, úgyhogy ne vedd el az örömömet.

Jason közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgott.

– Cserébe lógni fogsz egy újabb kikötöző játékkal.

Anna már csak a gondolatára is megborzongott, és alig várta, hogy törlessze az adósságát Jason felé.

17. fejezet