Szerelem négy fal között - 16. fejezet

16. fejezet

15. nap

Brian a megszokottnál jóval később kelt, és bánatára Randy kocsija még mindig ott állt. Valószínűsítette, hogy az esti buli miatt talán már nem is fog sehová menni.

A háta közepére sem kívánta ezt az egészet, mégis muszáj lesz részt vennie rajta. Összeszedte a holmiját, megkereste Huntert, és elmentek a sportpályára, hogy végre focizhasson egy kicsit a haverokkal. Huntert kikötötte a korláthoz, onnan nézte végig a meccset, és gyakran ugatott, ha a labda épp a közelében járt. Briannek jólesett, hogy kikapcsolódhatott, és kellemesen el is fáradt, de igyekeznie kellett haza, mert már majdnem tizenegy óra volt. Alig, hogy betette a lábát a házba, Randy már a teraszajtón kopogtatott.

– Helló, szomszéd! Hogy s mint? Segítenél pár asztalt kivinni a kertbe? Ameliával elkezdtük berendezni a helyszínt, de szükség lenne egy erős kézre – rohanta le, amint kinyitotta az ajtót.

Brian felajánotta a saját asztalát és székeit is, így először azt pakolták le, majd átmentek Ameliához. Feszülten kereste tekintetével a nőt. Amelia jeget pakolt a fagyasztóba, és pont olyan hűvösen üdvözölte Briant, mint a jég, amit a kezében tartott.

Kivitték az asztalokat, majd a teraszról is mindkettőt. Randynek egész végig be nem állt a szája. Eldicsekedett az ingatlannal, amit vett, és mesélt a terveiről. Brian rettenetesen unta hallgatni, és amúgy is szívesebben lett volna Ameliával, hiszen beszélniük kellett volna egymással.

– Segítesz a zenecuccot is összerakni? – kérdezte Randy, miután az összes asztal a helyére került.

– Persze, hol találom? – egyezett bele Brian.

– Amelia megmutatja, addig én hozok ide áramot. – Azzal Randy elsietett hosszabbítót keresni, Brian pedig bement a házba.

Amelia még mindig a konyhában volt, most éppen poharakat rakott egy tálcára.

– Valami zenecuccot kellene kivinnem – mondta neki Brian.

Amelia hűvösen nézett rá, majd letette a kezéből a poharakat.

– Mutatom – indult volna, de Brian elállta az útját.

Pár pillanatig farkasszemet néztek egymással.

– Ezt most ne –suttogta Amelia ingerülten.

– Muszáj – felelte Brian, és a keze után nyúlt, de Amelia úgy kapta el, mintha megégette volna valami.

– Jól van! Ne haragudj a tegnap este miatt, de most engedj! – nézett rá Amelia könyörgően.

– Ez édeskevés – ingatta Brian a fejét.

– Mit akarsz még tőlem? – kérdezte Amelia reszketeg hangon.

Brian felemelte a kezét, és megsimogatta az arcát.

– Mindent akarok, Amelia! – felelte halkan, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, és ő kénytelen volt hátrébb lépni.

– Na, megvan? – ment oda hozzájuk Randy.

Amelia megköszörülte a torkát.

– Mindjárt, csak kipakoltam a poharakat. Gyere, Brian, mutatom – suhant el mellette.

Randy rácsapott Brian vállára, és a barátnője után nézett.

– Mindig ráparázik az ilyen összejövetelekre, nem értem, miért.

– Biztosan azt akarja, hogy jól sikerüljön – válaszolta Brian, majd követte Ameliát az előszobából nyíló kis helyiségbe.

A nő jóformán rá se nézett, Brian pedig nem mert tovább kockáztatni. Végül is, Amelia valamilyen formában bocsánatot kért, és már ez is több volt, mint a semmi. Kivitte a hangfalakat, és miután már nem akadt dolga, hazament. Nem sokáig maradhatott egyedül, mert Judy érkezett.

– Vedd el, kérlek, mert leszakad a karom. – Judy úgy felpakolt, hogy ki sem látszott a kezében tartott csomagok mögül.

– Mi ez a rengeteg cucc? – kérdezte Brian.

– A péksütemények, amiket kértél, hoztam némi dekorációt is, egy doboz apró sütit, és a kocsiban van még egy tálca másféle.

Judy legalább örült ennek az estének, nem úgy, mint Brian. Helyet csinált a hűtőben, hogy minden beférjen.

– Nem kellett volna ennyire készülnöd, nem a mi bulink – jegyezte meg a temérdek holmi láttán.

– Kicsit házigazdák leszünk, hiszen a mi kertünkben lesz a parti. Menjünk át, nézzük meg, nincs-e szükségük segítségre. – Judy totál be volt sózva, egyből indult az ajtó felé.

– Már segítettem kihordani az asztalokat – morogta Brian, mert nem akart visszamenni hozzájuk, de Judy persze nyomban nyafogni kezdett.

– Ne legyél már megint ilyen, Brian. Gyere, segítsünk nekik!

Brian úgy döntött, nem rontja tovább a kedvét még azzal is, hogy Judyval vitázik. Erre az egy alkalomra erőt vesz magán, és megpróbál jópofát vágni mindenhez. Hátha ettől Amelia is megenyhül.

– Helló, helló! Látom alakul a helyszín – kiabálta Judy fülig érő szájjal, amikor meglátta a szomszédaikat.

– Hohó, megérkezett a segítség! – örvendezett Randy.

Judy úgy ölelte meg, mintha ezeréves barátok lennének. Brian fejben megfordult, ők ketten mennyire passzolnának egymáshoz, ha Randy nem lenne ekkora gyökér.

Aztán Judy természetesen Ameliát is ugyanolyan kedvességgel üdvözölte, és összecsapta a tenyerét.

– Mit segíthetünk nektek?

– Azon az asztalon lesznek az italok, mellette a hűtőláda jéggel. A többin kaja, svédasztal jelleggel, úgyhogy kellenek tányérok, poharak. Aztán dekorálhatunk is, és hoztam egy csomó felfújható cuccot a medencébe – magyarázta Randy.

– Fogadhatott volna rendezvényszervezőt – morogta Brian, mire Judy rosszallóan nézett rá.

– Akkor csapjunk bele. Mi is készültünk Briannel, partifalatkákat készítünk. Vagyis inkább csak Brian, mert én kevésbé vagyok jó benne – csicseregte Judy.

– Ez igazán kedves. Köszönjük – hálálkodott Amelia.

– Ha úgysem vagy jó a kajacsinálásban, akkor segíthetnél nekem a díszítésben, Amelia és Brian jobban otthon vannak a konyhában. Persze, ha nektek is megfelel – javasolta Randy.

Brian most az egyszer homlokon csókolta volna Randyt ezért az ötletért.

– Részemről oké – válaszolta gyorsan, és kérdőn Ameliára nézett.

– Oké, csináljuk – biccentett Amelia is.

Randy már nem is foglalkozott velük.

– Hozok egy létrát, bent megtalálod a lampionokat – magyarázta Judynak.

Brian Ameliára nézett.

– Nos, leszel a kuktám? – vigyorodott el.

Amelia csak megforgatta a szemét, és elindult.

– Tudtommal nem főzni fogsz.

Brian követte. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Amelia keze után nyúlt, és magafelé fordította.

– Most, hogy nem vagy alkohol befolyásoltsága alatt, elmondanád mi volt ez tegnap este?

Amelia értetlenül széttárta a karját.

– Ezt épp te kérdezed? Nem én mentem oda hozzád, hogy megmondjam, hogyan kellene élned…

– Sajnálom, ha megbántottalak vele, de továbbra is tartom a véleményemet. Randy nem hozzád való. Viszont, amit a fejemhez vágtál, az nem volt szép. – Brian igyekezett higgadtan válaszolni. Nem veszekedni akart, csak megbeszélni a dolgokat.

– Én is tartom a véleményemet, Brian. Lehet, némileg eltúloztam, ezt elismerem. Nem vagy olyan rossz ember, mint amilyennek lefestettelek, de te sem élsz éppen szentként. Pont ezért nem kellene mások fölött ítélkezned, és nem szólhatsz bele az életembe – válaszolta Amelia mindenféle indulat nélkül.

Brian fáradtan megdörzsölte a homlokát.

– Oké, lehet, igazad van. Felhúztam magam, amikor hallottam, Randy hogyan beszél veled. Én tényleg csak aggódtam érted, semmi más nem vezérelt.

– Akkor felejtsük el, és kérlek, hagyd, hogy én döntsem el, mit szeretnék.

– Rendben. Ígérem, többé nem szólok bele. – Brian odalépett hozzá, megfogta Amelia mindkét karját, és mélyen a szemébe nézett. – Akkor szent a béke?

– Igen, szent a béke, Brian – mosolyodott el végre.

– De tudod, hogy most muszáj megcsókolnom téged.

Amelia átkarolta a nyakát.

– Akkor tedd meg, mert ma nemigen lesz rá több alkalmad.

Brian nem sokáig teketóriázott, ráborult azokra a csábító ajkakra.

Olyan volt ez az egész, mintha egy hullámvasúton ülne. Egyik percben magasan szárnyalt, a következőben pedig a mélybe zuhant. Most ismét a csúcson érezte magát. Amelia szavai és izgatóan forró csókja magasba repítette, magával hozva a reményt, hogy talán mégsincs veszve minden.

– Rettenetesen kívánlak – suttogta Brian fátyolos hangon. – Nem tudom, hogyan leszek képes átvészelni ezt a mai napot.

Amelia halkan felkuncogott.

– Neked mindig azon jár az eszed.

Brian a szemébe nézett, és Amelia arca hirtelen komollyá vált. Talán épp azt fontolgatta magában, vajon többet jelent-e neki a szexnél. Brianből majdnem előtörtek a szavak, de félt, hogy ezzel mindent elrontana. Nem ez volt a megfelelő az alkalom, hogy vallomást tegyen neki. Legyenek túl ezen az estén, aztán lesz, ami lesz, elmondja Ameliának, mit érez, mert elege lett a bizonytalanságból. Megteszi az első lépést, és akkor kiderül, Amelia is ugyanígy érez-e.

– Ha a közelemben vagy, mindig vágyat érzek, de ezt ne ródd fel hibámként. Nem bűn, ha egy férfi megkíván egy gyönyörű nőt. Főleg, ha az a nő ilyen jól csókol – hízelgett Brian.

Amelia zavartan bólintott, és elfordult tőle.

– Szerintem ideje lenne hozzákezdenünk.

Brian megdöbbent. Nem ilyen reakcióra számított. Mit rontott el megint? Tényleg nem maradt már idejük további beszélgetésre, hozzá kellett látniuk a munkához.

– Akkor szeleteld fel a bagetteket, és pedig adom a tálcákat és hozom a többi hozzávalót – adta ki az instrukciót, majd átnyújtott egy kötényt Ameliának.

Először csendben dolgoztak, majd kezdett oldódni a feszültség közöttük. Amelia arról beszélt, milyen arcokra számíthatnak ma este, és megjegyezte, hogy ne lepődjenek meg semmin, mert Randy barátai néha igencsak ki tudnak rúgni a hámból.

– Legfeljebb kicsit nosztalgiázok – tréfálkozott Brian egy kacsintás kíséretében.

– Na, igen. Gondolom, sok hasonlóban volt részed a múltban – tolt elé Amelia egy újabb tálcát, hogy Brian megpakolhassa a bagetteket mindenféle finomsággal.

– Nem vagyok büszke rá, ha erre célzol.

– De nem is kell szégyellned.

Kintről hangos kacagás szűrődött be hozzájuk.

– Jól érzik magukat – jegyezte meg Brian, és lopva Amelia arcát nézte. Nyoma sem volt féltékenységnek.

– Két harsány ember. Jól egymásra találtak. Még mindig szakítani akarsz vele? – tette le a kést a kezéből Amelia.

Brian bólogatott.

– Semmi értelme nem lenne együtt maradnunk.

– Meg fogod bántani – sóhajtott Amelia.

– Nem hiszem, hogy túlságosan váratlanul érinti majd. Judy pontosan tudja, hogy nem illünk össze.

– Miért? Milyen nő illik hozzád? – szegezte neki a kérdést Amelia.

Brian egy pillanatig sem hezitált a válasszal.

– Olyan, mint te – mondta ki, majd rögtön folytatta. – De te már foglalt vagy, úgyhogy tovább kell keresgélnem.

Próbálta viccnek beállítani a dolgot, de ha Amelia ebből sem érti, akkor semmiből. Feszülten várta a választ.

– Te aztán tudod, hogyan kell hízelegni a nőknek – mosolyodott el Amelia. – Viszont ahhoz, hogy megtaláld, ki kell mozdulnod a négy fal közül, Brian.

Tényleg ennyire elbeszélnének egymás mellett? Minden annyira egyértelmű. Vagy csak ő látja annak?

– Nem hízelegni akartam. Szeretek veled lenni.

– Nem ismersz még elég jól ahhoz, hogy ilyeneket mondj, de azért jólesik. Remélem, megtalálod, akit keresel. Megyek, megnézem őket. – Amelia hirtelen megfordult, és egyedül hagyta.

Brian értetlenül nézett utána. Most miért ment el? Már ezzel is túllépte volna a határokat? Nem akar ilyesmiket hallani tőle? Már lassan semmit sem értett.

Brain elvégezte az utolsó simításokat, aztán ő is követte Ameliát. Judy és Randy igazi partihangulatot varázsolt a kertbe. Mindenfelé lampionok és lámpák lógtak. Épp matracokat, valamint különböző állatfigurákat próbáltak felfújni egy pumpa segítségével.

– Hát haver, ez fárasztóbb, mint egész nap robotolni – panaszkodott Randy nevetve.

– Egész sokra értetek. Segíthetek még valamiben? – érdeklődött, hogy ő is hasznossá tegye magát.

– Lassan kész vagyunk, utána szerintem megihatnánk valamit négyesben. Nekem legalábbis nagyon kiszáradt a torkom – felelte Randy.

– Szívem, szólnál Hunternek, hogy ne harapdálja a matracot? Ki fog lyukadni – hívta fel a figyelmét Judy a kutyájára, aki rendkívül élvezte a sok-sok színes holmit.

– Hé, Hunter, gyere ide! – szólt neki, mire az eb azonnal felkapta a fejét, és odarohant hozzá. – Okos kutya vagy, de ahhoz most nem nyúlhatsz. Nem a tiéd – magyarázta neki Brian. Tudta, hogy be kell majd zárnia Huntert a házba, ha elkezdődik a buli, különben csak láb alatt lenne.

– Hoznál ki két sört, Mókuskám? – kérdezte Randy a házból kilépő Ameliától. – Te mit kérsz, Judy?

– Nekem is jó lesz a sör, nagyon meleg van ma.

– Akkor hármat – módosított Randy.

Amelia szó nélkül sarkon fordult, Brian pedig utánament.

– Minden rendben? – vette ki Amelia kezéből az üvegeket.

– Persze. Kérsz poharat, vagy üvegből iszod? – Amelia kerülte a tekintetét.

– Jó lesz üvegből – válaszolta Brian, majd megfogta a kezét. – Amelia, ha valami baj van, akkor mondd el, kérlek.

– Milyen baj lenne? – játszotta a nő az értetlent.

Brian érezte, hogy valami nem stimmel. Utálta, amikor a nők így viselkednek, ráadásul most még lehetősége sem volt arra, hogy erőszakosabb legyen vele, és kiszedje belőle, mit bántja.

Visszamentek a többiekhez, majd mindannyian leültek a medencénél körberakott székekre, és ott iszogattak.

– Majdnem elfelejtettem. Hoztam néhány virágdekorációt az asztalokra, és vannak lufik is, ha gondoljátok – egyenesedett fel hirtelen Judy.

– Jöhetnek azok is, de pihenjünk még – nyújtóztatta ki a lábát Randy.

– Mennyi vendéget hívtatok? – kérdezte Brian.

– Nagyjából harmincat. Nagyon jó arcok, majd meglátod. Jól fogjátok magatokat érezni – válaszolta Randy. – Ha egyszer megnyitom a klubomat, ott olyan hangulatot csinálok, hogy tuti minden este telt ház lesz.

– Azért ezzel nagyot vállalsz, ugye, tudod? Nem könnyű a folyamatos éjszakázás – jegyezte meg Brian.

– Én bírom, és amúgy meg, ha már jól megy, nem kell minden este ott lennem. Csak megfelelő embereket kell találnom, akik majd viszik helyettem, én pedig csak bezsebelem a lét.

Brian minél több időt töltött ezzel az emberrel, annál ellenszenvesebbé vált számára. Randy azt hitte, az élet csak szórakozásból áll, de majd rájön, mekkorát tévedett.

– Ez nem egészen így lesz, szívem – szólalt meg Amelia. – Egy ilyen helyet úgy lehet jól csinálni, ha mindig ott vagy. Manapság nehéz megbízható embereket találni.

– Azt bízd csak rám, bébi! – csapott Randy Amelia combjára. – Inkább azon törd a kis fejecskédet, hogy te mihez akarsz kezdeni.

Brianben kezdett felmenni a pumpa, és a továbbiakban meg sem szólalt, csak akkor, ha kérdezték.

– Na, akkor fújjuk fel azokat a léggömböket, aztán szerintem öltözzünk át, hamarosan jön a kaja és a vendégek is – adta ki az utasításokat Randy.

Judy rögtön beszaladt a házba, Brian pedig elment zuhanyozni. Nem akarta túlzásba vinni az öltözködést, világoskék, kockás inget vett fel, khaki színű vászonnadrággal. Amíg az inget gombolta, magát nézte a tükörben. Amelia annyira szép nő. Vajon elég lenne neki? Nem lenne túl egyszerű és unalmas a számára?

– Te már kész is vagy? – szaladt fel hozzá Judy.

– Ja, úgyhogy átadom a helyet. Lent megvárlak.

Amikor Judy jó fél óra múlva megjelent, Brian egészen meglepődött az öltözékén. A barátnőjén egy teljesen áttetsző, selyem szegélyű miniruha volt, alatta szintén fehér bikinivel, ami alig takart valamit, lábán magas sarkú, ezüstszínű papuccsal. Kétségtelenül rendkívül jól állt neki, de Brian túl merésznek tartotta.

Amikor beléptek Amelia lakásába, Randy egy elismerő füttyszóval jelezte Judy felé az elismerését, majd szóban is megtette.

– Te aztán nem semmi vagy, Judy. Igazi bombázó, Brian nem győzi majd elzavarni mellőled a pasikat. Mindjárt jön Amelia is, addig üljetek csak le – kínálta hellyel őket a nappaliban.

Judy zavartan kacarászott, de válaszolni már nem tudott, mert csengettek.

– Biztos meghozták a kaját – mondta Randy, majd az asztalon sorakozó italok felé intett. – Átveszem, addig szolgáljátok ki magatokat.

Kisvártatva két tálcával a kezében egyensúlyozva jött visszafelé.

– Judy, lepakolnál az étkezőasztalról, hogy elférjen az összes?

Brian már nem figyelt rájuk, mert Amelia jelent meg a lépcső tetején. Elképesztően gyönyörű volt a világoszöld, pánt nélküli ruhájában. Haja lágy hullámokban omlott a vállára, nyakában színes gyöngyökből álló nyaklánc, lábán pedig szintén színes szandált viselt. Dereka hihetetlen karcsúnak tűnt, telt kebleiből épp annyit mutatott a ruha, amennyit kell. Brian elbűvölve nézte őt, ahogy csinos lábaival lefelé lépkedett.

– Azért ettől dögösebb ruhát is vehettél volna fel – szúrt oda neki Randy, ezzel kizökkentve Briant az ámulatból. – Nézz csak rá Judyra. Az isten szerelmére, medencés parti lesz…

Judy zavartan megköszörülte a torkát.

– Szerintem Amelia nagyon csinos – vette védelmébe, Brian pedig hálásan nézett rá. – Biztos nem minden lány akar majd fürödni.

– Mindegy, már ne öltözz át, mindjárt érkeznek a vendégek – legyintett Randy. Lehuppant a kanapéra, és kezébe vette a poharát. – Akkor igyunk a jó bulira!

Brian feszültségét még az alkohol sem tudta oldani. Tekintete a csokorra siklott, amit ő vett Ameliának. Nem akarta elhinni, hogy Amelia nem érzi a különbséget. Randy egyáltalán szokott neki örömet szerezni bármiben is?

– Szerettek táncolni? – Randy kérdésére felemelte a fejét.

– Én imádok, Brian pedig… – Judy ránézett. – Nem is tudom. Brian, te szeretsz táncolni?

Randy hangosan felnevetett.

– Azt ne mondjátok, hogy még sosem táncoltatok együtt.

– Nem voltunk még olyan helyen – ismerte be Brian.

Erre még Amelia is elmosolyodott.

– Ennyire talán mégsem kellene visszavonultan élned – jegyezte meg.

– Ne nézzetek már úgy rám, mintha valami bűnöző lennék – nevette el magát Brian is.

– Azért az gáz, hogy még a barátnőd sem tudja szeretsz-e táncolni – cukkolta Randy.

– Akkor úgy tűnik, ez már az én titkom marad – vonta meg Brian a vállát.

Szerencsére továbbléptek ezen, és teljesen másról kezdtek el beszélgetni, pár perc múlva pedig sorban érkeztek a meglehetősen hangos fiatalok.

– Oké, fiúk, szerintem ti menjetek ki, mert a lányok szeretnének átöltözni. Majd én fogadom az érkezőket – terelte ki őket Amelia.

Randy néhányukat még bemutatta nekik, de aztán már nem volt ideje erre. A zene üvölteni kezdett, és mindenki kezében itallal mászkált. Brian abszolút kívülállónak érezte magát ebben a társaságban, habár többen is odaléptek hozzá, hogy váltsanak vele néhány szót. Később, mikor egyedül maradt, elment ellenőrizni Huntert, hogy nem csinált-e valami bajt a lakásban, mert eddig még nem volt egyedül bezárva oda. A kutyája aludt, úgyhogy nem kellett aggódnia miatta.

Mire visszament, a nők nagy része szintén kint kacarászott, többek között Judy is. Briannek be kellett látnia, hogy a barátnője egészen visszafogottan öltözött egyes lányokhoz képest. Volt, akinek gyakorlatilag csak a mellbimbóját takarta valami, amitől még majdnem ő zavarba jött, mikor szembe találkozott vele.

– Ez jó bulinak ígérkezik – karolt bele Judy.

– Meglehetősen vidám társaság, ez biztos – bólintott.

Amelia is a vendégekkel volt elfoglalva, de többször összeakadt a tekintetük, és olyankor Brian örült, hogy láthatja azt a kis cinkosságot a szemeiben, ami csak neki szólt.

Nem kellett sok idő hozzá, egyesek már táncoltak, mások sikoltozva ugráltak a medencébe, Judy is elkeveredett valamerre, úgyhogy Brian vette a bátorságot, és feltűnés nélkül Amelia mögé lopakodott.

– Bármit is mondott a barátod, te vagy itt a leggyönyörűbb – súgta a fülébe.

Amelia mosolyogva fordult felé.

– Te meg a legvisszafogottabb pasi. Miért nem szórakozol, Brian?

– Csak ennyi? Azért ettől több dicséretre vágytam – grimaszolt.

Amelia egészen közel hajolt hozzá, és olyat suttogott Brian fülébe, amitől a vére vészesen egy irányba kezdett száguldani.

– Ugye, nem akarod, hogy a vállamra kapjalak, és felvigyelek a hálószobámba? – rótta meg játékosan a nőt.

– Dicséretre vágytál, megkaptad – felelte Amelia somolyogva, majd mintha mi sem történt volna, visszafordult a társasághoz.

Brian ismét a föld felett lebegett kicsit. Most már vidáman sétálgatott az emberek között, és szívesen elegyedett szóba bárkivel. Még alig múlt kilenc, a társaság nagy része már részegnek volt mondható. Az étel alig fogyott, de az ital annál inkább.

Egyes nőkön, akik a medencében pancsoltak, már felső sem volt, önfeledten sikoltoztak. A távoli sarokban az egyik lány eléggé félreérthetetlen dolgot művelt az egyik fiúval, aki talán a barátja volt, de az is lehet, hogy csak most ismerte meg.

Brian elképzelni sem tudta, mi lesz még később, ha már most ennyire elengedték magukat. Nem botránkozott meg rajta, hiszen korábban ő maga is számtalan hasonló partin vett részt, de azért az most zavarta, hogy mindez az ő kertjében történik.

Leült az egyik asztalhoz, és ott iszogatott. Judy időnként odament hozzá, de többnyire csak nevetgélt vagy táncolt a többiekkel. Randy természetes mindig a középpontban volt, az ő hangját lehetett a legtöbbször hallani. Amelia pedig igyekezett jó háziasszonyként mindenkire odafigyelni, ahogy rá is. Igaz, hogy csak sokatmondó pillantásokkal, de az Briannek mindent megért.

Egyszer csak leállt a zene. Brian érdeklődve nézett szét.

– Helló, helló, barátaim! Figyeljetek rám kicsit! – hallotta Randy kissé illuminált hangját. – Amelia, gyere ide, kérlek!

Mindenki rájuk figyelt. Természetesen Brian is, mert kíváncsi volt, milyen baromságot talált ki Randy.

Amelia odasétált a barátjához, látszott rajta, mennyire zavarban van, ő se igazán tudhatta, mit akarhat Randy.

– Gyere csak ide közelebb, Mókuska. – Randy megfogta a barátnője kezét, és szembefordította magával.

Brian homloka ránca szaladt. Már attól is hevesebben várt a szíve, hogy így látta őket.

– Amelia, tudom, hogy régóta számítasz már rá, úgyhogy nem váratlak tovább – vigyorgott Randy, majd a zsebébe nyúlt.

Brian ereiben meghűlt a vér. Ez nem lehet! Nem kérheti meg a kezét most!

– Eljött az ideje, hogy én is beálljak a sorba. – Randy idétlenül térdre rogyott, meg is billent kicsit, de összeszedte magát, és felnézett. – Amelia Brooks, hozzám jössz feleségül?

Brian ujjai elfehéredtek, annyira erősen szorította a szék karfáját, és még a levegőt is visszatartotta. Amelia is elsápadt, és szemeivel megkereste őt. A pillanat tört részéig tartott, amíg tekintetük egymásba fonódott, de Brian a könnyeken kívül semmit sem látott. Mit akart üzenni neki Amelia? Mi volt a szemében? Segítségkérés? Bűntudat? Vagy csak annyi, hogy ne haragudj, Brian? Bárcsak tudta volna.

Amelia már újra Randyt nézte.

Nem mondhatsz igent! Könyörgöm, ne mondj igent! – hajtogatta Brian magában. Észre sem vette, hogy rég felállt, és ugrásra készen figyelte a jelenetet.

Amelia a szája elé kapta a kezét, és most már megállíthatatlanul záporozni kezdtek a könnyei.

– Igen, Randy, hozzád megyek – felelte alig hallhatóan, és kitört belőle a zokogás.

Brian megsemmisült. Úgy érezte, mintha kiszakították volna a szívét a helyéből. Mindenki éljenzett és tapsolt körülötte, csak ő nem. Tévedett. Judy sem tapsolt, vagy csak alig-alig.

– Ez elég váratlan volt – nyögte Judy, miután észrevette, hogy ő is mennyire meglepődött. Brian eddig azt sem tudta, hogy ott áll a közelében.

Nem válaszolt, mert még mindig képtelen volt felfogni, ami az előbb történt. Amelia igent mondott Randynek, és ezzel nemet neki. Egy kibaszott orgián kérték meg a kezét, és ő erre igent mondott. Hogy tehette ezt vele? És hogy tehette ezt magával? Kétségbeesetten kereste a nő tekintetét, de esélye sem volt, hiszen mindenki körbeállta őket, és gratuláltak nekik.

Elfogyott az ideje. Ezzel mindennek vége. Már nem ölelheti többé magához, nem élheti át többé azt a csodát, amit csak Amelia tudott adni neki. Többé nem kucorognak összebújva a tévé előtt, nem fognak jókedvűen együtt főzni, nem érezheti az illatát és nem simogathatja a selymes haját. Egy csettintésre szertefoszlott minden, amiben eddig reménykedett. Amelia véget vetett az álmainak. A szülei elvesztésekor érzett utoljára ekkora fájdalmat. Brian nem értette, hogyan történhetett meg mindez, mikor annyira bensőséges volt a kapcsolatuk. Pedig annyira bízott…

Semmit sem jelentett Ameliának. Csak azt szerette benne, amit ma a fülébe súgott, és nem táplált iránta semmilyen mélyebb érzelmeket. A szexet szerette vele, semmi mást. Ha ugyanolyan szerelmes lenne, mint ő, akkor nem mondott volna igent Randynek.

Brian keserűen elmosolyodott. Életében először egy nő kihasználta, és észre sem vette. Elvakította a szerelem.

A fájdalmat pillanatok alatt a mindent elsöprő harag váltotta. Hirtelen gyűlölni kezdte a nőt, akiért eddig a szíve dobogott.

– Nekünk is gratulálni kellene – szólalt meg Judy újra.

– Akkor menjünk. Gratuláljunk – felelte Brian elszántan.

Közben a zene már megint szólt, és Randy barátai még eszeveszettebb hangulatban szórakoztak. Judy lépett oda először Ameliához, Brian pedig Randyhez.

– Gratulálok, jól választottál. Sok boldogságot nektek! – rázott kezet vele.

– Tudom, haver, és köszönöm. Amelia remek csaj! Leesett az állatok, mi? – vigyorgott Randy ostobán.

– De még mennyire! Megyek, gratulálok neki is. Még egyszer sok boldogságot – veregette meg Randy vállát.

Judyval váltották egymást. Amikor Amélia elé állt, a nő szemében rémület csillogott.

– Mitől félsz? Senki sem fogja megtudni a titkunkat, csak gratulálni jöttem – mosolygott gúnyosan.

– Kérlek, Brian… – suttogta.

Brian csak szánakozva tudott ránézni.

– Nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszed, de gratulálok. Megvan a tehetséged ahhoz, hogyan rontsd el az életed.

– Hogy merészelsz… – háborgott Amelia fojtott hangon.

– Ne mondj semmit! – vágott közbe Brian. – Ma éjszaka a ti boldogságotokra iszok. Hátha mégis csak összejön.

Amelia szeme elsötétült a dühtől. Brian azt hitte, pofon vágja majd, de csak mérgesen elfordult tőle, és bement a házba.

Judy még mindig Randyvel beszélgetett, ő pedig magához vett egy egész üveg konyakot, majd visszaült a helyére. Ivott, és a társaságot nézte. Szánalmasak voltak, ahogy ő maga is. Beleszeretett valakibe, aki soha nem viszonozta az érzéseit, csak jókat kefélt vele. Ez van. Benne volt a pakliban, ő most a rossz lapot húzta. Méghozzá a lehető legrosszabbat.

Később valaki beledobta Judyt a vízbe. A barátnője visítozva kalimpált, majd szájához vette az üveget, mely kézről-kézre járt a medencében. Egy fickó hátulról megfogta a melleit, mire Judy kacagva fordult felé. Briant már ez sem érdekelte. Mindenki azt csinált körülötte, amit akart.

– Szia, szépfiú, te miért búslakodsz itt egyedül? – ült le mellé egy bikinis, vöröshajú csaj.

– Nem búslakodok, és már nem vagyok egyedül. Kérsz? – nyújtotta felé Brian az üveget.

A csaj elvette tőle, meghúzta, majd megtörölte a száját.

– Már az elején kinéztelek magamnak. Az ilyen izmos, jóképű pasik a zsánereim, de ha jól láttam, barátnőd van.

Brian újra megkereste Judyt a szemeivel. A barátnője még mindig a medencében virgonckodott, Amelia pedig a túlparton állt, és őt figyelte.

– Ő jól elvan – fordult vissza Brian a csajhoz, aki erre azonnal elmosolyodott.

– Lenne kedved táncolni velem?

– Ahhoz nem – rázta meg Brian a fejét.

A csaj erre még szélesebben elmosolyodott. Felállt, és kacér tekintettel nézett le Brianre.

– És máshoz?

Brian tudta, hogy Amelia még mindig figyeli. Hát csak figyeljen. Felállt, kézen fogta a kis vöröst, és bevitte egészen a kert mélyébe, a fák közé.

A csaj igazán elégedett lehetett, mert rajta vezette le az összes feszültségét, de Brian se panaszkodhatott, mert a lány igen készséges partnernek bizonyult.

 – Te aztán nem vagy semmi. – A vöröske a ruháját rendezte vissza. – Ezt máskor is megismételhetnénk.

– Egyszeri alkalom volt. Ha kész vagy, indulhatunk – intett Brian.

Amikor visszaértek, Judy kérdőn nézett rá, de Brian magán érezte Amelia gyilkos tekintetét is. A vöröshajú csaj seperc alatt lelépett mellőle, Brian pedig odasétált Judyhoz.

– Hol voltál? – kérdezte a barátnője, de még ebbe az egyszerű mondatba is majdnem beletört a nyelve, annyire részeg volt.

– Sétáltam vele, mert rosszul érezte magát – hazudta szemrebbenés nélkül, mert már úgysem számított.

– Te olyan rendes vagy, Brian – dőlt Judy a mellkasának.

Brian megtámasztotta a derekánál fogva, és bevezette a házba. Hunter persze azonnal kirohant elvégezni a dolgát, így Brian inkább a kanapéra fektette le Judyt, mert a kutyáját vissza kellett terelgetnie.

Mire visszament, Judy elaludt, úgyhogy ölben kellett felvinnie, mert nem akarta lent hagyni egyedül. A mutatvány nem kis nehézséget okozott, mivel ő maga sem volt színjózan. Ahogy letette Judyt az ágyra, ő maga is beesett mellé, és hamar mély álomba zuhant.

17. fejezet